Álmodni, tervezni jó, az pedig, amikor beteljesül valami, amiért régóta dolgoztál, a legcsodálatosabb. Kicsit olyan ez, mint a Tetrisben, amikor csak rakod, rakod a sorokat, de a jobb szélen egy oszlop még hiányzik, és akkor megjelenik felül a függőleges oszlop-elem, és már mindjárt beleér, már mindjárt… és akkor pakk pakk pakk, négy sorért egyszerre kapsz pontot. Na, nekem az elmúlt néhány évem volt a sorpakolás, már megjelent az oszlop, és nemsokára le is ér. Van olyan ijesztő, mint amennyire izgalmas. :)
Az online vállalkozás egyik nagy előnye, hogy bárhonnan lehet végezni — ez nálam a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem kell fix helyen lennem ahhoz, hogy írhassam a blogot, válaszolhassak e-mailekre, vagy tarthassak online tanfolyamot. A munkám ott van, ahol a számítógépem, a laptopom, vagy a telefonom. Egy stabil internet-kapcsolatra van csak szükségem, és máris felállt az “iroda” (ha van mellé egy tejeskávé is, azért az nem árt :) ). Így aztán az utóbbi években egyre többet ki is használtam a lehetőséget: posztoltam Magyarországról, Ausztriából, Görögországból, Spanyolországból és az Egyesült Királyságból is.
Ádámmal mindketten szeretjük a függetlenséget, szeretünk olyat csinálni, aminek értelmét látjuk, amiben jól érezzük magunkat. Számunkra akkor érdemes valamibe rengeteg munkát belefektetni, hogyha abból egy olyan életet tudunk kialakítani, ami mindkettőnket örömmel tölt el. Ahogy az elmúlt években egyre inkább felfedeztük a földrajzi helytől független munka előnyeit, és azt az inspirációt, amivel a környezetváltozás visszahat arra, amit csinálunk, egyre erősebben kezdett motoszkálni bennünk, hogy ezt tartósan is kipróbálhatnánk… :)
A dolog már készülődik egy ideje, de a családon és nagyon közeli barátokon kívül még senkivel nem beszéltünk róla, amíg nem fixáltuk le véglegesre. Most, hogy az összes darabka a helyére került, már bejelenthetem, hogy júliusban áthelyezzük a főhadiszállásunkat Budapestről Brightonba.
Hogy pontosan hol folytassuk az utunkat, hosszú folyamat eredménye volt. Mi ilyen megrágós emberek vagyunk — pláne, ha az életünk következő nagyobb szakasza múlik rajta, ezért előbb átrágjuk a dolgokat, aztán jöhet a padlógáz. :)
Először csak “haha, nézzük meg poénból, hogy mennyiért tudnánk ott élni“-szinten merült fel a dolog. Aztán ahogy egyre jobban megismertük, egyre komolyabban eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne, ha Brightonban élnénk, ebben a dél-angol tengerparti kisvárosban, ahova egyszer véletlenül keveredtünk el egy londoni utunk során, de aztán mindig vissza-visszatértünk. Azon kaptuk magunkat, hogy elkezdett hiányozni, amikor nem ott voltunk. Aztán addig-addig játszottunk a gondolattal, hogy a végén szervezés és konkrét akcióterv lett belőle, ami most ér az utolsó szakaszába.
Ez egy nagy esemény az én életemben is, és ennek kiterjesztéseként a blog életében is. Azt is tudom, hogy rengeteg kérdés van, ami ilyenkor rögtön felmerül. Ezért ebben a bejegyzésben egy ilyen “gyakran ismételt kérdések” stílusban leírok pár alapdolgot, amire már válaszoltunk a közeli barátoknak az elmúlt időszakban – sejtem, hogy hasonlók forognak most a te fejedben is. :)
Mit fogtok dolgozni? Feladod az eddigi életedet? Bezárod a blogot?
Épp ellenkezőleg! A helyzetünk speciális annyiban, hogy mi nem munkát keresni megyünk, hanem visszük magunkkal a sajátunkat, hiszen közös vállalkozásunk van, amit nagyon szeretünk, és eszünk ágában sincs mást csinálni. Nekem már évek óta ez a blog a főállásom, és ez nem is fog változni.
