2014 16. hetének kihívása – Kérdezz!
Ha Húsvét alkalmából családi találkozó lesz, és lesz ott olyan, akivel szívesen beszélgetnél, meséltesd — vagy egyszerűen csak hallgasd! — az idősebb rokonokat! Még az ezerszer hallott ifjúkori történetek is új kontextusba helyeződnek, ahogy te magad is átélsz bizonyos dolgokat. Vicces sztorikat is kérdezhetsz akár a saját, akár a szüleid gyerekkorából. ;)
Én 2 évesen kavicsokat gyűjtöttem a téren, megmostam őket, és kitettem a gangra, mint egy kiállítást. :]
Az én dédim is rengetegszer elmesélte a világháborús élményeit, hogy melyik gyerekét (a fele örökbefogadott volt) hol szedte össze, melyik lövészárok mellett, de sosem untam meg, mert mindig más lett a vége :D Sosem tudjuk meg, melyik volt az igazi végkimenetel :) Bárcsak hallhatnám még egyszer, tuti leírnám, hogy én is átadhassam az unokáimnak :)
Azért emlékezetből írd le, ami most még megvan a fejedben! Nem baj, ha a felét kitalálta a dédi, akkor is érdekes lehet. Mi lett az örökbefogadott gyerekekkel? Annyira jó kis sztorinak hangzik, bátor volt a dédid!
Az én nagyszüleimet kérdezni sem kell, mesélnek maguktól, főleg az anyai Papám, egyszerűen imádom. Kicsit (vagyis eléggé) nagyothall, úgyhogy jobban járunk ha ő mesél, mert sosem lehet tudni, értette-e amit én sztorizok neki, és most vittem haza a Kedvesemet bemutatni a családnak, úgyhogy volt friss hús akinek mesélhetett a világháborúról, a bányáról, zsúptetős kétszáz éves szülői házról, meg mindenféléről. <3
Szombaton nagypapámat látogattuk meg, egyedül van és sokat mesélt szegény nagyikámról, aki
három hónapja halt meg. Sírós egy nap volt, de jólesett…
♥ Én a mamiéknál egy csomót nézegettem a régi fotóalbumokat, és még egy eredeti Kodály Zoltán dedikálást is láttam! :)
Pár éve én is nézegettem a mamáéknál a régi fotókat, és találtam fiatalkori képeket mamáról, tök úgy nézett ki mint most én:)
Én szívesen kérdeznék, de nincs kitől… Bánom, hogy nem tettem, amikor volt rá alkalom, mert a körülmények nem tették lehetővé (nálunk lakott pár hónapot a mamám mielőtt elment, de viharos időszak volt, és nem igazán kérdezősködtem – biztos mesélt volna pedig).
Viszont most mesélte anyukám, hogy a kedvenc mesém a Kis hableány volt, és én erre hogy nem emlékszem, pedig híresen jó memóriám van :D Mindenesetre most ahogy néztem a tévében, egyáltalán nem ugrott be még a sztori sem, de tetszett :D
Levelek, naplók nem maradtak fenn? Azokat is olyan jó olvasni! :)
Sajnos arról nem tudok, meg messze is lakott. Összesen két nagyszülőmet ismertem (apai mama és anyai papa). Viszont apukám szokott néha mesélni, milyen volt a gyerekkora falun, Szabolcsban :))
Ő is idősebb, ő is rokon. Abszolút ér! :)