Nem lesz időd semmire. Oké, ezt így tudod úgy is olvasni, hogy nagyon ijesztően hangzik, úgyhogy újraírom, hangsúllyal: Nem lesz időd valamire — hanem csinálsz.
A szabadidő nem csak egy magától megjelenő kobold, aki néha váratlanul bekopog, és közli, hogy Hellóka, megjöttem, most aztán alhatsz, játszhatsz a gyerekeddel, olvashatsz, horgolhatsz, és megcsinálhatod az összes tételt a “majd ha időm lesz” kezdetű listádról!
A teendők mindig befolynak a megüresedett helyre. Ha van rendelkezésre álló hely, hát betöltik. A munkának (háztartásnak, elintézendőknek, tanulnivalóknak) sosem lesz vége, soha nem leszel kész, maximum abbahagyhatod. Éppen ezért nagyon veszélyesek azok a gondolatok, hogy “majd pihenek, ha végeztem”, vagy, a motivációnak használt, de számomra kifejezetten ellenszenves “majd alszom, ha meghaltam”. Neeeeeeee. Ne halj meg. Ne most. Ne ebbe.
Szóval első napirendi pont: az időd van. Napi 24 óra, valahány évig, hónapig, napig. Reméljük, jó sokáig. De ez egy olyan fix erőforrás (az egyetlen nem megújuló!!), amiből nem tudjuk, hogy valójában mennyivel gazdálkodunk, és van ráhatásunk, hogy minél több legyen, de akkor sem lehet tudni biztosra. Viszont te gazdálkodsz a sajátoddal, és amint felelősséget vállalsz érte, és nem azt várod, hogy majd valaki más megengedje, hogy pihenj, vagy kitalálja helyetted, hogy mikor mire van szükséged, annál hamarabb lesz olyan az életed, amilyenben jól érzed magad.
Második napirendi pont: a szabadidőd nem lesz, hanem te csinálod. Folyománya: ha nem csinálod, nem lesz. Vagy csak nagyon ritkán, amikor már túl késő, és teljesen szét vagy esve.
Hogyan lehet szabadidőt csinálni?
Három betű: N-E-M. Bővebben: Köszönöm, nem.
A pihenésed nem jutalom és nem önzőség, hanem alapszükséglet, ezért aztán a pihenéssel töltött időd megérdemel ugyanolyan “lemondhatatlansági” feltételeket, mint bármi más. Ez egy ígéret magadnak, egy randi magaddal, egy program magaddal. Akkor is, ha nincs neve, ha úgy hívják, hogy “még nem tudom, hogy mit csinálok”, vagy úgy: “otthon nézem, ahogy a pók hálót fon a sarokba”. Vagy: “szedegetem a szöszöket a szőnyegről, miközben ugrál rajtam a kutya”. Vagy: “kiszortírozom a matricagyűjteményemet, és írok egy levelet a nagynénémnek”. Vagy: “elmegyek sétálni a családdal / barátokkal, és gyűjtünk kavicsot / gesztenyét”. Ne érdekeljen, ha ezekre bárki azt mondja, hogy nem “igazi” program, és nem is fontos. Ha neked fontos, akkor fontos. Ha pedig fontos, akkor le lehet miatta mondani más programokat.
Hogy néz ki a N-E-M? Például:
- Köszönöm, de nem érek rá.
- Köszönöm szépen, kedves, hogy gondoltatok rám, de sajnos most nem fér bele.
- Köszönöm, kedves mosatlan, hogy itt vagy, de most nem te vagy a legfontosabb.
- Köszönöm, nem, akkorra már elígérkeztem.
N-E-M-nek van egy barátja is: K-É-R-L-E-K.
- Kérlek, menjünk el valahova együtt két hét múlva.
- Kérlek, ma este intézd te a vacsorát.
- Kérlek, segíts kitalálnom, hogy mit csináljak — csak beszélgessünk és hallgass meg.
- Kérlek, próbáld meg nélkülem megoldani.
- Kérlek, hagyj ki ebből, semmi közöm hozzá.
Kockázatok és mellékhatások
Felelősséget vállalni nehéz, mert hirtelen nem lehet kire fogni a dolgokat, ha elszúródnak. És nincs is kinél reklamálni, hogy nem úgy lett, ahogy elképzelted, ha eleve más intézte helyetted az egészet. Viszont te vagy önmagad legjobb érdekképviselője, így nagyobb az esély a sikerre, ha saját magadnál kell közbenjárni egy kis pihenőidőért, magánélet-munka határok meghúzásáért, a saját ideális egyensúlyod kikísérletezéséért és megtartásáért, a privát szféra körberajzolásáért.