Így nekünk ez nem annyira tiszta lappal indulás, inkább egy jófajta “level-up”, a következő szint. Nem akartuk elengedni, amiért eddig dolgoztunk, ezért inkább azzal töltöttünk sok időt és abba fektettünk plusz energiát, hogy hogyan tudjuk folytatni, továbbgondolni, amit most csinálunk, ahelyett, hogy mindent nulláról kellene kezdenünk. Az online formátumban levő lehetőségeket kihasználva ez könnyebb volt, mintha kőfejtő lennék, de eleve ezért is merülhetett fel részünkről a költözés, hiszen az internetes vállalkozás nem köt röghöz.
Persze egy egész vállalkozás áthelyezése egyik országból a másikba nehezebb, hosszabb és bonyolultabb út, mintha “szerencsét próbálni” indultunk volna. Ennek a folyamatnak sokáig nem látszott a vége – sokan mondták is, hogy hagyjuk, adjuk fel, inkább költözzünk “holnap” és keressünk majd “valami munkát”, de számunkra csak a jelenlegi életünk folytatása volt az egyetlen elfogadható verzió. A folyamat végére érve már egyértelműen látszik: megérte, hogy így döntöttünk, és most boldogok vagyunk, hogy belevágtunk és kitartottunk.
Összefoglalva: folytatjuk, amit elkezdtünk, és amit most is csinálunk. Mindketten.
Akkor marad az urban:eve?
NANÁ!! :) Pont ez a gyönyörű az egészben. Lesz wifi, lesz laptop, ha kipakolunk, felállítom a PC-t is, és kész az új dolgozósarkom asztallal meg minden. Írom a cikkeket ugyanúgy, ahogy eddig, válaszolok a kommentekre, ahogy eddig, mennek tovább az online tanfolyamaim, ahogy eddig – maximum az fog feltűnni, hogy több sirály lesz a TILT-ekben. :)
És talán meglepő, de nem is lesznek nagy változások a blogon a költözéstől. Nem fogok sem “kiköltözős” blogot, sem “élet Angliában“, sem “bezzegotthon” blogot csinálni az urban:eve-ből – a blog szellemisége sem fog változni, és az alaptémái sem.
Emellett az biztos, hogy mivel a blog mindig is az én életem szűrőjén keresztül készült, valamilyen szinten biztos meg fog jelenni a cikkekben az új környezet és a rám gyakorolt hatása – hogy pontosan ez milyen formában nyilvánul meg, ezt most még nem tudom megjósolni. Talán több curryt főzök. :P
Biztos, hogy hatással lesz rám a költözés, egy csomó új helyzetben leszek, új hatások és élmények érnek, ez biztos, hogy le fog csapódni az írásaimon is, de a fejlődésnek eddig sem álltam az útjába. Az urban:eve az elmúlt nyolc évben is velem nőtt, most sem ígérhetek mást, mint hogy ez a természetes növekedés folytatódik a jövőben is. :) Például az új lakást be kell rendeznünk, szeretném kihasználni a helyi antik és second-hand boltokat, szóval ki tudja, még lehet, hogy több lakberendezős / DIY poszt lesz, ha ehhez lesz ihletem (amúgy is sokan kérték, hogy legyen több, most már lesz indok is rá). Apropó, lakás…
És hol fogtok lakni?
Egy mesebeli, varázslatos albérletben, amire már le is szerződtünk. Van saját kiskertje, aminek a kapujából egy zárt, privát parkba tudok kilépni, ami csak a lakóké. Meg van oldva a reggeli jógák helyszíne. :) A nappaliban téglakandalló, ami működik – isteni lesz télen. A helyi piac három perc sétára lesz, a konyhában pedig van mosogatógép, úgyhogy ez is támogatja, hogy finomakat főzzek, frissen. Nagyon várom, hogy mutathassak fotókat!!! :)
Ez volt egyébként a másik fontos szempont, hogy ne látatlanba érkezzünk meg a cuccokkal, ideiglenes helyen meghúzva magunkat, hanem már oda pakoljunk ki, ahol lakni fogunk a következő időszakban. Egy olyan környéken van a lakás, ahol már többször megfordultunk, megszerettük, és tudtuk, hogy jó lesz ott nekünk.
És mi lesz Gomezzel? Ő otthon marad?
