Minden körbeér! :) Annak idején alig vártam, hogy legyen egy saját fényképezőgépem, és megörökíthessek mindent, ami érdekel. Ez persze a film idején nem volt olyan egyszerű és olcsó mulatság, mint manapság. A tizenvalahanyadik születésnapomra megkapott saját gépem nem jelentette azt, hogy bármit kattinthatok, hiszen limitált számú kép volt egy tekercsben, nekem pedig nem állt rendelkezésre végtelen számú filmtekercs… :) De nagyon örültem, hogy fotózhattam, és olyan emlékeim lehetnek, amik a saját nézőpontomat őrzik.
A digitális fényképezéssel persze kinyílt a világ, de a mindennapi pillanatokat kevésbé tervezi, szerkeszti meg az ember, mint amikor filmre fotóz — hiszen ha nem sikerült jól (amit azonnal láthatunk a kijelzőn!), máris lehet lőni még egyet. A képeket pedig az összes rajta levőnek pikk-pakk átküldhetjük e-mailen, és aztán kinyomtathatjuk, és mindenkinek van belőle. És ez szuper és csodálatos. De továbbra is van még helye az “igazi” film varázsának! :)
Így készült a szülinapi instax-album
A születésnapom főszereplője lett ez a Fuji Instax Mini kamera, egyrészt azért, mert ő maga volt az ajándék, másrészt pedig mert vele készítettem el a szülinapi albumomat. A menetrend egyszerű volt: mindenki, akitől kaptam ajándékot, belekerült az “emlékalbumba”: kattintottam róla egyet, felül a gép azonnal kiadta (ebben megvan az instant élmény, mint a digitális képnél), megvártuk, míg “előhívódott” (pár perc), aztán beragasztottam a füzetkébe, és lehetett mellé jókívánságokat írni. Kész is volt az album még azelőtt, hogy hazamentünk volna a szülinapi piknikről! :)
Nagyon jó nézni, hogy vajon mi sül ki egy képből, és igazából rosszat még nem lőttem, mert ami túl lett exponálva vagy túl sötét lett, annak is van egy jó hangulata. Volt, aki azt mondta, hogy olyan ez, mint az Instagram élőben, pedig pont az Instagram olyan, mint a régi, analóg képek, digitálisan… :D
Beszerzési helyek
A kamerát itt vettem, a bele való filmmel együtt. A fehér keret nagyon klasszikus, és tök jól lehet rá írni alkoholos filccel, a szivárványos pedig mindig meglepetés, hogy melyiket dobja ki… :) Egyébkét létezik még mindenféle pöttyös, csíkos, csillagocskás is. A szuper-retró tokot az ebayen vettem, szerintem imádnivaló.
Maguk a képek pont névjegykártya méretűek (kisebbek, mint egy Polaroid), így a filofaxok névjegykártyatartójába is pont beleférnek, pláne, ha fektetve fotózol. :) De állítva is remekül ráragaszthatók az elválasztólapokra.
Már nagyon várom, hogy az idei December Daily albumomhoz minden nap lőjek egy Instax képet! Szerintem a sima fehér keretesből fogom, mert azt utána egyszerű díszíteni dekortapasszal, matricákkal, és mindegyik színű háttérhez, papírhoz illeni fognak. :)
Nem olcsó mulatság (pár száz Ft-ra jön ki egy kép), de hát nem is tizenötöt kattintasz vele egyszerre. Jobban átgondolod, megkoponálod, és az, hogy ez az egyetlen darab létezik az adott képből, még nagyobb értéket ad neki. Eddig aki látta a kütyüt, teljesen oda volt érte, és magának is akart egyet… megértem! :) Cuki és hasznos, és tényleg egészen más, mint mobiltelefonnal kattogni (annak is megvan a funkciója, csak más).
Utazásokra ezentúl jön velem, hogy mindig legyen néhány fizikai kép is a kalandokról. :)
Szia Via!
Mostanában szeretnék venni egy instax mini gépet, de nem tudom eldönteni, hogy a mini 8-at, vagy az új mini 9-et vegyem. A mini 9 annyiban más, hogy van benne beépített szelfi tükör. Tudsz tanácsot adni? Te melyiket vennéd meg? Köszi :)
Nekem mini 8 van, úgyhogy nem vennék másikat. Nem használom a szelfi opciót. :)
Üdv a klubban! :)) Én is szülinapomra kaptam a masinát szép fehér színben és fekete tokkal. :)
Nagyon szeretem, mert ahogy te is írtad van abban valami egyedi, hogy nem lesz digitális tökéletes. Bevallom, hogy sok kép azt adja vissza amit valóban látok, nem ugy mint a digitális, ami már túl tökéletes. Imádok Várni és izgulni, hogy milyen lett… :)
Amit még imádok az az emberek arca mikor képet csinálok. Ahogy először nem értik mi történik, mi ez a hang majd kibújik a kép és felderül az arcuk. :)
Szia Via!
