Judit írja: Rövidesen véget ér nálam egy nagy porral járó lakásfelújítás és lélekben már készülök az utána jövő takarításra, de egyelőre azt sem tudom, hol kezdjek neki :) Annyi jó ötleted szokott lenni, de erre nem találtam át tekinthető folyamatábrát, tanácsokat, hogy oké, hogy nem feszülünk bele a nagytakarításba, de mi van, ha nem tudjuk elkerülni?

Szia Judit és mindenki, aki nagyobb takarítás előtt áll, akár mert felújítás volt, vendégség lesz, vagy nagytakarít. Folyamatábrám nincs, hiszen mindannyian mások vagyunk (lehet dúdolni), de segítek kidolgozni a saját, számodra logikus menetrendedet.

Először is szükség van egy tervre. (Képzeld el, hogy most én vagyok George Clooney az Ocean’s 11-ben, és éppen eléd terítettem a kaszinó, akarom mondani, az otthonod alaprajzát.) Hogy leírod-e vagy sem, az rád van bízva. Én szeretem leírni, mert nekem sokat segít, ha papíron van, amit szeretnék — már eleve az írás aktusa is azt közvetíti számomra, hogy “na, ezt leírtam, tehát megcsinálom”. Magamat is komolyabban veszem, ha írásba adom a céljaimat. :) Gyakorlati oldala azért van, mert ha le van írva, hogy milyen lépések mikor jönnek, akkor kevésbé parázok be, hogy “JAJ MÉG MENNYI MINDENT KELL CSINÁLNI!”. Megmondhatom magamnak, hogy nyugi van, csak a lista következő lépésével foglalkozunk, és nem többel. Tudom, hogy vannak, akiknek ez a sok listaírás teljesen idegen — akkor ők ne csinálják. De ha úgy érzed, hogy le kell írnod (akár még az utolsó apróságot is), mert attól érzed magad kontrollban, és attól nyugszol meg, csináld. Nem vagy tőle hülye, és nem “gáz, hogy erre szükséged van”. (Sajnos ilyet is hallottam már emberektől, mintha a listázás, írásban tervezés valami gyengeségi, butasági bizonyítvány lenne. Nem az. :))

Mire jó egy terv?

Általában csak arra, hogy megnyugodj, mert ritkán történnek menetrend szerint a dolgok. De a tervezésben maga a tervezés a lényeg (nagyon zen, ugye?), hiszen ha rááll az agyad az ötletelésre, problémamegoldásra, akkor az n+1-edik váratlan helyzetre is könnyebben reagál. A tervezés tehát edzés a tervezhetetlen helyzetekre — és ez nem csak a takarítási listára igaz, hanem bármilyen más helyzetre, amikor tervezel. Ha így kezeled, máris nem egy újabb teljesítendő elvárás lesz a terveidből, és elkerül a bűntudat is, ha nem úgy sikerül valami, ahogy kigondoltad. Kit érdekel? Fel vagy készülve, az a lényeg! Az edzés ritkán lesz pont olyan, mint amikor élesben teszteled. Csak edzz.

1. Pakolj ki!

Psszt, ez mindenre jó, nem csak a takarításra! Ez a “kipakolós” módszer akkor segít a legjobban, ha megbénít a sok tennivaló gondolata, és nem tudod, merre indulj, hol is kezdd el, mi hogyan függ össze a többivel. Fogsz egy darab papírlapot, és ömlesztve ráírsz minden teendőt, amit meg kell csinálni. Még nem kell szépen rendezett sorokban, csak boríts mindent ki a fejedből. Angolul szépen úgy mondjuk ezt, hogy “brain dump“. Én úgy mondom, hogy “odahányok a lapra” — persze csak mentálisan. :)) Sorold fel a kisebb, nagyobb lépéseket egyaránt, össze-vissza, és írj fel mindent, ami teendő az adott projekttel kapcsolatban.