Nyuszi nélkül sehova. Ebből sem engedtünk, soha nem is volt kérdés. A család tagja, családtagot pedig nem hagyunk hátra. Furgonnal költözünk, amit a szüleim fognak vezetni (köszi ♥), benne dobozban a kis motyónk (főleg könyvek :D), a kókuszrostos matrac (mert az kinn drágább, és szeretünk jól aludni :D), meg a nyuszi és a ketrece. Mivel EU-n belül utazunk, nem él a britek “külföldről érkező nyulakra” érvényes kötelező karantén-szabálya, és mivel nem ragadozó állat, nem is szigorúak a beengedésére vonatkozó szabályok, mint a kutyáknál, macskáknál és görényeknél.
A főbérlőnk rendkívül kedves, maga is állatbarát, természetesen tud Gomezről, és nem volt probléma, hogy ő is velünk jön! :)
Meddig maradtok? Örökre mentek? Visszajöttök?
Addig maradunk, ameddig jól érezzük magunkat. Ez most egy teljesen új fejezet az életünkben, és szeretnénk megtapasztalni, hogy mi sül ki belőle — előbb legyen meg az érzés, mint a gondolat. Ezt a költözést sem gondolatban döntöttük el, hanem volt egy pont, amikor mindketten úgy éreztük, hogy igen, most ezt szeretnénk. Pontosan emiatt nem is szeretnénk előre kikötni, hogy ez az időszak meddig tart majd — és éppen ezért hidakat sem égettünk fel, nincsenek elvágólagos lezárások. Nem tudom és nem is szeretném előre eldönteni, hogy hol fogunk élni 5 vagy 10 vagy 15 év múlva. Lehet, hogy még mindig Brightonban, lehet, hogy már megint Budapesten, és az is lehet, hogy egy harmadik helyen, amiről most még nem is tudok! :)
Miért pont Brighton?
- Tenger :) Nekem nem kell, hogy folyton bele lehessen menni (bár nyáron lehet fürdeni), elég, hogy nagy és kék és mozog. Még nem fogtam fel, hogy mellette fogok élni. (És nem érdekel, hogy fúj a szél, januárban is imádtam.) Nagyon szeretem a sirályok hangját, és várom, hogy mikor szarnak a fejemre, mert az az igazi helyi beavatás. :D
- Brighton olyan, mintha Stars Hollow-t kereszteznéd Woodstockkal és Barcelonával. Iszonyú jó hangulatú, toleráns és laza város – a hűvös és távolságtartó britekről szóló sztereotípiákat itt el kell felejteni. A világ minden tájáról és az élet minden területéről élnek itt emberek. Egymást érik a kulturális fesztiválok, sok a kis kézműves bolt, rengeteg a program. Kicsit dilinyósok és hippik, de engem pont ez vonz. :) Minden kor, világtáj, szubkultúra és életstílus képviselteti itt magát, és nem tudsz eléggé kívülálló lenni ahhoz, hogy kilógj.
- Brighton a kisvállalkozók egyik európai paradicsoma, rengeteg kis IT-garázscég, digitális vállalkozó és blogger él itt, ami miatt Silicon Beach-nek is szokták hívni a várost (van valami statisztika, hogy a helyi lakosok negyede kisvállalkozó, ami szerintem bárhol kiemelkedő szám). Már az eddigi látogatásaink alatt is szuper emberekkel sikerült megismerkednünk, tapasztalatot cserélnünk és inspirálódnunk – ezt szeretném folytatni.
- Vega paradicsom a legjobb vegetáriánus éttermekkel, és tökéletes kajáldákkal, a Michelin-ajánlott Terre á Terre-től kezdve a büféken át — oltáriakat tudunk enni, sok az egészséges opció (piac, rendes pékség normális kenyérrel, stb.), és nagyon jók a kávézók.
