A 2014. júliusi zónabeosztást egy „ajánlólevéllel” indítom – Márti küldte nekem a minap, aki kisfia mellett zónázik, sikeresen. Engedélyével idézek a levélből. :)
Amikor pár éve rátaláltam a blogodra szinte minden cikket igyekeztem visszaolvasni. Már akkor megfogott a zónázás és meg is csináltam lelkesen a kontrollmappát, de ezen a szinten megrekedt a dolog. Aztán másik lakásba költöztünk és újra belelkesedtem, de nem mindig sikerült tartanom magam az ütemtervhez.Megörültem a tréningnek, feliratkoztam a hírlevélre és tudtam, most sikerülni fog. Alig vártam reggelente, hogy kinyissam a levelet és megtudjam mi az újabb feladat. Tisztára, mint az adventi kalendárium és ebben még bónusz napok is vannak :)
Nem beszéltem arról itthon, hogy mibe fogtam bele, csak szép csendben ténykedtem, így amikor a páromnak mondtam, gyorsan takarítsunk ki, és ő az ágyat is elhúzta a porszívózáshoz, akkor bevezettem a titokba. „Á akkor ezért érzem én minden este olyannak a lakást mintha frissen lenne takarítva.” Ez nagy elismerés volt és erőt adott a folytatáshoz. Mivel a párom elég szétszórt, a kilövőállomást neki is kijelöltem :)
Még egy nap van a hálószobai zónából és körbeértem a lakáson. A kisfiam mellett nem is jut több idő a lakásra napi 15 percnél, de így is rend és tisztaság van görcsölés és megfelelési kényszer nélkül.
Maximalizmus elengedve! Nagyon köszönöm és további sok sikert kívánok!
Mindig öröm, amikor ilyen leveleket olvasok. Ha Neked is van sikertörténeted, írd meg nyugodtan! Most pedig íme a júliusi beosztásunk — szép, kiegyensúlyozott hónap lesz, jut idő minden zónára bőven, és remélhetőleg még pihenni is marad sok-sok lehetőség. :)
Miért jó a zónázás? Ne a takarításról szóljon az élet — és nem kell egyedül csinálnod! A zónázás egy fokozatos, fázisokra bontott takarítás-rendszer, ami segíti szinten tartani a rendet és a tisztaságot – nincs többet kiégés, tűzoltás és kapkodás. Felosztod a lakásodat 5 területre, írsz hozzájuk teendőket, mindegyikhez rendelsz egy-egy hetet a hónapban, és aztán minden héten az adott területhez tartozó teendőlistán haladsz, ahogy épp időd engedi. Nem tudsz lemaradni, hiszen körkörösen haladunk — ha kimarad 1-5-10-50 nap, az sem gond, bármikor folytathatod úgy, ahogy neked jó. Nem kell igazodnod semmihez, hiszen ez a te rendszered. :) Minden hónapban szisztematikusan körbemegyünk a lakáson, és kis lépésekben végigtakarítjuk az összes területet attól függően, hogy mikor mennyire van időnk, kedvünk. Mivel egyértelmű feladatokról és könnyen követhető lépésekről van szó, a teendők könnyen delegálhatók: vond be a családot, lakótársakat is!
Rutinok nélkül, rögtön fejest ugranál a zónázásba? Azt is lehet! :) Ahhoz, hogy júliusban az első zóna feladataival már tudj foglalkozni, ezt a házi feladatot kell elvégezni (elárulom, ezek vannak benne: az első zónád megállapítása, lomtalanítással való előkészítése, és a hozzá tartozó teendőlista megírása). Az összes zónázós cikket és a teljes menetrendet itt találod, külön már nem fogok szólni róla, hogy mikor hol járunk — felül az Otthon -> Takarítás -> Zónázzunk! menüpont alatt mindig eléred az összes bejegyzést –, de kapcsolódó cikkeket továbbra is írok, ha olyanom van. :)
Sziasztok!
Nekem lenne egy kérdésem, csak nem tudom melyik poszthoz írjam. Ti hogyan takarítjátok a panelekben lévő fűtőtesteket. Tudjátok, ami ilyen cikkcakkos és kis redők vannak benne. Oda nagyon be tud ülni a por. Nemrég költöztünk, most jutottam el oda, hogy elkezdtem fogkefével kisikálgatni, de ez elég időigényes, érdekelne más megoldás is.
