Zsuzsi 24 éves, és fotós asszisztensként dolgozik egy dél-alföldi kisvárosban. Munkája sokrétű, és változatos — az üzlethelyiségben dolgozik, műteremben és helyszínen is fotóz, szabadidejében fejleszti magát, tanul, és Morzsi nevű kiskutyáján gyakorol (ld. csatolt képek :)). Az interjú végén ad pár tippet kezdő fotósoknak is, hogy jobban sikerüljenek az otthoni képek!

– Miből áll pontosan a munkád? 

Főként fotózás és retusálás az, ami kiteszi a munkám nagy részét, és ehhez kapcsolódó tennivalók hatalmas halmaza.  Ha nincs az adott napra valamilyen nagyobb munka, ahová ki kell menni akkor az üzlethelyiségben/műteremben tartózkodom. Ha fotózás van, arra felkészülök, összerakom a műtermet, kicsit ráhangolódok fejben. Fotózásmentes napon többnyire retusálok, az ügyfelekkel foglalkozom, ha véletlenül túl sok szabadidőm lenne, próbálok valami kis marketing-félét kitalálni.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Jelenleg egy OKJ-s képzés van folyamatban ,,Fényképész és fotócikk kereskedő” néven, de Budapesten van lehetőség főiskola keretében tanulni mindezt. Talán a szorgalmasság a legfontosabb, mivel ezt a szakmát nem egyszerű jövedelmezően csinálni, ha nincs az embernek mellé másik állandó fizetést biztosító munkája… meg pici szépérzék, és egy kis technikai érdekeltség.

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Talán az, amit én is hittem jó ideig, hogy a fényképész munkakerülő. Ezt cáfolnám, mivel a munka könnyebb része lefényképezni az adott eseményt, modellt, tárgyat. Utána jön a retusálás, és minden egyes elkészült képet utólag csinosít az ember. Ezt az ügyfél nem is veszi észre csak akkor látná, ha elé lenne rakva a nyers kép, hogy ez a munka ezért tartott ennyi ideig, és ezért annyi, amennyi.

És még talán az árakkal van félreértés, mikor ledöbbenek az érdeklődök, hogy pár képben mi kerül ennyibe. Arról persze nem tudnak, hogy a mi gépeink eladási ára minden egyes expozícióval csökken, és többnyire halvány sejtelmük sincs a felszerelésünk/kiegészítőink áráról sem.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Minden alkalommal amikor szimpatikus, kedves ügyfelem van.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Lovas Panziót szerettem volna működtetni, és mellette állatorvos is szerettem volna lenni. Imádom az állatokat. Annyiban teljesült,hogy legalább a kiskutyám jöhet velem dolgozni…

Lelkes ovisok

Az ovis fotózás másnapján ki kellett vinnem a megrendelőlapokat, és az egyik kisgyermek, amikor meglátott, odaszaladt hozzám és megölelt. Érdemes tudni, hogy fotózáskor a legtöbb ovis meg van szeppenve, és nekem minden erőmmel azon kell lennem, hogy mosolyt csaljak az arcukra, és hogy ne féljenek tőlem. Ez elég pozitív megerősítés volt számomra akkor.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

Főként gyermek és család fotózásra igyekszem szakosodni, ebből fakadóan rengeteg gyerkőc fordul meg nálunk. Mivel a szülő a mosolygós gyermekéről szeretne képet, így próbálok minden eszközt bevetni, hogy sikerüljön vidám képeket készíteni… ez nem mindig egyszerű, és nem is elvárható, hogy vadidegen környezetben, egy idegen embernek, beállítva egy kis ,, színpadra” sok lámpa közt természetes legyen az a mosoly.  Ennek az elérése adja fel a leckét, meg esetleg mikor a gyermek annyira felszabadult, hogy  nem tud egy helyben maradni pár másodpercre sem.

– Hogyan lendülsz túl a mélypontokon, amikor már tele van a hócipőd? Mi segít?