- Környezetbarát a város, nagyon odafigyelnek mindenre, ami fenntartható, és folyamatosan fejlesztenek azon, ami még nem tökéletes. Van például csomagolóanyag-mentes bolt (kimérve tudsz dolgokat venni), elektromosak a buszok, most kezdenek szélfarmot építeni a tengerbe, de a boltokban is megjelenik a bio-zöld szemlélet, mert igénylik és ki is használják a helyiek: sok a vintage üzlet, antikos, gluténmentes pékség, vegán cukrászda, kézműves boltok, és ezeket a helyiek előnyben is részesítik a nagy boltokkal szemben. Szívesen vásárolnak helyi termékeket, és inkább mennek a régi moziba, mint az új multiplexbe, mert csak. :)
- Nincs akkora tömeg és rohanás, mint Londonban. A kisvárosi hangulat csodálatos, és a tenger miatt teljesen le vannak lazulva, megy nagyon a chill és a kedvesség :) Amikor öt percet késtünk egy találkozóról, sűrű elnézéskérések közepette, a vendéglátónk legyintett és azt mondta, “Ja, már átálltatok brightoni időre”.
- A kisvárosi hangulat ellenére mivel pezseg a kulturális élet (színház, mozi, fesztiválok, koncertek), nem az a tipikus üdülőváros, ahol októbertől májusig csend van. A kisváros-lét viszont abban is megnyilvánul, hogy nem kell órákat utazni egy előadáshoz, vagy külön vonatra szállni egy koncertért, fél óra alatt gyalog is haza lehet menni az esti program után, amit Budapest belvárosában is nagyon szeretek.
- A Gatwick reptér fél óra vonattal. Budapest és a többi európai nagyváros (amiket az elmúlt években bevettek a barátaink) mind egy rövid repülőútra van. Utazni, látogatni könnyű — akár mi megyünk, akár hozzánk jönnek. A legtöbb barátunk már nem Budapesten él, így már egy ideje nem találkoztunk túl gyakran amúgy sem, talán ez még sűrűbb is lesz most, hogy van normális vendégszobánk. :)
- London egy óra vonattal –– ha “fel akarunk menni a nagyvárosba”, akkor elég közel van. De ha ki akarunk maradni az őrületből, akkor elég messze van. :)
- Alacsonyak a házak, ezért látszik az ég és sok a fény. Sok a zöld és a természet: közparkok, sétálóutcák, bicikliutak. Közvetlenül északra van a hatalmas South Downs nemzeti park, ami nagyon jó kirándulóhely, és amitől folyamatosan jön a friss a levegő (meg persze a tengertől is).
- Mivel összeadva már majdnem egy hónapot töltöttünk Brightonban az elmúlt években, ismerjük annyira, hogy ne legyen teljesen meglepetés és új az ottani élet. Vannak kedvenc helyeink, oda kötő emlékek és élmények, és mivel azt vettem észre, hogy nekem az ilyenek segítenek a gyökéreresztésben. Bízom benne, hogy ha lesznek is nehezebb időszakok (tuti lesznek), azért nem olyan lesz, mintha egy teljesen idegen helyre érkeznék egy olyan országba, ahol még sosem jártunk. A nyelvet beszéljük, a kultúrát ismerjük és fogyasztjuk gyerekkorunk óta (Monty Pythontól a Doctor Who-ig), nem vagyunk totál kívülállók. Azért a lengyelboltba el fogok járni tejfölért. :)
Akinek eddig beszéltem róla, mindig megkérdezte, hogy engem fizetnek-e azért, hogy így el tudom adni Brightont. :D De nem, csak tényleg lelkes vagyok, és nagyon beleszerettünk. Várom, hogy megnézzük, milyen ott élni. (Amikor helyieket erről kérdeztünk, mind azt mondták, hogy imádják, és hogy mi is imádni fogjuk. Legyen igazuk. ♥)
Szóval ez vár most ránk, nagyon tartalmas nyár lesz. Dobozolunk, pakolunk, aztán jöhet a kétnapos road trip, és pont a 31. születésnapomon fogunk megérkezni – nem direkt szerveztem így, becsszó, de mókás, hogy pont így jön ki. :) Utána kipakolunk, bútorokat szerzünk be, és jöhet és az új lakással járó mindenféle adminisztráció (TAJ szám, víz, gáz, internet, satöbbi satöbbi) — izgalmas lesz! A netet mihamarabb be kell kötni. ;)
De addig is…
Találkozzunk!
Ha a fentiek alapján most az jut eszedbe, hogy “Ú, most még nagyon találkoznék a Viával személyesen, amíg lehet”, vagy hogy “Á, még nem dedikáltattam az Ennél zöldebbet!”, akkor az a jó hírem, hogy júniusban Budapesten és Szombathelyen is tartok még 1-1 magyarországi olvasótalálkozót.
