praktikus módszerek egy életért, amit szeretsz élni
…az ananászt (főleg rizses ételekben), a banánt (de csak ha SEHOL sem barna és puhány), a zabpelyhet (hatalmas zab-fan vagyok, képes vagyok minden nap enni, főleg vacsorára – sósan kefírrel, vagy joghurttal és friss gyümölccsel), és ez még nem végleges, és nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, kezdünk kibékülni a kelbimbóval is. :) Minden azon múlik, hogy hogyan készül.
Ha új hozzászóló vagy, az első hozzászólásod moderálás alá kerül, és az elfogadásig nem publikus. A visszatérő hozzászólók bejegyzései automatikusan megjelennek.
A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)
…a spenótot (főként főzelékformában volt mumus korábban), a tormát és az újhagymát.
– a zöldpaprikát, bár inkább most is a piros vagy sárga változatra szavazok:)
– a lecsót, aminek most is csak a levét eszem meg, pont a főtt paprika miatt
– a tejbe…dolgokat, ezeket most is kihagyom, csak ha éhen akarok halni, és tényleg nincs más, akkor eszem
– a pacal, csülök, velő, vér,máj…és társaik, ma is brüü..
– ja és a kaviár, osztriga, csiga- na ezeket kóstoltam, igaz nem gyerekként, de inkább ne!
Amúgy mindenevő vagyok, főleg zöldségek terén, és imádom a jó magyar kajákat is!
Még valami eszembe jutott, amin lehet, hogy többen megbotránkoznak… a hagymás sült vér! Gyerekkoromban a gondolatától is rosszul voltam, anykám nagyon szerette, csinált is rendszeresen. Néhány éve egy fantasztikusan jó disznóvágáson kóstoltam meg és isteni finom volt, azóta én is megszerettem.
Kiskoromban nagyon válogatós voltam :-) Nem ettem meg semmilyen felvágottat a párizsin kívül, aztán nekem is ott volt a sárgadinnye és a lecsó. Ezeket most már nagyon szeretem. De a paradicsommal a mai napig nem vagyok jóban. Főve, sülten megeszem, nyersen meg pl csak akkor, ha mondjuk gyrosban van és apró kockákra van vágva. Ha szeletekre, az már nem jó :-D Viszont vannak olyan dolgok, amiket akkor megettem, most már nem :-)
Nagyjából az összes zöldség: kelbimbó, brokkoli, cukkini, padlizsán, ezeket imádom azóta. Ja, és a hagyma, semmit nem voltam hajlandó megenni amiben felfedeztem az apróra vágott kis hagymadarabokat. :D Nagyon szeretem most már a mustárt, a penészes sajtokat és az oliva bogyót is, a tökfőzeléket és a lecsót pedig 1 évben egyszer hajlandó vagyok megenni.
A hagymát nyersen. Előtte csak hagymás tojásrántottát ettem, vagy ha a levesben/főzelékben volt. Sosem bírtam az erős dolgokat. Aztán 2011 nyarán egy evezős túrán nagyon jól esett a bundáskenyérhez az a vörös hagyma. És azóta egészen megszerettem. Meg az új hagymát és a lilahagymát is :)
A mustár – módjával. Előtte csak tartárban, most már jöhet a hot-dogba és a hamburgerbe is, vagy ha csak az van, a virslit is megeszem vele. De azért mustáros kenyeret még nem ennék :D
Ja, és persze a tökfőzelék :D Igazából azt csak elvből nem ettem, egyszer ettem véletlenül, mert nem tudtam, mi az, és ízlett. De hiába mondták el, hogy az tökfőzelék, később akkor sem ettem belőle. Aztán felnőttem, és ez az elv elszállt. Azóta nagyon szeretem a friss tökből a főzeléket :)
Azt hiszem, ennyi. Nem voltam túl válogatós gyerek.
Hm, mi néhány éve egy menüs étterembe jártunk a férjemmel, ami a munkahelyem tőszomszédságában volt (sajnos azóta bezárt, pedig szívesen visszajárnék nosztalgiázni :)), és ott figyeltünk fel rá, hogy szinte mindent úgy szolgáltak fel, hogy volt mellé pár karika lilahagyma. És valóban mindenféle húsételhez, szószos tésztához, mindenhez jó volt! Azóta van az a családi mondásunk, hogy „egy kis lilahagymával mindent el lehet adni!”. :)
… a vadast. Mióta megtudtam, hogy nemcsak a menza mócsingos, ízetlen vadasa létezik (blööah), azóta nagyon szeretem. :) (Bár a rossz emlékek miatt még mindig csak nagyon megbízható forrásból fogyasztom.)
… a sóska főzeléket.
… a tökfőzelékt. (Oké, nem mondhatnám, hogy szeretem, de hatalmas sokk volt a számomra, amikor rájöttem, hogy megeszem. XD)
… a penészes sajtokat. (Szintén nem nagy szerelem továbbra sem, de már nem lehet kikergetni a világból egy „mászós sajttal” /amúgy nem hiszem, hogy segített a viszonyunkon, hogy a szüleim mászós sajtnak hívták XD/, és néha belekóstolok a férjem sajtjaiba.)