Volt már olyan helyzet mikor úgy éreztem, hogy felhagyok az egésszel, és inkább keresek valami stabil állást alkalmazottként. Ilyenkor végszóra érkezik egy tündéri ügyfél a tündéri csemetéjével, és megint tudom miért is szeretem ezt a szakmát.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

A sztereotípiákkal ellentétben itt nem csak kattintgatni kell, sok-sok gyakorlás, tanulás, és nem kevés pénz kell hozzá, hogy fejlődni tudj. Ha hivatásodnak választod a fényképezést, akkor készülj fel, hogy jó ideig nem lesz spórolt pénzed. Ha van egy vázad és egy lencséd, rájössz, hogy kell még egy, ha elkezdesz dolgozni, megint rádöbbensz, hogy egy váz nem elég. A számítógéped legyen alkalmas munkára, a monitorról nem is beszélve. Apró dolognak tűnik, de a kiegészítőkre is egy vagyont kell szentelni, ha olyan témában fotózol, ami igényli a dekorációt.

Érdemes tudni, hogy hétvégével ne számoljon az ember, ha ilyenre adja a fejét — esküvők, keresztelők, rendezvények; ezek mind hétvégén vannak.

És még egy, én ezt tudtam, de mégis nehéz: a kritikát fogadni. Ha megkérsz egy tapasztalt fényképészt, hogy mondjon véleményt a munkádról, és éppen nem tetszik a válasz, mert rengeteg melód benne van a képekben, sőőőt még az anyukád és a legjobb barátod is azt, mondta, hogy szép, az nem jelenti azt, hogy az szakmailag is rendben van.

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló, fotózásra készülőkhöz?

Abban az esetben ha alkalomra szeretnének fotózást, pl.: Karácsonyra, akkor gondoljon arra, hogy ez nem csak az ő ötlete, ergo amint lehet, foglaljon időpontot, mert igen gyorsan betelik az a keret, amit ki is tud adni az adott alkalomra a fotós. Ugyan ez érvényes az esküvői fotózásra, érdemes egy évre előre időpontot foglalni.

Továbbá, ha gyermeket fotóztatnak, természetesen a szülő fizet, mi dolgozunk, de a szülőnek ugyanúgy ki kell venni a részét, ugyanis mi hiába vagyunk aranyosak, elbűvölőek akkor is egy idegen leszünk a gyermeknek, és ha éppen félénkebb is, szükség van a szülőre aktívan. Lehetőleg gyermeket ne fáradtan hozzuk fotózásra, és ha megoldható, nem is nagyon borítsuk fel a kis kialakult ritmusát, megtalálható az az idő pont, ami kedvező neki, és jókedvűen jön.

Persze ez már nevelés kérdése, és éppen a másik véglet, amikor a gyermek annyira aktív, hogy a nem olcsó berendezést játszótérnek tekinti, vagy éppen annyira szaladgál, hogy két óra alatt lehetetlen párnál több használható képet készíteni, ilyen helyzetben is a szülő segítségére van szükség, hogy kis fegyelemre intse a csemetét.

Talán annyit kérnék még, hogy rendezvényeken ne akadályozzuk azzal a fotós munkáját, ha például beállítja az esküvős párt egy fénykép erejéig, mondjuk lánykérés után, akkor ne álljunk be elé, hogy aztán ő kerülgessen minket, mivel a képeket a megrendelő úgyis megkapja, valószínűleg nem kezeli titkosan.  Viszont a fényképésznek dolgoznia kell, a megrendelő és saját érdekében is, el kell kapnia azokat a megismételhetetlen pillanatokat, például amikor anyuka meghatódva törölgeti a könnyeit, és ha ebbe belemászik valaki a kis kompakt gépével, az nem túl szerencsés, mert a fotósnak azért fizetnek, hogy jól végezze  a munkáját és elkapja ezeket a pillanatokat. Természetesen akinek jólesik fotózzon, csak vegyük figyelembe a másik munkáját.

