Váradi Rita 43 éves mediátor, egy ózdi irodából dolgozik, de egész Észak-Magyarországról vannak ügyfelei. Nem 18 évesen találta meg azt a munkát, amiben jól érzi magát, de mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen, és nagyon bízik abban, hogy ez mások számára is segítség lesz. A munkáján kívül Ritát a magyarok vitakultúrájáról is kérdeztem (ami, mint sejthető, eléggé vitatható, hogy van-e, mármint a kultúra rész), és arra is válaszolt, hogy hogyan lehet javítani a konfliktuskezelésen.
Miből áll a munkád?
A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy mi az a mediáció. Ez a latin eredetű szó közvetítőt, középen álló személyt jelent. A mediátor egy olyan semleges fél, aki elsősorban a vitában álló feleknek segít megoldást találni. A konfliktuskezelés és a hatékony kommunikáció megtanítása a legfontosabb feladatom.
Amikor kiváltottam a vállalkozói igazolványomat, azt hittem, hogy a munkám maga a mediáció lesz. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Az időm legnagyobb részében az énmárkám építésén és a vevőszerzésen dolgozom.
A mediáció során nagyon fontos, hogy az ügyfelek megbízzanak a szakemberben, akihez fordulnak. Mivel legtöbben az interneten keresnek, igyekeztem létrehozni egy erős online jelenlétet. Minden nap új poszt jelenik meg a Facebook oldalamon, ahol szórakoztatva igyekszem megismertetni a mediációt az emberekkel. Egyensúlyra törekszem a közvetlen ajánlatok, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás között.
Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Az én alapképzettségem magyar szakos tanár, ami azért jó, mert a kommunikáció az alapja a mediációnak. A vitában vagy az egyezség megkötésekor egyetlen szó is nagyon fontos lehet. Pontosan, érthetően kell fogalmazni, hogy a félreértéseket és félremagyarázásokat elkerüljük. A posztgraduális képzésben való részvétel feltétele olyan felsőfokú végzettség volt, amely több éves pszichológiai tanulmányokat és szigorlatot is foglal magában, valamint ötéves szakmai gyakorlat az alapképzettségnek megfelelően. Én ugyan csak egy évet dolgoztam pedagógusként, de másfél évtizednyi tapasztalatom van gyámhivatali ügyintézőként, így ezzel nem volt gond. Az Igazságügyi Minisztérium által akkreditált képzés egy alapozó és egy szakirányú modult foglalt magába. Miután ezeket elvégeztem, kértem a felvételemet az Igazságügyi Minisztérium által vezetett közvetítői névjegyzékbe. A vonatkozó jogszabály alapján ahhoz, hogy ezt a tevékenységet végezhessem, folyamatosan képeznem kell magamat és egy ötéves periódusban meghatározott pontértéket kell elérnem.
Mikor érezted úgy először, hogy igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem?
A negyvenedik születésnapom után átgondoltam az életemet és rájöttem, hogy sok területen van mit javítani rajta. Éreztem magamon a kiégés tüneteit, de úgy döntöttem, hogy nem adom meg magam a depressziónak, hanem aktívan fogok dolgozni azért, hogy jobb minőségű legyen az életem. Ehhez az első lépés az volt, hogy hosszú évek után ismét elkezdtem templomba járni, ami nagy lelki töltést adott.
Aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen munkát szeretnék végezni a következő 25 évben. Az nyilvánvaló volt, hogy segíteni szeretnék az embereknek, de a tisztviselői munkahelyemhez képest sokkal oldottabb módon. A mennyiség helyett a minőségre szerettem volna helyezni a hangsúlyt. Ekkoriban hallottam először arról, hogy létezik a mediátor szakma. Minél többet gondolkodtam róla, annál jobban tetszett a dolog, és amikor hallottam arról, hogy indul ilyen képzés a szokásos nyári külföldi nyaralás helyett inkább a tanfolyamra fizettem be. Nagyon élveztem a tréninget és azt tapasztaltam, hogy a családjogi ismereteim és a gyámhivatali munkám miatt a válás, gyermekelhelyezés, kapcsolattartás miatti viták megoldásában sokkal több tapasztalatom van, mint a többieknek, tehát ilyen kérdésekben eleve előnnyel indultam.
Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
A képzettség megszerzése után még hónapokig tartott, amíg engedélyt kaptam a munkahelyemtől, hogy ezt a tevékenységet folytassam, de az állhatatosságom végül elnyerte a jutalmát, kiváltottam a vállalkozói engedélyt és megnyitottam az irodámat.
