Nyilvánvalóan senki nem adta meg nekem a jogot, hogy Minden Vegák Nevében nyilatkozzam (nem is lehet, hiszen nincs két egyforma ember), így nem is kísérlem megtenni, de azért nagyvonalakban összeírok néhány gondolatébresztő szempontot, ami segíthet azoknak a húsevőknek, akik vegetáriánus szeretteikkel egy asztalnál ünnepelnének… :)
1. Ne feltételezz semmit.
Azt hiszem, ez a legfontosabb. Lehet, hogy ismertél korábban valakit, aki szintén nem evett húst, de halat igen — ahogy én sem, ő sem volt reprezentatív a teljes vegetáriánus lakosságot illetően, szóval ne indulj ki belőle, hogy akkor nyilvánvalóan nem lesz gond a halászlével és a rántott hallal. Ha nem világos, hogy a vendéged mit és hogyan és miért eszik, akkor egy privát beszélgetés során rákérdezhetsz. De ha túl speciálisak az igényei, még az is lehet, hogy felajánlja, hogy hoz egy tál ételt — olyat, amiből ő biztosan ehet. Ha batyusbált tartotok, ez még egyszerűbb. :)
2. Ne faggasd az étkezési filozófiájáról vacsora közben.
Tudom, hogy van, akit nem kell, mert amint meglátnak egy cupákot a kezedben, érkezik a litánia (őket hívom térítős vegának), de nem mindenki ilyen. A legtöbben csak szeretnénk szeretetben jó ízűt enni azokkal, akik fontosak nekünk. Engem speciel nagyon fáraszt, hogy a legtöbb asztaltársaságnál azonnal téma lesz az “és ti miért nem? és mióta?“*, és kvázi védőbeszédet kell mondanom a sajtom felett. Értem, hogy érdekes, és mindenkinek megvan róla a véleménye, de talán egy születésnapon (ami nem is az enyém) van érdekesebb téma annál, mint hogy miért nem eszem húst. Te miért nem eszel tökfőzeléket? :D
3. Ne gondold, hogy majd ellesz a körettel.
Attól, hogy valaki nem eszik húst, még szerethet jókat enni és jóllakni, és nem szükségszerűen kalóriaszegény diétán vegetál. Ha petrezselymes krumplid és csalamádéd van a számára, valószínűleg el fogja fogadni, de hazafelé betol egy vegaburgert, mert még korog a gyomra. :) Próbálj meg valami tartalmasabbal is készülni a számára is, nyúlkaját a nyulak esznek. (Gomez a tanúm.)
4. Felejtsd el a rántott cuccokat!
Kérlek-kérlek gondolkodj egy kicsit a panírozott sajton és zöldségeken és gombán túl! A kreativitás nélküli helyeken csak az van, én pl. le is szoktam róla, hogy itthon ilyet főzzek, max. szökőévben egyszer, mert már a fülemen folyik. Dobj össze egy quiche-t vagy clafoutis-t, csinálj zöldséges lasagne-t — rengeteg kreatív megoldás van, és (forradalmi!) te sem fogsz éhen halni tőlük. Sőt. :)
5. Nem minden zöldségért van oda.
Ahogy te se szeretsz mindent, amiben hús van. :) Én például csak bizonyos formában szeretem a brokkolit és a karfiolt, nem szeretem a legtöbb indiai kaját (igazáből főleg azért, mert fűszeres és nem bírom, szóval ennek még köze sincs a vegasághoz), a paprikát nem tudom megemészteni, és a többi, és a többi. Ld. még egyes pont.
6. Kérdezz!
Attól, hogy valaki vegetáriánus, még nem feltétlenül rögtön vegán is, tehát boldogan fogyaszt tojást vagy tejterméket vagy mindkettőt. (Jelen!) Van, akinek az se gond, ha húsleves alaplé van a levesében, vagy neki működik, hogy leszedi a sonkadarabokat a pizzáról. (Nekem nem, mert érzem az ízét és nem szeretem.) Van olyan vegán, aki tolerálja a mézet. Van, akinek egészségügyi okai vannak a húsnemevés mögött, és mellette még nem eszik glutént vagy szóját sem.
De nem mindenki! Attól, hogy valakinek húsmentes ételt kell főznöd, még nem kell kirabolnod a legközelebbi reformboltot különböző porok, növényi tejek és húspótlók után kutatva, és megkeresned a legtutibb mindenmentes receptet. Lehet, hogy bőven elég, ha sütsz egy adag sima mozzarellás-paradicsomszószos pizzát is, vagy mielőtt belekevered a csirkét a salátába, külön teszel egy csirkementes adagot. Ha nem vagy biztos benne, kérdezd meg őt! Az senkinek se segít, ha feszengtek az összejövetel alatt.
Jó étvágyat, vidám közös étkezéseket kívánok! :)
Hasznos linkek
- Bede Anna: Vegasztrománia — magyar nyelvű blog & szakácskönyv a nem térítős fajtából :)
- Zizi Kalandjai — húsmentes, elsősorban vegán receptek
- Hugh Fearnley-Whittingstall: Veg Every Day — egy húsevő tisztelgése a húsmentes ételek előtt
- Vegetáriánus menüötletek Karácsonyra
- Vegetáriánus partifalatok és vendégvárók — nem csak Szilveszterre
- #mitesznekavegak — folyamatosan bővülő képgyűjtemény Instagramon
* 2008 január, és mert nem izlik. És nem, nem azért, mert még "nem ettem jót". :)
Mi mindenevők vagyunk, de karácsony előtt 40 napig böjtölünk, vegán módon, mert én és a gyerekeim is tejérzékenyek, a fiam tojás érzékeny is. Nagyon élvezem a főzést, ki tudok találni minden napra mást. A szüleinknek nem mondjuk, pert apukám például csak hússal tud jóllakni, gyerekkoromban nem igazán szerettem a húst, ezért elkönyveltek rossz evőnek, ezt azóta is hallgatom. A ki nem eszik húst az rossz evő. Nekem tetszik ez az életforma, nem tudom bírnám-e egész életemben, de most egyáltalán nem hiányzik a hús.
Jó írás, kéne ilyen táplálékallergiás verzióban is, mert nagyon hasonló a helyzet (például: á, egy kicsitől semmi bajod nem lesz…)
Írd meg, szívesen elolvasom! :) Linkeld majd be nyugodtan!
Szerintem a húsevők sokszor azért rémülnek meg a vega vendégtől, mert az belénk van kódolva, hogy a vendégség ünnep és az ünnep egyenlő valami sülttel. Persze hogy a nemvega is eszik borsófőzeléket bundáskenyérrel vagy spenótot vagy bablevest hús nélkül meg palacsintát lekvárral, csak éppen az a hétköznapi kategória, nem a vendégség. És ha valaki a hagyományos konyhán nőtt fel, akkor nem nagyon fog eszébe jutni húsmentes ünnepi étel.
Amúgy ha 5-6 embernél több gyűlik össze mindenféle táplálkozási dogmákkal és egyéb megszorításokkal, sokszor már könnyebb csinálni egy büféasztalt, amiről mindenki eszik,amit tud/akar, mint egyfélét főzni.
Huhh ez picit erős volt, a házszabálytól (kedvesség, tolerancia, személyeskedés mellőzése) függetlenül :-))) “Pattogás, hülyeség, baszki” én is azt hittem eddig hogy itt ilyeneknek nincs helye, és nagyon örültem neki, ezért is mertem ezen a blogon többször hozzászólni.
Főleg hogy Viát senki nem támadta ezekben a kommentekben, mindenki teljesen normális hangnemben fogalmazta meg a véleményét.
Bocs hogy itt pattogok de eléggé megdöbbentem…
Sajnos volt már többször sokkal-sokkal csúnyább és durvább is (és egészen biztosan lesz is még), csak igyekszem moderálni, illetve privátban elintézni az adott hozzászólások írójával a dolgot. Most is így történik.
Én nagyon sajnálom, hogy félrement, hogy mit “várok el” egy vendéglátómtól, és sajnálom, ha úgy tűnt, hogy igazságtalan vagyok, amiért nem “viszonzom” a szívélyes vendéglátást (ami ezek szerint van, akinek a húsban nyilvánul meg :D). Azért igyekeztem kifejteni több hozzászólás alatt, hogy ez hogyan is megy, mert elsőre tényleg fura és visszás lehet, hogy nekem (illetve más, hozzám hasonló vegának) elvárásaim vannak, de látszólag képtelen vagyok alkalmazkodni. Ha nem is volt konkrét támadás, félreértés ezügyben, úgy érzem, volt mindenképpen, de remélem, sikerült helyrerakni. Ha valakinek valami még nem tiszta, írjon, és tényleg lerajzolom a halmazokat. :) Nem lenne jó, ha emiatt még inkább félelem vagy félreértés övezné a vegákat… Együtt enni jó, és lehetséges, csak nyitottság és tolerancia kell hozzá. Senki ne egyen és ne főzzön olyat, amit nem szeretne/tud, és szóljon, és kérdezzen. Tök röviden ennyi a használati utasítás minden emberi lényhez. :)
Nem csak káromkodással lehet egyébként a házszabályt megszegni, hanem passzív-agresszív fölényeskedéssel is, sajnos olyanra is volt már példa — velem szemben és más hozzászólókkal szemben is. Csak az annyira nem feltűnő elsőre, mert sunyibb technika. :) De igyekszem azt is kezelni.
Köszi a támogatást.