Már régóta olvasom a blogodat, és most úgy éreztem: muszáj hozzászólnom ehhez a posthoz. Nagyon jó volt olvasni ezt a cikket és az az öröm ért, hogy pénteken kaptam kézhez én is az ugyanilyen (csak kék) gépem. (Már régóta spórolgattam rá.)Ahogy olvastam a postot átéreztem minden örömödet benne ^^.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Ez szerelem első látásra! Pont ebben a színben és pont ezzel a tokkal meg minden :) Gyerekkoromban nagyon irigyeltem a Németországból hazaérkező szomszédokat a polaroid fényképezőgép miatt. Kész csodának tartottam, hogy rögtön kijön a kép a masinából. Azt hiszem, ha kutatok egy kicsit a szüleimnél a fotós cuccok között, akkor lesz egy, amin a német kisfiúval és a húgommal állunk egy kis felfújható gumipancsolóban… még a bikinim színére is emlékszem arról a képről :) Szóval nagyon szeretnék egyszer…, na jó MOST :D
Ez tényleg nagyon jó. Az érdekelne, hogy mennyire egyszerű beállítani a gépet (például én csak automata gépeket használtam analógból is).
Szinte semmit nem lehet beállítani rajta, úgyhogy tök egyszerű. :D Kötelező a vaku, ezt nem tudod kikapcsolni. Az objetkív felett kis lámpával jelzi, hogy szerinte milyen a fényerő, és oda kell tekerned a jelzést, és ez az egy, amit csinálhatsz. Se zoom, se fókusz, se semmi. Persze, akit ez frusztrál, annak nehéz lesz átszokni, én pl. még küzdök a kötelező vakuval, de oda kell figyelni, hogy ne csillanjon vissza semmiről, és nincs nagy gond.
Egyébként a képkeresőben sem pont azt látod, amit végül rárak a képre, úgyhogy ezt érdemes figyelembe venni a komponálásnál.
Koszi szepen!
Nekem is nagyon tetszik ez a kis masina, rá voltam kattanva, h szeretnék egy polaroid gépet, de végül inkább egy fotónyomtatót vettünk, úgyhogy az eredmény majdnem ugyanaz, de tudunk szelektálni…. És a párom megtalálta a régi polaroid gépét, ha az még jó, akkor viszont meglesz ez az élmény is, amit Te írtál, hogy ki tudja, mi lesz egy képből.
Nekem nem volt régen, úgyhogy van most! :) De továbbra is rengeteget fotózok a digitálissal, mert az technikailag is sokkal jobb, és jobban őrizhető. :) Nincs olyan probléma, hogy fényt kap egy fotó, és soha többet nem lesz belőle másik példány.
a régi nem is ilyen kis pofás, mint ez az Instax :D :D sőőőőt…. :P de azért majd kísérletezek vele
Akkor mindent azonnal ki ad a gép és nincs olyan,hogy kitörlöd és az újabbat nyomtattatod ki vele a rossz helyett?
Nincs, mert ez nem nyomtató, hanem filmre fotózó fényképezőgép. :) Semmilyen digitális kijelzője nincs. Akkor látod, hogy milyen lett a képed, amikor kész van. https://youtu.be/i2oAKOmN8-Y?t=3m19s
22 évvel ezelőtt kaptam a szülinapomra egy Polaroid fényképezőgépet. Megyei sztár lettem vele. Ahol csak megjelentem a kis masinámmal, sikerült elvonnom a figyelmet minden másról (aminek a rendezvények főszereplői nem biztos, hogy örültek…), de 1994-ben még ilyen nagy szám volt, hogy “kijön a fénykép a gépből”… :D
Nekem is kell ilyen :D Bepróbálkozom, hátha szülinapomra kapok egyet.
Bár karácsonyra kaptam egy kicsi digitális fényképezőgépet, de azzal csak a blogra fotózok tárgyakat. Ezzel viszont tök jó babanaplót lehetne készíteni :)
Igen, mindenre jó! :) De azért persze örökítsd meg digitálisan is a fontos dolgokat, hogy legyen mentés belőle. :) Mert itt még negatív sincs, hogy újra előhivasd.
Én is akarok ilyeeeeet!!! Izzítom a családot, ilyet kérek karácsonyra… Szerelmes lettem! :D
Ragályos! :)) Sok örömöt hozzá előre is!