Te mindig olyan jól nézel ki, mindig vidám vagy, tele vagy önbizalommal, mindenre van időd. Hogy csinálod? SEHOGY. Mert nem ez a valóság. Olyan sokszor kapok levelet, ami ilyesmit tartalmaz. Lehet, hogy eddig nem voltam világos azzal kapcsolatban, hogy mi az igazság, úgyhogy most leírom röviden és tömören, és aki legközelebb azt hiszi, hogy tökéletes vagyok (haha), az már csak egy linket fog kapni válaszul. :)) Per pillanat kócos vagyok, melegítőben ülök (és jóval dél után öltöztem át hálóingből), nulla smink van rajtam, a bőröm romos állapotban, az orrom kipirosodott a sok orrfújástól. Néha nyöszörgök, mert épp menstruációs görcseim vannak ráadásnak. Uzsonnára egy túrórudit és tejeskávét ittam. A teendőimben lubickolok (a köhögés miatt szó szerint mondhatnám azt is, hogy fuldoklom), próbálom utolérni magam. Amit tudok, elhalasztok, ami fontos, előre veszem. És van, amit kikukázok, mert nem fog beleférni. Persze, akkor bűntudatom van, mert bele kéne férnie. De nem fog. Még egy csomó cucc nincs elpakolva a nyaralás óta, mert betegen nyomtuk az ágyat, nem a szexi értelemben. A héten egyszer rendeltünk pizzát, és egyszer konzervbab volt az ebéd. Mondhatnám, hogy azért, mert azt kívántam, ami igaz is lenne, de benne volt az is, hogy nem volt erőnk főzni. A konyha egészen romokban, az ágy napok óta nem volt beágyazva (minek, mikor a nap felét ott töltöm). És még nem írtam meg a mai Megint Hétfőt. (Még nem döntöttem el, hogy meg fogom-e. Lehet, hogy nem. Holnapra toljam vagy teljesen kihagyjam, és legyen csak jövő héten? Mit fogtok szólni? Ezen is lehet parázni egy kört.) Ha nem sikerült volna délután aludnom másfél órát (végre!), akkor azt hiszem, közel lenne a pánik. Talaj alólam ki, plafon felülről rám, mert túl sok, és nem bírom. És ez nem egy kirívó nap, nem szökőévente egyszer van ilyen az én stepfordian tökéletes buborékvilágomban. Most tényleg extrán sok minden összejött, de inkább azt mondanám: az a szökőévente egyszer, amikor minden glédában áll, velem együtt. De hiszen nem is az a célom, hogy hibátlan múzeumban lakjak és én legyek a topmodell háziasszony üzletasszony csillámpóni királylány. Nem azért vagyok boldog, mert tökéletes az életem. Annak ellenére vagyok boldog, hogy nem az. Illetve a tökéletlenséggel együtt. Szerintem nem az a művészet, ha egy hibátlan életben minden tutijó, és a nulla programodat naná, hogy tök jól be tudod osztani. Szeretek bozótvágóval átrontani a káoszon. Jobb gyakorlóterep úgy időbeosztást gyakorolni, hogy van ... Olvass tovább