Jó hírem van: a tavaszi fáradtság annyiban jobb az őszinél, hogy már nem csak látjuk az alagút végét, de kinn is vagyunk a fényben. Csak közben jól elfáradtunk. :) Ezért most töltekezni sokkal egyszerűbb. Ha teljesen kikészültél, akkor a Tankolós cikkem az elsőszámú támaszod. Ha ideges és feszült vagy, akkor előbb próbálj meg megnyugodni — ötletek itt, és még zene is van hozzá. Ha csak úgy simán nyűgös vagy, és felütötte a fejét a mindenmindegyitisz, akkor pörgesd át az Inspiráció kategóriát, kapásból a legtöbb Miért ne? cikk jó jelölt — persze ne csak olvass, hanem tessék csinálni is valamit! Íme még néhány ötlet a status quo borítására. :)
Játssz az ízekkel! Minél több étkezésedet dobd fel friss zöldségekkel — azezonja van a medvehagymának, csíráknak, és mindenféle leveles zöldnek (nálam a madársaláta-rukkola-bébispenót-mángold quartett a befutó).
Használd az illatokat! Vegyél magadnak egy csokor (vagy cserép) jácintot, szellőztess egy nagyot, és hagyd, hogy a friss levegő körbevigye az illatát a lakáson. Használhatsz illóolajakat (a citrusos illatok nagyon frissítőek), vagy illatmécsest. Ha olyan helyen dolgozol, ahol nem veszik jó néven, ha “szagosítasz”, vidd magadon a tavasz illatait. Persze, csak diszkréten. :) A parfümödet lecserélheted egy frissebb illatra, sőt, a testápolót, tusfürdőt is felválthatod valami vidámabbra, ami kevésbé emlékeztet a télre.
Válaszd a színeket! Azokat az árnyalatokat keresd, amelyektől te jobban érzed magad. Én tavasszal imádom az almazöldet és a narancssárgát, de lehet, hogy neked a fukszia és a citromsárga jön be, esetleg a türkizkék vagy a levendulalila. Kísérletezz, és dönts aszerint, hogy téged mi motivál! :)
- Ötletek otthonra: Cserélj párnákat a kanapén, takarót az ágyon, tegyél ki vidám szalvétát. válaszd a legrikítóbb színű bögrédet a reggeli teához vagy kávéhoz.
- Ötletek a ruhatáradhoz: Vedd elő a színes sálaidat, szerezz be egy élénk színű nadrágot, és persze ott van a sokféle színes kiegészítő és körömlakk, amivel játszhatsz. A legtöbb ember egész télen a fekete télikabát uniformisában jár, és sokan még most is ragaszkodnak hozzá. Igen, piros kabátban nagyon kilógsz a sorból (tapasztalatból mondom), de annyira jó! :)
Sétálj! Többet, és gyakrabban, mint egyébként. Még nem biztos, hogy meleg lesz, úgyhogy legyen nálad kendő (kösd meg pl. így!), és öltözz fel alaposan, mert árnyékban kifejezetten hűvös van még, de a mozgás és az elő-előbújó napfény határozottan jót fog tenni a hangulatodnak. Közben hallgasd a természet hangjait (egyre több madár áll neki dumálni a városban is!), keresd az apró virágokat, rügyeket, gyönyörködj a kék égben, és igyekezz semmire sem gondolni.
Indítsd mozgással a reggelt! Nem teljes órás edzésre kell gondolni (bár ha ahhoz van kedve, hajrá!!). Elég egy kis csípőkörzés, negyed óra jóga (néhány kör napüdvözlet és légzőgyakorlat plusz csendben ücsörgés és ráhangolódás a napra — LEGJOBB), vagy egy kis improvizált tánc reggelikészítés közben — kívül-belül felpezsdít. A tornát egyébként is érdemes rutinná tenni, de ha elmaradt, és kezdesz rosszkedvű lenni, a mozgás legyen az első, amit visszahozol a mindennapjaidba, mert nagyon jót tesz — és most nem a ruhaméretről beszélek. :) (Hiszen ugyebár a bikini body-hoz csak két dolog kell: egy bikini, meg egy body.)
