A mai nap éppen megfelelő arra, hogy nyaralós képeket rendezgessek. Mínusz-sokban kell tengerpartos képeket nézegetni, nem? :) Na, szóval ez a “nagyjából háromévente esedékes nyaralásunk” 2014-es kiadása, számszerűleg a harmadik utunk Görögországba, azon belül is (szintén harmadjára) Sartiba. Egy dolog viszont változott, mert az első két alkalomhoz képest nem derékkinyíró huszonplusz órás buszúttal, hanem repülővel mentünk (Budapest-Thessaloniki, aztán onnan kocsival), ami jelentősen növelte az életkedvünket. Egészen szürreális, amikor reggel hatkor még a szürke Budapesten vagy, az ebédet meg már homokba dugott lábbal fogyasztod. (És fordítva is: Budapesten a késői estebédhez fogyasztott zsemlédet még reggel vetted a tengerparti pékségben.)
Fel…
Még feljebb…
Tényleg mindig kék.
Bumm, tengerparti omlett.
A mi nyaralós stílusunk (ha lehet ilyenről beszélni évi átlag < 1 nyaralás esetén; rajta vagyunk az arány javításán!) valahol félúton van a “kifekszünk a partra és nem csinálunk semmit” meg a “járjuk a várost és mindenhova bemegyünk” között. Sartiban a következőket csináltuk: motoroztunk, sétáltunk, motoroztunk, tengerben úsztunk / búvárkodtunk, motoroztunk, ráérősen reggeliztünk, jógáztunk, délután szunyókáltunk, és amikor volt idő, motoroztunk. (Gyakorlatilag minden alkalmat megragadtunk, ha motorra lehetett ülni, a két sarokra levő boltokba is robogtunk, kézben szatyorral. Itthon is el tudnám képzelni, ahogy Vespázunk a Vámház körútra, de ebben a forgalomban inkább nem kockáztatjuk. De akárhányszor motorbőgést hallunk az utcáról — általában pizzafutárok –, megjegyezzük magunknak.)
Két járgányunk volt, az első nap egy fehér, a többin meg egy piros. Mindenki megnyugtatására: a bal oldali fotón csak a kép kedvéért nincs rajtunk sisak (meg azért látszik, hogy le is van állítva mindkét motor :D), egyébként mindig rajtunk volt. A hajat gajra vágja, de hát nem szépségversenyre mentem, hanem nyaralni, na. És fő a biztonság. Az idő motorozáshoz tökéletes volt – utószezonban már nem lehet folyton pancsolni, de háromszor azért sikerült.
Nem sok koherencia lesz a képek között, inkább csak afféle szemelvények, képeslapok, néha feliratozva. Nekem egy kis emlékezés, Nektek pedig, remélem, egy kis hétköznapokból kizökkentés, és esetleg kedvcsináló. :)
Tappancsok :) (Elég sok idő volt, mire sikerült összehozni, hogy mindkettőnk lábnyoma egyformán látszódjon, elég puha is legyen a homok, hogy megmaradjon, de annyira közel azért ne legyünk a tengerhez, hogy elmossa. :D Igen, ilyenekkel szórakozunk.)
2011-ben egy aprócska baglyot hazahoztam az Afroditi boltból, most lefotóztam a tesóit. (Onnan lehet felismerni az üzletet, hogy ki van rá írva, hogy Afroditi Haus, és nagyon szép ékszerek, és jópofa szuvenírek vannak, nem a szokásos gagyi. Ja, és a néni tud egy kicsit magyarul, és kedvezményt is ad! :))
Ez a legjobb pékség Sartiban, a mazsolás briósbigyót tessék kipróbálni, ha arra jártok! (Alsóbb kép, bal alsó sarok.) És nagyon finom a kávéjuk is. :)
Leanderek, leanderek mindenhol.
Tenger mélyéről halászott sün-ház. És épségben túlélte a repülőutat! :)
A reggeli jógáknak ilyen szép díszlete volt.
Sarti törzshely, majdnem minden este… :)
Kékek és ablakok. ♥
Ilyen cuki volt a lányvécé az Ethnik Beach Barban. Egészen kinn van a Chalkidiki félsziget csücskén, pazar a kilátás!
A volt Del Mar Beach Bar helyén van esély kagylókat is gyűjteni.