Ha határozott elképzelésed van arról, hogy mi a jó neked és a családodnak, és ezért teszel is, akkor kaphatsz olyan jelzőket, hogy “nem túl simulékony”, “arrogáns”, “mogorva”, “beképzelt”. (Ha mindezt úgy teszed, hogy egyessel kezdődik a személyi számod, lehet, hogy ezt kapod majd: “családcentrikus”, “ambiciózus”, “tudja, mit akar” — kicsit könnyebb a terep, de attól még nem könnyű.) Olyan is lesz, aki az erőfeszítéseidet nem látva azt mondja: milyen szerencsés vagy, hogy neked ez így megy! Hogyne, csak úgy, magától. De nem kell magyarázkodnod. Ha nem érti, nem érti. Ha kérdez, válaszolj nyugodtan, de ha nem elégedett a válasszal, mert varázslatot várt kemény munka és áldozatok helyett, az sem a te dolgod.
Mindez ne tántorítson el. Nem tudsz olyat csinálni, ami mindenkinek tetszik, de ha neked nem tetszik, ahogy te élsz, az nagy baj.
5 módszer, amit azonnal kipróbálhatsz
- Fogd a naptáradat (telefonos, Google Calendar, asztali, fűzött, gyűrűs… amit használsz, amit nézel!), és blokkolj ki egy egy-két órás szakaszt magadnak valamikor a következő két hétben, amit még nem tábláztál be. Ne lébecold el, az ott van, sérthetetlen, csak extrém körülmények esetén napolható el. Ha eljön az az idő, készülj rá úgy, mint egy találkozóra, és ne késs. Töltsd azzal, amire már régóta szükséged volt: tornával, alvással (igen, éljen a délutáni szunyóka!), tervezgetéssel, sétával, beszélgetéssel, játékkal, kreatív alkotással, olvasással, tánccal… De minek is adok ötleteket, biztosan van már 3 dolog a fejedben, amihez kedved van. :) Hajrá!
- Idővel, ha már megy a magadnak megtartott ígéret, már ami a feltöltődésedet illeti, csinálj napi, heti, havi pihenős, kreatív, feltöltődős rutinokat, amiben nem csak te vagy benne, hanem azok az emberek (és állatok) is, akik fontosak neked, és időt szeretnél tölteni velük. Akár közösen olvasok, játszotok, mentek moziba, ha rendszeresen gondolsz rájuk, nem csak “Majd valamikor beszéljünk”, nem maradoznak el. És igen, már tíz perc is számít. Elég volt a végletekből. :)
- Amennyire tudod, szervezd ki, delegáld a teendőket. Nem szégyen segítséget kérni, ételt rendelni, konzervből főzni, nem múzeumtisztaságú lakásban lakni, és nem mindent egyedül megoldani. Beszélgess, kérdezz! Nem vagy hülye, nem vagy egyedül. Ez az internetezés korszakában pedig még nyilvánvalóbb. :) Ha akarod, akkor sem vagy egyedül, ha otthon ülsz a kanapédon.
- Legyél magaddal türelmesebb és elnézőbb, és a nem-mondást gyakorold az elvárásokkal szemben is, például hogy hogyan kéne kinézned, hol és hogyan kéne élned, hol kéne tartanod az életedben “ennyi idősen”. Rengeteg időd felszabadul majd, ha nem azt nézed állandóan, hogy ki hol találhat rajtad fogást — ugyanis azt mindig fognak, bármit is csinálsz. Ha nem hibázol, akkor is lesz olyan, aki szerint de. Neki élsz vagy magadnak?
- Húzz határokat abban, hogy ki meddig rendelkezhet az időddel. Biztos, hogy a sürgős az élet-halál-most-azonnal sürgős? Neked vagy a másiknak? Tud várni még 2 órát, vagy szükséges mindent félredobva odarohanni és azzal foglalkozni? Számít, hogy a választ még hajnali kettőkor írod meg, vagy ráér másnap (aznap) délelőtt tízkor is?
És ezek után ha valaki megkérdezi:
— Szóval, hogy van mindenre időd?
Már válaszolhatod azt, hogy:
— Nem “van”, hanem csinálok. És nem “mindenre”, csak arra, ami nekem fontos.