Kelj a nappal! Amennyire tudsz, menj el korán aludni, és a természetes ébredés elősegítéséhez ne húzd be a sötétítőfüggönyt (vagy ne engedd le a redőnyt). Reggel a napfénnyel együtt fogsz felébredni, ami segít abban is, hogy ne legyél teljesen kiütve. Mivel én csak teljesen sötétben tudok aludni, azt szoktam ilyenkor, hogy felteszek egy alvómaszkot, és alvás közben pont leforgom magamról annyira, hogy reggel már látni fogom az ablakon át beszűrődő fényt. :) Így nem kell lemondanom a sötétben alvásról és a fényben kelésről sem. További tippek a könnyebb alváshoz és a gyorsabb ébredéshez a linkelt bejegyzésekben.
Vedd körbe magad inspirációval! Mágnesezz cuki fotókat és idézeteket a hűtőre, rajzolj aranyos képeket a naptárba, cseréld le a hátteredet a mobilon és a monitoron (ezt már mondtam sokszor, de nekem ez segít mostanában a legtöbbet — minden alkalommal, amikor bekapcsolom a mobilt, vagy leteszek valamit tálcára a monitoron, jön a vigyorgás attól, amit látok :)). Csinálj motiváló reggeli playlisteket — szemezgess az én mixtape-jeimből, ha ötletek kellenek. Ne felejts el másokat is inspirálni hasonló módszerekkel! Akkor is működik, ha neked is szükséged lenne egy kis ihletre… :) Minél többet adsz, annál több jut neked is.
Változtass a megszokott kerékvágáson! Találj ki saját rituálékat, amelyek eltérnek az eddigi rutintól, és feltöltenek — reggelizz a szoba napfényes sarkában; csomagolj almát és tízóraira majszold el szép lassan úgy, hogy közben tilos csinálni bármi mást (se mobil, se Facebook, se munka!); improvizálj esti mesét azon 5 szó felhasználásával, amelyeket a család mond neked (vécépumpa! koala! szivárvány! szájharmonika! vanília!). Nem csak akkor lehet kitörni a hétköznapokból, ha elutazol jó messze, és teljesen mást csinálsz, mint eddig. Csináld nyugodtan ugyanazt, csak ne ugyanúgy. ;)
Na, ez igen! Tetszett az egész párbeszéd !
Hiszen ugyebár a bikini body-hoz csak két dolog kell: egy bikini, meg egy body….-> ez így van. De: elég lehangoló, amikor egy fiatal lánynak/nőnek kibuggyanó hurkái vannak… A cikk egyébként szuper, köszönet érte :)
Hát akit lehangol, az ne nézzen oda. :) Attól még nekik/nekünk is jár a strand. :) És ha bikinihez van kedve valakinek, hát vegye fel. Mondjuk aki háklis arra, hogy a bikiniből ne buggyanjon ki semmi, annak az egyrészesből is buggyanni fog itt-ott, szóval tök mindegy. Strandra nem mások vizuális örömére járunk.
Mondjuk aki háklis arra, hogy a bikiniből ne buggyanjon ki semmi, annak az egyrészesből is buggyanni fog itt-ott—->nem, aki erre háklis, annak nincsenek hurkái ;)
Így igaz, mindenkinek jár a strand, nem mondtam, hogy nem :) Lehet, nem fogalmaztam egyértelműen: furcsának tartom, hogy fiatal nők nem igényesek saját magukra annyira, hogy ne hurkásodjon el a testük. Virágnyelven a mozgás fontosságára hívnám fel a figyelmet :) Tényleg nem mások vizuális örömére járunk strandra, ez igaz, de nem is azért, hogy vizuális sokkot kapjunk ;) De tényleg tökmindegy, csak utána meg megy a sírás meg a panasz, hogy “Jajj, hogy nézek ki bikiniben/Nem találok magamra normális cuccot/stb.”
