Megveheted a legszebb naptárat, letöltheted a legújabb teendőkezelő appot, és kipróbálhatod a legjobbnak mondott időbeosztási rendszert, de ha közben nem tudod, hogy mit keresel az életben, akkor biztosan nem fogod megtalálni.
Évek óta foglalkozom időbeosztással, segítek embereknek abban, hogy hatékonyabban haladjanak a teendőikkel, és az utóbbi időben formálódott meg bennem egy felismerés, ami azt hiszem, rettenetesen fontos, és sok mindent új perspektívába helyez. Az időbeosztás és az önismeret kéz a kézben járnak. Minden egyes alkalommal ugyanis, amikor beírsz egy időpontot a naptáradba, teendőt a teendőlistádra, akkor döntést hozol azzal kapcsolatban, hogy mivel fogod tölteni az idődet, miről fog szólni a jövőd. És amennyiben ez nincs összhangban azzal, amit valóban szeretnél, akkor hiába tűnsz hatékonynak (amennyiben hatékonyságnak azt nevezük, amikor valaki sokat dolgozik, túlhajtja magát, minden ideje be van osztva és elfoglalt), nem biztos, hogy elégedett leszel.
Ha tudod, hogy milyen életet szeretnél magadnak, nem csak könnyebben tudsz szortírozni a feladataid közöt, hanem rangsorolni is egyszerűbb azokat, amiket szeretnél. A naptárad tehát fontos része lehet az önismereti folyamatodnak, és ez fordítva is igaz: kezelhetőbb lesz az időbeosztásod, ha tudod, hogy mit akarsz az életben.
A te életed, a te sorrended
Az élet tele van opciókkal, és egészen elönthetnek a lehetőségek és a kötelezőségek. Mindenki mástól virul ki, legyen szó életmódbeli döntésekről (étkezés, mozgás — hol, mit, mennyit…), karrierdöntésekről, családról, hobbiról, lakhelyről.
Mindenkinek 24 órából áll a napja, és mivel mind különbözőek vagyunk, más dolgok fontosak az életünkben. Ráadásul ezek a prioritások még egy életen belül is folyamatosan változhatnak.
FONTOS! A te döntésed nem csak akkor jó, ha mindenki más is ugyanúgy döntene a helyedben. Van, aki esküszik a városi életre és nyüzsgésre, más megőrül tőle. Olyan is van, aki egy metropoliszban kezdi, aztán változnak az igényei, és kiköltözik tanyára. Vagy épp hosszú haja van, aztán csutkára vágatja és lilára festi, mert megunja. Vagy soha nem festi a haját, mert nem fontos neki, és kész. Neked fontos a napi sport, más hasonló lelkesedéssel imádja a sorozatát, te pihenésnek olvasol és paintballozol, ő kirándul és agyagozik, téged megnyugtat, ha otthon el van mosogatva, ő akkor is nyugodtan alszik, ha nincsenek élére vasalva a bugyik a szekrényben.
Mindenki a saját kis szűrőjén át nézi a világot, ezért igazán soha nem tudunk egymás cipőjében járni. De nem is kell ahhoz, hogy tudjunk békében élni. Ahogy Amy Poehler írta nagyon jól Yes Please c. könyvében, neki az segített a legjobban, hogy amikor egy más életutat látott, amire ő nem vágyott (pl. sokgyerekes fiatal anyukát, amikor ő még nem volt készen gyerekvállalásra), csak ennyit mondott: Good for her. Not for me. Azaz tök jó neki, de ez nem nekem való. Attól még hajrá, csinálja csak, amit ő szeretne, én is csinálom az enyémet! És mindenki boldog.
Azt hiszem, az önbizalomnak ez is a része: akkor is felvállalom a magamért / családomért a legjobb tudásom és a legnagyobb jóindulatom által hozott döntésemet, ha nem kap egyöntetű támogatást a világ összes lakosától. (Ami ugye lehetetlen feladat eleve, bármikor bármire lehet támogatót és ellenzőt is találni.) Ártok vele valakinek? Nem. Hülyének néznek? Az a legkevesebb. :)
„A világ legjobb tuti tippje”
Ezért is nincs egy mindenki számára egyformán csodálatosan működő varázsmegoldás (diéta, életmódrendszer, szekrénytípus, konyhabeosztás, karrier-terv, családmodell), hiszen nem szalagon gyártottak minket. (Hála a magassásosnak!) Van, aki kiegyensúlyozottnak érzi magát attól, ha minden reggel korábban kel, és még tornázik egy jót. Mást az ebédszüneti séta nyugtatja meg. Van, aki szeret este elalvás előtt olvasni még egy kicsit. De ez hiába is válik be nekik, ha te éppen reggel sokkal inkább bámulsz ki a fejedből, mert nem tudsz megmozdulni, inkább ebédszünetben olvasnál egy kicsit a könyvedből, és este mozgatnád át magad, hogy könnyebben elaludj. Akkor nyilván attól lesz neked jobb, ha azt csinálod, ami neked segít! Válogass. Kísérletezz. Olvasd el, próbáld ki, nézd meg, csináld meg, és dönts. Jó volt? Folytasd. Nem volt jó? Változtass.