Volt egy ismerősöm, aki hozzám nagyon közel állt, ám mint később kiderült neki csak “egy ismerős voltam a sok közül”. Gyakran szerveztem programokat, sokat szerettem volna vele lenni, de neki valahogy soha nem volt ideje semmire. Mindig tele volt az élete, minden nap tele volt programokkal. Eleinte elfogadtam, és csak szomorú voltam miatta. De később rájöttem, hogy egyszerűen csak nem vagyok annyira fontos neki, hogy “csináljon” időt nekem. ÉS azóta tartom ezt a véleményt: arra van időd, amire szánsz, ami fontos neked. :) Köszi a cikket, nagyon hasznos volt! :)
Szuper a cikk Via! Amit írsz, tényleg egy nagyon jó hozzáállás a szabadidőhöz… én is alkalmazni fogom! :)
Egy olyan változáshoz hogyan viszonyulnátok, ami minden időtöket és energiátokat “elnyeli”??
Ha pedig épp nem azzal foglalkozol, akkor az ágyon fekszel, hogy erőt gyűjts a nap további részéhez- a házimunka, főzés, munka, stb. egyértelműen kihúzva a listáról, mivel perpillanat a túlélés a legfontosabb… :D Az éjszakai alvás sem tölt fel reggelre energiával- pedig megvan a 8 óra- mit lehetne tenni, hogy több energiám legyen a mindennapi dolgokra (hogy mondjuk tudjak ebédet készíteni, vagy elmenni boltba, vagy ilyesmi)?
Előre is köszi a tanácsokat/ észrevételeket mindenkinek! :)
Olvasd el, amit londonlany-nak írtunk, szerintem hasonló helyzetre gondolsz. Örökre nem lehet berendezkedni egy ilyen változásra, mert felemészt.
Igen, olvastam az ő helyzetét is, ezért is gondoltam hogy írok. Én is így látom a helyzetet, viszont annyi benne a rossz, hogy nem tudom jól megoldani: vagy maradok benne, ami nekem rossz, vagy teszek azért, hogy megoldódjon viszont akkor nagyon fognak rám haragudni… :(
Már tettem lépéseket a helyzet feloldására és vele a harag is jött (a nekem egyik legfontosabb embertől) és a meg nem értés, ahogy gondoltam. Remélem ez a harag is idővel megértéssé szelídül…
Köszönöm a segítséget! :)
Sajnálom. :( De bíznod kell abban, hogy te tudod, hogy neked mi a jó, és ha valaki ezzel nem ért egyet, az nem azt jelenti, hogy nem kell gondoskodnod magadról, és az ő pozitív véleményéért cserébe szenvedhetsz a végtelenségig abban, amiben nem érzed jól magad. :(
Sziasztok, nem akarok Szityike magánéletében vájkálni, de amit írt, az alapján úgy gondolom, hasonló helyzetben vagyunk.
( valaki írta, hogy nem tudja, hol a hosszú í – nálam ALT+J, ha ugyanaz a billentyűzete)
Szóval nálam a párkapcsolat az energiaelnyelőcserébe”semmit”nemadó. A bökkenő, hogy van plusz egy 2 éves csöppség. Via adj tanácsot kérlek, ha tudsz, olyan introvertált személyiséggel kapcsolatban, aki ((azt sem érti, hogy XY miért kíván neki boldog születésnapot, miért kell, hogy pont azon a napon boldog legyen?! )) non-stop felügyel, ő is itthon van, soha nem lehetek egyedül (vagy csak elenyészően ritkán), minden lépésem figyeli, “nem ülhetek le” 5 percre átgondolni mivel végeztem, mi a következő. Amit csinálok folyton kritizálja, ha neki kell valami azonnal ugorjak, segítsek, de ha én kérek segítséget azonnal felmegy benne pumpa. Abszolút fitogtatja, hogy férfi, és én a nő, oldjak meg mindent EGYEDÜL a gyerek körül, de az is baj, ha a kicsi csüngg rajtam mint egy pióca! DEHÁT NEM TESZ ELLENE SEMMIT! :(…. Bocsi tudom most ez elég negatív lett… nincs kinek elmondanom, így hát elmondom mindenkinek, hátha….
DE SZERETEM és jó ember, nem tudok elmenni, nem is akarok, tudom itt csak a szeretet segít, és abból van nekem jó sok és adok és adok és adok… de hogyan kapjak, ha attól nem kaphatok, akitől igazán kéne. Pedig ő is szeret, nagyon is, csak nem engedi magának, hogy kimutassa… Mitévő legyek. Már 2,5 hete olyan beteg vagyok, amilyen nagyon rég nem voltam, és hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden fizikai betegség lelki problémák miatt van. Én szeretnék foglalkozni magammal, hogy lelkileg megerősödjek, hogy legyen végre az immunom is rendben, de nincs időm egyedül lenni, hogy összeszedjem magam, a testem, a lelkem.
