Elérkezett az ideje, hogy rendszerezzem a legutóbbi angliai kalandunk történetét, és megosszam a sztorikat, megfigyeléseket, és főként a fotókat. :) Miután átgondoltam, hogy miről is szeretnék írni, arra jutottam, hogy a múltkori utazásunkkal ellentétben nem időrendben fogok haladni az útibeszámolóval, hanem tematikusan.
Az útunk apropója ezúttal elsősorban nem a városnézés és a pihenés volt (bár ha már ott jártunk, arra is bőven kerítettünk sort!), hanem az, hogy Európa számos szegletéből érkezett női online vállalkozókkal találkozzunk, tapasztalatot cseréljünk, és előrelépjünk olyan ügyekben, amik mindannyiunkat érintenek. Emiatt az első útibeszámoló cikkemben szokásomtól eltérően egy kicsit szakmázni fogok. Remélem, akit nem érint közvetlenül a téma, az is érdekesnek találja majd. :)
Egy kis háttérsztori
Szóval történt az, hogy 2015. január 1-től új EU-s ÁFA-törvény lépett életbe, ami eredeti szándékával ellentétben nagyon durván hatással van a digitális kisvállalkozói piacra. Röviden összefoglalom a szabályozás hátterét: az online kereskedők nagyágyuit (köztük az Amazont, a Google-t és az Apple-t) szerették volna kicsit megregulázni, ugyanis Luxemburgba és/vagy Írországba költöztették a székhelyüket a kedvezőbb adófeltételek miatt. Megoldásnak kitalálták, hogy a digitális termékekre (pl. e-könyvek, hangoskönyvek, MP3-ak, mobil appok) ezentúl ne a cég országának ÁFA-törvényei vonatkozzanak, hanem a vevő országába kelljen azt befizetni a vevő országának szabályai szerint — így ugye tök mindegy, hogy Amazonék Luxemburgban vannak-e vagy sem, mert a vevő lakhelye lesz a lényeg. Ez egyebek mellett azzal jár, hogy minden egyes vásárlásnak az adatait több oldalról le kell igazolni, vezetni, iktatni, országok szerint leosztani, kiszámolni, bevallani, befizetni.
Igen ám, csak azóta, hogy ezt a törvényt kitalálták (2007-ben!), elég durván megváltozott a digitális piac. Megjelentek az online kisvállalkozók, akik nem Amazon-méretű stábbal és büdzsével dolgoznak (nekik ugyanis meg se kottyan, hogy az ötven fős pénzügyi osztály mostantól már ezzel is foglalkozik), hanem általában egyszemélyesek, otthonról intézik az ügyeiket, és pontosan az online világ adta lehetőségek miatt tudnak egyáltalán vállalkozni. Grafikusok készítenek vektorrajzokat, anyukák árulnak pdf-ben kötésmintákat, kezdő bandák dobják piacra saját feltételekkel a zenéjüket a saját honlapjukon, startupok fejlesztenek mobilos applikációkat, írók adnak ki magánkiadásban e-könyveket, és nagyon sokan tartanak online tanfolyamokat (szövegekkel, hanganyagokkal vagy videókkal, online zárt felületeken, letölthető munkafüzetekkel, satöbbi). Ez mind digitális szolgáltatás, és mindre vonatkozik a törvény, ami nagyvállalati szintű adminisztrációt ír elő a legkisebb mikrovállalkozóknak is.
Nem mindenki tudja, de Ádámmal van egy közös, családi cégünk (ketten vagyunk benne, még kisvállalkozóknál is kisebbek vagyunk), ami összefogja mindazt, amit csinálunk. Az ő ügyeit, meg az én ügyeimet, meg a közös ügyeinket. :) Minden, amit a bloggal kapcsolatban művelek, a cég alá tartozik, legyen az tanfolyam, előadás, külsős cikkírás, a könyvem, satöbbi. Mivel 2015-ben bővíteni akarjuk a portfóliónkat online tanfolyamokkal (nekem is lesz sajátom, meg Ádámnak is sajátja), amint meghallottuk tavaly, hogy készül ez a törvény, és minket is érinteni fog, elkezdtünk utánanézni. Hiszen mondjuk az online tanfolyamomat megveheti majd bárki Magyarországon kívül is — nagyon sok olvasóm van a környező országokból, de Németországból és az Egyesült Királyságból is! Nem lenne fair, ha kimaradnának a buliból. Mi van, hogyan van, és egyáltalán, mit lehet tenni, hogy tudunk megfelelni a törvényeknek, vagy van-e még lehetőség módosításra?
Így kerültünk kapcsolatba tavaly év végén az EU VAT akciócsoporttal (VAT = value added tax, azaz ÁFA). A csoport azért jött létre, hogy minél nagyobb körben terjessze a hírt, hogy ez a szabályozás nem csak azokat érinti, akik külföldről szoktak vásárolni (és mondjuk most már magyar, 27%-os ÁFÁt kell fizetniük egy-egy termékért), hanem sokkal több embert: olyan vállalkozók százezreit, akik nem is biztos, hogy hallottak a dologról. Szólni kell továbbá a brüsszeli döntéshozóknak is, hogy hahó, itt vagyunk, baromira nem ránk találták ki a törvényt, viszont minket korlátoz. (Már csak azért is szólni kell, mert a tervek szerint a teljes kereskedelemre ki akarják terjeszteni a jövőben ezt a „vevő helye szerint áfázz” törvényt, ami aztán tényleg mindenkit érinteni fog.)
Magyarországról jöttünk, mesterségünk címere: @
Ez volt az egyik oka tehát annak, hogy Londonba utaztunk, hogy találkozzunk az akciócsoport egyik vezetőjével, Clare Josával, illetve azokkal a vállalkozókkal, akikkel menet közben összeismerkedtünk, összebarátkoztunk. Egyrészt kitárgyalni, hogy merre tovább, másrészt kapcsolatot építeni, és egyáltalán, beszélgetni személyesen is. :) Mutatok egy képet, mert nagyon büszke vagyok Clare-re és a csapat többi tagjára, hogy energiát és időt nem kímélve ezen dolgoznak és hatalmas eredményeket érnek el. Pont aznap, amikor találkoztunk Clare-rel, délelőtt benn volt David Cameron regnáló brit miniszterelnök egyik főtanácsadójánál a Downing Street 10-ben, hogy elmagyarázzák, mit jelent ez a törvény a kisvállalkozóknak Európa-szerte — melynek hatására Cameron pár héttel később már Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét szólította fel: gondolják át az egészet, lehetőleg mihamarabb.
Clare-ék azóta Brüsszelben is voltak, ahol több tucat európai parlamenti képviselőt és magas szintű döntéshozót állítottak az ügy mellé. A tavaly év végi káoszhoz képest most nagyon úgy tűnik, hogy lesz pozitív változás az ügyben — feltéve, hogy a többi EUs tagállamban is elegen hallatják a hangukat a kisvállalkozói szektorból. Éppen ezért mi is azon dolgozunk, hogy itthon minél többekhez eljusson a hír. A magyar eredmények egyike (újabb büszkeség ♥) az Indexen megjelent cikk, melyben Ádám beszél az egész dolog hátteréről. Az akciócsoport magyar kontingenseként egyik feladatunk a felmérést segítő kérdőív lefordítása és terjesztése volt, úgyhogy ezt itt most meg is osztom: ha vállalkozó vagy, kérlek, töltsd ki (nem baj, ha nincs – még – digitális terméked), hogy a csapat minél jobban tudja képviselni az érdekeidet, és hogy az EU döntéshozói is lássák, hogy ez nem csak néhány emberkét érint, mint ahogy most még több, eddig nem meggyőzött kulcsfigura azt elképzeli.
„Valósítsd meg az álmaidat!”
Más online vállalkozókkal találkozni egyébként mindig élmény. Még határokon túl is hasonló nyűgökkel küszködünk, úgyhogy folyamatosan bólogattunk egymásnak, hasonlóak az élményeink. „Az ismerőseim nem értik, hogy mit csinálok, azt hiszik, csak otthon ülök egész nap, és Facebookozom.” „Simán beállítanak napközben bejelentés nélkül, hiszen én otthon dolgozom, pedig nekem is munkanapom van!” „Folyamatosan elhívnak hétvégén mindenhova, pedig éppen egy új terméket dobok piacra, ilyenkor nincs szünnap, amíg nem végzek.”
Az egyik találkozón úgy eldumáltuk az időt, hogy csak homályos/fénytelen képet sikerült lőni, de nem baj. :) Piros kabátban Ariadna, webdesign szakértő Lengyelországból, vele külön is bandáztunk a Borough Marketnél; tőle jobbra Taneka, aki tizenévesen költözött Londonba Jamaikából, és épp most kezdett egy új vállalkozásba a városban.