Ehhez azonban tudni kell, hogy mit szeretnél az életedben, mihez akarsz kezdeni magaddal, és hogyan működsz. Mert bármilyen célt is tűzöl ki, ha az csak valaki másé volt, de neked nem teszi jobbá az életedet, egy idő után el fogod hagyni. Halogatod, összecsapod, kibúvókat keresel, és nem változik semmi. Csak jó nagy bűntudatot csinálsz magadnak, hogy még erre se vagy jó… Pedig nem csináltál rosszat, csak gyakorlati tapasztalatot szereztél! Ami ezerszer hasznosabb minden elméletileg tökéletes gondolatnál. Most már tudod, hogy oké, ez nálad nem vált be. Vagy: bevált, de ritkábban igényled. Módosításokkal. Más napszakban. Egyedül. Csapatban. És utána mehetsz a következő lépésre. Ami szintén nem biztos, hogy az a válasz lesz, amire vársz, de legalább a tiéd. :)
Gyakorlat: Hogyan szeretnéd érezni magad az életedben?
Ezt a kérdést tedd fel magadnak minél gyakrabban, amikor elakadsz — és erre a kérdésre csak és kizárólag te fogod tudni a választ. Ezzel a kérdéssel tudod ugyanis felállítani a fontossági sorrendeket — túl a „kell” és „muszáj” tételeken. (Egyébként javaslom, azokkal is legyél kritikus: biztosan kell? biztos muszáj? ki mondta? el kell neki hinni? :))
I. Mérd fel a helyzetet!
- Hogy érzed magad most?
- Mi történik az életedben, hogy így érzed magad?
- Szereted ezt most, jól esik?
- Ha nem, miért nem? Mi zavar benne?
- Mióta van ez így? Mi váltotta ki, ha meg tudod pontosan nevezni?
- Minek kéne változnia ahhoz, hogy ez máshogy legyen?
II. Fogalmazd meg a célt!
- Ha nem így akarod érezni magad, akkor hogyan? Mi segítene ebben? Ha vágyakra gondolsz, akkor is próbáld megfogalmazni, hogy az mit jelentene az életedben egy adott tárgy, esemény, élmény. Miért lenne jó, ha lenne egy uszkárod? Mit jelentene az életedben, ha lenne egy saját konyhád? Milyen érzés lenne, ha együtt töltenéd az ünnepeked a szeretteiddel? Miért fontos ez neked?
- Mit tudsz tenni azért, hogy változzon a jelenlegi helyzet, és olyan érzések legyenek az életedben, amik téged építenek? Ha nem is optimális módon tudod megvalósítani, részben akkor is teljesülhet. Hogyan?
- Mit tudsz tenni érte MÉG MA?
III. Szortírozz a cél alapján!
Ha tudod, hogy milyen életért dolgozol, mi az, ami neked segít abban, hogy jól érezd magad, akkor onnantól az idődet is egyszerűbb (nem egyszerű, egyszerűBB) lesz beosztani, mert lesz egy iránytűd, ami alapján könnyebben tudsz nemet mondani, igent mondani, súlyozni. Ha bejön valami más, váratlan helyzet, azt is könnyebben tudod kezelni. A „nem” pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy „ez hülyeség, ki az a barom, akinek ez tetszene?!”, hanem azt, hogy „jó, de nem nekem”. Vagy: „Kösz, de most nem. Most van, ami fontosabb.”
És így jöhet létre az a látszólagos ellentmondás, hogy a „hogyan van mindenre időd” kérdésre az a válaszod, hogy sehogy. Mert MINDENRE tényleg nincs. Csak arra, ami neked fontos.
Hogy jön ez az időbeosztáshoz?
Nem kell ezekre a kérdésekre azonnal válaszolnod, sem leírnod őket — ha segít, tedd meg nyugodtan! De ne gondolj erre úgy, mint egy vizsgára, amin át kell menni. Nincs rossz válasz — az is egy válasz, hogy „nem tudom”. Az önismeret hosszú folyamat, és sosem leszel vele készen, csak lejár az időd. Mindenesetre ízlelgesd ezeket a koncepciókat, és figyeld meg, milyen válaszok jönnek fel.
