Nemsokára egy éve lesz, hogy az első tükörreflexes gépünket megvettük, és elkezdtem vele szórakozni. Direkt azt mondom, hogy szórakozás, hiszen nem vagyok fotós, csak van egy kamerám. :) De attól még rendkívüli örömömet lelem benne – avagy tipikus amatőr vagyok, aki nem tud mindent, de imádja csinálni.
Sokan kértétek, hogy adjak fotós tippeket meg tanácsokat, nos, ilyet, mivel nem vagyok fotós, nem fogok tudni írni. Még mindig csak a felszínét kapirgálom annak, amit ki lehet hozni egy gépből, hivatalos oktatásban pedig sosem volt részem, de lelkesen és folyamatosan tanulok, próbálkozom, kísérletezem. Ebben a bejegyzésben sem a világ legjobb és leghasznosabb fotós tippjei lesznek (tudom, hogy még rengeteg hiányosságom van), csak az a néhány gondolat, ami az elmúlt évben megfogalmazódott bennem, és hátha nektek is segít. Tömören és röviden: figyelem, fény, póz! :)
Egy kis technikai rész: Canon 600D-vel készülnek a képeim, amelyeket itt, a blogon is láttok, és két objektívet váltogatok. Egy 40 mm-es f/2.8-as pancake objektívet, ami nagyon picike, ezért tök könnyű bevágni a táskába. Általában ez van a gépen a legtöbbet, nagyon jól ki tudom használni, és egész jó a fényereje, vagyis nem kell hozzá hiperjó fény, hogy értelmes képeket lehessen vele készíteni, de a fényre még úgyis kitérek. A másik egy 50 mm-es f/1.8-as objektív, nagyobb méretre (tehát kevésbé táskakompatibilis), portré- és tárgyfotózásra ez a legjobb, a fényereje miatt pedig ha muszáj mesterséges fénynél fotóznom, szívesebben használom. Általában amúgy néhány hétig hol az egyikbe, hol a másikba vagyok szerelmes, és akkor csak rájuk vagyok cuppanva. :D
Na, de mindettől függetlenül inkább nem mesterséges fénynél készítem a képeket, mert a természetes sokkal szebb eredményt hoz, és a színek is helyesebbek. Tárgyfotózáshoz van egy fotós asztalom, ami gyakorlatilag az ablakpárkány meghosszabbítása – egyik oldalával a párkányon nyugszik, és van két lába, amivel a földön áll. Apukám készítette a spéci méretezések alapján. :) Derítésre sokáig (még az asztal előtt is) egy sima, A3-as fehér kartonlapot használtam — már ez is rengeteget segített azon, hogy visszaverje a fényt arra, amit épp fotózok, és ne legyenek erősek az árnyékok. Ezt van, hogy úgy abszolválom, hogy az állam alá szorítom a cuccot, hogy a törzsem felőli oldal meg legyen oldva fényileg, és úgy fotózok. :) Kifinomultabb verzió, hogy a fotós asztalom oldalára felcsavarozható egy fehér furnérlap, illetve beruháztunk egy kerek, nagyméretű derítőre is, amit lehet fogni, dolgoknak támasztani, vagy statívra akasztani. De kezdetnek tök komolyan elég egy fehér kartonlap, bármilyen írószerboltban beszerezhető, évekig csak azt használtam, és még most is használom, ha nincs kedvem előbányászni a nagy derítőt. Ez főleg tárgyfotózásnál vagy otthoni fotózásnál hasznos, úton-útfélen nyilván nem viszem magammal a papírlapomat. Viszont akkor is keresem a lehető legjobb fényeket — ablakhoz közel, nem túl erős, ne égesse ki, stb. Gyakorlással nagyon sokat lehet tanulni – próba szerencse alapon. Kattintasz, megnézed milyen lett, módosítasz, kattintasz újra, megnézed az milyen lett. Így egy idő után kitapasztalod, hogy milyen változtatás mit eredményez. A manual módot még csak épphogy elkezdtem próbálgatni, így abban nem tudok és nem is szeretnék tanácsokat osztani, de az is kísérletezés szinten megy egyelőre. :) Ez mindenképpen egy olyan terület, amiben a jövőben szeretnék fejlődni.
Fókuszban felváltva használom az auto és a manual módot, attól függően, hogy az autofocus mennyire találja el azt, hogy mire akarok fókuszálni. :D Amúgy mivel pápaszemes vagyok, jobb az auto, mert ő jobban látja, hogy mi mikor éles, mint én (még kontaktlencsével/szemüveggel együtt is). A stabil, nem remegős fotóhoz fontos, hogy rendesen (két kézzel) fogjam a gépet, néha a könyökömmel megtámaszkodom valamin. Közben nem mászkálok, nem mozgok, és érdemes a lélegzetre is odafigyelni; ne épp akkor sóhajtozz, amikor kattintasz, mert be fog mozdulni minden.
