Attól érzem otthon magam, ha…
Mik azok a kicsi vagy nagy dolgok, amiktől úgy érzed, hogy igen, otthon vagy, megérkeztél? Lehetnek szívhez nőtt holmik/szirszarok is (your shit is stuff, their stuff is shit), érzések, lehetőségek… Te hogyan helyezed magad kényelembe, mivel varázsolod otthonná azt a helyet, ahol épp laksz? Mi szükséges ahhoz, hogy otthon tudd érezni magad?
Nekem néhány legfontosabb dolog…
…ott a nyúl & Ádám.
…ott a kedvenc bögrém, párnám, a saját ágyam, az olvasnivalóm, papucsom.
…MINDENRŐL tudom, hogy hol van a konyhában és a hűtőben és a spájzban, a szekrényekben és a polcokon.
…tudom, hova kell nyúlni WC-papírért vagy zsebkendőért.
…van kulcsom. A pincéhez / tárolóhoz is.
…reggel egy szál pizsamában és totál kócosan kiflangálhatok pisilni (azaz nincs senki olyan a lakásban, aki miatt „vállalhatóan” kéne kinézni, ha épp hív a természet).
…nincs enyém-tiéd és szigorú demarkációs vonal a tusfürdőket, kaját, helyet, fürdőszobahasználatot, satöbbit illetően, és nem kell kerülgetni egymást, vagy elkerülni az akadályozást, mert harmóniában mozgunk, és kialakult a rutin.
…kitehetem a kedvenc képeimet és családi fotóimat a falra.
…kapok a nevemre leveleket — akkor is, ha számla, vagy szóróanyag :D.
…legalább látásból ismerem a szomszédokat, és ők is engem.
…csörög a vezetékes telefon, és fel merem venni, mert az enyém. :)
Én albérletben lakom,de ezt érzem otthonomnak mert,
itt van a barátom,
nincs lelkiismeret furdalásom a rendetlenség miatt, azt csinálhatok amit akarok,
itt van a bögrém,a papucsom,a fülbevalóim :),
itt van az összes ruhám,
ez az a hely,ahol senki nem bánthat engem.
♥Alapfelszereltség: férj, két gyerek, egy kutya, két macska
♥Extrák: hely, ahol lehet biciklizni, szalonnát sütni, virágot ültetni; nézni, ahogyan a macska megtámadja a kutyát; nappali, ahol lehet beszélgetni, filmet nézni és a gyerekeket este sem zavarja a hang; könyvek
♥Extra tárgyak: babanaplók; fotóalbumok; egy kanál és egy villa, amit elhunyt nagyikámtól kaptam; háztartási gépek;
Férj alap. Egyébként:
– „A” bögrém (persze mindig az aktuális, lényeg, hogy az enyém és hatalmas)
– mindig kell egy-két párna
– apróságaim utazásokról, amik díszek a polcokon ( kövek, kagylóhéjak, rákláb, néhány plüssállat stb.)
– a virágaim mindenhol :)
Ez itt off, de hátha tud valaki segíteni. A twitteren szeretnék leválogatni, és szükségem lenne arra az infora, hogy hány db találat jön ki egy-egy hashtag kombinációra, de nem látok ilyent. (Biztos rossz helyen nézem.)
Felül van nagyítós keresősáv, oda tudsz beírni szavakat. Ha erre gondoltál.
Köszi, azt tudom, csak nem sorolja fel, hogy hány db találatot talált (mint pl. a youtube, vagy a google). De közben találtam ingyenes social media elemzőket, azon keresztül sikerült.
Nem, és azt hiszem, csak a legnépszerűbbeket listázza, meg a többit X darabig.
Mi most állunk költözés előtt, így talán nem is volt még ennyire aktuális ez a téma, mint most. Kíváncsi vagyok, milyen lesz saját házban lenni, és nem albérletben. A meghittséghez, otthonossághoz nekem is azok a dolgok tartoznak, amiket sokan leírtatok: sütiillat, hangulatvilágítás, saját ágy, kedvenc ez/az.
