Akár sikerült az idén kisebbet-nagyobbat pihenned, akár nem, keserédes és szomorú hangulatú is lehet az, hogy vége van a nyárnak.
Az őszi visszarázódást azonban segítheti, ha egy kicsit megkönnyíted a saját dolgodat.
Ehhez összesen két tennivalód van: mentsd át a legjobb dolgokat a vakációból, és ne ugorj rögtön fejest az őszbe. Hogy hogyan? Megmutatom!
„Egy kicsit kimerültél, ez látszik a szemeden, de kipihened majd a munkahelyeden.”
1. Mitől pihentető számodra egy vakáció?
A nyár vége akkor nem lesz egy jövő júniusba kitett, addig epedve és fájdalommal várt mentsvár, ha átmentesz a többi évszakba olyan dolgokat, amik örömet szereznek, feldobják a hetedet, csennek egy kis dopamint a napodba.
Ehhez vegyél elő egy papírt, és nézzük meg konkrétan, hogy mi az, amitől úgy érzed: kipihented magad, lelazultál. Lehet, hogy felesleges lépésnek tűnik az írás, de abszolút nem az.
Azért fontos, hogy konkrétan leírd, mert ahhoz konkrétan szavakba kell öntened, hogy mit érzel, és ha már konkrétan megfogalmaztad, akkor arra felhúzhatsz egy akciótervet. Nehezebb konkretizálni ezeket a terveket, amíg csak az érzések, élmények keringenek a fejedben.
Ezt akkor is megcsinálhatod, ha már nagyon régen jutottál el olyan nyaralásra, amilyenre szerettél volna – attól még van elképzelésed arról, hogy mit igényelnél.
Három lépcsős lesz a nyaralós érzések felbontása.
1. Milyen érzés?
2. Mi okozta?
3. Hogyan tudod átmenteni a mindennapokba?
Ezt a három pillért fogjuk boncolgatni, hiszen így jutsz el az érzéstől a tettekig, márpedig a céltalan vágyakozás helyett a megvalósítás a legjobb, amit tehetsz. Írásban (akár listázva, címszavakban, akár folyó szövegben) válaszolj magadnak az alábbi kérdésekre.
- Mi az ideális nyaralós napod? Miben különbözik egy átlagos, dolgos hétköznaptól?
- Hogyan kezdődik a reggel?
- Milyen helyszínen vagy napközben? Hogy néz ki? Mi áll rendelkezésedre?
- Hol és mivel töltöd a reggeleket?
- Mi a napi program?
- Milyen ruha van rajtad?
- Mikor, mit és hol esztek?
- Emlékezz vissza! Mi volt eddig a kedvenc nyaraló élményed? Mit szerettél benne a legjobban?
Egyértelmű és kevésbé egyértelmű dolgokat is leírhatsz, utána pedig találd meg a lehetőségét annak, hogy állandó szokást vagy új rutint varázsolj a kedvenc emlékekből!
Lehet, hogy tetszett a svédasztalos reggeli, és jó volt többféle fogásból választani, esetleg vacsoránál láttál egy olyan megoldást (pl. salátabár, amiből mindenki magának rak össze saját salátát), amit otthon is meg tudsz valósítani. Mindig volt gyümölcs a reggelinél, és megszeretted? Mehet a bevásárlólistára. Jó volt, hogy nem kellett gondolkodni, hogy mikor mit kell enni? Szokj rá a menütervezésre otthon is!
Kialakult egy olyan jó szokásod a nyaralás alatt, amit szeretnél megtartani? Nosza rajta, nem vagy köteles visszatérni a régi kerékvágásba. Ráérősen indult a reggel, és volt öt perced nyújtózni, jógázni, ami alapjaiban meghatározta a napodat? Vezesd be otthon is! Imádtál offline lenni, és élvezted, hogy nem lógsz annyit a mobilneten? Kapcsold ki az értesítőket, limitáld a közösségi oldalakon töltött időt, vagy tarts offline napokat (esetleg évente párszor egy egész hetet is).
