Visszatérő (rém)álmom, hogy…
Mi ez? Szerdai traccsparti, hogy feltöltődjünk erővel a hét hátralevő részére, együtt nevessünk, egymást inspiráljuk. Írd meg, hogy hogy fejeznéd be a mondatot! Nyugodtan lehet utána beszélgetni a felmerült témáról.
Nagyon kell vécére mennem (igaziból), de hogy ne legyen gond, az agyam olyan helyzeteket dobál be álmomban, hogy ne tudjak vécére menni: hiányzik az ajtó, nincs ülőke, tiszta kosz… :) Sokat álmodom lakberendezéssel is, például hogy kiderül a lakásunkról, hogy tartozik hozzá még egy szoba, és örülök, hogy lesz hely. :D Vagy hogy matekórán ülök, és nem írtam meg a házi feladatot, de már nem is értem a tananyagot, mert rég volt. Ezek főként stresszálmok, de visszatérő jó álmaim is vannak, például olyanokkal, akik már nincsenek velünk, de álmomban még tudunk „beszélgetni”, és akkor nagyon jó nyugalom jár át, mikor felébredek. Az is vicces, amikor a friss élményes könyv / film / sorozat világába csöppenek álmomban, és full sztorik játszódnak le a fejemben. :D
Nálam a fulladásos halál a befutó, meg az, amikor kihullanak a fogaim :D
Nemrémálom: lánykérés, esküvő mostanság sokszor visszatér, pedig hát hol van az még :))
Mostanában kétszer álmodtam tigrisekről. Az egyik olyan volt, mintha már ismerős szituáció lett volna, az álmomban tudtam, hogy a kert melyik végébe kell álljunk, ha el akarjuk kerülni a tigrist, amit valami miatt ki kell engedni a ketrecéből, de a lényeg, hogy ne álljunk a ketrec és a posta közé, mert a tigris egyenesen a postára megy, ha nem vagyunk útban, akkor nem lesz bajunk. A posta után a tigris átmegy majd a játékbaba-múzeumba, ott fogják elkapni :) de az már nem a mi ügyünk. Ma éjjel pedig a Szent István körúton kószált egy tigris álmomban. Egy kávézóban ültem, egy cica az ölembe ugrott, és féltem, hogy a tigris – mint macskaféle – szintén az ölembe akar majd ugrani.
Én kifejezetten rémálmot nem tudok elmesélni, de amikor az van, jellemző hogy valami égbekiáltó baromság és ismerőseim vannak benne, valósnak tűnő szituációban, és zaklatottan kelek fel utána – na azt utálom. Van hogy felkelés után percekig gondolkozom, hogy ez álom volt-e vagy sem. Ez a gondolkozás jellemző a pozitív álmaim után is. Van hogy amikor álmodok, tudom hogy ez álom – de jobb szeretek szimplán úgy kelni fel hogy úgy tűnik, semmit nem álmodtam :)
Nekem nagyon élénk, kalandos álmaim vannak és nagyon gyakran emlékszem rájuk. (A férjem szinte soha nem emlékszik az álmaira, de amire igen, azok meg akár igazából is megtörténhetnének, olyan átlagosak.)
Az álom (úgymond) remek gyász-mérő nálam. Anyukám halála után visszatérő rémálmom volt, hogy ugyanolyan hirtelenséggel, ahogy ő elment (szívrohamban), a többi családtagom is eltűnik. Ez rendszerint apokaliptikus körülmények között történt meg, volt atomrobbanás, meteoreső, felrobbanó nap, dimenzióösszeomlás, és mindenhol valahogy elszakadtam a családomtól, vagy elfordultam, és mire visszanéztek, nem voltak ott. Ezután jött az az időszak, amikor már konkrétan anyával álmodtam, és tudtam, hogy halott, sírtam, könyörögtem, kapaszkodtam, de nem tudtunk beszélni. Most a tudom, hogy halott, és szomorú vagyok miatta fázisban vagyok, megjelenik, tudunk egy kicsit beszélni, de aztán mindig hamar mennie kell. Már várom nagyon, hogy vele is olyan mosolygós álmaim legyenek, mint a nagyszüleimmel, hogy álmomban van, hogy tudom, hogy halottak, van, hogy nem, de mindig egy csomó időnk van együtt és nyugodtan tudunk beszélgetni.
Gyerekkoromban visszatérő rémálmom volt még, hogy egy bohóc üldöz (Stephen King: Az c. könyvének a borítója hagyott bennem ilyen mély nyomokat…), a visszatérő lázálmom pedig az volt, hogy egy hatalmas golyót kell görgetnem, miközben harci dobok szólnak körülöttem… Szerencsére jó régen nem voltam olyan lázas, hogy tesztelhessem, hogy még mindig ez-e a visszatérő lázálmom. :)
Ó, nekem visszatérő rémálmom, hogy valahol hiányos öltözékben jelenek meg… ahol persze jó sok az ember. De olyanokat is szoktam, hogy kiesik az összes fogam, vagy a hajam… nagyon ijesztő.
Én meg gyakran álmodok arról, hogy valami elképesztően izgalmas sorozatot találtam, és meg akarom nézni elejétől fogva. Ilyenkor álmomban nem tévén látom a sorozatot, hanem csak úgy odavetül valahova…
Repülni én is szoktam, eszméletlen jó érzés!
