Csillag Zsuzsi 31 éves, és a családi cégben dolgozik a szüleivel együtt – kötött ruhákat terveznek és gyártanak. A története azért is különösen érdekes volt számomra, mert nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy választaniuk kell a saját útjuk és a családi hagyaték folytatása között. Zsuzsinál a két út szerencsére idővel összeért. Mesél arról is, hogy milyen családtagokkal dolgozni, hogyan kezelik a konfliktusokat, és egy kis kanyar után hogyan kötött ki mégis a saját vállalkozásnál.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

Egy multihoz viszonyítva eléggé más egy saját cégben munkálkodni, hiszen nincs egy konkrét feladatkör, amit ellátsz, hanem tulajdonképpen mindenre rálátásod kell, hogy legyen. Nagyon sok minden tartozik hozzám (oldalakon keresztül tudnám sorolni, illetve kifejteni, de röviden): új beszállítók felkutatása, beszállítók körének bővítése (fonal, kiegészítők, anyagok, kellékek); külföldi beszállítókkal való kapcsolattartás, rendelések koordinálása; külföldi piacok fejlesztése, az export növelése; külföldi vevőkkel való kapcsolattartás; nemzetközi divat vásárok látogatása; nemzetközi vásárokon való kiállítás szervezése (pl.: Styl-Kabo, Brno); marketing-stratégia kialakítása; árazás; nagykereskedés és kiskereskedés koordinálása; B2B (kereskedők felé irányuló) és B2C (egyéni vásárlók felé irányuló) kommunikáció szervezése; PR anyagok szerkesztése; személyes kapcsolattartás a vevőkkel; direkt marketing anyagok tervezése, szerkesztése; social média koordinálása és akkor mindezeken felül a Süel Limitált szériás modelljeinek a tervezése is.

A napom elég korán kezdődik, szinte mindig 6:00-kor kelek és 7:00-től már bőven dolgozom. Először elintézem a nagyon fontos ügyeket, illetve az irodai adminisztrációt, aztán a varrodában vagy az üzletekben lehet megtalálni, esetleg új modelleken dolgozom. Mindig van mit csinálni, mert a to-do listám végtelen és ha éppen eltűnne, biztosan van valamilyen új ötletem.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

A vállalkozás irányításához, működtetéséhez elengedhetetlen az üzleti szemlélet, ami a Corvinuson ragadt rám. Az első munkahelyemen rengeteget tanultam az integrált marketing-kommunikációról, amit most jól tudok hasznosítani, illetve az akkori szuper főnökömnek köszönhetően a „csapatépítésről”, a jó főnök ismérveiről is sok mindent megtanultam.

A kötésről a legtöbbet a saját vállalkozásunkban tanultam és azt hiszem, hogy Magyarországon igazán modern, a legújabb technológiának megfelelő eszközöket (kötőgépek és programok) alkalmazó iskola nem igazán létezik. Persze egy saját vállalkozásnál fontos, hogy jól és hatékonyan be tudd osztani az idődet, legyen meg az a belső hajtóerő, amitől felkelsz reggel 5-kor, ha éppen arra van szükség. Nagyon flexibilisek a keretek, hiszen az ember magának alakítja őket, de nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt kezelje. Ebben én elég jó vagyok, ezért működik a dolog.

Egy jó vezető szerintem határozott és következetes, lehet szigorú, de mindig igazságos, és ami nagyon fontos, hogy sohasem féltékeny az emberei tudására, ambícióira, hanem igyekszik fejleszteni őket, hogy a csapat még hatékonyabban tudjon együttműködni.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokszor felmerül, hogy mit csinálok pontosan… miért nem vagyok az üzletben például. És ha nem vagyok az üzletben, akkor biztos nyaralok vagy pihenek. Na, ezen nagyon gyorsan fel tudom húzni magam…

– Minek készültél gyerekkorodban?

Ó, nagyon sok mindennek. Eleinte ügyvéd akartam lenni, aztán rájöttem, hogy imádom a bioszt, meg a fizikát, úgyhogy akkor inkább orvos, de közben mindig sokat rajzoltam, így felmerült valamilyen kreatív irány is. Végül mivel túl sok minden izgatott, és a matekot is nagyon szerettem maradtam a közgáznál, hiszen onnan elég sok irányba tovább lehet menni.