Érdekes és inspiráló volt látni, hogy például Britanniában mennyivel egyszerűbb elindítani egy vállalkozást — amikor az itthoni kezdőtőkéről, járulékokról, adókról meséltünk, mindenki hüledezett, aztán úgy adtak körbe minket egymásnak, mint valami horrorsztorit. „Mondjátok el neki is, hogy nálatok mennyi az ÁFA!” Kinn magánszemélyként és vállalkozóként is eleve adómentes az éves első 10 ezer fontnyi bevételed (ez most kb. 4 millió forint, és a határt évről évre emelik), és utána sávosan adózol. De nem úgy, hogy ha 11 ezret keresel, akkor 20% jön le az egészből, hanem csak a „fölét” számítják oda, tehát az 1000 font 20%-a az adó. Mindez persze azután van, hogy leírtad a költségeidet, ami szintén sokkal barátságosabb és életszerűbb rendszer szerint működik. Magát a vállalkozást pedig úgy lehet elkezdeni, hogy egyszerűen elkezdesz árulni dolgokat, aztán a következő adóbevalláskor szólsz, hogy csókolom, nekem volt bevételem, ennyi volt, szerintem abból ennyit kell adózni, tessék, pénz. Ők meg visszaírnak, hogy „de ügyes vagy, köszi, csak így tovább„. Na jó, persze nem ilyen stílusban, de az elv nagyjából hasonlóan pofonegyszerű. Az adóbevallás egy 1 oldalas papír, bár most szűntették meg és lett belőle egy online űrlap. :)
Így lehet az, hogy keresetkiegészítésként simán bárki el tud kezdeni valami apróságot. Mondjuk horgolt kiscipőket árul. Vagy Skype-on dolgozik szakértőként – jogi tanácsot ad, nyelvet tanít, étrendet tervez, meditációt vezet. Vagy virtuális asszisztensként dolgozik egy másik kontinensen élő vállalkozónak. Vagy grafikusként Facebook borítóképeket tervez startupoknak. És éves 10 ezer font bevétel alatt egy pennyt nem kell az államnak befizetnie. Ebből pedig később még bármi kinőhet! Ez nagyon sok nőnek remek lehetőség az önállósodásra, vagy hogy a gyermekvállalás után újra dolgozni kezdhessen, naponta annyi órában, amennyit ő maga szeretne. Ezen a helyzeten pedig tovább javít az internet, és az otthonról végezhető szolgáltatások adottságai — nem meglepő, hogy a digitális vállalkozók nagy része nő. Pont ezért nagy gáz az új EU-s ÁFA-szabályozás, mert olyan embereket kötelez bonyolult, költséges és gyakorlatilag felesleges adminisztrációs feladatok folyamatos ellátására, akiknek lehet, hogy ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy bármit is felépítsenek saját erőből.
Azért is Angliában volt a legnagyobb egyébként a felhördülés az ügyben, mert ott annyira vállalkozóbarát a környezet, hogy az ÁFA mint olyan sem érinti a kezdő vállalkozókat — az ÁFA-határ ugyanis eredetileg éves 81 ezer font (kb. 33 millió forint), kivéve a digitálisoknak, akiknek az új szabályok szerint az első fillér után kell ÁFA-t számolni, vezetni, bevallani, országonként. Szóval az, aki eddig havonta pár száz fonttal egészítette ki a konyhakosztot mondjuk az Etsy-n árult nyomtatható grafikáival, annak most már fel kell bérelnie egy könyvelőt (az eddigi ügyeihez eddig sem volt szükség erre, hiszen nem adózott bonyolultan), és lehet, hogy még plusz embert is kell alkalmaznia, hogy figyelje, hogy melyik országból jöttek a vevők, oda milyen adószámmal tud fizetni, mennyit, mi ott az adóbevallás határideje, satöbbi satöbbi. Nagyon sok mikrovállalkozó egész egyszerűen azt mondta, hogy nekik ez annyi pluszfeladat, hogy inkább hagyják a fenébe az egészet, mert így csak veszteséget tudnak termelni.
Az új szabályozással pont a kicsik nem tudnak megerősödni, esélyük sincs megnőni, nagyobbnak lenni, és urambocsá’ valaha elérni a 81 ezres ÁFA-határt, ezzel is keresztbe téve annak a nyugatabbra elterjedt szemléletnek, hogy az állam is, és te is hosszú távra tervezel. Az angol adórendszer amúgy ugyanis arra fókuszál, hogy mindenki jobban jár, ha te nem szívsz, ezért megéri téged segíteni, mert ha megerősödsz, növekszik a bizniszed, akkor munkahelyeket teremtesz, hozzáteszel a gazdasághoz, és idővel többet is adózol majd. Az viszont senkinek sem jó, ha rögtön az elején adózol baromi sokat, akár annyira sokat, hogy el se tudj indulni, vagy csak döcögsz és soha nem tudsz egyről a kettőre lépni. Mivel ilyen a kinti környezet, eszébe se jut az embereknek kiskapukat keresni és szürkén (vagy neadjisten feketén) dolgozni, mert nincs rá szükség. Miért is tennék? Teljesen élhető a rendszer. Több pénz marad az emberek zsebében, a vásárlóerő is nagyobb, többféle dolgot tudnak megfizetni, és az ilyen szemléletű országokban tényleg igaz, hogy csak egy jó ötletre van szükséged, és el tudod kezdeni megvalósítani az álmaidat.
Egyébként ez az egyik oka szerintem annak, hogy az angol nyelvről lefordított, főleg amerikai eredetű üzleti és önsegítő könyvek nem állják meg itthon a helyüket. Itthon nem mondhatod, hogy „csak az nem kezd vállalkozni, aki nem akar!” Kell ugyanis még hárommillió forint törzstőke, ha céget akar valaki alapítani (hála a magasságosnak azután emelték meg, hogy mi indultunk, előtte „csak” ötszázezer forint volt, és hát azt se két nap volt összespórolni…), vagy olyan adóterhei vannak rögtön az elejétől, hogy kapásból kétszer annyit kell termelnie, ami egy kezdőnek nem biztos, hogy összejön. És akkor még egy forintot nem költött eszközökre, a terméke fejlesztésére, kommunikációra, marketingre, és nem beszéltünk arról sem, hogy idővel fel kell vennie egy alkalmazottat, hogy bírja az adminisztrációt, de az után az ember után is annyi járulékot kell fizetni, hogy nem biztos, hogy kitermeli azt a bevételt a felvétele… Megmondom őszintén, ezért is hagytam fel annak idején a „millió dolláros ötletek” témájú könyvek olvasásával, mert itthonra nem az a nógatás kell, hogy „ugyan, álmodj nagyot és valósítsd meg!”, ez ugyanis még csak a fele a történetnek, jó része nem azon múlik, hogy juj de szépeket gondolsz és van egy jó ötleted.
Szóval ilyenek voltak azok a horrorsztorik, amikkel rémítgettük kedves kollégáinkat. :) Az mindenesetre nagyon bíztató volt, hogy sokan teljesen helyfüggetlenek; hol innen, hol onnan dolgoznak és viszik a céget a neten keresztül. Annyira jó volt hallgatni őket! :) Ezért szuper az internet, és az online vállalkozás pont erre ad lehetőséget, hogy nem vagy röghöz kötve, bárhonnan végezheted a munkádat, földrajzi korlátok nélkül. És pont ezzel áll szöges ellentétben az új ÁFA-szabályozás, szóval azért is hördült fel ennyi ember — ez egy nagy visszalépés mindenkinek. Ezért volt csodálatos látni azt, hogy amikor Európa-szerte egy csomó nő összefog, akkor saját erejükből tényleges változást tudnak elérni a világban.
Ha végigolvastad, akkor pacsi, remélem, érdekesnek találtad. :) Szeretek erről a témáról beszélni, bár tudom, hogy nem egy szokványos „női életmódblog” téma, de azért szeretem azt hinni, hogy az enyém nem is egy szokványos női életmódblog, úgyhogy úgy döntöttem, ez most idefér. :)
A következő Londonos cikk már inkább turistásabb lesz, és lesz benne sok kajafotó. Folyt. köv!
Kis magyar valóság:
„Zsolt és Éva megpróbálta. Másfél évig voltak vállalkozók Magyarországon: belekezdtek egy street food vállalkozásba, aztán hagyták a francba az egészet. … Könnyen lehet, hogy Zsolt és Éva tényleg nem való vállalkozónak. Ők ugyanis becsületesen akarták csinálni. Csalás nélkül. Nem ment.”
https://index.hu/gazdasag/2015/04/09/vallalkozas_gasztronomia_hivatal_vendeglatoipar_afa_burokracia_nav_adozas_adohivatal/
Szia!
