Folyamatosan gyűlnek az otthonnyaralós képeitek instagramon (#nyaraljotthon), már 280-nál járunk — olyan jó nézegetni! :) Mielőtt azonban mutatnám a legfrissebb válogatást, előbb jöjjön egy levél.
Iréntől érkezett az üzenet, engedélyével megosztom, mert engem nagyon inspirált; remélem, más is fellelkesedik — írjatok, fotózzatok továbbra is, még van bőven a nyárból!
Kedves Via!
Kíváncsian olvastam a “nyaraljotthon” magazint, ami szuper. Nekem 1979-ben és 1983-ban születtek a gyermekeim. A családommal együtt egy nagy alföldi városban lakunk. Egy akkor nagyon népszerű női újságban olvastam erről az otthon nyaralásról, ami nagyon megtetszett. 1988-tól nyaranta otthon nyaraltunk, két három hétig, mert akkor is nagyon nehéz gazdasági helyzet volt Magyarországon, nem volt pénzünk elutazni, szállást, étkezést fizetni.A nyaralásunkat úgy terveztük meg a szabadságom alatt, hogy délelőtt múzeumba mentünk, állatkertbe, városnéző sétákra jártunk, minden nap megnéztünk egy nevezetességet a városban, amit a fiuk nagyon élveztek. Délben egy népszerű önkiszolgálós belvárosi étteremben ebédeltünk, a gyerekek választhatták ki a menüt. Délután a panellakásunk leghűvösebb szobájában pihentünk, szunyókáltunk, majd 15 h után elindultunk a város kisebbik strandjára, és zárásig ott voltunk. A férjem l6 h-ig dolgozott, és ő is jött utánunk a strandra, ahol nagyon jól éreztük négyesben magunkat. Ha kevesebb volt a pénzünk, akkor otthon megsütöttem a palacsintákat, elkészítettem a szendvicseket, amit kivittünk a fürdőbe. Egy nagy üvegbe otthoni szörpöt készítettem, azt iszogattuk. Ha jobban álltunk anyagilag akkor a strandon lángost, halat, vagy palacsintát ettünk.A fiaim a mai napig is emlegetik, hogy a nyári szünetük legszebb időszaka volt, de nekünk is a férjemmel.Üdvözlettel: egy volt otthon nyaralós
És akkor a képek! Népszerű visszatérő elem az uszoda, dinnye, színezőkönyv, vízpart, nagy séták, városnézés, sorozatok, olvasás, rohangászó gyerekek. :) A képek klikkre új ablakban megnyílnak, hogy meg lehessen szemlézni őket közelről is.
Képek sorrendben (kövessétek őket!): mimilovesuk, 73cs, lakkhatalom, dianadomeny, salszalon, vbveronika, andrea_hazadi, diteay, ichigobarbi, rekabeka_x, talia_somi, eskimoka.nagy, szie, p.szilvi, hammerbogi, cicasi, sacibakonyi, bogca87, schmidt_gabriella, eskimoka.nagy, inmysl, s.stelly, filumena_, esztiblissz, andrea.mokrianyin, alexandrapasztor, bettinabozoki, picilany27, osvathmagdi, rekavasarhelyi. ♥
Nagyon megörültem, hogy a képek között ott az enyém is! <3 A levélről eszembe jutottak a gyerekkori nyaraim. Volt, hogy az udvarban "túráztunk", Rajzoltam kincskereső térképet, készítettünk szendvicseket is, nagyon jó volt. Az udvar, hol az idegen bolygó szerepét vette fel, hogy egzotikus szigetét.
Jé, ott a képem, de jó :) Mi is minden hétvégén csinálunk valami igazán nyárias programot, megyünk a közeli Duna holtághoz bringával, jégkrém, lángos, csobbanás vagy meghívjuk a családot, barátokat és a kertben grillezünk.
Nagyon jók az otthonnyaralós képek, és a levél is…valahogy gyerekkorom tért vissza!
És idén nyáron örömmel tapasztaltam, hogy ez az otthonnyaralás mennyire aktuális: a 2 gyerekkel 4 hetet töltöttünk otthon ( többnyire én), és abból csak pár nap volt “igazi nyari”, a többi udvaron medencézés, vízipisztolyozás, fagyizás, délutáni szunyókálás, benti játékok, szóval mi erre leszünk berendezkedve!