Azért Via húga is eleresztett itt egy “baszki”-t feljebb:-)
És szóltam is neki privátban. :)
Ugyan csak pár hónapja vagyok “hivatalosan” vega (régóta várom, hogy küldjék a tagsági kártyát, haha), már három éve, vagyis amióta magamra kell főznöm, csökkent drasztikusan a húsfogyasztásom, pont azért, mert már nincs gusztusom hozzá. Korábban időnként ettem csirkemellet “csak a fehérje miatt”, de már azzal is leálltam – érdekes amúgy, hogy kb. azóta nem vagyok vérszegény, mióta egyáltalán nem eszem húst és még tudatosabban állítom össze az étrendem.
A páromnak továbbra is csinálok húsos ételeket (amúgy ő is megérne egy misét: húsból csak csirkemellet és darált pulykahúst eszik), és mivel eddig is ezer étkezési dilim volt, csak ritkán ettük ugyanazt, nem jelent gondot kétfelé főzni. De így is többször előfordult, hogy kinézte a számból a saját kis zöldséges kajámat:D Szóval manapság nála is kísérletezem, csak hát neki nagyobb adagok kellenek… de őszintén az legyen a legnagyobb gondom, hogy túl sok zöldség fogy.
Tanultam vendéglátást, talán pont ezért kicsit bizalmatlan vagyok minden nem általam készített étellel és ritkán eszem máshol, de ha mégis, rettentően meg lehet hatni egy kis odafigyeléssel. Érdekes amúgy, hogy míg a szüleimnél és a párom szüleinél természetes, hogy én külön kapok saját igényeimnek megfelelőt, a saját nagyszüleimhez vagy viszek magamnak kis dobozban saját kaját, vagy eszem a köretet…
Az a tagsági kártya, amikor először megkérdezik, hogy “DE AKKOR MIT ESZEEEEEEEEL?” :D Üdv a klubban. :)
Husevokent elnezest kerek minden kommentelo neveben, akik itt nekialltak pattogni, hogy te elvarod hogy neked fozzenek vega kajat, de te nem vagsz nekik baranyt a konyha kozepen.
Emberek, felejtsuk el ezt a ki mit eszik es mit nem dolgot. Ha valakit vendegul latsz, akarsz neki jot tenni? Nyilvan, mert azert hivtad meg vendegsegbe, mert kedveled. Senki nem mondta, hogy allj neki uj recepteket megtanulni. A milanoi spagettibol hagy ki a sonkat es tadam, vega. Ne szorj szalonnat a turos csuszara es tadam, vega. Ennyire azert nem bonyolult, es akit szeretsz azert megteszed, nem?
Viszont ugye a masik hulyeseg amit itt olvastam, hogy Via nem foz hust amikor o vendegel meg egy husevot, es hogy blaba milyen egyenlotlen ez. Most te vagy a vendeg, nem a hazigazda. Aki meghiv teged a sajat hazara ebedre/vacsorara/harmadik reggelire, azt szereted valszeg, mert meghiv a sajat hazaba. Akarod-e azt, hogy miattad oklendezzen fozes kozben, olyan dolgokat vigyen be a konyhajaba ami szamara tajidegen, undorito, vagy csak siman nem akarja csinalni? En biztos nem varnam el, hogy egy altalam szeretett ember miattam kellemetlenul erezze magat. Es nem tudom ti milyen husevok vagytok, de baszki lehet hus nelkul is jollakni, mi ez a balhe mar, hogy HUS. KELL. BELE. MENNIE KELL. HUSNAK. GYOMORBA. Orultseg. Es megint oda lyukadtunk ki, hogy ez nem vega meg nem vega vita, hanem empatia es emberseg. Nem akarsz a masiknak rosszat. Es az nem rossz akaras hogy egy etkezesig megvonod (:DDDDD) a husevotol a hust.
Szerintem nincs “jó” vagy “rossz”, különböző nézőpontok vannak. Azt hittem, ez egy olyan blog, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, függetlenül attól, hogy hányan értenek vele egyet, anélkül, hogy keresztbe harapnák érte, vagy kvázi “számon kérnék” rajta a saját gondolatait. Ezért úgy gondolom, senkinek nem kell bocsánatot kérnie a véleménye miatt, még akkor sem, ha más ezzel nem ért egyet.
Úgy érzem, picit fel lett nagyítva/ki lett forgatva ez a dolog. Ez abszolút nem a vegák fikázására, lehúzására irányult, és szó sincs semmiféle összeesküvés-elméletről, vagy akaratérvényesítésről, pusztán csak egy vélemény volt, ami, úgy gondolom, nem egy sértő és támadó hangnemben lett megírva. Sajnálom, ha félreértetted és ez ennyire felzaklatott Téged. :S
Szerintem ott ment félre, hogy egyenlőségjel lett vonva két, látszólag egyforma, de valójában nem összehasonlítható dolog között.
Pista nem eszik meg P dolgot, de főz és eszik Q-t, R-t, és S-t
Marcsi eszik P-t, Q-t, R-t és S-t.
Az a helyzet, hogy ha Marcsi csak P-t főz Pistának, az totál nem ugyanaz, mintha Pista nem főz P-t Marcsinak, hanem Q-t vagy R-t vagy S-t főz :)
Akkor sem, ha főzés van benne mindkét oldalon. Meg emberek, akik főznek egymásnak.
A helyzet valahogy elment abba az irányba, hogy
Marcsi csak P-t eszik, Pista csak Q-t eszik, Pista milyen alapon várja, hogy Marcsi főzzön neki Q-t, ha Pista nem főz P-t Marcsinak.
És ez tényleg ellentmondás is lenne. Csakhogy nem erről van szó, mint ahogy már hosszasan ki lett fejtve. Halmazokat rajzolgatni már nem akarok. :)) Lényeg a lényeg: vannak olyan kaják, amikben nincs hús, de húsevők is szeretik. Olyan kaják nincsenek, amiben van hús és megeszi egy vega.
Szerintem inkább beszéljünk receptekről, mert ez túl van tárgyalva. :)
Valóban túl van tárgyalva, Via, mivel én nem egy ellenvéleményt fogalmaztam meg, hanem egy teljesen más perspektívát hoztam be.
Egyáltalán nem ilyen rosszindulatú vita-generáló vagy “most jól beolvasok nekik” célzattal írtam meg a kommentet.
Egyszerűen csak olvastam valamit, és írtam hozzá egy véleményt – ami összességében nem erről a ki mit eszik /mit nem eszik dologról szól, hanem az apró gesztusokról.
És szerintem attól még lehet valakinek igaza, hogy nem teljes mértékben ugyanaz a nézete valamilyen dologban, mint a másiknak. :) (Én például ismerek olyan vegát, aki sütött már húst a vacsoravendégeinek, annak ellenére, hogy ő húst egyáltalán nem eszik. Látod, nem mindenki reprezentatív példa, ahogy te is írtad a cikkedben.)
Ebben a témában (is), úgy gondolom, mindenhol vannak igazságok. Bármelyik nézőpont helytálló lehet, hiszen ugyanúgy választ adhat egy-egy szituációra, élethelyzetre.
További szép napot! :)
Nem gondolom, hogy rosszindulatú volt, az egészre reagáltam, csak épp a te bejegyzésed apropóján. :)
Ügyes az ismerősöd, aki főzött húst a vendégeinek, én nem tudom megtenni, technikailag se értek hozzá, plusz meg sem tudom kóstolni, amit felszolgálok, és így nem tudom garnatálni, hogy jót esznek a vendégeim. De ha mondjuk egy vegyespárosnak csak az egyik tagja húsevő, akkor ő tud segíteni a másiknak az ilyen főzésben, szóval ez is működőképes lehet, felállás kérdése.
A lényeg az, hogy a vendéglátó és a vendégek is érezzék jól magukat, találják meg az étrendes közös nevezőket, egyenek jókat, és ezen felbuzdulva még sokat járjanak egymáshoz örömben, nevetésben. :)
Alapvetően húsevő-féle vagyok. De a családom más tagjaihoz képest válogatósabb vagyok ezen a téren, és vannak olyan napok, amikor nemes egyszerűséggel nem kívánom a húst, mert elég volt. Mindezt tetézem egy olyan munkahellyel, ahol jó a menza, de hús mindig van valamilyen formában. A férfikollégák jól szoktak járni, amikor olyanom van, hogy kikotrom belőle a húst – az ízében ha érzem, nem zavar, de ne kelljen minden ebédre húst ennem,mert nekem az nem megy. Mondjuk szoktak nagy röhögések lenni, ha hétfőn szóba kerül, mit főztem hétvégén, és kapom az ívet, hogy “fejlődésben lévő szervezetnek kell”, (155 centi, 56 kiló, 18 éves kinézet) meg “biztos nagyon finom volt, de hiányzott belőle egy kis szalonna/hús/stb.” Nyáron nem volt menza, hát főztem itthon és vittem be a kaját – többen, többször hördültek fel és akartak orvost hívni, hogy “nyúltápot” eszek (pedig nem, csak pl. főzeléket, úgy, ahogyan én szeretem és feltét nélkül).
De legalább azt elértem néhány ilyen kollégánál, hogy kezdik érteni az elveimet: ha a szervezetem nem kíván valamit, akkor minek egyem? Okos rendszer a test, nem véletlenül jelez. Vagyis ha nem kívánom éppen a húst, akkor nem fogom megenni, és kész. :)
Amúgy a diétás időszakaimban (eü okokból rendszeres emlékeztető diétám van, de azon kívül is igyekszem odafigyelni arra, mit eszek) meg pláne néznek rám, hogy hogyan bírom tejtermékek meg cukor nélkül. Momentán köszi, jól, bár a sajt olykor hiányzik. :D
A cikizést nem értem a húsevők részéről soha.