Ezekre az alkalmakra én egyáltalán nem “búcsúbuliként” tekintek, hiszen a blog szempontjából lényegében nem megyek sehova — eddig is főként a neten voltam és ott értekeztünk, és ezután is így lesz. :) Nem lesz semmi előadás meg téma egyik találkozón sem, egyszerűen megadott helyen fogok ülni megadott időben, és aki odajön, azzal beszélgetek — teljesen kötetlenül. :) Gyere te is, vagy legfeljebb egyedül ücsörgök! :D
És akkor se búsulj, ha nem tudsz eljönni — ezután is ugyanúgy fogok kommentelni, e-mailekre válaszolni, Google Hangoutson bejelentkezni, ahogy eddig. Nem a világ végére megyek, nem leszek remete, biztosan lesznek a jövőben is budapesti találkozók (nem mintha eddig olyan rendszeresen lettek volna :) ). De lehet, hogy most majd lesz brightoni is, meg egy második londoni… ;)
Nekem ez most egy nagyon pozitív dolog az életemben, úgyhogy köszönöm, hogy velem vagytok, és hogy megoszthattam ezt veletek. ♥ Hogy is szoktuk? A végtelenbe és tovább!
Köszönöm a választ, és várom/várjuk a további beszámolókat :)
Szia Via!
Örülök Nektek, és annak meg még inkább, hogy mostanra milyen szépen elkezdtétek belakni az új helyet. Jöhetnek a lakberendezési inspirációk! :)
Tök jól összefoglaltad az egész folyamatot, hogy ami nekünk egy hirtelen váltásnak tűnik, arra Ti mennyit készültetek. Ami engem érdekelne, az mindennek az anyagi része, és az ehhez kapcsolódó tippek, tanácsok. Hogy lehet egy ilyen kaliberű váltásra felkészülni – pénzügyileg? Mikor mondhatja azt az ember, hogy készen áll, és biztonságban érzi magát akkor is, ha nem minden a terv szerint alakul később? Nyilván, ha az ember szintet lép, bármilyen értelemben is, utána nem szívesen adja alább, és ha jól sejtem, ismerve az angol bérleti díjakat és az árakat, ehhez komoly felkészülés kellett részetekről. Örülnék neki, ha annyi konkrétummal, ami nem csak rátok tartozik, megosztanád velünk, hogy mit hogyan érdemes ilyenkor, illetve hogy ti hogy csináltátok, miket gondoltatok át, stb., nagyon hasznos lenne. Én magam is építgetem a B vonatomat, szóval a magán és a céges megfontolások egyaránt érdekesek volnának egy olyan embertől, aki tudja is, miről beszél :)
Have fun és Bright-on! :)
Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerül az itteni élet olyan szinten, ahogy mi szeretnénk élni (tehát nem úgy, hogy másokkal osztozunk egy lakáson, vagy visszalépés van bármilyen szinten – kisebb, sötétebb, borzasztóbb lakás szóba se jöhetett). Utána kiszámoltuk erre a pénzügyi tervet, pesszimistán számolva a növekedést, és kitűztük, hogy ezt mikorra reális elérni. És amikor már termeltünk annyit, láttuk, hogy menni fog, és elkezdtük konkretizálni, hogy akkor pontosan melyik naptól is kell a furgon. :) Ez nagyjából a konkrét költözés előtt fél évvel már látszott. De addig, amíg alá nem írtuk a lakást, bármi borulhatott bármikor, azért is nem szóltam előbb a költözésről, mert bármi közbejön, több hónapos csúszások is lehettek a dologban, kár volt bárkit spannolni, hogy “jaj, nemsokára elmentek” – aztán még maradok egy évet. :D Viszont amint megvolt a lakás, tudtuk, hogy oké, ez most már 100%, és akkor gyorsan ki is tettem a posztot. :) Amúgy aki kisbabát tervez, hasonlóképpen érezhet – amikor mindennek stimmelnie kell, még a szurkoló, drukkoló “na, sikerült? megvan már?” kérdések is bosszantóak, frusztrálóak tudnak lenni, ezért is nem akartam a terv ebihal-fázisánál nagyvilággá kürtölni, csak amikor már tuti-tuti volt, hogy úgy megy minden, ahogy szeretnénk. Ez amúgy sokat segített, javaslom mindenkinek, aki bármilyen nagy váltásra vagy álommegvalósításra készül, csak annak mondja el, akiben nagyon bízik, akivel tud rajta őszintén agonizálni – és így el lehet kerülni azt is, hogy amikor épp tök bizonyatalan minden, és kétségeid vannak, akkor valami okostojás beszóljon egy olyat, hogy “úgyse fog sikerülni, adjátok fel” – így is volt ilyen, pedig tényleg nem tetováltuk a homlokunkra. Nem hiányzott több a lehúzósokból. :D Nyugodtan higgyék csak azt, hogy ez egy csapásra, tök egyszerűen történt, csak úgy, mert erősen gondoltunk rá. :)
De majd erről is írunk egy közös beszámolót külön. :)
Hát ez nagyon inspiráló, a legjobbakat kívánom nektek! :)
Köszönjük! :)
Rögtön eszembe jutottatok, mikor meghallottam a hírt. Drukkolok nektek, hogy minél jobb megoldást találjatok erre a helyzetre. Engem pillanatnyilag nem érint közvetlenül a dolog, de máson se jár az eszem tegnap óta.