Úgy értettem, hogy ha MÁSON vagy rajta háklis. Pl. ha szerinted én nem nézek ki jól bikiniben, és felháborodsz rajtam, akkor szerinted lehet, hogy egyrészesben is inkább anorákot kéne viselnem, mert szennyezem a vizuális környezetet. :))
A mozgás valóban rettenetesen fontos. De a hurka tök relatív. Nem a hurkákon múlik az egészség és az igényesség, és nem egy ember igényessége az etalon. Mindenkinek azt kell megtalálnia, amivel ő maga elégedett, boldog, egészséges. Kidudorodó csípőcsonttal is lehet valakinek pocsék vérképe és nulla erőnléte. Sőt, egy kockás has is tud redőződni, hurkázódni, ha leül az ember lánya, és előre hajol. Ó, horror! Láttam én már magabiztos, “mindenkitlesz*rok” HurkaKirálynőt (és nem gúnyból mondom, tényleg ő volt a királynő!! ♥) a strandon, és magát szégyenlősen, megalázva takargató, amúgy teljesen átlagos alakú, karcsú lányt, aki képtelen volt élvezni a napfényt és a vizet, mert jól elhitették vele, hogy mindenki őt nézi és kritizálja. Rohadtul nem volt rá oka, hogy ne érezze magát elégnek, de sajnos vele sikerült elhitetni azt, hogy mások ítéletétől függ a létjogosultsága, hogy érdemel-e (!) önfeledt strandolást, és ez megmérgezte a pihenését. Sokra ment azzal, hogy nem volt hurkája…
Ne haragudj, de azért írtam ezt, mert a body shaminget nem szeretem. Fontos a mozgás, de szerintem ne úgy hívjuk rá fel a figyelmet, hogy “azért tornázz, mert különben jól megnéznek a strandon, elítélnek, és mindenki azt fogja hinni, hogy trampli vagy”. Bűntudatkeltés, kishitűség-erősítés nélkül is lehet embereket motiválni, inspirálni. Én ezt preferálom. :) Aki hurkát “növeszt”, hadd tegye. Nem ismerjük a hátterét, lehet, hogy nem direkt csinálta, de ha igen, akkor meg? Mi közünk van hozzá? Rosszabb lesz tőle a világ, ha nem 36-os, hanem 44-es valaki? Vagy – urambocsá’ – 50-es? Szerintem a piszkálódó, másokat becsmérlő emberek ellazulása többet segítene a világ jobbításán, mint a sok-sok hibátlan, hurkátlan, 36-os ember. :)
Ha valaki vizuális sokkot kap valakitől akkor megmondom őszintén, szerintem az az ő ügye, és nem azé, akiTŐL kapta a sokkot. Ne nézzen oda. Vagy emelje az empátia/toleranciaküszöbét, azzal hátha másoknak is jobbat tesz, mintha fancsali képpel meredezne és személyes sértésnek venné más emberek az övétől eltérő létezési formáit. :) És hátha úgy máris jobb lesz a strandolási élmény, pedig nem lett kevesebb a hurkás ember.
Ne félelemből tornázzunk. Ne azért tornázzunk, mert külső megerősítésre vágyunk – erre ugyanis nem lehet építeni, és piszok könnyen borulhat. És különben is, mindig lesz, akinek sehogyan sem tetszünk. Nem lehet félelemből létezni, mert abból sosem lesz elégedettség. Egy saját értékrendet kell kialakítani, és utána ahhoz tartani magunkat. A saját értékrend pedig nem attól állja meg a helyét, hogy mindenki egyet ért vele, és mindenki ugyanúgy gondolja. És esettől függően van, akinek belefér a hurka is. Szerintem. :)
Via, senkit nem akartam megbántani, tényleg. És nem is becsmérlek senkit. Felőlem mindenki úgy néz ki, ahogy akar/tud. Én sem vagyok fitnessmodell, és nem külső alapján ítélem meg az embereket, dehogyis. Mint mondtam, a jelenség furcsa számomra: aki alapvetően odafigyel magára, nincs lenőve se a haja, se a körme, rendben van a ruházata, a környezete, az hogyhogy nem tud odafigyelni a testére? (költői a kérdés). Igen, én is láttam egészséges, magabiztos duci embert, ahogyan láttam cérnavékony, de formátlan, beteges embert is. Nem kell sok-sok órában sportolni naponta, ezt se mondtam. Ez a “Semmi közöm hozzá”-dolog érdekes, és nem csak ebben a témában: egyébként senkinek semmi köze hozzá, de amikor “Le akarok fogyni, mit csináljak?” , akkor jól jön a segítség. Pedig senkinek semmi köze hozzá, ugye…. Na, elkanyarodtam, elnézést kérek mégegyszer, ha megbántottalak (akár Téged, Via, akár mást), nem akartam, esküszöm. Éljen a tavasz :)
Nem haragszom, de válaszolok a költői kérdésre, mert úgy látszik, pont ez nem ment át az előbb.
“az hogyhogy nem tud odafigyelni a testére?”
Úgy, hogy nem tudhatod, hogy nem figyel oda a testére! Ez az, amit nem dönthetsz el pusztán attól, hogy ránézel, és valami olyat látsz, ami a te értékrendednek “furcsa”.