Lehet, hogy a szállodai szobában voltak olyan kényelmi megoldások, amelyeket otthon utánozhatsz. Bejött a falra szerelhető, pumpás szappanadagoló a tusfürdőnek vagy samponnak? Te is szerelhetsz ilyet a kád fölé otthonra, ha szimpatikus volt a flakonmentesség. Jól esett a pihe-puha törölköző vagy a fürdőköpeny? Szerezz be egyet, és punnyadj fürdőköpenyben otthon is, ha éppen kedved van hozzá. Miért ne? Itt találsz még több szállodai inspirációt otthonra.
Imádtad a városnézést? Év közben, utazás nélkül is van látnivaló bőven — keresd az ingyenes programokat és szórakozási lehetőségeket, és írd fel őket egy kis jegyzetfüzetbe, hogy amikor programötlet kell, akkor legyen honnan ihletet meríteni. Volt valami családi program, közös őrültködés, ami nagyon jól esett? (Társasozás, kártyázás, fogócskázás, piknik, kirándulás, nagy séta, egymás mellett alvás, közös főzőcske, rajzverseny…) Ki mondta, hogy ezeket csak évente egyszer szabad csinálni? :)
Otthon azért is nehezebb pihenni, mert ha le is ülsz tíz percre olvasni valamit, körülötted minden azt ordibálja, hogy „foglalkozz velem, pakolj el, takaríts ki!” — egy szép, szállodai szobában, amit nem te takarítasz, ez nincs, ezért bűntudat nélkül tudsz magadra szentelni 5-10-20-100 perceket. Ha szereted ezt az érzést, tűzd ki célul, hogy otthon is megteremted magadnak ezt a körülményt, azaz a bűntudat nélküli pihenést, ami igenis jár neked. Az egyértelmű válasz erre nyilván az lenne, hogy vágd puccba a lakást, mielőtt leülsz pihenni, és akkor majd nem lesz min aggódni. Aha, persze. Ez azonban tök hülyeség (hiszen akkor sosem fogsz pihenni, hiszen a lakásod sosem fog úgy kinézni, mint egy szállodai szoba, amit szakemberek takarítanak ki minden nap), ezért inkább azt javaslom, engedd meg magadnak a feltételek nélküli lazulást és pihenést akkor is, ha igen, le kéne szedni a megszáradt bugyikat a fregoliról, igen, van 5-10-20-100 mosatlan edény a konyhában, és ferde a szőnyeg.
A pihenés nem előfeltételes jutalom, hanem alapszükséglet. Persze, sokat segít a rendszerezett, szép, tiszta lakás is (és segítek ebben is), de sokkal fontosabb a napi 3×1 lesz*rompirula, és hogy akkor is megtanuld figyelni és teljesíteni az igényeidet, ha nem tökéletes minden (költői kérdés: lesz-e egyáltalán?).
Ahelyett, hogy arról ábrándoznánk, mikor mehetünk megint szabadságra, talán érdemesebb volna olyan életet kialakítani, amiből nem akarunk megszökni.
– Seth Godin
2. Ne végletekben gondolkodj, ha vége van a nyárnak
Három téves, mindent-vagy semmit gondolkodással is megnehezítheted a dolgodat vakáció végén. Egy huszárvágással vége a nyaralásnak, hátha úgy kevésbé lesz fájdalmas a búcsú… Van más verzió!