Max estére tudok fél 10 utánra kiblokkolni magamnak egy kis időt, de többnyire már olyan fáradt vagyok, hogy lezuhanok a tv elé egy sorozatnézésre, “mert legalább az feltölt” valamennyire. Persze nem mindig ennyire szar a helyzet, de most vlhogy nagyon elfáradtam….
Elnézést, hogy ennyire belementem a részletekbe….
https://www.urban-eve.hu/2013/04/04/tankolj-hogyan-toltodj-fel-ha-kimerultel/ máris jobb egy kicsit :) most megyek szunyókálni, hogy holnap legyen erőm egy kicsit mozogni :) hátha beindul a mókuskerék… ;)
Mostanában nincs Things I love…? :(
Karácsonyi szüneten volt, meg félig kiváltotta a 2015-ös kedvencek. :)
Szuper cikk, sokan küzdenek ilyen gonddal :/ Én most nagyon határozott NEM-et mondok a környezetemnek, családnak, ismerősöknek, ugyanis sokan jönnek azzal, hogy mikor lesz 2. baba (még 1,5 éves sincs az első…). Sok mindenben hat rám a környezetem, de ez az, ahol meghúzom a határt. Gyereket csak úgy, ha ÉN érzem legbelülről a vágyat, az elsőnél is megvártam ezt a pontot, pedig már 30-hoz közeledtem (hűűűhaaa…), rá minden porcikámmal, lélegzetvételemmel, igazán vágytam, meggyőződésem, hogy ezért volt szuperkönnyű terhességem és kiegyensúlyozott babám. Én leszek terhes, én fogok szülni, majd szoptatni, éjszakázni, ápolgatni, nem a szomszédnéni/anyós/3 gyerekes “jóakaró”. Valahogy az embereknek semmi se elég és bele kell szólni mindenbe…ha együtt vagytok, mikor lesz már esküvő, aztán 1. gyerek, 2., stb…
Ugyan már egyszer megírtam fenn, hogy ez a cikk fantasztikus, most azt is le szeretném írni, hogy milyen fantasztikus katalizátorként működött nálam. Vasárnap léptem ki a munkahelyemről, amit egyetem mellett csináltam és ami hónapok óta csak gyötrődést okozott (diákmunkásként túl sok elvárás, túl sok munkakör, váratlan szituációk, amiket nincs jogosultságom megoldani, de emellett számonkérés, elszámoltatás a szabadidőmmel stb.). A végső döntés meghozása és a felmondás is hatalmas stressz volt, így mikor végre megtettem csak a végtelen kimerültséget éreztem, de örömöt vagy megkönnyebbülést egy percig sem. Erre mondjuk időm sem volt mert hazamentem és gőzerővel tanultam a tegnapi vizsgámra (csoda de ötös lett).
Hétfőn két tétel között futottam bele a ebbe a cikkbe és beleragadt az agyamba. Szinte “észrevétlenül” de összegyűlt a fejemben egy lista, hogy miket csinálnék, ha lenne egy egész napom csak magamra. Nos, ma úgy adódott, hogy volt egy fél szabad napom és gondoltam egyet; megírtam a listát és eldöntöttem, hogy ez a pár óra az enyém, és azt fogom megtenni a leírtakból, amit csak jól esik. Így tehát sütöttem palacsintát, megnéztem pár sorozatrészt, olvastam és aludtam. Ugyan ezekben semmi különleges nincs, de attól, hogy elhatároztam, hogy ez most csak az én örömömre az én időmben történik, kb ezerszer jobban feltöltöttek, mint egyébként.
Az eredmény komolyan hihetetlen. Egyrészt egy kicsi lelkiismeret-furdalásom sincs, nem érzem, hogy elpazarolt idő lenne – lehet hogy csak beértek az évek óta olvasott urban:eve cikkek -, másrészt nem tudok elsiklani amellett, hogy este fél 8 van, de én hónapok óta nem voltam ilyen kipihent. És ugyan sok helyen írják, de ha kipihent vagy akkor tényleg úgy érzed, hogy sokkal könnyebb szembenézni problémákkal, és azok a dolgok, amiket elefántméretűnek láttál, összemennek. Azt hiszem mostantól én is meg fogom tervezni, hogy mikor jár nekem egy kis szabadidő és abból nem fogok engedni, mert mindenkinek az érdeke egy kisimultabb, feltöltődött változatommal találkozni, mint egy agyonhajszolt, borúlátó zsémbelővel.