Visszatérő álom volt egy ideig a halott nagypapám. Utoljára mikor vele álmodtam elköszönt, azt mondta minden rendben van, vigyáz rám és ne aggódjak, és azóta nem álmodtam vele.
Visszatérő „rém” általában, hogy hazarepülök, onnan épp visszafelé tartok és az utolsó pillanatban kell összepakoljak és elfelejtek betenni dolgokat.
A másik, hogy be vagyok zárva valahová és ki kell jutnom vagy pedig üldöznek valakik és ki kell őket zárnom a biztos búvóhelyemről.
És a legelképesztőbb és legfordulatosabb álmomat le is írtam még anno, itt az ideje a publikációjának:
A ballagásunkon voltam, és elégé elcseszett volt, így hát bementem a lány WC-be beszélgetni egy barátommal inkább, majd közöltem az osztályfőnökkel (szó szerint), hogy fasza lett amit szervezett (Mármint a ballagás). Utána átmentem egyik barátnőmhöz, ahová egy kukával mentem, mert abban voltak a ruháim, de cipő nem volt rajtam. Jött a vonat, amivel haza kellett mennem (a barátnőm 2 házzal mögöttünk lakik egyébként). Futottam a vonat után, de közben kértem egy cipőt a barátnőmtől. Ő oda dobta nekem, én itt felébredtem, de becsuktam a szemem, és szorítottam, hogy a cipő a talpára essen, hogy gyorsan belebújhassak és futhassak a vonathoz. A vonatot Erős Antónia meg 2 fickó vezette, de nem tudták merre járunk. Antónia közölte, hogy az előbb 3,5 km-re voltunk a végállomástól, mert azt számolták már csak 5 sört kell meginni addig. 2 megállót mentem a vonattal és máris a Balatonnál voltam. Ott bementem egy szórakozóhelyre, ahol akváriumokban kígyók úszkáltak. Kiderült, hogy a párom is egy ilyen kígyó, és hogy leharapták a fejét. Ekkor kihúztam őt a vízből (itt már rendes ember volt és csak egy karcolás volt a homlokán), és a sebére tejfölt tettem. Kérdeztem van-e a közelben orvos. Egy lány megszólított egy idősebb fickót, mondván, hogy ő orvos. Az orvos ezután közölte: orvos vagyok, de Ő (a barátomra mutatva) nem az anyám… És itt felébredtem.
:D Ez eddigi éltem legfurább álma!
1. Iskolaban felelnem kell de nem tanultam meg a verset amit meg kellett volna vagy sima dolgozatiras es nem tanultam ra. Amugy suliban ‘jo tanulo’ voltam szoval a valo eletben nem igazan fordultak velem elo ilyenek. Esetleg ha ugyerzem almomban hogy tanultam a dolgozatra akkor pedig jon az amit Via is irt hogynem tudom elolvasni a kerdeseket/ nem tudok irni.
2. Ma este peldaul valahol voltam nyaralni es nem volt visszajegyem es mar az osszes gep elment ahova mennem kellett volna es tudtam h masnap melo. Ez egy visszatero almom. Meg utazassal kapcsolatos szokott lenni a vonatra mar felszalltam de ott latom hogy nincs meg a csomagom.
Ugyanez az iskolai, pl. matek vizsga és nem készültem vagy nem tudok olvasni, pedig szintén jó tanuló voltam, matekot meg különösképpen imádtam.
Visszatérő álmok ritkák, ellenben visszatérő helyszínek vannak.
Régen sokszor „dolgoztam” álmomban, nem túl pihentető.
Meg néha szexuális jellegű álmaim is vannak – néha örömmel idézem fel reggel ;) néha meg meglepődöm, hogy most ez vajon honnan jön.
Amúgy minden éjjel álmodom és reggel teljesen részletes emlékeim vannak. Az elmúlt 2 éjszaka viszont durva volt. Hétfőn azt álmodtam, hogy megtámadtak többen a buszmegállónkban, talán nem is emberek, én meg előkaptam egy baltát és daraboltam őket, ahol értem…
Nekem is van ilyen, hogy nem tudok olvasni vagy írni. Álmomban főleg olasz tankönyvet próbálok olvasni vagy közlekedési táblákon azt, hogy merre kell menni.
Mostanában viszonylag ritkán jön elő, de a legrosszabb álmom, mikor újra és újra átélem a pillanatot, amikor elütötték a cicámat, és először láttam meg, ahogy fekszik a földön..
Zuhanás valahonnan..
Betegek lesznek/haldokolnak a szüleim..
zuhanok
„rém”álom kategóriában a visszatérő nyertes: új helyzet/feladat előtt rendre jönnek az elkésős álmok: érettségiről, szigorlatról, nyelvvizsgáról, új munkahelyről, munkahelyen fontos feladat miatt pontosan/korábban be kellene érni helyzetekről… Ezeket utálom mindennél jobban. Üldözős/kémes is előfordul, de a) felébredek, mielőtt meghalnék, b) megmenekülök és megmentek X másik embert is.