Aztán ha legközelebb fel kéne venned egy újabb tételt a naptáradba, a végeláthatatlan teendőlistádra, és érzed, hogy kezd megint kifolyni a kezed közül az idő, és egy újabb duzzadó teendőfolyam készül elönteni, idézd fel magadban, hogy miért is dolgozol most. Utána pedig tedd fel a kérdést: az a teendő / lépés / döntés, ami vár rád, segíteni fog abban, hogy több legyen az életedben abból az érzésből, amire most éppen vágysz?
És hallgasd meg a válaszodat.
Nekem egy kétgyerekes barátnőm azt mondta, mikor született a babám, hogy egy tanácsa van: senkinek a tanácsaival ne foglalkozzak. :-)))
Nagyon tetszik Via megfogalmazása, hogy nem futószalagon készültünk, ez mindenre igaz, a te gyerekedet igazán csak te ismered.
Ez a legjobb tanács, amit adhatott!:))) (2-majdnem3-gyerekes anya)
Nekem anyu azt szokta erre mondani, amikor valaki jön a statisztikákkal, hogy a nyúl / gyerek / akárki, akiről szó van, nem olvasta a szakirodalmat. :D
Nekem a terhességem alatt az akkor már kétgyermekes nővérem adta a legeslegjobb tanácsot az egész várandósságra és magára az anyaságra vonatkozóan: minden normális, és az ellenkezője is :) azóta ez a mottóm :D
Nekem is néhány hete jutott eszembe ez a naptár – „önfejlesztés” kapcsolat, amikor kis jelölő matricákat gyártottam magamnak a kalendáriumomhoz:
amikor mérlegeltem, hogy melyik ikonból mennyire lesz szükség, akkor jött a felismerés, hogy ezt aszerint kellene szabályoznom, hogy milyenre szeretném (tudatosan) formálni a következő hónapjaimat. Legyen sok barátnős-teázós este, koncert, kirándulás, sok játszós délután a gyerekeknek, stb. :-) Sport terén is be akartam újítani, úgyhogy ahhoz is készültek matricák (lovaglás, korcsolya). Már jó sokat felhasználtam belőlük, úgyhogy működik a módszer! :-)
Igen. Mert olyan soha nem lesz, hogy „majd ha ráérek”. Nem érsz rá. A teendők özönlenek be mindig, és kitöltik a rendelkezésre álló helyet, ha hagyod. Mikor ültél utoljára összetett kézzel malmozva, hogy nincs mit csinálni…? :D
Átfordítanám a mondást, hogy nem arra van időd, amire akarod (mert néha sok mindent akarsz!), hanem arra, aminek csinálsz helyet. Ahhoz viszont ki is kell lakoltatni pár dolgot…
Én a színkódokkal vagyok így amúgy, ha látom, hogy egy héten csupa X színű dolog van, vagy rég volt Y színű dolog, akkor az alapján is látszik, hogy ez most így jó-e vagy nem jó-e. :)
Nekem az tetszik, amikor arról írsz, hogy a döntésed nem csak akkor jó, ha mindenki ugyanígy döntene a helyedben.
Ez nagyon igaz, az élet minden területén. Pl. a gyerekeknél jöttem rá, hogy nem biztos, hogy nekem más tanácsait kell követnem a gyereknevelésben, mert lehet, hogy nekünk abszolút nem az jön be, ami mindenkinek.
Az ÉN életem, az én időbeosztásom, szokásaim stb. a gyerekeim is ezt szokják, ezt szeretik, még ha másnak nem is nyerő.
Ja és ÉN viselem a döntéseim következményét, nem más, aki mondjuk a tanácsot adta- lehet, merő jóindulatból.
Nagyon korán megtanultam, hogy a saját fejem után menni sokszor nem a lázadást, csakis a saját utamat jelenti.
Az időbeosztásom uez, és azt gondolom, igenis kell nagyon kicsi kortól egy keret, amibe beleférhet sok minden, ami adott esetben újratervezhető, de mindenképp következetes, amitől persze nem rugalmatlan.
A bevezető részről eszembe jut Woody Allen Szerelem és halál c. filmjéből az a rész, amikor arról beszélnek, milyen szerencse, hogy az emberek nem mindig ugyanazt akarják-egy nagyon jó példával érzékeltetve: ha minden ember ugyanazon a napon ugyanabban az időpontban ugyanabba az étterembe menne és palacsintát rendelne, kötörne a káosz, de szerencsére nem mennek :-)))