Téves nézet #1: Vége a nyaralásnak = Élesváltással vissza a „valóságba”
Minél több időt töltesz a mókuskerékből kiszakadva, annál nehezebb az átállás. Mentálisan ugyanolyan megterhelő lehet újra magadra zúdítani az otthoni teendőket, mint amikor hosszabb kihagyás után, bemelegítés nélkül elkezdesz újra edzeni, vagy az egészségügyi böjtöt egy durva bezabálással töröd meg. Egy hét édes offline-lét után ne rögtön hazaérés után csekkold az e-maileket – told ki, amíg lehet. Ha a Facebook kibírta nélküled jó pár napig, ne az legyen az első, hogy amint géphez ülsz, órákig bepótlod, ami kimaradt. Az információtúltengés stresszt, szorongást okozhat, ami csak rátesz egy lapáttal arra a szomorúságra, hogy befejeződött a vakáció, és még idegesítőbbé teszi a munkába visszaállást.
Mit tehetsz?
Ne azonnal ugorj fejest az otthoni életbe! Aznap, amikor hazaérsz (és mindegy, hogy ez reggel 11 vagy délután 3), a nap maradék részét töltsd a megérkezéssel. Minden mást szép lassan tolj ki, nem kell minden fonalat rögtön felvenni. Ne csak magadnak találd ezt ki, hanem mindenki mással is közöld ezt, amikor elmész nyaralni, hogy a hazaérkezésed napja még a nyaralásodhoz tartozik. (Aki ezt nem fogja fel, annak mondd nyugodtan azt, hogy másnaptól tudod fogadni a hívásait, stb., mert akkor érsz rá. Egyébként meg senkinek nem kell tudnia, hogy aznap hánykor is értél haza. :)) A napi rutinba visszatérésről külön írtam már itt, olvasd el, ha hajlamos vagy mindenbe azonnal belekapni, amint megérkezel. A netes rehabot tartsd meg, amíg tudod, és 5-5 perces darabokban (használj időzítőt!) merészkedj vissza újra a közösségi oldalakra, nehogy túlterheld magad.
Téves nézet #2: Vége a nyaralásnak = Vége a nyárnak
Szeptember végéig simán kitart a nyár (főleg amikor 25-28 fokot simán elér a hőmérséklet), ezért nyugodtan kezeld úgy, mintha még mindig tartana. Senki nem fogja kiverni a kezedből a rozéfröccsöt azért, mert már nem augusztus van, és a limonádé szerelmes regények sem romlanak meg a meteorológiai nyár után – nyugodtan zsibbaszd velük az agyadat továbbra is.
Mit tehetsz?
Építs apró, a fejedben a nyárral összekötött programokat a hétköznapokba. „Nyarald vissza” magad esténként, hétvégenként: esti úszójegy, napsütéses padon ücsörgés, szabadtéri falatozás, dinnye, főtt kukorica. Akkor is ér, ha már a munkahely/egyetem vonzáskörzetében csinálod.
Téves nézet #3: Vége a nyaralásnak = Jövő nyárig nem jár pihenés.
Az előző nézet rosszabb verziója: nem voltam nyaralni = már nem is pihenek, majd megpróbálom jövő nyáron. Elvileg öt munkanap van egy héten, gyakorlatilag legtöbbünk mégis megállás nélkül dolgozik, még akkor is, amikor nem kéne, vagy nincs munkaidő. Az otthoni teendők, intéznivalók összeadódnak, és folyamatos a rakta.
Mit tehetsz?
Először is fontos tudnod, hogy pontosan mi számodra a legpihentetőbb, és mi az, ami téged kikapcsol — ezért hasznos az összeírós gyakorlat. :) Figyelj rá, hogy minél gyakrabban iktass be apró pihenéseket év közben! Lehet, hogy egy tíz perces szusszanás, egy estés program, egy szabad délután fér csak bele, és nagyritkán jön össze a laza hétvége, de amikor csak tudsz, figyelj oda erre. Tarts nyugodtan minél gyakrabban kötelező program nélküli napokat, amikor mindenki csak „lóg”, és nem történik semmi hasznos — a takarítás megvár, ebédre esztek maradékot vagy valami frisset, és senki sem csinál semmi „muszáj”-dolgot, csak ami jól esik neki. Igazából szerintem ez a vakáció valódi definíciója.