Számomra bakancslistás feladat volt, hogy indítsak egy vállalkozást, és örülök, hogy megtettem. Az elmúlt hónapokban rengeteget tanultam ebből, hiszen muszáj volt képezni magam egy kicsit minden ehhez kapcsolódó területen: könyvelés, honlapkészítés, marketing, írás, networking. A tökéletességtől persze még nagyon messze vagyok, de folyamatosan igyekszem közelebb kerülni hozzá.
Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
Egy kolléganőmmel vágtunk bele a képzésbe, akit szintén Ritának hívnak. Kölcsönösen segítettük egymást ezen az úton. Sokat tanultam tőle arról, hogy az eredményekre sokszor várni kell, bizonyos dolgokat nem lehet siettetni. Sokszor intett türelemre és biztatott, hogy el fogom érni a céljaimat. Nagyon jó érzés, hogy ő kezdettől hitt bennem.
Milyen kihívások vannak a munkádban?
A mediátornak két füle és egy szája van, és pontosan ilyen arányban kell használnia ezeket. Ez bizony nagyon nagy feladat, mert a munkám során türelmesen meg kell hallgatnom az embereket. Nagyon fontos, hogy senki felett sem szabad ítélkezni és nem köteleződhetek el egyik fél mellett sem. Semlegesnek maradni sokszor nehéz, hiszen nem mindenki egyformán szimpatikus a számomra, mégis igyekeznem kell mindenkit megérteni és támogatni az egyezség felé vezető úton. A mediáció során minden szavamra nagyon figyelnem kell, sőt az is számít, hogy hogy mondom ki a mondanivalómat. Sokszor nem is az marad meg az emberekben, hogy mit mondtam nekik, hanem hogy hogyan érezték magukat ettől.
Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Azt vettem észre magamon, hogy bizony én a szabadidőm legnagyobb részében is a mediációval foglalkozom. Nagyon szeretek a youtube-on pszichológiával kapcsolatos videókat nézni. Csodálatos dolog, hogy az internet segítségével híres amerikai egyetemeken elhangzó előadások is eljutnak hozzánk. Ha filmet nézek, vagy olvasok valamit mindig figyelek arra, hogy lehet-e majd használni a blogomban. Már arra is volt példa, hogy a vasárnapi szentbeszédből merítettem ihletet az aznapi bejegyzéshez.
Hogyan lendülsz át a holtponton, amikor már tele a hócipőd?
Imádkozom Szent Ritához, aki szintén mediátor volt, hiszen békét teremtett két rivális olasz nemesi család között, ahol már gyilkosságokig és vérbosszúig fajult a helyzet. Ezért a tettéért őt a lehetetlen dolgok védőszentjének is nevezik. Tudom, hogy nehéz ezt megérteni annak, aki nem vallásos ember, de én érzem, hogy az a hivatásom, hogy a nyomdokaiba lépjek, ezért ha nem is látom rögtön az erőfeszítéseim eredményét, a hitem erőt ad a folytatáshoz.
Mire gondolsz az alatt, hogy a világbékéért dolgozol? :)
Az egyik kedvenc filmem a Beépített szépség, ahol minden egyes szépségkirálynő-jelölt fő célja a világbéke. Ez persze elérhetetlennek tűnik, de én úgy gondolom, hogy lépésről lépésre törekednünk kell rá. Először mindenkinek a saját belső békéjét kell megtalálnia, aztán pedig rendezni a konfliktusait a családjával és a munkatársaival. Persze egy családi vita lezárása nem hasonlítható egy háború befejezéséhez, de ha mindenki törekedne a harmóniára a saját életében és a közvetlen környezetében, akkor közelebb kerülhetnénk a nagyobb konfliktusok megoldásához is.
Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?
Gyűjtsenek sok élettapasztalatot, beszélgessenek sokat az emberekkel, próbálják megérteni őket. A szakirányú tanulmányokon kívül üzleti, számítástechnikai és pénzügyi ismertekre is szükség van egy sikeres vállalkozás indításához. Ismerjék meg önmagukat és próbáljanak napról napra jobb emberré válni. Csak egy hiteles és harmonikus személyiségű ember képes arra, hogy másoknak segítsen életük legnehezebb helyzeteiben.
Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?
Mindenképpen beszéljék meg a másik féllel, hogy mediátorhoz fordulnak és csak akkor lépjenek velem kapcsolatba, ha legalább ebben egyetértésre tudtak jutni.