Elolvastam a cikket, nagyon örülök, hogy szóba került, de közben felmerült bennem néhány kérdés is. Én is árulok digitális terméket, jelenleg az Etsy-n 8szabásmintákat) de egyelőre csak adószámos magánszemélyként. Megkérdeztem a könyvelőmet, aki azt mondta semmi teendőm nincs vele, mert magánszemélyként árulom, magánszemélyeknek. Így nem kell fizetnem ÁFÁ-t az eladásaim után. Az adószámos magánszemélyes értékesítéssel az a gond ugye, hogy nem lehet rendszeres és üzletszerű, mert akkor vállalkozási formát követel a dolog. éppen folyamatban van az átállás a vállalkozói létre. (Nem egyszerű…) Jelenleg az alanyi ÁFA mentes körbe tartozom (6 millió forintos éves bevételi határ alatt vagyok) magánszemélyként is, de vállalkozóként is ezt veszem igénybe. A kérdés a következő: Ha alanyi ÁFA mentes vagyok itthon, akkor az EU-s értékesítésim miatt miért kell ÁFÁ-t (be)fizetnem? Hiszen a bejegyzésben is volt szó róla, hogy az angolok is ismerik ezt az adómentességi intézményt (csak ugye, magasabb a határ), gondolom a többi Eu-s tagállamban is lehet ilyen. Tehát, ha itthon nem vagyok ÁFA körös, akkor az EU-s eladásaim után nem kaphatok ÁFA fizetési mentességet?
Szia!
Abban az esetben, ha külföldi vevőd van digitális kézműves termékre (a szabásminta ebbe a kategóriába tartozik), akkor akkor is az EU ÁFA hatálya alá esel, ha te egyébként Mo-n belül alanyi áfamentes vagy. (Ugyanezért vannak ki a britek is, mert ott a legtöbb ember a helyi áfahatár alatt van, de a digitális termékekre ez nem vonatkozik!)
Az Etsy konkrétan egy elég problémás eset, mert nagyon sokáig megpróbálták letolni magukról a felelősséget, és hónapokig azt állították, hogy ez őket nem érinti. Január 20-án adtak ki egy nyilatkozatot (https://blog.etsy.com/en/2015/update-european-union-rules-on-digital-item-sales/), amiben azt írják, hogy be fogják tartani a törvényt, és mint az eladásokat kezelő szerv, intézik az EU ÁFÁval kapcsolatos kötelezettségeket. Ez azért van, mert az Etsy egy „marketplace”, és rajta keresztül zajlik a vásárlás, nem te magad bonyolítod a vásárlást egy saját webáruházból.
Nézz körül a saját Etsy fiókodban, hogy ezt jelölik-e valahol, vagy látsz-e valami változást, mert több helyen azt látták az EU VAT csoportból, hogy bizony az összeg, amit levesznek tőled eladás után, az kicsit vagy jelentősen megnőtt amiatt, hogy most benyelik a plusz áfa költséget. Addig oké, viszont több helyen egyszerűen áfa-függetlenül is megdrágították annak az árát, hogy te rajtuk keresztül adsz el. Nézz körül és nyugodtan lépj kapcsolatba az Etsy supportjával is ezügyben, minél többen kérdezik őket, annál kevésbé úszhatják meg, hogy ezzel foglalkozzanak!
Röviden: rád is vonatkozik, elvileg az Etsy intézi, gyakorlatilag menj biztosra, mert a törvény szerint végső soron a vállalkozó a felelős. (Sajnos.)
Érdekes a cikked, főleg, hogy pont most tervezek én is olyan vállalkozást, amit ez érinteni fog. Csak azon töprengek, hogy hogyan igazoltatod a vevőddel, hogy ő melyik országban él? Ráadásul 2-3 dokumentummal???
Na ez az. Főleg, hogy ugye postacímet sem kérünk be tőle, hiszen pont attól digitális termék, hogy nem postázom… A bankkártya adatait meg nem kapom meg, mindenképpen lesz valami köztünk (PayPal vagy PayU), ami az ő személyes adatait védi, szóval naná, hogy nem kapom meg. És ha éppen a magyar kártyájával vásárol az olasz nyaralása alatt egy zeneszámot, akkor most kinek fizetek ÁFÁt?! Tök hülyeség az egész, nem gondolták át, mert amikor ezt kitalálták, még nem volt iTunes, AppStore, meg SEMMI.
Egészen addig, amig – tisztelet a kivételnek – Magyarországon összekacsintós össznemzeti sport az adóelkerülés (khm, khm: adócsalás), addig nemigen lesz változás sem szabályozásban, sem hozzáállásban:-(
Én is ettől félek. :( De közben tyúk-tojás probléma van, mert a szabályozás is szigorú, tehát „rá vannak kényszerülve” (nagyon idézőjelben mondom!!) a kerülésre egy csomóan, ami miatt szigorúbbak a szabályok, és így tovább, ördögi kör. De vajon ha lazítanának rajta, vagy az adókulcsok változnának, lenne-e pozitív reakció, szabálybetartó nép? Mi történne, ha jönne egy jótündér, és bevezetné mondjuk a brit rendszert? Tudnánk élni vele országos szinten? (Az oké, hogy mi, az eddig is szabálykövető kisebbség nagyon örülnénk.) Vagy esetleg a szegénység-mentalitás („mindjárt elveszik ezt is, addig kell fejni a tehenet, amíg még él”) miatt gyorsan még többet kivennének, eltennének, mielőtt még visszacsinálják a kedvezőbb feltételeket? Tud egy nemzet ilyen múlttal, pszichés háttérrel felelősen élni egy ilyen szabadsággal? Tudnak hosszú távban gondolkodni úgy, hogy eddig lehetőség sem volt rá a napról-napra élés közben? Meg tudják ezt tanulni? Mitől? Kitől? (Költői a kérdésem!) Vagy meg kell próbálni, lesz ami lesz, aztán majdcsak megszokják, hogy nem, nem ideiglenesen jó most, és abba lehet hagyni a parázást? Valahogy végülis változtatni kell előbb-utóbb…
„majdcsak megszokják, hogy nem, nem ideiglenesen jó most, és abba lehet hagyni a parázást?”
.
Amikor ’94-ben Hornék megnyerték a választásokat, nagymamám azonnal mondta, hogy a suliban ne hordjak keresztet a nyakamban. Magyaráztam, hogy most már más, rendszerváltás volt meg minden – erre ő csak annyit mondott: Ötvenhatban is azt hittük.
Nem politizálni akarok, csak arra hoztam a példát, hogy igen nehéz elhinni, hogy most már jó lesz, ha az ember egész életében minden alkalommal pofára esett a reményével. Ma (és a szépreményű rendszerváltás óta egyfolytában) minden létező ágazatnak az a legnagyobb baja, hogy még a jó szándékú ötleteket is dilettáns törvényekkel vezetik be, amik végül többet ártanak, mint használnak. Valahogy sosem azokat kérdezik meg, akik tényleg értenek hozzá, sem azokat, akiket érint. És ami a legrosszabb, mindez nem is érdekli az illetékeseket. Boldogabb országokban utólag is van esély szólni, ha egy törvény félresikerült. Ezért van értelme annak, amit most csináltok, amiről a posztot írtad. És ezért kell ehhez Londonba kimenni, mert itthon esélytelen volna…
Amikor a nyaralásokon a svédasztalnál mindenki tömi magába a kaját, mert „van”. Vagy már jóllakott, de közben keni a zsemlét ebédre, hogy legyen, és csempészi ki a táskájában… Tizeniksz éve nem nagy tétel neki kifizetni egy zsemlét (sem egy háromcsillagos szállodát!), de a görcs, a reflex még mindig megvan. :((
Igen, de valójaban, ha mélyen magunkba nézünk, mi is hibázunk, mi is a rossz gyakorlat apró fogaskerekei vagyunk apró stiklikkel. Tényleg mindenki csak céges célra használja a céges autóját, semmi gyereket suliba viszem vele, semmi bevásárlás, semmi nyaralás? És ha igen, megy utána a cégautóadó? Mindennyian ragaszkodunk a nyugtához a zöldségesnél, szobafestőnél, fodrásznál? MIndenki csak a valóban céges célra használt dolgokat költségeli el és még soha nem az éttermi számlát, könyvesbolti költést, drogériát?
A céges autóhoz nem tudok hozzászólni, de értem, amit mondasz. Szerintem ezek még a kisebb bajok, a számlagyártás sokkal gázabb. Vagy a „jelents be a cégedbe, mert kell nekem egy munkahely”. Ú, hány embert kellett emiatt elküldenem a sunyiba! Ráadásul nem is közeli barátok – van, akinek a szemében a „cég” olyan, mint a „lottóötös”. Megtudja, hogy van, és akkor jön kunyerálni. Na ne.
Valamiféle olyan globális szintugrásra lenne szükség a fejekben, aminek most kevés esélyét látom egyik napról a másikra. :(
Ezen én is sokat gondolkoztam már: azért tombol-e a feketegazdaság, mert ekkorák az adók vagy azért ilyen magasak az adók, mert tombol a feketegazdaság? Több komponensű dolog ez, és tényleg érdekelne.
Meg azon, h tényleg mi történne, ha itt Mo-n is bevezetnék a kinti rendszert? Nem maradna-e meg a félelem ugyanúgy? Ha 10e font fölött keres valaki, bevallaná-e? Ha igen, akkor az igazat?
