Kajaaaa… Tematikusan haladok tovább az angliai élménybeszámolóval, úgyhogy jöjjön most sok ételfotó, benyomásokkal, megfigyelésekkel teletűzdelve. :) Éhesen nem szabad nézni, előre szóltam.
Első este rögtön Jamie Oliver egyik olasz éttermében vacsoráztunk. Friss tésztaételek voltak, ízletes szószokkal — annyit fizettünk a kettőnk vacsijáért, mint később a Terre á Terre-ben, őszintén szólva inkább ettem volna még egy TáT-t azért a pénzért! :) Jamie-nek franchise rendszerben működnek az éttermei, az olaszosból is több helyen van, nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy picit puccosabb Vapiano-t. :) Csak a Vapianoban nincs sült ravioli, ami kár, mert isteni.
Ezúttal sem hagytuk ki a Speedy’st, olcsó és isteni az angol reggelijük, bár nem épp az a kímélő fogás, estig nem voltunk utána éhesek. :D Előttünk pár nappal fejezték be a Sherlock karácsonyi epizódjának forgatását, ami szomorú, mert így nem láttuk a srácokat, és örömteli, mert nyitva volt a Speedy’s. :) Az elmúlt másfél évben még inkább fan-zarándokhely lett belőle, tele van rajzokkal, forgatási fotókkal. Több sherlockos helyszínen is jártunk még, azokról egy külön bejegyzésben mesélek majd. :)
A tea és a kávé a legtöbb helyen fair trade, organic, és nem drágább, mint egyébként lenne. A kávézókban a felhasznált tej is hazai, legtöbbször szintén bio.
A Borough Market továbbra is csodálatos, de már-már elviselhetetlenül tömött, és gyönyörű zöldségek ide, isteni sajtok oda, a klausztrofóbiám gyorsan bekapcsolt. Nem szeretem, ha olyan sok ember van, hogy lökdösnek, és mozdulni sem lehet. Végül az aznapi ebédet a Silka-ban költöttük el, autentikus indiai étterem, megfizethető árakon. Kókuszos krémmel töltött padlizsánt ettem, bizarrnak hangzik, de finom volt. :)
Nem gond, ha glutén- vagy laktózérzékeny vagy. Számtalan lehetőség közül lehet választani bármilyen kávézóban, étteremben, boltban. Brightonban egész gluténmentes részlegek voltak a kis, házi pékségekben, és külön jelölve voltak a paleós megoldások is. A legtöbb helyen szépen jelölve volt a vega, vegán, gluténmentes (GF), laktózmentes (LF) az étlapon.
Vegának lenni nem számkivetettség, sőt, a húsevők is boldogan esznek nagyon sok zöldséget. Még a legextrémebb húsos helyeken is több (!) vega fogás közül tudtunk választani, így például a csirkés Nando’sban is. Hogy miért? Azért, hogy együtt tudjanak enni olyan társaságok, mint ami a miénk is volt, és ne kelljen senkinek kompromisszumot kötnie a menüjét illetően. Zsuzsiék ették a csirkéiket, mi meg Ádámmal a falafelünket, az étterem pedig duplázta a forgalmát. A vegák is szeretnek enni, és minket speciel nem zavar, hogy az asztaltársaságban mások fogyasztanak húst, csak nekünk ne kelljen. :)
Magától értetődőnek veszik, ha valamit nem eszel meg, és nem neked kell magyarázkodnod, meg győzködnöd a felszolgálót, hogy „de igen, a húsleves sem vega, hiába csak lé”, és „nem, halat sem eszünk”, és „a libazsíros alapon készült főzelék szintén nem vegetáriánus”. A greenwhich-i piacon isteni, tortillába csavart finomságokat lehetett venni, az alap joghurt, hummusz, céklás saláta, halloumi volt, a húsos verzióban pedig darált bárány. Egy lány készítette mindkét verziót, gumikesztyűben. Mikor a miénkhez ért, megkérdezte, hogy cseréljen-e kesztyűt (bárányszószos volt), mert lehet, hogy amúgy húsevők vagyunk csak épp halloumi-sat kértünk, és akkor nem probléma, de a legtöbb vegát azért az ilyesmi zavarja. Boldogan mondtunk igent, és ő pofavágás és komment nélkül lecserélte a gumikesztyűt, én meg örültem, hogy nem nekem kellett szólnom / csendben tűrnöm.
Rántott sajt nincs, helyette van halloumi, de tényleg mindenhol. Ez az alap vega kaja, és azért erre is rá lehet unni hamar, de egy fokkal egészségesebb, mint a zsíros rántott sajt. :) Második gyakori vega vendég a falafel és a hummusz. Egyébként a legtöbb helyen odafigyeltek a szezonális főzésre, fontos a helyi termelők áruinak fogyasztása, és általánosságban véve sokkal elterjedtebb a „zöld”-felfogás, minden tekintetben. A tudatos étkezés nemcsak úri hóbort, hanem országos mozgalom. Ettől függetlenül természetesen léteznek gyorskajáldák, zsíros és hízlaló ételek, cukros üdítők és borzalmas édességek, de sokkal egyszerűbb és könnyebb jót választani. Van opció, nem kell külön vadászni, keresgélni, spéci üzletekbe menni. Ezt nem csak Londonban, hanem a 150 ezer lakosú Brightonban is tapasztaltuk, bár utóbbi leginkább egy jól funkcionáló hippi-művész-kommunára hasonlít, szóval nem csoda, hogy ott van mindenféle üzlet és bolt. :)
Nekem mindenesetre nagy fellélegzés volt, hogy sokkal kevesebb szorongást okozott az evés, mint itthon. Mert az oké, hogy ne legyen benne hús, de hogy az IR-em és az epém is szeresse… na, az már bonyolítja a dolgot. Budapest egyre jobb különféle opciókban, de itthon azért több szervezést és utánajárást igényel, ha olyat akarok enni, amilyet szeretnék/tudok, és kisebb eséllyel találok valami nekem valót, ha csak úgy találomra bemegyek valahova. Az meg, hogy nem A Vega Étel van az étlapon (khm, rántott camembert áfonyával és jázminrizzsel, khm), hanem válogatni is tudok, mindig külön öröm. Budapesten is ettől érzem magam szabadnak, felszabadultnak, ha nem egy logisztikai rémálom az, hogy ugyan, menjünk el évfordulót ülni valahova. Egyre kevésbé az, és nagyon hálás vagyok ezért.
Brightonban még el tudtunk volna tölteni egy hetet csak azzal, hogy kajálunk. Egyrészt a móló tövében található a Terre á Terre, európa egyik legjobb vega étterme, díjnyertes, meg minden. Még itthonról foglaltunk asztalt. Kicsit be is voltam tojva, hogy ki fogunk lógni, és túl puccos lesz, de iszonyú lazák voltak, a többi vendég simán sortban, papucsban slattyogott be (igen, februárban. angolok -_- :D), és a heti akciónak is B.O.O.B. (= cici) volt a rövidítése, mármint hogy buy our own bottle. A ház borait akciósan lehetett megvenni. Cheeky. :) Én életemben ilyen jót még nem ettem!!! A kétszemélyes tapas tálat kértük, és nem volt kétszer ugyanaz a hozzávaló a tányéron. Jézusmária. ♥ ♥ ♥
A másik kedvencünk a Foodilic nevű önkiszolgáló bisztró volt, ahol all you can eat üzemmódban 7 fontért hülyére ehettük magunkat. Volt 2 féle hús is tálon, de ha nem akartál belőle, nem szedtél, és kész. A napi leves vega volt, ezen kívül minden saláta és csodaság húsmentes volt – sajttal töltött sós rétes, céklás-sütőtökös mindenfélék, gombák, zöldséges penne… ÁÁÁ.