Nem sorolnám a rosszak közé, de vissza-visszaérő: Liszt Les Préludes-jét vezényelem egy szimfonikus zenekarnak, vagy gyorsan futok (nem mindig menekülés, de olykor az), és egyszer csak azt veszem észre, hogy elrugaszkodva a talajtól a levegőt taposva óriásléptekkel futok tovább (és megmenekülök).
Szintén visszatérő, hogy az egyik korábbi munkámba álmodom magam vissza, amit imádtam: pörgés és problémamegoldás ezerrel. Ha mai fejemmel visszaálmodom magam oda, akkor rendre vmi extra problémamegoldási szituban találom magam, ráadásul sokszor nem is ismerem azokat, akikkel együtt kell dolgoznom, de nagy izgalmak és némi idegeskedés árán mindig sikerül megoldani a helyzetet, és utána marha jó érzés, hogy igen, megoldhatatlan probléma nincs :)
És hát olykor-olykor a már nem élő családtagok is megjelennek, de nálam nem csak a nagyszüleim, hanem az előző kutyám is fel-felbukkan. Hiányoznak, de így újra velük lehetek egy kicsit, és az jó.
húh lányok, ha nekem csak wc-s rémálmaim lennének:D
az én rémálmaimban (jó gyakran van, de sajnos nem tudom miért…) alienek, pl facehugger meg hasonló szörnyek szoktak szerepelni, halálos betegség és halálos baleset (én halok meg, aztán elmegyek a saját temetésemre, megnézni magam a ravatalon, meg meglátogatom a kórházban magam) és alvásparalízist is elég gyakran kapok, olyankor totál démonvilág jön elő a szobámban, de megtanultam dumálni közben, és akkor a párom felébreszt:D Pár hónapja meg elég sokat voltam kórházban és az ottani élményeim is vissza szoktak térni nyomasztani, de azokról mindig tudom, hogy álom csak, abból nagyon nagy megkönnyebbülés felkelni.
Egyébként, hogy valami jót is mondjak, félálomban ilyeneket szoktam dumálni: „a paprikát elvitték a parlamentbe”, „a nevetés jót tesz”, „emberek állnak a hídon” és néha olyan hülyeségeket álmodok, hogy grépfrútos pizzát sétáltatok pórázon:D
A paprikáról jut eszembe: láttad a Paprika c. filmet? :) Ott a menetet a postaláda vezeti. :)) https://www.imdb.com/title/tt0851578/
nem, de ez nagyon idepasszol, köszi:D
Ritkán vannak rémálmaim (hiszek az ágyam fölötti álomfogóban :) ), de visszatérő rossz álmom, hogy meztelen vagyok és/vagy wc-re kell mennem, és mindenhol emberek vannak és bujkálnom kell, és nem tudok eljutni A pontból B-be.
Sokszor álmodom én is, hogy menekülök, általában ezek kész akciófilmekbe vannak oltva, és annak ellenére, hogy nyomasztó az, hogy elkaphatnak, annyira izgalmas is, hogy sajnálom, hogy nem készül belőle valódi film, hogy újra megnézhessem.
Munkahelyi túlterhelésnél vannak napok, hogy még álmaimban is a munkahelyemen vagyok és szinte mindig valami konfliktusba keveredem vagy elkésem. Ezek nagyon „valós” álmok szoktak lenni. A múltkor meg is kérdeztem odabent, hogy jól láttam-e, hogy ismét van takarítási tervünk vagy álmodtam, és csak néztek rám bután. :D (sajnos valóság volt)
Amúgy nem tudom, hogy más is álmodik-e mozifilm-szerűen, de én sokszor nem a saját szemszögemből álmodok, hanem úgy, mintha filmet néznék külső szemlélőként.
Munkahelyes rémálom: kamaszként mekiben dolgoztam és egész éjjel húst sütöttem, 3szor sóz-borsoz, fordít, 3szor sóz borsoz, új húspogácsa, 3 szor sóz-borsoz, fordít….úgy keltem ahogy lefeküdtem:))))
És velem még olyan van sokszor, hogy nem túl mély alvásból felébredek és elkezdek mondani valamit a páromnak és nagyon akarom mondani, de nem azok a szavak jönnek ki a számon, amit gondolok, és összevissza beszélek. Ilyen történt már mással is?
Igen, az álom-ébrenlét mezsgyéjén ilyen nagyon gyakori, össze-vissza kavarodnak a szavak és a gondolatok. Bár nálam még két nyelv is keveredik…Ilyenkor tisztán tudom, hogy mit akarok mondani és mérges vagyok, mert a számon egész más szó jön ki…
Én ilyenkor mászkálok, csacsogok-többféle nyelven, és fel vagyok háborodva hogy a kedvesem miért nem érti amit mondok. aztán kitisztul a kép, és felébredek. ki is vizsgáltattam magam, mert volt olyan időszak amikor ez nagyon eldurvult…
Na, ugyanez van velem is. De nálunk a kedvesemet nem zavarja, mert azt hiszi, hogy ilyenkor fecsegem ki a nagy titkokat :D Úgyhogy még kérdezni is szokott :)
Én eléggé bizarr sztorikat szoktam álmodni a nagymamámmal, aki már nem él. Néha megnyugodva ébredek, néha meg nagyon zaklatottan. Egyszer azt álmodtam, hogy a régi Ladánk csomagtartójából jött elő és közölte, hogy nem is halt meg. Egyáltalán nem volt ijesztő és úgy örültem neki, hogy tudok vele beszélni.
