Napfény, gyors záporok & utána fülledt levegő, esti hűvös és elázott szandálok. Plusz főtt kukorica és savanykás gyümölcsfagylalt. A július szépségei akár egy dolgos napon is meg tudnak jelenni. :) Legyen igazi nyári hétfőtök! :)
Hozzászólások
Szólj hozzá!
Házszabály
Ha új hozzászóló vagy, az első hozzászólásod moderálás alá kerül, és az elfogadásig nem publikus. A visszatérő hozzászólók bejegyzései automatikusan megjelennek.
A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)
Stílus: kék-piros
Uzsonna: barack
Vacsora: banán-zabpehely- málna
Mottó: Mosolyogj! :)
Stílus: fehér nadrág meg valami felülre.
Uzsonna: sárgabarck
Vacsora: csipsz :-)))
Mottó: hú, Via, ez most nagyon giccses, oravecznórás lett
Walt Whitmannél tessék reklamálni. :)
Oké!
Stílus: Barna szoknya, kék mintával, ugyan olyan színű felsővel, és fehér magassarkúval+táskával.
Uzsonna: Sárgadiiinyeeeee.. :D
Vacsora: Debreceni+saláta barbecue szósszal
Mottó: Viáé ismét nagyon tetszik. :)
Sziasztok!
Stílus: fehér bikini felső és farmer rövidgatya takarításhoz:)
Uzsonna: nekem uzsonna időben sikerült először ennem, úgyhogy apa-féle borsóleves, és a tegnapi lasagne, amit készítettem, zöld saláta
Vacsora: őszibarack
Mottó: Ha esik, keresd a szivárványt! Ha sötét van, keresd a csillagokat!:)
stílus: fesztiválra pakolós, őrülten rohangászós
uzsonna: maradék szülinapi torta (nagyapámé)
vacsora: rántott csirkés szendvics
mottó: Csak azért is beleférek a táskámba
(Holnapi stílus: karácsonyfa :D )
stílus: space invaders
ebéd: karamellás waffel
vacsora: gyros, made by me
mottó: allons, enfants de la Patriiiiiie, le jour du gloire eeeeest arrivéééé…
Stílus : nyaralásra pakolós kényelmes és csúnyácska (amit biztosan nem akarok bepakolni)
Ebéd : főtt kolbász, paradicsommal
Uzsonna : frissen sült áfonyás süti – még forró
Mottó (Jenő bácsi “becsomagolunk és itthon maradunk” szólása helyett) becsomagolunk és staaart!!
Nem ér, most megkívántam az áfonyát :(
Úúú én is.. Esetleg tudsz tippet adni, merre lehet olcsó(bban) hozzájutni? :) Eléggé arany áron van még mindig…(de legalább már nem 800ft egy kis doboz.)
Nem tudom sajnos, ajándékba kaptam egy nagyon nagy zacskónyit, és már teleettük magunkat nyersen belőle, a maradékot dobtam bele a sütibe. :))
stílus: cicanadrág, piros csíkos póló, copf (tanulok meg pakolászok felváltva)
ebéd: mozzarellás-paradicsomos szendvics
vacsora: zöldséges-chilis rizs, cheddar
mottó: https://bit.ly/1mO4be8
Stílus: szuper-minimalista (fekete farmer, fehér póló), hogy elég hangsúlyos legyen az új hajam :)
Ebéd: sült hús, kukoricasaláta
Uzsonna: Twix
Mottó: I can and I will.
Stílus: itthoni kényelmes hosszú farmer, rövid(ebb mint a többi) póló, papucs – ugye nem csak én hordom a flip-flop-ot zoknival? :D
Uzsonna: az ebédem volt, csirkepörkölt, paradicsom, kenyér
Vacsora: ennek fényében lehet hogy kimarad
Mottó: “Az ember pedig mit ért a maga útjában?” (Példabeszédek 20/24)
Stílus: zöld kockás rövidujjú ing, rövidnadrág, kedvenc fekete szandál;
Uzsonna: csavart szezámmagos kifli, pufarin;
Vacsora: saláta friss bazsalikommal és csomborral;
Mottó: Az osztálytalálkozó nem is olyan, mint a filmeken.