Nem tudom, az itteni gazdasági helyzet egyáltalán elbírná-e ezt.
de jó hogy leírtad és ilyen részletesen. kíváncsian várom mi lesz! ez sokakat érint. ahogy átgondoltam, digitális tartalom pl. a kézműves eladó helyen árult „szabásminta” (horgolás, kötés vagy valóban varrási tanácsokat adó leírás lépésről lépésre) is. azt nagyon sajnálom, hogy itthon nem lehet belevágni egy ilyen vállalkozásba, óriási a kockázat és ahogy már előttem is írták (én is kiszámoltam), becsületes alkotónak még diákórabérnyi sem marad(na). remélem lesznek változások (itthon is)!
Tudod, Via, amilyen stílusban és hozzáállással te mesélsz ezekről a dolgokról, úgy tényleg van értelme ismeretterjeszteni.
♥
Via, köszi, szuper, hogy megosztottad ezt velünk. Még még még, van itt érdeklődés. És ha esetleg van mondanivalód, akkor szívesen olvasnék a magyar kisvállalkozók helyzetéről (nyilván amenniyre Te belelátsz…) Én is szeretnék saját lábamra állni, saját felelősség, saját tempó stb, és mindig megijeszt a sok teher (adminisztrációs és adó)…odáig is lassan jutok el, hogy hogyan kellene belevágni. Ehhez képest Londonban olyan egyszerű, mint mozijegyet venni :S Van hova fejldőni és hiszek is a mi generációnkban, hogy megtesszük :)
Komolyan nem gondoltam, hogy ennyire pozitív lesz a visszajelzés, mármint azt mertem remélni, hogy nem lesz rohadtparadicsom-dobálás, mert nem szokott lenni, de hogy ilyen jófejek, támogatóak, érdeklődők vagytok… Iszonyúan jól esik! ♥
Itthon mindenképpen találd ki, hogy mi az, amit szeretnél csinálni, mit és kinek értékesítesz, utána pedig elmenni egy jó (!) könyvelőhöz, aki megmondja, hogy ehhez a bizniszhez mi a legmegfelelőbb jogi forma – legyél egyéni vállalkozó, vagy Kft. vagy micsoda.
Szerintem azzal is nagyon sokat tudunk segíteni magunkon és egymáson, ha beszélünk arról a fogyasztó felé is, hogy mivel dolgozunk nap mint nap. Én azt látom, hogy sokan a vevői oldalról annyira nem látnak bele, hogy teljesen félreértik a helyzetet, mondjuk amikor az árazásra kerül a sor. Sokan úgy képzelik, hogy ha adnak nekem mondjuk 10 ezer Ft-ot a munkámért, akkor én azzal a pénzzel besétálhatok a helyi kisboltba, és az utolsó fillérig elkölthetem kajára, pont úgy, mint ő a fizetését. És akkor ezen kiakad, hogy mit nyerészkedek, meg fejben felszorozza, hogy biztos akkor ha napi egy ilyen vevőm van, akkor az havi mennyi vevő, és rohadjak meg a pénzemmel együtt. Nem számolja bele, hogy abból lejön az áfa, az adó, és havi fix költségeim vannak sokaknak bődületes összegben, és akkor még nem beszéltünk arról a tudásról, munkaóráról amit beletettem abba, amit ő megvett (ami idő alatt nagy eséllyel nem kerestem egy fillért sem, mert az időmet a fejlődésre fordítottam).
Az internettel kapcsolatban szerintem amúgy is van egy kis félreértés sokaknál, hogy ami itt van, az legyen ingyen, minden, kivétel nélkül, mert csak. Megfoghatatlanabb egy digitális vállalkozás, mintha almát árulnék, vagy fodrász lennék. De ez általában igaz a kreatívokra (zenészek, festők, írók, stb.) szerintem. Egy szobafestőnek soha nem mondta senki, hogy „fesd ki ingyen a nappalimat, nem szeretnék fizetni, de neked ez nagyon jó referencia-lehetőség, mert nagyon sokan járnak a nappalimban, majd mindenkinek el fogom mondani, hogy te festetted le!” :D
Számítok valamennyi negatív visszajelzésre, ha elindítom az online tanfolyamomat, biztos lesz, aki besértődik, hogy mihez nincs pofám. Pedig nem fog változtatni semmit, a blog továbbra is itt lesz, sőt, szerintem még nyugodtabb és lelkesebb tudok lenni, ha van valami stabil bevételi forrásom, amit én építettem fel, ami az én kezemben van. (Minden, ami kívülről jön – hirdetők, együttműködések – kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan. Vannak jobb és vannak rosszabb időszakok, de nincs ráhatásom arra, hogy ki mire akar felkérni. Erre pedig nem lehet egy életet felépíteni – és könnyen átmehet helyezkedésbe a történet, vagyishogy legyek „eladhatóbb”, változzak meg, hogy minél többen kérjenek fel erre-arra, ami részemről nagyon határozottan ki van zárva, eddig és ezután sem vagyok hajlandó rá.)
Ha nagyobb konszenzus van vevői oldalon is, és érti mindenki, hogy miről van szó, jobban tudunk felszólalni azért is, hogy jobb legyen. Mindannyiunknak.
Én nagyon nem értek az ilyen pénzügyi témákhoz, de a bejegyzésed kifejezetten érdekes volt. Már csak azért is, mert úgy írtál le mindent, hogy még én is megértettem :D
Amúgy meg iszonyatosan megdöbbentő volt olvasni, hogy bizonyos országokban mennyire másképp megy minden, mint nálunk. Sajnos ez tényleg egy horror sztori, csak sajnos nem fikción alapul :( Azért reménykedek, hogy hátha egyszer nálunk is lesz másképp!
A kinti rendszert illetően nagyon sokat lehet köszönni a munkás szakszervezeteknek, meg mindenkinek, aki az elmúlt 100+ évben kivívta ezeket a szabadságjogokat. Az emberek nagyon megbecsülik, amijük van, és küzdenek értük, hogy ne vehesse el senki (minimálbér, adókedvezmények, stb.). Cserébe ők is hasznos tagjai a társadalomnak, dolgoznak a közös jóért, a gazdaság növekedéséért, a fenntartható fejlődésért. Nem azt várják, hogy a vezetőség adja meg nekik, hanem ők dolgoznak meg érte és kikövetelik maguknak. Egészen más lehet egy ilyen mentalitásban felnőni, hogy tudod, hogy nagy eséllyel lesz foganatja annak, ha baromi ügyes és szorgalmas és kitartó vagy. Néha úgy éreztem magam, amikor a kinti kollégáknak meséltem a korlátozó tényezőkről, félelmekről, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Szürreális megoldási javaslataik voltak. „De hát szóljatok az önkormányzatnak, hogy segítse a vállalkozásokat X meg Y programmal és szóljon mindenkinek az EU VATról!” (megnevezett pár helyi nevezetességet) Komolyan, már a végén nem is erőlködtem azzal, hogy elmagyarázzam, hogy ez itthon nem így megy. :( De ez nem magyar sajátosság, a lengyel kolleginával is sokat eszmecseréltünk, ez a közép-európai blokk nagyban hasonló szemléletű a „maszekokat” illetően. Meg állítólag még Franciaország nagyon nem vállalkozóbarát, ott is mindenféle nehezítő tényező van. A UK egyedi, és nagyon jól működő példa, még ha nem is tökéletes. A helyi vállalkozók is tudnak panaszkodni, más szintű gondjaik vannak, de van javítanivaló. Semmi sem hibátlan, de relatíve akkor is előrelépés az, ahogy ők intézik. :) És tesznek a javulásért.
Elolvastam végig amit írtál, attól függetlenül, hogy nem sokat értettem belőle, mert még nem érint, nagyon jónak találom. Nekem nincs vállalkozásom, de majd szeretnék nem vállalkozó, hanem adószámmal rendelkező magánszemély lenni. Rájuk is vonatkozik ez az EU-s ÁFA törvény? Én pl. majd magánkiadásban szeretnék könyvet kiadni, amikor csak a nyomdával van kapcsolatom. Továbbá szeretnék a kézműves dolgaimból eladni mondjuk a Meska-bolton keresztül, meg hasonlókon és a saját blogomon belül is, és majd a könyvet is. Ebben az esetben mi a helyzet? Neked már van ebben tapasztalatod, hiszen könyvet is írtál.
Köszönöm a válaszod előre is.
A vállalkozás nem csak azt jelenti, hogy céged van, egyéni vállalkozóként is vállalkozónak számítasz. Az Egyesült Királyságban nagyon sokan sole traderek vagy partnershipben vannak (ami két egyéni vállalkozót jelent). Ott az a legegyszerűbb forma.
Az új ÁFA-törvény törvény minden EU-ba értékesítő emberre vonatkozik, aki digitális terméket árul, emberi interakció nélkül, automatikusan kiküldve (ahogy írtam is a cikkben: mobil app, podcast, e-könyv, zene digitális formátumban, automatizált online tanfolyam, pdf-ben letölthető digitális anyagok pl. szabásminták, digitális grafikák pl. vektorgrafika).
Mivel a fizikai könyv (nem e-könyv, hanem nyomtatott!) és a kézműves termék (ékszer, táska, ruha, kozmetikai szer stb.) nem digitális, egyelőre az EU-s ÁFA törvény rád nem vonatkozik.
