Vannak „alapigazságok”, amiket kimondva vagy kimondatlanul elhittünk. Bennünk motoszkálnak, dolgoznak, és meg se próbáljuk megcáfolni őket, hiszen biztos úgy van, ahogy „mások” mondták. Az alapigazságok vonatkozhatnak az életünk bármely területére — ki a sikeres ember, hogy néz ki valaki, aki szép, és persze milyen az, aki rendszerezett. Mit csinál, mire képes, mik a „szabályok”? Az időbeosztás mítoszai esetén ugyanez a helyzet. Elvileg vannak szabályok, elvileg be kellene tartanunk őket, és amikor nem tesszük, akkor esik szét az életünk… De biztos ez?
2008 óta foglalkozom a blogon időbeosztással, rugalmas tervezéssel, és azzal, hogy megmutassam, hogy nem azt kell csinálnod, amit mások akarnak ráderőltetni. Az életed minden praktikus területén azt a megoldást találd meg, ami neked a leginkább segít, és alakítsd át úgy, ahogy a te életedhez illik. Senki nem fogja pontozni. (Aki igen, azzal meg nem foglalkozunk. :))
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem a leggyakoribb időbeosztás-mítoszokat, és rögtön meg is cáfolom őket. Így ahelyett, hogy egy újabb szigorú elvárás lenne magad felé, az időd beosztását a saját igényeid szolgálatába állíthatod, hogy segítse és támogassa az életedet.
Az időbeosztás mítoszai, amik miatt nem megy az időbeosztás
Mivel iskolás koromtól kezdve folyton rákényszerültem, hogy valamilyen módon kiszervezzem a fejemben kavargó rengeteg információt, leckét, teendőt és időpontot, gondolatot és ötletet, tudom, hogy milyen elvárások vannak a tervezéssel kapcsolatban. 20 év alatt alakítottam ki az időbeosztásomnak azt a saját rendszerét, amihez ma már rutinszerűen tudok nyúlni akkor is, ha minden a terv szerint megy, és akkor is, ha minden borul.
Amellett, hogy idővel nekem is újra meg újra felbukkanak ezek a tévhitek, sokszor hallom vissza az ismerős frázisokat másoktól is. Én azt vallom, hogy nem számít, ha valaki év eleji fogadalomként vág bele az új időbeosztási rendjének kitalálásába, vagy akkor eszmél rá, hogy kezelésbe akarja venni az idejét, amikor a fejére szakad egyszerre három projekt, vagy egy hónap múlva van az államvizsga.
A baj az, hogy az alapigazságként elkönyvelt, valójában téves hiedelmek hatására olyan sokan elhiszik, hogy bennük van a hiba, ezért feladják, hogy rendet csináljanak az életükben. Inkább visszatérnek a kapkodáshoz és a mindent-fejben-vezetéshez, mert minden jel arra mutat, hogy nincs jobb megoldás.
Ehelyett inkább nézzük meg, hogyan bonthatjuk le ezeket a téves időbeosztási hiedelmeket, hogy elindulhass egy téged szolgáló időkezelési rendszer felé.
1. „Rendszerezettnek születni kell. Genetikailag képtelen vagyok rá.”
Mondanád ezt valakinek, aki elbiciklizik melletted? Vagy éppen sálat kötöget? Vagy latinul olvas? Megharapta egy radioaktív latinszótár és azóta ő a Homo Superlativus? Megbökte a horgolótű és ő lett a Hihetetlen Rövidpálca? Dehogy. Elkezdte tanulni, elrontotta, visszabontotta, újrakezdte, csálé lett, órákig tartott… aztán egyre jobban ment neki.
Én hiszek abban, hogy minden tanulható — lehet, hogy valamihez több affinitásod van, valamihez pedig kevesebb, de arra mindenesetre képes vagy, hogy eldöntsd, hogy neked mire van szükséged, milyen változás segítene az életeden, és lépéseket tegyél annak érdekében, hogy ez a változás bekövetkezzen. Az időbeosztás egy készség, amit ugyanúgy el tudsz sajátítani és be tudsz vezetni az életedbe, mint bármilyen más új szokást. Ha kitartóan és gyakran foglalkozol vele, egy idő után már automatikusan működni fog. Meglesz a reflexed, hogy nyúlsz a tollért, és felírod a teendőidet. Gondolkodás nélkül tudni fogod, milyen információt hova kell felvezetned. És ha soha nem leszel benne világbajnok (nem mintha lenne naptár-olimpia!), akkor is tudsz jobb lenni saját magadnál, és segíteni magadnak abban, hogy még jobban átlásd a dolgaidat.
2. „Ha elkezdem leírni a teendőimet, akkor mindig minden az élére lesz állítva, és percre be kell, hogy legyen osztva az életem!”
Megértem ezt a félelmet — én sem akarok merev, görcsös ember lenni. Távol álljon tőlem! Nagyon sok naptár (és naptárgyártó) azt sugallja, hogy pontosan és precízen kell vezetni, ez az egyetlen és legfontosabb szabály. Sokáig szorongtam én is attól, hogy nem vagyok elég „okos” ahhoz a rendszerhez, amit épp használtam. Több naptáram is tele volt olyan táblázatokkal, amiket az életben nem tudtam és nem is akartam kihasználni, így aztán bűntudatom lett, hogy üresen ücsörögnek a naptáram hátulján… Ez persze nem volt túl hatékony hozzáállás.
Amint megengedtem magamnak, hogy ne a nyomtatott naptár legyen a főnök, hanem én, ez a szabadság azt eredményezte, hogy saját magamnak definiáljam újra a tervezés fogalmát. Az én értelmezésemben az időtervezés nem leköt, hanem felszabadít. A tervezés pont, hogy segíti azt, hogy rugalmas legyek. Ha fel van írva egy csomó teendőm, sokkal egyszerűbb kidobálnom a fenébe azt, ami mégsem annyira fontos. :) Megtanultam súlyozni, mérlegelni, válogatni — és ehhez rá kellett jönnöm, hogy ez nekem akkor megy jobban, ha leírom a dolgokat. Viszont nem fogadok örök hűséget a teendőimnek. Ennek eredményeként ha módosítanom kell egy időpontot a naptáramban, vagy akár az egész hetem felborul (mint tette azt a múlt héten), akkor ugyanúgy nem kapok infarktust, mint ha szöszt látok a szőnyegen — a Bree Van De Kamp-lét egyáltalán nem vonz, és nem is tartom egészségesnek sem a munkában, sem a háztartásban, sem az időbeosztásban.
3. „Minek bármit vezetni? Úgysem fog minden úgy történni, ahogy leírom!”
De nem ám! Viszont nem is azért írod le a teendőidet, hogy aztán az utána ha törik, ha szakad, úgy legyen. Ezt az elvárást hamar el kell engedni, mert egyszerűen nem fenntartható. Szerintem még életemben nem volt olyan napom, amikor
a.) minden úgy teljesült, ahogy leírtam, vagy
b.) minden, amit leírtam, belefért a napomba, vagy
c.) csak és kizárólag az történt aznap, amit előre tudtam, hogy történni fog / kitűztem magamnak.
De nem is vágyom arra, hogy ilyen napjaim legyenek, elég unalmas és kiszámítható lenne az élet. :) Úgyhogy aztán ha éppen nem vagyok olyan passzban, hogy nyugodtan nézegessem az átfirkált, átnyilazott naptáramat, emlékeztetem magam arra, hogy ez így teljesen normális, és ebben sem kell tökéletesnek lenni. Soktényezős, sokszereplős életünk van, és nem remeteként élünk egy világvégi barlangban valahol. Organikusan alakulnak a dolgaink — a nyilak, átfirkálások annak eredményei, hogy nincs minden kőbe vésve. Még az sem, amit mi akarunk. (Ez különösen akkor jó hír, ha később találunk valami jobbat annál, mint amit eredetileg akartunk. :))
Persze ez az elengedés sem ösztönösen jött. Néha még most is ideges leszek, amikor valamit át kell húzni, ki kell satírozni (vagy letapasztom matricával), és nem azért, mert nem úgy lett, ahogy leírtam, hanem mert ronda. :)) Mint minden, az elengedés is sok-sok gyakorlást igényel, de ha megtanulod tudatosan használni, rengeteg felesleges stressztől szabadulsz meg.