Köszi. <3
Az biztos, hogy egy pár jó évünk még lesz, aztán hosszútávon meglátjuk, mi sül ki belőle. Ma van a London Pride, most nagyon kell szeretet meg összefogás meg béke. Kicsit remélem, gyógyítják a tegnapi pofont ezek a megmozdulások.
Hát ez a hír bizony a legrosszabbkor jött. Úgy látom, nemcsak én vagyok az egyetlen, akinek rögtön a te költözésed jutott az eszébe róla. Örülök, hogy nem veszítetted el a hidegvéredet. Végül is, ha nem lépnek ki a gazdasági közösségből, akkor kapsz két évet odakint, aztán ha nagyon rossz a helyzet, átmehetnétek Franciaországba vagy Olaszországba egy időre, mert szívesen olvasnám az onnan írott posztjaidat a helyi sajátosságokról. :-)
Ők épp most akarnak szintén saját referendumot. Itt az egész EU borulhat, ha vérszemet kapnak…
Izgalmas időket élünk, az biztos, de pont ilyenkor a legkreatívabbak az emberek a túlélés érdekében.
Jó lenne már egy kicsit élni és nem túlélni, azt hittem, a XX. század ezt megtanította, de úgy látszik, egyesek amnéziásak. Na mindegy. Evés, alvás, még alvás, még evés, aztán jöhetnek a B meg C meg Zs tervek.
Egy kérdés…ha minden igaz, és az UK tényleg otthagyja az EU-t, ez titeket, mint online vállalkozókat Brightonban mennyire befolyásol? :-s Sok sikert kívánok, remlem, hogy ez nem akadályozza meg a terveiteket.
Még nem tudjuk, reméljük, nem befolyásol sokat. Nagyon stresszelünk most, ez nem hiányzott, de a terveken nem változtat, csak plusz nehezítés. Brighton 70%-ban a maradásra szavazott, egyébként is toleráns és liberális város, biztos, hogy a helyszínen nem lesznek atrocitások. Most iszom a helyi képviselő, Caroline Lucas szavait, aki egy tündér (és az egyetlen zöldpárti parlamenti képviselő egyébként), nagyon optimista, nyugodt nyilatkozatai vannak, erre van szükségem, hogy lássam, hogy nincs “mindmeghalunk” világvége. De ez akkor is marhára ijesztő. Hogy így fel lehet spannolni a gyűlölettel embereket…
Még nem tudjuk, reméljük, nem befolyásol sokat. Nagyon stresszelünk most, ez nem hiányzott, de a terveken nem változtat, csak plusz nehezítés. Brighton 70%-ban a maradásra szavazott, egyébként is toleráns és liberális város, biztos, hogy a helyszínen nem lesznek atrocitások. Most iszom a helyi képviselő, Caroline Lucas szavait, aki egy tündér (és az egyetlen zöldpárti parlamenti képviselő egyébként), nagyon optimista, nyugodt nyilatkozatai vannak, erre van szükségem, hogy lássam, hogy nincs “mindmeghalunk” világvége. De ez akkor is marhára ijesztő. Hogy így fel lehet spannolni a gyűlölettel embereket…
A munkavállalás, vállalkozás szabadsága uniós alapelv, így ez rájuk már nem fog vonatkozni. Ha csak saját alapelvvé nem válik, de épp emiatt akartak többek közt kilépni. Húúúú, mi lesz itt:-((((
Igen, de a gazdasági közösségből nem lépnek ki, abban pedig ugyanez van – szabad mozgás, szabad piac. Ami ijesztőbb, hogy azzal kampányoltak a kilépősök, hogy de jó lesz, mert nem kell majd betartani az emberjogi egyezményt! …
Eddig az összes kampánycuccot, amire hivatkoztak, hogy majd milyen jó lesz, ha kilépnek, már megcáfolták. Nem lesz kevesebb a bevándorló, és nem költik a “fölös” pénzt az egészségügyre, mint ígérték. És még csak pár óra telt el. És pár óra alatt annyit vesztettek a gazdaságból, mint amennyit negyven év alatt befizettek az EU-ba. Szóval… szopóág.