Mert kinek van az egész nyári szünetre pénzbeli és időbeli kapacitása táboroztatni, nyaraltatni a gyereket…???
Olyan jó nézni ezeket a pihenős,otthon nyaralós képeket nézni és az én képem is ott van vííí :D
Klasszak ezek a képek. :)
Szia Via! Probaltam rakeresni, de nem tudom hol talalhatnam meg, volt esetleg neked naszajandek ajanlo posztod?
Szia!
Nem volt. :) Ambivalens vagyok a nászajándék intézményével kapcsolatban. Manapság a legtöbb esküvő előtt álló párnak már nem lesz újdonság az együttélés, kávégépük és szőnyegük is bizonyára van, a közös életük nem a hivatalos “igen” után kezdődik. Esélyes, hogy már van munkájuk, megélhetésük, nem a családi fészekből mennek ki gyerekként előszőr a “nagybetűs életbe”. Sőt, ha második házasság, akkor ez még inkább így van. Szerintem egy kapcsolat akkor is “ér”, ha nincs papír, márpedig nem adok pénzt azoknak az embereknek, akik házasság nélkül boldogok együtt évek óta, pusztán azért, mert jók együtt. :) És ha kapnék tőlük egy levelet, hogy “Sziasztok, kedves barátaink, nagyon szeretjük egymást, kellene 250 ezer Ft, mert el akarunk utazni Tenerifére, gondoltuk, összedobhatnátok”, esküvő híján ez több mint fura. :D De esküvő apropóján miért indokoltabb…?
Szóval én szeretek apróságot adni (nem ötvenezer forintos tétel), ami személyes, értéke pedig eszmei is. És nem akarok listáról választani egy n-edik étkészletet. Nálunk is nagyon kis ajándékozás volt, párezer Ft-os tételek (vagy összeálltak többen), a barátoktól nem is vártunk többet, csóró 23 évesek voltak, mint mi! Nem azért hívtam el őket, hogy megtöltsék az üstöt – nem is volt menyasszonytánc. Megmondom őszintén, a képeslapok és a vendégkönyv meg a fotók nagyobb becsben vannak. :)
De mindenképp kérdezd meg a párt, hogy mit akarnak, mire van szükségük.
Szerintem mondjuk egy Instax kamera tök jó, többen barátokkal összedobjátok az árát (20 ezer Ft körül van), vesztek hozzá pár csomag filmet, és a lagzin lehet kattogni. A polaroid képeket belergaszthatjátok ott helyben egy albumba, így amíg a hivatalos, profi fotók megérkeznek, máris van valami kézzelfogható emlékük. A fotóalbumba lehet üzeneteket is írni. Bumm, ajándék is, emlék is, élmény is, személyes is. Persze, ha szipiszupi kávégépet akarnak, akkor vegyetek azt. :D Tényleg meg kell kérdezni. De azt is személyessé lehet tenni, hogy ne csak egy hasznos tárgy legyen – mellé névreszóló kávésbögrék például. Nekem ez a nézőpontom. :) Remélem, segített, és nem voltam túl kiábrándító. :D
Vendégként én nagyjából “önköltséges buli”-ként fogom fel a nászajándékot: nagyjából annyit adok, amennyi a buli rámeső költsége (ellátás + egy kis plusz az egyéb költségekre) – pénzes rokonság híján nem hiszem, hogy egy pár többet remélhet ma egy esküvőtől, mint hogy “visszahozza az árát”. Mi legalábbis nem a nászajándékokból mentünk nászútra. :) Otthont meg főleg nem abból alapítottunk. :)
Szerintem manapság már úgyis pénzt kérnek a legtöbben, inkább az lehet érdekes, azt hogyan adod át.