Ez a Terre á Terre válogatás-tál, előtte a napi levest ettük (brokkoli krémleves kandírozott dinnyehéjjal (!!!)), fülig voltunk kajával. Kábé most elindulnék érte gyalog, olyan jó volt. Ha lenne varázspálcám, melyiket varázsoljam most eléd? A libanoni nyáron sült zöldségeket kuszkusszal? Vagy a sokféle olívabogyót? :)
Folyt. köv.: Jönnek a múzeumok és a dínók! :))
Drága Via!
Még mindig isteniek az utazós-kajálós bejegyzéseid (is)! Csorog a nyálam, gúvad a szemem, ahogy olvasok és nézegetem a képeket… Következő londoni kiruccanásotokra szeretettel javaslom a holborni Bill’s Restaurant-ot, a húgom a leveses-salátás-desszertes chef és egyszerűen fenomenálisan főz, a tálalása pedig külön misét megér! A hely központi, könnyen elérhető, árak barátságosak (szerintem turista-pénztárcához is) és garantálom, hogy jól fogtok lakni.
Ó, London, de mennék megint!!!
Köszönjük, Zizi! Nem tudom, mikor megyünk legközelebb, de megjegyzem, és hátha arra visz az utunk. :) Most is nagyon sok magyarral találkoztunk az egészségügyben, pl. a Benugo’sban (a Szt. Pálhoz közel) még bénáztunk az elején az aprópénzzel, és mondtuk, hogy bocsi, még össze vagyunk zavarodva, hogy melyik melyik, mire megkérdezte a(z egyébként olasz) srác, hogy honnan vagyunk. Mondtuk, hogy Magyarország, erre odabök a kollégájára, hogy ő is! :) Úgyhogy Brigitta szolgált ki minket, és sziával köszöntünk neki, időközben pedig bejött még egy magyar lány, aki leszedte az asztalt, neki magyarul köszöntük meg. Őrület. :)
Ez annyira gusztusos bejegyzés volt, hogy öröm volt olvasni :D Én imádok enni és bár nem vagyok vega, de igazából simán vega kajával is lázba lehet hozni. Mi Rómában voltunk a múlt hétvégén és ott is csak úgy csorgattam a nyálam annyi finomság volt mindenfele és olyan gusztusosan tudták a szendvicseket is kipakolni a „kirakatba”, hogy még akkor is megkívánja az ember, amikor nem is éhes :D Amúgy jó látni, hogy azért az angolokat sem kell félteni gasztronómiailag (én mindig úgy hallottam, hogy nem túl jó a konyhájuk).
Valoban nem jo a konyhajuk. :) Ezek viszont nem angol kajak.
Mi Skociaban elunk, es a skot konyha is eleg tragikus. Szerencsere a sok bevandorlonak koszonhetoen bejott mindenfele mas izvilag is, mert egyebkent fish and chips meg haggis lenne csak mindenhol, ja meg pizza es hamburger sortesztaba martva es olajban kisutve (nem viccelek). :/ :D
Igen,es azért azt ottani mamak eléggé preferaljak a mirelit kajakat, van,hogy szinte csak azt kap szegény gyerkoc nap mint nap (tisztelet a kivetelnek).
egek, te IR-es vagy?? és tartod a diétát? kicsit meglepődtem, mert a receptjeidben cukrot szoktál írni, meg fehérlisztes cuccok, majonézes krumplisaláta, stb
Igen, IR-es, és igen, tartom. Pont ma voltam kontrollon és meg voltam dicsérve. :)
A fehérlisztes cuccokat úgy szoktam, hogy megsütöm, és mások eszik. :) A cukrot mindenki helyettesítheti magának azzal, amivel akarja, azért írom a receptekben, mert nem mindenki fog nyírfacukorral váltogatni, ha nem akar. Ez itt nem egy reform-diéta-akármi blog. Akit ez érint, úgyis tudja, hogy mit mire cseréljen. Én amúgy úgy szoktam, hogy elképesztően kevés cukrot teszek a süteményekbe, és akkor úgy nem annyira durva eleve, szóval ha akarok, egy fél kockát/muffint én is tudok enni. Nem azzal kell jól lakni. De általában vendégségre szoktam csinálni, és nem IR-es minden barátom, úgyhogy nekik mindegy. :D Nagyon szeretek sütni, nekem már az terápia, hogy csinálom, és az illatokkal eltelek. :)
A majonézes krumplisaláta amúgy kis mennyiségben és ritkán tökre nem gáz, mert nem püré a krumpli. Évente egyszer, ha eszem, csak gondoltam megosztom a receptjét.
jaaa oké, így értem. hajrá!!
hú, Via, ez egy külön posztot megérne (ha van már, bocsi), hogy milyen a hétköznapi (étkezési) élete egy vegának, mik idegesítik a vendéglátóegységekben vagy csak úgy, általában, mire „háklisak” :) én nem vagyok se vegán, se vega, sem érzékeny/allergiás semmilyen ételre, nekem ez egy ismeretlen világ :) ha megsértünk/idegesítünk titeket, sztem nem direkt van, puszta tudatlanságból :)
Szerintem ilyen bejegyzest azert nem lehet irni, amiert olyat sem lehet, hogy „mi idegisiti a noket”. Nincsenek A vegak, minden ember mas, minden vega mas. :) Van aki hullateazik a husleves lattan es nem hajlando egy asztalnal ulni husevokkel, Viaekkal lehet egyutt enni husos etelt, meg a konyhaban is fozhetsz husosat, csak ne neki kelljen csinalnia, megennie, es elmosogatnia. De tuti sok vega be se engedne a hust a lakasaba.
En husevokent nem tudom megenni a csontvelot, a porcos dolgokat, a tudot, de szeretem a velos kenyeret, meg sok mast. Ettol meg nem allitom, hogy minden husevot ki lehet kergetni a vilagbol a szalontudovel. :) Ugyanez vegaknal: attol meg hogy sok zoldseget eszel, nem feltetlenul szeretsz MINDEN zoldseget.
En ha specialis etrendu baratnak keszitek etelt, mindig ot kerdezem meg mit es hogyan szeret, mert attol meg hogy X laktozerzekeny szereti a szojatejet, lehet o epp pont nem, hanem a mandulat.
Így van. :) Bármit is mondok, az max. annak hasznos 100%-ban, aki konkrétan engem lát vendégül. Van, akit az se zavar, ha mondjuk úgy lesz vega a pizza/szendvics, hogy leszedegetik róla a szalámit. Nincs szakszervezetünk. :D
Kedves Lányok!
A liberális nevelés lehet, hogy jó, de én még olyat való életben nem láttam. A szülők ilyenkor azt hiszik, hogy mindenkinek el kell szenvednie a gyermeke bármilyen szeszélyét, rossz hangulatát. Azonban ahogy felnőttektől sem elviselhető, ha a világ elé tárják az életük minden részletét, ez a családokra is igaz. Nyilvános helyen a gyerekeknek úgy kell viselkednie (vagyis együtt élnie, működnie) a többi emberrel, hogy ne okozzon többlet kényelmetlenséget, extra figyelmet, problémát a nem hozzátartozó többi embernek. Én, ha nem feleltek meg a fenti kívánalmaimnak a fiaim, nem vittem őket inkább el. Az egyik legnagyobb kihívás a türelem fogalmának megértése, főleg, ha még nincs kistestvér. A várj a sorodra nagyon sok gyakorlást igényel. Ha világos korlátokat tudunk szabni a kicsiknek, és azt nem leszünk fáradtak mindig betartani, úgy is feszegetik a határokat (mert az nekik jó, így tanulnak) ez nekünk is jó, mert nem válik egy fejünkre növő kis zsarnokká az utód. Ugyanakkor a minőségi együtt töltött idő az igazán fontos. Ha kicsúszik a kezünkből a következetesség, a gyerekre való igazi ráfigyelés, úgy lehetünk magunk szerint akármilyen jó szülők, ez végül mégsem lesz igaz. Ez egy „nagymamakorú” három, már majdnem önálló diplomás fiú anyjának bejegyzése volt.