1. Nem csak akkor érvényes a döntésed, ha a világon mindenki egyet ért vele.
2. Több marad neked.
3. Nem támadja a te világodat az, hogy én máshogy élek. Ha egy más ízlés ennyire fenyegetőleg hat rád, akkor kicsi a döntéseidbe vetett hit.
4. TÖBB MARAD NEKED.
5. Ha szeretsz és aggódsz értem, hogy nem juttatok elég egészséges tápanyagot a szervezetembe, akkor azt nem úgy kell megfogalmazni, hogy szekálsz.
6. Ez azt jelenti, hogy legközelebb én is szólhatok, ha fehér kenyeret zabálsz, és az egyetlen zöld cucc, amit eszel, a Sportszelet?
7. Több. Marad. Neked.
:D
Húsevő vagyok, de még sohasem cikiztem vegát azért, mert vega. Éppen ezért nem értem, miért kell általánosítani, hogy a húsevők cikiznek. Tudom, hogy vannak nagyon korlátolt emberek, akik szerint márpedig húst kell enni, meg a saláta az a nyulaknak való, én is találkoztam már ilyenekkel, és nem is kell vegetáriánusnak lenni, hogy az embernek beszóljanak azért, mert salátát eszik, vagy mert nem kér körömpörköltet (mert egyébként nem szereti).
De hogy akkor maradjunk az általánosításoknál: én azt nem értem a vegák részéről soha, hogy miért gondolják azt, hogy vega=egészségesen táplálkozó, húsevő=egészségtelenül táplálkozó. És itt most a 6. pontra utalok. Nem zabálok fehér kenyeret, se Sport szeletet, éppen ezért nem is értem, miért kell ezzel jönni. Húsevők között is van ám, aki naponta ötször fogyaszt zöldséget és gyümölcsöt, teljes kiőrlésű kenyeret süt, nem eszik cukrot és úgy általában odafigyel az étkezésre.
És a vegák között is akad olyan, aki nem éppen egészségesen táplálkozik. Ismeretségi körömben is van olyan, aki a zöldségeket úgy en bloc utálja, úgyhogy gyakorlatilag tésztán, pizzán, kenyéren, édességeken, sajtokon él, és ez meg is látszik rajta.
És most azt sem értem, hogy akkor nem szeretnéd, hogy az emberek, úgy általában, beszóljanak azért, hogy mit eszel, de közben meg burkoltan, vicceskedve azért te is beszólsz annak, aki fehér kenyeret “zabál”, amihez egyébként ugyanúgy semmi közöd nincs, mert mindenki azt csinál, amit akar, akkor miről is beszélünk itt?
Tudom, hogy vannak egészségesen étkező húsevők, ez sarkított példa volt arra, hogy ha akarnánk, biztosan a cikiző húsevő (nem mindenki az, de vannak ilyenek!) étrendjében is lehetne találni látszólag egészségtelent, de ha neki nincs köze az én egészségemhez, akkor nekem sincs közöm ahhoz, hogy ő mit eszik. Mert tényleg nincs, tök igazad van. Ezért írtam azt, amit, és úgy, ahogy. Szarkasztikus volt. Neten nem mindig jön át. Bocsánat, majd legközelebb igyekszem jelezni valahogy.
Ha visszaolvasol a hozzászólások között, akkor látod, hogy írtam többször is, hogy a vegaság önmagában nem jelent egészséges étkezést (hiszen pl. a csokitortában sincs hús, aztán mégsem biztos, hogy jó ötlet napi három szeletet enni minden áldott nap évekig belőle), és a húsevés sem jelent önmagában egészségtelen étrendet. Mindent lehet változatosan és átgondolatlanul is csinálni.
Sajnálom, nem akartam senkit megbántani, és bocsánatot kérek, ha sikerült. Nem ez volt a célom. A cikkel sem. Ne haragudjatok.
De érdekes cikk! Nekem ugyan nincs a közvetlen környezetemben vega, de jó tudni ezeket, ha esetleg egyszer valaki az lesz, vagy bekerül a társaságba egy vega. Én megkérdezném az illetőt, hogy milyen ételeket szeret, miket szokott enni.
Nálunk annyiban hasonló a helyzet, hogy bár én húsevő vagyok (90%-ban szárnyas és hal, a többi húsért nem vagyok oda) de tej- és tojásérzékeny. Ha a szüleimhez megyünk ebédre ő olyan ételeket csinál, amiben nincs tej és tojás, múltkor a kedvemért vett növényi tejszínt, anyósom pedig szokott nekem külön csinálni tojásmentes tésztát, meg kivenni a tojáslevesből egy adagot, mielőtt beleteszi a tojást. Tök rendesek :) Szóval ahogy te is írtad, a lényeg a figyelmesség, azért hívunk vendégeket, hogy jól érezzék magukat.
A “De hát miért?” kérdés szinte minden másképp táplálkozó embernek feltették már. A gond az, hogy minden társaságban elköltött vacsora alkalmával felteszik. Én paleo elveket igyekszem követni, azon belül is nagyobb hangsúllyal a szénhidrát és gluténmentességen. Elkövettem azt a hibát hogy 4 éve amikor elkezdtem úgy gondoltam vendégségben nem ragaszkodom hozzá, mert kellemetlen lenne elvárni a házigazdától hogy velem bajlódjon. Az azóta eltelt időben sokszor próbáltam tartani magam hozzá szilárdabban vendégségben vagy családi ebédeknél, de akkor jön az “egy kicsit ehetsz”. Pedig nem a mennyiségen van a hangsúly. Sokan azt hiszik fogyókúra, és mondják, hogy nincs rá szükségem. De nem diéta, és igenis szükségem van rá, mert én így működöm optimálisan. Olyan is volt, hogy a vendégváró nagy hévvel mesélte, hogy a tészta amit miattam készített nem tartalmaz húst, úgyhogy nyugodtan ehetek belőle. A valóságban sikerült pont olyan fogást készítenie aminek egyik összetevőjét sem fogyasztom. Persze szendén mosolyogva megettem, mert úgy éreztem így a legkevésbé kellemetlen. De saját hibámból, ilyen előzmények után most már elég nehéz felvezetni a “vér paleós vagyok” témát. :)
Ezért jó ez a cikk, mert vendégen és vendéglátón is múlik hogyan sikerül az összehangolás. Bár korábban olvastam volna ezt a cikket… Ha időben elvártam volna hogy elfogadjanak, mára már hozzászoktak volna, ehelyett még mindig a magyarázkodásnál tartunk. Ideje bekeményítenem. ;)
Pedig mindenki másképp eszik, mint a többiek, mert egyéni toleranciáink, ízlésünk van… :) Persze vannak mainstream szokások, és ha azoktól eltérsz, akkor furán néznek rád. De közben ugyanúgy lehetne szemet mereszteni arra, aki nem szereti a csokoládét, vagy nem kávézik, vagy utálja az uborkát, vagy hányingere lesz a koriandertől… De minek? Egy kis odafigyeléssel lehet közös nevezőket találni. Ha tényleg a közös, békés étkezés a cél, és nem az erőfitogtatás / egofényezés, hogy ki hülye amiért mit nem eszik…
Anyuéknál az ünnepi töltött csirke évekig úgy készült, hogy külön jénaiban volt egy kis “töltelék” is (csirkétlenül) megsütve, és kaptunk külön sütött tepsis krumplit (ami nem a csirke alatt sült, és nem volt zsírral locsolgatva), egyébként meg párolt lilakáposzta volt mellé mindenkinek. Oké, miattunk lett plusz két koszos tepsi. Na bumm. Én is csináltam már úgy kőrözöttet, hogy kivettem egy részét, amibe nem került őrölt köménymag, mert nem mindenki szerette, és ők abból kaptak, a többiekébe meg raktam köményt. Figyelni kell egymásra, ennyi.
Így van. A szülők nagyon cukik tudnak lenni ebben a dologban. Mikor fősulira mentem, az első pár hétvégén, amikor hazautaztam mindig a kedvenc kajámat főzték. Mindig.
Kb. az ötödik héten csütörtök tájékán felhívtam őket, hogy bár nagyon szeretem, mi lenne ha nem kelkáposztafőzelék lenne a hétvégén? :) Azóta is ezt emlegetik.
De aranyosak a szüleid :)
Én egyszer úgy jártam, hogy elmentünk egy kórusversenyre Belgiumba és odafele megálltunk Németországban egy éjszakára, vacsira kaptunk bolognai spagettit, mondván, hogy azt mindenki szereti. Odaértünk Belgiumba, első este kaptunk bolognai spagettit, mert azt minden gyerek szereti. Hazafele megálltunk a testvérvárosban, családoknál szállásoltak el minket, mi volt a vacsi? Megint bolognai spagetti. Másnap hazajöttünk, apum mivel várt itthon? Naná, h bolognai spagettivel :))))) mindezt egy hét leforgása alatt. Utána kellett két év, h újra egyek apa isteni spagettijéből :)
A menüötletek karácsonyra linken jót mosolyogtam. Csak azért, mert “konzervativ” katolikus családból származok, és ugye az adventet szokás néha kisböjtnek is hívni, így annak végén, a karácsonyi asztalon szintén böjti ételek kapnak helyet :) Halászlé, rántotthal, köretek, és a szokásos karácsonyi (bejgli, mákosguba, mézeskalács és sütik rogyásig). Szóval igazából ebből jól elvagyunk mi is, de akár jól ellenne egy vega is :)
Amúgy meg hasznos és érdekes cikk, és köszönöm :)
(Én most level kettőn vagyok, és egy tejallergiás apró vendégem lesz. Valószínű egy isteni finom zabsütivel fogom várni)
Egy vega nem biztos, egy peszkatáriánus talán ellenne (így hívják, aki húst nem, de halat fogyaszt). Hivatalosan a vegetáriánus semmilyen állatot nem fogyaszt (és a hal is állat), a vegán pedig még állati eredetű terméket sem.
