Rozmaring 7 éves, és születése óta teve — sosem volt kérdés, hogy folytassa-e a családi bizniszt. Nemrég költözött fel Budapestre, és az urbán:teve rendszeres olvasójaként arról mesél, hogy hogyan tudott a szakmájában maradni a piaci verseny ellenére, és milyennek találja a nagyvárosi életet.

Miért szevereveteved, pardon, szereted a munkád?

Egész nap friss levegőn vagyok, bejárom a várost, és kedves emberekkel ismerkedem meg. Van ennél jobb?

Minek készültél gyerekkorodban?

Sinus görbének, de nem jött össze, mert csak egypúpú lettem.

Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Hogy ha eleget szuggerálod a délibábot, valósággá válik. A sivatagi menetet nem spórolja meg semmi! Ja, és frusztrál, amikor az ügyfelekkel való első meetingen automatikusan datolyával próbálnak kedveskedni.

Mi az, ami leginkább kimerít a munkádban?

Amikor nem férek át a tű fokán. De ilyenkor keresek egy nagyobb tűt, ami jobban illeszkedik az igényeimhez, és megoldom. :) (Néha köpködök és harapok, de csak levezetem a dühömet.) Amit még feltétlenül tudni kell rólam az az, hogy alvajáró vagyok, ezért nem szabad háztetők közelébe engedni.

Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Csodálatos egyszámjátékozom és most épp leülni tanulok. Olvasni is szoktam, kedvenc szerzőim Romhányi és Sienkiewicz. Ha honvágyam van, játszóterekre látogatok, és a homokozóban tapicskolok.

Mit tanácsolsz annak, aki erre a pályára készül!

Igyatok sokat, és kerüljétek a tevepatát!