Fogj egy iránytűt vagy térképet, és nézd meg, merre van pontosan nyugat (ha nem tudnád fejből).
Menj ki naplementekor (ha nem tudod, mikor van, kattints ide, és vonj le az időpontból nagyjából tizenöt-húsz percet).
Keress egy olyan helyet, ahonnan viszonylag jól látni az eget (mező, folyó, háztető, erkély).
Nézd végig, ahogy lebukik a nap és narancssárgára-lilára-palakékre festi a világot.
Ne kommentáld, ne egyél és rozézz közben, ne gondolkodj a napi teendőkön, ne fotózd le & hashtaggeld be, hogy #sunset #pretty #nature #wow — csak nézd.
Ha azon kapod magad, hogy bezsibbadsz tőle, gratulálok. Épp meditálsz. :)
Variációk: folyón úszó botocska, partot nyaldosó tenger, közelgő viharfelhők, szélben hullámzó búzamező…
(A bejegyzés címe nem véletlen, innen van.)
Szia Via!
Bocs, hogy ide írom, de így egyszerűbb.
Légyszíves csinálj a kihívásokból olyat, hogy hetente küldöd levélben a kihívásokat! Olyan jól jönne, remélem mások is egyet értenek. Nem olvaslak annyira régen, hogy együtt csinálhattuk volna végig. Most meg mindig elhatározom, hogy hetente csinálok egyet, de kimegy a fejemből :(
(A listánál a 123-as, nem jó helyre mutat.)
Szia!
A kihívások szezonálisak voltak, amikor írtam őket – pl. van korcsolyázós, strandolós, amikor aktuális volt -, így nem látom értelmét annak, hogy hetente, sorrendben küldjem ki, hiszen ha nem januárban iratkozol fel, egy csomó értelmetlen lesz. Már nekem is eszembe jutott a levelesdi, és más is kérte, de ahhoz nagyon át kéne csinálni az egészet – újraírni, bővíteni, stb. Így aztán pontosan ezt is fogom majd tenni. Ugyanis gondolkodom egy ideje valami hasonló tematikán, kevésbé szezonálisan, még univerzálisabban. Amíg oda jutok a teendőlistámon, hogy ez is sorra kerüljön, a türelmedet kérem. :) Addig írd be a mobiltelefonodba vasárnapi visszatérő emlékeztetőnek, hogy nézz magadnak egy kihívást a következő hétre!
A linket cseréltem, köszi. :)
Akkor várom (türelmes türelmetlenül). KÖSZÖNÖM!
Tegnap biciklizni voltunk. Két falu között tekertünk, az út baloldalán búzamező volt pipacsokkal, jobboldalt pedig egy folyó. Olyan jó friss nyárillatot éreztem, teljesen kikapcsolt… Isten nyugosztalja, nagyikám jutott eszembe, ahogy a szülőfalujában sétál a határban, közel a Tiszához. Fél év telt el a temetése óta, de most értettem meg igazán, hogy miért vágyott haza még az utolsó percekben is.
A munkahelyem kint van a 17. kerületben és az irodám nyugatra néz. A kolléganőmmel kb 4 méternyi ablakon osztozunk, tiszta időben ellátni a Pilisig is. Novemberben és februárban olyan naplementéket néztem végig, hogy életemben nem gondoltam volna, h irodaszékből valaha ilyesmi fog velem történni. Én csak “mozizásnak” hívom, és ez az egyik legszebb mozi ever… :)
Mi tegnap a Nemzeti Múzeum kertjében fetrengtünk a fűben úgy 20 percig, semmit nem csináltam (2 fotó után :)), csak bámultam a közlekedő felhőket.
teljesítve ❤ végül naplemente csodálás helyett – amit rendszeresen megteszek – szombaton alvó kacsákat néztem a balatonszemesi kikötőben. tényleg szinte zen állapot volt, remek, nyugodt, csendes. semmi telefon, semmi fénykép, semmi és mégis m.i.n.d.e.n.
Ez a “Most hatalma”, vagyis a Mindfulness: Élj a mostban (a múlt már elmúlt, a jövőt nem tudhatod). Bármivel megcsinálható: egy jó étel/ital, beszélgetés, kertészkedés, stb. A lényeg, hogy teljesen ott legyél, ahol vagy:) Mostanában – szerencsére – egyre több emberhez jut el ez a fajta tudatos jelenlét.
Igen, én is dolgozom rajta, hogy minél többen éljenek figyelemben. A legolcsóbb hangulatjavító, és mindig kéznél van! :D Tájjal könnyű kezdeni, egyszerű belefeledkezni. Utána már megy akár egy liftben is, vagy málnaevés közben. :)
A könyvemben is vannak figyelemgyakorlatok, és a blogra is írtam már róla: https://www.urban-eve.hu/2013/05/12/a-tudatos-elet-kulcsa-a-figyelem/