Szerintem nagyon sokan nagyon sokfélét értenek a liberális nevelés alatt, és emiatt sok félreértés és ítélet születik, miközben valószínűleg mindenki hasonló állásponton van.
Aki elítéli a „liberális nevelést”, az általában azokra a szülőkre gondol, akit magukat liberálisnak mondva a józan ész határain túl is mindent megengednek a gyereknek, pl. nyúlkáljon csak konnektorba, vagy rugdossa a szomszéd nénit a villamoson a sáros cipőjével, órákon át.
A valódi liberális nevelés nem hülye, és ott is vannak korlátok. Legalábbis akiknél én látom, így csinálják, és náluk működik. A magam nevében majd kérdezzetek meg tíz év múlva. :)
A fő problémám nem a neveléssel magával van, hanem az ítélkezéssel. Mert mindenki megítéli valamiért a nevelésemet, és ezt ráadásul úgy, hogy nem csinálunk semmi extrémet. Szerintem ez egy nagyon káros és rendkívül elterjedt tendencia, és teljesen független attól, hogy ki liberális és ki nem. Nem fogom leírni, hogy tudnak viselkedni a gyerekeim, mert már az is egyfajta védekezés, mikor nem is csináltam semmit. Az anyukák többsége nem csinál semmi rosszat (azt hiszem a rugdosós gyerekek és a szülőket ért kritikák száma köszönőviszonyban sincs egymással), viszont ilyen fantom-gyerekekre való hivatkozással kénytelen vagyok lenyelni egy csomó mindent. Mikor jelzem, hogy esetleg engem hátrányok érnek, akkor pedig feltételezik, hogy mert nem tudnak viselkedni, ergo én vagyok a felelős (áldozathibáztatás, valaki?).
Messze nem a jó nevelésről szól ez, hanem a kéretlen tanácsokról és a másik fikázásáról. Segítséget elég kevesen ajánlanak, véleménye és ítélete mindenkinek van. Ez a mentalitás szeparálja a kismamákat a környezetüktől, egymástól és sokkal-sokkal károsabb következményei vannak hosszútávon, mint a liberális nevelésnek, a pólyának vagy bármi másnak önmagában.
♥
Egyik kedvencem a témában: https://www.youtube.com/watch?v=G_kIF4dAoao
Gyönyszem :)
Miért veszed ezt ennyire magadra? Nem politikai állasfoglalasra gondoltam természetesen,hanem szülői attitudre. Nekem vannak néhanyan ilyen emberek a csaladi,baráti korben,akik ezt a „nem avatkozom kozbe,nem szolok ra a gyerekre soha, akkor sem ha a hintaszek ülésresze beszakadt a vendégsegben, mert azon ugralt a gyerek, akkorsem,ha a fittlabdat teljes erobol hozza vagta egy negyhonaposhoz,pedig mar kozel 6 eves. Es nem,nem autista,nem faradt,csak megszokta,hogy ezeket mind megteheti.” Nevezzük akkor oket mindig mindent megengedo szuloknek( a masik karara is). Én egyebkent soha senkinek a gyerekere nem szolok ra,de az enyemet arra nevelem,hogy masoknak ne ártson. Én is sokmindent megengedek neki,nem vagyok az az „eztsemszabad,azt sem szabad” típusú anyuka, de addig tegye ezt,amig masoknak fajdalmat,banatot stb De pl multkor mentunk a buszon, es a kisfiam szereti nyomogatni a mozgásserult jelzogombot (amirol megtudtam egy buszsofortol,hogy csak akkor veszi figyelembe,ha valoban van
Folyt….mozgasserult a buszon) és egy oregasszony elkezdett mindket okitani a 16 hónapos kisfiammal,hogy ezt nem szabad, na arra például nem figyeltem,pedig meg csovalta is a fejet, es mikor leszállt,akkor meg be is mutatott nekünk,hogy mi milyen hülyék vagyunk, a busz népe is csóválta a fejét ezen az öregasszonyon,en pedig csak nevettem ezen, nem tudom az ilyeneket komolyan venni, egyáltalán nem is veszem magamra, és nem vagyok hajlando ezen idegeskedni,szerintem tégy is így! Sok szeretettel udvozollek a tavolbol, es le a kalappal ennyi gyerkoc mamaja elott!!!
4 éve vagyok gyerekes anya és ennyi idő alatt nekem az jött le, hogy ez egy kiterjedt jelenség. Lehet, hogy Téged még nem érint, vagy mikor érint még le tudod rázni magadról, de ez nem magától értetődő.
Nem állítom, hogy mindenki belefut hasonlókba, de attól a problémám még valós, és vannak helyzetek, ahol komoly hátrányba kerülök emiatt.
Ha idegeskedem rajta, ha nem…:(
Az egyetlen, amit tehetek, hogy nem tolerálom (már ha vagyok abban a pozícióban) és igyekszem beszélni róla.
Zsuzsi! De ha ebből a szemszögből nézzük, akkor ne legyen senki pl. alacsony sem, mert extra figyelem, hogy meg kell mindig kérnem valakit, hogy vegye le nekem a polcról az akármit. Kövér se legyen, mert két helyet foglal el, magas se legyen, mert nem látok tőle a moziban, ne legyen mozgássérült, mert extra figyelem, hogy be tudjon jutni egy épületbe, ne legyen pelenkás, mert extra figyelem, hogy ki lehessen cserélni a pelenkáját, ne legyen friss szobatiszta, mert sajnos gondot okoz másoknak, hogy ott kell hagyni csapot, papot a boltban és futni vele a klotyóra (párszor már megtörtént velünk), legjobb, ha senki nem él, lélegzik és beszél, mert ezzel kényelmetlenséget okoz másoknak. Nekem legalábbis sokkal több kényelmetlenséget okoztak felnőtt egyedek, mint gyerekek. És akkor csodálkozunk, hogy kevés a gyerek, amikor mindenki csak a kényelmetlenséget, meg a problémát látja bennük.
Ez a minőségi együtt töltött idő a másik „kedvencem”. A világból ki lehet zavarni vele. És ki dönti el, hogy ki az elég jó szülő?
Ezen gondolkodtam, hogy milyen állatfaj az, ahol a felnőtt egyedek nem képesek tolerálni az ifjakat (és erre nem az a megoldás, hogy a kicsiket formázom másmilyenre), ill. hogy a szaporulatnak nincs prioritása a közösség komfortja felett? Én még egy természetfilmet sem láttam, ahol a mondjuk az egyik oroszlánt idegesítí egy kölyök, erre odamegy az kölyök anyjához és rátámad, hogy „mé’ nem tanítod meg…”. Ehelyett lerendezi a gondját az adott kisoroszlánnal vagy: odébbmegy.
Abszolút egyetértek, felszabadító tud lenni vegaként, ha végre nem kétféle közül választhatsz csak. Kisebb városokhoz képest már Budapesten is hatalmas a kínálat, illetve érezhetően gyorsan fejlődik,de én is külföldön éreztem először, hogy végre igazi élmény étterembe menni és inkább az okoz gondolt, hogy nem mindent tudok megkóstolni.