Szia Via, üdv mindenki!
Nagyon tetszik az összes cikked, ez is épp betalált! Lehet nem a megfelelő helyre irok (sajnos nem találom a hosszú i betűt a laptopomon máshogy vannak elrendezve rajta a betűk). Eddig csak szépen csendbe olvastam ezt az irdatlan mennyiségű információ áradatot. Nagyon örülök hogy rátaláltam az oldaladra, eddig azt hittem csak én vagyok ennyire lista mániás, mindent leirós, tervezős, szervezős, jegyzetelős papir fanatikus. Karácsonyra kértem is egy gyűrűs kalendáriumot ( ha tárgyba lehet szerelmesnek lenni, akkor én az vagyok :D) A könyved is szuper, azt is megkaptam. Dánke sőn! Lenne pár kérdésem is ezzel kapcsolatba, de majd legközelebb mer nagyon hosszú lenne a hozzászólásom. További szépet mindenkinek!!!
RiaRia87
Szia! Írj e-mailt nyugodtan a kérdéseiddel, ha nem akarod kommentben. :)
Nagyon szuper ez a cikk! Tényleg le kellene néha ülni és eldönteni, hogy mi az ami nekem fontos, és mi az ami csak másnak. Mindig halogatom a saját magam hobbijaira fordított időt, mert még ezt, meg azt előbb meg kéne csinálni, aztán a kikapcsolódás sokszor elmarad. De ezen idén változtatok! :)
Köszi Via a gondolatébresztő cikkért! Most egyébként is gyötör a lelkifúr, hogy még meg sem terveztem igazán ezt az Újévet, mert vizsgaidőszak van, és minden úszik körülöttem. És oda fogok figyelni, hogy a feladatok szemmel tartása mellett magamra is szánjak egy kis időt…
Ez a cikk most nagyon betalált:) ép azon gondolkoztam, hogyan lehetne feltöltődni, úgy igazán, lelkiismeret furdalás nélkül.Lassan már 10 éve úgy érzem, hogy nincs életem, ÉN életem, és minden reggel fáradtan, fásultan ébredek fel folyamatosan csak kiszolgálok gyereket, férjet stb. és cserébe csak nagy ritkán kap az ember elismerést.
Ahogy írtad Via, a kikapcsolódáshoz nem árt ha van partner, család, aki támogat is valahol. Az 1-es személyi számot megmosolyogtam:) pasikkal élek együtt, kicsivel és naggyal:)ha én meg vagyok fázva és szarul vagyok, csak az a válasz miért nem öltöztél fel jobban, ha fordított a felállás, hőemelkedésnél is élet-halállal küzdenek:)
Néha úgy érzem, hogy a nők nincsenek jobb helyzetben, mint a szüfrazsettek idejében, sőt sokkal több területen kell helytállni.
Nem ártana eltanulni a pasiktól kis önzést -persze tisztelet a kivételnek:)
Végezetül bejelöltem magamnak jövő hétre 1 órás randit magammal, jól kihúzva sárga kijelölővel!:)
Nekünk egy oktatónk fejtette ki, hogy a férfiakat azért viseli meg minden jobban, mert bizonyított tény: a nőknek jobb az immunrendszerük (amiben még igaza is lehet). Szerintem a különbség ott van, hogy a nők többsége nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen, mert Őt már nem látja el senki :/
Adott oktató amúgy szerintem feminista, csak amásik oldalról: Ő a nőkre haragszik, mert utálja a rányomott standard férfiszerepeket. Addig még nem jutott el, hogy a rendszer rossz :)
Lehet. Sajnos nekem az immunrendszerem ellenem fordult, sm betegséget diagnosztizáltak, szerencsére jó ideje tünetmentes:)
Lehet egy kicsit feministán, és férfi gyűlölőként írhattam. Nem akartam! Nekik sem könnyű, tudom. Csak múltkor azon akadtam fent, hogy egy mesében is már ezt nyomják az ember fejébe, hogy kapott a kisfiú a mese szerint egy új markológépet, és a régi aki lány volt, ő addig volt az egyes markoló, na végül, sértődés ide vagy oda áttengette az egyes markoló nevet a fiúnak, és ő lett a kettes markoló, gondolom, a szerző sem ilyen célzattal írta:) de nekem közben ez is lejött a szövegből.
