Az iskolaudvaron kezdőtött minden, azóta megjárták a Camino-t, végigküzdötték a kamaszéveket, most pedig ikreknek nézik őket, reggeli SMS-eket írogatnak egymásnak, szökevény gyöngytyúkokat mentenek, cuki matricákkal díszítik a kalendáriumuokat, és együtt készülnek Lilla esküvőjére. Nagyon röviden Lilla és Marcsi barátsága ennyi, hosszabban pedig a folytatásban következik, ajánlom olvasásra, mert csak még vidámabb lesz tőle ez a keddi nap!

Mondjatok először pár szót magatokról! :)

– Marcsi vagyok, 29 éves, egy élelmiszer-kiskereskedelmi cég külső és belső kommunikációjáért, munkaügyeiért felelek. Szeretem a kreatív dolgokat, legyen szó művészetről, vagy hétköznapi örömökről.

– Lilla vagyok, 28 éves közgazdász. Szeretem a kreatív cuki dolgokat, a színes tollakat, a matricákat és a rózsaszínt.

Most pedig a barátotokról.

M: Lilla 28 éves és szereti a rózsaszínt.

L: Marcsi (nekem csak Maris, de most maradjunk a formalitásoknál) egyrészt teljesen kattant, másrészt viszont komoly, ha a helyzet úgy kívánja. Rengeteget lehet vele nevetni (néha a fulladásig röhögni). Próbálja titkolni, de elképesztő tehetsége van az íráshoz, alig várom, hogy az első regényét a kezembe vegyem.

Mikor és hol ismerkedtetek meg? Hány évesek voltatok? Mire emlékszel az első találkozásról?

M: 10 évesen új iskolába kerültem, ahol a tanárok ismerkedő kirándulást szerveztek az új osztálynak. Ahogy beléptem a kapun, minden szem rám szegeződött, és a csapatba verődött gyerekek elkezdtek pusmogni. Csak álltam és szorítottam a Barbie-s hátizsákom vállpántját, mígnem kiszúrtam egy másik kislányt, aki az apukájába kapaszkodva bömbölt. „Na, ő pont úgy érez, mint én”, úgyhogy odamentem, és megkérdeztem, hogy hívják.

L: 10 évesek voltunk, amikor 8 osztályos gimnáziumba kerültünk. A tanév elején volt egy ismerkedő kirándulás. Senkit nem ismertem és akkori énemnek megfelelően nyomtam a bőgőmasinát. És akkor odamerészkedett Marcsi.

Miben vagytok egyformák?

M: A minap együtt ebédeltünk, és egy idős bácsi odajött hozzánk megkérdezni, ikrek vagyunk-e – a sok közös tulajdonságunk közül talán ez a legmegdöbbentőbb, mert szinte naponta kapunk hasonló kérdéseket. Hirtelen ránézve egy fényképre néha én sem tudom, épp melyikünk van rajta.

L: Rengeteg dologban. Sok közös hobbink van és a személyiségünk is nagyon hasonló. Sőt sokszor megkérdezték tőlünk, hogy testvérek, extrém esetben ikrek vagyunk-e.

Miben különböztök?

M: Lilla finnyás. Nem eszik meg különböző zöldségeket, és ezzel teljesen kiborít. De próbálkozik, a kedvemért már polipot is evett, úgyhogy nincs okom panaszra.

L: Marcsi bölcsész, én közgazdász vagyok. Mindig imádtam a matekot, ő az irodalmat szerette. Marcsi sokkal elemzőbb típus, mint én, de ebben már sokat fejlődtem a hatására. Marcsi lényegében bármit hajlandó megkóstolni és az őrületbe kerget a tengeri herkentyűkkel. Marcsi imádja a madarakat, míg én ki nem állhatom őket.

Mi a legviccesebb vagy legemlékezetesebb közös történetetek?

M: Egyszer a szüleim elutaztak, és Lilla átjött vigyázni a házra, no és a baromfiudvarra. Ez persze pont azon a napon történt, amikor a gyöngytyúkok rájöttek, hogy tudnak repülni. 40 gyöngyös robbant ki az utcára, kézben kellett behozni őket. Lilla utálja a madarakat, ezért amikor talált egyet a fűben, rádobott valamit, és én fogtam meg. Néha még álmodok ezzel a délutánnal…

L: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert rengeteg közös élményünk van. Mindenképpen kiemelném a Caminot, mert az igazi barátságpróba volt.

Mi volt a legjobb ajándék, amit tőle kaptál?

M: Abban az évben, amikor felszedtem néhány kilót, szilveszterkor elsírtam magam, mert úgy éreztem, hogy mindenben borzasztóan nézek ki. Lilla órákkal a buli előtt érkezett, és hozott nekem egy kis fekete ruhát, ami azóta is az egyik legszexibb darab a gardróbomban.

L: Rengeteg aprósággal lepjük meg egymást. Én azokat imádom a legjobban, amiket ő kreatívkodott össze, például egy kincses ládikó vagy az éjjeli szekrényemen lévő lámpa.