Amit még hiányolok itthon, hogy gyakran a vegákról feltételezik, hogy elég nekik bármilyen ízetlen étel, csak zöldségből legyen, vagy el sem tudják képzelni, hogy vega vagy vegán verzóban is lehet igazán ízekben gazdag lakomát készíteni. Van még hova fejlődni.:)
Nagyon szépek a fotóid!:)
Hajjaj! :) Kéne valami vega manifesztó, lehetőleg pólón hordva, vagy pamfletként odaadva a pincérnek. :D
1. Attól, hogy vega vagyok, még szeretek finomat és jót enni. A caprese saláta nekem is csak előétel. Nem koplalok!
2. Attól, hogy vega vagyok, még nem szeretek MINDEN zöldséget. Karfiolok és brokkolik közelítsenek óvatosan.
3. Attól, hogy vega vagyok, nem feltétlenül vagyok vegán, és nem élek nyerskoszton. Desszertnek nyugodtan tolj meg egy somlóival, nem mindig kell a kölespuding! :) (Ez utóbbi mondjuk főleg a szakácskönyvekben idegesít. Kifejezetten húsmentes szakácskönyv, és akkor vannak levesek, főételek, köret, meg DESSZERT. És a desszertek nem laktózmentesek vagy tojásmentesek, hanem tök normál sütemények, amik bármilyen más sütiskönyvben benne vannak. Minek foglalja a helyet?! Newsflash, a lakto-ovo vegák – ha nem IR-esek vagy gluténérzékenyek – simán megeszik a tök normál sütiket, mert a legtöbb sütiben nincs hús, kivéve, ha Rachel Green csinálja. :D)
Nem budapesti étteremben még a halálom, hogy amikor salátát akarok enni köretnek, savanyúságot hoznak. Yay… (Vagy mirelit párolt zöldköretet. Bleeh.)
Valóban jól jönne egy ilyen manifesztó, ínyenc vegáknak.:)
Jaj, hányszor kaptam ízetlen, párolt mirelit zöldségeket (még pizzára is!), amikor az étlapon grillzöldség szerepelt.
És valóban, az is baj, hogy a vegaságot összemossák a bioőrülettel, önsanyargatással, egészen szélsőséges dolgokkal. Persze mindenre van példa, de azért úgy látom nem ez az általános. Már megint az általánosítások, ugye:)
Ó igen, szottyadt répakocka a pizzán! Értem én, hogy valakinek a hús az alfa meg az omega, és anélkül nincs rendes étel, de komolyan, azért ennyire hülye én se vagyok, hogy egy ilyenért tapsikoljak, hiszen ződcség. :D
Gyógytornához. Az a nagy gond, hogy nem üzleti alapú szinte nincsen. Nálunk volt olyan gyerekem, akinek nagyon komoly baja derült ki a születése után, így 6 hetes korától jártunk vele. Besorakozhattunk volna az állami rendszerbe is, ahol 3-4 hónap várakozás után már sorra is került volna, addigra a legnagyobb bajt szinte már orvosoltuk is. És minden így van. A védőnőtől meg azt hallgattam, hogy ez természetes, majd kinövi, amit pár hétig el is hittem, mert első gyerekem volt, aztán mégis egyre inkább éreztem, hogy valami nem stimmel, és igen. Nagyon nehéz szülőként megítélni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem. Pl. volt olyan gyerekem, aki csak 16 hónapos korában járt (lépegetett előtte is, de azt nem hívom járásnak, hogy valaki megtesz 3 lépést), ami belefér a 18 hós határidőbe, de mégis ingatták rá a fejüket a védőnőnél. Szóval nagyon nehéz megtalálni a a határt ezen a téren is. Vagy amikor elviszed a nev. tanba a gyereket és mondanak rá valamit, aztán az óvodában is mondanak, és egy másik helyen is mondanak, és ezek valahogy nem találkoznak össze, főleg nem azzal a képpel, ami benned a gyerekről él.
Lúdtalp, azt mondanám élettani kicsi korban.:-)
Én nem pontosan tudom mi a liberális nevelés.:-)
Anise! Na igen. Van erre egy kedvenc történetem. Ritkán jutunk el PEstre, pedig a gyerekek imádják, de ugye elég kemény dolog oda-vissza vezetni, és közben egész nap helyt állni mellettük. Anno, még 3 gyerekes szülőként felkerekedtünk. Egy 2 éves, egy 3,5 éves és egy 5,5 éves gyerekkel. Persze mindent akartak volna. Kisvonatoztunk, felmásztunk az Erzsébet-kilátóhoz, amit a 2 éves a saját lábán mászott meg, teljesen egyedül! Aztán vissza (ott egy kicsit hozta a férjem, hogy elérjük a vonatot), aztán fogaskerekűztünk, villamosoztunk, majd ismét vártuk a fogaskerekűt. Eddigre a 2 éves már irdatlan fáradt volt, eleve kimaradt neki a délutáni alvása. A középső még metrozni is akart volna, arról már így is lebeszéltem. Szóval vártuk a fogaskerekűt visszafelé, és a kicsi elkezdett üvölteni. Nagyon. Teljesen kivolt. Tépte a hajam, szorította és üvöltött (úgy szokott elaludni, hogy kiságya fejvédőjének kötőjét morzsolgatta, ezt helyettesítette azt hiszem a hajam). Egy nyányika meg beszólt, hoyg tipikus szülői nevelési hiba. Hú, a férjem nagyon jól odamondott neki.:-) Aztán ahogy elindult a fogaskerekű a gyerek a hajamat szorítva el is aludt. Nem ébredt fel arra sem, hogy megérkeztünk, és beraktuk az autóba. Nem nevelési hiba volt, csak kicsit túlfeszítettük a húrt nála, de ugye olyan ritkán jutunk fel.
:D Szerintem más sem:)))) Liberális nevelés eredménye (eddigi tapasztalataim szerint) minden, ami másokat zavar (indukciós következtetési hiba). Gyakorlatilag meg ha nem a társadalom nagy része által követett elveket alkalmazod (modjuk kiságy, babakocsi) vagy valamiben is eltérsz tőlük (közben ott sincs egy fix sablon), már liberális vagy. A még liberálisabbaknak meg korlátozó, gyermekét elnyomó. Szóval kupis:))) A lényege, hogy klikkesedünk, ítélkezünk és utálom:)
Lúdtalppal igazad van, végül megkerestem egy független gyógytornászt, és megnyugtatott, hogy 3 éves kor után alakul ki a lábboltozat (ezt gyerekcipő-boltban nem szokták reklámozni:)).
Tényleg mindenhol mást mondanak, nekem gondot okoz néha, akkor én is megérzés alapján döntök:)
Bogca, azt akartad írni, hogy a vendéglősnek mindig örülnie kéne a VENDÉGNEK, ugye? Csak mert fordítva nem annyira tudtam értelmezni. Azért mondjuk kisgyerekes anyukaként is azt mondom, hogy tényleg van egy határ, akinek pl 3-4-5 gyereke üvöltve rohangászik és összeken mindent, az már egy másik kategória véleményem szerint, és sok szülő —szik rászólni a gyerekére. Mi figyelünk rá, hogy ne hagyjunk szemetet meg koszt, persze időnként elengedhetetlen, de azért törekszem rá, hogy ne csináljak pluszmunkát senkinek. (Mondjuk szegénykém múltkor beteg volt és akkorát taccsolt egy pékségben, hogy keletkezett egy nagyobb tócsa a földön, tök rendesek voltak, jöttek föltörölni, átették papírpohárba a kávémat stb,). A britek mondjuk tényleg borzalmasan kedvesek, de évszázadok óta benne van a kultúrájukban, ezt nem fogjuk néhány évtized alatt utolérni, én tényleg úgy látom, hogy rengeteget javult a helyzet. És ez azért nem magyar sajátosság, én éltem Olaszországban, és a hétköznapokban ott is tudtak azért baromi bunkók lenni ruhaboltban, kávézóban stb, főleg amikor még nem beszéltem jól olaszul, marhára nem voltak türelmesek, ja és akkor még gyerekem sem volt. És itt most nem a kéthetes tengerparti utazásról beszélek, ahol érdekük, hogy kedvesek legyenek a külföldiekkel. Amíg nálunk is ilyen a helyzet, addig siránkozás helyett inkább a fent említett módon igyekszem hozzáállni a kérdéshez.
