Ez nem az a galamb, ami odatojik az erkélyedre és nem lehet elkergetni. :) Adriene alaposan, ráérősen mutatja be a Galamb-pózt, melynek szanszkrit nevét nem kötelező kimondani. :)) 8 perc alatt szép lassan, lépésről lépésre elsajátíthatja mindenki, kezdőknek könnyítő verziókat is mutat. Gyakorlat közben jólesően nyöszörögni kifejezetten ajánlott – egy fárasztó nap után nincs is ennél jobb. Szánj egy kis időt a galambra ma este – a lábaid, csípőd, hátad meghálálja. Ha pedig még több vidám és hasznos jógavideót keresel, nézz körül Adriene-nél!
Plusz motiváció
Láttad már a jógás poszteremet? Innen letöltheted!
Kedves Adrica! Kedves Via! Köszönöm hogy leírtátok, nekem segített az eligazodásban, és hátha másnak is fog. Az erőfeszítés vs. erőlködés nagyon jó útravaló, eszembe fog jutni, és boldogan eszem tovább a rántottámat (aztán majd meglátom, mire támad még kedvem :)).
Az egyik kedvenc pózom! Olyan kellemes, nem erőltetős nyújtás a csípőnek – nagyon igazad van Via, hogy nincs is ennél jobb egy fárasztó nap után :) Adrienne igazán szimpi, köszi, hogy elvezettél a videóihoz!
Én azt hiszem, a jóga nem csak minden jógázó életét teszi sokféleképpen jobbá, hanem ezen keresztül a világot is . Még csak nem olyan régen találtam rá. Otthon leginkább Tara Stiles videóival szoktam jógázni vagy Kino MacGregorral, de heti egyszer eljárok hatha jógára egy kedves, pici jógaközpontba.
Via, egyszer ha lesz időd, nagyon kíváncsi lennék a véleményedre és persze többiekére is, mert nekem okoz egy kis lelkiismeret furdalást, hogy bár a szellemiségből is van ami megérint (vegetarianizmus, a nem ártás elve, 5-8 perc meditáció), de számomra a lényeg az asanák gyakorlása, én és a matracom, a fejlődés (fizikai értelemben). Igazán megszerettem a jógát, és például 1-2 hét gyakorlás után végleg letettem a cigarettát, pedig korábban többször hiába próbálkoztam, most meg csak úgy természetesen megtörtént. Szóval nagy hatással van rám, mégis elutasító vagyok a spirituális oldalával (pl. sok workshop-ot szerveznek: van nevetés jóga, gyógyítás kristályokkal, reiki, szanszkrít énekoktatás, meditatív koncertek), közben meg ettől kicsit úgy érzem, mintha kizárnám magam a közösségből, ahova heti egyszer eljárok gyakorolni. Pozitív, befogadó emberek, inkább én vagyok ellenálló (csak belül). Múlt órán egy lány elmesélte, hogy most végezte el a 200 órás képzést, és nagyon szívesen elmenne Indiába, jógát tanulni, megkérdezte, én is mennék-e. Azt mondtam, hát hogyne, de közben úgy éreztem, hogy én nem tartok itt. Persze, mindenki járja a maga útját, senki nem küld engem Indiába az akaratom ellenére, a közösséget is megválaszthatom, szóval lehet, hogy csak el kéne lazulnom, és „megfigyelő” állásba helyezkednem. Valamiért mégis feszültséget okoz bennem, hogy kedvelem ezt a csoportot, mégse tudok/szeretnék jobban azonosulni velük.
Tara biztos a fejemre koppintana, hogy „Make your own rules!”, de bennem van egy jól fejlett megfelelési kényszer, és úgy érzem magam, mint egy rossz tanuló :)
Lehet úgy is jógázni, hogy nem mélyülök el a spirituális oldalában, vagy akkor csupán tornázom és kimarad a lényeg? Majd jön magától? Esetleg átállítható valami belül, hogy nyitottabb legyek? Becsapom a többieket, ha úgy jógázom velük, hogy én egy ponton túl nem vagyok nyitott a spirituális részre és inkább más iskolát kéne keresnem?
