Apró bigyókákat és idióta alakú izéket csomagolni elég nehézkes, ha nem te vagy Martha Stewart titkolt magyar unokahúga/öccse. Ebben az esetben kihasználhatod, hogy a csomagolópapír nem csak bebugyolálásra jó, hanem cuki ajándéktasakot is hajtogathatsz belőle, ráadásul olyan méretben, amilyenben éppen akarod! :)
Ezt az évtizedek óta bevált ajándéktasak hajtogatás technikát vagy tizennyolc éve tanultam egy iskolai rajzszakkörön (ugye, mennyivel hasznosabb az ilyesmi, mint tutajt építeni fadarabokból?! Szerintem egy generációt traumatizált és vette el a kedvét a kreatív projektektől). Nem kell hozzá nagy kézügyesség, csak egy egészen aprócska hajtogatási trükk van az alján, de ha a csákóval megbirkóztál valaha, ez is menni fog. :)
Hozzávalók:
- csomagolópapír
- olló
- ragasztó (stiftes, ragasztószalag, kétoldalú ragasztó, stb.)
- opcionális: irodai lyukasztó, matrica, szalagok, mintalyukasztó
Az alap hajtogatás ugyanaz, van egy könnyített verzió, és 4 külön felső díszítési lehetőség, mindet szépen sorban megmutatom. :) Kezdjük a madzagfüles, klasszikus fazonú tasakkal!
1. Madzagfüles tasak & alap hajtogatás
Fogj egy csomagolópapírt, nagyjából 2,5-szer olyan széles legyen, mint amekkora végleges szélességet akarsz, és 1,5-szer olyan magas, mint a végleges magasság. (Én nem szoktam vonalzózni, szemmértékkel elég jól el lehet boldogulni, de ha neked segít, méricskélj nyugodtan.) (1)
Fektesd le a munkalapra úgy, hogy a színes oldala néz lefelé. Ha szeretnél bele később madzagot fűzni, felül hajts be egy pár centis részt, hogy a dupla papír jobban elbírja (és szebb legyen, ha belenézel). Ragaszd le ezt a hajtást. (2) Hajtsd a két oldalát egymásra úgy, hogy picit fedjék egymást. Ragaszd össze – stiftes ragasztóval, kétoldalú ragasztóval, vagy, ha akarod, celluxszal. (3) Elkezdjük kialakítani a talpat. Hajtsd fel az alját, nagyjából kétszer olyan széles sávban, mint amekkora vastagságot végül szerertnél. Ha többet hajtasz fel, vastagabb lesz a tasakod, tehát jobban meg tudod tömni. :) (4)
Nyisd ki a hajtást (5), és simítsd ki a sarkakat, hogy olyan alakhatot kapj, mint a hatos képen. A felső és az alsó oldalt hajtsd egymásra, ismét úgy, hogy összeérjenek. (7) Ragaszd le – celluxot is használhatsz, hogy jobban bírja. Ezzel kész a talp alja. :) Ha szeretnél oldalt is éleket a tasakodra, akkor a 8-as ábrán látható módon hajtsd be a tasakod két oldalát. A hajtásvonal induljon a 7-es hajtásnál létrehozott alsó csücsköknél.
Nyisd ki az oldalsó hajtásokat, nyúlj be a tasakodba, és óvatosan nyisd ki. Az oldalsó hajtásoknál kell egy kis trükközés, mert csak az egyik hajtásvonal néz befelé, a másik nem – fordítsd át, hogy harmonika-alakot kapj (9-10). Ha szeretnéd, hogy laposra hajtható legyen a tasakod, végigsimíthatod az éleket egészen az aljáig. (11) Ez egy kis gyakorlást igényel, nyugodtan gyakorold először mondjuk egy géppapírból vagy újságpapírból meghajtogatott tasakon, de teljesen el is hagyhatod. Ha olyan a tasakod, amilyennek szeretnéd, akkor kész is vagy! Irodai lyukasztóval csinál két lyukat a tasak tetejére, és fűzz bele szalagot. (12)
2. variáció: Díszes tasak hajtogatás
Most pedig jöjjenek az alternatívák! A cakkos tetejű tasakhoz szükséged lesz egy mintavágó ollóra vagy mintás bordűrlyukasztóra. A tasakot hajtogasd meg a fentiek szerint a 7-es lépésig, a 2. lépés kihagyásával (nem szükséges dupla papír a tetején, hiszen úgyis kilyukasztjuk, és harmonika-oldalra sincs szükség). Ha megvagy, a lyukasztóval vagy ollóval óvatosan készítsd díszítő sormintát a tasak tetejére.
