praktikus módszerek egy életért, amit szeretsz élni
Ha bármit dolgozhatnék a világon, és nem számítana a pénz, ezt választanám: …Mi ez? Szerda délelőtti traccsparti, hogy feltöltődjünk erővel a hét hátralevő részére, együtt nevessünk, egymást inspiráljuk. Írd meg, hogy hogy fejeznéd be a mondatot! Nyugodtan lehet utána beszélgetni a felmerült témáról.
Ha új hozzászóló vagy, az első hozzászólásod moderálás alá kerül, és az elfogadásig nem publikus. A visszatérő hozzászólók bejegyzései automatikusan megjelennek.
A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)
Valószínűleg hímeznék-gyöngyöznék és fejleszteném is magam mindenféle kézműves területen, és mindezeket szívesen tanítanám is gyerkőcöknek-felnőtteknek egyaránt.
Azt még ugyan nem tudom, mit jelent gyerekeket vállalni és nevelni, de szívesen otthon ülnék 2-3 lurkóval, és ezt még a kreatívkodás tanításával is össze lehet hozni :D
Viszont a zenélésről sosem mondanék le, ahhoz értek leginkább (vagyis a zongorához). Igaz, hogy nem fizetik meg eléggé, de attól még nem váltanék. :)
Általános iskolás korom óta újságíró akartam lenni. Azóta ez kibővült a fotózás szeretetével, tehát már szívesen lennék fotóriporter is. Ahhoz képest bőrdíszművesként végeztem, benzinkúton dolgozom, és pénzügy-számvitel szakra járok levelezős egyetemen (NYME) Nem tudom elérem e valaha az álmom .
A legelső, ami eszembe jutott, az, hogy Provence-ban szedném a levendulát, mellette meg egy hangulatos kis francia kávézóban dolgoznék. Szabadidőmben meg írnék egy regényt. :)
Farm és kézműveskedés… az agyagozással kezdeném :) Lehet összekombinálnám egy RSPCA jellegű rendelővel a farmot… :)
Musical színész lennék (ebben az a slusz poén, hogy semmi de semmi hangom nincs, úgyhogy újra kellene születnem, hogy ez megvalósulhasson :D ) vagy valami állatokkal kapcsolatos munkát végeznék, tengerbiológus talán, ill. lenne egy állatmenhelyem :)
ó, én ideiglenes gazdi lennék a cicatappancs fc-nél (nekik köszönhetünk a három cicánkból kettőt), és ha nem számítana a pénz, lehetne hatalmas hely a cicáknak, meg ennivaló, meg persze az orvosi ellátás sem jelenthetne gondot, és mivel nem biztos, hogy el tudnék szakadni tőlük (inkább biztos, hogy nem), hivatalosan is én lennék a macskás néni :-)
Egy önellátó saját farmot szeretnék. Ott végre nyugodtan olvashatnék, ehetnék finomakat egészségesen, kertészkedhetnék, ha éppen úgy esik jól. Létesíthetnék egy macska-menhelyet, ahol a gazdátlan cicusok otthonra találnának. (Ez amúgy is rajta van a listán :D)
Ha van egy saját, önellátó farmod, akkor semmi időd nem lesz olvasgatni, max., ha van pár alkalmazottad:-)
az álom (aminek tanulok): magyartanárnéni :)
Rendezőasszisztensként dolgoznék és felvételiznék az egyetemre. Írnék, rendeznék, játszanék is, és képezném magam minden téren, sokat utaznék.
Társadalmi problémákat dolgoznék fel közérthetően, színházi eszközökkel, hogy együtt tudjunk gondolkodni ezekről. Idővel pedig saját színházat nyitnék és menedzselném művészetileg és gazdaságilag is.
Ha több életem volna, akkor mellette még kutyát tenyésztenék, állatmenhelyem lenne, befektető lennék reform állattenyészeteknél, hogy meghonosítsunk egy olyan modellt, ami elérhető árú terméket ad állatkínzás és környezetszennyezés nélkül. Lobbiznék az állatkísérletek racionalizálásáért.