Látom, a zabpehely/zabkása másoknak is nagy felnőttkori felfedezés. Nekem régen a gyomrom forgott tőle, ha figyeltem, ahogy a nagymamám joghurtba szórta a zabkorpát, most pedig rászoktam a rendszeres zabpehely reggelikre, és épp a héten gondolkodtam rajta, hogy joghurttal is kipróbálom. :)
Én mindig joghurttal eszem, imádom! :)
Jelentem, ma vettem hozzá görög joghurtot, zabpehely mixet készítettem zabpehelyből, egy kis barna cukorból meg magokból (mogyoró és mandula), és egy pohár joghurttal fogyasztottam. És nyammmmm!
https://instagram.com/p/2MITcqpLID/
Spenót, cukkini (semmilyen tök félét nem ettem meg, a többit most sem), brokkoli, halászlé. A kivit és a nyers paradicsomot most már nem válogatom ki, ha van belőle valamiben, de továbbra sem lett kedvenc.
Tejszínhabot és banánt pedig két rosszullét után több mint 20 évig nem ettem, most már kis mennyiségben jöhetnek.
Egyébként azt hiszem ugyanolyan finnyás, válogatós (szerintem ínyenc :-) ) maradtam, mint gyerekként.
Istenem, mit összeszenvedek a nagyobb fiaimmal a banán miatt. Mindig remegő kézzel nyitom meg a banánt, vajon találok-e olyant, amit nekik tudok adni. Meg vagdicsálok, hogy csak maximális minőségű karikákat adhassak nekik.
Én nem tudom min múlik, nekem sajnos a nagyok nagyon válogatósak. A kicsi viszont mindent megeszik. Megvallom, elsírtam magam még tavaly nyáron, amikor néztem, ahogy vacsorázott, az általam sütött kenyeret (tönkölyös), paprikával, paradicsommal, uborkával. Még nem tudtam neki olyan zöldséget vagy gyümölcsöt adni, amit nem evett meg.
Hogy melyik textúra/íz kinek miért jön be, az szerintem valami külön tudomány kéne, hogy legyen… :D Logikát nem találtam benne. Van, aki pont azt nem szereti pl. a körtében, hogy „morzsás”, szerintem meg tök vicces. :) Egyéni érzékenység is lehet, hogy ki mit tud megemészteni. Vannak, akik ösztönösen kerülnek bizonyos ételeket emiatt (pl. rostosat, nehezen emészthetőt, stb.)
Én amúgy azt találtam, hogy ha nincs barnulás-sérülés a banánhéjon, akkor belül is általában még elég kemény, lehet rágni, harapni (nekem főleg ez a szempont; nem esztétikailag zavar, hogy barna, hanem az állaga szottyos, meg az úgy már túl édes). A kiwiből is jobban szeretem, amikor még kicsit keményebb, savanyúbb, nem túl puha. :)
Őket szerintem „esztétikailag zavarja”, mert ha sikerül úgy kivágnom, hogy nem nagyon veszik észre, akkor nem gond a dolog.:-)
Aztán vannak olyanjaik, hogy a fáról esznek a cseresznyéből és a meggyből is, de ha leszedve rakom eléjük, akkor nem. Amíg csak pár szem szedret bírok leszedni addig többszörösét megennék, amikor már 30 dkg-ot is, akkor már nem kell. Ha a kiflibe belerakom a sajtot nem kell, ha mellé rakom az jó. Meg egy csomó ilyen fakszni, és sok embernél ez már kiborító tud lenni.:-) Húslevesnél külön művészet, hogy kinek mit pakolhatok bele a tányérjába. Nem lehet csak úgy belemerni a levesbe és kész. Ugyan ez a zöldséglevesnél.
Hűha, le a kalappal, hogy bírod követni. Látsz esélyt arra, hogy kinövik? :)
Reménykedem erősen.:-) Vannak reménykeltő dolgok, pl. a nagyfiú már megeszi a karfiolt, és mindenki megeszi a brokkolikrémlevest (csak a lányomnak jó sok kenyérkocka vagy levesgyöngy kell hozzá), régebben a nagyfiú a töltött paprikát paradicsomszós nélkül ette, ma már azzal szereti ő is. Néha megkóstolják a zöldséges lepényeimet is.:-)
De sajnos sokszor „kell” két félét csinálnom, ha néha a saját szám íze szerint is szeretnék enni.
A gyümölcsökkel én is így voltam, hogy a fáról leszakítva, pólóban megtörölve isteni volt az alma, de ládából, vagy pláne feldolgozott formában (reszelve, süteményben) már brrrr, nem. Cseresznye, meggy, szilva ugyanígy. Nagyjából ezek voltak azok a gyümölcsök, amik otthon termettek, a többit valahogy feldolgoztam, hogy dobozból kapom. :)
A zöldségekkel a férjem állt borzasztó hadilábon, nemcsak gyerekként, de fiatal felnőttként is, mígnem pár éve (oké… jópár) rájött, hogy nemcsak hús van krumpli körettel, meg zöldség főzelékben, hanem a zöldség köretként vagy feltétként (pl. pizzán) is járható út. :)
Szilvásgombóc! :D Nem tudom, mi bajom volt vele..de egyszer annyira fáradtan jöttem haza suliból, hogy megettem..anyumék meg sem mertek mukkani, csak néztek nagy szemekkel, hogy mi történt.. kelbimbó, brokkoli, zöldbabfőzelék, spenót, kivi, hal (most már a hekket megeszem, de csakisahekket), karfiol leves, gomba (ha bááármiben gomba volt, akár csak egy lehelletnyi, nem ettem meg), camambert (sajnos ezt megszerettem :D)
Tökfőzelék :))
Azt én se szeretem, de szerintem a kapor miatt nem, mert a töknek viszonylag semleges íze van
Igazad van.A kapor illatát nem szerettem,most egyenesen rajongok érte. :)
Én még most se szeretem egyiket sem.. :$
paradicsom :)
Nekem a gomba és az olivabogyó az, ami hirtelen 100*-os fordulatot vett, és most már imádom őket.