Szerintem normális esetben bármilyen női, férfi kapcsolatot nézünk, legyen az munkahelyi vagy magán, egymást kiegészítve kellene működni.
Nem jöttél le férfigyűlölőnek, nem azért írtam :D Annak idején ott fintorogtam, hogy ja, persze, a mienk erősebb… :)
Én is hasonló okokból nem szeretek egy sor gyerekkönyvetkönyvet, legtöbbször prüszkölésbe fulladt az estimese, azóta inkább cenzúrázok :)
Ez ugyanúgy a nők rendszerszintű elnyomásának hatása, csak még nem minden nagyokosnak esett le, hogy az a férfiakra is rossz hatással van, ha nőnek lenni, vagy nőies tulajdonságokkal rendelkezni ciki. Például tilos sírni, érzelmeket kimutatni, “gyengeséget” megmutatni. Helyette van “mindenténcsinálokakkorishabeledöglöm”, anyámasszonykatonája, rivalizálás, “üss vissza”, kényszeres erőfitogtatás, elfojtott érzelmek, aztán robbanás, szívroham, gyomorfekély.
Amint nem alsóbbrendű/másodrendű nőnek vagy “nőiesnek” lenni, ez a probléma is megoldódik. (Nem varázsütésre. Csak jó lenne.) Innen máris nem tűnik ellentmondásosnak a feminista férfi jelensége. :D Közös érdek, hogy ne rekesszünk ki senkit, és ne legyenek “egyenlőbbek” a társadalomban.
Sokáig úgy éltem, hogy legfontosabb az volt az életemben, hogy jól működjön a párkapcsolatom, és a baráti kapcsolataim. Ráébresztett az élet, hogy a többiek eltűnhetnek, hiába jó nekik velem. Mostanában úgy döntöttem, inkább leszek én is felszínesebb. Első az egészségem, mert ha az nincs, nem élek, ezen belül a jó alvás, jó tápanyag, jó levegő. Akkor mozgok ha kedvem van, és fontosnak érzem, és nem azért, mert ciki, ha nem járok valahova mozogni. Második a sikerességem, mert arra régen is figyeltem, és mostanában megcsappant, és teljes káoszt okozott bennem. Ezen kívül élni hagyni másokat, de már nem akarok energiát tenni szeretet-kapcsolatokba, de nem is használok ki. A siker hajszolása még üti az egészség-megőrzést, azon van még fejleszteni valóm, mert ha most nem sikerülne valami jól, vagy inkább feltöltődnék, akkor szeretem elhalogatni, de mások rávesznek, hogy jobb a félmunka, mint fél év múlva a munka, engem ez pedig zavar.
Kedves Via! Nagyon jó a cikk, biztosan hasznát veszem, ha ilyen időszakom lesz. Most azonban épp az ellenkezője van nálam, mivel munkanélküli vagyok, rengeteg az időm. Egy hónapja várom mikor hívnak be egy interjúra (eddig annyit tudok átjutottam az első rostán). Nagyon számítok arra, hogy megkapom ezt a munkát. Persze addig sem vagyok tétlen, mert éppen angol nyelvvizsgára készülök, sokat foglalkozom a háztartással, sütök-főzök, jógázok, ha éppen nem ilyen ramaty az idő heti 3x futok. Szóval lefoglalom magam. Ugyanakkor egyre inkább úgy érzem, nem jól osztom be a tevékenységeket, nem jók az arányok. Például nagyon szeretek sütni-főzni, de szeretnék kevesebb időt erre szánni. Nem kell nemet mondanom, csak hatékonyabbnak lennem, úgy érzem. Mivel nem sürget idő, ezért könnyen elnyújtom az időt egy-egy elfoglaltsággal. Kíváncsi lennék mi a véleményed erről? Előre is köszönöm!
Szerintem az is nem-mondás, ha időkereteket szabsz magadnak, hogy ne szöttyögd el az időt. Ha úgy érzed, hogy neked ez rossz, akkor kísérletezd ki, hogy hogyan lehetne jobb. :) Állítsd be az időzítőt, találj gyorsabb recepteket, vagy ne süss minden nap hobbiból, csak ha élelmezésileg is indokolt. Nem tudom, hogy nálad mi a szűk keresztmetszet, ahol elakad a dolog. Írd egy hétig minden nap, hogy mit csináltál (utólag, nem előre!!), mettől meddig, aztán láthatod, hol van holtidőszak, mire szántál többet, mint szerettél volna, utána pedig tudod módosítani.