4. „Vettem egy szép határidőnaplót, filofaxot, tervezőt, de félek, hogy rondán írok, és ha beleírok, elrontom!”
A papírmániások paradoxona! Halmozod, de nem használod… Elkezded, és pár lap után félbehagyod. És olyan könnyű ebből is bűntudatot csinálni! Nincsen arra szabály, hogy hogy kell kinéznie egy naptárnak, és hogy mit kell beleírnod. Nincs szépségverseny, és nem visz el a naptárrendőrség. Valójában egyetlen szempontot kell csak észben tartanod: te el tudod olvasni azt, amit magadnak feljegyeztél? Ha igen, akkor semmi másra nincs szükséged, bármilyen felületet is használsz időbeosztásra.
Biztos lesznek olyan napok, amikor „szebben” írsz (bármit is jelentsen ez a saját standardjeid szerint), vagy rajzolgatsz cuki dolgokat is ráadásnak, dekorálsz, meg minden. De végeredményben a szép naplók is arra valók, hogy téged szolgáljanak, segítsék a munkádat, vagy évek múlva felidézzék az emlékeket. Tizenöt év múlva a macskakaparásodért is hálás leszel, ha olyasmit jegyeztél fel, amire magadtól már nem fogsz emlékezni. Kezdd el tehát használni azt, amid van — a szép tollakat, a színes papírokat, a jegyzetfüzeteket, a kincsként őrzött matricákat. Az a dolguk, hogy használják őket. :)
5. „Addig nem kezdhetek el naptárazni, amíg nincs egy tökéletes rendszerem.”
Ahogy általában nem áll jól és nem illik rád az összes bolti ruha (mert egyedi tested van, mint mindenki másnak, naná!), azt sem várhatod el, hogy az életedhez maximálisan illeszkedő, gyárilag tökéletesen stimmelő naptárat találj rögtön elsőre. Nekem sem ment egyik napról a másikra, folyamatos próbálkozás ez a művelet is — de minden megoldási kísérlet újabb tapasztalat volt, és minden alkalommal egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy olyan rendszert alakítsak ki magamnak, ami valóban segíti az életemet. Neked talán nem kell hozzá húsz év — fel lehet gyorsítani a folyamatot azzal, ha más működő rendszereket megnézel, hogy abból neked mi válhat be, és összeválogatod magadnak, mint egy jó kis büféreggelit.
A számodra ideális időbeosztási rendszer megtalálása végeredményben kisebb részben munka, nagyobb részben — szokás szerint — önismereti folyamat, hiszen meg kell hozzá ismerned a saját gondolkodási logikádat. Sokakkal előfordul, hogy a teendőik, terveik leírása segít kitűzni a céljaikat, de a napi teendőikkel elbírnak külön rendszer nélkül is. Van, aki telefonon vezeti a mindennapi listákat, másnak plusz megerősítést ad, ha kézzel is leírja valahova. Olyat is ismerek, aki a munkahelyén mindent vezet és kézben tart, de az otthoni teendőket fejben vezeti. És persze sokan kombinálják az írott, asztali, falinaptárakat a mobilos alkalmazásokkal — mindegyiknek megvan a maga feladata, hogy az adott ember életében mire jó, miben segít a legtöbbet, és önmagában egyik módszer sem „jobb” a másiknál, hiszen nem kell versengeni, hogy kinek van „igaza”. Ha leírod, írd le, ha nem írod, ne írd, ha telefonos teendőlistád van, akkor legyen az — a lényeg, hogy neked működjön! :)
Természetesen ahogy változik az életed, más prioritásaid lesznek, új szereplők és teendők érkeznek, úgy fog alakulni az is, hogy mindezeket hol és hogyan vezeted. Úgyhogy már csak ezért is megéri megtanulni és megengedni magadnak a válogatást, mert utána folyamatosan jól fog jönni, amikor egy új élethelyzethez kell magadnak egy élhető rendszert kialakítanod. :)
6. „Jó, akkor majd január elsején elkezdem.”
A Google statisztikái szerint az időbeosztás szóra a legtöbb ember januárban keres. A felszínen logikus a dolog: a boltokban kapható legtöbb klasszikus, fix beosztású határidőnapló januártól decemberig tart, és ezen a helyzeten maximum ollóval és ragasztóval tudsz változtatni. Gyakorlatilag a gyártó szépen megkér, hogy a pénzedért cserébe te igazítsd őhozzá az életedet — ami azért lássuk be, nem a legjobb felállás. A másik verzió a 18 hónapos naptár, ami viszont szintén pazarlónak tűnhet, ha elkezdtél egy cuki füzetet januárban, aztán a következőhöz augusztusban már váltanod is kell.
De mi van akkor, ha te a szeptemberi iskolakezdéskor döntöd el, hogy mostantól szükséged van arra, hogy felírd a dolgaidat? És ha május hatodikán telik be a fejed (és a hócipőd) az infókkal? Én erre mindig azt mondom, hogy akkor bumm, kezdd most. Ha fixen dátumozott a naptárad, akkor a használaton kívüli oldalakra jegyzetelhetsz, vagy ki is veheted őket (sniccerrel kivághatod, ha zavaró, vagy ha gyűrűs, akkor még egyszerűbb a dolgod).
Ez akkor is érvényes, ha eddig használtál egy naptárat, vagy füzetet, de mégsem szolgálja már az igényedet, és váltani szeretnél. Például amikor észreveszed, hogy egy követhetetlen adathalmazzá vált a jegyzetfüzeted, amibe eddig kerültek a dolgok. Vagy amikor azon kapod magad, hogy mindent felírtál, hogy megjegyezd, de csak cetlikre, amiket aztán nem bírsz visszakeresni. Megszámolni se tudom, kamaszként hányszor volt cetlicunami az íróasztalomon — kihúztam a legalsót, kvázi lottózva, hogy hátha az lesz a nyertes, amit keresek, aztán amellett, hogy nem az lett, még le is borult az egész kupac a földre. Ha eleged van, és találtál valami jobbat magadnak, cseréld le a régi rendszeredet! Nem kell megvárnod a januári „engedélyt”, hogy válthass.
Most te jössz!
Magadra ismertél a fentiek között valamelyikben? Sikerült már túllépned valamelyiken? Esetleg van még időbeosztási para, ami dolgozik benned? Írd meg a kommentek között!
Ha pedig szeretnéd megkapni a „Naptárazós trükkök” sorozatomat, amiben összegyűjtöttem az időbeosztással és naptárazással kapcsolatos legjobb anyagaimat, akkor ide kattintva feliratkozhatsz rájuk.
A 6. pontban magamra ismertem. Értem az érveidet, mégis inkább novemberben lenne jó nekifogni a naptárkészítő tanfolyamnak. Remélem, lesz rá lehetőség. :-)
Szia!
Nekem egy pici zsebnaptáram volt, amiben időnként hónapos szünetek vannak, mert nem mindig érzem, hogy fel kéne írnom valamit, sokszor egyszerűbb csak előkapni a kütyüt a zsebemből és abba jegyzetelni. Van egy asztali naptár, az leginkább az ismerőseim szülinapjairól, névnapjairól tájékoztat, de egy-két fontosabb időpont, „hova kell menni” is belekerül.