Ilyenre gondoltam: https://keresek.hu/ad/230/21675/radal-radiator-hasznalt.html
Várom az ötleteket!
Szia!
Ilyenem még nem volt, de kipróbálnám a nedves mikroszálas törlőkendőt, a sűrített levegőt fújó cuccot (ami hivatalosan PC-khez van, de el szoktam csórni takarításhoz :D), és a tollseprűt is.
Szia Via. Amikor megtalaltam a blogodat, szinte kenyszeresen olvastam a bejegyzeseidet. Majdnem minden cikket vegig olvastam (talan csak a programajenlokon kivul, mivel ugy sem tudnek reszt venni bennuk). Nagyon tuti megoldasnak bizonyult a Fly Lady, bar nekem igy sem 15 percre volt szuksegem, inkabb 45 percre naponta. Bazi nagy a haz. Viszont nem volt tobb roham takaritas, es ha a szombatok nem is, de a vasarnapok tenyleg pihenessel kezdtek telni. Most a haz mar olyan allapotban van, hogy nehany kevesbe hasznalt zugon kivul minden tipp topp lett. Ujragondoltam a programot es a ujradolgoztam a kontrollmappat, 10 zonat utmeztem be. Mivel nincs gyulemlo kosz, mar megengedhetem magamnak. Igy belefert a programba a kert es elokert is. Ennek koszonhetoen a jovo szombatom mar teljesen takaritas mentesnek keszul. Majdnem egy evbe telle, mire kiszortunk minden szemetet, es a haz minden helysege vallalhato lett, beleertve a nyari konyhankat, a mosokonyhankat, a kamrakat, stb. Maradt a garazs es a kazanhaz. De ezek zavarnak a legkevesbe, es tudom, hogy meg egy kis turelem aran ezekel is vegezni fogok. Szeretek otthon lakni. Ez a legjobb erzes a vilagon :)
…a szemet alatt termeszetesen szuksegtelen dolgokat es mas lomot ertettem… :)
Köszönöm, hogy megírtad, annyira ügyesek vagytok!! :) Megengeded, hogy az augusztusi zónabeosztásnál idézzem a hozzászólásodat? Hátha mást is motivál a kitartásra!
Sziasztok,
ez a zónázás valami frenetikus ötlet.
Kislányom születése előtt nem voltam egyáltalán rendszeres (láttam több hozzászólásból, hogy ezzel nem vagyok egyedül :)). Eléggé végletesen álltam hozzá a takarításhoz, tanuláshoz, bármihez. Amolyan „mindent vagy semmit” alapon. Úgy voltam vele, ha nincs időm az egész lakást a-z-ig kirittyenteni, akkor inkább nem nyúltam semmihez. Persze ennek óriási káosz és kampánytakarítások voltak a következményei. No meg az, hogy hozzám/nk csak bejelentkezéses alapon lehetett jönni, csak úgy spontán nem. Ez eléggé frusztrtáló volt. Illetve a férjem nagyon rendes és ő csinálta az úgymond kistakarítást, ami nekem sosem ment. Égtem is mindig magamban, hogy Ő sokkal rendesebb, mint én, de sose szekált emiatt, ezért nem is tudtam változtatni. Aztán a Kislányunk születésével minden megváltozott. Szükségessé vált a napi rutin kialakítása, mert az állandó káosz nem tett jót az amúgy is új helyzetbe került lelkemnek. Épp a napokban gondolkodtam, hogy még finomítani kéne a kialakult rendszeremen, és láss csodát jött ez az e-mail a zónázásról. Teljesen bezsongtam és csinálom a feladatokat. Ez a „mire elég 15 perc..,” tényleg döbbenetes. Nekem nagy mumusom a gyerek műanyag játékainak a tisztítása, de ma bebizonyosodott, h teljesen elég rá a 15 perc. Leesett az állam :) Köszi Via
De jó olvasni a levelemet a cikk elején. :) Nálunk is működik a munkamegosztás. A porszívózás kimondottan férfias feladat olyan szívóereje van a gépünknek, hogy én azzal nem boldogulok. Szelektívezünk, mikor a párom indul dolgozni előtte útba ejti a szelektív szemeteseket.