De még minimum két évig EU tagok, utána kezdődik az évtizedes tárgyalás. Nem zárják le a határokat holnap.
Én most jöttem rá, hogy láttam egy filmet, amiben a kinti jelenetek nagy részét Brightonban forgatták :D “ifjabb koromban” :)) nagyon szerettem azt a filmet, csomószor megnéztem (Angus, thongs and the perfect snogging). Hangulatos városnak tűnik… :)
De kis lökött film! :D Tényleg ott forgatták.
Hűha, ez aztán nagy hír és nagy kaland! Nagyon izgalmas, és a lelkesedésed teljesen átjött a posztban, engem is belelkesítettél, hogy ruccanjunk el Brightonba és nézzük meg magunknak milyen szuper egy hely lehet (Angliában, Londonban már többször voltam, de Brightonban még sosem, most engem is fellelkesítettél, hogy a közeljövőben egy hosszú hétvégés kiruccanásra látogassunk ki :-)
Kívánom, hogy legyen jó, az garantált. hogy élménydús és emlékezetes egy kaland lesz!
ui: Én is nagyon örülnék neki ha írnátok egy “vállakozás áthelyezős külföldre költözést szervezős” posztot (illetve engem nagyon érdekelne egy olyan poszt is, hogy Magyarországon hogy fogtatok neki a vállalkozásnak)! Sok sikert és izgatottan várom majd a Brightoni életről való beszámolókat és fotókat, eddig amit láttam az felüdítő volt! :-D
Via, én is gratulálok!
Vicces, de én is azt hittem elsőre, hogy új lakásba vagy új kerületbe költöztök. Különösen az erkélyes posztod után… :D
De ez szuper! Jól átragadt a lelkesedésed, emlékszem én is erre az időszakra költözés előtt.
Mi is külföldön élünk, egy kicsit keletebbre és jóval északabbra, Norvégiában. Nagyon szeretjük, mi eléggé skandináv-mániások vagyunk. Mondjuk, hiányzik Budapest kulturális nyüzsgése, ilyenkor eszembe jut, hogy milyen jó lenne a Trafó egy-egy előadását megnézni vagy most hétvégen is szívesen bogarásztam volna a könyvek köztt, ahol szinte biztos, hogy ismerősbe botlom. Cserében viszont elképesztő gyönyörű helyen vagyunk, ami ilyenkor, nyár elején a legszebb. Egy kicsit irigy vagyok, hogy ti Brightonban töltitek a nyarat, mi az iskola miatt kötve vagyunk, hogy mikor megyünk Magyarországra, és pont a negyven fokban szoktunk.
Ez a más országban, más kultúrában eltöltött időszak jó nagy önismereti utazás, mert az ember mindent intenzívebben él meg, mint egy telejsen megszokott környezetben. Meg vannak nehéz helyzetek, meg nagyon nehéz helyzetek, amikor az ember úgy érzi, jobb lenne otthon vagy amikor bizonyos helyzetekre nincsenek még meg a “megoldókulcsaink”. De vállaltuk és eddig úgy érezzük, hogy remek döntés volt. Meg most már nem az van, hogy az ember disszidál, és évekig haza sem mehet. A magyar kultúrát meg így is szemmel tartjuk, örülünk a sikereknek, dühöngünk a bénaságokon, hibákon. De közben meg részei vagyun egy olyan kultúrának is, ami sok mindenben valahol boldogabbá tudja tenni az embereket.