Általában már fejben komponálok, és nem utólag módosítom a képkivágást. Figyelek a vonalakra: mi egyenes, mi párhuzamos. Arra, hogy mi milyen arányban van egymással, hogy nehogy levágjam a témámnak a tetejét véletlenül, és így tovább. Nagyon sokat számít az is, hogy mi van a háttérben — egy fotón sokkal jobban kiüt, ha nemkívánatos feliratok, száradó fehérnemű, szösz vagy bármi oda nem illő van a képen. Szemmel észre sem vesszük, könnyű figyelmen kívül hagyni. Érdemes megnézni az üres helyeket, esetleg plusz színt, egyéb tárgyakat betenni oda — de ez már a styling része. Mindenesetre észrevettem, hogy ha nálam van a fényképezőgépem (és nálam a mobiltelefon ezt egyáltalán nem éri el!), sokkal jobban figyelek a környezetemre, észreveszek apróbb részleteket, érdekes formákat, színes dolgokat. Ez már önmagában akkor is öröm, ha végül nem fotózom le őket. :)
Képes vagyok rendkívül hülye pózokban fotózni. Ciki vagy nem ciki, nem mindig emelem az arcomhoz a keresőt (viewfinder), mert ha épp nem tudok magasra mászni (itthon létrával abszolválom), akkor kitartott karral fotózok, ha pedig nem tudok leguggolni, hogy egy szintben legyek azzal, ami érdekel, akkor derékmagasságban tartom a gépet — ilyenkor pedig az LCD kijelzőn nézem, hogy mi fog látszani (nem pont az egyébként, mint a keresőn, de nagyjából stimmel). Nagyon sok ember úgy fotóz, hogy felemeli a gépet, aztán jobbra-balra képes elfordulni, esetleg valamennyire lehajtja a fejét, de kábé ez az egyetlen perspektíva. Én szeretek belebújni a témámba, térdre ereszkedni, leguggolni és alulról felfelé fotózni (mint például ezeket a faleveleket), vagy — ha például a nyúlról van szó –, a földön hasalni. Egészen más lesz így a hatás, és sokkal személyesebb lesz a végeredmény.
Ez egy rózsabokor, nagyjából fejmagasságból, egyszerűen onnan lefotózva, ahol megálltam és észrevettem, hogy szép lila a virág. :)
Ez pedig ugyanaz a virág, közelebbről. Nem a képkivágás változott, hanem az, hogy közelebb mentem — a háttér elmosódottabb, és a figyelem a virágon van. Nekem így sokkal többet mond ez a kép, nem csak egy „nesze, bokor” jellege van. :)
Hogy mennyi minden érhető el pusztán komponálással és pózváltással, azt az egyik kedvenc cikkemben illusztrálja nagyon jól Erin. Remek példája annak, hogy attól, hogy valakinek van egy profi gépe, még nem biztos, hogy profi képeket fog tudni fotózni, és szuper inspiráció mindazoknak, akik szeretnének jobb képeket készíteni. A sokadik „nagyon szép fotókat csinál a géped”-megjegyzés után Erin odaadta a testvérének a készülékét, és ugyanazt a kislányt, ugyanazokkal a kamerabeállításokkal fotózták, csak a profi fotós máshogy állította be a modellt, kommunikált vele, jól választott helyszínt és perspektívát. Ez azoknak jó hír, akik azt hiszik, hogy mindenképpen több milliós eszköztárra van szükség ahhoz, hogy értelmes képek kerüljenek ki a kezei közül. :) Egyszerűen gyakorolni kell, és idővel rájössz, hogy mi a te stílusod.
A fotó útja nem ér ott véget, hogy elkattintottam és lementem a számítógépre. Ezután jöhet az utómunka — a válogatás és a színkorrekció. Fényt és kontrasztot lehet állítani, illetve vannak különböző szűrők. Ingyenesnek a PicMonkey tökéletesen megteszi! (Újfent: ne ruházz be semmibe, amíg meg nem tanulod az alapokat. Hiába lesz most Photoshopod meg 5D-d, ha még nem tudod őket használni.) Én az alapján választok szűrőt, hogy milyen hangulatot szeretnék elérni a képpel — legyen vibráló, vagy búskomor, esetleg ragyogó. Télies, őszies, hűvös vagy forró? Ezeket mind-mind meg lehet változtatni a színekkel, az árnyékok és fények erősségével, „puhaságával”, tompaságával. Ez is sok trükközés eredménye, tessék használni a csúszkákat, kombinálni különböző hatásokat, és eltérni az alapbeállítástól.
Ez a legutolsó virág most nagyon a szívem csücske, ezek a színek tetszenek a legjobban ehhez a képhez.
Ha egyetlen egy tippet kellene mondanom, akkor az mindenképp ez lenne, hogy tessék megmozdulni és közel hajolni, megnézni, megvizsgálni, igazán megmutatni azt, amit meg szeretnél. Még akkor is, ha rettentő idiótán nézel ki közben. :D
Maradok tisztelettel, az amatőr fotós. :)
Kedves Via!
Nagyon szeretnék fényképezőgépet venni. Eddig is nagy dilemmában voltam, és mondhatom, hogy ez most csak rosszabb lett. Érdekel a fotózás, de csak hobbi szinten. Magamnak szeretnék megörökíteni minden félét (tehát kirándulásokat, családi eseményeket, akár 1-1 jól sikerült sminket stb..). Az a problémám, hogy nem igazán értek hozzá, nem tudom, hogy kompakt gépet vegyek-e vagy tükörreflexeset. Ha az utóbbit veszem és nem értek hozzá, akkor csak rossz fotókat (és nem fotós szemmel rossz, hanem tényleg minőségileg) fogok készíteni, mire kell odafigyelni, stb…? Ezek most lehet, hogy tök hülye kérdéseknek hangzanak, de nem akarom, hogy pénzkidobás legyen a vége. Te milyen szempontok alapján választottad a gépet? Ki segített? Fotóztál már előtte is?
Szia!
Igen, fotóztam előtte is, egy Panasonic Lumix bridge géppel (FZ28), amit használtan vettünk. A londoni fotók például azzal készültek: https://www.urban-eve.hu/tag/london/
Előtte Canon point&shoot kompakt gépünk volt évekig, de az tényleg inkább csak arra volt jó, hogy legyen.