– Hogyan kezdtél el a szüleidnek dolgozni? Ez mindig teljesen magától értetődő volt, vagy volt egy időszak, amikor más irányba mentél?

Alapvetően igen, mindig magától értetődő volt! Tudtam, hogy a „távoli” jövőben a családi vállalkozásunkat, amit a szüleim felépítettek, szeretném továbbvinni, tökéletesíteni, fejleszteni.

Az egyetemen azonban kicsit elbizonytalanodtam, úgy éreztem, megtaláltam magam a marketing világában. Sorra nyertük az egyetemi versenyeket, kitűnőre államvizsgáztam, diploma után azonnal felvételt nyertem egy jónevű céghez. Szerencsés voltam, mert az oly sokak által szidott világ, a kemény multik egy kedves szeletét ismerhettem meg.

A főnökömmel gördülékenyen dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam, tréningeken vehettem részt, minimális túlóra és viszonylag nagy szabadsági fok mellett. Ezért is volt nehéz döntés felállni, kiszállni egy ilyen jó csapatból és a saját vállalkozásunkban folytatni.  Két éve voltam az Unilevernél, és úgy gondoltam, még további két évet minimum eltöltök itt (kapcsolatépítés és további tapasztalatszerzés végett), mikor a gazdasági válság kezdett begyűrűzni a cégünk életébe (2008-ban jártunk). Tovább nehezítette a dolgot, hogy nagymamám betegsége miatt anyukám, aki a kis cégünk szíve-lelke, kevesebb energiát tudott fordítani a vállalkozásra.

Választani „kellett”: saját vállalkozás, a maga kockázataival és szabadságával, vagy a biztonságos multi, ahol minden jó ellenére csak kis fogaskerék maradsz, örökre. 24 évesen a saját vállalkozás mellett döntöttem, ahol azonnal elkezdtük a változtatásokat és most bátran állíthatom, hogy tökéletes döntést hoztam. 

– Volt valaha bármilyen erőltetés a szüleid részéről, hogy része legyél a csapatunknak?

Egyértelmű “nem” a válasz, sosem erőltettek semmit. :) Egészen kicsi koromtól kezdve azt csinálhattam (természetesen azért bizonyos keretek között), amit csak szerettem volna, így sosem volt semmilyen kényszer a pályaválasztás kapcsán sem.

– Van olyan terület az érdeklődésedben, amiről úgy érzed, hogy a jelenlegi munkádban nincs lehetőséged kibontakoztatni?

Ha a munkámról beszélünk, akkor nincs. Első helyen szerepelnek a kötelező projektek, de mindig találok időt a “nice to have” részekre is, ami már csak hab a tortán. Mivel én alakítom a környezetet, eldönthetem milyen irányba haladunk a márkával, így előbb vagy utóbb minden ötletemet megvalósítom, és ez fantasztikus. Nagyon jó, hogy a multihoz képest itt minden munkám eredménye közvetlenül érződik, és saját magam rögtön tapasztalom a sikereket, vagy éppen tanulok a hibákból.

Persze sok más dolog van, ami érdekel, például imádok nyelveket tanulni de ez nekem inkább hobbi és kikapcsolódás, nem kötelező jellegű tanulás. Másik óriási szerelmem a jóga, ami nemcsak a mozgásigényemet elégíti ki, hanem ki is kapcsol és megnyugtat, ami egy saját vállalkozás mellett szinte elengedhetetlen, mert a stresszfaktor néha igencsak megnő. :)

– Milyen családként együtt dolgozni?

Alapvetően jó, hiszen feltétlen a bizalom, és mindig számíthatsz a másikra. Természetesen “túl jól” ismerjük egymást, így tudjuk, hogy a másik mitől van azonnal a plafonon és fordítva. Ez elég gyorsan vitákhoz vezethet, de enélkül unalmas lenne az élet.

Komolyra fordítva a szót, inkább abból adódnak konfliktusok, hogy anyukám igazi kreatív személyiség, aki utál szervezni, rendszerezni, aminek megvannak persze az előnyei is, de jómagam inkább tervező, szervező, koordináló vagyok, akinek egy napjába ezer dolog belefér, így néha akadozik a közös munka.