Viszont egy dolog nagyon elgondolkodotatott most, a költözés során: valóban jó-e az, hogy a tárgyakhoz ennyire ragaszkodunk, és ehhez kötjük az otthonosság/biztonság..stb fogalmát. Én nagyon gyűjtögető vagyok, olyan dolgok is megvannak, amiket már réges régen ki kellett volna szelektálnom, de nem volt szivem. Vagy akár a dísztárgyak- lehet akkor, amikor megvettem, örömet okozott, de most ugyan úgy megy az adományboltba, vagy ismerősöknek, mint az összes többi kacat. Azt érzem, hogy igazán semmi tárgynak nincs jelentőssége az életben, csak az emlékeknek- én ez alatt az utazásokat, élményeket értem. S a sok felhalmozással úgy érzem, a függőséget erősítem az életemben. Bízom benne, hogy szelektálással, és tudatos gondolkodással be fogom tudni fejezni a „raktározást”. Ezzel a gondolatsorral nem szeretnék senkit sem támadni, félre ne értsetek, csak érdekel, ki mit gondol erről!
Szép napot!
Vannak tárgyak, amik nagyon értékesek, mert azok is emlékek. Nekem ilyenek pl. a halott gyerekemhez köthető fényképek, meg tárgyak. Ezek elvesztése nagyon mélyen érintene. A többi gyereknek is van egy-egy kis emlékdoboza, amibe fontos dolgaikat elraktam, ha azokkal történne valami, akkor azért nem mennék Dunának, de jó néha megnézegetni, ők is szeretik.
Összességében a fényképek és a naplóim (ezek nem fizikai formátumban vannak) megsemmisülése érintene még érzékenyen, más nem annyira.
Ahogy „idősödöm” egyre fontosabbá válik a múltam, nem csak a saját, személyes múltam, hanem a családom múltja, és nagyon sajnálom, hogy sok helyen nagy fejér foltok vannak, milyen jó lett volna, ha valaki leírja, ha a fotókon tudjuk kik szerepelnek. A gyökerek, emlékek fontosak, és jó, ha ezek nem csak a fejünkben léteznek.
Igen, ha tűz lenne a kutya mellett az egyetlen dolog, amit mentenék, az a külső merevlemez, rajta mindennel.
Egyetértek, szerintem is fontos, h megmaradjon ez-az. Lehet vicces, de mi a kutyus elhullott kis tejfogait is megőriztük. Nekem is van kis naplóm, élményekkel, bejegyzésekkel. Ezek fontosak. Én inkább feleslegesnek a 10. gyertyát, 5. utazásról hozott szalvétatartót gondolom.
Ezen en is sokat szoktam gondolkozni,hogy a targyak mennyire fontosak az eletben, en peldaul egy boronddel koltoztem ki kulfoldre es egyaltalan nem zavart inkabb felszabadito erzes volt. Szerencsere baratom sem szeret felhalmozni targyakat de igy is gyulnek azert. En peldaul nem tudom elkepzelni hogy 20 par cipom legyen. Viszont otthon a regi szobamban vannak dolgaim felhalmozva boven, szerintem en a koltozes utan lettem kevesebe ‘materialista’. Nekem az otthonhoz az is hozzatartozik hogy tudom hol van a bolt a hentes , a szokasos uzleteim a kozelben vannak, nem feltetlenul csak az szamit mi van a lakasban.
Amikor felújítottuk a lakást szüleimmel, akkor nagy műgonddal mindent szépen elpakoltunk, ennek kb 5 éve és még mindig van olyan doboz, amit nem nyitottunk ki. Nem is hiányzik ami benne van, valószínű, hogy előtte se használtuk. Tavaly a párommal újítottuk fel a házat és ebből tanulva rengeteg dolgot kidobtam már az elpakolás során, aztán visszapakolásnál megint nagyon sok minden kukában landolt vagy el lett ajándékozva. Szerintem egy költözés/felújítás nagyon jó alkalom a szelektálásra, hogy aztán az új otthonba már csak azok a cuccok kerüljenek be, amik tényleg kellenek.
– a bejárati ajtó közelében van egy hely, ahol lerakhatom a táskát, cipőt, kabátot, kulcsot amikor hazaérek
– kényelmes ruhában lehetek, nyáron mezítláb
– tudom, mit hol találok
– felrakhatom a lábam a kanapéra
– ehetek a csorba tányérból…vasárnap ebédre rántottát…kanállal
– tudok itthon tornázni, mert van hozzá hely és nem ciki
– beszélgetés közben megszüntethetem a háttérzajokat (tv, rádió)
– dekorálhatok
– szellőztethetek vagy feljebb kapcsolhatom a fűtést, amikor szeretném
– tudom, hogy a közelben hol van bolt, könyvtár, posta, patika, és mikor vannak nyitva
– tudom, hogy a közeli buszmegállóból mikor, hová, melyik járattal tudok eljutni
– háziállatként leltárba véve egy darab feketerigó, aki minden reggel a ház előtti villanyoszlopon ülve énekel
– a hűtőben olyan kaják vannak, amiket szeretek
– köszönő viszonyban vagyok a lépcsőházban lakókkal és bemutatkoztunk egymásnak a közvetlen szomszédokkal (Plusz bonusz, hogy már tudom, reggel melyik lakó mikor indul dolgozni, és abból tudom, mennyire vagyok késésben, hogy kivel találkozok a liftben.)