A Canon 600D-t ár-érték arány és fotós ismerősökkel való konzultálás miatt vettük. Arra készülj fel, hogy vannak Canon és Nikon hívők is, és döntés kérdése, hogy melyiket kezded használni, egyik sem rosszabb, mint a másik. :)
Az automata beállításokkal azért el tudsz kezdeni fotózni egy belépő szintű tükörreflexessel is (már amin van automata beállítás), de szerintem ha soha nem fotóztál, inkább kezdd egy kisebb befektetéssel. „Gépparkot fejleszteni” mindig lehet később is, ha belejössz.
Komolyabban nem foglalkoztam még a fotózással, de volt már gép a kezemben. Ezek kompakt gépek voltak (egyszer mi is vettünk, de az hamar megadta magát), és már akkor is az volt a bajom, hogy nem igazán tudtam kihozni belőle, amit szeretnék. Így jött az, hogy talán nem az előzőekhez hasonló gépekben kellene gondolkodnom. Persze nem akarnék rögtön valami drága, irtó komoly gépbe beruházni, csak kérdés, hogy melyik az a típusú gép, amin a gyakorlást érdemes elkezdeni. :-)
A két legjobban dicsért belépőszintű a Canon 600D vagy Nikon D3100, a felső határ meg a csillagos ég.
Nincs valakinek a családban, baráti körben, hogy el tudj menni megnézni, játszani vele egy kicsit? Mi is azt csináltuk vásárlás előtt. :)
Távolabbi ismerős van, akitől tudok egy kis segítséget kérni a gép kiválasztásában, de a családban nincs komolyabb senkinek, hogy közelről is szemügyre vehessem. Amúgy pont ezt a két típust nem találom most egyik magyar webshopban sem. Most csak azért vagyok egyébként ennyire beindulva erre, mert a fénykép és a gép hiányán sokat járt az agyam mostanában. Aztán jött a cikked, majd a tv-ben a black friday :-D Ez egy jel :-D
Várj még egy kicsit, mi tavaly december közepén vettük, a Canonnál nagyon jó akciók voltak, meg plusz garanciákat is adtak a vásárlásra, stb. Hátha megint lesz!
Neten rendeltétek? Ha igen, hol? Mert nekem vidéki lévén eléggé korlátozottak a lehetőségeim a személyes vásárlásnál, és az ár eléggé fontos tényező, sokat nyom a latba, hogy akár fele áron megvehetem.
220volt.hu és a digitcam.hu kipróbálva, pozitív tapasztalatokkal. :) Személyesen is nagyon kedvesek, a digitcam-nél telefonos segítséget is adnak, mondd el, hogy mire van szükséged!
Köszönöm a segítséget, körbenézek alaposan :-)
Gaz voltam?gaz voltam…:)))
Sztem semmi bántót nem írt a fotós, sőt segíteni próbált. Nektek is van egy szakmátok, ugye? Ha vki azt amatőr szinten csinálja, ti se nagyon állnátok meg, h ne szakmázzatok ;) Nyilván nem arról van szó, h amíg nincs elegendő tudásod, nehogy gépet fogj a kezedbe. Csakhát a fotózás annyira divat lett ma már, a szakma egyre jobban felhígul. Tudom, a többség a maga örömére kattintgat, de jópáran néhány kép után is xy photography-nak titulálják magukat. Ha fotós lennék, ez engem is bosszantana.
Pontosan arrol volt szo, hogy amator ne fogja a kezebe a gepet, idezem: „Azok, aki az alapokkal nincsen tisztában, ne fogjanak a kezükbe tükrös gépet, mert számukra pénzkidobás és csalódás lehet.”
De itt totál nem erről van szó. :) Szó szerint elhangzott, hogy ne fogjon kezébe gépet, aki nem ért hozzá. Ez rettenetesen erős szerintem. Ha nem vagyunk konkurencia (márpedig nem vagyunk!), nem kell a hivatásos fotósoknak tartania az amatőröktől, és ilyeneken stresszelni őket. A cikk célközönsége nem a hivatásosok voltak, & minden tiszteletem az övüké, tisztában vagyok a munkájuk összetettségével – pont ezért tudom, hogy marha messze vagyok tőlük! Nem engem kell meggyőzni, hogy vegyem ezt észre & ne alapítsak fotós szolgáltatást. Meg szerintem itt mást sem. :)
Hasznosakat írt, szépen, csak pont úgy, hogy elbizonytalanított engem például:)
Ha elhangzott volna, hogy ” jó ez a cikk, de fotósként ez és ez sántít, de amúgy hajrá!” , akkor fele ennyi válasz lett volna:)
Biztos vagyok benne, hogy egy kollégájának ugyanezt mondaná, ugyanígy és igaza lenne és nem okozna semmi problémát, de ez pont arról szól, hogy nem baj, ha tökéletlen a képed, csak próbálkozz. Lelj benne örömöt és ha Neked megfelel, az elég:))
Szóval ha odamennék a nénihez, hogy kérem szépen, ez a földdombra hányt 8 darab kő ronda, és NEM sziklakert, és a mi nem így csináljuk, akkor két dolog lehetne:1: ha a néninek elég önbizalma van, akkor kulturáltan elmondja, hogy de neki ez jó, örömmel fogadja a szakmia tanácsaimat de csak mértékkel, és ha nem tudok túllépni a szerinte tündérszép, manólakta kis pozsgás-édenkertjének hiányosságain, akkor balra el:)
2: elpityeredeik, már Ő is rondának látja, vagy nem látja és akkor meg hülyének érzi magát, letesz ásót lapátot és bemegy tévét nézni.