De igazából megfogott a kapcsolódó cikked (még akkor frissen :) ) és rendeltem magamnak egy gyönyörű filofaxot, ami azóta is gyönyörű és érintetlen :’D. Igazából pontosan erre a faltörőkos cikkre vártam :) Nem igen van/volt ötletem, hogy hogy kéne csinálni, hogy minden blogot (2 :) ) jól átláthatóan tudjak papír alapúan szerkeszteni, ötletelni, de közbe az iskolai, mindennapi és itthoni teendőim is helyet kapjanak.. de azt hiszem szerezni fogok 3 elválasztó lapot és máris nagyon hamar meg lesz ez oldva :D
Valóban nem tudom mire várok, és igazad van – kapcsos, ha nem tetszik, kiveszem azt a lapot, összegyűröm, kuka és már is próbálkozhatom újra.
Köszönöm a kezdő „rúgást” :)
Minden év elején megvettem a kis naptáram, szépen írtam bele, úgy egy pár hétig, aztán örök feledésbe merült a dolog, maradtak a cetlik, kis noteszek, stb.
Miután először olvastam a cikket, június közepén elmentem a helyi papírboltba, és vettem egy gyűrűs határidőnaplót. Kiszedtem a felesleges lapokat, beletettem a nekem szükségeseket, és néha macskákat megszégyenítő módon kaparászok bele, tele van áthúzásokkal, átnyilazásokkal, de végre használom és segít. :) Még alakul a rendszerem, nem kapkodom el. Köszönöm a tippeket! :)
Nálam a 4. pont a mumus, az a bizonyos „félek, hogy rondán írok bele és elrontom”.
A másik, ami nekem gond, hogy valahogy úgy gondolom, hogy egy naptár = egy témakör. Vagyis, hogy csak a szabadidős programokat vagy csak a munkával kapcsolatos dolgokat, vagy csak az ügyintézést írhatom bele. Tudom, hülyén hangzik, mert ennyi erővel szerintem 10 naptár se lenne elég (munka, szabadidő, házimunka, ügyintézés, bevásárlás… és még bőven lennének kategóriák azt hiszem). Aztán ahogy olvastam ezt a bejegyzést meg alatta a kommenteket, lassan kezdek rájönni, hogy nem mi vagyunk a naptárért (hogy megőrizzük szépnek, jónak, gyöngybetűkkel…), hanem igenis a naptár van értünk, és tessék beleírni mindent, amit kell. Mert hiába van most is egy naptáram, és írok is bele ezt-azt, de például jelenleg is legalább egy tucat munkával kapcsolatos kis jegyzettömb lapocska hever előttem, és sokszor én is úgy „turkálok” ebben a kis kupacban, mint ahogy azt valaki már megírta. Úgyhogy azt hiszem, a naptáramon belül kis füleket fogok nyitni az egyes „témaköröknek” és akkor együtt is van minden egy helyen, de mégis külön is vannak egy kicsit. Mondjuk erre azt hiszem alkalmasabb lenne egy filofax elválasztó lapokkal. Egyszer volt is, de S-es méret, az sajnos kicsi volt. Azóta nem vettem nagyobb méretben.
Köszi a cikket Via :)
Nagyon jókor jött ez a cikk, a gyerekkori határidős naplós bejegyzés elindított valamit, ez pedig napok óta ott jár a fejemben és nem hagyott nyugodni. Szeretem, amikor a blogbejegyzéseid valamit ‘megpiszkálnak’ bennem, mint például az airbnb-s (közben megjártuk magunkat és szuper volt! :D) vagy ez.
A másik cikknél írtam ugye, hogy nagyon tetszik a határidő-napló, mint ötlet, de fogalmam sincs, mit is írhatnék bele. És ezen a vonalon elkezdtem gondolkozni – miért ne lenne amit beleírjak? Nem csinálok soha semmit? És akkor leesett, hogy hol a hiba. Hogy valahogy nekem mindig természetes volt, hogy egy ilyen füzetbe csak olyat ‘szabad’ írni, ami ‘munka’. Az én szemszögemből: egyetem. Azt meg minek leírni, minden nap, minden héten ugyanaz a rutin, egy-két hét alatt már fejből megy az órarend. Minden egyéb, ami kitölti a napom, az olyannak tűnt, ami nem fontos, csak a ‘túlélést’ segíti, és nincs ‘joga’ bekerülni. Hogy az, hogy mit akarok főzni, vagy hogy fel kell adjam a leveleimet, bevásároljak vagy kifizessem a számlákat, az úgyis szem előtt van, és úgyis elvégzem előbb-utóbb. Hogy ők csak cetliket érdemelnek. Érdekes egybeesés, hogy pont most kaptam egy kedves barátnőmtől egy csodaszép utószülinapi határidőnaplót (tőle kaptam azt a kis noteszt is, amiben a tilt-et vezetem offline ősz óta). Úgyhogy elővettem, és igenis fogom használni és igenis minden kis izébigyót beleírok és színes lesz és telematricázom és pont. :) Kíváncsi vagyok, hogy fog beválni, hasznos lesz-e. Fogok beleírni tilt-töredékeket, ‘elsőzéseket’ (molyon kezd hagyomány lenni, hogy év végén leírjuk, mit csináltunk abban az évben először és olyan klassz visszanézni – ma a rizstej került fel a listámra!). Jó kis kísérlet lesz, nagyon lelkes lettem! :)
Köszönöm, hogy ezt megírtad. ♥ Örülök, hogy részese lehettem a lelkesedésednek!
Hihetetlen! Éppen úgy éreztem, hogy minden a feje tetején áll, és ezt a napot már akkor sem tehetem rendbe, ha fejre állok. És akkor kétségbeesésemben ide jöttem, mert tudtam, hogy neked mindig van az ilyenekre tipped. És ahogy lefele görgettem egy kicsit rögtön ott volt ez. Mintha pont engem várt volna. Én pont ezt vártam, nagyon ráéreztél, mit kell írni :) Köszönöm. Mostmár igazán meg kell erőltetnem magam, hogy egy új, működőképes rendszert próbáljak meg ráhúzni a napjaimra, mert az eddigi folytonos időhúzásos változat használhatatlan…
♥ Nagyon örülök, hogy ennyit segített! :)
Nem is emlékszem, mikor lett először határidőnaplóm. Eleinte kicsikéket használtam, aztán valamikor az egyetem körül kaptam egy nagyobbacska méretű, „igazi felnőttest”. Rengeteg mindennel próbálkoztam már én is, a nem tudom, hányféle gyáritól kezdve a saját gyártmányú, gyűrűs könyves verzióig. Utóbbi volt a leginkább rám szabott, bár finomítások még nála is bőven elférnének, de a gyűrűs könyvek méretével is vannak problémák… (ami nekem van, túl vékony, nem fér bele minden olyan lap, amit szeretnék, ami ennél vastagabbat láttam, az meg már túl vastag, nyeh)
Csütörtökön bevásárlás közben szembe jött velem egy leakciózott csoda jegyzetkönyv néven, ami nem határidőnapló – még. :) Rájöttem, hogy engem az zavar a legjobban, hogy mindig legalább egy átlag könyv méretű, a/5-ös naptárral és egy a/5-ös kis spirálfüzettel szaladgálok, és mennyivel egyszerűbb lenne, ha kettőt kombinálnám. A munkám kapcsán mindent a füzetben vezetek, a határidőnaplóban csak a hozzá kapcsolódó határidők vannak, mert a többi minden meg nem férne bele. Ráadásul működik az a kényszerképzetem, hogy ez határidőnapló, ergo ne oda vezessem már azt, ami határidőnapló szempontjából teljesen irreleváns infó, pl. osztályátlagok, mert ütközik a rendszerrel a fejemben, mert nem találnám meg, amikor kell. :D A tanári zsebkönyvvel sem vagyok előbbre, szemeztem velük, de rájöttem, az is pont annyira jó, mint amim van…
Aztán tegnap egyszer csak ránéztem erre a kis könyvre, és ott volt. Ő volt a megoldás: pont optimális méretű minden szempontból, gumipánttal záródik, oldalt kis gumiszalag is van, ami a tollat megtartja (állandóan elhagyom őket), hátul van benne zseb is az esetleges plusz papíroknak. Számolgattam, méregettem, megterveztem, úgyhogy már csak a kivitelezés van hátra. :) Ja, hogy nekem kell mindent vonalzóval megszerkeszteni? Sebaj, legalább még inkább én leszek, plusz kiélhetem magam. És tényleg olyan lesz, amilyet én akarok magamnak, és amilyet még gyáriban nem láttam. DIY forever! :) Hosszú évek tapasztalataiból legóztam össze, hogy nálam mi a működő rendszer, és végre azt érzem, hogy ebben mindent, ami nekem kell, meg tudok valósítani. És végre-valahára csak egy könyvecskével fogok rohangálni…
Az, hogy közben rájöttem, a tesója cirka másfél éve figyel a fiókomban, mert nem használtam még semmire, mivel olyan szép, az a második flash volt :D – 3 évre meg van oldva a határidőnapló kérdése, mert másfél évesre terveztem. Ehhez tökéletes az oldalak és lapok száma. Ha pedig tényleg beválik úgy, ahogyan én azt gondolom-remélem, akkor csak oda kell figyelni, hogy legyen utánpótlás. :)
Sziasztok!