*saját bögrék (az aktuális hangulatomhoz passzolóból tudjak inni)
*nekem is a kuckózós kellékek : a meleg plédem, párnáim, macim
*a mini könyvtáram legyen velem
*szeretek főzni, egy jó leves vagy egy sülő sütemény illata is otthonossá varázsolja a teret
* ahol a ruháim a szekrényben vannak nem pedig egy táskában
* saját ágynemű
* teák, egy utazásról hozott kedvenc bögrém
* néhány gyertya
* egy utazáson készült kép kirakva
* a szívemhez nőtt gyerekkori plüssállatom
* van beleszólásom a berendezésbe/átrendezésbe
És mi van akkor, ha azok, amiket fent felsoroltak szinte mind megvannak (nincs kutyánk, de nem is akarok, és nincsenek babafirkák sem, mert az enyémek – eddig legalábbis – nem rajzoltak a falra), férj gyerekek, cuccaim, telefon, saját döntés stb. stb., de valahogy még sem az enyém.
Ez a harmadik közös otthonunk, az előző kettő a miénk, enyém volt, ez mos (még) nem. 4 éve lakunk itt. Arra tudok csak gondolni, hogy valahogy a berendezéssel van a problémám, egy régi ház, és arra volt pénzünk, hogy a külső részeket rendbe rakjuk, amik kellenek ahhoz, hogy alacsonyabb legyen a fenntartása, és megóvjuk az állagát. Belül csak a konyha lett megcsinálva (azt holt csupaszra leszerelte az extulaj), semmi más. A konyhát szeretem is.
Pedig amúgy minden szuper, a környék, van végre helyünk, nagy kertünk, a szomszédok normálisak és nincsenek a szájunkban, jóval kevésbé stresszes itt lakni, mint az előző lakásunkban volt.
A berendezés alatt azt érted, hogy nem a te bútoraid, hanem örököltek, stb.? Benne van az előző tulaj „szaga”? (Nyilván metafizikusan, nem ténylegesen, bár az is előfordulhat… nekünk a lakásban teljes festés és kipakolás után még mindig sokáig volt füstszag az előző, dohányos tulaj után.)
Nem, nem így értettem.:-) Hanem pl. a parketta, a csempék, az ajtók, nagyon távol állnak tőlem, és rengeteg helyen meg még ráadásul linóleum van, abból is elég ronda. Minden öreg. Nehéz takarítani is így, a linóleumot borzasztó nehéz felmosni normálisan és nagyon nehezen is szárad. A kád 30+ éves, nem is engedem beleülni a gyerekeket. A mosdók detto. A szélfogó nagyon-nagyon kicsi, kb. 2 embernek lenne megfelelő, nem egy ekkora családnak, szóval ahogy belépünk rögtön a cipőkön kell átesni. Mindent próbáltam már, hoyg rendezettebb legyen, de nem megy, mert egyszerűen ha mindenkinek csak egy cipője van elől, már nem lehet kinyitni az ajtót. És ugye nem egy cipő van elől jobbára.
A bútorok meg pont annyi van, mint volt korábban egy sokkal kisebb lakásban. Talán két polcot vettünk, mert az előző lakásban nagy gradrób helyiségeink voltak, itt meg egy kisebbet sikerült kialakítani csak. A lépcsőbe mindig beleakad a papucsom, aki tervezte még nem járt lépcsőn azt hiszem. Ezen kívül is vannak rossz megoldások, pl. a folyosókon egyetlen konnektor sincsen, a szobákban is jó, ha kettő, a villanykapcsolók nagyon magasan vannak, a kisebbek nem érik fel. Az összes szobán üvegajtó van, ami nagyon zavaró, ha azokban az ember alszik (nem lehet villanyt kapcsolni a folyosón, ha lefeküdtek a gyerekek, ugyan raktam fel vastag függönyöket, de azért mégis átmegy a fény, és amúgy is veszélyes). Többet most nem is sorolok fel.:-)
Akkor miért mégis ez a ház? Hát erre volt pénzünk, ez is rengetegbe került, amúgy maga az épület a korához képest egészen jó állapotban volt, és az elrendezése is kb. olyan, mint amire gondoltam, nem lyuk gyerekszobák vannak, a kert nagyon szép, csöndes kis zsákutca, a szomszédok normálisak. De ezek mégis akadályozzák az otthonosság érzését nekem.
