Lehet, hogy viccesen hangzik, de ezt a 2 válaszleveled most kinyomtatom és magamnál tartom. Megtetted azt, ami a legjobban kellett: lelki erőt adtál. KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!

Ezt kaptam Annától e-mailen, és emiatt döntöttem úgy, hogy megosztom veletek is azt a gondolatmenetet, amit neki röviden említettem. :) Anna arról kérdezett, hogy ha már így is teljesen hulla a vizsgaidőszak kellős közepén (levelezőn tanul + multinál dolgozik), akkor a multivitaminon kívül még mivel tudja tovább spannolni magát, hogy jobban teljesítsen. Én pedig elárultam neki a látszólag paradox-titkomat: a pihenés nemhogy hátráltatja, hanem segíti a munkát.

Nem attól teljesítesz jobban, hogy többet teljesítesz.

A testünk kizsigerelése csak bizonyos ideig vállalható, és akkor sem biztos, hogy kifizetődő. Az öngondoskodás és a megelőzés nem csak szűrővizsgálatokra járást jelent (lásd tegnapi bejegyzés), hanem azt is, ha odafigyelünk és vigyázunk magunkra. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy megadjuk magunknak a pihenést vagy bármit, amire igénye van a szervezetünknek. Ez elméletileg szép és jó, de megnehezíti az, hogy a pihenés alatt jönnek a hülye gondolatok: “de hiszen dolgoznod/tanulnod/takarítanod kéne… annyi dolgod van, és itt lustulsz, ahelyett, hogy csinálnád, amit kell“. Hogyan lehet máshogy gondolni erre az egészre? Hogyan ne legyen bűntudatod, lelkiismeret furdalásod, ha pihensz, miközben tudod, hogy muszáj pihenned?

A pihenés az elsőszámú vagyontárgyad

Képzeld el, hogy van egy csodagéped. Segít neked abban, hogy megtehesd a napi dolgaidat, teljesítsd a feladataidat, lehetővé teszi a helyváltoztatásodat, rajta múlik, hogy meddig élsz, kifejezheted vele magadat, az érzelmeidet, megvédheted vele magadat, küzdhetsz a családodért és a jogaidért… Szóval rengeteg mindenre jó. Rendszeresen viszed szervízbe, hogy ne legyen baja. Ha valamelyik üzemanyag nem tesz neki jót, akkor nem töltöd bele többet. Ha felmelegszik a túlhajtástól, pihenteted. Ha tönkremegy egy alkatrésze, kicseréled, ha csak kis renoválásra van szüksége, a fáradt olajat & a gőzd kiengeded. Rendszeresen tisztítod, gondoskodsz róla, hiszen nem alapszükséglet, hogy mindezt megkapja — a csodagép pedig így sokáig fog működni.

Nem kell elképzelned, ugyanis létezik, éppen benne ülsz, majdnem úgy, mint a Men in Blackben a kicsi ufó a bácsi fejében. Úgy hívják, hogy a tested. Akármivel is foglalatoskodsz — család, barátok, vállalkozás, otthon, ambíciók és mindez egyszerre –, a legfontosabb, amibe befektethetsz, a csodagéped, mert ha ő nincs, semmi nincs. Éppen ezért nem önzőség, nem lustaság, nem felesleges, hanem nagyon is szükséges a “karbantartás”. Karbantartás lehet mentális pihenés, fejlődés, lélekzsibongató kihívások, alvás, sport, étkezés, szűrővizsgálat, nevetés, szociális kapcsolatok ápolása, utazás, hobbi, szex (ez így jó volt a hobbi után, ugye? :)).

Magaddal foglalkozni, magadról gondoskodni tehát befektetés, méghozzá a legfontosabb vagyontárgyadba. De erről magunkat meggyőzni nem mindig ilyen egyszerű, saját példából is tudom. A fenti fotón a saját filofaxom nyitóoldala van, emlékeztetőnek, erre írtam-matricáztam a következőket: dolgozz keményen, játssz keményen, aludj könnyen. Segít abban, hogy ne felejtsem el, a kemény munka ugyanolyan fontos, mint a kemény pihenés, és a nyugodt, jó alvás záloga a kettő együttes megléte. Folyamatosan kapjuk mindenhonnan, hogy így kell legjobbnak lenni, meg úgy ne legyél lusta dög, és kipihenten nagyon ügyes és határozott vagyok én is, de elég egy picit kimerülni, és könnyen megborulok. (Amúgy ez tök normális, nem attól magabiztos meg határozott valaki, hogy mindig az. Ugyanígy: nem akkor boldog, ha sosem szomorú, nem akkor sikeres, ha sosem hibázik… De ez már egy másik bejegyzés. :)) Én az önmarcangolásra beállított racionális agyamat szeretem tényekkel elhallgattatni. Teljesen logikusan lehet érvelni a pihenés = megtérülő befektetés gondolatmenete mellett. :) Mutatom, hogyan. 