Ellenben ha kertésznek mondja ugyanezt, akkor az az őszinte, helyénvaló kritikát felismerve összekapja magát és sokkal szebbeket épít onnantól:)
Jaj, szegény néni, én is elpityeredtem, b*sszameg… :(( :D
Via, lehet, hogy nem vagy profi fotós, meg nem milliós készülékkel fényképezel, de nagyon jól meglátod a szépet és az érdekeset, ezért ilyen laikusoknak, mint mi itt páran, nagyon tetszenek :)
Amúgy pont most volt egy eléggé kellemetlen csalódásom, mert elmentünk négyesben egy kis városnézésre, és a másik pasi eléggé nagyképűen előadta, hogy ő mennyire jó fotós, stb, és most megkaptuk a képeket, és akkora csalódás volt :(
Köszönöm. ♥
Azért a fentiek szorulnak kiegészítésre, de csak néhány sarkalatos pont: a 40 milis EF obi erre a vázra egy ef-s 50 mili mellett felesleges pénzkidobás. APS-C vázon 64 milinek felel meg, tágra nyitva lágy – ebben osztozik az 50-es társával is – illetve a CA sem kevés, bár korrigálható. Ez az obi FF vázon lenne az igazi, Canonoknál maradva 6D a legolcsóbb alternatíva, ami kihasználná. Az 50-es fix obik 1.8-on általában szintén lágyak. Utóbbi olcsó, de tekintve, hogy kevés pénzráfordítással jobb vehető, nem feltétlenül éri meg. Portrézni bár lehet vele, azért nem erre van kitalálva. Amolyan olcsó, szükséglencse.
Fent elhangzott, hogy ne vakuzzunk. Ezt ne… Egészen nyugodtan lehet, csak ismerni kell a hátulütőit a beépített vakunak. Kis helyről szór erőst fényt, pattintani sem nagyon lehet. Ugyanakkor diffúzorral teljesen jól használható. Csak ezt kell észben tartani.
A színeket valóban könnyen lehet jellemezően veszteségmentesen állítani, de csak akkor, ha RAW/NEF/3FR/ORF-ba(e)n stb. fotózunk. Csak ilyenkor van valódi értelme az utómunkának. Ha a váz JPEG-t dob ki, azt már a gép beépített szoftvere egy gyári állapotra betömöríti. Az már úgy marad.
Az, hogy a profik nehezen érthető dolgokról is beszélnek az annak köszönhető, hogy a jó fotóhoz bizony azokat a dolgokat is tudni kell. Itt nem esett róla szóla, de például a belinkelt képek esetén a képharmónia sajnos sántít. Nem egyértelmű, hogy mi a téma. Mind a rózsa mind a csipkebogyó hangsúlyos helyen van. Sajnos a bogyó viszont kizökkenti az embert, mert a színéből adódóan jóval hangsúlyosabb, mint a virág.
Azok, aki az alapokkal nincsen tisztában, ne fogjanak a kezükbe tükrös gépet, mert számukra pénzkidobás és csalódás lehet. Tetszik vagy nem, az alapokat meg kell tanulni. El kell olvasni, be kell gyakorolni.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Naná, hogy szorulnak kiegészítésre a fentiek, ha ötször nem írtam, hogy nem vagyok profi, akkor egyszer sem! :) Még a bejegyzés címében is benne van. Bocsi, ha nem volt egyértelmű, hogy ez nem egy teljeskőrű, minden további tanulást kiváltó összefoglaló volt. Totál nem annak szántam.
Nekem nem volt pénzkidobás a két lencse, másra használom őket, és szeretem mindkettőt. Előbb volt az ötvenes, utána lett a negyvenes, amivel videózni is szoktunk. A vakuzásra is igaz, mint minden másra is, hogy ha valaki ért hozzá, használja, de sokan annyira automatán nyomják a vakut, hogy meg sem próbálják máshogy.
Ismétlem: nem vagyok profi. Szeretek fényképeket készíteni az emlékeimről, és úgy gondolom, hogy ehhez nem kell megvárnom, amíg mindent tudok. Addig meg néha lesznek nemharmonikus képeim is, na bumm. :) Becsszó nem fogok rohangálni és portfóliót csinálni és esküvőket fotózni óccóért.
A cikkel az volt a célom, hogy azokat is emlékdokumentálásra bíztassam, akik befeszülnek attól, hogy túl sok mindent kell tudni, mire kézbe vehetnek egy gépet. Van, amit nem lehet kétszer megörökíteni.
Én hiszek a gyakorlással tanulásban, és egyáltalán nem bánom, hogy nem tankönyvek bemagolása után érintettem csak meg a tükörreflexest. Számomra nem volt felesleges. Nem kell velem egyet értened. :)
„Mind a rózsa mind a csipkebogyó hangsúlyos helyen van.” A rohadt termeszet, hogy volt pofaja igy noni!!! Ki kell vagni a fenebe a bokrot, renitens.
A te kommented azert tokeletes ide, mert pont jol hozza a peldat, hogy mi ijeszti el az amatort a fotozastol. Nem kell ide cfdm560 meg kutyafule13, senki nem ert belole semmit, es Vian kivul ketlem hogy sok amator elolvasna. Mindenki azt es azzal fotoz amit es amivel akar. Amig szorakozas es nem all neki penzert kattintgatni, addig neked sem kene ezen fogni a fejed. Tenyleg konkurecia a Juditka aki a gyereket fotozza sajat hasznalatra tukorreflexessel? Ne mar.
En orulok ennek a cikknek, mert tervezunk venni gepet hamarosan, es vegre erthetoen le van irva a lenyeg, nem r2d2 3cpo kodnevekkel. Azt tartsak meg a profik.
