Gomez ma 2 éve született! Emlékeztetőül, ilyen kis nyunyóka volt az elején:
Ma reggel pedig ilyen volt:
Nem véletlenül nem volt nyúlnapló mostanában – nincs ugyanis mit mesélni. :) Egy kikupálódott, felnőtt nyuszival már nincs annyi izgalmas újdonság, mint egy hebrencs kamasszal. Kialakult az életünk közös ritmusa, és nagyon jól vagyunk benne. Már nagyjából fél éve ketrec-mentesen él, ami azt jelenti, hogy van ketrece, de csak azért, hogy legyen mire felszerelni a szénarácsot meg hol tartani az alomtálcát. :) Folyamatosan ki van engedve, éjjel is, és akkor is, ha nem vagyunk otthon. Ez olyan bizalmi szint, amire nagyon büszke vagyok, hogy elértük. Fokozatosan szoktattuk hozzá a dolgokhoz, hiszen azért annyira nem hülye, hogy ne fogja fel a szabályokat — ezt pedig jól ki lehet használni. A szabályok amúgy teljesen egyszerűek: kap privilégiumokat, és ha nem él velük vissza, akkor megtarthatja őket. Először az ivartalanítás után volt ilyen lépés. Addig mindig levettük a kanapéról, ha felment, mert rendszeresen odapisilt nagy ivaros lelkesedésében. A végén már ott tartottunk, hogy felment, hátrafordultam, és leugrott. Néha rá se kellett néznem, csak hallottam, hogy felugrott, krákogtam egyet, és lejött. :D A műtét után már nem pisilt félre, ezért amikor először felment, akkor figyelte, hogy mit szólok. Nem kergettem le, sőt, odamentem, és megsimogattam, és megmondtam neki, hogy “ha nem pisilsz, maradhatsz”. Nem tudom, a mini kosorrú nyulak mennyire értenek magyarul, de onnantól kezdve már bátrabban ment fel, és mivel nem volt pisi, nem volt kergetés. Sőt, amikor mi ültünk a kanapén, kifejezetten hívtuk is, paskoltuk az ülést, jelezve, hogy jöhet. És jött.
Ugyanígy volt a kiengedéssel is. Először csak negyed órára, húsz percre hagytuk itthon tök egyedül, amíg elugrottunk a boltba. Hazaérve nem történt semmi baleset, nem rágott el semmilyen kábelt. Egyszer, még a legelején végigsétált az ablakpárkányon (rajta is kapták a szüleim, amikor itt voltak), de hála az égnek azóta leszokott erről. :D Fokozatosan növeltük az egyedül töltött idejét – 2-3 órás program esetén is kinn hagytuk. Aztán egész délutánra. Aztán egész napra. Az első szabadon töltött éjszaka kicsit zajos volt, mert teljesen bepörgött, hogy juhú, szabadság, és fel-alá rohangált a sötét lakásban, meg pattogott, és kicsúszott a járólapon a kanyarban, és olyan zajt csapott, hogy nem bírtunk tőle aludni. De aztán megszokta, hogy ez most már az alapállapot, és utána nem volt olyan hiperaktív. Minden csoda három napig tart. :) Úgyhogy jó ideje folyamatosan kinn van. Ami azzal jár, hogy reggelente vagy már a hálószoba előtt vár, hogy hol a reggeli, vagy mikor felkelünk, még a kanapén alszik (mióta lehűlt a levegő, feljár aludni ♥). Ha hazajövünk valahonnan, rendszerint a konyhában vár, általában kicsit kómásan, mert a konyhaasztal alatt szokott szunyókálni. De egészen más úgy együtt élni egy állattal, hogy nincs szabályozva a velünk töltött ideje, hanem ő osztja be, hogy mikor szándékozik velünk lenni, és mikor nem. A hálószoba egyedül az, ami off-limits, ha nem vagyunk itthon, mert képes lerámolni az éjjeli szekrényről zsepitől kezdve könyvön és jegyzetlapokon át mindent (volt már, hogy értékes feljegyzéseket sikerült elfogyasztania), de napközben bemehet, és jókat kuckózik az ágy alatti sarokban. Éjszaka is sokszor szeretne velünk jönni, de akkora zajt csap és rohangál, hogy nem lehet tőle pihenni. Kényszerből már aludtunk párszor együtt, mert bekönyörögte magát (igen, úgy tud nézni, mint a csizmás kandúr a Shrekben), aztán beszáguldott a sarokba és nem lehetett kiimádkozni. Végül elaludtunk mindhárman, arra ébredtem pirkadatkor, hogy rohan ki, aztán be a ketrecbe. Pisilnie kellett. :))