Köszönöm szépen a választ! :)
Nagyon jó a cikk, Via!
Én a barátommal szoktam tervezni együttebédeléseket, amiről nem lehet késni, és amiket semmilyen sürgős munka miatt nem mondanék le – mindenféle statisztika várhat 30 percet és jó kimozdulni az irodából.
Egy kicsit más, de kapcsolódik: szeptemberben költöztem el otthonról, és egészen sokáig rosszul éreztem magam attól, hogy nincs olyan tisztaság, mint otthon. Fene se gondolta volna, hogy a száraz ruha nem ugrik be magától a szekrénybe… szóval egészen decemberig abban a hitben éltem, hogy én egyszerűen nem tudok takarítani és rendet rakni. Aztán feliratkoztam a rutinkiépítésedre, lesz ami lesz alapon, és jelentem, működik (pedig elég szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban. Viszont azóta kb. a kedvenceim a takarítós cikkeid. *Much ecet love*). KÖSZÖNÖM! ♥
Habár a rutinkiépítés alatt sem követtem az utasításaidat, nagyon sokat segített abban, hogy elkezdjem kikísérletezni a saját rutinomat, de rendesebb minden A kedvenc tippem tőled az időzítő volt, nagyon sok mindenre használom – 15 perc takarítás, 1 óra tanulás, 1 óra pihenés, nagyon szeretem. Tényleg sokkal jobban megy a koncentrálás ha tudom, hogy már csak x idő van hátra, és abba “kell” hagynom a dolgokat, és nincsenek a végtelen buzzfeed szünetek…
Szóval köszönöm! ♥
Csatlakoznék az előttem szólókhoz, ez most nagyon kellett. És még biztos sokszor kelleni is fog (pont mint a pihenés mellett érvelős cikked) köszönöm! <3
Épp most értem haza egy kimerítő és kiábrándító nap után, még épp időben hogy megszeretgessem a kislányom mielött elmegy aludni. Utána olvastam a cikket és kicsordult a könnyem, hogy milyen telitalálat. Kérdésem azért van: Mi van ha arra sem elég az idő, ami egyébként nekem fontos? Úgy értem tényleg fontos, már fennmaradt a sokadszori rostán….
Radikális leszek: te vagy a legfontosabb. Mert ha kiégsz, lebetegszel, túlhajtod magad, akkor hiába minden, bármilyen szépeket ígérnek, hogy majd jó lesz meg élvezni fogod…
Szóval ha éppen választani kell a teregetés, a mosatlan, vagy a józan eszed között, akkor húzz el aludni / jógázni / építőkockázni. Akkor is, ha ez látszólag “lustulás” vagy “önzés”. (Jaj de agyon vannak használva ezek a szavak, ráadásul rosszra mondják, olyanra, ami nem is lustulás meg nem is önzés.)
Ezt a videót meg sok szeretettel ajánlom minden anyukának, Jada csodálatos: https://www.youtube.com/watch?v=FQK9Ufr4yrY
Ó, a mosogatás ebben már nincs benne, azt a férjem megcsinálja. A teregetést is megcsinálja. Ebben most főleg egy extra hajtós munka időszak van benne, ami mellett nem jut idő a kislányomra, a kreatív dolgaimra, a normál háztartási rutinra, a tervezésre. A férjem bevonva, a háztartás maximalizmus rég elengedve, a család zokszó nélkül elvan a pirítós-bundás kenyér-melegszendvics tengelyen…csak a normál szeretett rutinjaim alól is kicsúszott a talaj.
Oké. Véges ez az extra hajtós időszak? Meddig tart? Látod a végét?
Bocs, hogy beleszólok, nem engem kérdeztél… :) De szerintem fontos, hogy lehetnek ilyen kivételes időszakok (pl. pár hét hajtás a munkában), amikor kicsit elcsúszhatnak az arányok, csak nem szabad, hogy állandóvá váljon ez az állapot. Szerintem attól rugalmas és jól működő a rendszer, hogy néha belefér a kicsit több munka–kicsit kevesebb pihenés, de ugyanúgy az ellenkezője is. És igyekszem nem stresszelni azon, ha épp egy kicsit megborul az egyensúly. Én mondjuk igyekeznék valami határidőt szabni, amikor megállok, és azt mondom: eddig pörögtem, most valaminek változnia kell, mert különben nem bírom tovább (és a családom sem). Ha a szemem előtt lebeg ez a “cél” (vagyis az, hogy nem tart örökké az extrém hajtás, mert megígértem magamnak), akkor könnyebben átvészelem a nehezebb időszakokat is. Nálam legalábbis működik így.