én most pénteken vettem meg a másfél éves naptárat. Ami nekem az a legjobban bevált az a Paperblanks. Széles méretválaszték, gyönyörű minták, papírja 1. osztályú, és nem utolsó sorban nagyon praktikus. Tekintvén, hogy a borítás maga a csoda (mindegyiknek) valóban erőt kell venni magán az embernek, hogy bele merjen írni. (megszentségtelenítse) és valóban szépen kell bele írni, nem illik hozzá a macskakaparás.
Áthidaló megoldás: ha valamit hirtelen bele kell írni: ceruza.
vagy: ha valamire nem kell vagy nem akarok emlékezni elvégzése után: Pl vatera átadás átvétel: Post-it a naphoz, aztán az kuka. bevásárlólista is lehet benne Post-iten, aztán nem éktelenkedik többé benne.
Tényleg gyönyörűek, én pont ezért nem használom:) Mivel cipelem táskában, ezért óhatatlanul sérül valamennyire és kár:) Mágneses kapocs (az én füzetkém olyan) viszont nagyon praktikus:)
Szia Anise87! én is hurcolom , de vettem neki egy kis műanyag „zipzáras” vagy patentos tasakot, ami megvédi. (biztos ismered, írószerekben lehet kapni) Nagyon jól megvédi, nem gyűrődik és nem folyik rá semmi.
Sokmindenhez jók ezek a tasakok, utazáshoz, útlevélnek, mindenféle postai feladandó csekknek, etc… A snopake az etalon.
Azért jó látni, hogy nem csak nekem vannak nehézségeim a rendszerezetlenséggel. Nekem a legfőbb problémám, hogy elkezdem, már egészen jól megy, aztán közbejönnek zűrös napok és akkor abbamarad a rendszerezés. Utána próbálom pótolni, vagy folytatni a dolgokat de már lelkiismeret furdalásom van, hogy nem sikerült, és a következő megszakításkor pedig abba is marad a dolog, mert hát enélkül is elvagyok és lám úgyse megy…
Bár a feladatlista kezd kivétel lenni, azt már több mint fél éve folyamatosan vezetem online. De Via FlyLady-t is elkezdtem, végig csináltam a 30 napot, nagyon jó volt, rend volt, aztán most már ismét csak kampány takarítások vannak és morgás, hogy nekem ez sem megy…
Mondjuk érdekes én nem úgy vagyok, mint ahogy Timi írta a gyerekkori emlékeket, hogy rendet kell rakni és a feladat letaglóz. Hanem elveszek a részletekben. Gyerekként is nekiálltam rendet rakni, de valami a kezembe került amivel lehetett játszani, vagy visszatettem egy könyvet a polcra, ott megláttam egy könyvet, amiben pont meg akartam nézni valamit és már nem is a rendrakással foglalkoztam. Ez most is így van, elkezdek valamit, amiről eszembe jut más, akkor gyorsan azt csinálom, majd ismét egy harmadik dolgot meg a negyediket. És tök jó, hogy a 3. meg a 4. megvan, csak az első nem lett kész…Valahogy erre az időzítő sem vált be, vagy csak még nem használom úgy, hogy nekem jó legyen…
De azért még próbálkozom, a naptárral, a rutinokkal hátha egyszer nekem is összeáll a dolog.
Ne aggódj, nekem is évekbe telt, és most sem vagyok tökéletes. Nem is leszek. :) Funkcionálni akarok a kötelező dolgokkal, amennyire lehet (hogy ne elszívja az energiámat), egyébként meg élvezem az életemet és azt csinálok, amit akarok. :)
Én egy hogyan legyünk boldogok – találjuk meg életünk célját – hogyan valósítsuk meg életünk célját – juj, de sok teendőm lett hirtelen – hogyan gazdálkodjunk jól az időnkkel sorozat kapcsán jutottam el a gyűrűs naptárig, és nagyon örülök neki!
Kicsit testre kellett szabnom, és olyan naptárbelső kellett nekem, ahol egy oldal egy hét (nem a duplaoldal egy hét), mert így a másik oldalon vagy egy csíkozott jegyzetlap, ahol azok a teendők gyűlnek, aminek nincs naphoz köthető határideje. Nekem így átláthatóbb, mert a dátumokhoz csak azt írom be, amit tényleg aznapra tervezek – azért ebből is van bőven. Pl. „vaterára feltenni a cuccokat” és a „tárolóban rendet rakni” a sima listán van, most épp a jobb oldalon, ha kinyitom a naptáram a „MA” jelzésnél, a bal oldalon pedig a hét napjai vannak, mára pl. bevásárlás, posta és fotó szerkesztés tennivalókkal. Jövő héten a „MA” jelzést átteszem a jegyzetlap túloldalára (mert a jegyzetlap folyamatosan mozog, ahogy haladok a naptárban – max új kell, ha már kihúztam rajta mindent, és kell hely az új teendőknek), és a heti naptáram a jobb oldalon lesz, a jegyzetlap a bal oldalon, középen a „MA” jelző. A jegyzetlapnak mindkét oldalát használom, és ez csak egy lista, a sorrend tök mindegy, ezért a jobb-bal oldal váltásokból nincs kavarodás.
Hátul a jegyzeteknél külön füllel jelöltem egy részt, ahová a bevásárlólistát írom mindig, ezért ez nem a teendők felsorolásánál foglalja a helyet. Amit megvettem kihúzom, egy sor kimarad, és a legközelebbi vásárlás listája már jöhet is! (Igen, néha már egyből akkor, mikor hazaérek a boltból… van ilyen is, na… :) )
Van még egy „Naplóm” részem is a naptárban, itt lapok vannak az aktuális heti TILT-nek, és ilyen mininapló is van benne: https://www.urban-eve.hu/2011/06/03/mini-naplo-idohianyosoknak/
Ezeket ezúton is nagyon szépen köszönöm, Via!
Bár nem mindig sikerül töltenem, de ha igen, az nagyon jó! Még néha a teendők között is akad 1-2, ami valahogy nem „íródik fel” a naptárba, de úgy érzem jó irányba haladok a dologgal, és most kényelmes a naptáram úgy, ahogy van. :)
A másikhoz nem tudtam hsz-ni….
Igen, volt ilyen próbálkozás is, hogy naplót-naptárat kapott, de valahogy az meg mindig a fiók mélyén landolt….
Rengeteg fecni viszont nála is megvan, a fecninek is fecnije….
De nem adjuk fel!
Ó, hogy ez milyen sok szinten aktuális cikk nálam! ^^ Viszont, önpacsi, nagyon sok helyen büszkén bólogattam, hogy igen, ezzel már megküzdöttem, igen, ezen már túllendültem.