Titokban Hobbit lehet, mert úgy háromszor reggelizik, és reggelizne négyszer is. Vacsora detto. Persze nem direkt csináljuk, egyszerűen előadja mindkettőnknek, hogy ő aztán vagy ezer éve nem kapott EGY FALATOT SEM, és leszünk szívesek orvosolni a problémát. Úgyhogy most már folyamatosan egyeztetünk Ádámmal, hogy hány vacsorát kapott, és jár-e még neki, vagy csak szerinte. Az időátállítás nála csak egy irányba működik: visszafelé. Az este hét órás vacsorájáért mostanság már négykor elkezd kuncsorogni. De bármilyen cuki is, nem zabálhatja magát halálra, úgyhogy ilyenkor megkapja az egész doboz szénáját, aztán egy ideig vonakodik, hogy nem, ő ragaszkodik az elveihez, neki ilyen friss, zöld fű nem kell, fúj. Utána meg belemászik, és ott ül és zabál fél órát. Azért akkor annyira mégsem lehet rossz. :D A legújabb, hogy rájött, hogy a dobozban ülve magasabb, onnan szokott a székemre átnézegetni, megpróbál átmászni. Először nem értettem, ki böködi a derekamat, hogy figyeljek rá. :D
Amit még csinál:
- Ha vakargatom a pofiját, beleteszi a mancsát a tenyerembe — sokszor szoktunk így kézenfogva együtt filmet nézni
- Mindenhova követ, elkísér — amíg fürdünk, az előszobában alszik, ha főzünk, akkor ott; általában ott akar lenni, ahol mi vagyunk.
- Ha valamire dühös, akkor nagyokat toppantgat — általában a külső zajok szokták felidegesíteni (zörög a szomszéd, becsapódik egy kapu az utcán, stb). Néha éjszaka is nekiáll, olyankor felkelünk hozzá, és vele vagyunk, aztán amikor már hagyja, akkor megismogatjuk, hogy megnyugodjon ő is és vissza tudjon aludni.
- Néhány havonta pár napig van friss fű, amit a hűtőben tartunk. Ez belevésődött az emlékezetébe, mert az első alkalom óta MINDIG rohan utánunk, ha megyünk a konyhába, és elkezd ácsingózni a hűtő felé. Ha éppen kivenni készülök valamit a főzéshez, és ő mégsem kap semmit, teljesen felháborodik. Fű helyett ilyenkor amúgy szárított zöldborsóhéjat kap, amiért teljesen oda van. Ezzel jól ki lehet csalni egyébként az ágy alól is. Nem tudom, a szomszédok mit képzelnek, amikor azt hallják, hogy két felnőtt ember hangosan trappolva olyanokat kommentál, hogy “Most pedig kimegyünk a konyhába! Megnézzük, milyen finomság van ott! Hmm, talán lesz ott valami a nyuszinak is, nem gondolod, drágám? De érdekes ez a konyha!” De banyek, ha működik! :D
- A nevére továbbra sem hallgat, de szerintem nem is fog. Vagy rosszabb: érti, és lesz*rja. :)) A neve mindenféle variánsán hívjuk amúgy, ahogy épp kicsúszik a szánkon. Volt már Gom-Gom, Gom-Pom, Gomedli, Gombóc, Gombolyag, Gomapati (majdnem Ganapati), Gimi-Gom, és mindenféle gügyögő baromság, amit mindig mindenki megfogad, hogy sosem fogja úgy hívni az ifjonc családtagját, aztán de. De nem kell a nevét deriválni cuki becenevekhez, mint például Szösz, vagy Pamacs, vagy Szőrös vagy Puha vagy Plüss vagy “a Kisebbik”. :D Úgyis mindenki tudja, hogy kiről van szó.