Húha, elképesztő ez a vega-nem vega harc :D
Én aktív, minden fajat húst evő vagyok, nagyin nagyin szeretem, de rengetegszer van olyan, ha olyan étteremben járok ahol vannak kicsit “extrább” vegetáriánus ételek olyat eszem, mert hihetetlenül finom dolgokat lehet készíteni, enni.
A vendéglátós dologgal, meg ezzel az “elvárás”, hogy ki mit főzzön meg ne főzzön: múlt héten nálam vacsizott egyik évfolyamtársam, ő is “húsevő” (édesapja konkrétan hentes :D), mégis egy gombaszószos tésztát dobtam össze, mert azt jól csinálom és gyors volt, meg Ő is szereti :)
Gombaszószos tészta…! Nyamm. Hogy csinálod a szószt? Paradicsomosan? Tejszínesen? Paprikásan?
Fehérboros-tejszínesen, egy kis kakukkfűvel :) isteni finom, nyáron nagyon nagy sláger, de most így egy őszi esti, könnyű kis vacsorára is szuper volt, főleg egy pohár borral mellé :)
Tudom, hogy Te nem ihatsz, de ha a vendégeknek csinálod, rátok sem marad a bor ????❤️
Hehe, ezzel szoktam próbálkozni, de ha kocsival jönnek hozzánk, akkor amennyiben nem alszik mindenki a kupacban a kanapén, ők sem tudnak inni. :D Ilyenkor az a módi, hogy rájuk sózom az üveget, igyák meg otthon.
Most jól belegondoltam :)
Előre jelzem: én lenni húsevő, de nagyon jól elvagyok hús nélkül is, van, hogy hetekig nem is eszek, minden esetre tőlem is mindenki azt eszik, amit akar, én bele nem szólok. A családban tudjuk ki mit szeret/nem szeret és tiszteletben tartjuk. Pl. férjem nem szereti a tésztát (a nagymamám által kézzel gyúrotton kívül), úgyhogy nem főzök neki. Én pedig nagyon szeretem. Úgyhogy főzök magamnak, pl. ha előző napról maradt egy adag általa is kedvelt étel, akkor azt ő eszi, én meg összeütök egy isteni tíz perces tésztát és mindenki jól jár. Úgy gondolom egy közös evés nem arról kell, hogy szóljon, hogy egymást győzködjük, hogy húst egyen vagy tésztát, mi az egészséges vagy mi a finom. Az együtt étkezések a mai rohanós-rendszertelen életvitelben ünnepi pillanatok még akkor is, ha csak 5 percig ülünk le együtt és már megyünk is tovább. Ha meg a nagyobb családi körnek vagy barátoknak főzök, akkor meg még nagyobb ünnep. Szóval általában mindenki toleráns oda-vissza, nem térítgetünk. Gyerekkoromból maradt egy rossz emlékem, amikor anyukám töltött paprikát főzött és én a paprikát félretoltam, csak a tölteléket ettem, és a végén rákényszerített, hogy a paprikát is egyem meg. Sírás lett a vége… Nem tudom miért csinálta ezt, mert nem volt jellemző rá, igaz szinte mindenevő voltam/vagyok, nem válogattam sose és szeretek is enni. Ezért pláne nem érthető, de traumatikus volt az biztos. Úgyhogy ha egyszer lesz gyerekem, akkor biztos nem az lesz a jeligém, hogy: gyerekem, amíg azt meg nem eszed, nem állsz fel az asztaltól… És sosem sértődöm meg, ha valakinek nem tetszik a főztöm, és nem tukmálok senkibe semmit. Az is érdekes egyébként, hogy a húsevők nagy része azért nem minden nap eszik húst, de persze a “térítő húsevő” lehet, hogy maga is aznap épp krumplistésztát evett volna, de ha elmegy egy vegához enni, akkor szinte tuti, hogy “elégedetlen/éhes” lesz, ha nem volt húsos fogás…
A krumplis tésztáról eszembe jutott a KÁPOSZTÁS CVEKEDLI. Még vegán is. Muhaha. :D Tök jó kaják vannak amúgy a magyar konyhában. A főzelékek isteniek, feltétnek max. nem kolbászka meg fasírt van, hanem tükörtojás, grillsajt, vagy — semmi. Aki gluténérzékeny, annak lehet sűríteni rizsliszttel vagy a zöldséggel magával. Egy kis variációval nagyon sok mindent el lehet készíteni, hogy megfeleljen az ízlésünknek, diétánknak, akárminknek.
A túrós csuszát úgy variáltam magunknak, hogy durumtésztából van, és nagyon sok sült lilahagymával esszük. A nagyon sok azt jelenti, hogy 2 fej lilahagyma per kopf. Szóval 4 lilahagyma elég is kettőnknek. :D Kevés olívaolajon kerámiaserpenyőben megpirítva, kicsit édeskés is lesz, ropogós is lesz, atyaisten, de jó kaja. A túrós-tejfölös trutyiba teszek még frissen őrölt borsot, sót, és egy kevés jó minőségű füstölt sajtot is, hogy a füstíz is meglegyen. Ezzel forgatom össze a tésztát, tetejére meg a hagyma… mmmmmmmmmm.
Mondtam már, hogy a vegák is szeretnek jóllakni? Legalábbis ez a kettő itthon egész biztosan. :D
Részvétem a paprikáért, én is utálom, de nem is tudom megemészteni, szóval nálam is kikotrás lesz a vége, ha van valamiben. Kicsit hendikepes vagyok epehólyag nélküli vegaként, de hát ez van. :D Ádám meg a refluxa miatt nem tudja enni, úgyhogy soha nincs is itthon, kaliforniai sem.
húúú, épp van itthon túró, brutálisan jól hangzik a gigahagymás túróstészta! egyébként én is durumtésztát használok…
a paprikát szerencsére ezzel az erőltetéssel nem sikerült velem megutáltatni… akkor nem esett jól, nem kívántam, de később megettem, szeretem minden formában, jöhet nyersen, sülve, főve is…. csak akkor épp nem :D
Én ugyan eszem húst, de csak szárnyast, és ha vegával/vegetariánussal hoz össze a sors, soha ne csesztetem, hogy akkor most miért/mióta/mégishogyképzeliezt. Vagyunk ám ilyen húsevők is páran! :)
Vagytok. És köszi. ♥
Ha nagyon unatkoznék, összehoznék egy csapat térítő vegát meg csesztető húsevőt, és egymásra ereszteném őket.
:D szupi a gif :)
A kedvencem még sok-sok évvel ezelőttről (még nem is voltam vega!) egy fél füllel hallott komment volt, miszerint a húsleves igazából “hullatea”. Jézusmária, tűnés az asztaltól, ha ilyeneket beszélsz. :D Az ilyen emberek miatt van az, hogy asztaltársak bocsánatot szoktak kérni, ha étteremben húsos kaját rendelnek, mert félnek, hogy majd valami bajom lesz. Bele akarod tenni a számba? Nem? Akkor jó étvágyat kívánok.
Ha mondjuk egybesült szopósmalacot tennének le mellém, vagy bármi olyat, amin rajta van a feje, lehet, hogy nem emelném fel a tekintetemet egy darabig, de akkor is, tessék azt enni, ami jól esik, én is hadd egyem, ami nekem esik jól.
Nálam a szem a határ. Ha nyitva van és néz, pl. néhány fajta sprotni…
Ó igen. Brr. De aki akarja, egye, csak nekem ne kelljen, és hadd ne nyúljak hozzá…! :O
Nem vagyok vega, de nem kimondottan a kedvencem a hús. Teljesen jól meg vagyok nélküle, ha nem eszem valamiért.
Egy részről szívesen megkóstolnám, miket főzöl, mert biztos finom, meg érdekesnek, kreatívnak is találom a dolgot. Még nem csináltam direkt kimondottan vega kaját, de kicsit megnézem majd az oldalakat, amiket ajánlottál fent.
Másrészről viszont fura, hogy a húsevő főzzön Neked vega kaját, de nem mindegy, hogy mit, lépjen túl a rántott kajákon, DE Te a húsevőnek is vega kaját készítesz. (Azt értem, hogy ki nem állhatod a húst, csak a másik oldali elvárással nem tűnik összehangoltnak ez az oldal.)
Nekem nincs ebben semmi fura, én szeretem, ha a vendégeim jókat esznek, és figyelembe veszem az ő ízlésüket is, és szeretem én is jól érezni magam mindeközben. Ez lenne a baráti összejövetelek célja!
Egy húsevőnek se főzök olyan vega kaját, amit utál. :) Ha allergiás valamire, akkor azt se etetem meg vele, hiába vega amúgy az étel. Vannak húsevő, de laktózérzékeny barátaim. És vegán ismerőseim is. Nem tolom le a torkukon a rakott krumplimat, amiben tejföl és tojás is van bőven. Csak nem kell erőltetni, hogy ki mit egyen. Nálam ilyen van, ezt tudok és szeretnék főzni. Aki amarántos tofucsodát szeretne szejtángolyókkal és nyers tortával, az se hozzám jöjjön, mert olyat nem tudok. :D Aki rib eye steak-et akar, szintén nem jöjjön ide, ahhoz se értek.