Amikor az öcsém kisebb volt nem igazán tartott rendet és őt is állandóan noszogatni kellett, időnként nem bírtam magammal és rendet raktam a szobájában, de ez hosszú távon nem volt járható és tiszteletben tartottam a magánszféráját.Aztán egyik napról a másikra átbillent, azóta már a lakás többi részén is takarít nem csak a szobájában.
Via, ugyanez lenne a kérdésem, csak gyerekekkel kapcsolatban… Mivel e-mail címük nincs, olvasni sem tudnak még (nagyovisok), az eddig ajánlott módszerek nem működnek.
Már próbáltam nekik készíteni egy „kontrollmappát” – a fali táblájukra feltűztem lerajzolva az ő kis feladatukat, amibe én nem szólok bele: reggeli ágy-elpakolás, esti játék-elrakás, valamint az önálló fürdés. Kb. egy hétig működött szólongatás nélkül, plusz még két hétig szólongatással, és utána már úgy sem, csak veszekedéssel :( (egyedül a fürdés maradt meg önálló feladatnak, a pakolások nem mennek)
Ha én házimunkázok, beszállnak – hol szívesen, hol noszogtatva. Egyedül a főzés az, amiben mindig szívesen részt vesznek, ha csak lehet :)
Ezt olvastad már? https://www.urban-eve.hu/2011/01/17/flylady-gyerekeknek-house-fairy/
Még megpróbálhatod, hogy „tábor” jelleggel, pontokért, stb. csináljátok. A táborlakók talán szívesebben teszik rendbe a főhadiszállást. https://www.urban-eve.hu/2013/07/28/otthoni-tabor-gyerekeknek/
Amíg saját tapasztalatból többet nem tudok mondani, sajnos be kell érnetek ennyivel. Megnyugtatásul annyit mondok, hogy én sem csináltam erőn felül a rendrakást gyerekkoromban. :) Csodát nem kell várni, veszekedni meg pláne nem kell! Az élhetőbb, vidám otthon fontosabb, mint a tiszta otthon! Majd ha felnőnek, akkor úgyis rájönnek, hogy ez mennyi meló.
Értem, igen ez így lenne az ideális, de sajnos ez a takarítás- rendszerezés- életmódváltás őt nem érdekli. Még annyira sem, hogy kövesse a hírlevelet… :(
Beszélgetni viszont könnyebb lesz róla. :)
Igen a megállapodások működnek, de általában nem huzamosabb ideig. Ezért néha emlékeztetni kell, hogy légyszi, ezt csináld meg (és még van amikor így sem működik)… nehéz ügy, mert azért mindent nem akarok magamra vállalni (nem vagyok én takarítógép!) viszont így a rendszerezett dolgaimat nem tudom az ő rendszertelenségéhez igazítani.
Kicsit kilátástalannak érzem a dolgot miatt és a kettőnk gondolkodásának összehangolását is ezekről a dolgokról. Viszont ez a mindennapjainkban jelen lévő kis dolgokat képezik, ami fontos számomra. És persze a nagy dolgokat is: ha belépünk az ajtón egy szép, otthonos, nyugodt környezet fogadjon, ne egy kupis összevisszaság. Számára ez nem is lenne olyan nagyon zavaró, nekem viszont nagyon nem jó érzés…
Kommunikáció és kompromisszum. És a kompromisszum nem azt jelenti, hogy az egyik minden erővel átnyomja az akaratát, és a másik beletörődik, hogy az ő kérése 0%-ban teljesül! Beszéljétek meg, hogy neked ez fontos, kérdezd meg, hogy miben tud segíteni, és szólj előre, hogy néha emiatt emlékeztetni fogod. Amúgy nem értem, miért baj, ha emlékeztetni kell? Egy új szokást tanul meg, neked sem volt két másodperc bevezetni valamit a rutinodba, amit előtte nem csináltál soha. :)
Nem kilátástalan, csak rugalmasnak kell lenni. Mindkettőtöknek.