3. variáció: Szalagos tasak hajtogatás
A szalagos tasakhoz szintén egy 1-7. lépésig elkészített papírtasakot csinálj, a 2. lépés kihagyásával. Ha megvagy, a tetején egy jókora részt hajts le, két ponton lyukaszd ki (úgy, hogy átmenjen az egész tasakon). A lyukat nem biztos, hogy fogja vinni az irodai lyukasztó (és be sem ér addig), úgyhogy próbáld helyette a kalauzlyukasztót, vagy ha olyanod nincs, sniccerrel vagy ollóval óvatosan lyukaszd át a papírt úgy, hogy egy kis X-et vágsz a lyuk leendő helyére. Vigyázz, nehogy megsérülj! Fűzz át a lyukakon egy szalagot, és kösd meg. A jobb felső körben látod, hogy milyen hátulról. :) Ennél a csomagolásnál figyelj oda, hogy az ajándék csak annyi helyet foglaljon el, amíg el nem kezdődik a szalagos rész, különben nem fogod tudni összekötni és/vagy kilyukasztod a meglepetést is. :/
4. variáció: Matricás lezárás
A szalagos tasak tovább egyszerűsített verziója, ha lehajtás után csak pöttyintesz rá egy matricát, és ezzel zárod a csomagodat. Kész-passz. :)
Remélem, kedvet kaptatok egy kis tasakgyártáshoz! Akár névnapi apróság lapul a csomagban, akár Valentin-napi meglepetés, biztos, hogy örülni fog neki az ajándékozott! :)
Felhasznált mindenféle:
csomagolópapírok — IKEA
mintalyukasztók — Martha Stewart
pékzsineg — Dekorellashop
matrica — Provida
Szeretnéd írásban megtervezni az ünnepeket? Egy helyre írnád az adventi naptár ötleteket, az ajándéktippeket, a menütervet és a hagyományokat, családi történeteket is? Akkor töltsd le ezt a tervezőt, és máris kezedben tarthatod az idei Karácsonyt. Legyen olyan, amilyennek szeretnéd!
Még több karácsonyi ötletet keresel? Több, mint 375 kreatív karácsonyi cikket találsz a karácsonyi ötlettáramban!
Hol lehet bordűrös lyukasztót szerezni?
Nagyobb papírboltokban és hobbiboltokban van többféle.
Így szoktam én is papírtasakot hajtogatni, nagyon jó, mert ha van itthon csomagolópapír -márpedig mindig akad egy-két(-három-négy…) tekercs- akkor nincs lehetetlen csomagolás terén. Jó ötlet a mintalyukasztó, azzal még nem díszítettem tasakot, köszi! :)
Óóó, a tesiórák… a legmagasabb lány voltam az osztályban, balkezes és szemüveges. A futáson és a távolugráson kívül minden rémálom volt. :)
De jó ötlet a tasak! Régi újságpapírból is lehet, nekem vannak sokéves megsárgultak ilyen célokra. A kislányom elsős, éjjel mellém bújt és sírt, kérdeztem mi a baj, azt mondta fél a kosár órától (kötelező, szereti) mert ő egy mozdulatot sehogy se tud bemutatni és most nem lesz kitűnője tesiből. Amúgy mindenből kitűnő , okos, kreatív kis csaj, aki rendkívül szeret mozogni, állandóan lóg valamin, ugrál, fára mászik…álmomban sem gondoltam volna, hogy pont a tesi meg a technika miatt fog parázni, technikából is a minősítéstől fél, mert csak a precizitás számít, nem az esztétikai érzék, vagy ötlet, vagy fantázia…Én el vagyok hűlve, nem gondoltam, hogy ilyen nagy a gond a készségtárgyaknál a hozzáállással. Egyedül az ének-zene tanár , akia délutános tanítóbácsi jegyezte meg, hogy neki nem az számít s nem azt osztályozza hogy a gyerek hogy rajzolja a ritmusokat, meg kell azt is tanítania, de ő szeretné megszerettetni velük a zenét. A többieknek úgy tűnik nincsenek (ilyen) céljaik. Én Erdélyben nőttem fel, nem akarom felmagasztalni az ottani iskolarendszert, de ezekből a tárgyakból azért a képességeinkhez mérten értékeltek, ha csináltad, ott voltál, akartad, főleg alsó tagozatban nem kaphattál rossz jegyet még ha kétbalkezes, botfülű vagy tériszonyos voltál is, ez ott általános dolog volt. Óvónői és tanítónői végzettségem van, sosem lennék az utóbbi, az oviban nem kell osztályozni:)) Nem kell minősíteni, attól még van visszajelzés, és az a legjobb látni amikor a pozitív megerősítés szárnyakat ad a gyerekeknek.