De ehhez sok-sok pénz kellene, meg még idő is átmeneti hely, ahová mondjuk egy teljes padlócsere, vagy fürdőszoba felújítás esetén elmehetnénk. Szóval egyelőre nem reális.
Egy kicsit ismerős a helyzet, öreg házban lakunk, nem is a miénk, nagyszülőé volt. Nem érzem teljesen a sajátunknak, de ettől még otthonos. Ami nem annyira drága, de sokat segít szerintem: egy másik szőnyeg (parketta eltakarva), csempe átfestve (nem mestermunka, de legalább nem 70-es évekbeli borzalmas zöld fehér virágmintás), kád átfestése, körbefugázása (ez még nálunk is csak terv), illetve mivel nálunk a konyha is régi, ott a fugát tervezem átfesteni.
Szőnyeg a gyerekek miatt nincsen.Egyedül csak a játszószobában, egy 7 e Ft-os, amit ha nagyok lesznek úgy dobok ki, mint a sicc.:-)) Azon már mi minden volt, te atya világ.:-) Pedig nem ehetnek, ihatnak csak a konyhában, de mégis. A nappaliban is volt egy, ami nagyon szerettem, de az egyik gyereknek allergiás köhögése volt tőle, kitettük és megszűnt. (Mármint a szőnyeget, nem a gyereket.:-)
Én reménykedem, hogy apránként azért majd lesz mód alakításra, pl. az egyik gyerekszobában laminált padló van, de a másik linós, na azt mindenképpen szeretném laminált padlóztatni, és az még nagy költözés nélkül is megoldható. Férjem ígérete szerint, ha kint rendben leszünk, akkor a fürdő jöhet.:-) De kint van egy régi, romos épület, állatokat tartottak benne, le kellene bontani, hát komolyan drágább a lebontatás, mint egy épület felhúzása.
Nekem attól lenne otthonos, ha az enyémnek érezném.:-) Ez ilyen egyszerű. De az lehet, csak akkor lenne, ha mi építenénk valamit. Az előző két lakás olyan volt, hogy még csak a falak álltak, amikor lekötöttük, és mindent mi alakítottunk ki, nagyon praktikus volt, és a mi igényeinknek teljesen megfelelő. Az első, kicsi lakásunkat sajnálom a leginkább, oda még a bútorokat is úgy csináltattuk méretre (32 nm volt az egész lakás). Na az valami irtózatosan otthonos volt.
– saját szag
– nincs penész (nem férünk meg egymással, nem zavar ha csak 10 m2, de penész ne legyen)
– ehetek az ágyban
– saját kosz van
– meghagyhatom a falon a babafirkákat (mert szép, komplex és sok munkája volt benne)
A saját szag tök jó. Nekem beletartozik a nagyimtól örökölt szekrényből néha még kiszökő naftalin, keveredve Ádám dezodorával, a saját mosószerünk illatával és a kézkrémemmel. :) És ha még fő is valami kaja / tea / kávé hozzá, akkor még jobb.