Milyen belsős tipped van?
Kérjetek és adatik néktek – írja a Biblia. Rengetegen vannak, akik egyszerűen meg sem merik fogalmazni az igényeiket, pedig sokszor nincs akadálya azok teljesítésének. Ha az első kérésedre nem a válasz, kérjél valami mást vagy kicsit máshogy ugyanazt. Az emberek szeretnek adni, szeretnek örömet okozni másoknak. Ha már egyszer nemet mondtak, legközelebb, ha tehetik, igent fognak válaszolni a kérésedre.
Milyen a magyarok vitakultúrája?
Az Egyesült Államokban az iskolákban tanítják a gyerekeket arra, hogy hogyan lehet kulturáltan, logikus érvekkel és tényekkel vitázni. Nálunk ez szinte teljesen ismeretlen fogalom. A magyar mentalitásba két vitarendezési módszer fér bele. Az első, hogy amíg lehet, addig tagadják, hogy probléma van, nem vállalják fel a konfliktust. A második pedig az, hogy minden erőt bevetve a másik fél teljes kisemmizésére, legyőzésére törekednek.
A mediátorokra sokan úgy tekintenek, mint naiv, kedves emberekre, akik rózsaszín szemüvegen keresztül látják a világot. Az angol nyelvben létező win-win szituáció, azaz olyan helyzet, üzlet, ami után mindkét fél győztesnek érzi magát, itt szinte elképzelhetetlen.
Hogyan lehet fejleszteni a konfliktuskezelést?
A legfontosabb, hogy ismerjék fel, ha konfliktushelyzetbe kerültek. Ne hagyják, hogy elragadják Önöket az érzelmek. Vegyenek néhány mély lélegzetet és próbálják meg kicsit kívülről szemlélni a helyzetet. Mi okozza a konfliktust? Meg lehet ezt beszélni a másikkal? Ha most túlságosan feldúltak, várjon egy kicsit, és később tárgyaljon a megoldásról nyugodt hangnemben. Tárják fel a probléma okait, hallgassák meg a másik érveit és keressék meg közösen a megoldást. Ha ez a módszer nem vezet eredményre, forduljanak szakemberhez. Megéri néhány órát rááldozni arra, hogy ne kelljen hónapokig, évekig stresszhelyzetben élnie.
Mi az a pont, amikor nem tud segíteni a kommunikáció sem?
Amíg van kommunikáció, van remény a megoldásra. A legnehezebb feladat, hogy a vitában álló felek egyikének rá kell vennie a másikat arra, hogy vegyen részt a mediációs ülésen. Ehhez a lépéshez nagy bátorság és eltökéltség kell, ezért sokan meg sem kérdezik a másikat, hogy hajlandó lenne-e eljönni. A legfőbb tanácsom: Merjenek kérni!
krumpli mondta
Ez most jókor jött, elég régóta gondolkodom, hogy ez lenne a nekem való munka! Köszi :)
Ridita mondta
Az, hogy milyen képzést választasz sok tényezőtől függ. A legfontosabb, hogy érettségi vagy diploma után akarsz továbbtanulni? Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mennyi időd és pénzed van a terved megvalósítására. Ha csak érettségid van, jó választás lehet a nappali tagozatos képzés, habár én inkább egy hagyományosabb szakot választanék, amivel több irányba tudsz elindulni. A legtöbb ember életútja nem egyenes, hanem kicsit girbe-gurba. :-)
Én az Umathum Mediátor Akadémián végeztem. Ez egy intenzív képzés volt, de az alapképzettségemnek és a gyakorlatomnak köszönhetően így elég hamar megkaphattam az Igazságügyi Minisztérium engedélyét a tevékenységemhez. Fontos azt is tudni, hogy az alapképzettségtől függetlenül folyamatosan tovább kell képezniük magukat a mediátoroknak, itt is kreditrendszer van, mint sok más szakmában.
kiscsillag mondta
Kedves Rita! Még szabad kérdezni, hogy hol, melyik intézménynél végezted el a képzést? Már nézegettem, ezer helyen oktatnak mediációt, a pár napos intenzív tanfolyamtól a 2 éves nappali tagozatos egyetemi képzésig. Nekem valahol a kettő között lenne jó.
Jó volt Szent Ritáról is olvasni. Nagymamám Szent Antalhoz imádkozott, ha elvesztett valamit, hogy megtalálja. Szent Kristófhoz pedig utazásokkor szoktam imádkozni, ő az úton lévők védőszentje.