Ugyanígy, ha sok pénzem lenne, alapítványokat támogatnék, akik valódi, bizonyítottan hatásos és türelmes társadalmi integrációval foglalkoznak és segíteném őket, hogy a többségi társadalom felé is közérthetően és hatékonyan kommunikálhassák a módszerüket, meggyőződésüket.
:$ :$ :$ Röviden.
Az én álmomhoz milliárdok kellenének.
Tehetséges gyerekeknek építenék egy kosárlabda akadémiát, luxus kivitelben (lsd. foci akadémiák), egy iszonyat erős iskolákkal ált. és gimi is, mellette sok utazási lehetőséggel (tanulmányi és sport is).
Kinevelném a legjobb kosarasokat, de ha lesétülnének, akkor kutatók, orvosok, mérnökök stb. lehetnének.
Tehát nem csak fizikumra gyúrnék :)
Ugyan ezt csinálnám :)
Idegenvezetés Erdélyben.
Az ide érkező látogatóknak bemutathatom a hazám szépségeit :)
Ménesgazda lennék, és díjlovas, díjugrató, lovakkal foglalkoznék amíg csak mozdulni bírok..:) foglalkoznék a „szabad” idomításukkal is..
Saját lovardát építtetnék, nyitnék és vezetnék egy hatalmas farmon.
Nyuszik, kiscsibék, kiskacsák is jöhetnek ám :)
Főállású workshop- és tanfolyam látogató, és író.
Öööö… számítógépes játéktesztelő + hivatásos urban fantasy/disztópia/young adult tesztolvasó lehetnék? :D Meg részmunkaidős (teljeshez nincs fizikumom XD) lovasterapeuta. De a delfinezés is jól hangzik :) És a lovaglással ellentétben úszni legalább tudok :D
Most hogy végigolvastam a válaszaitokat, kicsit haszontalan vagyok hozzátok képest :D Közelében sem vagyok a nagyszabású álmaitoknak. :)
Ne bántsd magad, az álmokat felesleges összehasonlítani. Az a lényeg, hogy te mitől vagy boldog, és abban nincs „jobb” meg „rosszabb” meg „hasznosabb” meg „haszontalanabb”. A gyerekkönyvtáros igenis fontos!
A számítógépes játéktesztelő, mint foglalkozás nekem is nagy álmom, nem is tudom miért nem ez jutott eszembe, amikor nekiálltam megírni a hozzászólásom. :D A többi is jól hangzik. :)
Na jó, elgondolkodtam, de nem tartott igazán sokáig… Bár az a típus vagyok, akit sok minden érdekel, de úgy érzem így pontosan 2 hónap után, hogy megtaláltam álmaim munkáját.
Elsődlegesen tehát mindenképpen uazt csinálnám, amit és ahol most, maximum kipróbálnám a „másik oldalát” is amolyan csavarként (bár ez sincs jelenleg teljesen elvetve, mert egyesek elültették a bogarat a fülembe…)
Ha pedig nem ez, akkor esetleg színházban lennék dramaturg :)
– Hivatásos utazó lennék. Esetleg blogot is írhatnék róla.
– Kiadásra készülő könyveket olvasnék és javítanék helyesírásilag, stilisztikailag (ezt nem tudom, hogy hívják, de nagyon szeretném csinálni).
– Nyitnék egy „kuckós” könyvesboltot, meseolvasással, könyvajánlókkal, író-olvasó találkozókkal, különleges könyvekkel.
– Fittnessteremben vagy egészségközpontban lennék recepciós :)
Lektor?
Mesekönyvillusztrátor / grafikus az álmom.
Polihisztor lennék: festőművész, táncművész és gyógyító.