Na jó, sikerült leírnom azt, amit Via két mondatba sűrített. :D
Nem szólsz bele! :) Örülök, hogy írtál. Pont ezt akartam írni amúgy, ezért kérdeztem, hogy látja-e a végét. Ezek ideiglenes dolgok. Elmúlnak. Addig a túlélésre kell játszani, a legtöbb öngondoskodásra, ami belefér, aztán majd jön egy nyugisabb időszak, vagy ha nem jön magától, akkor tenni kell érte, ahogy írtad is. :)
Ahogy Via is írta, nem szólsz bele, illetve szólj bele bátran minden megoldás érdekel, ha privát lenne nem ide írom. :D
A munkának jelenleg nem látom a végét mert mindig újabb dolgok szakadnak rám. Tudom hogy ez elmúlik, mindig elmúlik, aztán könnyebb időszak jön, csak most valahogy túl régóta borulnaka terveim: Betegség decemberben, ez áthúzta a karácsonyi tervek nagy részét. Sebaj, gondoltam januárban pótolom erre most ez a munka őrület. Már nem tudom hányadszor nyomok rá az újratervezésre, és már ott tartok hogy tervezni sincs idő. De most kiblokkolom a péntek estét, megbeszélem a férjemmel hogy kösse le magát addig készítek nasit és egy kanna teát és leülök tervezni pihenést és minden mást. Végülis én nem tudom mi bajom mikor tudom mi a teendő. :)
Szia Londonlány!
Javasolnék Neked egy könyvet, ami a munkahelyi túlhajszoltságon is segít, a címe : Lényeglátás. Gyakorlatilag azt fejti ki, amit Via is írt a cikkben. Az írója Greg McKeown. Keress rá a neten, nekem nagyon bevált! :)
Kedves Stella, nagyon köszönöm, megnéztem, érdekesnek tűnik, elolvasom. Sok más emberrel beszélve úgy gondolom, hogy én nagyon szervezett és rendszerezett, kiegyensúlyozott életet élek, legalábbis mások mindig azzal jönnek, hogy bezzeg te milyen összeszedett vagy, bezzeg neked mindenre jut időd… Én meg csak nézek, hogy dehogy vagyok, dehogy jut. Én legalábbis úgy érzem, hogy lehetne még jobb, mindig van hová fejlődni, csak vigyázni kell, hogy ne lépjem át az önostorozás határát. Balance… Elolvasom a könyvet, köszönöm :)
Ha belül nem érzed az egyensúlyt, akkor tök mindegy, hogy kívülről látszik. És ez fordítva is igaz: ha valaki kaotikusnak látja az életedet, de neked jó, akkor jó.
Hogy vagy most, hogy érzed magad? Azért akarsz rendszerezett lenni, mert azt “illik”, vagy tényleg szükséged van rá?
Egyértelműen azért, mert tényleg szükségem van rá, úgy érzem jól magam, ha kézben tartom a dolgokat. És jelentős részben ez így is van, nemcsak rendszerezett akarok lenni, hanem annak is érzem magam és az is vagyok, és szerintem jól is csinálom. A gond akkor van, amikor kicsúszik a kezemből az irányítás – mivel a rendszer egyébként jól működik, ilyenkor is úgy látszik kívülről, hogy kézben tartom a dolgokat. De ez ahogy te is írod, mindegy, mert én ilyenkor belülről nem érzem jól magam, úgy érzem, hogy kiszalad a talaj a lábam alól. Túlságosan control freak vagyok tudom, de ettől még ott van az a belső késztetés, hogy kézben tartsam a dolgokat, akkor is, amikor épp rámborul az ég, akkor is, ha más ilyenkor is szupernőnek gondol engem. Nem akarok szuper nő lenni más szemében. Jól akarom érezni magam, vissza akarom kapni az irányítást. :)
Ez nagyon kellett, bár nemcsak most, hanem máskor is biztos szükségem lesz még rá.
Tavaly vettem meg először a slow calendart, ami szintén ugyanezt hirdeti: csinálj magadnak üres órákat amikor nem csinálsz semmit ( ott a január ilyen ‘semmittevős’ tematikus hónap volt) , és ha bűntudatod van akkor csak nézz rá a tömött naptáradra és rögtön el fog szállni.
Kedves Via!
Kedvenc cikkem lesz, tuti hogy még jópárszor elolvasom, és köszönöm!!!
Nagyon szívesen! ♥