Ha én megyek valahova, akkor nem kötelező megetetni. Ha szeretnék viszont, hogy egyek, akkor érdemes figyelembe venni, hogy mit eszem. De azért ez nem hiszem, hogy csak a vegákra lenne igaz…! Tudod, hogy a legjobb barátaid miféle dolgokat esznek, nem? És nem fogsz direkt olyat felszolgálni, amit nem szeretnek. Ha diétázik egy barátnőd, vagy gluténérzékeny, neki se fogsz hatlapost sütni jó sok csokival.
Senki ne egyen olyat, amit nem akar, és figyeljünk egymásra. Szerintem ennyi az egész.
De azért van különbség aközött, hogy én nem eszek meg valamit, a húsevő meg igen, és hiányolja. Teljesen két külön dolog szerintem, hogy ő egyébként tenne rá szalonnát, de tőlem nem kap, meg hogy valaki, aki nem akar szalonnát enni, kötelezően rá van kényszerítve, hogy olyat egyen, amit nem akar.
(Húsnemevés és szalonna tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen más ételre, allergiára, ízlésre, zöldségre, gluténre, szójára, fűszerre.)
OK. Egyébként nekem is vannak problémáim, de az más tészta. Laktóz allergiám van, de a családból valaki folyton túrótortát hoz. Még nem tűnt fel nekik, hogy miért nem eszem belőle. (Amikor kiderült a laktóz nálam, akkor beszéltünk is róla, tudják, hogy igyekszem kerülni a laktózt direkben pl.. De valamiért nem fogják, hogy miért nem eszem meg a túrótortát…)
Nem más tészta szerintem, ez szimplán figyelmetlenség… sajnálom, hogy nem veszik észre. :(
Szerintem az a különbség a “szeretem X-et, de itt nem fogok olyat enni” meg a “nem eszem Y-t, úgyhogy olyat kérek, amiben nincs” között, hogy átlag és vegyes étrendű Marcsika meg Tibike kibírja, ha 2-3-4-6 órán át (amíg tart a közös buli nálad) nem eszik húst/laktózt/glutént, de te mondjuk marhára nem bírod ki, ha muszáj enned.
Ezért nem egyenlő az, hogy te laktózmentes ételeket készítesz a vendégeidnek, hogy te is ehess (elég alapvető elvárás egy házigazdától, ellenben cselédnek hívják), de neked laktózos tortát hoznak ajándékba…
Sziasztok! :)
Úgy érzem, ezen a ponton picit elcsúszott a beszélgetés…
Szerintem a kérdező arra gondolhatott, hogy a vega “mentességet élvez” a húsos kaja elkészítésének feladata alól – tudjuk miért, amit természetesen mindenki megért, és nincs is ezzel baj! De a húsevőtől úgymond “elvárt”, hogy rukkoljon már végre elő valami újjal a standard rántott dolgok és köret helyett. Az összhang szerintem ott hiányozhat, hogy míg a húsevő tegyen erőfeszítéseket (toleráljon, egyeztessen, kedveskedjen, recept után böngésszen, stb.), addig a vegának fogadják el, amit az asztalra tesz. És pl. a vega miért ne rendelhetne egyszer húst a húsevőnek? :)
Szerintem érdemes több nézőponttal is megismerkedni, hogy az ember jobban megértse a másikat, és ne essen abba a hibába, hogy esetleg tévesen előre leírja.
Néhány gondolatot fűznék ehhez a húsevő vendégváró szempontjából nézve:
Úgy gondolom, egy olyan családban, ahol szinte húst hússal esznek, előfordulhat, hogy a vendégváróban ugyan megvan a jó szándék, DE mégis hirtelen azt sem tudja, mit készítsen. Na és ekkor jönnek a jól bevált rántott zöldségek… Nem feltétlen azért nem készít mást, mert nehéz lenne elkészíteni, hanem mert egyszerűen NINCS BENNE RUTINJA. És valóban az van, hogy nem is tudja az ember, hogy hirtelen egyáltalán milyen alapanyagokból, milyen fűszerekkel, szószokkal, milyen formában (párolva, grillezve, stb.) készítse el azt a bizonyos „valami újat” az érkező vendég számára. Lehet, hogy néhányak számára ez igenis kihívást jelent.
Illetve az is szempont lehet, ha valaki tényleg kizárólag a körettel és a zöldségekkel azonosítja a vegakaját. És ez miatt eleve csak ilyesmiben gondolkodik, és eszébe sem jut más lehetőség. Ez nyilván egy szélsőségesebb eset, amikor arról van szó, hogy az illető kevésbé/egyáltalán nem tájékozott a témában, ami az eltérő étkezési szokásnak tudható be. (Bizony, létezik ilyen, hogy az ember számára teljesen ismeretlen az, amit nem tapasztal, nem ismer, mert nem úgy él. :))
A másik dolog, hogy az ember hajlamos megfeledkezni arról/nem kapcsol, hogy a másik mire érzékeny, mit szeret, mit nem ehet, stb. Lehet, ez tényleg csak azért van, mert nincs hozzászokva, hogy így vagy úgy készítsen, mivel nem élnek együtt/nem találkoznak vagy beszélnek olyan gyakran az illetővel, vagy nincs is olyan ember a közvetlen környezetében, stb. VAGY egyébként tudja, csak valami miatt (izgalom, levertség, akármi) mégis kimegy a fejéből.
Habár alapvetően a házigazda feladata, hogy figyeljen az ilyesmikre, előfordulnak olyan esetek (lásd fentebb), amikor a nagy készülődés hevében lehet, hogy nem jut eszébe, vagy kimegy a fejéből, hogy utánakérdezzen, ekkor a szemfüles VENDÉG IS lehet olyan figyelmes, hogy emlékezteti rá. :)
(Nálam ez picit olyan, mint a védekezés, hogy nincs olyan, hogy csak a fiú felelőssége, vagy csak a lányé, hanem együtt kell odafigyelni rá. És ha az egyik megfeledkezne róla, a másik nyugodtan emlékeztesse, hiszen mindkettőjük érdeke.)
Szerintem abszolút nem gáz, ha valaki finoman érdeklődik, kipuhatolja, hogy a másik mit tervez készíteni, és szól… (Persze tudom, hogy az az ideális, amikor nem kell mondani. :D De na, előfordul, hogy mégis.) Ráadásul ennek az apró, de jelentős gesztusnak köszönhetően a háziasszony sem fogja kellemetlenül érezni magát a bűntudat miatt… :)
Egyébként én is támogatom, hogy az összejövetelek esszenciája valóban az, hogy mindenki maximálisan jól érezze magát minden tekintetben, éppenezért úgy gondolom, ezzel a megoldással biztosra lehet menni. :)
Egy húsevő ragadozó ;)
Szerintem az az ijesztő sok embernek, hogy azt hiszik, hogy a vegák valami tök mást esznek, mint a húsevő. Pedig ugyanazt eszem, mint te (mint a UPC reklámban a betárcsázós internetező! :D), csak egy kis módosítás kell. Nem csak zöldséget eszünk. Ha életedben nem csináltál még padlizsánt, miattam el ne kezdd, mert nyilván nincs benne tapasztalatod. Nem kell “valami új”. Valami régi kell, egy kis odafigyeléssel. (Valami kék és valami kölcsön nem. :))
De keress rá, hogy mit írtam anyuék sült csirkéjéről. Plusz két tepsi. Ennyi kellett, és meg volt oldva a kaja — mindenkinek.
Semmi bonyolultat nem kell elképzelni. A túrós csuszámra ne tegyél szalonnát. A főzelékemhez ne adj fasírtot vagy sült kolbászt (te ehetsz nyugodtan), és még egy áldozatot kérnék: ne főzz bele szalonnabőrkét, ha amúgy szoktál, vagy kivételesen kérlek, főzz olyat, amibe nem kell. A tepsi pizza rám eső részére ne tegyél sonkát – a tiédre mehet bőven! Egészségedre. Ha köret + saláta + sült husi készül, akkor utána befér még egy kis tepsiben gomba, félbevágott paradicsom (kis olívaolajjal meglocsolod, sózod, borsozod – nem kell fűszer-szakkurzusra jelentkezned és új dolgokat venned!), vagy palacsintasütőben kisütsz pár szelet halloumi sajtot a még úgyis meleg tűzhelyen. Nem nehéz, csak nem szabad elfelejteni megfordítani.
Tálalásnál külön lehet tenni a húsos meg nem húsos részeket, és mindenki össze tudja kombózni magának, hogy mit akar. Esküszöm egyszerűbb, mint kirántani egy halom karfiolt. :D
Nem arról van szó tehát, hogy a vegák a speciális étrendesek Mariah Carey-jei, akik ötezer tételes listát adnak le érkezésük előtt, és megszabják, hogy milyen színű legyen a szőnyeg, és hány fehér tulipán legyen a vázában. :D Persze, biztos van ilyen is, mint ahogy a térítősök is léteznek. Viszont az évek során (nem saját vacsoravendégeimtől kapott!) heves reakciókból úgy tűnik, inkább bizonyos húsevők produkálnak elvonási tüneteket már a gondolatra is, hogy nem kapják meg a napi betevőjüket minden egyes étkezésnél… :D
Pedig nem atomfizika ez. Éppen ezért szeretem azokat a szakácskönyveket, amik nem valami távoli univerzumnak tekintik a “vega konyhát”. Hanem “csak” konyhának. Ami finom, ízletes, változatos, és mellékesen nincs bene hús, de kit érdekel, mert emberek jól tudnak lakni vele. Az is, aki papíron nem vega. A két linkelt könyv (Hugh-é és Annáé) pont ilyen. ♥
Hogy mit lehet tenni azért, hogy jobban megismerjék az emberek azokat a recepteket, amikkel akár a saját repertoárjukat is bővíthetik? Nem is tudom, például lehetne egy blog, aminek van százezer olvasója, és írhatna erről egy cikket… oh wait! :D Addig meg marad a “Nem baj, majd sütök neki bárányt!”