Bogca, miért háborodsz föl ennyire? :) A rohadt termeszet, hogy volt pofaja igy noni!!! Ki kell vagni a fenebe a bokrot, renitens.—->ezt pl. nem is értem, ki beszélt itt a természetről? :) A lényeg a bogyón meg a virágon volt, h mindkettő hangsúlyos helyen van, ennyi. Ez a szakmája, persze, h ilyeneket figyel elsősorban. (ahogyan te a sajátodat)
O beszelt a termeszetrol, azt mondta rossz, hogy a kepen ott van a bogyo is. Hat baszki, odanott! :DDD
En szuleszno vagyok, es ha segiteni akarok valakinek a szulesfelkeszitesben (nem a szulesznosegben), akkor nem fogok nekiallni szakszavakkal latinul dobalozni, mert semmi ertelme nincs es csak megijesztem.
Ez ugyanez, a fotos a profi szuleszno, aki meg csak szeretne megorokiteni az elete apro pillanatait, az az anya aki szul. Nincs szukseg reszemrol BDP-kre, BIP1-re, BIP2-re es egyebekre ahhoz, hogy o megszulje azt a gyereket. Enelkul is menni fog, mashogy mondom el.
Es a kerdesedre valaszolva, azert haborodtam fel, mert ha Via 10x nem irta le hogy nem profi, akkor egyszer sem, valaki megis idejott okoskodni, hogy o nem profi. :D Remelem legkozelebb azt is leirja egy inspiracio hetfore poszthoz, hogy egyebkent hetfo van, mert vegulis csak kicsit volt nyilvanvalo. Nem szeretem a hulye embereket, ennyi. :)
Okos dolog lehülyézni bárkit is?
Hopp-hopp, nem a természetről írt, hanem a képharmóniáról. Nézd csak: „például a belinkelt képek esetén a képharmónia sajnos sántít. Nem egyértelmű, hogy mi a téma. Mind a rózsa mind a csipkebogyó hangsúlyos helyen van.” A képen és nem a természetben ;)
És még egy: „Azok, aki az alapokkal nincsen tisztában, ne fogjanak a kezükbe tükrös gépet, mert számukra pénzkidobás és csalódás lehet. ” Tükrös gépről beszélt a fotós, nem pedig általában A fényképezőgépről. Fogalmam sincs, mi a különbség, de bizonyára nem ugyanaz, mint a minden sarkon utánunk dobott digitális gép.
Ansie-val egyetértek, a kertes hasonlata nagyon találó. És ugyanezt kérdezném én is: okos dolog bárkit lehülyézni? Milyen alapon?
Tükörreflexes (alias tükrös) gépem van (a modellt is mondtam, szóval aki ért hozzá, látja rajta, hogy az). Nekem nyilvánvaló volt, hogy arról beszél a fotós, ami nekem van. Meg azokról, akik nem értenek hozzá, hogy inkább hagyják a francba, ha nem profik. Okés, vettem. És bocs, de nem érdekel. :D Pont ezért írtam meg az egész cikket. Hogy tökéletlen vagyok, és vállalom, és így is van értelme. Szerintem.
A csipkebogyó azért került oda, mert nekem tetszett a színe, és balra akartam komponálni a virágot. Majd max. nem nyerek vele díjakat. :) Gyakorolok, nem vagyok profi, de ezt ötvenszer elmondtam már. Sőt, ráírtam a fotóra is, hogy nem félek használni. Erre meg lett mondva, hogy nem használom jól, és inkább ne is erőltessem, amíg meg nem tanulom rendesen. :D Az azt hittem, kiderült a cikkemből, hogy nem tartom pénzkidobásnak, boldog vagyok, és nem csalódott, hiszen arra használom, amire nekem kell. :) Ezek szerint nem. Ahogy Anise írta, sokkal jobb néven vettük volna azt, hogy „jó lesz ez, de még erre vagy erre figyelj oda”, vagy „legközelebb kipróbálhatod azt, hogy”, vagy akármi mást. Mert a komment a stílus alapján inkább szólt róla (ő bezzeg ért hozzá), mint arról, hogy valóban segíteni akarna. Ha mégis ez volt a szándék, akkor meg lehetett volna szerintem fogalmazni máshogy is, kevésbé letolósan, és ez most egy kicsit félrement. :( A többi komment alapján nem csak én éreztem így, és kicsit szomorú vagyok, ha emiatt elbátortalanodtak mások. :( Na mindegy. Szerintem túl van tárgyalva. Ha szeretne esetleg bátorítani, akkor majd bátorít, ad linkeket. Ha nem érjük meg a fáradtságot, akkor meg majd nem ad. Az is jó. :)
Légyszi, többiek, ne érezzétek most úgy, hogy nektek már tilos fotózni, mert meg lettünk mondva. Én nem adom fel, és örömmel veszem, ha más is kipróbálja, az ő szemével milyen a világ. Beszélhetnénk arról, hogy ki miket szeretne fotózni idén Karácsonykor? (Igen, akár szarul is. Szarul, de büszkén. Mert én nem osztok se díjakat, se sallert.)
Én gesztenyeárust és csillagszórót.
P.S.: Én tudom, hogy Bogca az „értetlen” szinonímájának használja a hülyét, ld. még a szövegben többször elhangzott dolgokra valaki felhívja a figyelmet, mint újdonság. De azt is tudom, hogy másoknak ez mást jelent, és erős. Ne legyen flamewar, jó? Köszönöm. ♥
Via, oké, de nem engem kell meggyőznöd, ha egyáltalán kell is vkit :)
Én csak az ő szemszögéből próbáltam nézni a dolgokat, ez minden. Felőlem mindenki úgy fotóz, ahogy akar—–én leginkább sehogy, mert nem is értek hozzá és nem is érdekel.