Egy éve voltam nálatok tanfolyamon (egy éve!!), és pont mostanság jutottam el odáig, hogy megreformáljam a határidőnaplót. Ahogy mondtad te is a tanfolyamon is, egy kész rendszer nagyon jó kiindulási alap, de akkor az igazi, ha testreszabjuk. Egy-két hónapja azt is kitűztem magam elé célul, hogy a bosszúságaimra úgy fogok tekinteni, mint valamire, amit felírhatok a kívánságlistámra (csend van az irodámban? – a telefonnal összeköthető hangszóró már megy is a listára!, bosszant, hogy egy müzlis tálban tartom a teáimat? – már fel is írtam a teatartót!), és elkezdtem a tervezőmet is így figyelni: mi bosszant a használatában? Úgyhogy ahelyett, hogy ismét kihátráltam volna belőle, mint már többször megtettem azzal, hogy „ez így nem működik, úgyhogy nem is nekem találták ki”, inkább agyaltam kicsit, és most saját tervezésű, saját nyomtatású betétlapokat használok.
A Szép Füzet Szindrómát meg a szülinapi albumommal küzdöttem le. Mondtam a férjemnek, hogy szeretnék egy scrapbook albumot készíteni a születésnapom körüli eseményekről (a karácsonyi albumod ihletésében :)), ő pedig bíztatott, hogy ne valami olcsó kis füzetkét vegyek, hanem adjam meg a módját, keressek egy igényes art journalt eBay-en. Meg is lett, meg is jött, és ahh, annyira szép volt! Vastag művészpapír, amire akár festeni is lehet, gyönyörű natúr borító, isteni tapintás, gyönyörű törtfehér oldalak… Arra gondoltam, az én szerény tehetségemmel bűn is ebbe belerondítani… Úgyhogy még aznap este nekiestem „összerondítani” az első oldalt az első ötlettel, ami eszembe ötlött (felírtam a nevemet, a Google fordító segítségével a „harminc” szót annyi nyelven, amennyin csak megtetszett, mivel a harmincadik születésnapomra kaptam ezt az albumot, és egy Oriflame katalógusból kivágott málnamintás szívet ragasztottam a szöveg fölé), mert arra gondoltam, hogy ha most elkezdem tologatni azzal, hogy majd, majd, majd ha jó alkalom lesz, majd ha igazán jó ötletem támad, akkor soha nem kapom meg azt a szülinapi albumot, amire úgy vágytam… Azóta aztán minden nap írok vagy ragasztok bele, és nem ez lesz a legjobb scrapbook projekt, amit valaha látott a világ (az ég szerelmére, ez az első scrapbookom! bőven elég diadal, ha betelik :P), de biztos, hogy nagyon jó emlék lesz elővenni, hogy ezeket a katalógusokat loptam haza a munkahelyemről, ezt a meccset néztük, ezen a napon mentünk vásárolni a húgommal, stb.
Nekem mindig az jut eszembe, amikor Yoda mester azt mondta, hogy „tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”, és magamban mindig kijavítom, hogy „tedd vagy ne tedd, de leginkább próbáld!”, mert a sok próbálkozásból lesz majd a végeredmény – olyan, amilyen, annyi idő alatt, amennyi alatt, de lesz. :)
Ugyanígy volt a rendrakással is, amire határozottan úgy gondoltam, hogy születni kell. És igen, a FlyLady is leírja a könyvében, hogy bizony vannak született rendszerezők, és szó szerint megpityeregtetett azzal a résszel, amikor leírta, milyen érzés nem született rendszerező gyereknek lenni, akit beküldenek a szobájába, hogy rakjon rendet, és annyira letaglózza a feladat nagysága, átláthatatlansága, megfoghatatlansága, hogy nem tud nekiállni – majd kikiáltják lustának, rendetlennek, haszontalannak… A FlyLady renszer nagyon sokat segített, de nem elsőre. Nekiálltam, mámoros érzés volt egy-két hét után meglátni a kanapét a ruhakupacok alatt, de továbbra is minden más rendetlenségből meg porból állt, aztán a rutinjaim kikoptak. Aztán megint nekiálltam, és szinte mindennapos rendszerességgel rászoktam a mosogatásra, és már nemcsak a kanapén volt rend, de az ételmaradékok és a többnapos maszatos tányérok is eltűntek a szobából. De a rutinok valahogy nem akartak összeállni. És aztán újra beledobtam magam, meg újra, meg újra, és mindig egy kicsivel jobban ment. És őszintén, a zónázás még mindig nem megy, ahogy a hét napjainoz kötődő feladatok sem, és a napi rutinom is, eeeeeh. Viszont valahogy eljutottam oda, hogy mindezen tökéletlenségek közepette is megszerettem a háztartásvezetést és mire új, saját otthonba költöztünk, belejöttem annyira, hogy (valahogy, és meg ne kérdezd, hogyan, amikor a napi 5 perc hot-spot az egyetlen rutin, amit képes vagyok tartani XD) nem tipp-topp, de teljesen vállalható és otthonos rendet tudok tartani magunk körül, olyan otthont teremtve, amiben jó érzéssel és büszkén élek minden nap. És ez olyasmi, amire azt hittem, esélyem sincs, mert erre születni kell és/vagy gyerekkorban szocializálódni. De szerencsére megpróbálkoztam vele újra, meg újra, meg újra, és nem tudom, útközben valahol biztosan megcsípett egy radioaktív FlyLady, mert működik. :P
Szerintem nagyon sok ember fenyeget a „vagy tökéletesen csinálom, vagy nem jó egyáltalán”csapdája. Ezt szerintem még gyerekkorunkban belénk nevelik, hogy szabálykövetőnek kell lenni, csak akkor jó valami ha pontos, rendes, és ettől felnőtt korunkban sem tudunk szabadulni. A héten voltam tréningen és egy kis összefoglalót kellett csinálni arról, hogy mit hallottunk egy videóban. Senki nem engedte meg magának, hogy ne a videóban szereplő sorrend szerint mondja vissza a dolgokat, pedig összefoglalni kellett, nem szó szerint visszaadni. A naptárazásra is igaz ez átvetítve, vagy írok bele mindennap, és szépen vezetem, óráról órára, és egyből tökéletes lesz tőle az életem vagy fölösleges.
Kicsit furának éreztem magam amiatt, hogy idén csak áprilisban vettem határidőnaplót (legalább így leakciózva tudtam szerezni egy szuper, dekorált-matricás verziót), de annyira tetszik, hogy próbálom minél több célra felhasználni… Emiatt még kicsit kaotikus a rendszer (ismerem magam, ha a tökéletes rendszerre várnék, ahogy általában szoktam, akkor még jövő ilyenkor is tervezgetnék…), és már attól hatékonyabb lettem, hogy egyáltalán felírom a teendőket, még ha összevissza is. Csak csinálom, majd menet közben ki fog ez alakulni :)
Csillagos ötös hozzáállás a „menet közben fog kialakulni!” :) Sok boldogságot a naptárhoz!