Mostanában eléggé sokszor álmodtam azt, hogy a szüleim lépcsőházában (panel) megyek lifttel. Mindig különböző napszakokban és el szokott romlani mindig, amikor valami gyanús fazon is be akar jönni a lépcsőházba és akkor a lépcsőkön rohanok, majd a parkolóban találom magam, majd megint a liftnél. És egész álmomban csak menekülök. Az üldöző mindig a nyomomban van, de sosem ér utol. Atyaég, most hogy írom, rengeteg liftes menekülős álmom jut eszembe, és minden álomban közös, hogy pozitívan indul, majd a menekülés miatt iszonyú nyomasztó lesz.
Volt egy nagyon sokáig visszatérő álmom. Nagymamám akkor még élt. Vele mentünk valahova és egy török palotában kötöttünk ki, aminek olyan tornyai voltak, mint az Aladdin Disney rajzfilmben. Nagyon magasak voltak és félig víz volt bennük. Medencének használtuk, pancsoltunk benne nagymamámmal. Volt nagyon magasan 2 ablak beugróval és a beugróról egy alak sültkrumplit szórt a vízbe :)
A „hiányos vagy nem odaillő öltözetben jelenek meg valahol” álmaim is vannak
Rendszeresen visszatérő álmom, hogy elszívok egy szál cigit, és olyan rohadt jól esik, ahogy beszívom a tüdőmbe, aztán amikor már kezdek ébredezni, akkor elkezd lelkiismeret-furdalásom lenni, hogy hiszen megígértem magamnak, hogy soha nem fogok egy slukkot se szívni és amikor felébredek, és rájövök, hogy csak álom volt, akkor huuuuuuhhhh :)
Rémálom mindig olyasmi, hogy megtámadnak valami elhagyatott helyen, legtöbbször csak egy ember, elkap, és nem tudok megmozdulni, se sikítani, pedig akarnék. Nagyon rossz, ekkor még álmomban tudatosul, hogy ez csak álom, és felébredek.
Az aktuális könyv/sorozat/film általi világba csöppenés nekem is ismerős, álmodtam már a Pretty Little Liars-szel is, de a legutóbbi ilyen, hogy én is Stark vagyok, megyek Királyvárba, vihorászva pakolunk Sansával, hogy milyen szuper lesz ott nekünk, elindulunk, de félúton észreveszem, hogy Jon Snow elvitte magával a szemöldökceruzámat a Falra (WTF) és hisztizek, hogy azonnal kerítsünk nekem egy másikat.=D De diákdiri választás előtt Harry Potterest álmodtam, ki kellett szabadítanuk néhány embert a halálfalóktól, párbajoztam Lucius Malfoyjal, és mikor sikerrel jártunk, és visszavittük a foglyokat a suliba, kihirdette a tanári kar, hogy hősies tetteinkkel megnyertük a kampányt.=D És később tényleg megnyertük.=)
Fúúú, én a multkor egy arkangyalos film szereplői jöttek vissza éjszaka ….egyszerűen elzavartam őket.
Hm, Jon Snow az én szemöldökceruzámat is elvihetné! ;)
Rémálom kategóriába nálam kettö fér. Gyakran álmodtam régebben, hogy a mellettem alvó párom egyszercsak nem lélegzik. Ezt mindig akkor álmodtam, amikor együtt voltunk, hosszú távkapcsolat idején az egyedül töltött hetekben sosem. Erre persze mindig azonnal felébredtem és pánikolva elkezdtem rázni szegényt és próbáltam kérdezni, hogy van, minden rendben van-e, persze valami keverék nyelven alig sikerült kinyögni. Másnap reggel mesélte gyakran, hoyg édes álmából már megint felráztam és próbáltam mondani valamit. Szerencsére ez már alig fordul elö.
Másik rossz, ez a sleep paralysis irányba mehet, napi rendszerességgel vélek dolgokat látni az álom és ébrenlét határán vagy akár éjszaka közepén. Rám ereszkedö pókokat, öklömnyi nagy repülö rovarokat, denevéreket, mókust, ilyesmit vélek benn a szobában látni, szegény páromat néha emiatt is felrázom. Bár nem panaszkodhat, ö meg kóros alvajáró, van olyan, hogy éjjel feláll, mond valamit, átmegy a hálón, benéz a szekrénybe, legyint, és visszafekszik. Közben nem reagál beszédre és másnap nem emlékszik semmire.
Jobbfajta, visszatérö ill.folytatásos álmaimban mindig repülök, mint egy madár, kis elrugaszkodással a levegöbe emelkedve. Leírhatatlanul jó érzés ennek a képességnek legalább álmomban a birtokában lenni :-)
Nekem háromféle rémálmom szokott lenni, az egyik, hogy nagyon elkések valahonnan (órákat-fél napokat), és bármivel próbálkozok, csak ront a helyzeten… pedig a valóságban nem vagyok krónikus késő. A másik az apokalipszis-jellegű, amikor valami nagy katasztrófa történt/háború van, ez nagyon nyomasztó, de szerencsére ritka. A harmadik a munkahelyi „úristen, nem tudom bedejezni/
…befejezni/elfelejtettem/elrontottam”, ilyenekkel álmodtam az első munkahelyemen nagyon sokáig, utáltam, sose voltam kipihent.