Ezek a bejegyzések is segíthetnek feldolgozni, hogy vége a nyárnak
- 5 dolog, amivel segítheted magad idén ősszel
- 7 mini-rituálé, amivel beindíthatod az új évszakot
- Írj nyári emléknaplót! [nyomtatható munkafüzettel]
Jó pihenést, évszaktól függetlenül! :)
Most te jössz!
Te mivel dolgozod fel, hogy vége a nyárnak? Mi jött ki a gyakorlatból, mik azok a dolgok, amiket átmenthetsz a nyár végén az őszi hétköznapokba? Írd meg a kommentek között!
Nagyon jó írás ! Most csak gyorsan átfutottam, de már van egy ötletem. A Balatonparton többször UNO -t játszottam az unokahugommal.
Ezt itthon is lehet !
Nálunk a römizés ilyen! :)
Nálunk a nyaralás nem egyenlő a szabadsággal, illetve nem úgy fogom/fogjuk fel. A szabadság viszont nem szabadság, ha nem utazunk el, ugyanis olyan munkakörben dolgozunk, főleg a férjem, amiben az emberek képesek vasárnap délben vagy bármely nap késő este is bezörgetni a problémáikkal, ráadásul egy kis faluban élünk, ahol nem lehet „elbújni”. Megpróbáltuk, de nem ment. A férjem 5 napos szabadságából végül 3-at az irodájában töltött, 2-őt meg telefonálással. Szerencsére, ha elutazunk, azt valahogyan tiszteletben tartják, mert a köztudatban az él, hogy a nyaralás egyenlő a szabadsággal. Szóval minden évben gyűjtünk az utószezonos görögországi nyaralásra, szeretjük is meg a legpénztárcabarátabb megoldás is számunkra. Via, mi idén Halkidiki nyugati felén voltunk egy héttel előttetek :) És a hazaérkezés után nem jelentkeztünk senkinek a szűk családot kivéve és még 2 napig pihentük kis a hazautazás fáradalmait :D A nyaralós szabadság mellett nagyon gyúrunk egy téli kiruccanásra is, amit februárban szoktunk elkövetni, ha sikerül akkor 5 napra, ha nem akkor legalább 2-re vagy egy hosszú hétvégére általában egy termálfürdős helyen. Erre is nagyon szükségünk van a tél vége felé a szürke napokon, amikor mindenki nyomott, ingerült stb. Szóval ezek az életmentő „nagy” kiruccanások, amikor nincs mobilozás, netezés, sok-sok ember mindennapi problémája stb. Nade, ahogy Via is írja, ez így nem lenne jó, ha ilyen élesen elválasztódna a szabadság és a dolgos hétköznapok. Szóval a természet és az évszakok adta lehetőségeket is próbáljuk kihasználni. Minden nap egy kicsit. Nem mindig sikerül, de törekszünk. Ebben az évben különösen nehéz, mert házfelújítás-költözés őrület párosul a pörgős munka mellé… Szóval nyáron a görögországi örömök mellett megvolt az, amit a nyárban szeretünk: fagyi, napozás (idén kicsit több is jöhetett volna, még a nyaraláson is kifogtuk az esőt, nade legalább olyat csináltunk, amit már kamaszkorunk óta nem, az egész napot ágyban töltöttük), limonádé, esti séta, teraszon ücsörgés barátokkal/családdal, dinnye, főtt kukorica, paradicsom-paprika minden mennyiségben, egy spontán kultúrest Palya Bea koncerttel, sajtos-tejfölös-foghagymás lángossal és borkóstolóval, szalonnasütés a szabadban, hideg sör és egyebek. Szép volt/jó volt, de el tudom gyorsan engedni a nyarat, mert szeretek minden évszakot. Máris őszi hangulatban vagyok, imádom a tenyeremet simogató szelídgesztenyét, a kucorodós sajtos-aszaltgyűmölcsös-borozós-filmes estéket, a csípős reggeleket a teraszon cicánkkal az ölemben, tejes-mézes-fahéjjas tejeskávéval a kezemben, a sült paprika illatát és az ajvárt, a nagyim almás- és szilváspitéjét, a vastag őszi színű harisnyákat… Nade minden esetre, ha nagyon hiányozna a nyár, akkor előveszem a görögországi souvlaki fűszerkeveréket és kanyarintok hozzá egy nagy adag görögsalátát :)
