Gomez pénteken ünnepelte a harmadik születésnapját, ami természetesen azt jelenti, hogy ugyanúgy ugrált, aludt, és evett, mint bármelyik másik napon, csak némelyik szárított borsóhéjat “boldog születésnapot” gügyögés kísérte a részünkről. :D
Egy felnőtt nyúllal élni hamar rutinná válhat, de ez nem jelenti azt, hogy minden ugyanolyan. A kapcsolatunk folyamatosan mélyül, nő a bizalom mindkét irányban, és nagyon összeszoktunk. Nyulaknál ez nem öt perc, hiszen zsákmányállatokról van szó, ezért meg kell nyerni a bizalmukat. Többen írtak nekem e-mailt, hogy mikor lesznek már olyan jóban a nyuszijukkal, mint mi Gomezzel meg Áfonyával, aztán ott volt a levél végén, hogy “2 hete hoztuk haza” vagy “3 hónapja él velünk”. Hát kérem, ez nem ilyen egyszerű. :)
Türelemre tanítanak, és arra, hogy tiszteletben tartsuk a határaikat és igen, az önrendelkezési jogukat is. Egy nyuszin jól lehet gyakorolni azt, hogy hogyan kell engedélyt kérni egy másik élőlénytől arra, hogy megérintsük — mert ha ő nem akarja, hogy megsimogasd, akkor nem fogod megsimogatni. Ha nem akarja, hogy felvedd, akkor addig rúg gyomorszájon, amíg el nem engeded. (Legrosszabb esetben a saját testi épségét sem kímélve fogja kificánkolni magát a fogásodból, és megütheti magát, eltörheti a tagjait, akár a gerincét is, ha csakazértis ragaszkodsz ahhoz, hogy megfogd, “megszeretgesd”. Szóval ilyet tapasztalat és a gazdi kifejezett engedélye nélkül NEM csinálunk ismeretlen nyúllal.)
Majd ő eldönti, hogy mikor keresi a társaságodat, ezt pedig nem lehet erőszakkal kivívni, csak türelemmel, szeretettel. Ülj le mellé a földre, ne kergesd, és várd meg, amíg odamegy hozzád. Tedd le a kezedet, ha most találkoztok először, csak semmi hirtelen mozdulat, és ha simogatást akar, úgyis a tenyered alá bújik. De az örökös “gyere ide, hadd öleljelek meg!” csak félelmet kelt benne. Nem kutya, hogy azonnal bociszemekkel les rád, és “igen, gazdi”, meg “ahogy te akarod, gazdi”. Az önállóságában inkább hasonlít egy cicára. :)
Erőszakra, kiabálásra, ütésre érthető okokból rosszul reagálnak — ha nevelni akarod, az pozitív megerősítéssel legyen, ne azzal, hogy ráversz. Egyrészt nem érti az összefüggést az ütés és a “bűntett” között, másrészt egy életre megjegyzi, hogy veled nem lesz jó haverkodni, így nem fogja keresni a társaságodat. Ismétlem: a nyuszi zsákmányállat, nem kell vele megverekedned, hogy bebizonyítsd neki, hogy te vagy az alfa. Egyébként meg egy csomó embernél a nyuszi rosszalkodásai a gazdi hanyagságából történnek. A nyúl meg fog rágni mindent, amit elöl hagysz. Ne a nyulat hibáztasd, ha nyúlként viselkedik, hanem tanulj meg elpakolni, ha már egyszer te hoztad be őt a lakásba… Vagy szokd meg a gondolatot, hogy lyukas lesz a kedvenc pulcsid, és hetente vásárolhatsz új mobiltöltőt, és új, csipkés designt kapnak a könyvek gerincei.
Mindez viszont azt is jelenti, hogy érezd magad megtisztelve, ha a jelenlétedben lefekszik, oldalra dőlve pihen, akkor meg pláne, ha ezt melletted teszi, tőled öt centire. Vagy a talpad mellett. Vagy a kanapén úgy, hogy közben tudd simogatni is. Mert aludni bárhogy tud, de ez az elfekvés a maximális bizalom jele — minél nehezebben tud felkelni belőle és menekülőre venni, annál inkább tudja, hogy innen most nem kell menekülnie. ♥
A pozitív megerősítés legújabb megnyilvánulása nálunk a közös almázás. Ha a földre ülünk egy almával, belemászik az ölünkbe, és együtt tudunk falatozni. (Nincs büdös szájszaga, nem húsevő, és nem nyáladzik, szóval semmi extrém dolog nem történik, ha a “nyúl után” eszel. :D) Az elején abszolút az alma volt a motiváló, hogy megérkezzen, de most már pusztán az, hogy leülök a földre, elég érdekes neki, így alma nélkül is felmászkál, ücsörög, és lehet simogatni. Nagyon jó néven veszem ezt. :) Működik a Pavlov-módszer. Kiváncsi vagyok, hogy ezt hová lehet fejleszteni, mindenesetre most szépen összekötöttük a fejében azt, hogy ha ölbe mászik, akkor csupa jó dolgok történnek vele (alma és/vagy simogatás), így igazán megéri neki így viselkednie. :D
Irtó édes amúgy, mert teljesen lázba jön, két manccsal tartja is az almát, hogy el ne vegyem, viszont ettől meg inog, úgyhogy tartani kell — vagy a fenekénél, vagy a hóna alatt, különben legurulna. Koalamaci. ♥
Szóval továbbra is cuki, továbbra is szeretjük, és nagyon úgy néz ki, hogy ő is minket. :))
Nem volt elég Gomezből? Olvasd el a Nyúlnapló korábbi bejegyzéseit a kezdetektől.