A csúszás szerintem itt ott van, hogy a “húsevők” is esznek növényt, míg a vegák nem esznek húst.
Egy vegetáriánusnak jóval nagyobb áldozat elkészíteni olyat, amitől undorodik, mint nekem pl. csinálni egy rakott krumplit, ugyanígy több alapanyag is áll a rendelkezésemre, ha valamitől meg én irtóznék.
A húsevők kibírják, ha éppen nincs hús az adott kajákban, és még jól is tudnak lakni vele. A legtöbb vega nem bírja ki, ha VAN hús a kajában, és rosszul lesz.
Ha valaki gluténérzékeny, nem fogok besétálni a lakásába egy zsemlével, és ott főzőcskézni liszttel, amikor neki még a fakanalaknak is sterileknek kell lenniük.
Ha valaki mogyoróallergiás, nem fogok megsértődni rajta, ha nem nála eszem életem legjobb mogyorótortáját.
Ha valaki nem bírja a csípős kaját, teljesen érthető, hogy nem ő fog nekem olyat főzni.
Ha valaki nem tud levest csinálni, akkor még jobban is járok, ha tőle nem olyat eszem, hanem inkább az ő specialitását.
Ha valaki laktózérzékeny, és szeretném, ha részt tudna venni a közös étkezésben, akkor vagy eleve olyat csinálok, amit ő is ehet, vagy külön csinálok neki olyat, amit ehet, mert szeretném, ha része lenne az eseménynek, és nem a sarokban csipegetné az uborkaszeleteket!
Ha valaki nem eszik meg egy bizonyos zöldséget, hozzávalót, fűszert, mert hányingere van tőle, nyilván nem fogok neki ilyet készíteni / elvárni tőle, hogy csakazértis főzzön az én kedvencemmel, mert MINDIG AKAROK OLYAT ENNI. MINDEN NAP. FOLYAMATOSAN. ÁLLANDÓAN. :D Majd eszem máskor.
Akarjuk, hogy a vendégeink vagy a házigazdáink rosszul legyenek, kellemetlenül érezzük magunkat? Igazából a kérdés. Szeretjük a barátainkat annyira, hogy figyelünk rájuk, és azon vagyunk, hogy jól érezzék magunkat, és ne maradjanak éhen, ha már egyszer vacsorapartyt tartunk?
Nálam még nem maradt éhen senki. És jó néven veszem, ha a barátaim rám is gondolnak. Ilyen borzasztó elvárásaim vannak! :D
A gyümülcsökkel, zöldségekkel kapcsolatban kérnék egy kis megnyugtatást. Merthogy állandóan jelennek meg cikkek, hogy a Tudatos Vásárlók, NÉBIH stb. milyen zöldségeket vizsgáltatott be és tömve vannak már régen betiltott, vagy nálunk nem is engedélyezett vegyszerekkel (idén pl. magánszemély őstermelők akadtak fenn ilyennel a teszten). Narancsevés előtt kézmosást javasolnak mert olyan vegyszerrel kezelt amit nem tanácsos lenyalogatni az ujjakról….
Amit bionak hittünk arról kiderül hogy nem is az csak lefizették az ellenőröket…
Rokonok, barátok kiskertjeiből tudok csak jó szívvel gyümölcsbe, zöldségbe harapni, mert amit boltban, piacon veszek, mindig eszembe jut a kémia :-))))
Nyilván rengeteg mennyiséget kell belőle elfogyasztani ahhoz, hogy ártson, de hát azt mondják, hogy sok gyümölcsöt, zöldséget kell enni.
(Ez most nem hús/nem hús kérdés, mert persze a bolti húsokban meg ott van egy rakás állatgyógyszer amit megetettek az állatokkal mielőtt levágták őket, és nem is tudjuk, mivel etetik őket, tehát ez egy más téma, másik kérdés.)
A sok azért nem egyenlő több kiló / nap… :) Napi 5 adag zöldséget és gyümölcsöt javasolnak a legtöbb tanulmány szerint. https://www.urban-eve.hu/2008/02/16/5-adag-zoldseg-gyumolcs-naponta-hogyan-mit/
Amúgy a sötétzöldek (így meg a teljesen paranoid, “tisztán étkezők”-et hívom, akiknek a természetvédő nézeteik gyakran párosulnak egyéb szélsőséges nézetekkel és gyűlöletkeltéssel) nagyon szeretnek tanulmányokat kifacsarni, ijesztgetni vele, túlzásokba esni, öszeesküvéseket gyártani, látszólagos erkölcsi fölényt nyerni.
A legutóbbi “a hús olyan veszélyes, mint az azbeszt” c. őrület is hasonló volt. Pedig a mérőszámok valódi jelentésének kellett volna utána nézni, aztán máris látszik, hogy bacont enni nem egyenlő a nikotinrágcsálással. :)
Ahogy a nagymamám mondta, minden túlzás idegbaj.
Hát ez nem lesz szerintem megnyugtató, de pont ebben a félévben jöttek hozzánk vendégelőadni a NébiHtől az egyetemre és nagyjából a második mondat az volt, hogy a legtöbb szabálytalanságot és csalást messze magasan a húsiparban követik el. Kezdve az engedély nélküli vágásoktól, a nem megfelelő (vagy bizonytalan származású) takarmányokon át, a lejárati idő utáni átcímkézésekig. Kb. jól jár az, akit összesen annyival tévesztenek meg, hogy libamáj helyett kacsamájat kap, persze a libamáj árán és nem pedig valami durva fertőzést szed össze. Persze nem mondom, hogy nem kell odafigyelni a zöldség-gyümölcs származási helyére, igazából a teljes élelmiszeripar esetén észnél kell lenni és lehetőleg ellenőrzött forrásból vásárolni.
Én 14 éves voltam, mikor úgy döntöttem egy rossz élmény hatására, hogy nem eszem többé húst (nem akarom részletezni, aki nem eszik húst, biztos átérzi, milyen az, amikor megundorodsz valamitől). Korábban sem voltam oda érte, pár dolog volt, amit viszonylag jóízűen megettem, de pl. rizses húsból mindig kiturkáltam a húst, töltött húsból kiettem a tölteléket, stb :D Soha nem fogom elfelejteni, hogy anyukám kb.idegrohamot kapott, mikor közöltem vele, hogy akkor számomra ennyi volt a húsevés, nem is a külön főzőcskézés miatt (bár arra is panaszkodott néha), hanem azért, mert KELL a hús a fejlődésben lévő szervezetnek, mennyire hülye és felelőtlen vagyok, stb. Még a háziorvoshoz(!!!) is elvitt, hogy majd ő eldönti, csinálhatom-e ezt, vagy nem :DDD utólag már csak jót nevetek ezen, persze egyetérteni most sem tudok ezzel. Ez a fordított példája annak, amikor a szülő nem eszik húst, és a gyerekének sem ad: ha a gyerek dönt úgy, hogy neki elég volt a húsból, akkor miért kellene ráerőltetni? A miért nem eszel húst, akkor te éhezel, te csak rántott zöldséget eszel? kérdéseket rovátkázni kellett volna, hányszor hallottam.. legviccesebb emlékek az osztálykirándulások gimis koromból, ahol én mindig kaptam a kis szokásos rántott gomba/sajt/karfiol stb.kombómat, a többiek közül meg páran egy idő után elirigyelték, és ők is azt mondták, vegák, h ne kelljen a jó kis menzai mócsingos húsokból enniük :D
Azért érdekes az összehasonlításod. Anyukád húsevő és főzön neked vega kaját.
Fent azt írták, hogy a vega szülők NEM fognak húst főzni a gyereknek külön, csak engedik, hogy egye, ha akarja.
Én nem kértem, hogy főzzön nekem, szívesen megcsináltam volna magamnak, de nálunk érdekes szokások voltak, magán kívül nem engedett be senkit a konyhába, mondván, hogy az az “ő területe”.. de ez egy másik téma, ami már nem a vega /nem vega kérdéshez kapcsolódik. Egyébként szerintem ez azért más, mint fordítva, mert zöldség, tojás, sajt, stb. mindig volt otthon, tehát nem igényelt extra bevásárlást az én új étkezési szokásom. Plusz erőfeszítést már nem mondom, hogy néha nem tett emiatt, de a családból mindenki ugyanúgy ette a nem húsos kajákat, mint én, ha pedig pl. bolognait csinált, nekem félretett egy kis adag kifőtt tésztát, amit nem forgatott össze a húsos szósszal, vagy ha rántott hús volt az ebéd, akkor nekem nem 2 szelet húst, hanem 2 szelet sajtot panírozott be, stb. Szóval szerintem ez a felállás kicsit könnyebben megoldható, mint ha egy vega szülőnek kellene elkezdeni húsos kajákat csinálni a gyerekének, mivel valószínűleg ő nem szívesen veszi kezébe a húst, nem tudja hogy kell jól elkészíteni, stb.