Nekem a 4. pont ami betalált, azaz felhalmoztam sok hozzávalót, matricát, ilyen-olyan diszítőelemet, aztán meg sajnálom felhasználni, mert olyan szépek :D
Via nagyon tetszenek a képek, amik a sorok között vannak, megkérdezhetem, hogy ez saját fénykép?Te rendezted össze ilyen ízlésesen a dolgokat aztán fényképezted le? :)
Nem, ez most stock photo, de csináltam már saját hasonlót is. :) Kell hozzá egy szép asztal, meg jó fény, meg egy szupi objektív. És persze jó sok kellék, amiből ki tudsz hozni egy ilyet! :)
Ezen már „elvitatkoztunk” egyszer.:-)
Szóval szerintem igen is vannak „rendszerszerű” emberek, és nem „rendszerszerűek”. Elég csak a saját családomban körülnézni. Egyik tesóm olyan precíz, olyan rendezett, hogy az már fájdalmas, a másik meg teljesen hanyag. Én azt hiszem a kettő között vagyok. Ez egy alkati tulajdonság, belőlem sosem lesz élére állított ruhásszekrényes, felcímkézett dobozos, mindent naptárban vezetős ember, mondjuk nincs is szükségem rá, enélkül is elég szépen elműködtetem az életemet legalábbis eddig.:-). Szóval az, hogy valaki nem használ naptárt, filofaxot, jegyzetfüzetet, az nem jelenti azt, hogy teljesen elúszik, vagy folyton elkésik, elfelejt, nem csinál meg dolgokat. Csak másképpen működünk. Még a gyerekek órarendjét is tudom fejből.:-)))
Nem is mondtam, hogy aki nem így csinálja, az szét van úszva. Én csak azt látom, hogy sokaknak kéne valami rendszer (mert pl. nem tudják fejből az órarendeket meg a többit), egyáltalán nem funkcionálnak, csak folyamatosan kapkodnak és stresszelnek, de ami példát látnak, az túl merev, és fenntarthatatlan és szigorú, úgyhogy nem csoda, hogy utálják… És a végletek között csapódnak, és nem merik azt mondani, hogy oké, engem ez segít, úgyhogy csinálom, az meg frusztrál, és hagyom a fenébe. Őket akartam inspirálni arra, hogy keressék és találják meg a saját megoldásukat. Akinek már van működőképes megoldása, az nehogy miattam váltson! :)
Én is magamat valahol középen gondolom, még ha a skálán jobban is a „rendezett” felé tendálok, mint te. Mert élére állított ruhásszekrény nálam sincs. :)) És minden felírva sincs. És nincs mindenem dobozban, és azok sincsenek mind felcímkézve. :) Pfuj pfuj végletek. :)
Ne tudd meg a tesóm mennyire durva!:-) És az a vicc, hogy közben meg művész. Ritka az ilyen művész, aki ennyire rendezett, ennyire talpra esett, és ennyire képes a való világban is elboldogulni.
Nekem amúgy akkor volt naptáram, amikor elkezdtem dolgozni (nem mostanában volt…), mert akkor a cég adott mindenkinek. Csak vagy nem írtam be a dolgokat, vagy nem néztem meg, mert emlékeztem rá amúgy is, következő évben már nem is kértem.
A házimunkával el tudok csúszni, de azon semmiféle naptár nem segítene.:-)) Max. egy időkibővítő. Nyáron látszik nagyon, akkor rengeteg a kerti munka, befőzés, és itthon az összes gyerek, minden napra ennyi emberre főzni kell, sokat vagyunk kint, és a kicsit még nem lehet magára hagyni. A gyerekek ki-be mászkálnak persze cipőstől, megfogdoznak mindent a mancsos kezükkel (alakulnak persze, de lassan). Egyedül a mosás jóval kevesebb.:-)
Az elég szépen elműködtetem az életem rendszerezés nélkül is mondattal éltem én is évekig. 3 munkahelyem van, kertem és férjem és mindent fejben tartottam, max. a legfontosabb találkozók, határidők voltak leírva. De mindig minden munka időben megvolt és bevásárolni is tudtam lista nélkül. Mindig úgy gondoltam, hogy ez így rendben van, és a multitasking nagyon jó dolog. Aztán egyszer csak valaki egy egészségügyi probléma miatt kérdezte meg váratlanul, hogy Te mindent fejben tartasz és párhuzamosan dolgozol? Mert hogy ez még ha jól megy és működik is, hosszútávon nagyon lemeríti a szervezetet. Mindig mindent fejben tartani, folyamatosan „bekapcsolva lenni” az agynak nagyon fárasztó, még ha az ember nem is érzi.
Ekkor kezdtem utánaolvasni az egésznek és akkor keveredtem Via oldalára is. Elkezdtem online feladatlistát írni, egye fene kipróbálom alapon, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg felszabadítja az agyamat. Még mindig rendszerint 5-6 teljesen különböző oldal van ált. megnyitva a gépemen és szörfözöm a munkák között, de köztük már ott a lista is és ha vissza térek hozzá ált. jobban is haladok. Lehet ha kipróbálnál valamit Neked is beválna.
Én erre alkalmatlan vagyok. És persze tudom, Via írta, hogy nem kell erre születni, csak csinálni kell, de ezzel nem értek egyet. Vannak olyan emberek, akiknek ez segít, ad egy mankót, vagy nem is tudom, nekem nem segít, mert egy csomó időm elvenné az összes feladatot leírogatni, és utána úgy sem nézném meg, mert tudom úgyis fejből. Ha úgy érzem majd, hogy ez már sok, akkor nyilván alkalmazok majd valamit, az most is előfordul, hogy a telefonomon állítok be figyelmeztetést, de azt is jobbára az előtt kinyomom, hogy megszólalna, mert elintéztem. A gyerekek közül eddig 2 volt iskolás, szeptembertől 3 lesz, aztán a többi is, lassan. De remélem ahogy nőnek átveszik a saját dolgaik feletti irányítást teljesen, már most is sok szempontból így történik.
Nekem nem ez fárasztó, hanem a rengeteg házimunka és a folyamatos kialvatlanság, na meg a szünet nélküliség.:-) 10,5 éve nem tudtam kialudni és kipihenni magam.:-) és hát ekkora családban egy szimpla „elmegyünk kirándulni egy fél napra” is 2 órás előkészítést igényel minimum.
A bevásárláshoz van lista, meg heti menütervet is írok, az alapján készül a bevásárló lista. Ez azért kell, mert a férjem vásárol be.:-) Illetve decemberben szoktam még listát csinálni, az egy nagyon sűrű hónap, bár tavaly arra sem volt szükségem, talán abba is belejöttem, egyedül az ajándékoknak volt excell listája, az másképpen már követhetetlen, decemberben van két gyerekem szülinapja is, egy unokatesóé, 2 gyerek névnapja, és aztán január elején még egy szülinap és névnap. Mást nem szoktam tervezni, a házimunkában ami elmarad, az elmarad, semmi végzetes nem lesz belőle.:-) Ugyan így a kertben is, kicsit nagyobb a fű meg a gaz, hát istenem.
Nekem ebben nagyon rossz példa volt anyukám, aki karácsonykor mindig végkimerülve ült a vacsoraasztalhoz, és minden ebéd után azonnal nekiállt pakolni, rendet rakni. Hát én simán elviselem, hogy csak 3 ablakot tudtam megpucolni, és csak 3 féle süti volt, és ha úgy adódik és ebéd után lefekszik a legkisebb, akkor sokszor van, hogy kihasználom a lehetőséget és alszom egy kicsit, és csak utána pakolok el. És olyan is van, hogy lenne 30 percem házimunkázni és mégsem csinálok semmit, mert az ember egyszer csak elfárad abban, hogy 10 éve így él, hogy reggeltől estig folyamatosan dolgozik, és soha nincs szabadság. TUdjátok, a klasszikus vicc, hogy „hurrá, péntek, jön a hétvége! Ja, várj, anya vagyok.”:-)
A férj, meg a saját dolgait tartsa fejben.:-)))
Én csak arról beszélek a „tanulható” alatt, hogy ha és amennyiben úgy érzed, hogy szükséged van valami rendszerre, ami segít, akkor nem vagy veszett fejsze, ha nem „születtél erre”, mert megtanulható. Ha nem érzed szükségét, akkor meg ne csináld. De ez benne volt a cikkben is, hogy ha nem akarod írni, akkor ne írd, tök mindegy, mindenki másképp csinálja, senkinek nincs igaza. Az én jegyzetelésemet nem az validálja, ha mindenkit áttérítek. :))
A végcél az, hogy mindenki érezze jól magát a saját életében, és a „jól” az legyen a saját fogalmai szerint.
Ha tudok ebben neki segíteni, szuper, ha nélkülem is tudja, az is szuper, a végeredményt tekintve totál lényegtelen, hogy mit alkalmazott hozzá. Én legalábbis nem vagyok ilyen megalomán, hogy „ha nem az X olajjal főz/Y mosóporral mos/Z módszerrel fogy, akkor maga szar alak”. :)) Szívból remélem, hogy ez lejön ebből a cikkből is. Semmi, amit mutatok, nem elvárás, csak lehetőség. És nyugodtan lehet rá nemet mondani. :)
(Amúgy nálam is pl. úgy van, mint Nálad, hogy ha pihennem kell, akkor is pihenek, ha épp van ötezer tennivaló, vagy ki kéne teregetni. Mert nem azért vagyok. Pont. Attól, hogy leírom a dolgokat, még nem vagyok önmagam rabszolgahajcsára.)