A gyümölcsöt kiskoromban látni se bírtam, semmilyen formában, most lassan barátkozunk, ilyen a hal és a tenger gyümölcsei is. De ez inkább egy tudatos döntés, továbbra sem szeretem őket, csak tudom, hogy egészségesek és lassan szoktatom magam az ízükhöz.
….máj (többnyire csirke, de más is jöhet) – régen nem tetszett az, ahogy kinéz
….paradicsomos káposzta, fasírttal (néha anélkül is elmegy, de az nem ér)
….kiwi (vagy kivi?)
Amit viszont nem szeretek, az a székelykáposzta és az ahhoz hasonlító dolgok (tehát pl a rakott kel még okés). Meggy is csak sütiben, vagy befőttként – szerintem az zavart be, hogy látom én, hogy szép és piros, aztán mégis savanyú :D
Iskolás sztorim nekem is van, a narancsot azóta nem eszem meg, csak nagyon ritkán, mert rendszerint volt száraz és rosszízű, pedig az illata jó volt…
Gomba:egyben, rántva most sem szeretem az állaga miatt, de pizzán, tésztán vagy gombafasírtban megeszem. Magamtól nem készítem, de már nem kerülöm ki, ez is jó jel :)
Máj: resztelve még most sem megy szintén, de pl házi májkrémként, leturmixolva szeretem.
Ami még mindig nem megy semmilyen formában az a hal. Bármilyen hal szagától forog a gyomrom. De abban bízom, hogy hátha idővel a halevéshez is megjön a kedvem
Próbáld ki a lazacot, szerintem annak van a legkevésbé „halszaga- és íze”. A halászlé szerintem a sokadik lépés, annyira jellegzetes :S
Kösz a tippet, majd próbálkozom a lazaccal, hátha :)
A spenótot és a sóskát (ma már külön kérem is, hogy anya csináljon főzeléket, a régi receptekből, nameg a spenótos tejszínes tészták *.*). Nagyim régen mindig fokhagymás olajon pirított fejessalátát és rántottához ette, én ránézni se bírtam, meg a szaga is undi volt, most meg kétpofára szoktam enni. A tükörtojással is voltak gondjaim (ma sem szeretem nagyon), meg a rántott karfiol-gomba-akármi (húson, sajton kívül) szintén nem tartozott a kedvenceim közé. Cserébe most már nem eszem meg a zúzát, kiskoromban meg kifejezetten szerettem is.
Fahéj (DE! csak kávéban), gomba (csak tojással), zöldbab (csak rakott zöldbabként), tojássárgája (csak rántottában), tök (csak sütve), cukkini (csak hússal töltve), juhtúró, brokkoli (csak krémlevesként), dió (csak „nyersen”), olíva bogyó, hagyma (semmiféle hagymát nem voltam hajlandó megenni), sárgadinnye
Amit anno szerettem, viszont most a halálom: meleg, cukros tej… Egyenként is óvatosan közelitek mind a tejhez, mind a cukorhoz, na de így együtt!! :S
Volt olyan ovistársam, aki a tubusos sűrített tejet nyomta a szájába, de tucatjával…!!!
Olyat én is csináltam, ma már nem tudnám. Akkor csak az számított, hogy édes volt :)
…kukoricát. Utáltam, a világból ki lehetett vele kergetni, most meg imádom.
…a rizst. Azóta eszem meg, hogy egyik barátnőm anyukája édes-savanyú csirkét csinált, mivel nem tudta, hogy nem szeretem a rizst, ezért azzal. Én meg éhes voltam :D
…a lecsót. Egyetemi kutatócsoporttal voltam, terepen voltunk, és a projektvezető tanárnőnk kitalálta, hogy főzzünk lecsót, mert azt nehéz elrontani, meg azt mindenki szereti. Mivel egész nap nem volt időm (meg lehetőségem) enni, befaltam. Tojással. SOK tojással. Bármikor jöhet, mondjuk itt nehéz hozzá normális paprikát találni.
…a kolbászt. Nagynéném ette mindig két pofára, rá sem bírtam nézni, aztán egyszer erőt vettem magamon, megkóstoltam. Ízlett :)
…a sárgaborsó főzeléket, kiskoromban szerettem, aztán az iskolai menzán megutáltam, mert túl lisztesre csinálták, vagy nem tudom, de olyan volt, mint a tapétaragasztó, nem bírtam ránézni, aztán egyszer a világlegjobblakótársa csinált nekem, azóta is csak az ő receptje szerint csinálom, nyamm!