Ennyi maradt a néhai DJ pultból (ezt úgy nézzétek, hogy a Del Mar már 2011-ben is zárva volt.) De ha bezár egy Beach Bar, nyílik helyette másik: Sartihoz közel, kicsivel Sarti Beach után van egy Ark nevű egészen jópofa hely, sekély tengerparttal. Új kedvenc. :)
(Emlékeztek, amikor írtam a “sminknélküli mosolyos” fotóról? Ez volt az.)
A napon csíkosra sült a sarus lábam, és jó mocskos is lett, de ez egy állati jó látvány volt, be kell vallani. :) Vittem könyvet, de leginkább csak bámultam magam elé, és raktároztam el a látványt (nem, a vízből kijövő pacákot kihagytam a raktározásból :D).
Vittünk egy GoPro-t is, amit a sisakomra erősítettünk, úgyhogy van egy csomó felvételünk a tájakról – már kívülről ismerjük a kanyarokat. Néha, ha fájdítani akarjuk a szívünket, akkor itthon nézegetjük a felvételeket és sóhajtozunk. A GoPro vízálló kaszniban van, úgyhogy bevittük a tengerbe is — nem volt csuklópánt, úgyhogy úgy szorítottam, hogy elfehéredtek az ujjaim, nem akartam a világért se elejteni. Így készült a tengeres szelfi is. :D Egyik nap reggel rossz idő volt, de délelőtt gyönyörű napsütésben a narancsparti sziklákon sikerült jógázni, annyira közel a tengerhez, hogy időről időre megcsapott minket a sós permet. És néha elöntöttek a hullámok is. :))
Kalamitsiben két törzshely van, az egyik az álcahálós Cavo Kalamitsi bár, ahol a legjobb joghurtos-mézes-diós gyümölcssalátát adják, a másik pedig az O Giorgiakis, ahol isteni vega kaják és nagyon finom, olcsó halak vannak (utóbbit az utastársaink és a helyi macskoszok tanusítják).
Thessalonikiben a reptéren volt egy post-it fal, ahova lehetett üzeneteket, kívánságokat küldeni. Mi is írtunk. :)
Mi tavaly Neos Marmarason voltunk, a sziget másik felén, kb. akkor mikor ti is :) Nekünk ez a 4. görögországi nyaralásunk volt zsinórban, és lehet, hogy minden körülmény közre játszott, és nem feltétlenül a hely hibája volt, de ezt élveztük legkevésbé. De az előzőekre nagyon szívesen gondolok vissza (nászút: Thassos, aztán Párga és Korfu) Mi is motoros banditák vagyunk, sisakkal a fejünkön (eddig magunkon kívül másokon nem láttuk…), és imádjuk felfedezni a környéket. A Vespákba szerelmesek vagyunk, de sajnos a férjem nagyon magas, hosszú lábakkal és sehogyan sem fér el rajta még szólóban sem… Szóval a tavalyi nyaralás nem volt az igazi, de amikor ma besütött az ablakon a nap és süttettem az arcomat (ami különösen jól esett, mert valami vírus nyúz éppen és tele a fejem…), és nagyon-nagyon csend volt, akkor a Neos Marmarastól pár kilométerre levő hegyi kis falucska jutott eszembe, ahová utolsó előtti nap motoroztunk el reggel. Sehol egy lélek, csak a száraz fű pattogása és a kabócák nótája hallatszott, amikor megpihentünk egy hatalmas többszáz éves fa árnyékában… :)
Jajj, Via, el sem tudod képzelni, milyen jól időzített poszt volt ez!! A hétvégén valaki nagyon beletiport a lelkembe, itt keseregtem miatta, de a képeidet+beszámolódat látva minden bánatom elillant, köszönöm! :) Én is nagy tengerpartos vagyok (a szokásos “a hegyekben vagy tengerparton pihensz inkább”-tesztkérdésre mindig egyértelmű a válaszom :) ), nálam Andalúzia a nagy szerelem, ha ilyen tengerparton döglős, de egyben kicsit nézelődős helyre vágytok még, nagyon ajánlom! Gyönyörű a mórok által hagyott “nyom”, csodás tengerpart és isteni kaja a kis chringuitókban, a fényképezőgéped elalélna :) Másik nagy-nagy kedvencünk Szlovéniában Portoroz, autóval kb. 6 óra és egy mediterrán gyöngyszem. Már alig várom, h idén a kislányunkat is vihessük! :) Puszi!!