Most nálam munkából munkába megy az átmenet, úgyhogy szept. 1. hetében kell csinálni valamit gyorsan ami miatt sajnálni fogom hogy vége lesz a nyárnak :D
Bocsi, elírtam az enough-ot a nagy sietségemben… :)
Mi amúgy nem voltunk a klasszikus értelemben vett nyaraláson és nem is megyünk már idén, de azért a kikapcsolódás néha- néha sikerül, ha eléggé tudatosak vagyunk! :)
Sokszor mégis elszalad velem a ló (a munkával kapcsolatban) és nem figyelek magamra eléggé, ezen viszont változtatni sosem késő, ezért most kapjuk magunkat és sétálunk egyet a párommal! :D
Köszi a szuper cikket, imádtam- jó volt olvasni és töltődni belőle- egy- egy bejegyzésed felér egy valóságos szellemi nyaralással, olyan jó érzés- és megerősödni a gondolataimban! :)
Én a múltkori idézetet írtam ki a bejárati ajtónkra (persze csak belülről):
„Our house is cleen anough to be healthy, and dirty enough to be happy! :D
Az én szabadfordításomban ez így hangzik: A házunk elég tiszta ahhoz, hogy egészségesek legyünk, és elég koszos ahhoz, hogy jól érezzük magunkat! :)
Nekem ez a mondat tetszett meg Viától, ezért ezt raktam ki idézetnek az óriás parafa rendszerezőnkre: „A pihenés nem előfeltételes jutalom, hanem alapszükséglet.”- erről jutott rögtön eszembe jutott az a szófordulat, hogy: „jól megérdemelt pihenés”… ennyit erről- még a szójárásunkban is tükröződik ez a hozzáállás.
Amit Via idézett Seth Godin-tól, az számomra annyira elsődlegesen fontos, hogy mindig ez lebeg a szemem előtt, mivel szerintem csak így lehet boldogan élni. Ezért nem írtam ki sehova (amúgy sem vagyok nagy idézgetős) és igazából ki van írva a belső szemhéjamra, szóval nem felejtem el… :)
Az én nyaram most hosszúra sikeredett. Két hét szabadságból csupán 3 nap volt „nyaralás”, de mi is a nyaralás? Nekem nem az, hogy semmit nem csinálva fekszem egy vízparton. Most is bejártuk a Dunakanyart, megmásztunk és megnéztünk mindent Visegrádon, Esztergomban, Szentendrén. Ezt a fajta nyaralást ki kell pihenni, főleg, hogy már ekkor is sántikáltam. Aztán csak megmutattam a lábamat egy orvosnak, és másnap már műtötték is, mert elszakadt az Achilles inam. Most kényszerpihenőn vagyok. Egy-két nap „hisztis” volt, de rájöttem, ennél jobb lehetőségem nem lesz, hogy igazán kipihenjem magam. Azóta azt csinálok, amihez éppen kedvem van. Olvasok sokat, kötök, netezek, megtapasztaltam, mennyi emberre számíthatok. Most a két hetes szabadságot 6 hét gipsz követi (3 már letelt, jövő héttől már járkálhatok óvatosan), most igazán pihenhetek, de már alig várom, hogy a 30 napos tréninget, aminek épp július végén lett számomra vége, végre megvalósíthassam otthon. Ettől függetlenül sokat fogok pihenni és olvasni is. Köszi Via! :)