Az ananász sajnos még mindig ősellenség, nem marad meg bennem, ezért inkább nem is erőltetem (próbáltam frissen, konzervet, épphogy lenyelem, már jön is vissza).
… a spenótot, tejberizst.
A paprikát, a salátát, a borsót, a babot, a lencsét és utóbbi három főzelék változatát, a spenótot (mondjuk főzelékben még most sem, de egy jó spenótos-tejszínes tészta bármikor jöhet), a lila hagymát, a krémlevesek és zöldséglevesek nagy része (kiskoromban teljesen elköteleződtem a húsleves mellett), a teát (bár ez nem igazán étel, de tény, hogy kicsinek csak szökőévben félszer voltam hajlandó inni belőle :D). Biztos van még egy csomó minden, anyukám valószínűleg jobban emlékszik – neki kellett megküzdenie azzal, hogy válogatós gyerek voltam. De az azért pozitívum, hogy ahogy öregedtem, úgy jöttem rá egyre jobban, hogy egy csomó jóból kimaradok :D Mondjuk vannak (és lesznek) továbbra is ősi ellenségek, akikkel nem barátkozom :D
Húúú. Erősen el kellett gondolkodnom, de pár dolog eszembe jutott:
…zsemlegombóc. Kicsiként nagggyon nem, mára a vadashoz ha lehet, akkor inkább azt – persze úgy, ahogy a Nagyikám csinálta (és azóta édesanyám).
…szőlő. Valamiért kicsiként nagyon nem, de ma már szeretem.
…körte – nyersen még most sem (az állaga valahogy brrrr), de karamellizálva, sütiben elmegy.
…rakott krumplinál meg kitételek vannak: ne legyen túl szaftos, túl tejfölös, hanem inkább szárazabb, és akkor oké. Régen pont fordítva volt.
Viszont van pár olyan dolog, amit gyerekkori túlzabálás óta a megeszem, ha az van, de magamnak eszembe nem jutna főzni. Ilyen a tojásos nokedli, a grízes tészta. :)
Meg van olyan, amit soha nem ettem meg, és ez azóta sem változott: a zöldbab, bármilyen formában (már a szaga is brrrrrrr), sóska – hébe-korba teszek velük kísérletet, de mindig rá kell jönnöm, hogy neeeem.
Ja, és a munkahelyi nagy kedvenc (a férfikollégáim számára kimeríthetetlen poénforrás): imádom a banánt, de felnőtt fejjel szép lassan allergiás lettem rá…
Nekem akkor szoktak rohogni, mikor mondom, hogy most oralis allergiam van:)
Ez jó duma! :) Elképzelem, hogy bedobnám ezt nálunk, az „enyhén” férfisoviniszta közegben – a sikere hasonlóan kirobbanó lenne, mint a banánnak… :D:D:D
de TENYLEG oralis allergiam van:D
pollenszezonban (mert keresztallergia) bizonyos gyumolcsoktol lejon a bor a szam belsejerol, mintha megegettem volna:)
Aztan mutogatom a nyelvem Frejnek, hogy nezd, megint foltos :)))
Igen, gyanítottam, hogy erről beszélsz :) Sosem felejtem el, amikor először jártam úgy, hogy a menzán, ahonnan akkoriban a kaját hordtuk, új paradicsomkonzervet használtak a leveshez. Másnap reggelre a szám teljesen feldagadt, és pont olyan érzés volt, mintha totálisan szétégettem volna belülről a számat mindenhol. Cirka 2 nappal fuvolavizsga előtt. Életem legpocsékabbul sikerült vizsgája volt, de szerencsére figyelembe vették a nehezített pályát… :) Azóta szerencsére ennyire durván nem ismétlődött meg mindez, mert nagyon figyelek, hogy milyen paradicsompürét használok, ha nem igazi a paradicsom. Amikor szezonja van, akkor meg amúgy is paradicsommal eszem a paradicsomot (és semmi bajom tőle, sőt). :)
A banántól nekem a gyomrom készül ki: 1 teljes banán mostanra vagy 2 napra garantálja a folyamatos gyomorgörcsöt, olyan intenzitással, hogy csak kicsire kuporodva fetrengeni tudok. :( Ha gyümölcssalátában van, akkor is veszélyes, hiába etetem ki az adagomból mással – de szerencsére akkor nem ennyire durva. Pedig nyamiiii, tényleg imádom. Vagyis már csak imádnám. Azt viszont utálom, amikor az orrom előtt nagy élvezettel eszi valaki, mert csorog a nyálam. :(
de jo, Te vagy az elso, akit ismerek es van neki:))) Fuvolavizsga gaz:(
Jelentem, oroklodik, mert van a fiamnak is:) Lehet amugy, hogy ez jo dolog, mert igy meguszom a kiuteseket es a feldagadast:)
…zöldségek-hüvelyesek nagy része, bár a legtöbb zöldségfélét most is nyersen szeretem, párolva/főzve nem.
…sárgadinnye, Milánóig kellett elmennem, hogy rájöjjek, igenis nagyon finom.
