Advent előtti kötetlen beszélgetős est Budapesten! A helyszín a csodás Marangona desszert.pont a Bimbó út és a Keleti Károly utca sarkán (4-6 villamos Mechwart liget megállótól pár perc séta). Az időpont november 27. péntek, este hat óra — még pont az első adventi vasárnap és a karácsonyi rohanás előtt, egy dolgos hét utáni estén.
Mit hozz magaddal? A jókedvedet, és az Ennél zöldebb könyvedet, ha szeretnéd, hogy dedikáljam. :)
A rendezvény ingyenes, de kérlek, jelezd, ha jössz — a Facebook eseményen, vagy itt, a hozzászólások között. A süteményfogyasztás egyénileg zajlik, ha rám hallgatsz, hozd magaddal a pénztárcád, mert ínycsiklandó finomságok vannak a pultban, és a nugát sarkot kár lenne kihagyni.
Mire számíts? Jófej emberekre, jó hangulatra. Kérdezhetsz, válaszolok, beszélgetünk. Nem szeretem a szigorú programot, úgyhogy itt sem lesz az. Majd meglátjuk, hogyan alakul a beszélgetés! :) Ha a barátkozós poszt megtetszett, de szívesen barátkoznál személyesen, arra is remek alkalom lesz az este. :)
Most már merem írni, hogy ott leszek :) (last minute rulez)
lehet, hogy én is benézek holnap :)
Jó! :) Nem kell pontosan érkezni, be lehet esni hat után is! :)
Ö, lehet ciki, de nem akarunk névtáblát a felhasználónévvel?
Ha van még itthon, hozok üres matricát (etikett :D), ragaszthatunk ki.
Megnézem, hátha van nekem is:))
Ott a helyem:) Be is jelöltem fb-on reggel, hogy megyek. Bízom benne, hogy nem jön közbe semmi. Viszem a könyvet is dedikáltatni, bár ilyenekhez mindig is bátortalan voltam. :)
Szerintem az eddigi emberkék tanusíthatják, hogy nem nyeltem le keresztbe még senkit. :D Várlak szeretettel!
Hát én nem tudom…nekem elég vadnak tűnsz…De talán ha elég sokan leszünk, elbírunk veled :D
Dobáljatok csokival, és rendben leszünk. :]
Na neeeeeeeeeee… Itt lakom az utcában, minden reggel munkába menet néztem a helyet, hogy vajon milyen lehet. :) Hát most jól megnézem belülről is. :)
fejkatyvasz: jujj de jó! ó, pont akkor?! jajj ezt meg kell oldanom valahogy…
Szombathelyre nem tervezel? Én nem járok Pestre, na meg gyerekkel macerás is lenne.
Én meg nem járok Szombathelyre… :) Ha nagyritkán mégis, akkor szigorúan nem dolgozni, hanem családhoz. Bocsi. :)
Persze megértelek. :)
De azért bírnám, ha lenne ilyen vidéki körutad, biztos szívesen várnának máshol is. Vágyakozni lehet, az nem ártott még senkinek.
Már volt tavalyelőtt a könyv kapcsán, de nem az időm leghatékonyabb kihasználása az utazgatás meg a turnézás. :) Elkényeztetett az internet: holtidő nélkül nagyon sok embert érek el, és tudok arra koncentrálni, ami nekem fontos. A fizikai jelenlétemnek nincs gyógyító ereje, a kommentekre így is válaszolok, Hangouton láthatjátok a fejemet, szóval nagy különbség nincs. :) Még akkor is őrült nagy macera lenne, ha az útiköltséget állnák, és még fellépti díjat is kapnék valakitől – anélkül meg olyan luxus, ami szerintem soha nem fog beleférni az életembe. Nem csak anyagilag, hanem időileg is. Motiváltabb vagyok itthon maradni és forgatni egy újabb tanfolyamot vagy írni egy ütős cikket, amit egy nap alatt negyvenszer annyi ember olvas, mint ahányan a legtömöttebb személyes találkozómon valaha voltak. :)
Azért ez így leírva furi kicsit… :-(
Bár pesti vagyok, de ezután nem jött meg a kedvem ott lenni…
Sajnálom, nem az volt a célom, hogy megbántsak bárkit is. Ha kiábrándító volt, bocsánatot kérek, de ez az igazság, és nem akarok szépelegni meg ígérgetni, hanem inkább megmutatom, hogy mi van a háttérben. Mert nem elég az olvasóim szeretete, és az én szeretetem az olvasóim felé ahhoz, hogy ilyen dolgok csettintésre megtörténjenek. És az, hogy nem történnek meg, nem jelenti azt, hogy nem vagyok hálás a közösségért, és nem szeretem, amit csinálok, és nem örülök, amikor találkozhatunk.
