Deva Budapest szívében gyerekkönyvtár vezető – de nem ám csak olvas egész nap. :) Programokat talál ki és vezényel le, rendezi az állományt, és folyamatosan fejleszti magát.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

Minden nap információt szolgáltatok, tudást, értéket közvetítek, gyerekprogramokat és csoportfoglalkozásokat szervezek és tartok. Segítek, hogy könyv és olvasó, történet és ember egymásra találjon, hogy ne vesszünk el a média útvesztőiben: egyszóval gyerekkönyvtáros vagyok, együtt lélegzem a könyvekkel. Népszerűsítem az olvasást, a kortárs gyermek és ifjúsági irodalmat, közvetítem a mesék évezredes tudását, segítek tájékozódni az információs társadalom világában, médiaismereti foglalkozások keretében. Számomra ugyanúgy érdekes lehet egy marketing és kultúra kapcsolatát részletező konferencia, mint az, ahol a média és gyerekek viszonyát kutatják, vagy ahol egész nap a népmesékről hallhatunk előadásokat.

Délelőtt az állományt rendezem, feladataim a hiányzó jelzetek pótlása, könyvek visszapakolása, új könyvek rendelése, csoportok fogadása, statisztikák, hivatalos levelek, jelentések stb. megírása. Honlap – facebook oldal karbantartása, kalandos könyvtárbemutatók, „kincskereső” foglalkozások kicsiknek, nagyoknak és tanároknak egyaránt.

Délután rám vár az olvasószolgálat, tájékoztatás, könyvajánló, csoportoknak könyvtárbemutató, gyerekprogramok, kiállítások, megnyitók lebonyolítása.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Az ELTE BTK Könyvtártudományi tanszékén könyvtárosként végeztem.  A mai képzés hivatalosan már informatikus-könyvtáros, ami jelzi a számítástechnika előretörését ebben a témában is. A mi munkánk ugyanúgy változik, tehát nagyfokú nyitottságra, rugalmasságra, elhivatottságra van szükség, ugyanakkor szilárd alapokra, mivel a könyvtár egyben értékőrző és értékközvetítő intézmény, közösségi tér.

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

A könyvtáros egész nap csak olvashat. Sajnos erre jut a legkevesebb idő, ugyanakkor ismernünk kell a friss irodalmi termést, hogy tudjunk segíteni, tájékoztatni. Könyvfesztiválok, konferenciák, kávéházi író olvasó találkozások során még közelebb kerülhetünk ezen ismeretekhez. Imádok olvasni, tehát minden percet kihasználok, utazás közben, várakozásnál, szabadnapon, este, amikor csak lehet. 

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Mindig így éreztem, mióta lediplomáztam. Előtte két könyvtárban is dolgoztam, mindkét helyen jól éreztem magamat és visszavárnak, örülnek, ha beesek hozzájuk. De a gyerekkönyvtár a második otthonom. A tervezési fázistól mellette, benne élek egy különleges helyszínen, több mint 22.000 kötetes állománnyal várjuk az érdeklődőket.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Kislányként királylány szerettem volna lenni, aztán balerina, majd színésznő. Gimnázium után két helyre jelentkeztem: a Külkereskedelmi Főiskolára, és mellette az (akkori) Színművészeti Főiskolára (ma már egyetem). Egyikre se vettek fel, és elkezdtem dolgozni az épp induló családi vállalkozásban. A könyvtári munka során az üzleti élet tapasztalatait is kamatoztatom, hiszen kulturális menedzserként felhívom az olvasás létfontosságára, előnyeire a figyelmet. Azt teszem, amit mindig szerettem volna:  „kínálom-árusítom-terítem” a kultúrát,  segítek a felhasználónak, hogy az információtengerből értékes tudást nyerjen.  A programokon lehetek udvarhölgy, Meseország udvarában, hiszen, mint tudjuk, minden könyvtár kapcsolatban áll a Mese, a Fantázia, és a Tudás (B)irodalmával. Ugyanúgy lehetek boszorkány, tündér,  sárkány, vagy manó egy-egy foglalkozás keretében. De médiaismereti rendezvények során az internet, és más médiumok tengerén keressük a világítótornyokat és életmentő szigeteket. Felmérjük a média lehetőségeit és veszélyeit, az adott korosztálynak megfelelő részletességgel.

 – Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

A Harry Potter lázt kihasználva, évekkel ezelőtt beindítottam a Varázslóiskola elnevezésű projektet, melynek lényege, hogy a varázslással kapcsolatos kortárs gyermekirodalmat népszerűsítsem (mint például: Békés Pál: A kétbalkezes varázsló, Michael Ende: Varázslóiskola, Preussler: A kis boszorkány című történeteket) játékos formában. Erről több előadást is tartottam, többek közt kis hazánkban rendezett Olvasás Világkonferencián.