– tudom, mi hol van és félelem nélkül pakolászok
– van néhány szekrény, polc ami csak az enyém
– elég jól ismerem a környéket ahhoz, hogy csukott szemmel is hazataláljak
– nincs fogvacogtató hideg (igen, 21 fok nálam még annak számít)
– olyan zenét hallgatok, és olyan hangosan, amilyet csak akarok
– vannak megszokott helyeim és tárgyaim „Itt szoktam gépezni” „Ebből a bögréből iszom a kávét”
– kiveszem a részem a házimunkából
– nyugodtan hívhatok vendégeket
– nem kell más tusfürdőjével fürödnöm és más törölközőjét használnom
Ezek szerint nem csak nekem kell, hogy az otthonomban min 23 fok legyen. :-)
Én már 21,5 fokban megsülök.:-))) Nálunk 20,5 fokra van állítva a termosztát, ha jön valaki, akkor feljebb szoktam rakni, hát ahogy eléri a 21 fokot a hő már érzem, hogy nem érzem jól magam. Pedig alapvetően nagyon fagyos vagyok, és otthon sem ehhez voltam szokva. De már teljesen hozzászoktam, és sokkal egészségesebb is. Éjszaka 11 és hajnal 5 között teljesen ki is van kapcsolva. A gyerekek szinte soha nem betegek, még a bölcsis sem. Ha panelban lakó ismerőshöz megyünk télen, akkor trikóra kell őket vetkőztetni. Az ovikat, sulikat is nagyon túlfűtik, pedig az is a betegségek melegágya. Az oviban is 24 fok van. Minek?
Ez a „kiveszem a részem a házimunkából” aranyos volt.:-) Ezt szívesen átadnám másnak, és érezném magam felhőtlenül otthon.:-))))
https://www.youtube.com/watch?v=wmkDCpw0Bmg
– baba és férj
– saját ágy és ágynemű
– kis zug, ahol olvasok, gépezek
– mindennek tudom a helyét
– nyugodtan nekiállhatok selejtezni, átrendezni
– úgy mászkálok benne, ahogy nekem tetszik
– ahol pisilhetek és zuhanyozhatok nyitott ajtónál (ha nincsenek vendégek :P)
– akkor zárom be az ajtót magamra, amikor akarom, és dönthetek úgy, hogy nem reagálok a kapucsengőre
– meg dönthetek úgy, hogy szarok a házi munkára, saját rendszerben élek – ebbe kizárólag a férjem szólhat bele, vele egyeztetünk nyilván :)
– tudunk zenét hallgatni, a mi zenéinket :)
– a saját edények, amikbe főzhetek, saját ízeket – most az új lakásban is akkor éreztem magam igazán otthon, amikor krumplifőzelék volt rántott hússal. Az a miénk :)
– ahol az íróasztalom velem van! (utálják költöztetni, mert böhöm nehéz, nincs rajta fogás, de nekem már évek óta megvan benne a kialakult rend)
Ezek mind nagyon jók, minta én írtam volna össze (kivétel gyerek, az még nincs és a krumplifőzelék mert azt nem szeretjük) :D
A „kapucsengőre nem reagálást” sokszor elhatároztam amikor nyugira vágytam, de még gyakorolnom kell, általában ilyenkor mérgelődök kicsit aztán felveszem.
… a barátom is otthon érzi magát.
… sütök egy sütit (persze nem minden nap, de költözés után jól jön az otthonteremtésben).
… már nincs „fura szag” – minden lakásnak megvan a maga illata, ami függ attól, hogy az ott élők milyen parfümöt, mosószert, tusfürdőt, sampont, tisztítószereket meg még sok mindent használnak – 1-2 hét szokott kelleni, hogy az új hely is (saját) jó illatú legyen (szóval nem arról van szó, hogy az előző büdös, csak másmilyen).
… nem kell engedélyt kérnem, hogy mehetek-e a fürdőbe, süthetek-e valamit a konyhában stb.
… mindennek tudom a helyét, nem kell megkérdezni.
… nagyon sok különböző teám van, hogy mindig tudjak választani hangulatom szerint.
… akkor kelek reggel és akkor pihenek, amikor szeretnék – legalábbis arra nem kell tekintettel lenni, hogy a vendéglátóim még alszanak hétvégén 10 órakor, ha én 7-kor kelnék, és nem akarnak éjfélig szórakoztatni, ha én 9-kor már aludni szeretnék.
Illatok: lakásillatósító parfüm illata, ébéd illata, száradó ruhák illata, meleg sütő illata, forraltbor illata :)
Gyakorlatilag 18.éves korom óta van otthonom, még ha egy bérelt szoba is volt vagy kolesz szoba, vagy saját családi ház….és hogy mitől otthon:( hát nem a tulajdoni laptól!)
– mindennek tudom a helyét, mert én alakítottam ki (vagyis már családdal közösen), de átrendezem adott esetben, ha olyanom van, és mindig mindenhol van benne egy saját zugom, még ha csak egy fotel vagy kanapé, akkor is
– ahol lehet az „én kupim”, ha olyanom van, vagy patika rend is, senki nem szól be ezért ( mert a lakás van értem/értünk és nem fordítva)
– ahol az én színeim, hangulataim jelennek meg, akár évszakonként változva (vagy ha úgy tartja kedvem, még karácsonykor is tavaszi ajtódísz van kinn- na azért nem…de lehetne!)