Hosszú lesz, ha nem érdekel, ne olvasd el, de szeretném leírni, mert bennem van.
A személyes találkozó annak, akinek a városába megyek, nyilván egy egyszerűbb logisztikai ügy. És szívesen látnának Szegeden, Kolozsváron, Berlinben, Dublinban is – kétséget kizáróan szeretettel várnak, és szeretettel is mennék. De azért ez nem egy olyan helyzet, amit varázsütésre meg lehet oldani, figyelmen kívül hagyva a földrajzi és időbeli és anyagi tényezőket. Bunkó vagyok, hogy kimondom, hogy az utazás pénzbe kerül, és az időm pénzbe kerül, és ha nem szedek belépőjegyet az olvasótalálkozóért (márpedig nem szedek), akkor nem tudom ripsz-ropsz megengedni magamnak, hogy a költségeimen túl még 1-2-3 nap munkakiesés is legyen az életemben? Hát, ha ez bunkóság, akkor listázzatok a bunkók listájára. Igen, pénzért dolgozom és pénzből élek, és pénzért veszem a kaját, és nekem is fizetni kell a vonatjegyért, és befizetni minden hónap tizedikéig a lakáshitelt. Nincs mecénásom és szponzorom és kitartóm. Dolgozom. Pénzért. És szeretem. És nem szégyellem magam. Nem érdekel, ha kéne. Nálam kéz a kézben jár az, hogy profi vagyok és lelkes. Egyik sem megy a másik nélkül. Ha csak lelkes vagy, kiégsz és puffansz. Ha csak profi vagy, kiszárad a szíved. Nekem egyik út sem olyan, amit szeretnék.
Budapesten élek, ezért nekem Budapest a legkézenfekvőbb. Ha Kiskunmajsán élnék, és ott lennének az olvasótalálkozók, akkor a világ többi része szomorkodhatna, hogy oda nem megyek.
Amikor tudok, és egy magánutazás kapcsán egyedül, illetve helyi barátok segítségével össze tudok szervezni egy nem-budapesti olvasótalálkozót (ahogy tettem 2 éve Londonban is, „ha már úgyis arra járok”-alapon), megteszem.
És van olyan is, hogy szeretnék úgy utazni, hogy az csak magánügyben történik, és nincs helyismeretem, és nem tudom leszervezni egyedül, és akkor nincs barcelonai olvasótalálkozó. És van olyan is, hogy elhívnak valahova, de pont egy sűrű időszakom van, amikor be vannak osztva a napjaim, és nem fér bele 3 óra utazás, 1,5 óra előadás, 3 óra utazás vissza, mert máson van a fókuszom, és nem tudok mindent félredobni. Vagy egyszerűen csak fáradt vagyok (húha! forradalmi, tudom), és nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy bevállaljam. Felháborító? Lehet. De nekem csak így élhető.
Mindezt figyelembe véve úgy gondolom, hogy nincs szó tragédiáról, vagy pótolhatatlan veszteségről. Sőt. Én azt tapasztalom (és lehet, hogy ez csak az én élményem itt, de erősítsetek meg, ha ti is látjátok), hogy tök jó közösség alakult itt ki a blogon, és nagyon sokan vannak nem-Budapestről is, akikkel elbeszélgetünk a kommentek között, Hangoutson is tudunk beszélgetni, a tanfolyami csoportban is megy a duma, nagyon sok e-mailt kapok és írok rá vissza. Egy friss élmény: a barátos poszt kapcsán folyamatosan kapok visszajelzéseket, hogy milyen jó levelezések születnek. Az internet szuperül lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot építsünk, és ezt fizikailag is folytassuk – amikor pedig lehetőségem van nekem is csatlakozni a fizikai találkozásba, megteszem. És nagyon hálás vagyok, és ezek mindig jó élmények, és – ha hihetek a visszajelzéseknek – azok számára is, akik ott vannak, nem csak nekem.
Igen, tök jó lenne gyakran találkozni mindenkivel, minden meghívást, könyvtári beszélgetést elfogadni, elutazni, előadni, de sajnos ez nem az a realitás most, amiben ez megtörténhet. Amíg nincs teleportgépem vagy klónozóm, vagy feneketlen büdzsém arra, hogy pro-bono utazzak, addig nem tudok mindenhol ott lenni. Nekem fontos, hogy olyan döntéseket hozzak az életemmel kapcsolatban, amik előre visznek a céljaim felé, fenntarthatóvá teszik az életemet (pölö nem halok éhen, ki tudom fizetni a járulékokat, meg egyéb ilyen luxusok), és olyan életet alakíthassak ki, amiben mindezek mellett jól érzem magam, mert ez marhára nem mellékes. Ez szerintem nem új koncepció, hiszen mindenkit arra bíztatok a blogon, hogy csinálja ugyanígy, és merjen lépéseket tenni azért, hogy saját magának jó életet alakítson ki. És pont ezzel mutatom a példát: nekem így jó, én ezt csinálom. A családomnak így jó, a közös céljainkért pedig hajlandó vagyok dolgozni. Akkor is, ha más a helyemben máshogy csinálna, vagy emiatt olyan dolgokat kell elengednem, amiket szeretnék, de nem tudom belesűríteni a többi dolgom közé.