Hű. Én sosem tudtam elképzelni, hogy egész életemben csak egyetlen dolgot csináljak, így mindig van min álmodozni. :) Fodrásznak szívesen kitanulnék, van hozzá ügyességem és szeretem mások haját bizgerálni; nyitnék egy állatmenhelyt, ahol nem lenne altatás és szűk cella, minden állat addig lenne ott ameddig úgy hozza az élet és jó körülmények közt és nem csak kutyákra és macskákra gondolok; lenne egy könyvtár-könyvesbolt-galéria teázóm/cukrászdám; valamint egy jó minőségű gyermekmegőrzőm-foglalkoztatóm. :) Nem lehetetlen a megvalósításuk, de úgy érzem még elég messze vagyok a célegyenestől :)
Forgatókönyvíró!!! És mivel ez nagyon nagy álom, így épp megvalósítom! Mire másra lennének jók az álmok?
Nyitnék egy hatalmas turkálót, vennék fel valakit, aki vinné az ügyeket, napi 1-2 órát dolgoznék, nyelveket tanulnék, háztartást vezetnék és rengeteget utaznék.
Mindent amit eddig leírtak! Csodásak vagytok! A lényeg, hogy ne mondja meg senki mit csináljak, mikor és hogyan. SZABADSÁG.
Hivatásos blogger és stylist lennék Milánóban. Vagy Londonban. Meg írnék újságokba és könnyedebb regényeket is.
Igazából, főleg mivel még érettségim sincs, megvalósíthatónak érzem. Nemrég osztályfőnöki órán kellett írni egy kisebb fogalmazást, 15 év múlva hogy képzelem el az életünket és ezt írtam le, persze rendesen kifejtve.=) Vissza fogjuk nézni az irományokat a 15 éves osztálytalálkozón… Kíváncsi vagyok, kinek mi válik be.=)
Divat-stílus blogot vezetnék, és bárki jelentkezhetne hozzám, hogy kísérjem el vásárolni és segítsek neki a stílusához illő gardrób kialakításában, aminek minden darabjában jól érzi magát, és fantasztikusan néz ki^^ Plusz megírnám az összes ifjúsági és csajos regényt, ami a fejemben csak van:) És sok sok kutyám meg cicám meg mindenféle állatom lenne, akiket más nem tud/akar befogadni.
Biztos vagyok benne, hogy kapós lennél. Ha a közelben laknál, felbérelnélek, hogy segíts összeválogatni a ruhatáramat. :)
Ha a pénz nem számítana, nekem is nagy szükségem lenne egy stílustanácsadóra. :)
Nekem ez a stílustanácsadó dolog abszolút kivitelezhetőnek tűnik akár azonnali kezdéssel, mert semmi kezdőtőke nem kell hozzá, sem saját ruhatár, sem saját helyiség, semmi, csak te magad. Szerintem próbáld ki a barátnőiden ingyenesen egy-két ruhacsere parti meg közös vásárlás keretében, aztán kezdd promózni magad. Szerintem az emberek borzasztóan felülbecsülik az ilyen „luxusszolgáltatások” árát. Ha nem kérsz többet, mint amit az ember hasonló elérhető „luxusokra” költ (kozmetikus, jóga, koncert belépő, stb.), akkor abszolút esélyes, hogy lesz, aki kipróbálja. Divatblogot is indíthatsz bármikor, és akkor már dupla referenciád van: a barátnőid, akiken gyakorolsz, meg a blogod. És mivel ez nem olyasmi, ami egy hónap alatt felfut a maximumra, vagy ami azonnal igénybevenné minden idődet és erőforrásodat, simán elkezdheted bármikor beépíteni az életedbe.
Szerintem ez egy király álommeló, mert mindened megvan hozzá. Vágj bele MOST!!!
Egyedül a megfelelő jogi háttér lehet a necces. De ha van bejelentett munkád, ki lehet váltani egy vállalkozóit. Mindenképpen beszélni kell egy okos könyvelővel, hogy melyik a legpraktikusabb üzleti forma ehhez, milyen jogcímen tudsz számlát adni, stb.