A jóga egy létforma, aminek egy része az ászanák gyakorlása. Erre rá tud telepedni sok különböző ezo-nézet. De nem azt jelenti, hogy aki nem kristályozik, angyalozik, vonzástörvényézik, auralát és távolbajósol, az nem jógázik. Sőt… :) Én sem csinálom egyiket sem. Márpedig szerintem jógázom. :D Aki szerint nem, azt meg majd nem kérdezem meg. :P
Fogd fel úgy, mint egy svédasztalt. A cél a jóllakás. Hogy végigeszed-e a kínálatot, vagy maradsz annál, ami szerinted tápláló és számodra ízletes, az teljesen mindegy a végcélt tekintve. És ha valaki elkezd szivatni, hogy miért nem eszed a müzlit, mikor az a legjobb, akkor mondd meg neki, hogy ő egye nyugodtan, de te maradsz a rántottádnál. :) Live and let live. És tök mindegy, hogy össz-vissz egy kávét vagy egy ötfogásos Hobbit-reggelit tolsz be. Lakj jól úgy és azzal, ahogy te tudsz, amit neked ez jelent.
Ha valaki lenézi, megszólja, lekezeli, vagy akár csak magában elítéli a másikat amiatt, hogy ő mit csinál jógagyakorlás (vagy akár csak élet, mint olyan) címén, az szerintem kevésbé érti, hogy miről szól a jóga valójában, mint aki húst eszik, vagy nem meditál, vagy csak ászanákat végez, és így pont jó neki.
Másrészről a jóga nagyon fontos tanítása számomra az erőfeszítés és az erőlködés közti különbség megtanulása. Erőfeszítéseket teszek azért, hogy elérjem a céljaimat (legyen az egy új munkahely, vagy egy ászana tökéletes kivitelezése), viszont nem erőszakolom meg magam (sem úgy, hogy belemegyek egy pózba, pedig fáj [és aztán majd jól meghúzom vagy kificamítom valamimet]; sem úgy, hogy meditálok, mert „kell”, pedig herótom van tőle; sem úgy, hogy nem eszem húst pedig szeretem és kívánom; sem úgy, hogy olyan élethelyzetekbe erőltetem magam, amik nem jók nekem) – ha az ún. „lemondások”, vagy az általában a jógázáshoz társított egyéb tevékenységek nem belülről, meggyőződésből, tiszta szívből jönnek, akkor szerintem semmivel sem érnek többet, mint a „fordulj körbe háromszor a sarkadon, és köpj a hátad mögé”-babonák.
Teljesen jó szerintem, ha valaki csak ászanázik, vagy csak meditál, vagy csak pranayamazik, vagy csak a Védákat olvassa, vagy csak egyszerűen másképp kezd nézni a világra, ha neki most épp ennyi az, ami kell, ami jó. Teljesen jó, ha később hozzávesz más dolgokat is. Teljesen jó az is, ha nem. Nincs mérce, amit meg kell ütni, vagy amit egy bizonyos idő elteltével illik megütni. Akinek benne van a – nevezzük így – sorsában, hogy elmenjen Indiába egy évre, az menjen. Az viszont szerintem nem igaz, hogy aki nem megy el Indiába, az sosem lesz „igazi” jógi. Nem ezen múlik, hanem egészen más dolgokon.
Nekem a vegaság tök függetlenül jött a jógázástól, gyerekkorom óta ha tehettem, nem ettem húst, és nem is vagyok térítő vega. Szerintem aki méricskéli a saját útját másokéhoz, az egóból nyomja, és nagyon félreértett valamit, ha azt hiszi, hogy így kell csinálni. :)
Az erőfeszítés vs erőlködés tényleg nagyon fontos. Ami még nehezebb, hogy néha olyan mozdulat is megint „nem megy”, ami egyszer már ment. Szóval nem úgy van az, hogy egyszer felkapom a lábam a nyakamba, és onnantól akkor az meg van oldva. Munkába telik az elérése ÉS a fenntartása is, és nem baj, ha van visszaesés. Ez pedig jó tanulság az életre is. :)
Tudom, hogy nálad nem a jógázásból jött a vegaság. :) Azért hoztam csak fel, mert ezt sokan annyira kardinális kérdéssé teszik, hogy hallottam már olyat, hogy oktatóképzősök tkp. kinézték maguk közül azt a társukat, aki sonkás szendvicset eszegetett közöttük. Nemár.
Rám is néztek már ferde szemmel bizonyos helyeken, mert gyógyszert vettem be, és nem pránázom az IR-emet. :D Oda nem mentem többet. :))
Adriene-nel jógáztam a nyáron, minden videója tetszett, amit kipróbáltam.=) A Bedtime Yogát különösen ajánlom, hosszabb, 36 perces, komplett sor, érdemes lefekvés előtt végigcsinálni.=)
ezt a bejegyzést szinte rendelésre írtad :) épp ma keresgéltem jóga videók után…
Olvasd vissza az előző hetieket is! :)