Lehet, hogy éppen most szült, de nem szeretne szobafogságot, amíg nem lesz megint karcsú, és addig is élvezné a strandot. Miért ne? Lehet, hogy már lefogyott 20 kilót, tíz még hátra van, de úgy gondolta, hogy addig is megadja magának az élet élvezetét, és fürdik egyet. Miért ne? Lehet, hogy olyan alkat, hogy nála az odafigyelés (ami szintén egy szubjektív fogalom!) ilyen testet eredményez. Lehet, hogy odafigyel, csak nem úgy, mint te. Lehet, hogy igényes, csak nem pont arra és nem pont úgy, mint te. Lehet, hogy más a genetikája, mint neked, és egyszerűen ha megfeszül sem tud hurkátlan lenni, ezért inkább úgy döntött, hogy akkor már élvezi az életet hurkákkal. Miért ne?
És miért baj az, ha segítséget kér, előtte meg nem kért? Nem cikizésre van szüksége, hanem segítségre, válaszokat akar. Örüljünk, hogy eljutott addig a pontig, hogy segítséget kér. Akarata ellenére úgysem segíthetünk semmit. Akkor lesz közünk hozzá, amikor bevonnak minket, pl. kérdéssel. Addig nem. Akkor sem, ha náluk jobban tudunk mindent (amire amúgy kicsi esélyt látok, mert kívülről eléggé máshogy tudjuk megítélni a helyzetet.) Senki nem fog kitartóan sportolni és diétázni, amíg saját maga el nem határozza. Ráerőltetni nem lehet. Ezért mondtam, hogy inspirálni kell, nem megszégyeníteni (azzal lehet, hogy csak dacot tudunk kiváltani, teljesen érthetően). Kedves inspirálással talán hamarabb eljut arra a pontra, hogy a saját döntése (ami után fenntartható a motiváció!) hatására tesz fel kérdéseket. :) És utána már eljön a változás.
Szóval ezen kár morogni és elrontani a saját strandélményedet. :) Inkább örüljön mindenki a strandnak, és kész. Éljen a tavasz szerintem is. :)
Jó kis bejegyzés. :) Imádom a tavaszt. A napfény az én drogom. Január vége felé-februárban már minden bajom van az állandó szürkeségtől, és most, hogy süt a nap végre, meg csicseregnek a madarak újjászülettem/ek.
Ezzel én is így vagyok. Napelemmel működök.
Ez a koránkelés nagyon klassz dolog, mondjuk én pacsirta-típus vagyok, ideges leszek, ha sokáig fenn kellene, hogy legyek, és molyolnak körülöttem. Bár az órát mindenképp beállítom, mert képtelen vagyok úgy elaludni, hogy tudom, hogy nincs egy biztos telefonos ébresztős támaszom, nekem ez ad nyugalmat. Érdekes, hogy amióta hamarabb fekszem le, kivétel nélkül megébredek magamtól a csörgés előtt, és akkor olyan jó csak úgy bámészkodni kifelé az ablakon. Szeretem a hajnali kávét, kis olvasgatást, meg a reggeli sétát a munkahelyre, pláne, ha még picit ébredező a város.
Az összeállítással kapcsolatban már ki is találtam valami szokatlant: meglepi reggeli a tetőtérben, ugyanis ott csak alszunk, ill. sosem reggelizünk hétköznap. :) Nekem már a gondolat is olyan “miért nem jutott hamarabb eszembe.”
Már attól feltöltődtem, hogy elolvastam a cikket.
Hétvégén egy hatalmasat szellőztettem, beragyogta a nap az egész lakást. Zónázás közben lomtalanítottam, és egy rakást szeméttől megszabadultam. Régebben átcsúsztak a szűrőn, de most kell a hely és a levegő. Megfulladok a sok kacattól. Nem mellesleg nagyjából 10 pár cipőt vittem el a ruhakonténerbe, és mellétettem egy pár használt, de még jó görkorcsolyát is, hogy akinek kell az vigye. :)
A napfényre ébredés jó. Én úgy csinálom, hogy a sötétítőt úgy húzom el, hogy reggel a napfény csak az én szemembe süssön, és így én fel tudok kelni, a párom meg még alhat tovább.
A fekete kabáttól nem tudok szabadulni. A téli kabátomat már eltettem, most fekete bőrdzsekim van. Ezért, hogy legyen egy kis színem, most hosszú barna helyett, rövid és piros lett a hajam :) (majd a profilképemet is át fogom állítani)
Éljen a tavasz, örülök, hogy itt van! (Most is tele vagyok energiával, és itt kell ülnöm az irodában, amikor nem tudok megmaradni a hátsómon.)