(továbbra sem értem, mi volt ebben a bántó, de ez minden bizonnyal az én hibám. Azt hittem, itt megférnek a különböző vélemények, stílusok, de úgy látszik, mégsem… kár, mert amúgy jó kis hely ez, szívesen olvasgatok itt, de ahogy jön egy nem-bólogató, nem-egyetértő komment, jön a gúnyolódás, túlkapás.)
Leírtam, hogy hogyan lehetett volna a nem-bólogatást, nem-egyetértést kevésbé bántóan megfogalmazni. Nem az a baj, hogy nem épített nekem oltárt és hajlongott előtte napjában háromszor. Sőt, még tök hálás is lennék, ha a kezdőket (köztük engem!) értelmes tanácsokkal látná el, mint szakértő. De nem ez történt. Csak elbátortalanított egy csomó embert, ami pont ellentétes volt a cikk céljával.
Az, hogy véleményszabadság van, az nem jelenti azt, hogy bárkinek el kelljen tűrnie, ha mások bunkó módon nyilvánulnak meg, és ne szóljon érte, hogy oké, értjük, AMIT mondani akarsz, de AHOGY mondod, az kicsit sok. Jelen esetben ennyi történt. Anise is leírta, hogyan lehetett volna máshogy megfogalmazni az üzenetet. Én is leírtam, hogyan lehetett volna máshogy, hogy ne az jöjjön ki, hogy kár belénk. Nem azt kértük, hogy gondolja úgy, hogy mi profik vagyunk, csak hogy legyen egy cseppett konstruktívabb, mert ez nem visz előre, sőt.
Azt is megértem, hogy te ezt nem vetted fel, de képzeld magad valaki olyannak a helyébe, aki érzékenyebb, önbizalomhiányosabb, és neki rosszul eshetett ez a komment. Naná, hogy azért szólok – mint mondtad, jó kis hely ez, és én szeretném, ha nem arról szólnának a kommentek, hogy szégyellni kell magunkat valamiért, mikor pont arról szólt a cikkem, hogy ne tegyük.
Az ezzel a baj, hogy nagyon hasznos, de nem értem:)
Emberek fotóznak, mert szerencsére már megtehetjük, és minket az esztétikánál sokkal jobban érdekel a téma:) Mert nem visszük kiállításra, senki nem fogja lefikázni, nem kell megfelelnie csak a saját kritériumainknak. Mikor visszanézem a képeimet, nem az élessége lényeg, hanem hogy visszavisz a fotózás idejébe, hogy milyen jó volt akkor. Érzelmi alapon dől el:)
Szívesen megtanulnám az alapokat is, ha volna rá időm, de sajnos egész fontos dolgokra sincs néha, így ez halasztódik. Addig viszont fotózni fogok, mert a gyerekeim nőnek, és mire tudnám korrekten csinálni, már nincs is kiről…
Értem, hogy miért zavar, amit Via írt, de ha úgy nézed, hogy bátorít mindenkit, hogy szabadon fotózzon, és tanulja meg menet közben, az egy nagyon hasznos dolog. Ha tévedett valamiben, majd rájövünk. De addig sem rémülettel nézünk a kamerára, hogy én azt a bonyolult rémséget elő nem veszem, mert elromlik, úgysem lesz jó, nem értek hozzá.
Nagyon sok hobbikertész van, akik ültetnek, sziklakertet építenek, tavat csinálnak. Az eredmény kertész-standardok szerint általában elég rossz, néha még a sziklakert fogalmát sem fedi, de örömmel csinálták, a saját kertjükben, senkinek kárt nem okozva. Nem azért, hogy a kertész guildet bosszantsák:)
Ez az utolsó, kertészes gondolatod nagyon tetszik, mert nekem is valami ilyesmi jutott eszembe – annyi dolog van, amit hétköznapi emberként máshogy használunk, és profi szemmel az egész kihasználatlannak tűnik.
Érdekes, mert régen én is azzal értettem volna egyet, hogy aki nem használja ki rendesen a tükrös képet, az minek vegyen. De aztán a te kertészes példádhoz hasonlóan rájöttem, hogy ha valakit az tesz boldoggá, hogy tükrös fényképezővel fényképez, akkor ki vagyok én, hogy azt mondjam, nincs joga örülni neki. Egyébként pedig, a fényképezőgép használatát csak úgy lehet jól elsajátítani, ha van is géped :D Aztán hogy ki milyen tempóban tanulja vagy nem tanulja meg, az az ő dolga :)
:D ez a szakzsargon rész aranyos volt.
Persze, hogy meg kell tanulni, Via is kb. négyszer leírja a maga szemszögéből. :)
(Nekem főzős példa jutott eszembe, ha valaki csak akkor állna neki tortát sütni, amikor már megy a dobos, akkor nem ennénk túl gyakran házi süteményt ;) )
Mivel láthatóan te értesz hozzá, tudnál esetleg olyan honlapot ajánlani nekünk, ahol ezeket az alapokat közérthetően leírják, elmagyarázzák? (olyan szinten, ahogy fentebb is felmerült: hadd sikerüljenek kicsit jobban a családi fotók). Előre is nagyon köszönjük!!!