Épp erről beszéltünk benn a munkahelyen, hogy mi az, amit utáltunk, és most megesszük.:)
…gomba. Ősi, elsőszámú ellenségem volt, és most majdhogynem a kedvencem. Bárhogyan jöhet, minden másnap eszünk is. :)
…tejföl. Maximum a rakott krumpli tetejét ettem meg, azt is lightosan. Azóta akár kanállal a dobozból is, úgy szeretem. :)
…főtt sárgarépa. De csak ha az 1 négyzetcentiméterre jutó darabszám nem túl magas.:D
…kelkáposzta, káposzta. A töltöttből is csak a tölteléket ettem, most meg mindenestül. Kelkáposzta rakottan, főzeléknek is jöhet.:)
…karfiol, brokkoli. Szintén rakottan, de párolva is, levesnek, bárhogyan nagy kedvenc.
…velő. Elég undorítóan néz ki, de anyum olyan gusztán ette, hogy én is kértem, és milyen jól tettem.
…pacal. Idén kóstoltam meg először, apa kicsit felturbózta, és naggyon szuper.
Azt hiszem, nem sok étel van már, amit nem szeretek, de a zöldbab és a zúza, ha fizetnének, se kellene.:S Ill. más, mikor nem szeretem, és más, mikor megenném, csak nem ehetem, mert nem bírja a szervezetem.
Nagyon válogatós gyerek voltam, de az is lehet, hogy még most is az vagyok :D
A paradicsomtól kiskoromban mindig fájt a hasam. Ma már nyersen is simán megeszem. Azóta nagy kedvencem lett a lecsó, persze csak a saját készítésű.
A tojást se főve, se tükörtojásként nem ettem meg. Ma már egyikkel sincs gond, sőt a tükörtojást kifejezetten szeretem és sokszor készítem, lecsóval meg egyszerűen imádom :D
A gombát egyáltalán nem ettem meg, kipiszkáltam minden ételből. Ma már megeszem ha benne van vmilyen ételben, de mikor én főzök eszembe se jutna beletenni a kajába. Főleg, hogy a férjem se szereti. A káposztával ugyanez …
A zöldségeket úgy általában nem szerettem, max húslevesbe. Falun nőttem fel, gyerekkoromban krumpli/rizs vagy tészta volt a köret. Ahogy saját háztartásom lett, azért színesítettem a repertoárt (pl felfedeztem, hogy a tipikus falun termesztett fejessalátán kívül léteznek más saláták is :D ). Ma már szívesen készítek változatos zöldségköreteket, sülve, grillezve vagy párolva is. Persze azért még mindig akadnak új dolgok amiket ki szeretnék próbálni, ilyen például az édeskömény is.
A férjem is hasonlóan volt a zöldségekkel mint én, ő nehezebben fogadta el ezeket a köreteket. Az elején mindig azzal poénkodott, h „szép a díszítés, de hol a köret?”. Szerencsére ma már ő is szereti.
Azért a krumpli még ma is hatalmas kedvenc, annyiféleképp el lehet készíteni!
A szalonnát kis gyerekkoromban megettem, utána évekig rá se bírtam nézni. Most szinte mindenbe rakok egy kis bacont :D
A zsíros húsokat sem régen, sem most …
A főzelékeket sohasem szerettem, egyszer az oviban kényszerítettek rá h megegyek vmi finomfőzeléknek nevezett valamit. Na, olyan rosszul voltam utána napokig, hogy azóta undorodom is tőle, még felnőtt fejjel is képtelen vagyok megenni bármilyen főzeléket :(
Talán emiatt álltam hadilábon a krémlevesekkel is. Azokkal azért sikerült valamennyire megbarátkoznom, de sohasem hagyom túl sűrűre, mert ha főzelékre emlékeztet képtelen vagyok megenni :(
A kényszeretetés brutális! :(( Több ismerősöm van, akiben mély nyomot hagyott az óvodai „tömés”…
Szerintem valamilyen fajta válogatósság egyáltalán nem baj, hiszen mindenkinek más az ízlése. Van, amikor egy íz nem jön be, máskor meg a textúrája zavar. Én pl. nem bírom, hogy zselés a tápióka, utálom elrágni, úgyhogy meg sem eszem. :)
Jujj, a kényszeretetésről én is tudnék mesélni! Az óvónőt valamiért irritálta, hogy semmit sem tudok rágás nélkül lenyelni (kivéve az innivalók). Így utáltatta meg velem a spenótot – addig kellett ott ülnöm és enni amíg rágás nélkül le nem tudtam nyelni. Potyogtam a könnyeim a főzelékbe és persze otthon kihánytam az egészet. Kb. egy-két éve vagyok hajlandó megint megenni, de nem a kedvenc.
Kaják amikhez „fel kellett nőnőm”: aszalt gyümölcsök, olivabogyó (az viszont már minden mennyiségben), penészes sajtok.