Csak ezzel az a baj, hogy vannak irtózatosan irritáló felnőttek is, sokkal jobban zavaróak, mint a gyerekek.:-)
Persze, ez nem kérdés! :)))) Meg szerintem minden irritáló gyerek mögött van 1-2 irritáló felnőtt is! :))))) Én munkámból adódóan is gyerekekkel foglalkozom, imádom őket, de szerintem nem gáz picit rájuk szólni (kedvesen), hogy „ugyan bucikám, ne rúgd már szét a terepasztalt vagy ne kend a csokitortát a szőnyegre, szívecském!” Szerintem a most divatos liberális nevelés címszó alatt borzasztóan hagyják elkanászodni a szülők amúgy kedves, aranyos kis csemetéiket.
Hát én nem tudom, lehet van egy ilyen lélektani határ, de szerintem az emberek többsége jóval a csokitorta és az üvöltve rohangálás alatt húzza meg.
Nekem azt tanította a gyerekes lét, hogy nem szólok bele és igyekszem nem negatívan véleményezni, még fejben sem ha lehet. Más gyereke, felelőssége, és joga szerintem nem helyesen csinálni (törvényes kereteken belül). Amennyiben ez közvetlenül érint engem, akkor azt ott akkor próbálom békésen megoldani, ahogy Te is írtad.
De fogalmam sincs az adott család hátteréről (mennyire fáradtak, lehet az a gyerek autista, stb. ), és ez a gyereknevelős-kritizálás nekem intimszférába – belépés.
A gyerekesek elég könnyű célpontok amúgy is, a többségük csak próbál túlélni valahogy. Úgy vagyok vele, hogy lehet kritizálni, közvetlenül az után, hogy ezzel arányosan nyíltan konfrontáljuk a társadalom kevésbé sérülékeny egyedeit is.
Ezt az egész „szerintem-nem-jól-nevelik” dolgot én úgy gondolom egy az egyben el kéne felejteni, mert egész egyszerűen nem a mi tisztünk. Nem, akkor sem, ha az én ülésemet kente össze, akkor is csak az adott szituációt minősíthetem.
Azért vagyok ilyen szigorú ezzel kapcsolatban (és nem személy szerint Veled van problémám, jó?:)), mert liberális szülőként mindig a kritika túlsó végén állok. De vsz rendes szülőként is ugyanitt lennék, mert minden gyerekest érint, csak már annyira megszokott, hogy fel sem tűnik. Nem lehet gátat szabni és csak ezt vagy azt a csoportot osztani. Mindig éppen azért kapsz ki, ami a másik ember kereteibe már nem fért bele, ezért nem érem be a jelenlegi helyzettel sem, mert a hiba nem az étterem felszereltségben, hanem a mentalitásban van.
Egyetlen megoldásnak azt látom, hogy el sem kezdjük, mert indok mindig lesz valakit megítélésére, pozitívumot viszont semmit nem találok benne.
Rossz szorend bocsi, nekem igy is ertelmes, csak mas hangsulyozassal. :) Nyilvan arra gondoltam, amit irtal. :)
Mi nem azért nem járunk étterembe, mert a gyerekeim nem tudnak viselkedni, vagy nem látnak minket szívesen. Egyszerűen túl sokba kerül, és ezek egyéni preferenciák, de én inkább viszek kaját magammal, de elmegyünk kirándulni ahol kifizetjük a borsos belépőket (meg ugye fogyasztjuk a gázolajat az autóban), vagy veszünk könyveket (az egész család nagy könyvrajongó). Mert amúgy az enyémek (és ez most nem dicsekvés, nem az én érdemem) nagyon jól tudnak viselkedni, pl. nyaraláskor félpanziónál is teljesen rendben vannak, picike korukban is rendben voltak, sőt vásárolni is lehet velük, nem szoktak nyafogni, meg követelőzni, hogy vegyük meg azt, meg ezt, hajlandóak próbálni, kiállják a sort a pénztárnál és tudják, hogy semmit sem eszünk meg, amíg ki nem fizettük. Akkor sem, ha 1 évesek, vagy 2 évesek.
A másik részéhez. A sok gyerek azért (is) jó, mert az emberek leszoknak a beszólásról, mert nincs képük beszólni, amikor ők 1-2 gyerekkel sem boldogulnak, vagy boldogultak. Végre a csecsemős nővérek sem kezeltek 5 éves hülyének a kórházban, amikor közöltem, hogy az ötödik gyerekem tartom a kezemben, szóval láttam már újszülöttet. Max. a nagyon bátrak vagytok, meg hogy fogjátok eltartani, felnevelni, milyen jó nektek a sok kedvezmény miatt (!!) dumák jönnek, de ezeken már röhögök, nem tud érdekelni. Érdekes, akkor nem irigykedik senki, amikor egy-egy nagybevásárláskor 30-40 ezer F-ot otthagyunk, vagy most az egyik ruhaboltban 62 e Ft-ot, pedig a 20%-os kedvezményt is felhasználtuk. Vagy amikor mindegyik gyereknek cipőt kell venni, meg kifizetni az úszást.
A harmadikra. A magyar társadalom csak szavakban gyerekbarát, tettekben totálisan nem. ÍGy van aztán, hogy leszarják, hogy milyen körülmények között vannak a gyerekek bölcsiben, vagy oviban, hoyg egymás hegyén-hátán alszanak kempingágyakon, amikről már középsőben lelógnak, hogy a 6-7 évesnek is kötelező szó nélkül feküdnie 2 órán át mozdulatlanul, hogy ugyan azt a kaját eszi a 1,5 éves meg a 18 éves és ugyan azt az adagot is. Otthon lenni a gyerekkel lenézett valami = nem dolgozol, inaktív, eltartott stb, már ezek a szavak is kifejezik a hatalmas megbecsültséget. Maradj otthon 3 évet, de közben meg mégis egy élősködő akárki vagy. Közben meg te termeled ki a jövő humán erőforrását. És a legtöbb ember sikítva menekülne el ettől a „nem dolgozástól”. Amikor nálunk az egykupacban született 3 nagyobb kicsi volt, a férjem a karácsonyi szabadsága vége után mondta (pedig akkor ugye ketten voltunk velük, nem egyedül, mint én!), hogy na akkor most megy vissza pihenni a munkahelyére (pedig multinál van).
A nem szívesen látáshoz: viselkedésfüggetlen. Hiába viselkedik az én gyerekem korának megfelelően, vagy korát meghaladóan szépen ha még az is sok mások toleranciájának. Kedves, csendes 110 centis felnőtteket szeretnének.
Én nem azért érezem magunkat nemkívánatosnak, mert a fiam a padlón ordít (ami X korig elfogadható amúgy és -a tévhitekkel ellentétben- aránylag kevés köze van a neveléshez), hanem mert az első nyikknál kérdő tekintetekkel találkozom, mert a gyerekbömbölés egyedüli oka nyilvánvalóan helytelen nevelés vagy a gyermek személyiségbeli defektusa lehet csak.
Társadalmilag én is így érzem, nincs nyerő helyzet. Ha otthon van láblógatás, ha elmész milyen anya vagy te?…
Engem most pont a magán és állami bölcsi közti különbség irritál. Mert értem én, hogy államiban nem közvetlenül fizetek x ezer forintot, de ez nem jelenti azt, hogy akkor már nem is szolgáltatás (ill. hogy nálam jobban értenek a gyerekmhez). Kicsit ilyen „örüjjé hogy felvettük a rosszulgondozott kis porontyodat”. Negatív nap, negatív nap…
Nem hiszem, hogy ez negatív nap. Egyszerűen szar a helyzet, mondom ezt úgy, hogy nekem már iskolások is vannak. Néha agyam eldobom, és akkor az enyémek még egy szupcsi, picike iskolába járnak. A bölcsiben legalább szerették a gyerekeket, habár a létszám és a helyzet túl nőtt rajtuk (pl. nem mostak fogat ebéd után, mert nincs idő rá, meg ezért nem olvastak mesét sem alvás előtt, gyerek kétszer bepisilt alvás alatt, mert nem mert szólni, hogy kell neki, már mondták, hogy alváshoz hozzunk pelenkát stb.), az oviban viszont simán van olyan óvó néni, akit irritálnak a gyerekek.