A könyvem terjesztését és értékesítését a kiadó végzi, minden plusz adminisztráció (pl. az e-könyveket illetően) ezzel őket terheli, úgyhogy ez engem ez a törvény közvetlenül könyv-fronton nem érint. Ennek a folyamatában nem vagyok benne, hiszen nem magánkiadásként jött ki. Ezért is nem tudod a blogomon keresztül megvenni a könyvemet – nincsenek nálam a példányok, nem én árulom őket. :)
Köszönöm Via a válaszod, erre voltam kíváncsi és azt érthetően leírtad. Sejtettem, hogy ezt fogod írni, mert én azokat a dolgokat soha nem fogom csinálni, amiket felhoztál példaként, hogy milyen digitális termékre vonatkozik az EU-s ÁFA-törvény. De konkrétan akartam olvasni a nekem szóló válaszodban, hogy rám – meg még sokunkra – még nem vonatkozik, aztán ki tudja, hogy még mit találnak ki a nagy okosok.
Ha most eléggé tiltakozunk, hogy ez így marhára nem lesz jó, remélhetőleg meg lehet akadályozni. Eddig is tök jó eredményeket ért el az akciócsoport, és egyelőre úgy tűnik, hogy hajlandóak a törvényhozók belátni, ha valamit benéztek, és kedvezőbbre módosítani a szabályozást. Pl. létrehoznak egy bevételi határt, ami felett érvényes ez a szabályozás, de alatta nem. Már ez sokat számítana.
A kérdőív most a legjobb eszköz arra, hogy meg tudja mutatni az akciócsoport, hogy csak nem pár emberke „pattog”, hanem EU-szerte fontos ügy ez.
Vegyes érzéseim vannak a cikket olvasva, leginkább a hazai adótörvények és a kisvállalkozók helyzete miatt. Életem legnagyobb anyagi bukása kapcsolódik ehhez elsősorban a jogi környezetnek köszönhetően. Kicsi gyerek mellett kezdtem vállalkozni, épp a saját időbeosztás stb. miatt, egyszemélyes Kft-t vezetve, magyarul minden egyes forint bevétel a saját munkám eredménye volt és hát végeredményben bátran kijelenthetem, hogy az államnak dolgoztam. Szinte alig maradt valami a zsebemben. A legszebb az egészben az volt, hogy mikor eljött a szomorú pillanat, hogy a válás mellett döntöttem, 5 év munkája ment a kukába, mivel muszáj voltam egy stabil cégnél elhelyezkedni (amikor épp nyűglődsz a magánéleteddel, akkor nem annyira hasznos a saját vállalkozás…). Nagyon szerencsés vagyok, mert egy anyabarát cégnél, 6 órában tudtam dolgozni, miközben a még élő vállalkozásomban is kellett fizetni magam után az összes járulékot!!!! (Mivel ez számított főállásomnak továbbra is.) Az addig szépen rendben tartott kis cégem szépen eladósodott és biza azóta sem tudtam lehúzni a rolót, mert egyszerűen nincs a zsebemben annyi pénz, hogy megszüntessem.
Nagyon tiszteletreméltó a harc amibe fogtatok!!! Nagyon szurkolok nektek és köszönöm a köz nevében!
Sajnálom, ami történt, és én is utálom, hogy pont egy kiszolgáltatott réteg (nők, egyedülállók, egyedülálló nők) szívnak a legtöbbet ezzel a rendszerrel… Pedig ha jól működne, mennyire sokat számítana! Ezért is írtam le a kinti pozitív példát, mert amellett, hogy borzasztóan idegesítő a kontraszt, engem valahogy megnyugtat, hogy igen, lehet ezt normálisan is csinálni…
Köszönöm az írást, végre tudom, miről is van szó. Tervben van egy webshop indítása valamikor a jövőben, így engem is érintene a probléma. :( Szerintem is megírhatod önálló bejegyzésben a fejleményeket, szívesen olvasnám a te tolladból. :)
Ha fizikai termékeket árulsz webshopban, egyelőre nem érint ez a dolog. Szólni fogok, ha lesz update!
Addig meg osszátok légyszi a kérdőíves linket, ha ismertek vállalkozókat: https://bit.ly/euvathu Köszönöm! ♥
Szerintem igazán új posztban is beszámolhatsz majd a fejleményekről, nem kell ide kommentben eldugni!
Láthatóan sokunkat érdekel a téma – engem például éppen azért, mert nem vagyok vállalkozó, és érdekel, hogyan élnek azok, akik nem úgy élnek, mint én. :-) Aki meg nem kíváncsi rá, az majd kihagyja a cikket, és kész. Vagy akkor is elolvassa, mert szereti a stílusodat, meg a hozzászólók kiegészítéseit. Én is így szoktam járni ;-)
Köszönöm! ^_^
Ha tényleg érdekel, most éppen azon dolgozunk, hogy az online tanfolyamos szoftver, az online fizetős alkalmatosság, és az online számlázórendszer integrálva legyen egymásba, és automatikus legyen a folyamat, hogy ha valaki befizet, kap regisztrációt a rendszertől, meg hiteles e-számlát e-mailben, és akkor nem kell külön ember arra, hogy manuálisan intézze a dolgokat (mert ugye pont a függetlenedés a lényeg, hogy ne kelljen mindig fizikailag a seggemen ülni egy gép előtt és tudjak élni is). Izgalmas ez az időszak, mármint ez az egész e-commerce, digitális őrület, most fundálja ki mindenki, hogy milyen, így mi alakíthatjuk, és csak azon múlnak a lehetőségek, hogy miket találunk ki! :) Persze ez azzal is jár, hogy nincs egy kész rendszer, amibe be tudunk tagozódni, de igazából én ezt a részét is szeretem. Kreatívabb. :)
Szuper cikk, köszi Via :)
Régen nem értettem, miért van néhány cégnek angliai székhelye…Mostmár értem.
Jajj, ezeket a megjegyzéseket én is „imádom”: „Nem igaz, h most nincs erre 10perced!” Vagy „Úgy könnyű, ha nem dirigál az embernek a főnöke meg nem kell elviselni a hülye kollégákat!” De a legjobb: „Alhatnál akármeddig, miért kelsz hajnalban?” Hmm, nem is tudom…kidobott az ágy? :D
Én nem hibáztatom őket amúgy, nemigen alakult még ki itthon ez a fajta munkamorál.
Igen, meg az is a munkamorál része, hogy én pl. nem várom a pénteket, mint a messiást, mert tényleg szeretem csinálni, amit csinálok. Én nem akarok menekülni a munkámból, nincs gyomorgörcsöm a hétfőktől. (Ha van, akkor tudom, hogy valami félrement, és újra kell értékelnem a dolgokat. Néha előfordul, és akkor leépítek.) Ez persze sok áldozattal is jár, hogy fenn tudjam tartani, de annyi előnye van, hogy egyszerűen megéri. Befektetés. Én is hosszú távra tervezek, és pl. nem akkor akarom elkezdeni az az életet, amire vágyom, amikor már nyugdíjas leszek. Igaz, hogy így nagyobbat kockáztatok, relatíve többet dolgozom (nem tudod óraszámban mérni a „gondolkodást”, amikor a buszon ülve jutnak eszembe gondolatok, vagy a vonaton írok cikkvázlatokat), de nagyon bízom benne, hogy jóval 65 éves korom előtt nagyon-nagyon jó lesz nekem, és szabadon utazhatok, vagy gyereket vállalhatok, anélkül, hogy választanom kéne bármi között. (A rend kedvéért: ismerek több embert is, aki nem tudna és nem is akar vállalkozó lenni, és teljesen boldog úgy, ahogy él! Bizonyítéknak, ha más nem, ott az egész „szeretem a munkám” sorozat. Tudom, hogy nem csak vállalkozóként lehet teljes életet élni. Igazából az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt, amiben ő jól érzi magát, hasznos, jó benne, hozzátesz a közösségéhez azzal, amit csinál. Akár szolgáltat, alkot, tanít, készít, gyárt, beszél, szervez, rendez, intéz, kutat, gyógyít, nevettet, főzz, varr, felszolgál, takarít, vezet, satöbbi.)
Amit írtam is a múltkor valahol (talán kommentben?) az utazós bloggerről, aki egy laza hétköznap reggelen megköszönte a huszonéves énjének, hogy annyit dolgozott azért, hogy ő most itt legyen… Én majd a 29-30 éves Viának köszöngetem majd néhány év múlva. Addig meg teljes gőzzel (+ teljes pihenéssel is, mert a burnout sem visz sehova.) Lehet, hogy most nincs még egy darabig nagyon sok szabadnapunk, de ha így folytatjuk, lehet, hogy akár teljes szabad hónapjaink lesznek majd, utazással töltve, meg amivel akarjuk, muhaha. Persze, biztos lesz majd, aki akkor irigyel. Csak a most beletett munkát nem irigyli senki. :)) Az eredmény az kéne! :D De hát úgy nem is olyan édes a győzelem, ha csak a kezembe nyomják.