Jó írás, mindenki leszűrheti magának azt ami vele történt, vagy nem történt vagy jó lett volna ha így vagy úgy lett volna stb. De nemcsak nyáron lehet pihenni, hanem minden évszakban, persze más lehetőségekkel. A hozzászólásokban azt olvastam, hogy sokan az igazi – de persze mi az igazi? – nyaralást nem is ismerik. Egyébként is az a hosszú munkaviszonnyal rendelkező, dolgozó embereknek maximum egy hónap is lehetne, amit sokan ki sem vehetnek egyszerre, pedig legalább ennyi kellene, a feltöltődéshez, hogy érezze az ember, hogy végre azt csinál és ott ahol szeretné. De ahány ember annyi igény, elképzelés, vágy van, hogy mi pihentet, kikapcsol, feltölt ez nagyon sok mindentől függ. Az olvasóid többsége fiatal, középiskolás vagy valamelyik felsőfokú tanintézmény tanulója, vagy az lesz vagy még nem olyan régóta dolgozik. Így a hosszú nyári szabadság elsősorban nekik van vagy volt meg, és így a visszarázkódás, hogy újra iskola meg vizsga stb. biztos nehéz. De aki – mint én – utálja már a 29 fokos meleget is, nem beszélve a tartós 30 fok felettiekről, az nem szereti a nyarat, vagy legalábbis ezt az időszakát A magam ura vagyok, és az ilyen időszakokban nem csinálok semmit napközben, és mivel éjjeli bagoly vagyok, így nem esik nehezemre este, és éjszakába nyúlóan csinálni a dolgaimat. Én még soha az életben nem unatkoztam, engem pihentet az otthonomban olvasás, a kertészkedés, kézműveskedés, az állatkertben, botanikuskertben sétálás, kirándulás a budai hegyekben, fotózás, egy napos városnézés – akár itt Budapesten a szülővárosomban is. Inkább az tölt el szomorúsággal, – bármennyire is mondogatjuk, hogy minden évszaknak megvan a szépsége – hogy elmúlt a tavasz, és elmúlik a nyár, mert mégis csak ez a két legfontosabb évszak amit mindenki szeret és jól kihasználhat akár szellemi, akár fizikai munkakörben dolgozik, és sokuknak a szellemi után kell a fizikai, aktív pihenés, és a fizikai után a semmittevés, amit ebben a két évszakban jobban megtalál – meg esetleg a szép, hosszúra nyúló igazi őszben, de ez ritka.
Mivel van hétvégi telkünk, így adott a pihenés lehetősége. Nekem akár a gazolás vagy a locsolás vagy bármilyen kerti munka pihentető tud lenni. Szellemi munkakörben dolgozom, kifejezetten igénylem néha a fizikai fáradtságot. Így megvan ez is, az is :)
Végre vége, én azt mondhatom. Viszlát meleg, izzadás, 35 fokos iroda, tehetetlenség,lébdagadás, üdv hűvős!!!!
Egyébként tény, hogy pihenni nem csak nyáron lehet, sőt. Minden munkahéten van hétvége, miért lenne különbség?
Te vagy az én emberem :)
Sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb vagyok ősszel-télen
Ez nagyon jo! Tolem is sokan kerdik, hogy voltam nyaralni/szabadsagon. S mivel nem tudok igen/nem-el valaszolni, mert mi is a nyaralas vagy szabadsag, magamnak es a kerdezoknek is ugy fogalmaztam meg, hogy igen, voltam, „puzzle-nyaralason”. Nem volt nagy utazgatas, tobb hetus szunet, hanem sok „aprosag” (baratokkal logni, otthon a csaladdal, spa, strand, kirandulas, borozasok, buli, sikloernyozes, varos latogatasok, dinnye, olvasas, stb), ami osszegyult. Es ami jo, meg nincs vege es ily modon nem volt nagy kizokkenes es nem lesz nagy visszazokkenes. :) Tetszett ez a nyar, bar lehetett volna kicsit tobb nap, meleg, mert errefele volt, hogy juliusban vastag zoknival es felsovel olvastam, s meg a sutot is bekapcsoltam egy sutire, hogy felmelegedjek. Szoval jo volt es ezutan is az lesz. :D
Olyan fura, nálam pont fordítva jött ki ez a nyaralásvégi szomorkásság: egy-egy hét táboroztatás után, amikor állandó volt a pörgés és a tennivalók, hazajöttem, és itt nem kellett folyamatos készenlétben lenni – kb pont a cikk fordítottja történt (különösen a második után megérkeztem az éppen üres lakásba, azt hittem én ezt nem bírom).