Ááárghmf, most teljesen rápörögtem erre az ötletre, nem tudom leállítani magam. :D
Nemrég olvastam a nagybecsű Királyok csatájában, hogy a hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy ott van, és nem máshol. Szerintem ugyanez a helyzet a luxussal is.
Az emberek tudják, hogy stílustanácsadót még csak a tévében láttak életükben, és úgy gondolják, hogy 1) úgysincs elérhető stílustanácsadó a közelükben, mert nem a tévében élnek, 2) ha lenne sem dolgozna megfizethető áron olyan egyszerű népeknek, mint ők, 3) ha mégis, akkor pedig bevinné őket a legdrágább üzletekbe, ahol még attól is kifolyik a kezükből a havi fizetésük, ha ránéznek valamire.
Ha olyan órabérrel, amennyiért a kozmetikusom vagy a fodrászom vagy a jóga oktatóm foglalkozik velem, elkísérnél a turkálóba, ahonnan egyébként is öltözködöm, és ott segítenél válogatni, én komolyan alkalmaználak (komolyan, jógára hetente járok, fodrászhoz néhány havonta, neked pedig évente kb. kétszer kellene fizetnem, szezonváltáskor, hát mégis ki nem tudja kigazdálkodni ezt, aki a másik kettőt igen?), sőt az ajándékkuponjaidat is ajándékoznám barátoknak, rokonoknak.
Hűha, csak most vettem észre a sok kommentet hozzá, és tök jó látni, hogy ez mennyi mindenkinek tetszene:)) Blogom volt egy darabig, de nem volt rá annyi időm, hogy úgy működtessem, ahogy szerettem volna, így egy fél év után feladtam. Gondoltam rá, hogy majd nyáron „újjáélesztem” (most a vizsgaidőszak miatt nem merem), és így még nagyobb lesz hozzá az erőm, miattatok^^
Elgondolkoztam nagyon, de aztán arra jutottam, hogy ugyanazt, mint most. Imádom a munkám, mindig is ezt szerettem volna csinálni. Bár a fizetés lehetne több, meg néha kevesebb a stressz, de nem tudnék most jobbat választani.
Ha több pénzem lenne, akkor inkább a kiadásaimat tudnám könnyebben venni – végre vennék egy zongorát, egy új varrógépet, egy mosógépet, képkereteket, íróasztalt, egy új ebédlőasztalt és fizetnék magamnak évente pár hónapnyi tanulást külföldön.
Nehéz sorsú cicákat segítenék, morcosokat is, félőseket is. Újra megtanítanám nekik, hogy jó, ha hagyják szeretgetni magukat. :)
Sokat utaznék és megismernék mindenféle kultúrát és embert, erről vagy írnék, vagy fotókat, rajzokat készítenék útközben. Sminkelnék/ maszkmester lennék filmforgatásokon, vagy színházban. :)
A csillagászat és a régészet két olyan témakör, amik nagyon vonzanak és azt hiszem, ezeket egyszer még fogom is tanulni, ha éppen ahhoz lesz kedvem.
De a jelenlegi válaszom, hogy azt csinálnám, amit hétfőtől fogok! Akkor kezdek az első munkahelyemen és könyvtártudományi kutató leszek. Borzalmasan szerencsésnek érzem magam, mert az egyetem befejezésére sikerült egy olyan állást találnom magamnak, amit az 5 év alatt álmodtam :)
Illusztrátor, storyboard rajzoló, animátor, vagy bármilyen grafikus lennék. Természetesen abszolút elérhetetlen cél.
Kommunikációt tanítanék, mint most, csak nem rettegnék azon, hogy lesz-e megbízásom.