Ha nem vagyok kibic, hogy hozzászólok, ez egy tök jó blog: https://digital-photography-school.com/digital-photography-tips-for-beginners/
Ugrom a hulyezesre esa laza hasznalatara:)sokszor voltam hulye mar:))
Amugy tuti fogok fotozni fat,esti fenyeket,csaladtagokat, ha jol sikerul mezeskalacsot is.Es iden rolam is lesz kep:)
re: hülye – Megértem. Nekem attól is függ, hogy hogyan hangzik el. Tudja valaki úgy mondani, hogy asztalt borogassak, meg úgy, hogy ne is regisztráljam (pl. viccelődésnél nevetve: „olyan hülye vagy” – de hallod rajta, hogy szeretettel mondja). Nekem ez belefér még. Amire zéró toleranciám van, az a süket (sic), mint a buta szinonímája…
Na, akkor körbeértünk ;) Van, aki a hülyézésre ugrik, van, aki a kioktató stílusra. (értem én, Via, h Bogcával szemben elnéző vagy, ez érthető). Nem felelhetünk meg mindenkinek, nem is kell. De ennyi volt részemről, még a végén ki leszek hajítva :)
Nem leszel. Nem tudom, honnan jön ez, hogy itt diktatúra van, és mindenkinek szeretnie kell engem. Rossz tapasztalatok más blogokon? Én is láttam már ilyet, én sem szeretem. Több, mint 52 ezer komment érkezett a blogra, és nem mindenkinek lett barna az orra – sőt. :) Sokfélék vagyunk, változatos háttérrel, mindenféle korosztályból. Örülök, hogy nem birkák és robotok vagyunk. Mindössze kettő vagy három ember volt a közel hét év (!) során, akit minősíthetetlen hangvétele, témái és megnyilvánulásai miatt sokadszori figyelmeztetés és kérés után (!) kitessékeltem az ajtón. Szerintem ez szuperjó arány ahhoz képest, hogy mekkora közösség van itt, hányan olvasnak, és milyen aktív mindenki. Büszke vagyok rá, hogy kevés a trollunk, és nem voltak kommentháborúk, ha pedig nézeteltérés volt, akkor azt különösebb anyázás nélkül meg tudtuk oldani. Ez a Ti érdemetek is, és köszönöm.
Az a két-három ember sem azért lett letiltva, mert én zokon vettem, hogy nem imád mindenki. Azt nem tűröm, ha valaki bunkó módon sérteget másokat (ha engem, arra tojok, mint írtam, már megszoktam, de az olvasóimat szeretném egy biztonságos helyen üdvözölni, ahol nem kapják ugyanazt a véleményükért, döntéseikért, mint a net többi szegmensében!), aláz, ítélkezik, rasszista, szexista, és ide jön egót fényezni. De azt sem azért teszem, mert „mégsem vagyok annyira toleráns, mint gondolom”, hanem azért, mert a tolerancia számomra nem a lábtörlő szinonímája. Meg a szólásszabadság sem azt jelenti, hogy mindenki bárkihez odamehet, és elmondhatja mindennek csak úgy, és az illetőnek tűrnie kell, ha meg felemeli a hangját saját vagy mások védelmében, akkor „nana, akkor mégsem vagy olyan elfogadó!”. Ez akkora bullshit. :)
Felelős vagyok azért, hogy itt milyen közösség várja az olvasóimat, és ahogy a komment alatti házirendben is benne van, fenntartom a jogát annak, hogy azokat a kommentelőket, akik nem arra használják ezt a közösséget, amire való, hanem szájkaratézni meg kioktatni meg fröcsögni jönnek, kitiltsam. Ők voltak az a két-három. Nóri, nagyon-nagyon messze vagy te ettől, komolyan. :) Semmi rossz nem történt az olvasatomban, és nem vagy nemkívánatos kommentelő. (Még a fotós sem. Nincs letiltva. Nyugodtan jöhet írni, ha szeretne, és konstruktívan hozzá tud tenni a beszélgetéshez.) A szememben a kitiltás nem itt kezdődik. Lehet, hogy másoknak ez már sok lenne, de ők majd a saját blogjukon aszerint moderálnak, én meg itt nem. :) Szóval nyugi. ♥
Bogcával privátban megbeszéltem a dolgot, és megkértem, hogy ne írjon többet ilyet. Úgy gondolom, ez egy kulturált kezelése volt a problémának, hogy nem nyilvánosan cseszem le. Nem kötelező egyet érteni velem. (Tényleg nem.)
Ezt nagyon jó volt olvasni, köszi Via :) <3
Nagyon jó és köszi a leirást. Sajnos amióta az okos telefonok és más kütyük léteznek, egyre többen fényképeznek ezekkel. A fényképezővel készitett képek ugye nem ilyenek. Na ezért köszi a cikket.
Szerintem masfajta igenyekre van a telefonos fenykepezes. En peldaul nagyon elvezem, hogy minden aprosagrol is akar tudok kepet kesziteni, mert itt van nalam a telefon. De nyilvan egy csaladi esemenyen nem azzal keszitenem a kepeket… Vagy nem csak azzal. Szoval jo az okostelefon, az a hulye aki rosszra hasznalja :))
Szia!
Ürülök,hogy a fotózásról lett szó tudtam,hogy én nagyon kezdő vagyok benne ,de egyre inkább jövök rá,h még kezdőbb vagyok,mint gondoltam.Jó tippeket írtál csak , nekem még ez is kevésnek bizonyult,már ,mint oké meleg-hideg fényre figyelni meg minden na ,de hogy?! stb..Előre is köszönöm a segítséget a fotózásban :)
Hát egyrészt nézd meg, hogy milyen lámpát használsz – a beltéri lámpádnak sárgás vagy kékes a fénye. Annak, amit felkapcsolsz a nappaliban vagy a konyhában. :) Másrészt meg utómunkában tudod korrigálni a sárgás színeket, hogy kékesebbek legyenek, vagy a kékesebbeket, hogy melegebb, sárgásak.