A rizses húsból én is mindig kiturkáltam a húst, ehetetlen volt. Hát a menzai hús (és egyébként bármilyen menzai kaja) miatt nem csodálkozom, hogy emberek kiábrándultak a húsevésből. Gyerekkoromban hatalmas szenvedés volt a menzai ebéd, a mócsingos húsoktól egyszerűen undorodtam. Ha anyukám otthon nem főzött volna finom (nem mócsingos és nem zsíros) húsos ételeket, lehet én is egy életre megutáltam volna.
A menza, legalábbis, ami az én gyerekkoromban is volt, szerintem eleve értékelhetetlen, felejthető. Nem csak a hús része.
Az alap pedig szerintem a családi étkezések és látod, Anyukád jót, finomat főzött.
kettes pont! bármikor máskor szívesen mesélek, csak hagyjanak nyugodtan enni. egyébként kicsit unom is már a témát, még ha a legtöbben tényleg csak érdeklődnek is, de evés közben ez baromi kellemetlen is tud lenni (hogy egyek jóízűen, ha folyton arra kell gondolnom, amit nem akarok megenni?). de azért mindig igyekszem kedvesen válaszolni. (kivéve, amikor lesajnáló pillantásokat kapok a tányéromra, egy “neked ez tényleg ízlik?” kíséretében. ezeken nehéz nem felhúzni magam.)
De azért elég fárasztó, mert egy csomóan, miután megkérdezik, hogy én miért nem eszem, magukra veszik, és elkezdik védeni a saját álláspontjukat (amit én nem támadtam! hacsak az nem támadás, hogy mást eszem épp, mint ők, de akkor elég törékeny az egójuk…), és akkor kapásból egy ideológiai konfliktus kellős közepén találom magam, miközben én csak enni szeretnék. :D
De olyan is volt már, hogy egymás mellé sodródtunk másik vegákkal egy rendezvényen, és így együtt tudtunk integetni a pincérnek, hogy IDE JÖNNEK A PADLIZSÁNKRÉMEK. :DD
…és így adódik gyakran, hogy egy könnyű ebéd mellett sietve számot kell adnom az egészségi állapotomról (lehetőleg részletes vérképelemzéssel), a leendő (de még fejben sem létező) gyermekeim majdani étkeztetéséről, arról, hogy mit ennék háború idején, hogy a növények vajon mit és hogyan éreznek, a környezetszennyezésről, a gyermekéhezésről, bónuszként mindenre kiterjedő, szabatos és idézhető összehasonlító elemzést prezentálnom az amerikai és a magyar húsüzemek működéséről.
Nagyon szeretem a húst, de ha pl. pacalról, vagy kocsonyában malacorráról lenne szó, én sem tudnám megfőzni annak a vendégemnek, akinek ezek a kedvencei, mert már a látványuktól kavarog a gyomrom, szóval kizárt, hogy kézbe vegyem és valami finomat készítsek belőle :-)))
Kérdés viszont, hogy a vegetáriánus szülő mit kezdjen a helyzettel, ha a gyereke eléri azt a kort, amikortól már javasolt neki a husi, mert az orvosi álláspont szerint a fejlődéshez szüksége van rá. Mert a gyerek nem tud döntést hozni sem arról, hogy egészséges-e, ha nem eszik húst, sem arról, hogy szereti-e vagy sem.
Egy vegetáriánus barátnőmnek okoz ez most fejtörést, akinek lassan 1 évesek lesznek az ikerlányai.
Nem tudom ilyen helyzetben mi a jó megoldás, ő pl. olyan véleményt hallott egy vegetáriánus kisgyerekes pártól, hogy amíg csak rajtuk múlik, mit esznek a gyerekek, addig ők mással fogják próbálni náluk pótolni a húst, de később rábízzák a gyerekekre, ha ők szeretnék megenni, nem fogják tiltani.
A fejlődéshez (szerintem) nem elengedhetetelen konkrétan a hús. Lehet az tojás vagy más állati fehérje is, és azt hiszem ennél a pontnál a hivatalos álláspont kicsit merev.
Volt olyan időszak, mikor a tápszert propagálták ugyanilyen hévvel az anyatej kiváltására. Plusz ahogy Via is írta, vannak kultúrák, ahol megoldják ezt és felnőnek, de a barátnődék véleménye tetszik :)
Mindenre találsz orvosi véleményt, arra is, hogy egyen húst, arra is, hogy ha húst nem is, de tejet és tojást azért kéne, meg arra is, hogy az sem baj, ha vegán… Szóval kérdés, hogy melyik nézetedet akarod megerősíteni. :) Az biztos, hogy nagyon sok gyerek nő fel hús nélkül, és nem azért, mert szegénységben élnek. És az is tuti, hogy ma már sokkal több húst eszik az átlagember, mint száz éve, és a minősége is rosszabb. Szóval ha vegaság után be is vezeti valaki a húst, gondolja át alaposan, hogy milyen gyakran, és mit (honnan…), mert az nem húsevés, hogy kap a gyerek tíz deka gépsonkát és csók. A változatos étrendnek nem az az egy feltétele, hogy legyen benne hús, mert anélkül és azzal együtt is lehet borzasztóan enni.
Zizi, akit belinkeltem, vega (sőt, vegán!) gyerkőcöt nevel, van is egy ilyen rovata: https://www.zizikalandjai.com/2014/10/mit-eszik-a-vegagyerek.html
Jól néznek ki ezek a kaják és guszta a tálalás is. Mi is szoktunk húsmentes napokat beiktatni, mert egy idő után érezzük, hogy elteltünk a zabálással, úgyhogy egy kis kímélő diétába simán beilleszthetők ezek az ételek.
Engem is traktáltak a tanáraim, hogy így-úgy kell a hús a fejlődéshez – nem kell. Fehérje kell, én tejtermékeket fogyasztok, de a vegánoknak meg ott vannak a hüvelyesek, azokban is sok a fehérje. (Aki tojást is eszik, annak meg pláne nem kell.) Viának van az a háromlábú székes gondolata, én is azt szoktam használni tervezéskor, legyen az ételben mindenből lehetőleg. Illetve én még vas tablettát szoktam néha szedni, arra oda kell figyelni.
Én húsevőként vashiányos voltam, mert csak csirkemellfilét ettem, gondolhatod, mennyi vas volt benne. Most sokkal jobb a helyzet, amennyi zöldet meg mindenfélét eszem. :) Szóval a vastabletta nem csak vegáknak lehet fontos – attól, hogy húsevő valaki, nem zabálja a vörös húsokat, májat, vért. :D Mindenki figyeljen oda magára, csináljon vérképet, és akkor nem lesz gond. Vegaként is lehet hülyén enni, húsevőként is lehet egészségesen. És fordítva.
Ja nyilván nem a vegák miatt találták fel a vastablettát sem. :D Nekem ez a tapasztalatom, mindenkinek ki kell ismernie saját magát, én vashiányos vagyok, lehet, hogy emiatt, lehet, hogy nem, nem tudom. :)
Hajlam is lehet simán, és tök mindegy, hogy mit eszel, valamennyi vasat akkor is lehet, hogy szedned kell, mert olyan a szervezeted. Tényleg mindenki magát ismeri a legjobban.
Születésem óta vagyok vega (lakto-vega, tehát én tojást sem eszem), így nőttem fel, és lám-lám élek. :D Mint ahogy sok millióan máshol, ahol tök természetes, hogy nem esznek húst. Igazából én igyekszem türelmesen válaszolni az állandóan feltett kérdésekre (vallási és ökológiai okok), de az utóbbi időben volt pár vita fb-on ismerősök körében, és sose bírom megérteni, hogy ha egy ismerősöm megoszt egy posztot a vegaságról, akkor miért jönnek mindig vissza ugyanazok az arcok elmagyarázni sokadszorra, hogy miért nincs igaza a cikknek, a vegáknak… Én pl. azt is meg szoktam kérdezni, ha jönnek hozzánk vendégségbe (, hogy kinek milyen allergiája, érzékenysége van (a baráti körben teljesen elfogadott ez is, vegaság is:). Szerintem amikor vendégül látok valakit, akkor az a célom, hogy mindenki maximálisan érezze jól magát, és az étel az alapja az egésznek… Ehhez hozzátartozik az is, hogy ha tudom, hogy a vendégek a klasszikusabb, magyarosabb ízeket szeretik, de nálam nincs lehetőségük húst enni, akkor nem próbálom velük megszerettetni karácsonykor az egzotikus konyha remekeit. Párom is tiszteletben tartja, hogy nem eszek, nem kér rá, hogy főzzek neki húsisat (ennek ellenére egyszer megtettem, mert a kedvében akartam járni, de na, hát nem értek hozzá:D), de én is tiszteletben tartom, hogy a szendvicsébe azt rak, amit akar. :) A múltkor az igen csak hipotetikus és távoli jövő kapcsán beszélgettünk leendő csemetéink étkezési szokásairól, és arra jutottunk, hogy én nem fogom őket eltiltani a hústól, de otthon vega kaja lesz, én ezt a vonalat tudom hitelesen képviselni. Úgyhogy ebben meg is egyeztünk. :D
Persze, mindenki főzzön azt, amit szeret, amihez ért. Milyen lenne már egy olyan leves, amit befogott orral, undorodva kevergetsz majd tálalsz fel a vendégnek? Ez nem csak a húsra igaz, mert van, aki meg a karalábé szagát utálja. :) Szerintem egy vendégségnél nagyon fontos elem, hogy szeretettel készülnek az ételek, akármik is azok, és benne van a szakács(ok) szíve-lelke. Mi is mindig nagyon készülünk, lelkesen, hogy ugye ízleni fog nekik ez vagy az. Ezt szerintem olyan kajával, ami mögé nem tudsz száz százalékosan odaállni, lehetetlen megcsinálni hitelesen… És akkor nem csak a házigazda érzi magát borzasztóan, hanem a vendégek is rosszat ettek. Hát noooormális? :D
Tapasztalat, hogy majdnem mindig, mindenkinek részletes és kielégítő választ kell adni, arról, hogy miért nem eszik az ember húst… A legjobb kérdés: Akkor mit eszel?? Sokan egyetlen napot se tudnának elképzelni hús nélkül. Ami meg a vendégeskedést illeti, sokszor tényleg csak a köret marad nekünk, sajnos. Főtt rizs, főtt krumpli, főtt tészta. Meg persze a rántott dolgok. És van, hogy ez még a jobbik eset.