És mellette nyitnék egy csokizót, mint amilyen a Csokoládé című filmben van, csak kiegészíteném finom kávékkal és egy kis könyvesboltos résszel. Vagy lenne egy kávézó-tréningklubom egyben:) És indítanék egy irodalmi gyerekújságot, mint anno a Cimbora volt, csak nyomtatásban:)
Mindenképp tanítanék, mert imádom :)
Megcsinálnám a saját kávézómat, és élvezném, ahogy mindenki boldog és elégedett mosollyal távozik tőlem.
Vagy filmeket, videoklipeket rendeznék. :) Ennek ürügyén pedig szemtelenül sokat utaznék szerteszét a világban.
(köszi a remek kérdést, végre én is regisztráltam ide. :))
Hű, ez nekem való kérdés :)
Szóval, ha valaki fedezné a megélhetésemet, akkor (sorrend nem a fontosságot jelöli):
– szálloda/étterem tesztelő/kritikus
– fodrász
– fitnesz, wellneszterem tulajdonos (összeszedném az eddig utamba kerülő tuti jó szakembereket és olcsón szolgáltatnék, miközben a dolgozókat jól megfizetném)
– megvalósítanám a turizmusos álmomat
– tanítanék ingyér
– programokat indítanék a leszakadók fennmaradásáért
– idősügyi programot szerveznék (ismeretterjesztés hozzátartozóknak is, hogy csökkentsük a súrlódásokat)
– szponzorokat kutatnék fel, hogy ingyenes önfejlesztő/kommunikációs tréningeket tegyünk elérhetővé mindenféle összetételű csoport számára országszerte, akár a legkisebb településen is
– kertészetet nyitnék, ahol esélyt, képzést adnék azoknak, akiknek szükségük van rá
– aktív aktivista lennék
– újságíró lennék (főleg szociális témákban)
– beszállnék a politikába, hogy az okosságaimat és mások okosságait tolhassam a plénum elé
– további nyelveket tanulnék
– kapcsolatokat építenék, aztán összehoznám az egymást keresőket (mármint üzleti, társadalmi tevékenységet illetően)
szóval nem nagyon állnék le :)
Az aktív állatvédelmet meghagyom más fanatikusoknak, én az emberekre fókuszálnék. :)
Sok gyereket nevelnék, nálunk bandázhatnának a barátaik (amolyan házi napköziben), menza helyett rendes kaját kapnának és sok odafigyelést, törődést… És ha felnőttek, megnyitnám álmaim kávéházát, benne tenger újsággal és magazinnal, irodalmi estekkel és urban-eve tréningekkel.
:)) Össze kéne bútoroznunk, csinálni egy Urbánévia saját várost, és ott lehetne mindenkinek a kávézója, szaunája, szállodája, családi napközije, kertje. Ja, és egy jó kis ásatási terület mellé költöznénk, hogy a dinológusok is el tudják magukat foglalni. :D
És nyugodtan szülhet mindenki, mert ott leszek! :D
Ó, ez de jól hangziik :)
És egy csomó tréninget és író-olvasó találkozót tartanánk egymásnak egymás kávézóiban és szállodáiban. :)
És piszok gazdagok lennénk a turizmusból, mert annyira pozitív hely lenne, annyi látványossággal, szuper programmal és lovasterápiás meg delfinterápiás központokkal, hogy mindenki hozzánk akarna jönni feltöltődni. Kivéve a trollokat, mert azok messziről elkerülnének minket.
Én jelentkezem a beköltözők listájára. :)
Én is jönnék! Egy ilyen helyen maradnék az eredeti hivatásomnál, és lennék gyerekkönyvtáros – a sok lurkó mellé az is elkél! :)
Ugyanezzel foglalkoznék,amivel most is az idegen nyelvekkel. Csak közben még többet utaznék. Két- három havonta külföldre és belföldre is gyakran!:)))Fontosnak tartom hogy szeressük amivel foglalkozunk! A foglalkozásunkat!:)
Pici gyerekeket tanítanék angolra, vagy siket pici gyerekeket jelnyelvre, vagy siket gyerekeket, akik tudnak jelelni, angol jelnyelvre. – Miután rászántam 5-6 évet, és én is megtanultam rendesen. :P
A másik, hogy fordítanék továbbra is, de én válogatnám meg, hogy mit, és én adnám ki.