És ne hogy azt hidd, hogy a magánbölcsiben olyan jó a helyzet! Ott meg a másik végletbe esnek, csupa irányított foglalkozás az 1 éves gyereknek is (amin állam leesett pl., hogy torna és az a feladat, hogy vigyél át egy kislabdát akadályokon a másik nénihez és dobd meg a dobozba, és ki van véve a kezéből, ha kettőt merészel vinni, vagy nem érti, hogy bele kell dobni a másik ládába, mondom 1 éves, alig jár még), mindenért pénz elkésése (pl. altatás 1100 Ft, azt gondolom a gyerek ellátásához hozzátartozik, hogy lefektetjük, altatni nem kell, magától alszik el), időnként DVD benyomása stb.
Szerencsére nekem nem voltak rossz tapasztalataim a kinézéssel, inkább mondom az ilyen döbbent tekintetek, meg mutogatás, hogy atya ég, mennyi gyerek.
Köszi:))) Magánbölcsi (családi napközi, ahogy tetszik, ennek könnyebb a papírozása, ezért hivatalosan így fut) téren én csak egyet ismerek, de velük tényleg nagyon jó tapasztalataim vannak (vannak problémáim, de semmi olyan, ami miatt a gyerekeket nem szívesen vinném oda).
Ez a korai fejlesztgetés viszont az agyamra megy, mert 1: amennyiben semmi eü probléma nincs, a pénzszedésen kívül teljesen felesleges
2: még egy dolog, aminek a mulasztásáért megkaphatod a „szaranya” emblémát.
Mint kiderült, 4 éves korig még lúdtalp sincs, minket pedig egy ilyen próba „fejlesztő-tornán” simán megyőztek, hogy ezt kezelni kell, sőt, kellett volna előbb (szemrehányó tekintet), de szerencsére nekik pont van ilyen foglalkozásuk 5000 forint másfél óra. Ééés aki ide jár (1-3 évesek), azokat MIND felveszik a legjobb iskolákba. WTF. Nagy biznisz ez.
Én a jövőben semmilyen, nem orvos vagy gyógytornász által kiírt speciális tornára nem viszem a gyereket, mert hiába van nekik ott diplomás gyógypedagógus szakértőjük, ha csak az üzleti érdekeket képviseli.
Kedves Via! Ha már felmerült ez a téma, lehetne egy bejegyzés arról, hogy Budapesten hol vannak jó vegetáriánus vagy vegán helyek, esetleg hol akad gluténmentes stb. Én most váltok életmódot, bár tudok enni mindent, egészségesebb, állati fehérjétől, cukortól, gluténtől mentes(ebb) jó minőségű ételt találni nem könnyű. Bár főzök itthon, de néha azért jó lenne elmenni is ilyen helyekre. :)
Egy kifejezetten vega hely nem igényem, úgy értem, nálam nem szempont, hogy az EGÉSZ étterem vegetáriánus (sőt, vegán) legyen, csak az, hogy nekem is legyen ott mit enni. :) Évente párszor ünnepelünk a Dionysosban, bisztrókból az Anker ebédmenüje verhetetlen, a Központ Bisztróban is mindig van mit enni, de a Kőlevesben is. A Szimplában szerdánként húsmentes az ebédmenü, a Nemsüti a Jászai Mari téren pedig teljesen húsmentes. :) Nagyon sok helyen, ahol magadnak rakhatod össze a kaját, rakhatod úgy össze, hogy vega legyen, pl. a Buddha Expressben nagyon szeretem a pad thait. :) Ja, és a Hummus Bar is csodálatos. A kedvenc vega burgerem a Black Cab-é, nincs a menün, de kérd nyugodtan, folyós tükörtojással adják. Nyami. Párhavonta dőzsölök. :D Indiaiból a hagyományos fűszerest nem bírja a gyomrom, de a Bombay Curry Barban nagyon jó a zöldséges wrap, és a napi menüjükből is van vega verzió (leves és főétel is). Amíg a Telepyben volt a Wang Mester, és nem változtatott a menüjén, kétszer ettem olyan istenit, hogy az asztal alá folytam. Egy mézes-babpürés-csípős padlizsán volt, meg egy bok choy álom.
Sütiből a La Deliziában van mindenféle mentes verzió is.
Én azokat a vega fogásokat szeretem, amiknél nem csak annyi történt, hogy kicserélték a húst valami „pótlóra” (ami ráadásul nem is zöldség, hanem pl. búzahús, tofu, szejtán). Én nem akarok rántott szejtánt enni krumplival. :)
További inspirációnak nézegesd a #mitesznekavegak tagemet Instagramon, nem csak a saját kutyulmányaimat fotózom. :)
Köszönöm Via! Nagyon jó tippek, a Nemsütitől szoktam rendelni, nagyon finom, de a többi is nagyon jól hangzik, ki fogom próbálni. :) Egyetértek, a vegetáriánus étel nem egy átalakított húsos étel, egész másképp kell összerakni a vegetáriánus fogásokat, hogy finom legyen :)
Hát, mi akkor lehet nagyon burzsujok vagyunk (nem, nem vagyunk azok), de mi simán járunk étterembe a gyerkőccel kezdettől fogva. Nem annyira érdekel, hogy nem gyerekbarát kimondottan, mi azzá tesszük.:) Mondjuk hozzáteszem, hogy a 16 hónapos kisfiam annyira édes, hogy nincs olyan ember akit nem tudna meghódítani. A legtöbb helyen már van etetőszék, mondjuk a miénk normál széken is elücsörög már. Mivel már bármit ehet, ezért legfeljebb kérünk neki egy kisadagot valamiből, vagy elmajszolgat egy kis sült krumplit vagy eszik a minénkből. Szerintem a magyar családok ezt egy kicsit túlgörcsölik. Velünk eddig mindig nagyon kedvesek voltak, pl már másodszorra voltunk a Spíler nevezetű helyen, ami elvileg nem gyerekbarát, de már másodszorra fordult elő, hogy mentünk és körbeugráltak minket a gyerkőccel, arra is figyeltek, hogy nehogy túl hideg legyen nekünk, elférjen az etetőszék, mindenki mosolygott, mikor körbejártunk a kisfiammal stb. DE mi sem úgy megyünk be sehova, hogy „elnézést, hogy élek, gyerekkel vagyok, bocsika” stb. Attitude, my darlings! :))))
A legjobb gyerekes élmény nekem mindig az IKEA étterme. Mellette van a könyvelőnk irodája, úgyhogy havi egyszer ott ebédelünk. :D Senki nem feszeng, vannak játékok, teljesen bababarát az egész, meg ahogy láttam, ingyen bébiételt is adnak a piciknek, ha kéri a szülő. Nagyon jókat mulatunk a kicsiken, jó őket nézni, ahogy játszanak! (Mondjuk mi különben is olyanok vagyunk, akiket nem frusztrál a gyerekzsivaj meg a viháncolás.)
Nem az attitűdömön múlik, ha nem mindenhol örülnek. Gyerekfüggő is, darabszám is számít.
Itt a problema eredete szerintem. A vendegnek mindig orulnie KELL a vendeglosnek. Mert abbol el. Ha a gyerek hangos, ha 5 gyerek van, akkor is vendeg. Nem is kene leteznie olyan helynek, ahova nem mehet be akarmilyen fizeto vendeg. Dolgoztam 2 evet vendeglatasban, minden egyes gyerekes csaladra mosolyogtam – mint minden nem gyerekesre is, meg mint minden mas vendegre is -, ha orditott a gyerek ha nem, ha odakente a csokitortat az ablakuvegre, ha nem. Mert ez a vendeglatas, errol szol, ok ezert fizettek. Igen, volt, hogy rossz napom volt, igen, volt hogy a bajszom alatt elmorzsoltam egy bmeget, mikor a csokis tenyernymokat toroltem az uvegrol, de akkor, mikor nem volt ott senki, es takaritottam. SOHA nem ereztetheti senki sem a vendeggel, hogy nem latjak szivesen.