– ahol nem kell „alkalmazkodni”, vagyis ez nem nyűg, mert a napi rutin („egymás kerülgetése”) olyan természetes, mint a levegővétel
– ahová saját kulcsom, garázsom, sufnim, kertem, kutyám, muskátlim stb. tartozik
– amiért én vagyok felelős a számlák, biztosítás, rendben tartás stb. szempontjából
– és ami a legfontosabb: ahol mindannyian, a családom, barátaim jól érzik magukat! (Hozzánk sokan úgy jönnek, hogy „csak beugrottam 5 percre”, aztán 3 óra múlva nem lehet őket kipaterolni…:)) ez is mutat vmit….
1. Furamód nekem legfontosabbak a könyveim. Nem tudom otthonosan érezni magam valahol, ahol nincsenek könyvek, ahova nem vihetem a kedvenc könyveim. A költözésnél is az ágy feletti könyvespolc felszerelése, aztán a könyvek felpakolása volt az első és legfontosabb.
2. Ezen kívül A kedvenc, gyerekkori párnám nélkül nem megyek sehova (ezért a legrosszabb helyen – földön, sátorban, akárhol – is jól alszom). Illetve egy ideje az is nagyon fontos, hogy legyenek szabadon használható pihepuha és színes takarók itt-ott, amikbe be lehet burkolózni egy teával olvasni vagy munka közben… attól olyan meleg, otthonos érzést kelt a szoba/lakás.
– férj és tőle egy ölelés
– hazaváró cicus
– hónapok óta laktunk az új házban, már elértük kb. a mindennek tudjuk a helyét stb. állapotot, de mégis valahogy olyan idegen volt, amíg egy vasárnap meg nem főztem a saját húslevesemet…
– kiszaladni a saját kis fűszerkertembe egy kis bazsalikomért…
– egy kuckó, jelen esetben egy fotel, amiben kávézgatva laptopozok
– sajtozós-borozós-filmnézős esték kettesben
– vadgalambturbékolásra és a rolón beszűrődő napfényre ébredni
– van még sok apróság, most ezek jutottak eszembe, de alapvetően gyorsan meg tudom teremteni magamnak bárhol a kis világomat. egyetemi évek alatt sok helyen laktam és kb. 2-3 nap alatt teljesen magaménak tudtam tekinteni az új környezetet, bizonyára azért is mert mindig volt kivel megosztani, kibeszélni stb. szülői házban a családdal, egyetemi évek alatt a barátnőmmel, jó pár éve pedig a férjemmel…
Én sehol sem vagyok igazán otthon. Hónapokat töltök külföldön évről évre, majd hazajövök és addigra elfelejtem, hogy mit hova raktam. Mire belerázódnék újra az itthon teremtésbe, már szinte újra úton. Alapvetően is mindenből három van, mert három helyen lakunk – amikor keresek valamit páromon és közli, hogy az a másik helyen van, akkkor kicsit összezavarodok. :)
De egy bérelt lakásban is pont ugyan annyira otthon vagyok a világ másik felén, mert a párommal lehetek, aki szeret. Viszont pont ez miatt a soklakiság miatt nincsen háziállatom. Szerencsére már nem ragaszkodom tárgyakhoz, így azokra nincsen szükségem az otthonossághoz. :)
Kb. megegyezik a listánk, annyi hogy nyúl és Ádám helyett Endi kutya és Gáborom :)
Még annyival viszont kiegészíteném, hogy ott van az otthon, ahol gyakorolhatok anélkül, hogy dühös szomszédok jönnének át :D (Áldás egy zenészpalánta a panelban :D ) Persze ilyen szempontból nem annyira szeretem a jelenlegi lakást. Itt kb. olyanok a falak, hogy tüsszentesz a negyediken és felkiabálnak a másodikról hogy egészségedre…. Bár lehet csak én dramatizálom túl, és amióta szigetelték a házat jobb a helyzet :) (azóta már gyakoroltam itthon anélkül, hogy feljött volna bárki az elsőről a negyedikre, hogy fejezd már be :) ).