Van valami visszatérő programotok, „szertartás”, amit gyakran megcsináltok?

M: Minden reggelem Lilla emailjével indul. Ha nincs ideje, SMS-t ír, vagy Viber-üzenetet. Nem telik el nap, hogy ne beszélnénk, és ez egy olyan védőháló, amiből kevés adatik az embernek. Természetesen mindemellett szoktunk szertartásosan pénzt költeni (csupa cukiságra), egymást hergelve fogyókúrázni, színes papírokat vagdosni-ragasztgatni a kalendáriumunkba, Taylor Swiftet bömböltetni a kocsiban, napokig gyalogolni és még sorolhatnám. :)

L: Az utóbbi időben alakult ki, és nagyon szeretem, hogy minden napot egy email váltással kezdünk. Beszámolunk arról, mi a helyzet, mik a tervek, hogy haladunk a mindennapi teendőinkkel. Ha időnk engedi, körbevesszük magunkat matricákkal és színes tollakkal, hogy a kalendáriumunkat díszítgessük.

Mit szeretsz a másikban a legjobban?

M: Az őszinteségét, az egyenességét, a harsány, erős, nőies stílusát, az önállóságát, talpraesettségét. A barátnőm, látom minden gyengeségét, de még így is ő a példaképem.

L: Szeretem, hogy nem fél kielemezni élethelyzeteket, terveket, lehetőségeket. Szembe tud nézni a valósággal és két lábbal áll a földön. Őszinte és egyenes, ami a szívén, az a száján típus.

Mi az, amit a másiktól tanultál?

M: Hogy vállaljam magam, mondjam ki, amit gondolok, és senkivel ne foglalkozzak!

L: Pontosan az előbb említett elemzőképességet és ezért végtelenül hálás vagyok neki.

Mi volt a legnagyobb kihívás, nehézség, bukkanó, amin együtt átmentetek?

M: Kamaszkoromban dúltak a hormonjaim, és féltékenykedtem Lilla többi barátjára. Dinka egy időszak volt, de szerencsére hamar kinőttem. Pasikon nem veszekedtünk, mindig sikerült őket felosztani.

Hogyan oldjátok meg a konfliktusokat?

M: Minden hátsó szándék és gonoszkodás nélkül (!) lehülyézzük a másikat. Gyorsan hat.

L: Nem is igazán emlékszem konfliktusokra. Mindig kontroll nélkül megmondjuk a másiknak a véleményünket, de csupa szeretetből.

Szerinted mitől működik jól a barátságotok?

M: Olyan szinten egymásra vagyunk hangolva, hogy sose unjuk egymás társaságát, egyszerűen nem fogy el a beszédtéma (az egy hónapos zarándokútról hazajövet már délután a telefonon lógtunk). Nincs játszma, nincs tabu, nincs bizonytalanság a kapcsolatunkban.

L: Nehéz megmondani, teljesen evidens az egész. Nincs benne semmi erőltetettség.

Volt olyan, hogy eltávolodtatok egymástól?

M: Érettségi után más egyetemre kerültünk, majd két évig Lisszabonban dolgoztam. De sem az eltérő élethelyzet, sem a másik ország nem volt elég ahhoz, hogy megszakadjon köztünk ez a bensőséges kapcsolat. De még a fizikai sem, mert Lilla a világ végére is utánam utazott.

L: Volt egy rövid időszak, amikor kicsit eltávolodtunk a gimiben, de az érettségi után valahogy észrevétlenül kerestük egymás társaságát, annak ellenére, hogy másik egyetemre mentünk, Marcsi külföldön is élt egy ideig, a kapocs mégis egyre szorosabb lett.

Van valami nagy, közös tervetek 2015-re? Mi az? :)

M: Lili férjhez megy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (sikítás) Nagyjából egy időben az eljegyzéssel az én párkapcsolatom összeomlott, 8 év együtt járás után szakítottam a barátommal. Egy ilyen helyzetben magától értetődően megjelenik a barátnők között az irigység, a harag és a keserűség, amiért más veheti fel a menyasszonyi ruhát. Én viszont a legsötétebb pillanataimban is hiába vártam ezeket az érzéseket. Lilla és Márk végig fogták a kezem, a kapcsolat válságától a sokkon át a lábadozásig. A Valentin-napot is velük töltöttem (azt mondták, „unják egymást”), az esküvőjükön pedig rám osztották a legkiemeltebb szerepet (tanú leszek, és főkoszorúslányként vezetem a vőlegényt). A készülődés minden percét szeretettel és őszinte örömmel élem át, miközben tisztában vagyok ennek az érzésnek a rendkívüliségével.

L: Az egészséges életmód elérése állandó célunk, és ebben elég produktívan tudjuk egymást rugdosni, ha szükséges. Idén nekem szinte minden szabadidőmet kitölti az esküvői őrület, amiben maximálisan a segítségemre van, ezért imádom.

HA TE IS BEMUTATNÁD A BARÁTODAT, JELENTKEZZ ITT!

A sorozat többi beszélgetését itt olvashatod el.