Es szerintem ez a nagy kulonbseg a magyar es a Via altal emlitett brit vendeglatas kozott. Itt nalunk (az Egyesult Kiralysagban elek) mindenki piszok kedves es udvarias. Eszukbe sem jut nem annak lenni, mert azonnal leirnak a munkahelyuket, es nem is lenne tobbe munkajuk.
Mikor latogatoba itt voltak a szuleim, elmentunk egy Nando’sba ebedelni (annak aki nem ismeri: semmi puccos, kozepkategoriaju csirkeetterem). Amikor a kasszanal fizettem (elore fizetes van) smalltalk kereten belul megkerdezte a kiszolgalo csaj, hogy mi jot tervezunk aznapra, en meg megemlitettem, hogy varosnezunk, mert itt vannak a szuleim latogatoban. MIkor jott az etelekkel, anyueknak mondta, hogy isten hozta oket Skociaban, es erezzek nagyon jol magukat. Semmibe sem kerult ez neki. Szuleimet azonban konnyekig hatotta. Hat ez kene otthon is. Nem lehuzni a turistat, hanem szeretni es kedvesnek lenni vele.
Elgondolkodtam ezen az attitűd dolgon. Hogy tulajdonképpen elég gáz, hogy gyermekesként való elfogadtatásomhoz „don’t f.ck with me” vibe kell. Nem mindig, de elég sokszor. Az elején még büszke voltam, hogy már bibí, tudom, végre nem nyaggatnak a nénikék a sapkával. Mostanában már egyszerűen fáraszt. Azt érzem itthon a vonaton, az éttermek egy részében, a társasházban ahol lakunk (1 db hiperszenzitív alsószomszéd) hogy teher vagyunk a nem gyerekeseknek.
Tudom, vannak aranyos emberek, nem mindenki éli meg így. De az egész mentalitásunk ilyen téren gáz.
Iszonyú sok az enervált ember. Pusztán a másik létezése azonnal támadásra kényszeríti, bekapcsol az önigazolás. Miért lesz neki jobb, ha másokba beleköt? Miért kell fogást keresni azon, aki jól van? Persze, tudom, azért, mert egyszerűbb másba belekötni, mint vállalni a felelősséget a saját életünkért…
Szerintem nem csak a nem gyerekesekkel van így, hanem a „régen volt gyereke, de okoskodik” emberke is ide tartozik. Hirtelen Pistike lesz a bezzeggyerek negyven év távlatából, aki már háromhónaposan másodfokú egyenleteket oldott meg, és kussban végigaludta az éjszakát, te meg hogy képzeled, hogy a tiéd nem. Igazából nem, rosszul mondom, nem is rólad szól ez. Hanem hogy ő milyen csodálatos és fantasztikus. Ennyi maradt neki az életben, hogy másokhoz képest fényezze magát, és ha nem megy, akkor beléjük rúg, hogy felülre kerekedjen. Változtatni? Azt ne kelljen. Nehogy. Utálni azt, aki változtat? Panaszkodni arra, hogy szar? Egész. Álló. Nap.
Én ültem végig sok vonatutat és repülőutat bömbölő gyerekkel. Sejtem elege volt és fájt a füle és basszus, a legzavaróbb az volt, hogy én a hasonló nyűgjeimmel nem ordíthattam ugyanakkora decibellel. :)
Az utcán is sokszor sikongatnak a gyerekek, ahogy fociznak, fogócskáznak, bicikliznek. Sokkal jobban stresszel, amikor veszekedés van, meg üvöltözés, hogy ki a baromállat, és ki dögöljön meg, de gyorsan. Egy étteremben is jobban zavar, amikor (a felnőttek) fröcsögnek, anyáznak, rasszista kommentjeik vannak… Bárcsak az lenne a legnagyobb baj a felnőttekkel, hogy lábbal hajtják a kismotort a parkettán! :D
Egyetertek Anise, szerintem is gaz. :( De sokmindent tartanak sajnos tehernek az emberek, mikor Pesten laktunk napi szinten kaptuk a beszolasokat, mikor kutyat setaltattunk. Nem rottweilert (azzal sincs baj egyenkent), hanem mopszot. Es mindig felszedtem a kakat. Es mindig porazon volt. Megis ha elmentek mellettunk az emberek, akkor fejet csovaltak, meg az orruk alatt mormogtak, hogy “hulye szaros kutyak”. Amikor visszaszoltam, hogy “hulye szaros emberek” meg en voltam a bunko.
Az emberek csak keresik a masikon azt amibe belekothetnek. Sajnos a legtobb normalis embernek szuksege van a don’t fuck with me attitudre, meg a vastag borre, mert csak ugy lehet tulelni. Ha minden kutyamba es belem koto embert magamra vettem volna, eret is vaghattam volna. :/
Igen, a kutya a másik (hosszú póráz-túl rövid póráz):)
Nem tudom, valahogy nem így képzeltem a gyereknevelős éveimet, folyamatos támadásokat hárítva :( (mondjuk ez meg már az én naivitásom). Egyre inkább ráébredek, hogy jelenleg nagggyon sok dolog nem működik a társadalmunkban, és egyre több defektust már érzek is a bőrömön. Meg ma amúgy sincs jó napom, úgyhogy nem működnek rendesen az önvédelmi filtereim:)
Próbálj meg pihenni, kivonni magad az ilyenekből legalább egy-egy napra. Rohadt fárasztó, amikor a létjogosultságodat kell védeni folyamatosan az ilyen vallató emberkéktől. Azt, hogy ekkora vagy, vagy akkora, vagy ezt csinálsz, vagy azt csinálsz, vagy így döntesz, vagy úgy, vagy erre költöd a pénzed vagy arra. Teljesen elég válasz a miértre, hogy „mert nekem így jó”. Pont.
♥♥♥
„I could build a castle
Out of all the bricks they threw at me” (Taylor Swift) :)))
https://www.youtube.com/watch?v=FPMViJLucFQ
A smalltalk témához: sosem felejtem el, hogy mikor 3 éve Londonban csúcsidőben vásároltam a New Lookban, megkérdezte az eladólány, hogy sikerült-e mindent találnom amit szerettem volna. Úgy zavarba jöttem, alig bírtam válaszolni, nem ehhez vagyok szokva, mert a magyar plázákban már annak is örülök, ha az eladó nem teherként éli meg, hogy ki kell szolgálnia. De nem kell Angliáig menni, most december, Ausztria, Primark, karácsonyi őrület, valószínűleg én lehettem a 12745. vásárló aznap, de az eladó végig mosolygott, mondta, milyen jó vételeket fogtam ki, és megkérdezte, milyen rúzst viselek, mert nagyon tetszik neki.
Ez mekkora már :)))))
Úúú, ezek a piacos képek annyira jók!
Kaja függő. Vannak olyan kaják, amiknél nem számít a mennyiség (pl. egy makaróni, vagy rizsfelfújt, borsófőzelék), de mondjuk egy krumplifőzeléknél már nagyon megérzed.:-) Vagy ha mondjuk húst csinálok, és annyival több húst kell szeletelni, fűszerezni. Vagy palacsinta. 2 sütővel sütöm, és még így is rengeteg idő. A múltkor volt valahol egy cikk, hogy 20 perc a császármorzsa, nézem, ja, 2,5 dl tejből.:-))))) Hahaha. Vagy csigát én 1 kiló lisztből sütök. Kiflis receptek úgy szólnak, hogy lesz belőle 10 db kifli, nem is elég egy vacsorára nekünk. A szakácskönyves recepteknek a dupláját kell megcsinálnom, és még csak egy kamaszodóm van, a fiúk még nem kamaszodnak, emlékszem a tesóimra, kamasz korukban simán megettek egy vacsira fejenként fél kiló kenyeret. Most akarok nagyobb kuktát, a mostanit már csurig kell raknom, ha azt akarom 2 napra kitartson a leves. És utána nem fér be a mosogatógépbe a cucc, hiába van nagy gépünk. Nyáron napi 2-3-szor is megtelt.