A harmadik tervhez legalább a milliárdos lottó ötös kell: lakásprojekt: megvennék lepukkant, nem használt, esetleg önkormányzati lakásokat, összeszednék egy profi csapatot, keresnék nehéz sorsú leendő bérlőket, az ő aktív részvételükkel felújítanám a lakásokat, majd kiadnám lízingbe, minimális árért, mondjuk 10 évre. Ha maradnak, 10 év múlva az övék, ha elmennek, volt egy olcsó albijuk.
Ez tetszik!
Ha nem számítana a pénz, életem végéig logopédus maradnék, annak minden nehézségével és szépségével együtt, mert ez egy felemelő és gyönyörű hivatás. Ha nem számítana a pénz elvégezném még a pszichológiát és az összes gyp. szakirányt, hogy még többet tudjak segíteni. :)
Ugyanazt csinálnám, mint most, pici ügyvédi irodámban próbálnám megoldani az emberek ügyes – bajos dolgait. De ha több párhuzamosan életem lenne, akkor nyitnék még egy kávézót, egy levendulaboltot, meg tolmácsolnék, városnézô túrákat szerveznék, vezetnék, honlapot terveznék, könyvet írnék, énekelnék, szaunamester lennék, polgármester lennék, filmet rendeznék.. Azt hiszem, tudnék választani pár pályát, de a mostanit is nagyon szeretem.
Hú, mit csinál egy szaunamester? :)
Szaunaszeánszokat tart és a helyes szaunázás rejtelmeibe vezet be.
„…és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. …”
:)
Tengerparton élnénk egy kis házban, és lenne a közelben egy könyvesboltom kávézóval. A kávézóba sütnék finom sütiket, délben lehetne levest meg valami szendvics-félét kapni, a könyvesboltban az olvasók igényeinek megfelelő könyvek lennének, könyvtár szerűen is, lenne olvasóklub is, ahol egy kávé mellett megbeszélhetnénk az épp aktuálisan olvasott könyveket.
Imádnék oda járni :)
Én is mennék! :)
A törzsvendéged lennék! :)
Több minden is lennék, de elsősorban cukrász; saját cukrászdában, ahová imádnak az emberek járni, és ahol isteni finom sütemények vannak. Ezt kiegészítésként oktatnék is- akár egy főzőiskolában-, és önkénteskednék, segítenék, gyűjtenék a rászorulóknak- vagy akár sütnék és friss pogácsát, kakaós csigát osztanék annak, akinek szüksége van rá :)
(Végigolvasva nem is elképzelhetetlen álmok, csak a megvalósítás módját nem látom még)
Háztartásbeli lennék és lovász. :)
Ugyanazt, amit eddig. Legfeljebb többet utaznék, lenne időm minden nap posztolni a Zöldsalira, és könyvet is írnék. De alapjaiban nem változtatnék. És nagyon örülök, hogy annak idején ezt választottam :)
Néprajzkutató lennék. De ha tényleg-tényleg nem számítana a pénz, pontosabban ha eleve jó sok lenne, akkor Toszkában nyomorognék:) és regényt írnék, meg kijárnék a piacra kiabálva alkudozni, aztán főznék meg olvasnék, varrogatnék, kézügyeskednék és persze bevállalnék 4-5 gyerkőcöt:D
Ha nem számítana a pénz, akkor nem dolgoznék ;)
Ha nagyon hiányozna valami elfoglaltság utaznék, varrogatnék, sütögetnék, díszeket gyártanék, állatokkal foglalkoznék, elsősorban kutyákkal, illetve amit tanulok, de akkor csak magán rendelésen csinálnám.