Nagyon örülök, hogy a te lelkedet is simogatták egy kicsit ezek a képek! :)
Portorozban 2002-ben voltunk, isteni volt! :)
A pirítósos példa nagyon jó!
… persze nem érdeles, érdekes… :) nesze nekem javítgatás :)
Szerintem más az, amikor az ujjad akad össze, és csapsz félre, meg más, amikor valamit nagyon elírsz. Pl. angolul szoktam olyat látni, hogy lack toast intolerant (a lactose intolerant helyett :D). Én is rosszul tolerálom, ha kevés a pirítós. :))))
Persze, tudom.
Sziasztok! A gaj a jó, ez állítólag egy jiddis jövevényszó, és pusztulást jelent.
Bocsánat, nem akarok kötekedni senkivel, de ezek szerintem olyan érdeles dolgok, és szeretem amikor van alkalom ilyesmit boncolgatni…
Na most akkor melyik? :D A gally, mint ágacska, az oké, hogy ly. A gajra (gajjra?) megy valami az nem ágacska, hanem hogy tönkremegy, kikészül, az egy vagy két jé vagy ly vagy mifene? Ha gallyra vágok egy fát, mármint felhasogatom kicsi darabokra, akkor lly. Ha nekihajtok motorral és kidől, akkor gajra vágtam a motort. Így jó?
https://korrektor.blog.hu/2007/08/13/gajra_ment_4 Ez alapján akkor visszaírom pontos jére, de csak egyre, nem kettőre, ahogy eredetileg volt. :) És akkor volt is javítás, meg nem is. :P Én vagyok az okoslány.
Akkor most én is tanultam, köszi a linket, Viki!
Nagyon szépek a képeitek! :)
Én abszolút nem vagyok az a vízparton nyaralós típus, nekem kell a büdös-koszos-füstös nagyváros h otthon érezzem magam. Vagy ha tengerpart az is legyen zajos és népes. El vagyok rontva!
De remélem majd 30 körül már én is értékelni fogom az ilyen mesés görög tengerpartokat mert tényleg csodás! :)
Jaj, nagyon szépek a képek, csak gyorsan átlapoztam, de jövök még ácsingózni! Amúgy pedig gallyra :-)
Valóban. :) Köszi. Nem esett le, hogy köze van az ágacskákhoz. :D A kedvencem még mindig a kiráj, amit egyszer hajnali ötkor sikerült leírnom. :))
Köszi a Sarti ajánlót! Ma fizetek be egy máj. 22-én induló buszos útra.
23.900-ért/fő ajándék.
Eddig csak Stavroson, Nei Pori-n voltam, de mindenki Sarti-t ajánlotta.
Voltam már a Meteorán, Thassos-on, Skiátos-on. Sartiból kiindulva mit lehet megnézni?
Köszi
ANDI
Bármit, attól függően, hogy milyen járműved van, és mennyi időt és pénzt szánsz a dologra. :) Mi motorral bejártuk a félsziget keleti oldalát, és túl is mentünk a csücskén. A Meteorák onnan bődület messze van, rengeteg időt töltesz buszon, mi inkább nem költöttünk rá. Viszont Sykia közel van és gyönyörű, van egy nagyon szép temploma, szombatonként pedig piac (mivel pont akkor van mindig a turnusváltás, oda nehéz eljutni, de ha előre tudod, hogy van, lehet e köré szervezni az utat). Ez a környék inkább a kis falvakról, vásorokról szól, tök nyugi van, nincs túristaközpont, mi imádjuk.
Nagyon sok a magyar, sok a magyar turistacsoport, de mi mindig tőlük függetlenül mozogtunk. Az évek alatt csomó olyan emberrel találkoztunk, aki hallgatta az RTL híradót az étteremben, ette a rántott húst, néha kibattyogott a tengerhez, aztán vissza a szállodába, ahol magyar nótákat hallgatott és nézte tovább a tévét. Mi nem ilyen stílusban nyaralunk. :))
Most is volt egy fickó, egész nap a szálláson maradt, néha kijött a teraszra, átkiabált a szomszéd lakásba, hogy “már megint milyen szar idő van” (értsd: nem volt 35 fok, csak 23), és mikor látta, hogy mi jövünk-megyünk sisakban, közölte, hogy “jaj, de menne ő is motorozni”. Amikor megmondtuk, hogy menjen, mert öt euró egy napra és marha jó, akkor jöttek a kifogásai (totál bullshitek). De ezt minden nap eljátszotta, hogy amíg mi élveztük a nyaralást, addig ő mindig vágyakozott arra, amit mi csinálunk (SZÁZ MÉTERRE A VÍZTŐL volt ő is), de a szállást el nem hagyta, max. ha kiment az utca elé cigizni. :D Akkor néha látta is a tengert.