Ja, még nyaraláshoz is volt listám régebben, de tavaly ahhoz sem írtam, elegem lett a körmölésből, olyan hosszú volt mindig. Nem maradt itthon így sem semmi. Amúgy meg mindig arra gondolok, hogy hát nem lépünk ki az országból, minden beszerezhető, ami itthon marad.
Értem én, Via.:-) Ezt inkább most lkati80-ra írtam. Hogy én nem abban merülök ki, hogy fejben kell tartani a dolgokat (mert azok maguktól a fejembe mennek), hanem a többiben.:-)
Sokan vannak, akik mondják, hogy ennyi gyereket nem bírnának, meg ehhez mekkora türelem kell, én mindig mondom, hogy nem a gyerekek fárasztóak, nem hozzájuk kell a türelem, hanem a körítéshez.:-)
Szerintem egy kicsit mind máshogy vagyunk huzalozva, az az életreszóló feladat, hogy megtaláljuk azokat a trükköket, amik nekünk segítenek. Meg a hozzáálláson, habituson is sok múlik. Azok, akik idegesnek lesznek egy gyerektől is, nyilván kiborulnának a még többtől. :) De aki meg nem szeret napjában háromszor kutyát sétáltatni, annak ne legyen kutyája, satöbbi satöbbi. :)
Constanze én mindig is csodáltam azokat az anyákat, akik 3-4-több gyerek összes dolgát tudják, dolgoznak, háztartást vezetnek. Remélem ha nekem is lesz akkor én is beletanulok abba is. És végül is ha szükséged van rá akkor Te is írsz listát vagy excel táblát. Én magamtól nem jöttem rá, hogy ez segíthet. Először én is azt hittem, hogy jaj mennyi mindent le kell írnom és azzal megy akkor az idő, amíg leírom. És nem is írok le mindent, én sem írok listát pl. utazáshoz, abban gyakorlott vagyok, nem marad ki semmi. De azt, hogy valakinek majd 3 hét múlva kell küldenem a számlát, mert valami okból úgy kérte, azt leírom, nem azért mert elfelejtem, csak azért mert addig sem kattog az agyam egy kis hátsó fogaskerekében, hogy jaj majd azt is meg kell csinálni, hanem a számítógépen mondjuk 2 nappal előtte látom, hogy itt az idő.
De igen lehet, hogy nálam inkább az a stressz forrása, hogy hagyom hogy stresszeljen, ha valami nincs kész. Az én anyukám is olyan mint a tiéd és én ezt nagyrészt el is tanultam tőle. És néha ebben segít a lista, hogy ha már ennyi mindent megcsináltam, akkor ne stresszeljek már azon, ami képtelenség, hogy beleférjen a napba. És hogy ne essek kétségbe, ha nem minden úgy történik, ahogy az én agyamban volt…De remélem egyszer megy nekem is, listával, vagy anélkül azt meg majd az idő eldönti. :-)
Cetlicunami xD Nálam is az van. A Férjem a múltkor egy Háború és béke vastagságú post it halmazt tett elém, hogy erre biztosan szükségem van, mert kell a hely?! Én meg szépen átnéztem,, de mindre szükségem volt. Amúgy a tabletem quick memo-jaban is cetli cunami van, csak ott virtuális: bevásárló lista, szezonális zöldség- gyümölcs lusta,heti menü, 20 perces receptek, mindenféle linkek, teendők. ..durva :D
A szezonális zgy természetesen nem lusta…csak hát a tablet…
Tökéletes gondolatmenet. De jókat mosolyogtam olvasás közben. Kicsit mindben, de főként a 6. sz. mítoszban ismertem magamra. Tipikusan ez voltam… ja, és az 5-ös még mindig jellemző rám, más területen. Jó, hogy inspirálsz. ^_^
Tavaly nagyon jól működött nálam a moleskine egyik oldalán egy hét a másik oldalán jegyzetelni való rész, nagyjából A5-ös méretű naptára. Star Warsoat kaptam karácsonyra, tehát nagyon szerettem, és hurcoltam mindenhova. Idén egy kisebb naptárat szerettem volna,megvettem és tetszett is, de nem használom, túl kicsi, hogy bármit beleírjak, és naptárként használhatnám, de akkor már gyorsabb a telefonon megnézni. Ezért idén (és máskor korábbi években is), egyszerű sima lapos, fekete (vagy bármilyen más, nekem most az tetszett) füzetet használtam, van egy kicsikém, amibe ötleteket írok, és a napi teendőket, és egy nagyobb, amibe naplózok, rajzolgatok. Én is papírfóbiában szenvedtem sokáig, és úgy sikerült legyőznöm a frusztrációmat, hogy csak szépen lehet bele írni meg ilyesmi, hogy elkedztem bele idézeteket írni, kidíszíteni, meg naplózni. egyik oldal szép, másik meg emlék. Azután ragasztgattam bele buszjegyeket kirándulásokról. És amikor rájössz, hogy „ez már el van rontva” – de tudom, hogy egy év mulva milyen jó lesz visszalapozni a füzetet, akkor aztán már úgyis mindegy, és használom tovább, mindenre, ami csak eszembejut, és aztán nagyon tudok neki örülni, hogy milyen szuper kis füzetkém van, ami mindent tud, és milyen szép mégiscsak ^^
Nagyon jó ez így, összeszedve! Csak az a baj, hogy megint nem olvassák, akikre ráfér!
Én igazi naptár-fan, és grafomán vagyok, rengeteg bejegyzést csinálok, viszont a virtuális naptárak tőlem távol állnak.
Tesóm meg igazi káosz-királynő, sose találja még a fejét sem… na őrá ráférne ezt olvasgatni!
Köszike!:))
Ezeket a döntéseket mindenkinek magának kell meghozni, majd lehet, hogy jön egy összeomlás az életében, amikor azt mondja, hogy oké, most már kell valami megoldás. Addig meg hiába mondasz bármit is, a változás belülről kell, hogy fakadjon! De az is lehet ám, hogy ő tök jól funkcionál a káoszban, és csak kívülről tűnik úgy, hogy nem, azoknak, akik el nem tudnák képzelni, hogy ő hogy csinálja. Én úgy vagyok vele, hogy ha nem szorong, nem kapkod, hanem felszabadult, tudja élvezni az életét, akkor csinálja nyugodtan akkor is, ha nekem a helyében így nem menne. :) Mert végülis ez a fontos, nem az, hogy milyen eszközökkel találja meg a maga egyensúlyát!
Pont az van, hogy ő ezt egyáltalán nem élvezi, kapkod, és el van csúszva állandóan.
Több „összeomlás”, illetve költözés stb. során már próbáltunk rá hatni, hogy legalább olyankor rendszerezzen egy kicsit, de valahogy mindig a káosz maradt az úr!
Sajnos a zaklatott küllem itt zűrös belsőt is takar!
Én a barátomnak vettem egyszer ajándékba gyűrűs naptárat – láttam hogy szüksége van rá, ezer dolgot csinált egyszerre, arra egyrészt nem maradt idő, hogy azon törje a fejét hogy kéne-e naptár vagy sem, másrészt én szoktam mindig utánaolvasni a hogyan gazdálkodjunk jól az időnkkel, hogyan valósítsuk meg az álmainkat és hasonló témáknak. Rengeteg fecnije volt tele tennivalóval, átláthatatlanul. Szóval szüksége volt egy jó naptárra, csak nem gondolt rá, és örült neki – de ehhez kellett az is, hogy tényleg akarja ő is használni, másképp csak egy kacat lenne a fiókban. :)
Szóval ajándék naptár a tesónak? Csak egy ötlet, mert egyéni, hogy kinek kell és kinek nem, és az időzítést is el kell találni; de a noszogatás helyett van hogy jobban bejön egy szép papírba csomagolt ajándék, még ha az üzenet tök ugyanaz is.