Nálunk két kedvenc volt: kaptunk cserepes fikuszt, aminek az ágaira a tortacsipkébe csomagolva fel volt kötözve a pénz százasokban és kétszázasokban (a tortacsipke harmonizált az esküvői dekorral, úgyhogy a fikusz egyszerre volt ajándék, “csomagolás” a pénznek, és az esküvői dekor része), valamint egy fotóalbumon, aminek a lapjaira, a fényképek helyére volt becsúsztatva a pénz 500 forintonként (na azt még móka volt kiszedni – gondolták, ha már nincs menyasszonytánc, apródobálás, söprögetés, valahogy csak meg kell dolgoztatni a menyasszonyt :P), ebből lett az esküvői albumunk. :)
Hát igen, de ez az önköltség is múlik az esküvő nagyságán, és van olyan helyzet, amikor nem megvalósítható. Ha van mondjuk galamberegetés meg designer-ruha meg nyolc bérelt limuzin, azt ne a násznép dobja már össze. :D Meg különben is, most meghívták őket velük ünnepelni, vagy vetettek maguknak egy esküvőt? Szerintem nagyon sok tétel a pár igénye, és nem egy esküvő nélkülözhetetlen kelléke, viszont (ha anyagilag felelős emberekről van szó) olyan esküvőt rendezzenek, amit be tudnak vállalni (akár szülői segítséggel, ha tud olyan lenni), de függetlenül attól, hogy mit kapnak vagy sem, és ne legyen elvárás, hogy majd úgyis “összedobja” a vendégsereg. Mert aztán ha nem…!
Biztos, hogy a mai gazdasági helyzetben ez nem olyan egyszerű kérdés, a pénz sosem az… főleg, ha feltételezzük a másikról, hogy ugyan, neki ez nem nagy tétel (miközben a borítékon felül utiköltsége volt, szállást is intézett, stb. – ezek összeadódhatnak, és senki anyagi helyzetét vagy prioritásait nem ismerhetjük, hogy eldöntsük helyette, hogy neki ez mennyire megterhelő kiadás), vagy elkezdjük összehasonlítgatni, hogy melyik barátunk mennyit adott…! Au.
Tekintettel kell lenni mindenkire, nem feltételezni, és inkább kérdezni, megbeszélni – ki mit szeretne, kinek mi fér bele.
Koszi! Szerencsere azota mar tamadt egy nagyon jo otletunk, amihez a dolgok nagy reszet megvettuk! Szellemes, szemelyre szabott es nem tul draga. En sem vagyok a penzezes hive, utalvanyta gondoltunk, de azt is kisse szemelytelennek ereztuk, ugyhogy lesz egy francias nyomozos romantikus kultur gasztro tulelocsomag(tarsasjatek,dvd, cd, pezsgo, fuszerkeverek, pezsgo, ruhaakaszto, lehet hozzacsapok meg egy kavet meg egy szives nyalokat is) es kapnak egy kupont hozzank egy tarsasjatek partira egy szabadon valasztott estere. A paros imad tarsasozni, imadjak Fr-ot, az izgalmas krimiket, ugyhogy ennel jobb nem is lehetne. Egyebkent termeszetesen a part es azt mondtak, hogy csak azt kerik menjunk el, ugyhogy semmi tampontot nem adtak. Majusban is voltunk egy eskuvon, ott is ugyanez volt. Mondjuk meg mindig jobb, mikor meg van adva, hogy mit adhatsz es a legolcsobb tetel is 30000 Ft.
Nekem tavaly nyáron egy közeli barátnőm ment férjhez, korombeli, akkor költöztek – fogalmam nem volt, mit adjak, és pénzem se, így hát egy fotóalbumot adtam, üresen, de én dekoráltam ki :)) Egy hasonló helyzetben levő barátnőm pedig (ugyanerre az esküvőre jött) egy teafilter tartó dobozt dekorált ki nagyon szépre – és mindkettőnek örültek :) A nagy ajándékokat (pl szárítógép) a rokonoktól kapták. Szerintem is az a legjobb, ha megbeszélitek :)
Kerdeztem, de nem mondtak semmit, mar megoldottuk, lasd fent.:)
Ott van a hajókázós képem a Balcsiról! :) Ezzel most nagy örömet okoztál nekem mára Via :) Éljen az otthon nyaralás!
ott vagyok én is! *-* Milyen jó is lesz ezt a sok vizes-boros-kávés-kisgyerekes nyári képet késobb visszanézni! :)