Jó téma. A háztetőn ugrálós, kémes nekem is megvan.. kerítéseken, falakon át, rohanva, baromi gyorsan futok, menekülök vmi elől, sokszor egész sztori van körülötte színes-szagosban.. de ez nem rémes, izgalmas.
Kifejezett rémálmom szerencsére ritka, egyszer volt a már nem élő nagyapámmal, le se írom, utálok rá emlékezni, sírva ébredtem:(
Még egyre emlékszem, egy űrhajós szkafander volt valahol, lebegtem mellette, levette és alatta az iszonyú torz rémlény..
Valamint néha álmodom, hogy kiesik a fogam, örülök ha felébredek:) ez az álmoskönyvek szerint veszteséget jelent:(
Panna, a terhesség is gondot jelent, valamivel birkózol az életedben éppen…
Az álmoskönyvnek ne higgy. :) Mindenkinek saját szimbólumrendszere van. Krúdy szerint a nyúllal álmodni azt jelenti, hogy terhes vagyok. Én már ezek szerint tíz éve folyamatosan. :D
A foghullás azt is jelentheti, hogy korszakváltás van, vagy valami új jön, esetleg felnövés. Nekem pl. mindig amikor kiesik álmomban, alatta van egy új, erős fog, és ami kiesik, az már nem ép. Úgyhogy nekem ez abszolút pozitív, nem veszteség.
Dejó Via, hogy ezt leírtad, ezentúl megpróbálom pozitívként megélni:):*
Rémálmaim mostanában nincsenek-vagy ha igen, elég ritkák-, de gyerek koromban és a korai pubertázskor, nagyon durva éjszakákat produkált az agyam- ami a családi hátteremet tekintve egyáltalán nem csodálnivaló.
A legtöbbször mélybe esetem, vagy mélyre zártak be valahová sötétbe és hidegbe. A mai napig mélységiszonyom van emiatt: pl, kútba rettegve, de belenézek, vagy a csatornánkat úgy voltam hajlandó kitisztítani, hogy biztonsági hevederrel a ház oszlopához kötöttem magam…azután napokig enni nem tudtam, de ez volt a terápia.
Aztán volt a folytonos menekülés, a wc-re menetel is…rendszerint úgy kelltem, hogy nagyon kellett mennem :)
Voltak kifejezett horror álmaim, ahol csecsemőket ettem, vagy hullákba haraptam.
Egyvalami sosem volt, pedig nagyon szerettem volna: a tizenhárom éves koromban elment anyukámmal és egyáltalán, egy elment szerettemmel sem álmodtam.
Nem mindig jó a szeretteinkkel álmodni. Én egyszer álmodtam a meghalt nagymamámmal olyat, hogy zokogva jött panaszkodni, hogy fázik, fél és nem találja a nagypapámat (aki 17 évvel korábban ment el). Borzasztó volt utána felébredni, még napokig depressziós voltam.
nekem mégis hiányoznak….legalább jó lenn így találkozni….
A leggyakoribb rémálmom, hogy állok egy szakadék előtt ( vagy épület teteje, akármi más magasan) és elfog egy rettentő szorongó érzés, érzem hogy szédülök, nem kapok levegőt, meg kellene kapaszkodnom, egyre rosszabb lesz, végül elkezdek zuhanni és általában felriadok mielőtt földet érnék. Rettenetes rossz érzés, főképp, hogy az életben is nagyon tériszonyos vagyok.
Egy másik visszatérő álmom még kisebb koromból, hogy random terhes leszek, egyik napról a másikra nagy hassal ébredek és kétségbeesek hogy mi lesz, én ezt nem akartam. Ezért anyukámmal megbeszéljük, hogy kihordja ő helyettem, így a gyerek egyszer csak átteleportálódik belé. Ez nagyon bizarr, nem tudom mit jelenthet vagy miért álmodom ezt, de rendszeresen visszatér és rettentő rossz érzés kíséri az egészet.
Vannak még olyanok is ( habár ez nem rémálom, csak érdekes), hogy visszatérek álmomban helyekre, amikről egyszer már álmodtam. Az a tipikus érzés kíséri az egészet, amikor tudod, hogy már jártál itt, az ismerős biztonságérzet fog el és jó ott lenni. Általában egy mohával benőtt sziklafalról álmodom így és egy gyönyörű tenger vagy óceánpartról, ahol a víz tetején lebegek.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy az alvásparalízisről is írjak, mert szerintem ez az, ami az esetek többségében nem kerül diagnózisra, és tiszta idiótának hiszi magát az, akivel megtörténik.