Mi az, hogy rágás nélkül nyelni?! Mert hogy amúgy is pürés, és akkor ne húzd az időt rágással? Jézusom!! Nagyon sajnálom :(
hogy ilyen embereket gyerekek közelébe engedtek/engednek, hihetetlen…én abban sem hiszek, anyaként sem, h „jól van Pistike, ha te csak csokis kekszen és sült krumplin akarsz élni, rendben van, támogatlak mindenben”, de azért ez durva…
Nálam a borsó ilyen „azóta se” kategória. Oviban én is elég válogatós voltam, és – ahogy fent látszik – pont a favorizált főzelékek nem mentek. A mai napig élesen előttem van a kép, hogy a dada a hajamnál fogva hátrahúzza a fejemet, az óvónő meg belerak egy kanál borsófőzeléket a számba. Aztán elégedetten visszaülnek az asztalukhoz, és örülnek a pedagógiájuk sikerének, mert „látod, ízlik neki, nyalogatja a száját” (kiköptem a falatot, és annak a maradékát rendszereztem éppen). Mikor anyukám bement számon kérni, hogy mi történt, azt mondták, csak „rábeszéltek”. Pedig nagyon kreatív gyerek voltam én, sosem maradtam éhes, mert ha ilyesmi kaja volt, akkor leettem a pörköltet a tetejéről, meg kenyérrel kitunkoltam a szaftot és kész. Nem túl so oviskori emlékem van, és messze ez a legélesebb közülük. :\
Namost ez a csodás pedagógia nálam arra volt jó, hogy rosszul vagyok a főtt vagy épp fővő borsó szagától. Megérzem, és fordul egyet a gyomrom. Huszonegykét éves koromban jutottam el oda, hogy újra megkóstoljam a borsót, sőt, a borsófőzeléket is, amire azt mondtam, hogy „hmm, tényleg nincs ennek rossz íze, teljesen oké, de kizárt dolog, hogy komolyabb mennyiséget meg bírjak enni belőle” – nem az íze miatt, hanem tisztán az emlék miatt. Egyébként már rizibiziből, levesből nem piszkálom ki, de azért kerülöm. Köszönjük, Emese.
Részvétem. :/ Én is hasonló képen jártam, velem a zöldbab főzeléket etették meg az oviban, otthon meg anyunak kihánytam az egészet…aztán bement másnap az oviba velem, és megkérte az óvónéniket, hogy legyenek kedvesek és NE etessenek meg velem semmit, amit ÉN nem akarok megenni. Azóta se eszem meg a zöldbabot. Semmilyen formában és PONT :/ brrr…
Hát nagy szomorúsággal olvasom, hogy nem igazán ritka eset ez az óvodai tömés. Nálam is az volt, hogy addig nem szállhattam el az asztaltól míg, meg nem ettem. Emlékszem a dada nagyon elégedett volt … egész addig míg az egész estés hányás, majd az azt követő 3-4 napos rosszul lét után anyukám bement és megkérte őket, hogy ne etessenek.
Egyébként valami hasonló volt első osztályban is, ott a pedagógus segéd (vagy micsoda) etetett meg velem egy egész tányér kaját amit nagyon nem kívántam (vmi száraz rizses hús volt). Na annak is meglett az eredménye. Anyukámnak megint csak be kellett mennie és szólni, hogy eszem annyit amire szükségem van.
Egyébként ahogy adrica írta, én is kreatív voltam, szintén megettem a főzelék betéteket, a krumplit, virslit vagy pörköltet a tetejéről vagy a kenyeret amit adtak hozzá. Amúgy meg anyu mindig főzött otthon, szóval legalább este ettem rendes főtt kaját, nem kellett attól tartani, hogy éhen halok …
… gombat. Utaltam gyerekkent, mindenhogyan, de most szeretem. Porkoltnek, pizzan, rantva, tesztaban, salataban, mindenben. :)
… sargadinnyet. Gorogdinnye manias voltam mindig, de most mar a sargat is nagyon szeretem.
… Zoldborsofozeleket. Imadtam a soskat, spenotot, mindent gyerekkent, de a borso nem jott be. Most mar nincs gondom vele.
… lecsot. De csakis akkor, ha a paradicsom hamozott. Nincs undoritobb a felpondorodott paradicsomhejnal, fujj.
… velot. Emlekszem, mikor eletemben eloszor Romaniaban ettem, azt hittem krokett, de rantott velo volt. Mikor anya mondta mi az, elhanytam magam. De aztan ettem velos piritost felnottkent, es minden megvaltozott.
De várj, az a krokett az nem csontvelő volt, hanem agyvelő… :)
A csontvelot most is utalom, a velos piritoson is agyvelo van! :)
Ezért vagyok én vega! :D Én azt hittem, az a csontvelőből van kiütögetve. :)
a velos piritoson (nem kotozkodesbol) nalunk csontvelo van.
Jaj, de jó, akkor nem hallucináltam, hogy ilyen is van! :D Nem mintha érintett lennék. Egyétek csak. Megyek a padlizsánkrémemért. :))))
padlizsanra is allergias vagyok. oralisan:)
A tojás, első sorban a fehérje. Már megeszem a főtt tojás sárgáját, a tükörtojást és a rántottát is, sok sajttal és hagymával. Rettentően igyekszem, mert nagyon szeretném szeretni, annyi féle kaja készülhet belőle meg amúgy nagyon gusztusos is tud lenni.