Drága Via!
Annyira örülök ennek a bejegyzésednek, mintha pont nekem írtad volna. Most épp a határidőnapló kontra maximalista én meccs megy, de kezdek beletörődni, hogy szinte soha nem tudom teljesíteni a rengeteg tervemet, el kell engedni, hisz muszáj lefeküdni. Azt hiszem, ez az írásod is megy a motiváló falamra (amin amúgy a legtöbb dolog Tőled van). :)
Köszönöm.
♥ A terveknek nem az a feladatuk, hogy 100%-ban teljesüljenek. De ha a hétfői mottónál maradunk, mármint az autósnál, akkor továbbgondolva is működik: lehet, hogy a postára igyekszel, de ha épp útlezárás vagy baleset van, vagy kátyú, vagy kidurran a kereked, akkor újra kell tervezni a dolgokat. És vagy lassabban, vagy más úton, vagy másik napon mész a postára. De ez teljesen nem baj, hiszen nem mi vagyunk az univerzum urai, hogy kezünkben tartsuk az egész világot, és uralmunk alá hajtsuk minden történést. :)
Én nagyon szeretek rugalmasan tervezni, pont elég tervezés van benne ahhoz, hogy ne pusztuljak meg a fejemben cikázó gondolatoktól, de pont elég rugalmas ahhoz, hogy ne egy merev, kötelező rendszer legyen, ami megfojt. Annál azért jobban szeretem magam és az életemet is, hogy ilyet várjak el magamtól! :) Majd nemsokára megmutatom, hogy most milyen a filofaxom. ♥
régen klasszikus naptárt használtam, most hogy okostelefonom van és beköltöztem a google rendszerébe, nyilván a naptáram is abban van. ez nem teszi azonban számomra elengedhetővé a napi, heti teendők leírását (grafonám vagyok na). régen próbáltam adott napokon elvégezni dolgokat, de ez rugalmatlan volt és sokszor stresszelt is. ami nekem bevált, hogy a fix események (orvos, családi program stb.) a virtuális naptárban vannak emlékeztetőkkel, és van egy naploid füzetem (inspirációs beragasztásokkal, tervekkel, színkódokkal stb.), amibe beírom a hétköznapok teendőit egy blokkban és külön veszem a hétvégét (amibe már van hogy a pénteket is beleveszem). mindegyik teendő előtt kis pont van, ami fontos azt pirossal bekarikázom. ha valami nem lesz meg a héten, áthúzom és átviszem a következő hétre (ami kész arra x kerül), nem dőlök karóba. egyéb rendszeres dolgokhoz már a google keep rendszerét használom, ami helyhez kötötten is tud emlékeztetni. kis színes stickie csíkokat is használok a füzetemben, így vannak tervek, jegyzetek stb. amiket vissza tudok keresni. amióta nem várom el magamtól, hogy minden aznap készüljön el amikorra felírtam, sokkal jobban érzem magam, viszont pénteken, amikor átnézem, mit sikerült a héten elvégeznem, nagyon jó érzés látni mennyit haladtam. általában a5-ös spirál füzetet veszek, lazább kicsit vastagabbat (a ragasztgatások miatt) és egy elég egy évre. évekre menőleg megvannak visszafelé is, többször ez hasznos is volt már. mivel idézet, vers vagy más élmény is van benne, kedves emlék is maradt. :) bár régen még napi lebontást írtam, de mint írtam akkor sok volt a nem teljesített feladat
A google naptárban tök jó átrángatni a teendőket! :) (A közös dolgainkat abban vezetjük, mert azt mindketten látjuk.) Néha utólag is bevezetjük, hogy mit csináltunk, mert így látszik, hogy mivel teltek a napok, mi mennyi időbe került végül, és könnyebb ez alapján tervezni, időpontokat meghatározni.
A teendőlistáimra nekem is leginkább a „következő napokban kéne megcsinálni” időhatár érvényes, amit nagyon sürgősen vagy határidőre kell, azt külön jelzem.
Pont most jártam így a Müllerben: kerestem Filofaxot, mire a hölgy (kb mint egy debilt) felvilágosított, hogy NAPTÁR NOVEMBERTŐL JANUÁRIG. Egy darab nyomorult, poros, A4es gyűrűsmappájuk volt… mert ugye nincsen január.:)
Szóval ez tényleg így él a fejekben:)
Azután kezdtem naptárazni (és úgy általában listázni), hogy idekerültem, és nagyon sokat segített. Azóta egész jól megy, de érdekes módon előtte példa híján fel sem merült, pedig igazán szétesett vagyok gyárilag.
Matrica és széppapír-felhasználásra asszem valamelyik spórolós cikkből jött, hogy az is pazarlás, amit csak tartogatok:) Úgyhogy rommmmá van díszítve:)
Naptáranarchizmus!! :)) De hát a nyulaim is októberben/decemberben kerültek hozzám (mindenki azt hiszi, húsvétkor…), szóval fene az időpontokba. :))
Én nemrég a gyerekkori őrizgetett izék között találtam egy cuki jegyzetfüzetet, most azt használom – kitépegetem a lapjait, kilyukasztom, megy a filofaxba.
Engem nemrég kioktattak, hogy áprilisban nincs szezonjuk a „tennivalók” kiegészítő lapoknak :)
Milyen jó is annak, akinek áprilisban nincsenek tennivalói… Vajon melyik bolygóról jött az illető? :)
Neten próbálj meg keresgélni, webshop vagy vatera, valahol biztos lesz tennivalós lap.
Én egyik évben évközben szerettem volna új naptár betétlapokat (a sima dátumosat), nagy kihívás volt, boltokban sehol, webshopban sikerült csak rendelni – de lényeg, hogy sikerült! :)
„Megharapta egy radioaktív latinszótár és azóta ő a Homo Superlativus? Megbökte a horgolótű és ő lett a Hihetetlen Rövidpálca?”
.
Vinnyogvaröhög :D
De most komolyan, a legtöbb ember vár valami varázspálcára vagy gyógypirulára, ami megoldja a problémákat. Nincs ilyen! A fejlődés, tanulás fájdalmas és nehéz és sok munka, de megéri. :) Ez persze sokaknak csalódás, főleg, amikor megkérdezik, hogy X vagy Y dolgot hogy csináltam, és nem az a válaszom, hogy „egyik napról a másikra, csettintésre”, hanem szerepelnek benne ilyenek, hogy „sok év” meg „kemény feladat”. Juj, ezek a kriptonitjai néhányaknak. :)
Persze tudok hatékonyságban segíteni, meg elmondani, hogy nekem mi vált be és mi nem, de dolgozni senki helyett nem lehet.
én is hasonlóképp vinnyogva röhögök.
meg aztán az jutott eszembe, hogy te honnan ismersz engem? hat pontban leírtál engem!!! köszi, így felismerve nagy megkönnyebbülés volt, hogy pl. nyugodtan kidobhatom a jelenleg határidőnaplómat, hiszen január óta alig írtam bele vmit (batár nagy, utálom cipelgetni, és nem tudom azt megtenni, hogy gyorsan előkapom, felfirkantok vmi fontosat…)
hála érte!
Muhaha, vesszenek a rossz naplók!! :) Én imádom az enyémet, néha csak úgy kézbe veszem és örülök neki, hogy milyen hasznos és szép. :) Ja, és akármikor előveszem valahol, mindig megkérdezik, hogy honnan van a belseje, és nincs is annál jobb, mint amikor azt mondhatom, hogy én csináltam! Egyedi és megismételhetetlen, mint én. :) Mindenkit bíztatok, hogy álljon neki a sajátját kialakítani, és ne foglalkozzon az elvárásokkal! :)