– Mit tanácsolsz kezdő fotósoknak?

Nem szeretnék technikai dolgokba menni, mert akit érdekel, úgyis utána jár, inkább csak jó tanácsokat adnék.

A mai kompakt gépek pont arra vannak kitalálva, ha valaki nem akar bajlódni mindenféle beállítással, hanem csak meg szeretné örökíteni a családi pillanatokat, nyaralás élményeit. Ezek a gépek nyújtanak olyan lehetőségeket, hogy kiválassza az ember, hogy milyen fényviszonyok között akar fényképezni, vagy éppen milyen témát. Nem kell senkinek bemutatni a sötét, vagy elmosódott képeket. Lehet választani beállítást napos, borús időre, de még lámpa fényre is, így a gép automatikusan elvégzi azokat a beállításokat, amivel kicsivel élvezhetőbbek lesznek a képeink. Gyermekek köztudottan nem szeretnek egy helyben megmaradni, így őket ajánlatos a sportesemény, vagy mozgó téma beállítással fotózni, így kevesebb eséllyel mosódik el a képünk. Szóval, nyugodtan használjuk ki a gépünket segít nekünk.

Lehet közelebb menni a témához, vagy közelíts rá a gépeddel arra, amit meg szeretnél örökíteni, ezzel elkerülöd, hogy sok felesleges dolog elterelje a figyelmet a képen a fő témáról. Gondolom mindenki látott focimeccs közvetítést, és mikor a nézőket mutatja a kamera, rengetegszer látunk vaku villanást… Teljesen feleslegesen. Ha a téma olyan messze van, hogy felesleges a vaku, kapcsold ki, csak meríti a gépet.

Nagyon fontos: TELEFONT NEM RAKUNK adathordozó mellé közvetlenül közel SOHA! SOHA! SOHA!!! Ugyanabba a zsebbe, egymás mellé ne tegyük a telefont a memóriakártyáva, pendrive-val, mert elég egyszer megcsörrennie a telefonnak és megsérülnek a képeink, vagy el is vesznek .

Komponálj! Ha portré képet, vagy csoport képet készítesz, gondolj arra, hogy a háttérben ne legyen semmi csúnya. Persze hülyén hangzik, de ha az ember nem arra koncentrál, csak kitalálja,hogy a család álljon össze egy képre nem fog arra figyelni, hogy például a meglátogatott vár kapujában, ahol elkészíti a fényképet, minimum egy ronda kuka ki van rakva. Figyeljünk erre akkor is, hogy ha odaállítunk valakit valami érdekesnek tűnő műemlék vagy bármi elé, hogy lekapjuk vele. Eszükbe sem jut a háttér, rossz esetben ez otthon sem fog feltűnni, de nagyon szerencsétlenül tud mutatni, ha az alany fejéből egy ,,fa nő ki,” vagy oszlop, tábla bármi.

– Mit javasolsz azoknak, akik fotóshoz készülnek?

Azt, hogy mikor keresünk fel egy hivatásos fényképészt azt csak a mi igényeink döntik el, hogy szeretnénk-e ilyenre áldozni. Természetesen nagyobb eseményre érdemes fényképészt hívni, bár sok lelkes vendég fényképez, de a vendégnek az a dolga, hogy élvezze az alkalmat, aki nem ebben dolgozik, nem feltétlenül tudja, hogy mikor hol kell lenni, hogy a legelőnyösebb képet készíthesse el.

A fotós megválasztása előtt mindenképp nézzük meg az eddig elkészült képeit, hogy legyen némi fogalmunk arról, hogy az árért, amit meghatároz mit fogunk kb. kapni. A publikált képek természetesen a legjobban sikerültek, de némi elképzelést már nyújt a színvonalról, és arról, hogy milyen retusálási stílust alkalmaz a fotós.