Számoljunk!

Melyik munka a hasznosabb, eredményesebb? Ami 2 óráig tart, vagy ami 3 óráig? Trükkös kérdés, mert nem beszéltünk a munkavégző képességeiről és állapotáról. És ennyi információ alapján nem biztos, hogy a 3 óra nyer. Más szempontokat is érdemes megvizsgálni.

Tegyük fel, hogy van 3 órám, amit arra szánok, hogy tanulok (vagy írok, határidőre gürcölök, varrok — tetszés szerint behelyettesíthető). Már így is eleve fáradt vagyok, és érzem, kezdek kidőlni. Két lehetőségem van: vagy erőltetve végignyomom a 3 órát, vagy egy órát pihenek és 2 órát tanulok. A második nyilván tűnhet hülyeségnek, mert juj, pazarlás, lustulás, akutyafáját. De nem vesszük figyelembe, hogy mire vagyunk képesek az egyre fáradó testünkkel, és hogy a pihenés jó hatással lehet a folytatásra… Nem mindig dönthetünk a második mellett, sok függ a körülményektől is, de ha mégis a mi kezünkben van a lehetőség, akkor érdemes elgondolkodni a pihenésen (aztán megvalósítani).

Számszerűsítsük a fenti példát, figyelembe véve, hogy eleve fáradtan indulok, folyamatosan fáradok, és ettől egyre gyengébb az az eredmény, amit produkálni tudok.

1. Ha a teljesítményem jelenlegi állapotomban 50%, és minden órában 10%-kal csökken attól, hogy ki vagyok készülve és nem töltődöm fel, akkor 3 óra munka alatt átlagban 35%-os teljesítményt fogok nyújtani (a 3. óra végére a teljesítményem 20%). Rendeljünk hozzá egy összeget, hogy még szemléletesebb legyen: 1% teljesítmény legyen mondjuk fél oldal tananyag érdemi elolvasására és felfogására elég, tehát 3 óra alatt a fenti kapacitás fényében 52,5 oldalt fogok tudni elolvasni.
2. Ha a teljesítményem 1 óra pihenéstől felmegy 80%-ra, & nem csökken annyira gyors ütemben, mert pihentem, csak mondjuk 5%-ot óránként, akkor az alvás utáni maradék 2 óra alatt átlagban 75%-ot fogok teljesíteni. Oldalszámozva pedig már 75 oldalnál tartunk. Ami a végeredményt tekintve közel 50%-os növekedés. Pedig aludtam egy órát! :)

Tisztán látszik (a számokkal nem lehet vitatkozni ugyebár, kedves racionális agy ;)), hogy az egy óra alvás, pihenés, plafonbámulás (akármi) nemhogy elveszi az időt a tanulástól, hanem befektetés, és jót tesz a teljesítménynek. Még akkor is, ha a fenti példa tényleg rettenetesen konkrét, hiszen nem egy szerepjátékban élünk, és nem matekozható ki konkrétan, hogy mennyi “gyógyítás” mennyi életpontot ad. De a valóság hasonló, még ha nem is ennyire egzakt. Szerencsére ez nem csak egy egész szabad órával működik – már negyed óra pihenés is iszonyú sokat tud segíteni. Vagy egy séta a ház körül. Vagy egy nagy nyújtózás. Vagy egy fél sorozatepizód megnézése. Vagy egy bögre tea lassú elkortyolgatása internetbámulás nélkül.

Kedves agy, ennyit arról, hogy ki a sz*r alak, ha pihen. :) Néhány alkalom után egyébként saját pozitív tapasztalatot is szerezhetsz az ügyben arról, hogy mennyit számít a pihenés, akkor pedig már arra támaszkodhatsz, nem kell bemondásra elhinni magadnak, hogy lazítani igenis megéri.

Fontos: van különbség a halogatás és a pihenés között!

Ne hidd azt, hogy minden pihenésre tett erőfeszítésed halogatás, de bizony lehet, hogy összeér a kettő. Vedd észre a jeleket! Ha már összefolynak a betűk, ha szédülsz, ha zúg a füled & a fejed, ha már hülyeségeket írsz, ha már beleálmodsz mindenfélét az olvasmányaidba, ha kiesnek dolgok a kezedből, ha egekben vagy padlón a pulzusod… who you gonna call? Amikor mindent csinálsz, csak nem azt, amit kéne, de érzed, hogy azért, mert képtelen vagy per pillanat tovább dolgozni, akkor legalább csináld rendesen: ne hívd halogatásnak, hanem legyen belőle pihenés, azt viszont teljes gőzzel nyomd, bűntudat nélkül. Amennyiben nem a fáradtság a gond, csak időhúzó királynő & kifogás-specialista vagy, akkor viszont csapj a lovak közé, és munkára fel. :)

Összefoglalva tehát: akkor tudsz igazán előre haladni, ha a gázpedált és a féket is megfelelően használod.

Jó munkát & jó pihenést mindenkinek!