Tóth Dániel 30 éves (illetve még pár hónapig 29 :), pszichológus, terapeuta, egyéni és pártanácsadó, kutató, előadó, youtuber, tréner, geek és gamer. (Ezt ő mondta így magáról. :)) Ebben az őszinte és inspiráló interjúban arról mesél, hogyan segít a hozzá fordulóknak empátiával és türelemmel saját maguk felé is megértéssel fordulni, és megtalálni a saját boldogsághoz vezető útjukat. - Hol és mit dolgozol? Nappal egy kórházi rendelésen (pontosabban pszichiátriai gondozóban, de ez ijesztően hathat) fogadom a pácienseket, szabadidőmben pedig magánrendelésen is várom a hozzám fordulókat, emellett még egyfajta ismeretterjesztő tevékenységet is végzek, ez személyes érdeklődésből indult mivel a pszichológiának olyan határterületein mozgok, amivel hazánkban nem sokan foglalkoznak, például internet-közösségi média, videojátékok, függőség és jótékony hatások, gamification stb. Illetve szakmai tapasztalataimat nagyon szeretem megosztani, ezért erről előadásokat szoktam tartani, tanároknak szülőknek, fiataloknak illetve nemrég egy youtube csatornát is indítottam pszichológus pasi névvel hogy szakmai és személyes tapasztalataimat közvetlen formában is megoszthassam. - Miből áll a munkád? Segítek amennyit csak bírok, és még egy kicsit. :) Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma eset alkalom/ülés sem. A tanácsadói munka mellett a szabadidőmben az említett ismeretterjesztő tevékenységet folytatom, így segítek azoknak, akik szeretnének teljesebb életet élni. Sokféle problémával fordulnak hozzám, a legtöbb embernek hiányos az önismerete- önbecsülése és nemes egyszerűséggel nem boldog. Gyakori, hogy valaki a problémáiba testileg belebetegszik és gyakoriak a lelki problémák is, a függőségek, a szorongás, depresszió, a pánikbetegség a legkülönbözőbb családi, munkahelyi és párkapcsolati gondok, és még sorolhatnám. A hozzám érkezőnek segítek másképp tekinteni a dolgaira. Kicsit helyette is hiszek őbenne, olyan intenzív figyelmet szentelek neki, amit valószínűleg már rég nem adott meg magának, és segítek belőle előhozni azt, amire szüksége van. Empatikus emberként megérzem (átérzem) azt, amilyen problémával, fájdalommal érkezik hozzám valaki, így egy-egy session után szoktam kicsit merengeni, sétálni, zenét hallgatni, hogy bennem is lecsengjenek a dolgok. Akár megrázó, akár felemelő volt az előző ülés, a következő ember vagy következő alkalom is ugyanúgy figyelmet igényel. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Pszichológia MA, módszerek ... Olvass tovább