A technikaórákat mindig szerettem, viszont a tesiórákat teljes szívemből gyűlöltem hat évig, a Cooper futással az élen. Sosem felejtem el, hogy hatodikban a tűző déli napsütésben futottuk azt a borzalmat, amire életem első kettesét kaptam és ami miatt nem lettem kitűnő. Futni azóta sem szeretek, pedig többször próbálkoztam, de egyszerűen nem, túl sok rossz/megalázó élmény kötődik hozzá. Kötelet mászni sosem tudtam, fejen-kézen állni úgyszintén, a labdaérzékem nulla, szóval el tudjátok képzelni.=D A gimiben viszont tündér tesitanárt kaptam, 180 fokos fordulat az előző hajcsártípushoz képest, aki megszerettette velem a mozgást és például kiderült, hogy szertornából jó vagyok. =)
Ó, köszikösziköszi! Már egy csomót keresgéltem, hogy hogyan lehetne ajándéktasakot készíteni házilag, de valahogy eddig csak kacifántosakat találtam.
Szépek lettek. :) Ügyes vagy!
Mindenből színötös életem első egyesét kötélmászásból kaptam, mert az volt a szabály, hogy aki eléri a rudat, amin lóg a kötél, az ötöst kap, aki nem, az egyest, hiába másztam fel majdnem a tetejéig. Így szorgalmas, kötelességtudó jókislányként iskolaidô után és szombatonként bejártam gyakorolni a tornaterembe apukámmal, hogy a következő osztályzáskor felérjek a csúcsra. Meglett az ötös, de sokat sírtam. És máig emlékszem, ahogy esténként a szülői hálóban gyakoroltam – szintén sírva – a fejenállást, matrac híján díszpárnákon.
Technika órán pedig golyóscsapágyat szereltünk vagy fűrészeltünk lombfűrésszel, aminek a pengéje vagy mi mindig elpattant, így sose lettem kész az órán az adott feladattal :(
Igen, az eszközök hiányossága is rájátszott… Aki vehemens volt, lecsapott a működő, nem selejtes darabokra, a többiek meg vártak, aztán vagy eljutott hozzájuk is, vagy nem.
A lombfűrész nekem is kedvencem volt, óránként 10 biztosan elpattant, csődbe vittem a sulit. :D
Jó arc tesi tanárunk volt, akinek nem ment kötélmászás, óra végén mindenki szeme láttára kínlódott, de az őszinteséget (hogy nem megy), és az akaratot díjazta, ötösek lettek ők is.
Nekem az ének volt amiről kitettek az ajtó elé, hogy többet be ne menjek.
Szerencsére többi sikerélmény.