Az olajbogyót nagyon megszerettem, illetve kiskoromban a camembert sajtnak csak belső, lágy részét ettem meg. :D
Én pont ellenkezőleg, a sárgájával voltam így. ;D
A sárgája nekem akkor lett a barátom, amikor rájöttem, hogy nem kell totál keményre megfőzni, hanem folyni is tud, és úgy mennyivel finomabb…! :)
Ezért regisztráltam :-)
Dinsztelt káposztát, nagymamám sűrűn készített, akkor nem voltam hajlandó megenni, most meg milyen jó lenne…, uborkát bármilyen formában, mostanra csak a kovászost hagyom ki, dió.
Olvastam valami olyasmit, hogy életünk során „halnak ki az ízlelőbimbóink, tehát egyre kevesebb lesz, ezért alakulhat át az ízlésünk, és esszük meg azt, aminek régen a szagát sem bírtuk elviselni.
Ó, a koviubi! Régen utáltam, most már semmi bajom vele, de azért csemege forever. :)
Amúgy azért vannak fordított dolgok is, pl. a bolti pudinggal gyerekként nem volt bajom (főleg, hogy minden bolti piskótás „gyümölcstortán” az volt – nem lehetett válogatni), most már kifordul a számból. Ez viszont biztos, hogy nem ízlelőbimbó-cucc, hanem az, hogy fejlődött az ízlésem, az igényem. :)
…a halat és a gombát. De például a paprikát kicsiként megettem, ha belém diktálták, de most még a szagától is rosszul vagyok.
Szerintem a paprikánál a „belém diktálták” a kulcs. :( Jó szájízzel már akkor sem kellett valószínűleg, most meg magadra nem erőszakolod rá, és kész. Jól teszed. ♥
nálam ez a lista pont fordított, rengeteg olyan kaja van, amit kicsiként megettem és most nem: kocsonya, sárgadinnye, gomba (az mondjuk a terhesség óta mumus, érdekes, h a hormonok hogy átalakítják az ember ízlését :) ), vaníliás bármi, majonézes bármi, tejbegríz, paprika. Lángost imádtam, de egyszer, még gyerekként rosszul lettem tőle, azóta a szagát se bírom.
Az összes főzeléket (kivéve a sóska, mert azt már akkor is, meg a borsó, kelkáposzta, zöldbab, mert azokat azóta sem), az összes hüvelyest. A sárgadinnyét. A vadast (nyamm!). A fokhagymát (nyammnyamm! :D). Általában a hagymákért sem voltam oda, most már semmi bajom vele, csak ne sütve. A lecsót, mióta rájöttem, hogy paprika helyett cukkini jó bele nekem, és a rántottát, mióta rájöttem, hogy zsíron, tojáson és són kívül még rengeteg más dolgot is lehet bele rakni (sőt, zsírt egyáltalán nem muszáj! :D ). A sört (jó, nem gyerekként, de huszonegykét éves koromig nem ittam meg, mostanában meg boron és sörön kívül mást nem nagyon fogyasztok alkohol címszó alatt). Brokkolit, karfiolt, káposztát és egyéb gyanús, „egzotikus” zöldségeket.
Elnézést a nagy OFF miatt, de megkérdezhetem, hogy mikor lesz legközelebb Ennél zöldebb könyvklub?
Most nagy hajrában vagyunk az online tanfolyammal, úgyhogy pár hetet még várni kell rá, de dolgozom rajta! Nem akarom összecsapni. Köszönöm a türelmet! ♥
Mi kivárjuk! :) És köszönjük a munkádat!
Sok kitartást a hajrához! :)
… a majonézt (most sem szeretem mindenben, de szósznak sült krumpli mellé vagy a káposztasalátában klassz… a kukorica viszont sokkal jobb tejföllel)
… a diót (a diós sütikért továbbra se vagyok odáig, de önmagában vagy salátákban nagy kedvenc lett)
… a zabpelyhet (régen ezt tartottam a müzli legrosszabb részének, most már szinte minden reggel eszek belőle tejjel leöntve/zabkásaként/túrókrémmel)
… a zöldségeket úgy általában (a párolt zöldségeket továbbra se bírom, hiába próbálom ki újra és újra, de paradicsom, paprika, zellerszár vagy saláta bármikor jöhet, minél frissebb és ropogósabb, annál jobb)
… a kávét cukor nélkül (kiskoromban sokszor kaptam egy kiskanálnyi kávés cukrot, ha anya kávét ivott, szóval egy ideig alapértelmezett volt nagyon édesen… büszke vagyok magamra, hogy azóta a tejeskávé már jobban ízlik önmagában, édesítés nélkül)
Azt hiszem, sikerült jobb irányba változni :) arról nem is beszélve, hogy olyasmiket is próbálok beépíteni az étrendbe, amiről gyerekkoromban szó se volt (pl. csírák, zabkorpa, fehérjepor, barna rizs…)
A kávés kockacukor nálam is megvolt, és most szintén tejjel, cukor nélkül megy. Pacsi! :)
Zöldség párolás helyett próbáld ki öket egyszer sütve. Kelbimbo, cukkini, padlizsán, répa, paszternák, édesburgonya, spárga, édeskömény, sütötök, karfiol -szerintem a sütöben sütve ùj dimenziòba lépnek…
Abszolút, főleg, ha nem fagyasztott, hanem friss! :) A párolt zöldköret mirelitből nekem is a halálom.