A hajnali kelésről: mire hajnalban kettőkor végre elaludtam, ötkor valami baromállat sikeresen becsengetett poénból a lakásba, ahogy ténfergett haza részegen. Kösssssssz. Szerintem hétfő reggel kihúzom a kaputelefont, locsolják ám a tudodmijüket…
Nagyon köszönjük, ezt az írást, én várom a hasonlókat, mert elborzadva reménykedem, hogy egyszer engem is érinteni fog… :)
Nézd, ha bírjátok, igazából ezek jó problémák! :) Meg én szeretek agyalni, új dolgokat kitalálni, tanulni, fejlődni, és erre jobban van lehetőség akkor, ha nem valami Mancika mondja meg, hogy hát te akkor főzzed csak a kávét, köszi. Még így, nehézségekkel együtt is nagyon élvezem, hogy van perspektívám, és tudom, hogy az a része, ami rajtam múlik, az én kezemben van, és mindent meg fogok tenni, ami tőlem telik! Ami meg a többit illeti, ott is megtesszük, amit meg lehet.
Majd lehet, hogy itt néha a kommenteknél update-elek az EUVAT ügyében, ha nem bánjátok!
Nekem tetszett, én szívesen olvasok ilyen jellegű cikkeket is Tőled.
Nagyon jófejek vagytok, köszönöm! :)
Köszi a cikket. Érdekes volt, bár nekem még nincs digitális termékem.
Amúgy meg a nem-vállalkozók tényleg sok mindenben nem értenek meg. Tapasztaltam én is, hogy mindenki azt gondolja, én bármikor ráérek, hiszen nincs főnököm, nincs fix munkaidőm. A másik meg, hogy a bérből és fizetésből élő barátaim nem értik, hogy az én bevételem baromira nem nettó jövedelem, hanem csomó kiadásom van, járulék, adó, irodafenntartási költségek és alig marad utána.. és simán az ő fizujukhoz hasonlítják, hogy mennyit keresek.
Ja, és kitöltöttem a kérdőívet! :)
Köszönjük!
Ó, igen! Mennyi pénz van a (céges) számlámon nem egyenlő, hogy mennyi pénzem van!
Tőlem is gyakran megkérdezik, hogy „mennyit lehet egy bloggal keresni”, én meg visszakérdezek, hogy most a bruttó árbevételre, vagy a nettó árbevételre kiváncsi? (Ami még mindig nem a profit!!!) És melyik hónapról beszélünk? Mert mondjuk az augusztusom általában nullás (ha nem mínuszos…), meg a január is. :D Ettől általában pislognak hármat, aztán hagyjuk a témát. :) Nem tudom megmondani, hogy mennyi a havi fixem, mert nem havi és nem fix, és ötezer dologtól függ. Mikor mennyi. Tanítok? Írok valahova? Dolgozom valakivel? Előadtam valahol? És ha nem? Akkor mi van? (Akkor csinálok tanfolyamot és akkor végre nem másokon múlik! Ez a haditerv, szóval kérek szurkolást. :))
Amúgy ez a fizetéshasonlító dolog nagyon magyarspecifikus, nyugaton nem szokás erről beszélni, sőt, vannak szektorok, ahol tilos elárulni a fizetésedet, mert annyit kapsz, amennyit kialkudsz a főnökből, és lehet, hogy többet keresel, mint egy feletted álló pozícióban levő ember, mert jobban tárgyaltál.
Megy a szurkolás!! Meg majd jelentkezem is az online tanfolyamodra!
Nagyon sokat jelent, köszönöm. ♥
Via, szuperül megírtad ezt a témát, egy pillanatig nem volt unalmas, pont, hogy nagyon is érdekfeszítőre sikerült. Amiatt meg ne is szabadkozz, hogy ez nem tipikus életmódblog téma, hiszen ez egy nagyon is életbevágó kérdés, főleg Magyarországon. Egy-egy ilyen írásnak fontos szerepe van a közvélemény felvilágosításában / felrázásában, valamint talán még ahhoz is hozzájárul, hogy egy nap majd itthon is élhetőbb legyen a rendszer!
A racionalitásod pedig továbbra is lenyűgöző, és imádom, hogy még a legunalmasabb és legkacifántosabb dolgokat is képes vagy érthetővé tenni!
És gratulálok hozzá, hogy Ádámmal együtt aktívan tesztek a helyzet javulásáért!
Köszönjük! ^_^ ♥
Kösz szépen a részletes beszámolót, szerintem nagyon is belefért, sőt néha kell is ilyen cikk. Nem árt néha ha mások is látják, hogy milyen sok munka van egy – egy saját vállalkozással.
Nekem ez a rész tetszett a legjobban: “Az ismerőseim nem értik, hogy mit csinálok, azt hiszik, csak otthon ülök egész nap” én így folytatnám: és nem csinálok semmit.
Most, hogy állapotos vagyok (attól függetlenül a munka megy tovább), nagyon sokan úgy hívnak fel, fényes nappal: „Bocs, ha felköltöttelek”.
Vagy ha valamilyen szabadidős tevékenységet nem tudok megengedni magamnak a munka miatt, akkor egyszerűen nem értik, hogy de miért nem???
Ilyen esetben megpróbálom elmagyarázni, az én okaim, és 2 mondat után látom az elhomályosult szemet, hogy még mindig nem értik, miért nem tudok elmenni.
Vagy bármilyen napi mérgelődésemet sem tudom elmesélni, mert nem értik miről van szó.
A férjemmel egyre gyakrabban jövünk el egy-egy társágból, azzal a véleménnyel, hogy vagy mi vagyunk nagyon mások, vagy az emberek. De általában rá kell jönnünk, hogy minket tartanak „másnak”, és hiába mesélünk a mindennapjainkról, egyszerűen nem fogják fel.
A „Bocs, hogy felköltöttelek” nálam is megvan. Ugyanis olyan a hangom, mint aki most ébredt, mert alvás közben nem beszélsz, és a gégéd pihen, és attól más a hangod. A bibi csak ott van, hogy ez akkor is teljesül, ha sokáig nem beszélsz, és nekem simán megesik, hogy ha egyedül dolgozom itthon, mert Ádámnak van mászkálós napja, akkor 4-5-6-8 óráig max. a nyúlhoz szólok egy-egy szót. Így aztán simán úgy hangzom a telefonban, mintha aludtam volna, pedig nem is. (Mert persze ugye aki otthon dolgozik, az egész nap alszik! :D Bár oké, bevallom, ha tele a hócipőm és nagyon hajtott vagyok, le szoktam dőlni délután egy órára, de aztán utána éjfélig vagy hajnalig tolom.)
Ez egy teljesen más életforma, és nagyon sok szempontból nehéz elmagyarázni annak, aki nem ismeri belülről, akár azért, mert benne van ő is, vagy a családban van vállalkozó. (Az meg ugye a másik, hogy aki vállalkozó, az nem fuxos mercédeszes verőember. :D)
A szabadidő teljesen más fogalom, a hétvége, a „valamelyik este beugorhatok?” és a többiek. Én pl. általában napközben intézem a dolgokat, meg a rohangálós, adminisztrációs feladatokat, és sokszor este, a nyugiban tudok írni, rajzolgatni, készülődni. Ha esti program van, azt hetekre előre tudnom kell, és akkor úgy intézem a tennivalókat, hogy beleférjen. Csak akkor van szabadidő, ha én azt mondom – és ha nem mondom, akkor nincs. Ez amúgy a veszély is. Évek óta nem tudom, mikor volt klasszik hétvégém egymást követő két pihenőnappal. Én nem teszem le péntek ötkor a munkát hétfő reggel nyolcig. Cserébe nem is utálom a hétfőket, mert szeretem, amit csinálok. ^_^ Még ha sokszor nagyon megterhelő is. De van egy célom, amit el szeretnék érni, vannak terveim, és nagyon szívesen dolgozom keményen a megvalósításukon. Akkor is, ha most sokan nem értik vagy hülyének néznek. És rendszerint tőlük jönnek évekkel később az olyan megjegyzések, hogy „Olyan szerencsés vagy, hogy ilyen az életed!” Hogyne. Szerencse.
Amúgy csak hogy illusztráljam a „nincs hétvége” szindrómát: most vasárnap és hétfőn fogunk próbaforgatni a tanfolyamomhoz, mert a húsvét és a hosszú hétvége miatt mindenki más pihen, úgyhogy nem fognak minket se telefonon, se e-mailen zargatni, és tudunk nyugiban dolgozni!! :DDD
Kösz a részletes választ.
A sokáig nem szólalok meg, és utána furcsa a hangom effektus megvan….