Nálunk az egész család hátrabukfencezett, de én nem tanultam meg. :D Valami blokkom van a fejjel lefele-helyzetekre, de ma már gyertyából le tudom tenni a lábam a hátam mögé, szóval haladok! :))
Kötélmászásból penge vagyok, mivel általánosban addig ordított velünk a tesitanár, míg meg nem tanult mindenki felmászni a felén túlra, mert az volt a parája, hogy felmegyünk középsuliba, és ott minden városi iskolából jött diák tudni fog kötelet mászni, csak mi falusi fruskák nem. Aztán mentem a városi lányok közé, és 20ból kb. 10-en a lábukat sem tudták összekulcsolni a kötélen, úgyhogy felesleges volt a félelme. :)
Az ajándéktasak egyébként tök jó, ki fogom próbálni, de az meg még inkább, hogy előjöttek ezek a kreativitás-parák, amiket a többségbe jól belepakoltak az iskolában.
Remélem, ezekkel a tutorialokkal egy kicsit tudok oldani ezeken a szorongásokon, mármint hogy elég ártalmatlanok ahhoz, hogy bárki bele merjen vágni. És sikerélménye lesz, én meg nem fogok osztályozni! :)
Szerintem ezek tök jók ilyen célra! A sikerélmény is oldja a blokkot, meg a “még nekem is szabad” érzése is. Én legalábbis már nem tudom hány papírlapot összemázoltam színes pacákkal és foltokkal, mire nem éreztem azt, hogy kb. “megszentségtelenítem” ezeket az eszközöket, amikkel bezzeg más milyen csodákat alkot. Ronda lett, és? jól éreztem magam közben! :) Éneklés dettó, mozgás dettó, egyéb “kézműveskedés” dettó. Nekem ez a l’art pour l’art nagyon bejött, ajánlom mindenkinek, felszabadító! :)
Ugyanez. Az első egyes kötélmászásból, sosem felejtem el, hogy az év végén az egész osztály ott állt és drukkolt, hogy sikerüljön elérnem azt a tetves fémcsonkot a plafonon és ne a tesi miatt bukjam el a kitűnőt. Innentől gyűlöltem az összes szertornát, kivéve a gerendát. Azzal valahogy jóban voltunk. De a felemás korlát meg a gyűrű…brrrr….
Szerettem tutajt építeni:( Amúgy tök jó, bár nagyon béna origamina vagyok:)
Nekem az még egész jól ment, leszámítva a szálkákat (pedig smirgliztem rendesen!), de amikor aluminiumlapból vagdostunk szélmalmot, attól totálisan beparáztam, röpködtek a fémdarabok mindenhova. Meg plexit olvasztottunk, aminek a füstje irtó büdös volt… A tutajt sok gyerkőcnek a szülője fejezte be otthon. Valaki mindig szívott ezekkel a készségtárgyakkal, és még rossz jegyet is kapott rá, hogy még pocsékabbul érezze magát. :( Én hiába voltam mindig ötös rajzból meg énekből, akkor is igazságtalannak gondoltam, hogy azok, akiknek ehhez nincs affinitása, gyakorlatilag büntetést kapnak azért, hogy nem születtek valamilyennek. :(
Technikaórán a kedvenc projektem egy víkendház volt, kavicsokból ragasztottuk össze, meg még mohás előkert is készült neki! :) Fúrás-faragásról sokkal többet tanultam apu mellett, mint az órán. És a tutajnál sokkal hasznosabb lett a könyvespolc! :)
Maximálisan egyetértek! Ráadásul így épp azt nem sikerül elérni, ami ezeknek a tantárgyaknak a valódi célja lenne. Közelebb hozni a zenét, a képzőművészetet. És ami szerintem a legfontosabb lenne – megtalálni a testi adottsághoz és temperamentumhoz illő sportot, és megszeretni a mozgást! Hogy én mennyit rettegtem és sunnyogtam a szertorna órákon! És közel huszonöt lettem mire újra elkezdtem – és megszerettem! – a rendszeres mozgást.
A “mindenből színötös, de tesiből kettes, mert nem tud kötelet mászni” harmadikos énem könnyes szemmel bólogat.