Miért, a tiéd milyen volt? :)
(Én még csak 5 évesen voltam, az eléggé kiszámítható…)
Nekem a 10 éves találkozóm volt, nem volt túlszervezve, nem voltak extrák, de nosztalgiáztunk, sokat beszélgettünk. Volt kötetlen találkozó egy hangulatos étteremben. Egy nagy asztalt szerettünk volna a teraszon, de lehűlt az idő, ezért a benti részben kaptunk több kisebb asztalt. Vándoroltunk asztalról asztalra, állandóan változott a társaság, azon poénkodtunk, hogy olyan az egész, mint a villámrandik :) Másnap, szombaton felvonultunk a sulink udvarán, ez a szokás nálunk a kerek évfordulós osztályokkal. Sikerült a régi osztályunkat lefoglalni, az osztályfőnöki óra pont olyan volt, mint régen. Az első 10 percben rendesen deja-vu érzésem volt. Még matekpéldát is oldottunk, pont mint régen :))) Mindenki elmondta, amit fontosnak tartott az elmúlt 10 évből: ki tanulmányokat, ki családot, ki munkát, ki hobbit. Nagy meglepetések a Facebook korszakában persze már nem nagyon vannak. És attól még, hogy osztálytalálkozó van, nem kell mindenki mindenkit szeressen, de el lehet beszélgetni olyanokkal, akikre kíváncsi vagy. Elgondolkodtató, hogy volt olyan, akivel 10 éve kölcsönösen nem tudtunk egymással mit kezdeni, most meg jól el tudunk beszélgetni. Volt olyan is, akivel régen sülve-főve együtt voltunk, de azóta a barátság megszakadt, és annyira megváltoztunk, hogy most irritál a stílusa (ami mások elmondása szerint régen is ilyen volt). De vannak barátságok, amik időtállóak, és ez olyan jó érzéssel tölt el!
Mesélj! Nekem a tízéves lesz ősszel. :)
Nekem júniusban volt a 15 éves és nem olyan volt, mint a filmeken, de (vagy pont ezért) nagyon jól sikerült!
Szombaton lesz a 20 éves érettségi találkozónk. Régen az ilyenre készülőt elég öregnek gondoltam. Ma már nem….
Nagyon készülök, bár nem tudom, mit várok, az eddigi három sem volt nagy durranás. Kerestem a szervezőt, hogy jó lenne valami szabadtéri program, pl. egy hétvégi telken vagy egy kerthelyiség legalább, de maradt a kommersz “osztályfőnöki óra a suliban, utána vacsora egy étteremben” program.
Via, esetleg – ha már úgyis aktuális – szentelhetnél egy posztot az egyedi osztálytalálkozóknak is, hátha 5 év múlva hasznát venném! :-)
Mit értesz egyedi alatt? Hogy mindenki eljön, és nem öljük meg egymást? :D Én nem vágyom sem közös paintballra, sem más extrára. Beszélgessünk, nosztalgiázzunk. :)
A szervezők élete sem csak játék és mese….. a miénket én szerveztem, volt sokféle megkeresés, hogy milyen legyen, hol legyen, mit együnk, mit ne együnk, kiket hívjunk…és az összes elképzelésnek lehetetlen lett volna eleget tenni, így szerveztem egy 4 fős “bizottságot”, amiben volt fiú, lány, családos, még nem családos, jól kereső, szerényebb körülmények között élő és végül mi négyen döntöttünk minden kérdésben. És végül “kommersz” lett, egy osztálymise (egyházi suli), utána meg vacsora egy étteremben – de a visszajelzések alapján jó volt, mindenki (!) ott maradt az etterem bezárásáig, a fél társaság meg dumált még utána is egy jó órát. 15 év után már annyira heterogén a társaság, eltérô élethelyzetekkel, hogy nem tudnánk kitalálni olyan extra programot, ami mindenkinek tetszik.