Az, hogy nem utazok gyakrabban meet-upokra, nem azt jelenti, hogy amikor van olvasótalálkozó, akkor nem örülök neki, és nem érzem jól magam, és nem örülök mindenkinek, aki ott van. Nem csak olyan dolgokra kell az életben nemet mondani, amiket nem akarsz és utálsz, hanem néha olyanra is, ami tök jó, csak egyszerűen nem fér bele, mert, ahogy fentebb olvashattad, mérlegelni kell sok mindent, és összetett a dolog. Még akkor is nemet kell rá mondani, ha nehéz.
Sajnálom, ha emiatt nem szeretnél résztvenni, de biztosíthatlak, hogy ez a döntés nem abból fakad, hogy utálom az olvasóimat és nem akarok velük találkozni. Épp ellenkezőleg. Szeretném, ha még sokáig tudnék írni ezen a blogon, és a mostani 3300 cikkből lehetne még 33 300 is! Ahhoz viszont az kell, hogy jól érezzem magam az életemben, és fenntartható legyen az, amit csinálok, anélkül, hogy kompromittálnám magam. Én ezt most így oldom meg.
Köszi a figyelmet.
Azért furi leírva szerintem, mert nem vagyunk hozzászokva az őszinteséghez.
Ha Via becukormázazza, kétszer bocsánatot kér és úgy állítja be, mintha teljesen kívülálló okok miatt nem rendez,
akkor senki nem érzi megbántva magát.
Én a magam részéről jobban örülök egy őszinte válasznak, mert egyrészt sokkal jobban értkelem, amit már így is kapok, ha tudom a háttérmunkát hozzá, másrészt pedig értelmes felnőttként kezeltek, aki a nem finomkodó nemet is el tudja fogadni.
Via! Egy részről pozitív és tisztelendő, hogy őszinte voltál, más részről viszont nekem egy dolog jött le belőle és az nem tetszett. Tudom, hogy ebből élsz, de az az első válasz szinte csak tisztán az anyagiakról szólt. Egy ilyen válasz talán még egy multi vezetőjétől/tulajdonosától sem sem hangzik el.
Köszi a kifejtést. Végigolvastam. Bár elsőre is értettem, amit mondani akarsz, de nekem például sokkal szimpatikusabb hangvételű volt ez a kifejtős válasz.
Igen, de most már a kifejtősből talán látod, hogy ez azért volt, mert tényleg az anyagiakon áll vagy bukik. És nem azért nem megyek, mert nem akarok menni. Az időm és a pénz miatt nem tudok vidéki olvasótalálkozókat tartani. Ez van, ez a világ, amiben élünk. A dolgok nincsenek ingyen. És lehet, hogy nem vagyok egy multi vezetője (nem is szeretnék az lenni), de cégem van. És ha nem hobbi, és komolyan veszem, akkor ezeket a szempontokat nem hanyagolhatom el. :) Egy ilyen jellegű utazás nekem üzleti döntés. Még akkor is, ha szívvel-lélekkel csinálom. Ha csak érzelmi döntés lenne, mindenkihez beköltöznék egy hétre, amíg körbe nem utazom a bolygót. :D
Az a verzió meg nem érdekel, hogy reklámszerződést kötök egy utazós céggel meg egy szállodalánccal és ingyen utaztatnak promóért cserébe és ők állják az egészet, a munkadíjamat is beleértve. Szeretek független lenni… :)
Anise! Nem az őszinteség a furcsa. Az nagyon pozitív, így a „nagy plénum” előtt felvállalva.
Óóó!! :) Szuper időzítés, azon a héten pont délelőttös leszek, így ott tudok lenni.
Viszem a filofaxom megmutatni, jó?? :)) Meg lehet h a dedikált könyvemet is megsétáltatom. ;)
Jöhetnek a filofaxok is! Viszek u:e matricát, jó? :) Kaptok. :))
Elküldenéd a szatyros linket? A szaranyást, mert mikor felmerült még nem volt PayPalem, de már vaaaan :D
https://www.redbubble.com/people/livia85/collections/356042-sz-l-knek
Ez a táska konkrétan: https://www.redbubble.com/people/livia85/works/13793503-szaranya?p=tote-bag
hihihi, kinek lesz szaranyás táskááájaaaa :D
1 darab gyereket lehet vinni?
Simán. :)