Aki pedig messze északon lakik, az felejtse el a napfényre kelést. :D Nekem idegesítőbb az, hogy nyáron már reggel 3-kor világos van (meg este 11-kor is), mint a téli sötétség.
De persze értem, hogy valakinek bejön. :D
Nyilván nem előírás volt, csak egy ötlet. :) Próbálja ki az, aki szeretné/tudja. :)
Az este 11-es világosságot azért meg tudnám szokni, nagyon utálom, hogy telente már délután háromkor tiszta sötét minden! Nyáron pedig olyan jó, amikor még nyolckor is van valami fény… :)
Én is azt hittem, hogy jó, de meglepő módon nem. Nagy bölcsen arra jutottam, hogy abból próbálom kihozni a legjobbat, ami éppen van. Így télen élvezem a havat, gyertyákat, forrócsokit, kuckózást. Nyáron meg tartalékolom a fényt télre. :D Ha mindig nyár lenne, az se lenne jó! :D
a kelj a nappal nem válik be, saját tapaszatalat, ugyan olyan pocsék negyed 7kor kelni mint télen sötétben:)) de több kedvem van sétálni egyet a napsütésben a kávézóig egy reggeli capuccinóra (aminek persze a pénztárcám kevésbé örül de sebaj:) )
Nem az a lényeg, hogy fel tudj kelni korábban, hanem hogy fokozatosan ébredsz fel, hiszen a beszűrődő fény elkezdi leállítani a melatonintermelésedet. Így nem az van, hogy a vekker hatására esel ki az ágyból, és azt se tudod, hogy mi a neved. Nekem legalábbis működik. Ma pl. az első rövid ébredésem fél hatkor volt, és utána visszaaludtam, de hét után egészen máshogy ébredtem, mintha kapásból hétre állítom a vekkert és tök sötét van és hirtelen kizökkent az alvásból. Szóval nálam bevált, ezért mertem javasolni, de elhiszem, hogy nem mindenki így működik! :)
Télen-nyáron fél hatkor kelek gyerekkorom óta, megszoktam már, így normális nekem, de világosban tényleg jobb, sőt, akkor hamarabb is kipattan a szemem, és jó hallgatni a madarakat.
Nem hülyeség ez a kelj a nappal dolog, vannak mindenféle drága, napfelkeltét szimuláló kütyük, meg olyanok, amik különféle módszerekkel figyelik az ember éberségét és annak megfelelően ébresztenek. Én szerencsére könnyen kelő vagyok, de másnak biztos hasznosak ezek a csodaébresztők, habár a természetes napfény a legtutibb. :)
És olcsó is. :D
Azért annyira nem tudok ennek örülöni, amikor nyáron reggel 4-kor kipattan a szemem… Aznap egész jól vagyok, de másnap kb mint egy mosogatórongy :)
Érdekes dolog ez a tavaszi fáradtság. Engem nem a klasszikus változata nyuvaszt, henm hogy benne van a nyár ígérete, hogy utána már az jön és kezd meleg lenni…..és én uuuuuutálom a nyarat, a meleget, a kánikulát, a ragadást, tapadást, szenvedést a 30 fok feletti irodában, lakásban, meg úgy összességében azt az egész évszakot.
Én ugyanígy vagyok ezzel. Kisebbségben vagyunk, azt hiszem ;-)
Úgy érzem, hogy attól leszek ideges, meg nyugtalan, hogy jön a meleg. Az ereimben forr a vér. Mindemellett a tavaszi színeket, virágokat, madárcsicsergést nagyon szeretem. És az is jól esik, hogy végre lehet a kertben tücskörészni.
Idén, ha már nem lesz hóvihar, kifejezetten hosszú, szép tavaszunk van szerencsére. Nagyon hiányzott már ez az átmeneti idő!
Én nyári lány vagyok, télen tudok inkább be- és kiborulni. :))
Ezzel én is így vagyok, hogy idén végre van tavasz, mert az utóbbi években a hóviharból illetve a hidegből mentünk át egy hét alatt a nyárból (csizmából a papucsba lehetett lépni), idén pedig azért fokozatos. :)
Viszont a nyarat én se szeretem, olyankor sokkal hisztisebb vagyok. :( Éjjel is 30°C sokszor, hiába van nyitva minden ablak, meg se moccan a levegő, és nem tudok normálisan aludni. :S
Viszont most még tavasz van, és erre koncentrálok inkább. :)