Paintball az én terveimben sem szerepelt, de el tudtam volna képzelni egy közös bográcsozást vagy borkóstolót. Arra emlékszem, hogy az 5 éves egy elegáns étteremben volt, ahol tényleg csak nosztalgiázni lehetett, de egyesek kifogásolták, hogy nem lehet táncolni, mások meg biliárdozni szerettek volna… Igaz, ekkor még csak 23 évesek voltunk, lehet mostanra lecsillapodott az ifjonti hév. :D
Egyet értek kiscsillaggal, a programtervezés nehéz, mert 30 ember igényeit nem fogod tudni kielégíteni, és csak a súrlódás lesz belőle. Maradva ennél a példánál: mi van azzal, aki mondjuk nem fogyaszt alkoholt, vagy kocsival van? Ő nézi, ahogy a többiek borkóstolnak? De persze osztjuk harminccal a cechet, hogy igazságos legyen? Brrr… A bográcsozásnál: kinek a kertje, hogy jutunk oda ki, ki takarít utána, ki veszi meg a húst, és mit esznek a vegák? :)) Amint variálás van, több a logisztika, és nehezebb összeszervezni. Nagyon át kell gondolni, nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. :)
Mi úgy csináltuk az öt évesen, hogy volt étterem, beszélgetés, meg utána elmentünk egy lazább helyre, ahol aki akart, sörözött. Az opció fontos, amint kötelező lesz valami, meg “dobjuk össze”, jön a feszkó. (Gondolj vissza a ballagás, osztálykirándulások, stb. megszervezésére, meg hogy milyen zene szóljon, blablabla – az összes cucc, ami nem bírtatok megegyezni, és valaki mindig kilógott, valakinek mindig rossz volt! Na, az nem hiányzik, mi? És annál most csak rosszabb lenne, mert még különbözőbbek lettetek. :D)
Szerintem nincs baj azzal, hogy (mindenki számára megfizethető és megközelíthető) étteremben vacsora, mindenki azt eszik, amit akar (és csak a saját fogyasztása után fizet), elég csendes ahhoz, hogy tudjatok beszélgetni, és utána aki igényli, elmegy táncolni meg biliárdozni. Meg lehet előre beszélni, hogy hánytól és hol van az afterpaty, de ne legyen kötelező.
Nekem is az volt most, a mese ott feljebbi válaszban :D
Az éttermes rész nálunk jól jött ki, mert a hely specialitásai között többféle kétszemélyes (valójában minimum 3, de akár 4 ember is jól lakhat eggyel) tál volt. Amikor a foglalást intézték, akkor abban maradtak, hogy ezekből fogunk rendelni (nem tudom, ha volt konkrét szám kikötve). Így az éttermeseknek sem volt nehéz dolguk, de nem is kellett mindenkinek ugyanazt enni. A tálak többféle hússal, de rántott gombával, sok salátával, rizzsel, sültkrumplival voltak megrakva, úgyhogy akár a vegák is beszállhattak. Ha mégsem, lehetett külön is rendelni. Desszertet is csak az rendelt, aki akart, és amit megkívánt. Ugyanígy volt az italokkal is. Én indulás előtt fejben kiszabtam magamnak egy kb. összeghatárt, persze nem úgy, hogy majd ehhez görcsösen ragaszkodni fogok. Nem számolgattam fejben, és simán belefértem. Azért fizettem, amit valójában fogyasztottam, azt ettem és ittam, ami jólesett. A pincér nagyon jófej volt, borravalót is hagytam rendesen, és így is kb. feleannyit költöttem, mint egy kötött menüs, szervezett eseményen. Onnan tudom ilyen pontosan, hogy volt egy olyan opció ezelőtt pár hónappal, hogy tartsa együtt minden osztály a találkozóját egy naaaaaagy étteremben. Szerencsére a bazinagyromalagziból nem lett semmi. Jobb is így, kellemesen beszélgetősen telt.
Jók ezek a tálak! Azt is lehet, hogy 3 vagy 4 féle menü van, és mindenki azt választja, ami neki szimpi – előre tudja az étterem is, hogy hány csirke, hány pörkölt, hány gomba, stb. lesz. És akkor még talán tudnak kedvezményt is adni. :) Az ital meg a desszert mindenkinek ráadás, de ezzel nagyjából lehet előre kalkulálni, és nem az van, hogy harmincan harmincfélét kérnek. Valahogy így volt öt éve is, de már nem emlékszem pontosan.
Nekem teljesen elég ennyi, a programra tojok, nem a gasztronómia csúcsára vágyom, hanem a beszélgetésre. Nem kell semmi fakszni. :)
Az én ötévesem dögunalmas volt. Az ofő már legtöbbünk nevét sem tudta, kivéve a gazdaggyerekekét, akiket a 6 év alatt is agyonajnározott, mert tőlük jött a pénz meg ajándék:-) Egyébiránt a menők villogtak, és végülis csak azzal dumáltam, aki egyébiránt is barátom. Ezért viszont nincs értelme osztálytalálkozóra járni. A 10 évesre el sem mentem, jövőre 15, azt is szkippelem.
Uhh, abszolút megértem! :/