Na ezért kár volt egy fillért is költenie, itthon is tud savanyú bácsi lenni! :)
Ő egy kirívó eset volt, de tényleg tendencia, hogy sokan a “magyar” Sartiba jönnek. Van magyar diszkó magyar zenével, meg magyar karaoke bár, meg magyar feliratok az étteremben. Sok időt a faluban nem töltöttünk napközben, inkább kimotoroztunk mindenfelé. :) Persze, akit ledob a busz, aztán egy hét múlva felveszi, és ott van egy egész hétig, az lehet, hogy Sarti másik arcát ismeri, mint mi. Mi a lényeget látjuk belőle mindig, meg aztán a félsziget többi részéből is! :) Motor nélkül szerintem nem élveznénk feleennyire sem, mert hatalmas szabadságot ad, hogy tudunk kalandozni. Nincs is jobb, mint kitalálni menet közben, hogy merre kanyarodunk, hol álljunk meg lefotózni a kilátást…! :) Forgalom alig van.
Nagyon jó képek. Szuper összeállítás. A sün ház nagyon szép. De az összes fotó mesél és mesés: ) cuki házaspár vagytok.
Köszönjük! :)
Szia Via! Gyönyörű képeket hoztál :) Jo dolog ez a GoPro! Amúgy Görögország sosem vonzott annyira, én inkább Olaszország párti vagyok, de most kedvem támadt Görögbe ruccanni.
Én inkább meg sem próbálok választani köztük, mert nem fog menni! :) Egy lakóautós olasz road trip rajta van a bakancslistánkon.
Nagyon kedvcsináló képek. Hol szálltatok meg?
Az Asteras nevű apartmanházban. Nagyon szép, tiszta volt, zárt kert, egész jól felszerelt konyha, és volt wifi. Eddig mindig máshol laktunk, de ide most visszamennék, elégedettek voltunk.
Jajj most nagyon jól esett nézegetni a képeket a tengerről, felcsillantotta a reményt, hogy a téli betegeskedés ellenére bizony előbb-utóbb nyár lesz. :) Sajnos nagyon ritkán jutok el egyáltalán külföldre, pár napnál hosszabb nyaralásra meg végképp, de a 2015-ös tervek között mindenképp szerepel egy kis tengerpartozás a barátommal és nagyon örülnék ha az Görögországban lenne! Kb 6-7 éve voltunk Krétán a szüleimmel, és tényleg gyönyörű és nagyon szeretnék még párszor eljutni oda. :)
Nekünk is ritkán jön össze, meg nehéz összeszervezni, hogy egy hétre ki tudjunk szakadni. Az idei év egyik projektje, hogy ne igényeljen ekkora tervezést-szervezést akár az is, hogy hétvégén ne kelljen készenlétben állni, mert nagyon szükségünk van a pihenésre, és ahogy öregszünk, egyre jobban érezni is a hiányát. (Ez most tudom, hogy hülyén hangzik ~30 évesen, de egyszerűen érzem, hogy nyolc-tíz éve még meg sem kottyant az éjszakázás meg az egyhuzamban hajtás hónapokig, most meg nagyon megvisel!) Tavaly felmerült, hogy bárcsak tudnánk még egy hétig maradni, szóval hosszú távon az is rajta van a cél-listán, hogy két hétig egyhuzamban semmittevés…! Ez most még nagyon távolinak tűnik. Egyelőre azt tűztük ki, hogy idén is legyen nyáron valamiféle meleg helyen pancsolós opcióval valami (ha Velencei-tó, akkor az). Itt tartunk a tervezésben, hogy ezt megfogalmaztuk. :)
Sarti egy gyöngyszem, vissza vágyom folyamatosan:)! Majd egyeszer biztosan megyek is, de addig is annyi gyönyörű hely van a világon:)! Amúgy nekem is a Relax és a pékség volt az egyik kedvencem! Motort Sassostól béreltetek Via:)?
Angelo-tól, mert Sassosnál nem volt Vespa. :P