Illetve a hétvégék nekem is teljesen egyben folynak a hétköznapokkal… nincs különbség…. néha hiányoznak azok a gyerekkori vasárnapok, amikor tényleg csak pihentünk, de az teljesen más világ volt. Annak is csak a hangulata hiányzik, és valóban nem okoz semmilyen nehézséget hétvégén is dolgozni :) Teljesen mindegy, hogy mikor csak a kitűzött cél legyen meg :)
Az alább írt kommentedben említed a majd „nem csinálunk semmit, csak jól érezzük magunkat” szerintem soha nem fog eljönni, több okból:
– ahogy telik az idő, mindig kerül új kihívás amit meg akarunk valósítani: valamikor Te is „csak” egy bloggal kezdted, nézd meg most, hogy hol tartasz. 5 év múlva még nagyobb lesz a változás, mint az elmúlt 5 év alatt :)
– olyan fajta emberek vagyunk, akiknek kell is ez a kihívás… túl sokáig nem tudjuk csinálni a „semmit”
– egy idő után, túl sok lesz a befektetett munka, minthogy felmerd/feltudd adni….
Néha pont ebben látom a nehézséget, hogyha nőként vállalkozol.
Most, hogy babát várok, sok mindent fel kell adjak én is, mert persze, hogy első hogy jó anya legyek.
És van olyan amit nem éri meg feladni, és csak remélni tudom, hogy a gyerek mellett is ugyanazzal a minőséggel fogom tudni végezni azt a munkát, amit most imádok.
Hiába jó dolog a kihívás, érzem magamon, hogy a „semmi”-re nagyobb igényem lenne, mint néhány hetente (!!) egy-egy fél napig kötelezettség és következmények nélkül csak pihenni, olvasni, mászkálni, aludni. És szerintem ahogy telik az idő, ahogy öregszem, egyre inkább szükségem lesz arra, hogy éljek is, lássak a világból többet és többet, az év 95%-ában ne csak a monitor mögül szerezzek róla tapasztalatokat. Az energiáim is végesek – azt, amit most csinálok, nem biztos, hogy tíz év múlva bírnám ilyen tempóval. Plusz a gyerekemet sem úgy szeretném majd felnevelni, hogy lóg a kezemben a mobiltelefon. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek kihívások az életemben, csak azt, hogy ideális esetben nagyon megválasztom őket, és közben sokkal több időt hagyok regenerálódásra és a kiélvezésére annak, amit felépítettem. Én erre vágyom, úgyhogy ezért dolgozom. :)
A harmadik pontod fel se merül, nem akarom feladni, amit építek. A minél több strangon futó „passzív” bevétel kiépítése a cél, nem az, hogy kidobjam a kukába a munkámat. :) Ha nem létszükség, hogy 0-24-ben személyesen te ülj ott és nyald a bélyeget a megrendelésekre meg ügyfélszolgálatozz, akkor nem kell választani aközött, hogy éld az életedet, vagy megélj. Ezt is fel kell építeni, és más gondolkodásmódot igényel, mint hogy pihenek, „majd ha nyugdíjas leszek”, meg „majd ha elmegyek nyaralni”, meg akkor lesz pénzem, amikor „valaki felkér dolgozni”. Nagyobb felelősség, de nagyobb lehetőség is.
Én például nem vágyom arra, ami a nemzetközi extrasikeres divatbloggereknek van, hogy ilyen világméretű fotózás, meg kampányok, meg ide rohangálnak, oda rohangálnak, erről írnak, arról írnak, sponsored by XY. Én szeretnék ahogy eddig is, továbbra is csak arról írni a blogomon, ami őszintén érdekel (és nem azért, mert valaki azt mondta, hogy hú, most írj erről, tessék, itt egy zsák pénz), és szeretném, ha soha nem azon múlna, hogy van-e bevételem vagy nincs, hogy ki tart annyira faszának, hogy lát bennem fantáziát és kitalálunk valamit közösen. Ezek is tök jó lehetőségek, ha valami kreatívra jutunk közösen, de ne csak és kizárólag ezen múljon minden. Főleg, hogy ha mondjuk a munkádhoz ennyire szorosan szükség van arra, hogy személyesen ott legyél, és fotózz, és videózz naphosszat, és legyél szép, meg okos, meg vidám, mert ha nem, akkor nincs bevételed, akkor ott, ha gyarapodni akarsz, nem lesz se pihenés, se karácsony, se gyerek szülinapi bulija. Ez a fajta külső erőtől függés bennem nagyon nagy szorongásokat okoz, és nem vágyom arra, hogy csak erről szóljon az életem. Ezért is nem az az üzleti modellem, hogy napi fix bejegyzést kell „gyártani”, és hozni a látogatottsági adatokat, mert különben jaj. Akkor megette a fene az egészet. :/ Inkább nem írok, ha nincs miről, és nincs közben bűntudatom, hogy ennek meglesz a böjtje, mert teljesíteni kell. És inkább folyamatosan csinálok saját projekteket, ami biztosítja a lelki és anyagi nyugalmamat (erről szól ez az év, hogy ezt a vonalat még inkább megerősítsem), illetve azt, hogy ha és amennyiben másokkal dolgozom együtt, abban soha ne legyen görcs meg kötelesség, hanem az tényleg arról szóljon, hogy szeretünk együtt dolgozni, és büszkék vagyunk a végeredményre. :) És ha nem jön össze, akkor sem dől össze a világ.
Ez most lehet, hogy túl idealistának hangzik, hogy ebből lehet nagyot nőni, de nem érdekel. :) Majd meglátjuk, hova visz ez a válogatás, és ha nem érzem ott jól magam, akkor változtatok.
Na, ezzel én is így vagyok: nem tudok sokáig „semmit” csinálni. Nekem nem tesz jót, ha ráérek: türelmetlen vagyok, hisztis, nem találom a helyem és az őrületbe kergetek mindenki–magammal az élen.
Egy gondolatnyi off, ha lehet: azt írod, Via, h az életed 95%-át a monitor előtt töltöd. Ezt az életformát magad választottad, tehát nyilván jó is neked így. Ez amúgy sok írásodon át is jön. Ne tévedjünk: az internetnek elvitathatatlan előnyei vannak, de az élet mégiscsak offline zajlik, a falakon túl :) Ha picit többet mozdulsz ki az otthonod melegéből, biztonságából és valódi embereket, valódi szituációkat ismersz meg, biztosan másképp látsz majd dolgokat. Félre ne értsd, nem bírálatnak szánom, csak kvázi reflektáltam arra, amit írtál, h megismernéd a világot személyesen, nem a monitoron át. :)
A többivel maximálisan egyetértek. :)
Azt hiszem, volt egy kis félreértés, a 95% arra vonatkozott, hogy átlagosan 10-15 napot töltök egy évben Budapesttől távol (kis részben külföldön), nem arra, hogy a gép előtt ülök ennyit! A világ számomra nem csak Magyarország, és szeretnék belőle többet látni, mint hogy gyönyörű fotókat nézegetek (igen, monitoron) a sarki fényről, vagy Indiáról. Sajnos hiába megyek ki az utcára és találkozom emberekkel, a sarki fény ritkán ér el Pestig. :) Úgyhogy most azon dolgozom, hogy többet lássak a saját szemeimmel is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most itthon ülök egész nap, és „valódi emberekkel” (azok milyenek? olyanok, akik nem androidok?) is gyakran találkozom, nagyon szeretem őket. Nem is tudom, hogy ez az opció honnan jött. Na mindegy. Köszönöm, hogy aggódsz. Jól vagyok. :)
Kedves Norcika! Azért, mert hozzáteszed egy mellékmondatban, hogy ne értsük félre, attól az még sértő, bántó. Szerintem én elég jól érzem a különbséget a burkolt sértegetés (aka passzív-agresszió) között, és ez már nem az első kommented amikor ítélkezel vagy gorombáskodsz. Nem hagynád abba? :)
Ansie, én nem bántok senkit. Nem is ismerek itt senkit, miért tennék ilyet? :) Nem tudom, ebben mit találtál sértőnek v. bántónak.
Ugyanannyira ismersz minket, mint mi egymást, szóval ez nem valid. A bántás okát meg nem tudom, de ettől még csinálod. Szeretek idejárni, szeretek vitatkozni is, amennyiben ezt bizonyos keretek között teszi. Megmondani, hogy kinek mit kéne csinálni, hogyan kéne élni nem kedves dolog, akármennyi negáló megjegyzés van utána. Ez már túl van a kereteimen.
Attól, mert nem reagáltam hasonló hangnemben bántó kis félmondatokra még észrevettem őket (még ha nem is nekem voltak címezve) és zavarnak, mert úgy érzem, hogy visszaélsz az iránydba (és minden más idelátogató irányába) tanusított jóindulattal.
Ha nem érted, mi a problémám a kommentjeiddel, ajánlom, hogy olvasd őket vissza vagy mutasd meg egy kívülállónak, aki objektív véleményt tud alkotni.
Jáááj, bocsesz Via, akkor itt félrement nálam vmi :))) Tudom, h jól vagy, ez látszik.