Szörnyen utáltam ezt a tutajépítést, és nekünk, még jelzőtáblát is kellett hegeszteni!!! Vagy apukám, vagy az ő ezermester kollégája fejezte be mindig ezeket, semmi hasznosat nem tanultunk. És sok lány közülünk (többek közt én is), arra vágyott, hogy inkább sütés-főzés, szabás-varrás, háztartási ismeretek legyenek ezek helyett. A lányoknak legalábbis. De a szocialista elvtárs és elvtársnő mind egyenlőek, úgyhogy maradt
a fúrás-faragás. amiben irtó béna voltam mindig is.
én is ilyen harmadikos voltam :) csak nem a kötélmászás volt a para, hanem a kislabdadobás
a technikát és a rajzot a magyar oktatási rendszer óriási csődjének tartom, annyira jó dolgokat lehetne csinálni meg tanulni (nekem a mániám pl. hogy megtanítsák a gyereknek, hogy a szép nem egyenlő a giccsessel)
énekről nem tudok nyilatkozni, mert tagozatos voltam, szóval az penge volt
a témához csak annyit, hogy pöpec ötlet, épp a minap halászgattam össze a gardróbban mintegy fél mázsa csomagolópapírt :D
A kislabdadobás sem ment. A szekrényugrástól meg állandóan lila volt a sípcsontom. A tesióra rémálom volt, de amikor osztályozás nélkül, délutáni magánórán teniszezhettem vagy úszhattam, azt nagyon szerettem. ♥ Senki le se szarta, hány pontom lett, meg milyen időt úsztam, csak csináljam. (A fonákom még mindig borzalmas, és soha nem volt fehér kisszoknyám sem, de nem érdekelt. :D)
Nálunk gimiben a kosárra dobás osztályzása volt legendás: nézték a technikát, de ahhoz, hogy kettest kaphass, 10-ből legalább 3-szor (vagy ilyesmi) be kellett dobni a labdát. Na nekem a szemmértékem sose szuperált, így történt, hogy hiába futottam neki és ugrottam el totál szabályosan, csak két egyest sikerült begyűjtenem (megpróbáltam javítani is). :D
Tesióra: soha, semmi nem ment (mozgásfejlődéssel voltak gondok már eleve), viszont nem volt osztályzás, csak nem felelt meg – megfelelt – kiválóan megfelelt. a tesitanáraim szuperek voltak, tudtak örülni ha egy icipicit fejlődtem (kislabdában egyszer dobtam nyolc métert, azt az ujjongást sose feledem el), és néha megkaptam azt a kiválót is az igyekezésért. Sportolni azóta se járok sehova.
Készségtárgyak: szerettem őket, bár a művészettörténelmi részét sose díjaztam… Az énekkel nem volt gond amíg nekem nem kellett, gimnáziumban inkább a rajzot választottam.
Jó ötlet ez a papírzacsi, majd én is megcsinálom :))
Mi kötöttünk és hímeztünk, amíg a fiúk csiszoltak és kalapáltak, éljen a gender-alapú oktatás! :\
Nálunk mindenki hímzett és varrt gombot, az legalább hasznos volt. A főzőcskeóra sajnos az első alkalom után megszűnt, pedig máglyarakást főztünk és rakott krumplit, állati volt. :D
Igen, hasznos megtanulni, de hónapokon keresztül minden egyes technika órán sorban kötni az egysima-egyfordítottat, miközben a fiúk már összeraktak egy hajót meg egy repülőt, meg csiszoltak, és kalapáltak, és szerkesztettek, és csavaroztak, és gondolkoztak rajta, az nekem idegőrlően unalmas volt. A főzés is jó (lett volna), az sem uncsi. És a fiúknak nem kellene megtanulni gombot varrni? Túl progresszív vagyok? :p
Dehogynem kéne! Mindenkinek kéne mindent!
Nálunk ezek egy-egy tanóráig tartottak csak, aki nem tanult meg 45 perc alatt gombot varrni, az így járt. Nem tudom, ez mennyivel jobb, mint hónapokig szenvedni… :D
Valami gyökeres és forradalmi átalakításra lett volna szükség technikaóra-szinten, úgy nézem… :D Nem tudom, most mit csinálhatnak, remélem, valamit jobban. :)