Jó lett a cikk, hasznosak a tanácsok :))
Fuuu, ez jókor jött!
Én 15 éves korom óta nem voltam nyaralni ( több mint húsz éve)… hosszú történet… de szabadságon annál inkább… amikor Pesten laktunk akkor kimentünk nyaralásként a Dagályba, vagy hétvégén levonatoztunk Velencére- a low budget jegyében… a legjobb nyaram egyike, még lányfejjel, amikor végigjártam az összes fővárosi múzeumot délelőtt, délután meg akkor még Pepsi Szigetre éjfélig tartó zenehallgatás…
Most is klassz lenne valamit kitalálni, igaz azt mondják a mucsröcsögei ember mindíg nyaral…hát nem. Jó lenne kimozdulni végre….
A nyári nyaralás sosem vonzott….ősszel olyan szép az idő, meg nyáron futni kell, nem nyaralni :)
Az a helyzet… nem tanultam meg a nyaralást…most bőszen olvasom, ki hogy szokta :)
Uhh Via, ez az idézet nagyon betalált. Köszönöm!
Készítek belőle egy idézetes háttérképet hétfőre, jó? :)
Szuper! :) Már én is gondolkoztam rajta, hogy melyik fotómhoz illene.
Nekem pont van egy, amit valami ütőshöz tartogattam, Facebookon már láthatsz belőle részletet. ;)
A háttérkép szuper ötlet! ^^
A pihenős tippek is jók. Az az igazság, hogy a mostani munkahelyemen (mezőgazdaság) a nyár a főszezon, úgyhogy amikor mások sóhajtoztak, hogy milyen fura ez a nyár, mennyi eső, milyen rövid a strandszezon, én csak mosolyogtam és a karácsonyi vakációra gondoltam. :D
Tényleg szomorú egyébként, mennyire megragad az emberben ez az iskolás kori beidegződés, hogy július-augusztusban kell élni, mert utána egy évig nincs más, csak muszáj-dolgok és házi feladatok! Ó, azok a gondtalan gyermekévek! :P Ez az egyik, amiért egyetértek a férjemmel abban, hogy a fene sem akar újra gyerek lenni: felnőttként sokkal több mindenben dönthetünk, például abban is, hogy mikor nyaralunk (akár csak egy délutánra vagy estére). :)
Bizony, és ehetsz reggelire csokoládét, és maradhatsz egész nap pizsamában és senki nem izélget, hogy mit nem illik. :D
Mi jó szokásunkhoz híven a pénztárcabarát utószezont választottuk idén is, szóval nekünk a java még hátravan. A vállalkozásban ez a jó, hogy ugyan sokszor akkor is dolgozol, amikor más nem, a fordítottja is igaz: ha okosan sakkozol az időddel, akkor is elhúzhatsz a búsba, amikor másnak kötelessége visszamenni gályázni. :D Jó a magunk urának lenni, még ha gyakran csak olyan szinten is, hogy napközben, csúcsidőn kívül intézek dolgokat (posta, bolt), és este, amikor tömegnyomor van, akkorra teszem a munkát, mikor mások már végeztek.
Én is most írtam ki az ajtómra.:)
Teli találat a bejegyzés, nagyon jókor jött, köszönöm.