- Őrült nagy haja van, rengeteget vedlik, de legalább lehet birizgálni a séróját. Nagyon szereti a dögönyözést (Áfonya kevésbé viselte jól, úgyhogy ez is személyiség-függő), nincs is jobb, mint egy családi kanapén fetrengés hármasban. Főleg, ha van valami nassolnivaló, amiből ő is kaphat egy keveset (mandula, dió, gyümölcs).
- Nehéz fotózni, mert vagy mozog, vagy amikor észreveszi, hogy a földön fekszem, és keresek egy jó szöget a képhez, akkor felkel és beledugja a fejét az objektívbe. :D
- Nagyon ki tudják ütni a frontok, teljesen nyomott, álomszuszék lesz olyankor, és idén már többször is leállt az emésztése néhány órára vagy fél napra, ezért nagyon oda kell rá figyelni. Erről itt írtam bővebben, azóta is volt még ilyen.
- Továbbra sem lehet sokáig ölben tartani, mert mászkálhatnékja van, viszont az orvosnál rendkívül nagyokat lehet rajta ölelgetni, és kettesben lenyomtunk egy 3 órás autóutat is, ahol végig rajtam/mellettem aludt, amit imádtam. ♥ Hétköznap egyébként ő inkább az a fajta nyuszi, aki melléd ül, hozzád bújik, esetleg tereptárgynak használ, és mászkál rajtad, de neki kell eldöntenie, hogy ezt mikor szeretné, és általában nem akkor, amikor én úgy döntök, hogy felvenném. Emiatt nem is erőltetjük. Ha jönni akar, úgyis jön. :)
- Annak ellenére, hogy 2 éves, még mindig nagyon vidámakat tud pattogni, pörög a levegőben, amiért imádom, mert irtó vicces. Néha csak úgy spontán helyben ugrik egy métert, aztán megy tovább a dolgára. :)
Szeretjük, na. Boldog szülinapot, Gomez! :)
Boldog születésnapot Gomeznek!
Én: – Istenem, milyen cukik a bébinyulak!
A férjem: – Hol látsz bébinyulat?
Én: – Viánál! Megosztotta a babakori képeket, mert Gomez most lett… egek! Szívem, elhiszed, hogy Gomez most lett KÉT ÉVES?!
Ő: – Két éves?! Ez tuti?…
Én: – Hát, Via csak nem számolta el magát!
Ő: – Két éves! Egek!
Szóval, igen, annyira az életünk részei lettetek, hogy már Gomezen (is) mérjük, hogy repül az idő! :D
És, boldog születésnapot a kis drágának! ♥
Nyuszi-képtől mosolyognom kell. :) Tök cuki. :) Érdekes, mennyit változott a bundája színe kölyöknyúl kora óta.
Folyamatosan változik, a nyest az ilyen, minden vedlés után kicsit másféle, és a fénytől is függ, hogy füstös vagy barnás. :)
:))) Nagyon szép! :)))
Boldog Szülinapot Gomeznek!
(nagyon aranyos, nagyon tetszik, ahogy nyulat tartotok, el is gondolkodtam rajta, hogy esetleg nekünk is legyen, de aztán úgy döntöttem, hogy egy kutya és egy macska mellé nem lenne túl jó bevállalni…szóval így sajnos lemondtam róla.