Igen, igen. Sok- sok kompromisszum. Ez általában megy és utána örülünk, hogy ilyen jól tudunk alkalmazkodni és hogy így boldogok vagyunk! :)
Persze nem szoktam erőltetni a dolgokat (na meg nála nem is lehetne.. :) könnyen felhúzza az orrát a párom és akkor nem mozdul… már csak azért se… szóval ez nem gond). Nem az én stílusom az erőszakoskodás. :)
Az meg nem baj, ha emlékeztetni kell, csak van amikor a reakciója elég mérges vagy letorkoló: jól van megyek! Aztán még eltelik fél óra és hagyom az egészet, mert nincs kedvem ilyenek miatt veszekedni vele…
Ezekben a dolgokban és hogy egyre jobban meg tudjuk ezeket beszélni, az elmúlt pár évben sokkal jobban működnek a dolgok.
Optimista vagyok és remélem ez is menni fog. :)
Beszéltünk már róla azóta, hogy lesz ilyen és neki is lehet része benne. Pozitívan fogadta a dolgokat meg tetszett neki a folyton tiszta és rendezett otthon gondolata. :)
Már csak a gyakorlatra vagyok kíváncsi!
Ma kezdünk! :)
A gyerekekkel sem lehet könnyebb a helyzet…
A múltkor (amíg 2 hétig ment a pakolósdi) ha volt a pakolással kapcsolatban pozitív élmények, esetleg azt fel lehetne eleveníteni nekik, hátha motiválja őket egy kicsit. (Emlékeztek, hogy milyen szép volt az ágyatok? Milyen jó volt, hogy a játékok együtt aludtak minden este? Milyen ügyesek voltatok, hogy mindegyikőjükre ilyen szépen vigyáztatok! :))
Nekem hirtelen ez a dicséret- motiváció jutott eszembe, ha a múltkor volt pozitív élményük ezzel kapcsolatban… :)
Újrakezdem… :)
Egy kérdés merült fel bennem így indulás előtt: ezt a szuper, rendszerezett életmód- átalakítás rendszert hogyan tudnám párommal együtt (de mégsem ráerőltetve) működtetni.
A házimunkák egy részét megosztjuk, ezért hogy működjön a kialakított ritmusom neki is valamilyen szintű rendszerességet kellene művelnie velem párhuzamosan.. -nem?
Neki is készítsek egy kis beosztást az ő munkáiról?
Amúgy nehezen tűri a korlátokat, rendszerességet és általában azt, ha megmondják neki, hogy mit- mikor csináljon… hogyan tudnánk összehangolni a munkálkodásunkat???
Gondolom a családos és a munkamegosztó párok számára is jó lenne néhány kiegészítő tipp.
Ja és egy kicsit magán jellegűbb kérdés (persze ha túl indiszkrét, ne válaszolj): Ti is megosztjátok az otthoni munkákat Ádámmal? :)
Hajrá minden kezdő- és újrakezdő zónázós társamnak!
:)
Ne te készítsd neki, hanem ő készítse saját magának. Én sem megmondom, hogy mit csinálj, hanem megtanítom, hogy te hogyan tudod kialakítani azt, ami neked jó, a te életedhez illeszkedik. Megértem, hogy idegenkedik a megmondástól, de nem is ez történik! :) Mindenképpen azt javaslom, hogy nézzétek együtt a feladatokat, beszélgessetek, osszátok be magatok között, hogy kinek mihez van jobban affinitása. (Ő is feliratkozhat a hírlevélre a saját címével, ha akarja, és olvassa a saját tempójában.) Mindenképpen kommunikáljatok. Lehet, hogy utál teregetni, de helyette leviszi a szemetet. Állapodjatok meg, és ne dirigálás legyen belőle. Azért ha csináltad huzamosabb ideig a rutint, akkor te is látod már, hogy itt nem az van, hogy magadra erőltetsz egy külső elvárást, hanem van egy mankód, ami téged segít, a te munkádat támogatja. Ez a lényeg, nem az, hogy robot legyél.
Igen, mi megosztunk mindent, a házimunkát és a szellemi munkát is. 20 éves korukban költöztünk össze, kialakítottuk a magunk rutinját. :) Van, ami általában az övé, van, általában az enyém, egy csomó mindent közösen vagy felváltva csinálunk, időtől függően. De mindenki képes mindenre, szóval nem veszünk el a másik nélkül. :) Mivel együtt is dolgozunk, kell is a napi ritmus. Társak vagyunk mindenben, nincs „enyém-tiéd”, meg egymás kiszolgálása. Csapatmunka van.