Via, ti hogy oldjátok meg az utazás, nyaralás témát? Pár napos vagy akár hosszabb időre?
Anyuéknál “nyaral”. :) Meg kell szervezni rendesen a bébiszittert, mintha gyerek lenne. Olyan nincs, hogy bármikor bárhova ad hoc elugrunk és rázárjuk az ajtót. Legalább annyi logisztika az ő felügyeletének leszervezése, mint hogy mit csomagolunk be — ki vigyáz rá, ki viszi le anyuékhoz (autóval, vonattal), és így tovább. Még nagyon utazni sem kell, hogy ez feladat legyen, csak már ösztönös, észre se vesszük, mert évek óta így élünk. Ugyanis arra is gondolni kell, ha délutánra, estére elmegyünk — akkor előtte vacsorát kell adni neki, égve hagyni a villanyt, mert azt jobban szereti, benn hagyni a fűtést telente, vagy nyaranta a légkondit… És természetesen mindent olyan állapotban kell hagyni a lakásban, hogy ne férjen hozzá ahhoz, amihez nem kéne. Se drót, se könyv, se pohár nem lehet elérhető közelségben. Soha. Akkor se, ha két percre kimész a szobából. Nincs ám kanapén hagyott, töltőre dugott laptop, földre lógó mobiltöltő, földön olvasott magazin és bögre tea. Gyorsan megszokod, ha nem akarsz állandóan rongyolt könyveket, szétrágott töltőket újravásárolni, és sikálni a teát a kárpitból. :P
Egy állat felelősség. :) Sokan írják, hogy juj, micsoda felnőtt élet, meg furcsa, amikor gyereked lesz, hogy nem maradhatsz csak úgy akárhol éjszakára, meg nem lehet csak úgy elutazni! Hahaha. Legyen egy kutyád, macskád, vagy bármilyen állatod, és akkor ezt a helyzetet nem kell bemutatni.
Ó, most vettem csak észre, hogy írtál. A családunk most egy kis kutyussal bővült, s emiatt kérdeztem, mert nyilván hasonló az otthonhagyást illetően. Még eléggé kezdők vagyunk benne, de kezd tényleg megszokássá válni a nagy rendtevés és a hirtelen sok tennivaló. A “bébiszitter” jó ötlet, meg a többit is jó volt olvasni, kis önigazolás, köszi szépen a sok tippet.
Jaj, a gyerek témán mi is sokat derülünk, tényleg olyan feeling az egész. :)
A nyuszinak is fontos a társaság, tehát nem olyan, mint egy marék guppi, akinek elég napi egyszer beszórni a kaját és kész. Jó, ha olyan a bébiszitter, akit ismer, szeret, és azon kívül, hogy megeteti / almot cserél, egy kicsit leül vele, megsimogatja, dumál hozzá, stb. Nyilván a kutyusnál ehhez még hozzájön a sétáltatás is! Nem annyi a móka, hogy rázárjuk az ajtót és kész, az azért elég ingerszegény környezet.
Gomeznél nem működik az, hogy ő megy egy akármilyen idegen helyre felvigyázódni, csakis akkor, ha ott eleget tudnak foglalkozni vele, már ismerős neki, velünk is volt ott, és nyúlbiztos a környezet, tehát nem tud kárt tenni sem magában, sem másban. Egyetlen ilyen hely van a mi otthonunkon kívül: anyuéké. :)
Boldog Szülinapot Gomeznek! :)
Jó volt olvasni a nyúltartásról ismét! :)
És jó volt megtudni, hogy akkor Levendula teljes mértékben megbízik bennem – ha leülök, odaugrál és simogatni KELL, ha széken ülök odaugrál és simogatni KELL, ha mosdóban teszek-veszek a tükör előtt odaugrál és simogatni KELL… mert ha nem teszem, akkor előbb-utóbb finomabban, majd később erősebben belecsíp a lábamba, hogy én hogy gondolom, hogy nem simogatom őt órákon át?? :)
És ha simi letudva (vagy a lábam nem éri el, mert felteszem), akkor kinyúlik valamelyik közeli nyúlszőnyegén és engem szemmel tartva, füleket félárbocra eresztve szuszog. :)
A közös alma-evés jó ötlet, ki fogjuk próbálni! :)
És nálatok volt már hengeres nyúljáték próba kökénybogyókkal? :)
Nem igazán értékeli a játékokat, inkább idegesítik. :) De Áfonya se szerette őket. Eddig ilyen fazonokat sorsolt nekünk a nyúl-lottó. :D
Boldog szülinapot Gomez! :-)
Nekünk is van nyuszink, Leonardo névre hallgat . Csak bólogatni tudtam olvasás közben, mert nálunk is így működik a közös életünk; szabadon, és csak semmi erőszak! Ő szerencsére semmit sem rág meg, így a vezetékek miatt nem kell aggódnunk. Imádja az egész család! A nagymamák, mikor telefonon érdeklődnek, hogy mi újság a gyerekekkel, ilyenkor természetesen Leó is ebbe a körbe tartozik. :-)
Annyira édes! Csak gyönyörködök benne <3
Annyira aranyos a törpenyuszid! <3 <3 <3
Azért a közös kajálásnak van egy olyan szituációja, amikor nem-nem: amikor épp kakit evett :D :D
Igen, de azon estére már rég túl van általában. :)
Boldog Gomez születésnapot nektek! Még sokat együtt! ♥