Mindenek előtt nyitnék egy hangulatos hobbi boltot, ahol minden van, ami szem-szájnak ingere. Aztán közben elvégeznék valamilyen szakot az iparművészeti egyetemen…de jó lenne!!!
…és persze tökélyre fejleszteném a táskás vállalkozásomat.
Jó erről ábrándozni :)
Nekiállnék megírni a regényeket, amik a fejemben motoszkálnak.
Hát először is, mondjuk csak napi 6 órát vállalnék be, nem tudom, a napi 8-at (plusz utazás, egyebek), ki találta ki… :S
Aztán.. most nagyon bejön mindenféle önkénteskedés, szóval ilyen szervezetekbe szállnék be szívesen. És írnék egy csomót, cikkeket, szívesen lennék a sajtósa is ezeknek a szervezeteknek :)
De a leendő munkám is azért hasonló, pszichológus leszek, és iskolapszichológusnak készülök – mondjuk már az is majdnem olyan választás, hogy ha nem számítana a pénz… sajnos számít, úgyhogy nem tudom, az leszek-e, vagy mikor leszek az és hogyan.
Legyél, kérlek, nagy szükség van rá. :)
Legyél! És örülök, hogy sokan írjátok az önkénteskedést. Majd hamarosan meglátjátok, hogy miért örülök. :))
szabadúszóként csinálnám azt, amit most, végre megírnám a tanulmányokat,a miket tervezek és lehet, hogy valami kultúrával kapcsolatos blogot írnék ;)
Én is a természetbe mennék állatokkal dolgozni vagy közöttük élni :) Vagy mennék paleontológusnak és dinoszauruszokat rekonstruálnék a csontvázak alapján :)
Mennyi dínós csaj! :D ♥
Biztos túl sok Jóbarátokat nézett a banda :P
Oroszlánokkal élnék egy haaatalmasnagy falkában! :)))))))))))
Htb lennék, és mopszmentéssel foglalkoznék mellette. Plusz szülésznő. Tulajdonképpen akár maradhat is, ami most van. :D
Én lennék a magyar Hugh Fearnley Whittingstall nőben: kertészkednék, főznék, elmennék almaborozni (vagy csak borozni) a helyi haverokkal, lenne 4 gyereken, lennének kecskéim és néha elutaznék Londonba megtudni a legjobb curry titkát vagy Skóciába haggist csinálni.
Én kis általános iskolás fejemmel virágkötő akartam lenni :D De tényleg, azt szívesen kipróbálnám, meg még más kézműves dolgokat. De a leendő munkámat is szívesen csinálnám akkor is ha nem számít a pénz (gyógypedagógus leszek) :))
Továbbgondolva a leendő szakmámat: önkéntesen csinálnám a legrászorultabbaknak, és szerintem csak egyéniben, terápiáznék, azok mindig is érdekeltek.
Delfin”idomár” lennék :)
Én „Professional Traveler” lennék, vagy ételkritikus :)
Divattervezo lennek,vagy paleontologus , vagy csillagasz, ez a harom dolog ami mindig erdekelt , mindharom titkokat rejt magaban valamijen mododn.
Afrikában szeretnék egészségügyi/szociális munkát végezni. Tudom, fellengzősen hangzik, de mindig vágytam erre. Az igazi hivatás lenne számomra, tényleg lenne haszna.
Nem fellengzős, ne mentegetőzz! ♥
Tényleg nem fellengzős, mert az ilyen munka rengeteg áldozattal jár, ez inkább tiszteletre méltó!
Én nagyon komolyan elgondolkodtam, de ugyanezt, mint most. ^_^ Még több utazással, előadással, tanfolyammal. De az is eljön majd egyszer. :D
Ékszereket készítenék és kertészkednék (zöldség-gyümölcs)
Háztartásbeli lennék egy tanyán vagy nagyobb kertes házban :)