REM fázisban kinyitod a szemed, és felébredsz, de a tested nem. Nem tudsz mozdulni, és összekeveredik az álom a valósággal: a szobába képzelsz dolgokat, alakokat látsz (fekete elmosódott, vagy azt képzeled, hogy valaki bejön a családból és beszél veled). Megszólalni nem tudsz, csak nyöszörögni, mintha ülne rajtad valaki (régen ezt hívták lidércnyomásnak). Akkor fordul elő gyakrabban, ha fáradt vagy, stresszes, erős fény ébreszt fel, és a migréneseknél gyakrabban megesik. Nem szellemeket látsz és nem kezdesz megbolondulni. A testünk éjszaka kikapcsol, mert ha mindent, amit álmunkban látunk, lekövetné a testünk, egész éjjel rugdalóznánk, futkosnánk (félálomban meg is tesszük néha, pl. amikor elalvás előtt egy pillanattal megmoccan a lábunk, mert azt hisszük, hogy megcsúsztunk egy lépcsőn, stb., de végül ez teljesen kikapcsol, hogy tudjunk aludni). REM fázisban ez a kikapcsolás még él, de valamitől felébredünk, és összecsúszik a két világ, a valóság (a szoba, ami tényleg körülvesz), és a sok minden, amit látsz.
Mikor először volt ilyenem, nem tudtam, mi ez, de sejtettem, hogy nem az ufók szállták meg a lakást, úgyhogy rágugliztam, és kijött a sleep paralysis. Azóta még kétszer volt, mikor már tudtam, hogy mi ez, nem volt ilyen ijesztő. Ha csak egy ember emiatt most megnyugszik, hogy nem kell diliházba mennie, már jó. A többiek meg csak tudjanak róla, hátha családtagot-házastársat érint, és őt meg tudják majd nyugtatni, hogy nincs baj.
Nagyon jó hogy írtál erről, nekem évekbe telt mire rájöttem, hogy ez a bajom. Annyit tennék még hozzá, hogy főleg háton alváskor fordul elő.
A legrosszabb az egészben, hogy nem tudok megmozdulni, szó szerint lebénulok és közben nem is félelmet érzek (általában egy sötét alakot szoktam látni a sarokban), hanem valóságos rettegést. Van időszak amikor gyakrabban előfordul (érzelmi stresszhelyzetekben), mostanában szerencsére nem volt ilyen. :)
A többi álmom: mivel nagy könyvmoly vagyok nekem van egy visszatérő, megnyugtató álmom. Egy könyvesboltban vagyok és mostanra már azt is tudom, hogy mi hol van benne. :) Olvasni nem szoktam, csak bóklászgatok, könyveket emelek fel, rendezgetek, imádom. :)
Mielőtt elhatároztam hogy megszerzem a jogosítványt akkor állandóan azzal álmodtam, hogy autót vezetek.
Anyukám ha nagyon idegesen fekszik le, akkor általában patakkal álmodik, amin sodródik egy levél. Csak nézi és teljesen megnyugszik, reggel pedig (mindegy hány órát aludt), kipihenten, kisimultan ébred.
Igen, háton-oldalt a leggyakoribb. Anyukád alvás-meditációja nagyon jó! :)
Jo hogy szoba kerult. Evekkel ezelott hegyi turan voltunk. Nem tudtam eddig eldonteni hogy ejjel valoban bejott-e szobankba a szallasado cuccainkban matatni vagy csak almodtam.- nem jott ki hang a torkomon hogy elkuldjem az ajtobol… nemtul kellemes…
Meg olyanokat almodom tobbszor hogy kiderul, meg sincs meg a diplomam, nagy vizsgak hianyoznak hozza….
Huhh tényleg, a lidércnyomás!… Nekem is jól jött, amikor olvastam róla, hogy létező és viszonylag gyakori jelenség (tehát nem valami extrém ritka betegségben szenvedek). Persze ettől nem lesz kevésbé ijesztő, számomra legalábbis… Nekem szerintem nincs ilyenkor nyitva a szemem, épp az szokott lenni a problémám, hogy tudom, hogy ébren vagyok, de még csak a szememet sem tudom kinyitni, nemhogy megmozdulni, sőt a légzésemet sem tudom befolyásolni, és ezért halálfélelem fog el. Mostanában nálam sem volt ilyen (kopp-kopp), remélem, a legtöbbeknek azért kimarad ez a kaland az életéből.
Kis koromban nekem is voltak folytatásos álmaim, labirintusban-barlangrendszerben menekültem valami elől. Mostanában inkább a struktúra azonos, például ha valamelyik ismerősöm sokat jár a fejemben ébren, vagy mondjuk épp találkoztunk és sokat/érdekeset beszéltünk, és jár rajta az agyam, akkor tuti, hogy szerepelni fog az álmaimban.
Még mindig álmodom vizsgaidőszakkal, főleg a középkori politikatörténettel, meg a kora újkor kombinált vizsgámmal (szigorlat, csak a bolognai rendszer bevezetésekor át kellett nevezni, de a tematika csontra ugyanaz). Meg azzal is, hogy elhagytam az indexem és valami horribilis, hatszámjegyű különeljárási díjat vertek rám emiatt.