Így járt a törpemalac is, de majd egyszer…!:))
Kötődően nevelő, liberális nyúlszülők vagyunk! :)))
boldog szülinapot Gomeznek! Annyira jó volt olvasni, hogy mekkora egyéniség, mik a szokásai, hogy éldegéltek így együtt :)
Én eléggé ellene voltam eddig a nyúlnak, de bebizonyítod ezzel a Nyúlnapló rovattal, hogy igenis a nyuszi is ugyanúgy lehet társ, mint a kutya vagy a macska
Szerintem ha szeretettel és felelősséggel csinálod, lehet nagyon jó a kapcsolat, de persze ugyanúgy el lehet rontani, mint bármi mást. :) Mi inkább beletesszük a melót, nem fenyítjük, nem zárjuk be, és türelmesek vagyunk, cserébe 8+ évig van egy hűséges, önálló, kedves barátunk, illetve családtagunk.
Olyan jó olvasni, hogy a kis Nyuszi miket csinál, ma egy éves a kislányom, és azon mosolygok, hogy mennyire hasonló egy kicsi baba is! Nálam az állatkák nagyon jól előkészítették a terepet a gyerkőcre. Nekem először egy, majd később két hullámos papagájom volt, mindegyikkel rendkívül szoros bensőséges kapcsolat alakult ki. Pl. az első kismadárral amikor beteg volt simán átvirrasztottam az éjszakákat, pedig nem voltam több 20 évesnél. Később is mindig siettem haza mikor egyedül voltak, és mikor valamelyik folyamatos felügyeletre szorult, szabadságot vettem ki. Mikor nem láttam rá a házikójukra, ami egyébként mikor otthon voltunk állandóan nyitva volt, minden neszezésből pontosan tudtam, éppen mit csinálnak. És mikor néha aggódtam amiatt, hogy fogok éjszakázni egy picivel, rögtön megnyugodtam, hogy ha a pipikkel simán ment az éjszakázás, akkor a babával pláne nem lesz gond
Egy ismerősöm, akinek nyuszija és babája is van, azt mondta, hogy a nyúl többet koszolt. :D
Áfonyával gerontológiát nyithattunk volna. Szinte csak pelenkázni nem kellett a végén – ment a mosdatás, etetés, sebkötözés, éjszakázás. Az utolsó heteiben gyakorlatilag nem aludtunk, virrasztottunk vele, mert nem akartuk egyedül hagyni, nehogy nélkülünk legyen, amikor elmegy. Szerencsére az utolsó percig együtt voltunk. ♥ Az állatok nagyon sok szeretetre tanítanak. Elkötelezettség, kötődés, és felelősség is, de annyira megéri!
Nem ez a főtéma, de hogy takarítod a kanapét, amit ennyiszer lepisilt?
Kárpittisztítóval. :) Fontos, hogy sosem volt magára hagyva, hogy összepisilhesse, ezért nem arról volt szó, hogy órákon keresztül azt csinált, amit akart, illetve mindig kéznél volt egy papírtörlő, tehát nem száradt bele, meg ilyesmi. Amennyire lehetett, megakadályoztuk, hogy rendszer legyen belőle. Már csak azért is, mert az alapján jelöli ki magának a saját vécéjét, hogy hol érzi legjobban a saját szagát. Nyilván nem akartuk, hogy ez a kanapé legyen. :)
Kisgyerekkel, kisállattal ez rutin. És ő még nem is tud hányni, mint a kutyák. :)
Jaj de cukiiii! Bár én keményvonalas macskás vagyok, de amióta nálad látom, most már én is akarok nyulat! Pláne, hogy szobatisztaságra nevelhető (ezt nem tudtam).
Isten éltessen, Gomez!
