Göncöl Kiadó, 2014 - 680 oldal || link ★★★★☆ Olvastam mostanában sokféle dolgot, de egyik sem volt olyan kifejezetten említésreméltó, ami így vagy úgy megragadta volna a fantáziámat, és napokra magával ragadott volna. Joël Dicker könyvét nem egészen egy órája fejeztem be, és nem várom meg, amíg koherensen tudok róla írni, mert úgyse fog menni, inkább megteszem most. :) Elsőre két dolgot tudok róla elmondani. Egy, rohadt vastag (680 oldal) és ez nem számít, a második (na jó, harmadik) pedig az, hogy META. Így, csupa nagybetűvel. M-E-T-A. Lehetett volna ez is a történetben eltűnt lány, Nola neve, azt se vettem volna zokon. (Most ránéztem a billentyűzetemre, hogy a NOLA nem kód-e a billentyűzeten elcsúsztatott METÁra, de sajnos nem. Pedig vicces lett volna.) Szóval van egy fiatal szerző, akinek elveszik az ihlete, ezért felkeresi régi mentorát, hogy ott találjon rá ujra a múzsa. A mentort azonban belekeverik egy gyilkossági ügybe, mert a kertje végében megtalálják egy 33 éve eltűnt lány holttestét -- akivel a mentornak anno viszonya volt, de senki se tudta. És akkor a fiatal szerző elkezd erről könyvet írni, hogy tisztázza a mentor nevét, merthogy szerinte nem ő a gyilkos; aztán rájössz, hogy azt a könyvet tartod a kezedben, amit ő ír. (A dolog pikantériája, hogy az eltűnés és a fontos események augusztus 30-án játszódnak, és pont akkor kezdtem el olvasni a könyvet. :D) Totális mindfuck az egész, de szerintem ettől igazán izgalmas. Még a furának ható címre is van magyarázat: a történetben ezzel a címmel adja le a vázlatot a főszereplő fiatal szerzőnk a kiadójának, akik ezen a címen be is harangozzák, ő meg utána kiakad, hogy de hiszen ez munkacím volt; mindegy, marad így. Akinek a főszereplő megígéri a történetben, hogy benne lesz a köszönőrészen, a kötet végén végül tényleg benne van. Maga a krimi-szál (eltűnik egy lány, évtizedekkel később derül ki, hogy meghalt, és vajon ki a gyilkos - naná, hogy nem az, akire gyanakszol, közben meg mindenkiről kiderül egy csomó minden, helyére kerül a kirakós utolsó darabja is) nem túl különleges, egy átlag CSI vagy Pretty Little Liars sztori is lehetett volna. Szerintem a könyves réteg az, ami igazán különlegessé és egyedivé teszi a történetet, az a része nagyon furfangos és okos, és ezt imádtam benne a legjobban. Könyvkiadós belső poénok és könyvírós tippek is szerepelnek a fejezetek között, és közben a szerzőségről, ihletről, inspirációról is szó esik -- aki írt már, az a történeten kívül ezt az aspektust is ... Olvass tovább