2. Szelektálj, csoportosíts!

Nézegesd az ömlesztett ötletdömpinget, amit alkottál. Ez a káosz kavargott eddig a fejedben, és végre nincs ott többet. Kezdődhet a szelektálás! Milyen azonos típusú feladatokat látsz? Takarításnál például kereshetsz azonos helyiséghez tartozó teendőket, és akkor össze fog állni egy-egy “konyha” vagy “nappali” lista (gyakorlatilag spéci zónalista, ami az adott helyzet feladatait tartalmazza). Mivel egy intenzív takarításról van szó, nyugodtan szelektálhatsz a takarítás típusa szerint is: porszívózás minden érintett helyiségben, ablakmosás mindenhol, satöbbi. Fogj színes ceruzákat vagy tollakat, és színkódold a teendőket. A lap szélére írd fel, hogy melyik szín milyen kategóriát jelöl (feladattípus, helyiség). Színezni nem csak jó buli (kedves papírmán sorstársak, én is ismerem a színes ceruzák és filcek vonzerejét), hanem segít a tájékozódásban is. Sokkal átláthatóbb lesz az egyszínű irkafirka, ha dekódolod a színeiddel. (És jól megracionalizáltam, miért is kell még egy lila filc.) Próbáld ki, nézd meg, segít-e a tájékozódásban!

Fogj egy újabb papírlapot (ne az előző hátulját, mert azt is nézned kell közben!), és oszd 4 részre, majd a részek tetejére írd fel egy-egy kategória nevét (a saját színével, hogy konzisztensek legyünk). Ha több kategóriád van, akkor természetesen csinálj több listát. :) Ezután vizsgáld meg a hozzá tartozó feladatokat. Van olyan, ami előfeltételes a többihez képest, mert addig nem tudsz tovább haladni, vagy igen, csak megnehezíted a saját dolgodat? Például ne moss fel feleslegesen, ha utána fogsz portalanítani, stb. Ezeket gondold végig a teendők és a saját munkatempód ismeretében, különben fel-alá fogsz rohangálni, mint egy mérgezett egérke.

A nagyobb feladatokat bontsd al-teendőkre, hiszen úgy könnyebben átlátod, hogy mennyi munka is van még hátra. A “nappali rendbetétele” helyett írhatsz olyanokat, hogy “porszívózás, sepregetés, ablakmosás, bútorok visszatolása”, és így tovább. Így el is készültek a részletes, átgondolt teendőlistáid.

3. Rendelj hozzá határidőt!

Tudod, ugye, hogy a terv határidő nélkül csak álom? :) Hány napod van az egész mókára? Nézd át a teendőlistákat, és oszd el a feladatokat annyi napra, amennyi rendelkezésedre áll. Nyugodtan zsonglőrködj a nehezebb-pepecsebb feladatokkal, hogy egyenletes erővel tudj dolgozni, és ne az legyen, hogy túlhajtod magad az első nap, aztán alig bírsz magadhoz térni. Itt is fontos az egyensúly. :) Az időpontok tekintetében vedd figyelembe a külső tényezőket is: a porszívózást, egyéb zajos programpontokat ne estére oszd be, ha valamit szabadtéren kell csinálni (pl. szőnyegporolás), akkor nézz időjárásjelentést, és így tovább.

Feltétlenül írj be előre pihenős időszakokat, ebédszünetet, kávészünetet, mert a pihenés segíti a további munkádat is. Kimerült kapkodásra nincs szükség, húsz perc plafonbámulás és önvállonveregetés nemhogy árt, hanem jót is tesz a későbbieknek. Te ismered legjobban a saját teherbírásodat, úgyhogy nem mondok konkrét intervallumot, hogy mennyi után pihenj, de aztán nagyjából egy-másfél óra intenzív meló után 10-20 perc szünet jó irányadó lehet. Próbáld ki, aztán majd sűríted-ritkítod igény szerint. Félúton legyen egy hosszabb szusszanás is, figyelj oda az étkezésre (a sokszor kicsi most is jól jön, szinten tartja az energiádat, és nem is punnyadsz el a nagy evészet után), igyál rendszeresen, és a testi jelzéseket is tartsd figyelemmel. Ha kalapál a szíved, zúg a füled, érzed, hogy kezdesz szédülni, mássz le a létráról, és csüccs le öt percre, amíg jobban nem leszel.

Közösen még jobb!

Miért jó még, hogy minden papíron van? Mert piszok egyszerű delegálni. Oda tudod nyomni bárki orra alá, hogy mit kell tenni, és máris nem egyedül vagy rá. Ez családtagokra, lakótársakra, takarítónőre egyaránt érvényes — mindenki sokkal könnyebben halad, ha egyértelmű, konkrét feladatokat kérsz tőle, nem csak annyit, hogy “hát… legyen rend”, vagy “takaríts ki”. Osszátok be egymás között a teendőket! Együtt takarítani még buli is lehet, ha beteszel hozzá valami jó kis zenét (például ezt), és a szőnyegrázás mellé megy a seggrázás is. :))

Kész a menetrend, most már “csak” el kell kezdeni. Hajrá!