Ezt most rögtön befalnám: https://www.myrecipes.com/recipe/roasted-root-vegetables-5
… a sárgadinnyét. Én nem tudom, miért találtam ki magamnak h nem szeretem az ízét. Évekig rá sem néztem.
Az nekem még mindig nem a lieblingem, de ha van egy gyümölcssalátában, nem kerülöm már ki. :)
Salata de boeuf (két éve, karácsony este Rómában anyával ültünk a hotelszobában, ezt és Pick szalámit ettünk a sarki boltból, azóta imádom), ebből kifolyólag a majonézes gombát és majonézes kukoricát is (ezek valamiért mindig úgy éltek a fejemben, hogy ‘a felnőttek szeretik, szóval biztos rossz’, pedig amúgy minden hozzávalót szeretem nagyon :D). Ecetes uborka, céklasaláta, nyers káposzta-saláta. Töpörtyű. Hagyma. fokhagyma – bár kifejezetten nem szeretem őket (hamarabb dőlök a kardomba, mint valaha is nyers hagymát egyek), de főzéskor gond nélkül használom őket normális mennyiségben. A legújabb felfedezésem az olajbogyó, világéletemben utáltam, pár hete egy pizzázás alkalmával pedig kifejezetten ízlett, és most hétvégén megvettem életem első doboz olajbogyóját és két nap alatt megettem! :)
Na a főtt hagyma még mumus volt nekem régen, mindig kipiszkáltam, na de ugye magyar kajákból… :D Most pár hete meg eljutottam oda, hogy „hm, nem elég ennyi hagyma” és pucolok még egyet. :))) Tésztaszósz alá, főzelékhez, gombapaprikáshoz… MINDENHEEEZ. Nyersen az epém miatt necces (az újhagymából konkrétan elég egy karika, hogy úgy begörcsöljek, hogy elveszítsem az eszméletemet), de szép lassan karamellizálva a vöröshagyma simán jöhet. Meg a lilahagyma pár hónapja nagy favorit, mióta rátaláltam – simán egy egész fejnyit megeszek pirítva köretnek a többi mellé! :D
Engem anya kiskoromban mindig azzal fenyegetett, hogy olyat fog főzni, amiben csak hús, krumpli meg víz van, semmi fűszer vagy egyéb zöldség, mert én is mindig mindent kipiszkáltam (egyedül a rostélyost imádtam, pedig annak a szaftja csak hagymából áll, és mégis). A legrosszabb a paradicsom és paprika héja volt, ami levált és összepöndörödött, fúúj.
A pöndörödött héjat én meg sem tudom emészteni, rühellem az ízét is. :((
Banant kicsinek pottyosen mar nem voltam hajlando megenni, most meg majdnem barnan szeretem:)
Rantott zoldsegek mar johetnek, viszont tovabbra is tiltolistas minden kaposztafele (nyersen ok). Mar megeszem a kefirt es a natur joghurtot (utobbi gyerekkent teljesen ertelmetlennek tunt, mivel a joghurt ugye csupan a gyumolcs es a pohar aljan levo szirup vivoanyaga…).
Volt egy nagyon finom joghurthab, de nagyon regen nem talalok. Van meg? (lecci, lecci, legyen…)
Amit viszont gyerekkent boldogan ettem, az a tojassargaja cukorral kikeverve, ez most brrrr…
Van ilyen hab az Aldiban vagy a Lidlben!
Kosziiiiiiiiiiiiiiiiiii:)))))
Holnap bevasarlas van amugy is, megyeeeek:)
Husz eve nem talaltam :) Tudtam, hogy itt erdemes megkerdezni:))
Tényleg, a joghurthab! Az epres volt a kedvencem. És amit még nagyon szerettem, és régóta nem látok, a C-vitaminos „kocka”sajt. Csipkebogyó volt a dobozán. Gyerekkoromban rengeteget ettem, talán a ’90-es évek közepén láttam utoljára. Esetleg valaki látott mostanában valahol?
Dió: mindenben utáltam, de ma jöhet bármikor, bármivel.
Lencse: lehet, hogy azért utáltam, mert anyukám, csak főzeléknek készítette. Pár éve, összeszedve minden bátorságomat, megkóstoltam egy lencsesalátát..és az valami zseniálisan finom volt! Egy új barátság kezdete…
A lecsót! Na de most…nyamiiii.
A két mumusommal, a gombával és a spenóttal barátkozom, a családi receptek alapján készültet még most sem, de egy-két új felfedezést már szívesen megeszem. (a pasim szerint ez árulás, mert régen együtt nem szerettük a gombát :D)
Nálam egyébként inkább az arányok tolódtak el, pl több sajt, kevesebb mézeskenyér kiskoromhoz képest.
A tejberizst, gyümölcsrizst, de csakis hidegen!! Nem a kedvenceim, de már nincs velük bajom. Már csak a tejbegríz maradt nemszeretem étel a hagyományos itthoni/ európai ételek közül, azon kívül mindent hajlandó vagyok megenni. Látszik is rajtam, hogy jó az étvágyam :))