Az otthon számomra az a hely- ami az elmúlt években sokszor változott már, de ebben mind ugyanolyanok voltak- ahová biztonságba és nyugalomba térhetek haza a külvilág „megpróbáltatásai” után. Legyen az egy fárasztó nap, egy nagy elázás, egy rossz hír vagy egy bosszantó helyzet- ha hazaérek és becsukom magam mögött az ajtót, Otthon vagyok, ahol önmagam lehetek és azok a szeretett dolgok vesznek körül, amiktől jól érzem magam és a párom, aki alapvető Otthon- elem nálam (már amikor itthon van)… :D
Továbbá ahol bármikor készíthetek egy bögre teát és relaxálhatok 5 percet lelkiismeret furdalás nélkül akkor is, ha épp úgy néz ki a lakás, mintha egy hurrikán után ülnék a romokon és teáznék… :)
– elsősorban attól, hogy tudom, hogy nem fog senki beleszólni hogy mikor takarítok, hogyan főzök-mosok stb., szóval az én kis „birodalmam” (akkor is ha albérlet)
– a barátom és a nyuszink jelenlététől nagyon otthon tudom érezni magam
– az illatoktól
– az összebújós sorozat/filmnézős estéktől
– az olvasástól az ágyban (mert vendégségben nyilván nem olvasol az ágyban)
– a teázástól a kanapén
Igazi sajátomnak nevezhető otthonom még nincs, az év nagy részét a koliban töltöm, a maradékot otthon anyunál. Mindkettőre azt mondom, hogy ‘haza megyek’, mert azért persze belaktam azt a pár négyzetmétert ami nekem jut a magam módján, de van ami itt van, van ami meg ott. Ha egyszer lesz, ezektől fogom otthon érezni magam:
*kuckózásra való lehetőségek-párnák, pokrócok
*mécsesek, égősor
*sok-sok-sok könyv
*saját fürdő, konyha, ahol nem kell várnom a soromra-pasi és barátok kivételt képeznek- a kolis élet hátrányai… :D
*bármikor visszahúzódhatok egy kis nyugiért
*egy cica már nagyon hiányzik, aki bármikor dorombolásban részesít
*növények a lakásban és az ablakban
*frissen mosott ruha illata
*főlő kaja illata
*valami kellemes zene
– én rendezhetem be a lakást, vagy legalábbis egy részét, hogy kényelmesen elférjek, és számomra logikus helyen legyen minden
– mászkálhatok félpucéran, ha elfelejtettem magammal vinni a pólót a fürdőbe
– van saját takaróm
– akkor végezhetem el a házimunkát, amikor kedvem és időm is van hozzá, vagy legalábbis én döntöm el, mikor mit csinálok, és nem azért mosogatok el mert „kell”
– ott a mopszom, háziállat nélkül nem élet az élet
– annyi bögrét gyűjtök össze, amennyit akarok, senki nem szól be, hogy nincs hova tenni
– nem kell rejtegetnem semmilyen kaját, ha azt szeretném, hogy még napokkal később is ott legyen, ha ennék belőle
Az otthon ott van, ahol a férjemmel becsukjuk a gyerekszoba ajtókat és a fiúk bent alszanak❤︎
– tudom, mit hol találok
– van saját íróasztalom és ágyam
– saját ágynemű+huzat hozzá
– a könyveim
– meg persze a lakáskulcs :)
Az alapértelmezett férj, ágy, lakáskulcs háromszögön kívül:
… ott van a kutyusom, Artúr
… van benne függöny, szőnyeg és növények
… azt és oda teszek a falra, amit és ahova akarok
… van benne egy hely, ami csak az enyém, ahová elvonulhatok, és amit mindenki tiszteletben tart, hogy ott nem keres. és nem a WC az. :)
Párom&Kutyi, mert ők a kis családom <3
a kis fiókos "szekrény", amit nővéremtől kaptam 6 éves koromban (kartonból van, nagyon vigyázok rá)
ékszeres dobozka, amit a barátnőmtől kaptam
saját bögre, saját müzlis tálka (mondjuk általában levest eszem belőle, de akkor is), evőeszközök, edények
kulcs, Bilbo kulcstartóval
saját ágynemű (volt, hogy másét kellett használnom, kifejezetten kellemetlen volt, akkor is, ha saját mosószerrel, öblítővel mostam ki)
saját wifi
könyvek
nagy vonalakban ennyi, külhonban megtanulja az ember lánya, hogy viszonylag kevés dolog is elég ahhoz, hogy otthon érezze magát :D