Meg sokszor álmodom magam „haza” a volt lakásomba, eleinte rémálmodtam, hogy ottmaradt a valami fontos, meg olyan bútorom, amit szerettem és az új tulajok kezdték el használni, és nem akarják visszaadni. Mostanában csak simán azt álmodom, hogy még mindig ott lakunk, locsolom a leandereket az erkélyen, és esténként a kanapén összebújva sorozatot nézünk a párommal meg a kutyával. Vacak dolog utána felébredni és rájönni, hol vagyok…
Nagyon rossz sírva ébredni. :( Én az esetek 50%-ában tudom, hogy már meghalt, akivel beszélek (és egyszer meg is vitattuk a nagymamámmal: „- De te meghaltál, nem? – Most beszélsz velem vagy nem beszélsz? A halottakkal nem lehet beszélni. Na látod.”), de amikor ez nincs kimondva és tök olyan, mintha élnének, reggel annyira szar… :((
Á, eleinte még sírtam, most már azért ritkább, meg a mostani helyünk sokkal jobb, mint az a flatshare, ahol kezdtünk. Ez otthonosabb, meg azért itt már ki tudtam pakolni mindent a bőröndből (az előző helyen a személyes holmim felét nem tudtam hova kipakolni, a ruhák is csak szűkösen fértek el, mert ketten osztoztunk a párommal egy szekrényen), mert van elég hely, ez rendes double szoba sok bútorral és tárolóhellyel.
Érdekes, a mamával már vagy három-négy éve nem álmodom. De az unokabátyámmal nemrég beszélgettem álmomban (három éve halt meg, olyanok voltunk, mint a testvérek). Anyummal dolgozott az éttermében, és legutóbb azt álmodtam, hogy takarítják meg meszelik a nagykonyhát, Sz. meg ül a hokedlin, ahol egyébként is szokott volt, és vigyorog, meg mondogatja, hogy „Ne félj, hugi, most már minden rendben lesz.”
Olyan jó, mikor ilyeneket mondanak, még akkor is, ha tudom, hogy az agyam mondatja velük, hogy megnyugodjak. ♥
Gyerekkorom óta időnként bizarr jövőképeket álmodok. Ugyanebben a városban játszódik, és még sokkal idősebb sem vagyok, mint most. De lepusztult, szétrombolt épületek vannak, nappal is enyhe sötétség borul az utcákra az égbolton gomolygó sötét felhőktől, és legtöbbször csak én egyedül sétálok a romhalmaz közepén. Mindig olyan félelmetes az egész, és rossz érzés van bennem utána egész nap.
A másik rémálmom, hogy menekülnöm kell, de a lábaim valamiért lassított felvétel módjára akarnak csak működni :D
A menekülős tipikus stresszálom, nekem is szokott lenni. Háztetőkön ugrálok egész éjjel, kertből kertbe, kapukon fel és le, úgy kifáradok, mint aki nem is aludt. Ez általában mindig megspékelődik valami kémes sztorival, szóval tök izgi, de azért jobb lenne pihenni. :D
Négykézláb futok, mint az állatok (a kutya vagy a nyuszi mozgásához tudnám leginkább hasonlítani). Menekülök valami elől, és így sokkal gyorsabb vagyok, és nagyobb biztonságvan érzem magam, mint két lábon.
A másik „közlekedéses” álmom, hogy repülök, de mindig zárt helyen, lakásban vagy házban – soha nem szabadtéren, de így is úgy érzem, hogy van elég tér.
Mostanában nincsenek rémálmaim (kopp-kopp), de visszatérő álmom, hogy állatokat szoptatok. Legtöbbször a kutyámat. Álmomban teljesen természetes a dolog, mikor felébredek jövök rá, hogy jézusom. :D
Gyerekként rendszeresen azt álmondtam, hogy megyek haza, és mégsem otthon vagyok. Ugyanaz az utca, ugyanaz a ház, de más színe van, nem olyan a kapu, és nincsenek otthon anyuék. Nem azok laknak ott, akik szoktak. Ez volt a legijesztőbb gyerekként.
A pisilős szintén megvan, mindig akkor, mikor – mily meglepő – pisilnem kell. Nem tudok, mert rámnyitnak, mert nincs wc, mert nincs ülőke, mert koszos, mert nem tudom bezárni az ajtót…
Én egyszer Stewie Griffint szoptattam álmomban, az is elég bizarr volt :-)
-Wc-re menés szintén
– a vizsga meztelenül vagy nagyon hiányos öltözetben.
– futok-szökellek (indiánszökellést tessék elképzelni:)) valami elől, és elrontom a ritmust és előnyt vesztek
– kígyók gödörben, megmarnak
– zavaros vízben megyek-úszom és tudom, hog a vízben kígyók vannak. Na ez a legrosszabb. Még érzem is, ahogy a lábamhoz érnek,brrrr.
Rémálom: az álmaimnak szerencsére csak nagyonnagyon kis részét teszi ki, kb. 1 százalékát, de akkor legtöbbször a gyermekeimmel kapcsolatos félelmek kerülnek elő (pl. betegek, elveszítem őket, már nincsenek, még nincsenek, baleset történik velük, stb…)
Jó álom: rendszeresen repülök, és nagyon élvezem :)
Ez félelmetes, teljesen elkerekedett a szemem, mikor elolvastam: első kettőt nagyon gyakran álmodom én is, és eddig akárkinek meséltem, mindenki nagyon furán nézett!!! :O …és a sulisat is többször álmodtam már, csak nem matekkal, és ráadásul dolgozatot írtunk! :D
Ami még fura, hogy szoktak lenni „folytatásos” álmaim. Addig álmodom újra, amíg nem sikerül megoldani a helyzetet. Általában menekülős, akciódús álmok ezek, és ha pl. elkapnak, vagy felrobbanok, vagy valami rosszul sül el, akkor legközelebb (1-2 hét vagy hónap múlva) újraálmodom és már tudom, hogy ‘na arra nem szabad menni’ vagy ‘azt a drótot nem szabad elvágni’. :)
A legutóbbit értékelni fogod, olyat alkotott az agyam, hogy csak na. (Tényleg nagyon kellett vécére mennem, nyilván ezért dobált be mindent.)