A PicMonkey-ban menj be oda, hogy Colors, nyomj rá, hogy Auto Adjust, lehet, hogy tök hülyeséget csinál, akkor a pipettával menj egy olyan részére a képnek, ami elvileg hófehér. Ahhoz fogja kalibrálni a többit. A Temperature-rel állíthatod, hogy kékes/sárgás legyen-e a kép. Felette van egy Exposure rész, oda rejtették a Brightness/Contrast csúszkákat, azzal is kísérletezhetsz.
De jó, ez egy igazi kezdőknek szóló cikk, amiért a fél vesémet adtam volna, amikor elkezdtem fényképezni. Sok helyen az a baj, hogy a profi fotós akar a kezdőknek tanácsot adni, és belemegy olyan dolgokba is, ami inkább ijesztő mint segítő azok számára, akik még csak most fognak először tükörreflexes gépet. Nekem legalábbis az volt, és sokáig pont ezért tartózkodtam a manuális módtól, mert iszonyat bonyolultnak tűnt. De szerencsére végül akadt ember, aki fél óra alatt el tudta magyarázni a lényegét, és onnantól meg már csak gyakorolni kellett (kezdetben hosszú percekig tartott, mire ténylegesen be tudtam lőni, amit akartam), és most már szinte csak manuális módban fotózom :)
Amúgy a derítéshez én kartonlapra ragasztott alufóliát használok – a karton oldalt be van hajtva, szóval ha kell, akár a saját lábán is megáll :)
Az alufólia is szuper, de olyan fotózáson is voltam, ahogy egy őrült nagy hungarocell darabbal dolgoztak. :)
Egyre többen tartanak egyébként közérthetően, kezdőknek tanfolyamot azért, hogy ne csak a hivatásos fotózások alkalmával (évente, kétévente, ötévente… vagy csak születéskor, iskolai fotózáskor…) készülön épkézláb kép a gyerekről. Nem a fotós szakma utánpótlását képzik ki, csak segítenek hétköznapi embereknek. Szerintem tök jó. :)
De jó, egyszer gondolkoztam én is azon, hogy milyen klassz lenne, ha lennének ilyen tanfolyamok (egyszer egy ismerősömnek én segítettem végigvenni, hogyan működik a manuális mód, és olyan jó volt a közös fotózás, hogy eszembe jutott, milyen jó lenne másokkal is végigcsinálni ugyanezt) – de akkor ezek szerint létezik és tök jó :))
Amit ismerek, az kifejezetten gyereküket fotózó anyukáknak segít, szóval szerintem még bőven elférsz a piacon, ha komolyan gondolod. :) Én ezért is nem jelentkeztem még, mert nem tudom, mennyire tudom kihasználni (bár biztos át tudnám ültetni a saját életemre).
Én is azt tapasztalom, hogy az ember magától jön rá a dolgokra. Profi fotósok (én beszélgettem egyszer eggyel) olyan tanácsokat adnak, amikkel egy amatőr nem tud mit kezdeni. Dobálóznak gépbeállításokkal, milliós berendezésekkel, persze, nekik mindez természetes. Csakhogy hiába egy jó gép és egy még jobb objektív, ha az embernek nincs türelme, tehetsége, szeme a dolgohoz, és nem gyakorol eleget. Szerintem ezekben van a kulcs.
Tényleg nagyon sokat kell gyakorolni, majdnem olyan ez, mint régen volt a vetélkedő: százból egy! :) Annyi lesz jó. Az a profi, akinek tudatosan, sokkal több is jó lesz, és nem csak két kép egy több órás esküvőről, hanem minden fontos pillanatról többféle… Iszonyat meló, nagyon sokat kell hozzá tudni, mindig tisztelettel nézem a válogatásokat. Pár napja átlapoztam a tavalyi fotóimat (a karácsonyi albumban), és nem is esett le, hogy mennyit fejlődtem, mert napról napra nem veszem észre, de olyan jó látni. :) Már látom az akkori fotóimon, hogy mit lehetett volna máshogy. De azokat is szeretem, a maguk esetlenségével együtt.
Hú, ez nagyon jó lett!
Aktuális problémám: karácsonyi fotók. Szenteste, beltér, vaku ide vagy oda, soha nem lesz normális. Valami ötlet erre? Próbáltam fekete-fehérben, de az sem elég:(
Ha nagyon kontrasztos a fény (pl.nyáron) akkor le szoktam mondani a színekről és alapból szépiával csinálom (utólag is lehetne, de így látom a helyszínen). Ez inkább embereknél működik.
Tükörreflexes gép: gyerekeseknek-állattartóknak ideális, gyorsabb jóval. Plusz nincs képek közt annyi idő, mint a digitálisnál (enyémnél).
NE VAKUZZ. :) Én egy év alatt egyszer nem használtam a gépem beépített vakuját. Ragaszd le, eszedbe se jusson, ne is gondolj rá! :)
Karácsonykor nagyon szeretek bokeh-t fotózni (direkt fókusztalan kép, hogy pl. a fényfüzér szép karikákban jelenjen meg), egyébként meg lámpa, lehetőleg minél hidegebb (nem sárga), de legfeljebb utómunkában helyrehúzod a fehéregyensúlyt vagy a hideg-meleg csúszkát.
Néhány tavalyi karácsonyi kép ezzel a géppel és az 50 mm-es objektívvel:
https://www.urban-eve.hu/2013/12/30/karacsony-utani-punnyadas/
https://www.urban-eve.hu/2013/12/28/things-love-thursday-saturday-187/#more-28658
https://www.urban-eve.hu/2013/12/24/boldog-karacsonyt-2/
Akkor ezt hideg-meleg dolgot megpróbálom, ehhez eddig nem nyúltam. Köszönöm! Hátha menthetőek lesznek vele a tavalyi képek is:)
Lejjebb leírtam, hogy a PicMonkey-ban hol találod a beállítást!