Másik nagy álmom valósult meg, amikor a mai „Z” generáció igényeire és tudására alapozva pályázat keretében megindulhatott a médiaismeret foglalkozás sorozatom, melyet 3 korcsoport részére, 3 helyszínen szerveztünk a tudatos médiahasználat céljából, könyvtári háttérrel.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Sok ember támogatott: először is szeretném megköszönni a szüleimnek mindazt, amit otthonról kaptam és, hogy ezt az utat választhattam.  Különleges tanáraim voltak az egyetemen, de a munkámban talán első főnökömnek köszönhettem a legtöbbet: mindenben partner volt, támogatta az ötleteinket és a mai napig tartom vele a kapcsolatot. Közös projecteket, gyerekprogramokat is szerveztünk, és szervezünk még sokat.

Hálás olvasók

Rengeteg kedves történetem van: például, amikor egy kislánynak segítettem könyvet választani, többször is visszajött, kérdezett, majd kiolvasott nálunk sok-sok könyvet, aztán egy szép nap „bekopogtatott” hozzánk, hogy „ezt Neked hoztam”, és letett az asztalra egy nagy gonddal elkészített gyönyörű szivárványos rajzot.  Vagy a megnyitás időszakában itt ismerkedett meg két fiatal, és a fiú a mai napig jár hozzánk, és mesél arról, hogy mi történik vele mostanában. Az egyik csoport, akinek kincskereső könyvtárfoglalkozást tartottam: az egész osztály készített nekem egy szív alakú ajándékdobozt. Minden gyerek írt egy kis cetlire egy pár szavas gondolatot és belerejtették. A szívecskék és köszönömök mellett égig-érő könyvespolcokat rajzoltak és az egyik kislány azt írta, hogy „szeretem, hogyha boldogleszel”.  Vagy, az éves legnagyobb rendezvényünk miatt, az egyik család átalakította a programját (külföldre utaztak volna azon a hétvégén). Nem akartak lemaradni a Meseország királyával való találkozóról.

– Mi okoz a nagy kihívást? 

Mikor hirtelen torlódnak a munkák, és egyszerre kellene megcsinálni mindent, vagy értelmetlenül.  Ami segít: a zene, vagy egy gondolat, ami eszembe ötlik, de legtöbbször jön valaki és rám mosolyog a leglehetetlenebb helyzetben és olyan is akad, aki konkrétan odaáll mellém és együtt már megoszlik a sok feladat.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Gyerekkori szerelmem a tánc, néha salsázok és tervezem, hogy újra elkezdek balettozni. Többek közt az Operába járunk a családdal és koncertekre. A lányoknak nagyon tetszett a Bikini és a Punnany Massif. Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának az értékes programok, tartalmak, ennek kapcsán felmerült a gondolat, hogy egy olyan oldalt kéne kitalálni, ami a gyerekkultúra – kultúra gyűjtőhelye lehetne, de ez folyamatosan bővül, így született meg a Szélrózsa blog Menával közösen: amely szubjektív iránytű a tágan értelmezett kultúra tengerén. Esténként, hajnalban ezt is próbálom bővíteni, frissíteni.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

A könyvtáros pálya igen sokrétű és izgalmas szakma, épp ezért érdemes már önkéntesként kipróbálni a hétköznapokban. Egyrészt napi gyakorlat során találkozhatsz a szakma szépségeivel, kihívásaival, másrészt a felhasználók igényeinek változásaival. Már a kezdet kezdetén építheted a kapcsolati tőkédet, amit az önéletrajzban feltűntethetsz, és kamatoztathatsz. Szívesebben alkalmaznak nagy gyakorlattal rendelkező friss diplomásokat, mint akiknek kevesebb, vagy nincs is.

– Milyen kérésed lenne a könyvtárlátogatókhoz?

A könyveket nem kell visszatenni a polcra, mert ha rossz helyre kerül nem biztos, hogy a következő olvasó megtalálja. Másik, hogy figyeljenek rá, hogy időben visszakerüljön a könyvtárba a kikölcsönzött dokumentum, ne kelljen késedelmi díjat fizetni.

– Mit tanácsolsz az olvasóknak?

Információkéréssel kapcsolatban keresd a legközelebbi könyvtárat. Ha a könyvtárban nem található az adott dokumentum, könyvtárközi kölcsönzéssel bekérhető a helyszínre. Ez persze külön díjba, időbe kerül, de lehet, hogy jobban megéri, mint mondjuk Bécsbe elugrani, csak egyetlen dokumentumért.

A könyvtár mindenkié! A Tiéd is: ott várnak a történeteid, hogy rájuk találj… :)