Nincs főnök-beosztott konfliktus egyik irányban sem, teljes mértékben hallgatunk a másikra és mindenkinek van vétójoga. Persze van, hogy meggyőzhető a másik, de azt is pontosan tudjuk, hogy mikor nem szabad tovább vitázni. Szerintem könnyebb megoldani a konfliktusokat is, mivel mindent ki mersz mondani, és mindenkinek egyformán erősen megjelenik a véleménye, nincs elnyomva senki.

– Mi a munkamegosztás a szüleiddel?

Az üzlet menedzsment (marketing, sales, piacbővítés stb) teljes mértékben az én feladatom és nagy szerepem van a gyártásban is (leginkább a modellek tervezésében), de még mindig apukám a legjobb programozó, és anyukám fejében is rengeteg olyan know-how van a kötött tervezéssel és gyártással kapcsolatban, amit folyamatosan szívok át magamba.

Az üzletvitellel és a cég folyamatos bővítésével kapcsolatban 100%-ban megbíznak bennem, hiszen az eredményeket is látják, így teljesen szabad kezet kapok. Más kérdés, hogy szeretek mindent prezentálni és megbeszélni. Amikor végre nem kell a kötelező ügyekkel foglalkoznom, akkor nagyon sokat tanulok prgramozni, hogy a terveket a kötőgép nyelvére is könnyedén le tudjam fordítani.

– Mit tanultál tőlük, ami most is segít a munkában?

Rengeteget. Mondhatni mindent, ami a gyártáshoz kapcsolódik, hiszen kiskorom óta ebben a környezetben élek. Természetesen szerettem volna ezt a tudást fejleszteni, ezért mentem el Londonba is, hogy kifejezetten a gépi kötésről és tervezésről tanuljak, de ezek az anyagok minimálisan adtak csak hozzá ahhoz a tudáshoz, amit otthon megtanultam.

Anyukám pedig mindig azt tanította, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, mindig legyél nagyon szerény és kedves, az igazán bölcs emberek sosem kérkednek.

– Mi az, amit máshogy csinálsz, mint ők?

A környezet, a piac teljesen más, mint régen, amikor ők kezdtek vállakozni, ebből kifolyólag nagyon sok mindent máshogy kell csinálnom. De a Közgáz egy elég komoly üzleti szemléletet adott, ami nagyon fontos a mindennapi munkámban.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? Milyen megvalósítatlan céljaid vannak még?

Maga a márka, a Süel, és az, ahol most tart. Külföldi piacok nagyobb kiaknázása mert eddig csak az erős bázis kialakításán dolgoztunk leginkább a hazai piacon, illetve a végső cél, hogy a Lánchídat lezárják a kedvünkért és ott legyen a Süel legdurvább divatbemutatója, ahol nem celebek, hanem a törzsvevők ülnek az első sorban :D Ezt virtuálisan már megpróbáltuk… Persze csak viccelek.

– Mi a legkimerítőbb, amitől a legjobban elfáradsz?

Adminisztráció…

– Mikor volt a legutóbbi nagy kihívásod?

Anyukám nemrég kórházban volt (hála istennek már minden oké), és ezalatt az idő alatt megduplázódtak a feladataim, miközben a lelkiállapotom finoman szólva sem volt pozitív… Úgy fogtam fel a dolgot, hogy ezek próbatételek, amiben megérezhetem, milyen erős is vagyok valójában és bármit megoldok, amit csak elképzelek. Így is történt.

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló vevőkhöz?

Kicsit több önbizalmat, lányok! Nagyon sok szuper csaj/nő jár hozzánk, akikre sokszor úgy kell rábeszélni egy-egy vagányabb ruhát, mert folyamatosan a korukról beszélnek és arról, hogy már nem olyan az alakjuk, vagy sosem volt olyan mint valamikor/mint másnak, stb. stb. Közhely, de valóban a kisugárzás számít és a nem a tökéletes alak vagy pofi — amúgy meg a korod nincs rád írva, így nem is kell arról diskurálni folyton.