Nagyon jó, hogy megírtad ezt a bejegyzést. Jó olvasni, hogy nem csak én megyek át ezeken a körökön. A receptekbe mindjárt bele is vetem magam. :)
Nehéz dió ez a vendégekre főzés akkor is, ha a vendégek nem vegák, nem érzékenyek semmire, mert akkor sem biztos, hogy szeretik azt a kaját, amit a házigazda, vagy ők nem úgy szeretik. Ezért én mindig egyeztetem a többiekkel, hogy mit főzök, nem kellenek meglepetések, mert az nekem is kínos, hogy íme, ezt főztem, szeretitek? – Nem. -_-
Egyébként ha te vendégeket hívsz, és mondjuk ők nem vegák, akkor te szoktál húsos ételt főzni nekik vagy akkor húsmentes nap van a vendégeknek is? (És ezt nem úgy kérdezem, hogy kellene nekik húst csinálni, csak kíváncsi vagyok)
vagy izé…. kemény dió, vagy hogy van ez :D
Nem, nem szoktam húst főzni nekik, mert eleve azért hagytam abba a húsevést, mert undorodtam tőle, hozzáérni, szagolni, stb., és nagyon jól esett, mikor rájöttem, hogy nélküle is elvagyok. :) (Ezt amúgy többesszámban is írhattam volna, mert párhuzamosan jöttünk rá Ádámmal. Szóval éljen, nem kell kétfelé főzni. És senki nem győzött meg senkit, és nem “vettem rá”, hogy ne egyen húst. Ő volt az értelmi szerző, hogy te, ha ennyire utáljuk, megpróbálhatnánk nélküle is, állítólag vannak emberek, akik nem haltak bele… :D)
Viszont olyan jó húsmentes kajákat főzök, hogy még soha nem panaszkodotott senki, sőt, repetáztak. És többen azóta felemlegetik a bizonyos borsófőzeléket vagy valami mást, amit készítettem. Eddig pedig már 2 emberrel szerettettem meg a spenótot. :D
Ha a szüleim szeretnének húst enni, természetesen megengedem a lakásban, csak főzzék meg ők és mosogassanak is el maguk után, mert én hozzá nem nyúlok. És szellőztetünk nagyokat. De általában olyan van, hogy hoznak felvágottat maguknak, és ott van a hűtőben. Ezen nem akadok fenn. :) Ha marad maradék, akkor haza kell vinniük, mert itt nem fogy el. :D
Aki nagyon nem bírja ki hús nélkül, hozhat magának kaját és megmikrózhatja nálam, de én nem fogom elkészíteni neki. (Szar is lenne, hiszen nem főztem húst 8 éve, előtte se voltam jó benne, és meg se tudom kóstolni, hogy jó lett-e vagy akármi. Jobb ezt másra bízni. :D)
Remek ötlet! Én is pont ezt fogom csinálni! Ha vega ismerõsök jönnek vendégségbe, nem paszatolgatok zöldségekkel, aki nagyon nem bírja ki zöldség nélkül, hozhat magának kaját. Persze fõzze még és mosogasson is el, mert én hozzá nem nyúlok. Utána még jól kiszellõztetek. Hogy is nem jutott ez eddig eszembe.
Amennyiben tényleg semmilyen húsmentes ételt nem eszel meg, és nincs közös neveződ a vega ismerőseiddel, egyetlen egy fajta ételt illetően sem (!), akkor hajrá, tégy így!
Nem érdekel, hogy szarkasztikusan írtad, akkor is komolyan gondolom, hogy ha nem bírod a fehérrépát, sem a krumplit, sem a sajtot, sem a tojást, sem a paradicsomot, sem a répát, sem a rizst, sem a padlizsánt, sem a cukkinit estébé, és csak húst hússal eszel, de szó szerint, akkor udvariasabb, ha szólsz előre a vega vendégeidnek, hogy inkább hozzanak magukkal valamit, amit megesznek. :)
Lehet durcázni, hogy valaki nem főz neked valamit, de igazából szerintem tök gyerekes. Utálja, undorodik tőle, miért kell lenyomni a torkán?
Akkor jó vendéglátó, ha öklendezve is, de megcsinálja neked? Attól szeret?
Én ki nem állhatom a dohányfüstöt, és rühellem, ha nálam dohányoznak. Rosszul vagyok a hamutartóktól, a szagtól, én zsebkendővel nyúlok a csikkekhez.
Ha vendég, ha nem, hacsak nincs medikális oka, igenis legyen tekintettel rám annyira, hogy nem tesz ki ennek. Cserébe én sem fogok nála fintorogni, ha bagószagú a függöny.
Szóval lehet ezen érzékenykedni, meg megbántódni a húsevők nevében, ez akkor is a toleranciáról és a mások igényeinek/undorainak tiszteletben tartásáról szól, nem a menüről.
Áh, ne már, már bánom, hogy megkérdeztem, mert akkora vitaalap lett ez, hogy te nem főzöl húst, hogy csak na, pedig tényleg nem ez volt a szándékom vele, csak érdekelt, mert nem tudtam, hogy még a szagától meg a látványától is rosszul vagy.
És tényleg arra kéne koncentrálni, hogy akit meghívsz, az a barátod, és azért hívod meg az otthonodba, mert szereted és jót akarsz neki, és ő meg azért jön, mert szeret téged és ő is azt akarja, hogy te is jól érezd magad, szóval akkor
ha ennyire nem képes valaki, hogy megtalálja a közös nevezőt a kajában, akkor tényleg nem kell erőltetni ezt a főzést a vendégekre témát.
Semmi gond, ne vedd magadra.
Mi eddig még mindig megtaláltuk a közös nevezőt a barátaimmal és jól éreztük magunkat egymásnál, és jókat ettünk, mert odafigyeltünk egymásra, minden irányban! Gyakorlatilag mindenkinek van valami, amit figyelembe kell venni, és érdekes módon vagyunk egymásra annyira tekintettel, hogy megtesszük…
Akik beszólogattak, azok soha nem a barátaim voltak, hanem ismerősök ismerőseinek ismerősei X rendezvényen. De az ilyen típusú ember az allergiákat sem érti meg, vagy az egészségügyi diétát (Crohn, cukorbetegség, gyomorbántalmak, gyógyszerrel való összeférhetetlenség stb. miatt) — az ő mottójuk az “egy kicsitől nem lesz baj!”. Oké, neked. Edd csak, a létjogosultságodat nem veszi el az, aki nem eszi / issza veled ugyanazt.
Ha valaki tényleg nem tud hús nélkül, zsír nélkül, szalonna nélkül főzni egy tál ételt sem, akkor halál komolyan ne hívjon meg magához enni, vagy szóljon előre, és boldogan viszek magamnak ennivalót, ha már annyira együtt akarjuk tölteni azt az estét úgy, hogy étkezünk is. És el is mosogatok magam után, amúgy is szoktam… :)
Teljesen jó kérdés volt, engem is érdekelt, örülök, hogy megkérdezted. Hogy a válasszal nem mindenki ért egyet, az nem a Te hibád :)
Oh, az örök téma: HÚST KELL ENNI. Tököm! 10,5 éve vagyok vega, január óta erős vegán tendenciával. Az egész azzal kezdődött, h nem szerettem a hús utóízét, de azóta elolvastam már a Kína-tanulmányt, hallgattam John McDougall előadásokat, böngésztem a PETA oldalát. Tehát nem egészségügyi vagy etikai okok miatt lettem vega, de lassan kezdenek ezek a dolgok is jelentőséggel bírni.
És akkor jön a magas szőke herceg. Kedves. Csillog a szeme. Még sportol is! Tud helyesen írni!!! De amikor előkerül a kaja mint téma, valahogy megszűnik minden más. Mert HÚST KELL ENNI. Én meg már belefáradtam ebbe. Nagyon odafigyelek arra, h ne legyek a vega térítő. Más miért akar a húsevő térítő lenni?… Én tényleg csak egy jót akarok enni (egyszerre csak egyet, naponta legalább 3-szor :) ), nem állandóan harcolni a döntéseim mellett. Van elég terület az életemben, amit napi szinten meg kell védenem, amiért napi szinten meg kell küzdenem.
És ezek alapján nem csodálkozom, h a barátaim vagy vegák, vagy voltak vegák, mert épp ahhoz volt kedvük x hónapon át, vagy nagyon (?) toleránsak.