De tény, hogy jóval, jóval olcsóbb és megkockáztatom finomabb is, mint a kisvendéglős, és nyilván olyanokat főzök, amit szeretnek és megesznek (pacalpörkölt és szalontüdő nélkül). És a maradék pénzt inkább kirándulásra költjük, meg könyvekre.:-) Ja és nekem fontos az, hogy tudom így, hogy mit esznek, mit eszünk, normális alapanyagokból, egészségesen elkészített finom kajákat. De azért az a nyári 5 nap főzés nélkül a nyaralás alatt jól esik.:-) Nemsokára újra dolgozom, akkor hétköznap nem fogok főzni, biztos furcsa lesz.
A mosogatógépre nekem is volt, aki mondta, hogy elég a 6 terítékes két emberre. Ja, ha nem főzöl, és max. a kávésbögrédet rakod be reggel. :D Itt is általában minden nap megy, ha meg vendégek vannak, kétszer is. Áldassék a neve.
Így van! Az előző lakásban nem volt, na ott egy hétvégi ebéd után simán mosogattam 1 teljes órán át, pedig akkor még „csak” öten voltunk. Amikor elköltöztünk ragaszkodtam hozzá, hogy legyen, és most már a férjem se érti, hogy hogyan élhettünk nélküle.:-)
Tavaly ugyan ilyen hihetetlen érzés volt a szárítógép megérkezése. Haza jön valamelyik totál sárosan a suliból, oviból és másnapra minden ruha tiszta és száraz. Nincsenek száradó ruhák és átható nedvesség szag.
Mi még gyerektelen vagyunk, de mi se járunk étterembe, valahogy túl drága meg mondjuk az is igaz, hogy mi szeretünk egymásnak főzni ünnepeken. És a családomban sem volt divat az étterem, nálunk a ballagások, konfirmálások, diplomaosztók utáni családi bulik és evések is mindig otthon, otthoni főzéssel, sütéssel voltak megoldva.
Nálunk is. Itt a helyi kisvendéglőben 950 Ft a menü (ha egy hétre előre befizetsz, akkor 850, de sok olyan kaja van, amit nem ennék meg). És az csak egy kicsi vendéglő és menü. 6 főre számolva, az olyan jelentős összeg, amiből már extra finom és extra luxus ebédet lehet otthon főzni. Amikor a mostani kicsi picike csecsemő volt, és kitört a nyár, akkor még azt gondoltam majd időnként onnan hozunk kaját és nem főzök, mégiscsak 4 kicsi gyerekkel leszek egész nyáron, aki közül ugye az egyik a nyár elején még csak 2 hónapos volt. De aztán mindig legyintettem, hogy a fene se fog ennyi pénzt pusztán ebédre elkölteni. Egyedül a nyári 5 napos nyaralásunkkor szoktunk befizetni félpanzióra, amúgy az év maradék 360 napján minden nap főzök.
Persze, ekkora létszámban már számít a legolcsóbb menü is, de akár egy fagyizás is…
Meg főzni nagyobb mennyiségben valahogy egyszerűbb is, mint egy-két adagot, nem? Szóval az alapanyag nyilván több, de én azt vettem észre, hogy egy kosszal (szó szerint) sokkal szaporábban lehet haladni, ha mondjuk 4-6-8 adag kaját főzök le, és persze, ketten vagyunk rá, de nagyságrendileg kevesebb meló, mint ha mindig két adag kajáért mocskolnám össze a konyhát. És így még olcsóbbra jön ki a főzés, mert csökken a munkaidő.
most rögtön indulnék, ha tehetném, pedig nem is vagyok éhes:) (Azért az árak nem tűnnek barátságosnak, családdal biztos luxusnak számít, ahogy elnézem)
Én laktózérzékeny vagyok és csak szárnyast eszem, nem egyszerű, az tuti.
Nekem a legnagyobb érvágás az, hogy nem ülhetek be csak úgy bárhova kávézni (feketén nem bírja a gyomrom, tej helyett pedig legfeljebb flakonos növényi habot szoktak ajánlani, ha nagyon kedvesek akarnak lenni:) Abban pedig mindig van vmennyi tej, fene tudja, miért hívják növényinek. Amúgy is jó lenne elmenni arrafelé, de most méginkább elvágyódom. És a nutfree school milyen ötlet?
Az árakat ne a magyar fizetésekhez nézd. :) Minden 2-3-szoros áron van, de ötször annyit keresel. Egyik hely sem volt luxus kinti mércével, ott simán normális fejenként £15-20-ért vacsizni, plusz ital. Sok kisgyerekes volt, nem extrán jómódúak. Csak standard középosztály. :) Nyilván nem heti hétszer, de telik rá nekik. A Tesco árai amúgy meglepően hasonlók voltak, főzéssel sokat lehet spórolni. De összességében az arányok teljesen mások. Cserébe a lakásárak is. Sosem értettem, hogy miért számolják forintba át a kinti fizetéseket, kontextus nélkül, hogy X szakmával Gipsz Jakab havi 1,5 milliót keres. Ja, el is megy belőle 800 ezer lakbérre. Azért az fontos infó. :) Ezeket mindig összefüggéseiben kell nézni, különben hamis képet ad.
persze, értem én, csak arra gondoltam, ha most kimennék egy-két hétre, attól nem változna kintivé a fizetésem :)
Ez néhány ázsiai uticélt kivéve a legtöbb külföldi úttal így van, oda viszont a repjegy horribilis, de ha már egyszer kinn vagy, nagyon olcsó az élet pl. Indiában. Sokan dolgoznak így online, pl. fordítanak, beküldik e-mailen, aztán a magyar fizetésből kinn vígan elvannak. :)
Szerintem itthon egyáltalán nem jellemző, hogy kisgyerekes családok egyáltalán étterembe járnak, mi pl. soha nem szoktunk.
Kicsit vicces is angolszász gyereknevelős könyveket olvasgatni, ahol mindig külön fejezet az étteremben való viselkedés.
Mi szoktunk (mióta a hemzsis nagyobbik nagyobb könnyebb), de nem szeretek, mert csupán az éttermek kis hányada van felkészülve gyerekek fogadására (ellentétben pl. Csehországgal, ahol külön, rendesen felszerelt játszósarok volt nekik). Nem vagyok finnyás és általában aranyos a személyzet, de ki vagyok akadva a puccos étteremben a leselejtezett etetőszéktől, ami ragad.
Kevés olyan helyen voltam még itthon, ahol úgy éreztem, hogy nem nyűg vagyunk hanem szívesen látott vendég. De lehet csak nekem vannak ilyen tapasztalataim. Multik és étteremláncok kivételek (legalább ez működik).
Kinn a felszereléssel nem volt gond. Mivel nagyon sokat dolgoznak + utaznak naponta, sokan úgy vannak vele, hogy szabadidejükben inkább ne főzőcskézzenek, vagy max. hétvégén. Erre látszólag a vendéglátó helyiségek is felkészültek. Vagy eleve azért lehet ilyet, mert felkészültek? Tyúk-tojás.
Én ugyanúgy élvezem azt, ha együtt főzünk, mint azt, ha nekünk főznek. :) Főleg, ha olyasmit tudok így enni, amit nem tudok elkészíteni. Aztán gyakran eltanulom. :)
Az biztos, hogy a kinti átlag étterembejárás gyakoriságára nincs igényem, én gyakrabban főznék, ha ott élnék. Nem csak azért, mert olcsóbb, hanem mert szeretek + szerintem (& a megetetettjeim szerint) tudok is. :)
De a választás szabadsága az igazi szabadság. Ha akarsz, legyen hova menni. Ha nem akarsz, legyen hol bevásárolni.