Az álomban egy étteremben voltam, a teraszról mentem be az épületbe, és a vécét kerestem. Először nem találtam meg, kiderült, hogy rém bonyolult, el van dugva, végül egy alkalmazott mutatta meg, hogy hol van. Az alkalmazottal vele volt a kiskutyája is, aki megnyalogatta a kezemet – az agyam tudja, hogy előtte is szeretek kezet mosni, szóval adott rá egy plusz, nagyon erős indokot, az idegen kutya abszolút az a kategória, ami után kezet mosok. A kézmosás nem jött össze, mert nem működött a szappanadagoló, a vízzel pedig nem tudtam addig mosni, mint szerettem volna, mert a kutya beült a mosdótálba, és tovább viháncolt, hogy simogassam őt. Végül szárazra töröltem a kezem, és mondtam, hogy jó, akkor megyek így. Odabenn koedukált volt a vécé, és nem ajtók, hanem U-alakban függöny vette körül mindegyiket. A függönyöket alig lehetett behúzni és le voltak szakadva, Maga a vécécsésze magasított volt, kb. derékmagasságig fel kellett mászni rá, és középen volt egy kicsi lyuk, úgy kellett ráülni, mint a nődokinál, még lábtartója volt. (Csak legyen bonyolult és ne pisiljek be álmomban! :D) Miután nagyjából megoldottam a leszakadt függönyt (nekiálltam szerelni), meg elterelgettem az öt centire levő embereket, és kihalásztam a csészébe belelógó ruhámat (ez is olyan, amitől frászt kapnék élőben), sikerült ráülnöm, és nem történt semmi, és akkor jött az a gondoltat, hogy „ja, álmodsz, kelj már fel”. Szóval tök kómásan kiandalogtam a vécére, és se függöny, se kutya, se semmi nem volt. :D Az élet apró örömei. De basszus, ilyen sztorit lenyomni…! Köszi, agy.
A másik vicces agy-dolog, hogy álmomban nem tudok olvasni és írni, valószínűleg az agyfélteke-miatt, mert a másikon van a szövegközpont (ez csak tipp, de erős a gyanúm). Persze, ez nem úgy néz ki, hogy tudom magamról, hogy nem tudok olvasni: éppen pont véletlenül elmosódnak feliratok, amikor írnék papírra, elszakad a papír, eltörik a ceruza, folyik a toll, vagy ha sikerül is írni, irtó ronda lesz, és el nem lehet olvasni. Az a legviccesebb, amikor úgy olvasok álmomban, hogy „tudom”, hogy mi van odaírva, de vizuálisan csak kriksz-kraksz. :D Ennek a párja a látással kapcsolatos: álmomban nem megy a fotózás. Se mobillal, se nagy géppel. Nem tudok zoomolni, nem tudok fókuszálni, és mindig szürke vagy elmosódott képek jönnek ki. Mintha az agyam nem tudná összerakni a képben-kép dolgot. Erre még nem találtam magyarázatot, de konzekvens. Bármilyen kamerával ezt csinálja amúgy, filmet se tudok forgatni. Legutóbb a Fehér Házról akartam szép naplementés képet lőni, és a járdáról sikerült, pedig tuti felfelé céloztam. Szerencsére álom volt. :D
Ez de jóóó! XD Nekem a legdurvább „elterelés” az volt amikor pottyantós WC-t találtam csak, és mikor belenéztem benne volt egy lány hullája, ezért szólni kellett Hotchner ügynöknek a Gyilkos elmékből, hogy vizsgálják meg az ügyet, addig meg persze csak nem lehetett használni a klotyót… :D
WC-s álomból nekem is egy rakat van. Volt ilyen függönyös is. Pont ez, hogy nem lehetett behúzni a függönyt és tele volt emberrel. Bár kutya nem volt, de a csap nem működött. Jajj és az milyen érzés már, amikor minden akadályt elhárít az ember és mehetne a dolog, de nem sikerül és tényleg akkor ébredsz.
Egyébként az első WC-keresős álmom, amire emlékszem még gyerek koromban volt, de arra tisztán emlékszem. Nagymamámmal utaztunk vizibuszon és mondtam neki, hogy nagyon kell pisilnem. Elkezdtük keresni a toalettet, mamám mindenkit körbekérdezett, de nagyon sokáig. Aztán valahogy meglett, de nem tudtam ráülni, kértem, hogy emeljen fel. Nagy nehezen felemelt és nem tudtam kipréselni, pedig annyira kellett, aztán felébredtem.
Koneko, Hotchner ügynökön akkorát felröhögtem, hogy a 8 hónaposom nem tudta, mi bajom van :D