Ansie, sajnálom, ha neked vmi nem tetszik és zavarnak a kommentjeim. Nem, nem tudom, mi a problémád, de ez a te problémád és nem az enyém. Néha, ha erre olvasgatok, látok olyan kommenteket, h jajj, de nem szólok, egyrészt, mert ez Via blogja, másrészt se időm, se kedvem ehhez. Egyetlen embernek mondom meg, h mit csináljon és az én magam vagyok. ;) Lehet, h önzőség, de mások élete nem érdekel. A sajátom sokkal jobban leköt annál, mint hogy a másokéval törődjek. És ha nem haragszol, nem megyek bele kommentháborúba, nem magyarázkodok, az nem az én műfajom. Szép estét :)
Norcika, én is többször szóltam már neked, kértem, hogy ezen a blogon mellőzd ezt a rosszhiszemű, törődésnek álcázott, kioktató stílust. Legutóbb a sminktelen posztnál, de volt már a szexuális zaklatás posztnál is bicskanyitogató stílusban írt, a tőled eltérő életet élő embereket támadó, elítélő megjegyzésed, csakúgy, mint az otthoni tornásnál és a tavaszi fáradtságosnál (ami több, mint egy éve volt, szóval ez egyáltalán nem egy újkeletű dolog).
Ezen a blogon azért osztják meg a történeteiket az emberek, mert tudják, hogy bizalmi környezet van, és tolerancia. Beleírtam a házszabályba is (ami ott van minden kommentrubrika alatt), hogy csak akkor küldd el a hozzászólásodat, ha az nem bunkó és személyeskedő. Felnőtt emberek vagyunk, és mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy mielőtt rányom a küldés gombra, külső szemlélőként ránézzen a sorokra, amiket megírt, és el tudja dönteni, hogy azokkal megbánt vagy megsért-e másokat. Amennyiben úgy találja, hogy igen, akkor egyszerűen nem kell elküldeni azt a kommentet.
Az elmúlt egy évi kommenttermésedből egyértelműen látszik, hogy ezt a különbségtételt nem tudod megtenni. Éppen ezért többször szóltam én is, és más kommentelők is, hogy itt ez a hangnem nem ide való, mi nem így beszélgetünk itt egymással, és a blog közösségének védelmében az elejétől fogva az az egyetlen szabálya az aktív részvételnek, hogy tiszteletben tartod mások véleményét, életmódját, identitását. Az a te döntésed volt, hogy ignorálod ezeket a kéréseket. Az meg az én döntésem, hogy mit teszek azért, hogy ez továbbra is egy biztonságos beszélgetős környezet legyen.
Fogalmam sincs, hogy direkt csinálod-e, és unatkozol, és érdekel, hogy ki mit reagál, ha kiforgatod, amiket írunk, vagy tényleg ennyire nem látod, hogy a bántó, lenéző, személyeskedő, és passzív-agresszív hangvételeddel egy olyan beszélgetési kultúrát erőltetsz másokra, ami megfélemlít és eltántorít a részvételtől. Ha nem látod, hogy ez miért baj, kérj segítséget, mert ez így kommunikációilag nagyon gáz. Ha direkt csinálod a froclizást, akkor keress más hobbit, ez a felület itt nem azért van, hogy rajtunk vezesd le a frusztrációidat.
A fentiek alapján, miután a sokadik figyelmeztetés után sem sikerült eleget tenned a szabályzatnak, a továbbiakban megvontam a felhasználóneved jogát a kommentelésre.
Igazad van, az én problémám. Mivel én is az én életemmel törődöm, és az itteni béke fontos nekem, továbbá mivel nem látod mi a gondom (bár a kommentjeid rendre ellentmondanak a fent magadról írtaknak), ezért a jövőben (amennyiben lesz még a kereteimet feszegető hozzászólásod) megmutatom és illusztrálom a könnyebb megértés végett. Hátha csak egy kommunikációs szakadék van köztünk. Nem sajnálom rá sem az időt, sem az energiát (igen, ennnnyire sok van), és udvarias leszek végig :))))
Legjobban az előre adózást szeretem (Férj vállalkozása) még be sem folyt összegek után. Itthon nem kisvállakozók vannak, hanem hősök …:)
Ó igen, az is csuda. Pár éve szerencsére kiváltottuk (nem automatikus és alapértelmezett!) a „pénzforgalmi áfa elszámolás” c. fantörpikus dolgot, hogy csak azután fizessek áfát, amit megkaptam, és nem elég, hogy leszámláztam. Hú hogy ezzel régen mennyit szívtunk… van, aminek bottal ütjük a nyomát (végrehajtó is volt, satöbbi), azóta se lett belőle semmi, de azért a dógokat befizettük rendesen. :/
Kínunkban egymásra licitáltunk Ádámmal, hogy melyik aspektuson borzadnak majd el a legjobban a kintiek. :)) Magyar humor. :D
Meg tart az antibiotikum, :( szerencsere a fiam baratnoje nagyon aranyosan ellatott teli sapkakkal es sallal. . . .marcius vegèn. . . .polaris hideg volr. . .. az en torkomnak legalabbis. . . .:)
Hú, nagyon jó, hogy ilyen részletesen leírtad! Nekünk otthon senki nem akarta elhinni, hogy Angliában két kattintással el lehet intézni, hogy egyéni vállalkozó legyél, és még adózni sem kell az elején. Sőt, számlát is úgy adsz, hogy írsz egy papírt, vagy letölthetsz egy formanyomtatványt a hivatali honlapról (de ez csak ajánlás, nem várják el, hogy ezt használd). Tényleg sokkal kedvezőbb a környezet, főleg az online termékek vagy a hobbi termékek piacán vállalkozóknak. Nincs bénázás, hogy elvállalnál egy megbízásos munkát, de nem tudsz számlát adni, és akkor meg kell kérni valakit, hogy adjon helyetted, ami annyira körülményes és sokszor megalázó is szerintem, hogy kuncsorogni kell, meg félni, hogy majd lebuksz vagy ilyesmi.
Sok sikert ehhez a projekthez, jó tudni, hogy létezik, és köszi, hogy ti is ilyen aktívan részt vesztek benne!
Köszi a támogatást! :)
Amikor Áfás számlát akartunk kérni (vettem a tanfolyamhoz egy kék filofaxot, hogy ne a sajátomat mutogassam állandóan, és hát ez ugye munkaeszköz, szóval le tudtam volna itthon költségelni), nem is tudták a Paperchase-ben, hogy az mi. Meg kellett kérdezni egy embert, aki megkérdezte a főnökét, és akkor elővett egy poros dobozt a szekrény aljából (!!), amiben volt egy számlatömb, amiről aztán kiderült, hogy nem is számlatömb, hanem a határon áfavisszaigénylős papír, és csak 30 font felett töltik ki, úgyhogy végül nem kaptunk számlát. :D Úgyhogy nem költségelem le a kék filofaxot, na sebaj. :) De nagyon mókás volt, hogy ez ott mekkora cécó volt. A legtöbb helyen blokkot se adtak. Önbevallásosan megy, és nincs okuk hazudni. Annyira más ez a mentalitás, még mindig néha fel se fogom, hogy mennyivel kevesebbet szoronganak emiatt!
Nagyon varom a beszmolodat, most jottunk haza Londonbol. . . .sikerult egy nagyon becsuletes megfazast osszeszedni. . . .
Viszont egy nagyon elheto varos, imadom es mar terezzuk a kovetkezo utat!!!
Hú, gyógyulj meg gyorsan! Nagyon nagy volt a szél egy hónapja is, én is csomagoltam a „biztonság kedvéért” pár melegebb cuccot, hát végig azokat hordtam. :D
El tudom képzelni, hogy megijedhettek, hogy vajon mit akarhattok az áfás számlával egy filofaxért :D (tuti MI6-esek vagytok!)
Tényleg nagyon lazák, és igazából nincs is értelme megpróbálni csalni, mert fölösleges (persze nyilván a nagyobb halak már többet adóznak, és nekik gondolom vannak trükkjeik, de egyszerű halandó kisvállalkozóknak teljesen megéri így is).
Visszakérdeztek, hogy mit akarunk, mert nem is értették elsőre! :D De tényleg irigylem őket, egész más. A könyvelőnket is szoktuk szórakoztatni ezekkel a sztorikkal, ilyenkor évzáráskor különösen értékeli! :))
biztos nem tudod elszámolni? én egy szervezetnél dolgozom és nagyon sok nemzetközi projektünk van, ha utazunk, akkor elég a blokk is külföldről, mert arról mi nem tehetünk, hogy ott nem tudnak ráírni minden adatot… és a könyvelésbe is bekerül.
Szerintem más a szervzet és a kft., lehet, hogy veletek kevésbé szigorúak. Ha lenne jogilag mód az elszámolására, a könyvelőm tudna róla, nagyon tájékozott és rendes. :) Mindegy, most nem ettől fogunk csődbe menni, csak vicces volt. :)
Költségként nem csak áfás számlával bizonylatolt ügyletet lehet elszámolni egyébként.
Azért megpróbáltuk, biztos ami biztos. A legtöbb helyen blokkot sem adtak, azért valamiféle bizonylat kéne, bemondásra, hogy mi volt és mennyibe került, nehéz költségelni bármit is. :)
Tudom én:-) Nem sok mindenhez értek az életben, de az adójoghoz pont igen.
Elkértük, amit képesek adni, aztán a könyvelő intézi velük, amit ki tud hozni belőlük. :)