Boldog szülinapot Gomez:)! A neveken nagyot nevettem, nàlunk a kutya (Armani, 4 éves yorkie kisfiú…és igen, jól öltözött kutya;)) legtöbbször a Gyerek nevet kapja, a szüleim unokàja ő (egyelőre) :)! Na meg a Puci, Nyuszi, illetve a Majomka…és a legtöbbre hallgat is :D
Ó, ez nálunk is van. Anyuék nyulai az én testvéreim, Gomez nagynénje és nagybátyja. Anyu Gomez nagyanyja. Úgy is osztotta meg ma, hogy “nyúlunoka”. :D De anyuéknál is úgy megy, hogy “a gyerekek”. Néha hallom, hogy beszél apuval, hogy “vettem a gyerekeknek ezt meg azt”, én meg megörülök, hogy kapok valamit, aztán kiderül, hogy nem is rólam van szó. :))) Amúgy Anyu Montyja tényleg szegről-végről rokona Gomeznek, dédnagybátyja vagy micsoda. Ezek a nyulak nagyon trükkösek, mert simán évente van egy generáció. :D
Hiszen Monty és Panka a szőrös négylábú gyerekeink! :D
Ti pedig az embergyerekeink vagytok. :)
Ez ennyire egyszerű. :D
Boldog szülinapot Gomeznek!
A sokszoros reggeli/vacsi nálunk is megy, Happy profin hazudik.
A héten kapott szájrapuszit a kutyától, ugyanis Fruzsina rendszeresen mászkál a ketrec körül, és bogyókat keres, amit nagy örömmel el is fogyaszt. Happy kíváncsian leste a kutyát, a kutya a nyulat, ketrecen keresztük összeszagoltak, majd Fruzsi szájonnyalta Happyt. :)
A nyuszi nem díjazta a dolgot, és elvonult a sarokba duzzogni.
Érdekes ízlése van a kutyinak! :D A nyuszi legalább a sajátját eszi. :))
Boldog születésnapot Gomeznek! :) Az én kisfiam Ronald is ebben a hónapban lesz 2 éves :) és egyébként a cicák habitusa sem egyforma, mert a miénk pl. mindig ott van ahol mi, jön velünk sétálni (mint egy kutya) imádja mind a két gyereket és hagyja hogy dögönyözzék. Szeret velünk lenni, ha pl. felmegyünk az emeletre és éppen mindenki a gyerekszobában van ő is feljön és leül az ajtó előtti szőnyegre, onnan szemléli a játékot aztán szundikál :D
Szerintem mind különböznek, ahogy mi, emberek sem viselkedünk ugyanúgy, szeretjük ugyanazokat enni, pedig fajtársak vagyunk. :) Szerintem állatkákban is van introvertáltabb, extravertáltabb. Gomez tuti, hogy az utóbbi, Áfonya az előbbi. Mi Ádámmal ambivertáltak vagyunk, úgyhogy kompatibilisek vagyunk mindenféle állatkával. :D
Áfonya például 4 év után jutott el oda, hogy ki volt engedve folyton. Igaz, nem is próbáltuk hamarabb, lehet, hogy neki is ment volna korábban. Gomezzel már nem is volt kérdés, hogy arra gyúrunk, hogy mielőbb eljussunk ide, mert jobb neki meg nekünk is, ha nem megy a mizéria azon, hogy be kell zárni, meg hol van már.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és nekem is a cicáink szokásai ugrottak be róla. :) Kedvenc részem: “A nevére továbbra sem hallgat, de szerintem nem is fog. Vagy rosszabb: érti, és lesz*rja. :)) ” :D :D :D Nem lehet őket nem szeretni. Sok boldog szülinapot neki!
Hihetetlen kedves kis bejegyzés ez :) Gratulálok a nyuszihoz és boldog szülinapot neki :) A leírás alapján nagyon hasonlít az életmódja a cicákéhoz!
Köszönjük! :) Igen, ők is sokat alszanak, határozott karakterük van, de nagyon hűségesek is. Leginkább falkában lehet velük élni – együtt vagyunk mindenhol, jön velünk, kell neki a közelség -, bár szerintem szerintük ők a falkavezérek. :D
Boldog születésnapot Gomeznak! :))