Mi sem menekültünk, nem anyagiak miatt jöttünk. Egyszerűen ez volt a vágyunk.
Szóval…
Ézezzétek ti is magatokat nagyon jól!
KALANDRA FEL!
Szia Via!
Mikor megláttam, hogy költöztök, először azt hittem egy új lakásba:)) Aztán láttam, hogy Brighton, wow! Őszintén szólva igencsak elfogott a sárga irigység, mivel én is többször voltam már ott és már legelső alkalommal úgy éreztem, hogy én csakis ott akarok élni, sehol máshol:)) Viszont az élet úgy hozta, hogy többszöri próbálkozásomra se jött össze a dolog, és egy idő után arra gondoltam, hogy talán ez mégsem az én utam, de még mindig érzek valami hiányérzetet. Honnan tudhatom, hogy valami tényleg az én utam, vagy hogy mikor kell elengednem valamit?
Egyébként nagyon örülök nektek, és remélem (vagyis biztos vagyok benne!!), hogy jól fogjátok ott magatokat érezni:)
Hát új lakásba is… :)))
Akkor kell elengedned, ha már a nehézségekre azt mondod, hogy nem éri meg, ennyit nem ér még ez sem. Mert nehézségek mindig lesznek, de csak te tudhatod, hogy még ennek ellenére is úgy érzed, hogy az álomért való munka nem felőröl, hanem ad hozzád, és bevállalod még így is. Vagy azt mondod, hogy kösz, ilyen áron nem kell. Ez a határ mindenkinél máshol van. :)
Köszi, ez új megvilágítás, most lesz mint eltöprengenem..:)
Csak most olvastam a nagy hírt, most tudok “hozzákotyogni” :)
Alapvetően az én életembe/értékrendembe sem fér bele a külföldre költözés. Ide születtem, itt akarok (és szerencsére tudok) boldogulni. Másrészt (és ez fontosabb, mint a fene nagy patriotizmus) nekem az a család, ahonnan jöttem, ugyanolyan fontos, mint az a család, amit én alapítottam. Magyarul a szüleimmel, testvéremmel ugyanúgy igénylem a gyakori (szinte napi) igazi, hús-vér találkozást/sírást/nevetést, mint a férjemmel, gyerekemmel.Én így vagyok boldog, hogy fizikailag is “egy csomóban” vagyunk.
De ez nem ítélkezés Via döntése felett! A boldogság kereséséhez és megtalálásához mindenkinek joga van!
Sok-sok sikert és alakuljon minden úgy, ahogy szeretnétek!
még egy gyakorlati kérdés, ami nem volt benne a “FAQ”-ban: ti azért gyakran betegeskedtek Ádámmal és ha jól emlékszem itthon jó, megbízható orvosaitok vannak/voltak. erre mi a megoldásotok kint?
(ja még az jutott eszembe mikor olvastam, h 31 leszel és kalandra vágytok, h szülj egy gyereket, na az kaland :D ez csak vicc, meg ne lincseljetek, természetesen mindenki akkor és oda szül ahova akar!)
Köszi az aggódást! :) Természetesen ennek is utánanéztünk. Kinn nagyon jó orvosok vannak (például kapásból magyar endokrinológus már több van a Királyságban mint Magyarországon), ez nem lesz probléma. Fejlett és korszerű az egészségügy, lesz kinti TAJszámunk, kinti háziorvos, minden. Az asztmánknak pedig keresve se találnánk jobb helyet, mint egy tiszta, zöldpárti, környezetbarát várost beékelve a tenger és egy nemzeti park közé… :) A budapesti szmog rátesz pár lapáttal a tüneteinkre, jó lesz hátrahagyni. :)
A “család feloszlása”, fizikailag nem egy kupacban élése számunkra nem lesz új vagy ismeretlen. Ez olyan családoknál, ahol a gyerekek az egyetem miatt is már másik városba költöztek, nem újdonság. Nem is ismerek olyan nem budapesti családot, ahol mindenki egy kupacban él. Minimum az ország különböző pontjain dolgoznak / tanulnak a gyerekek, és természetesen az is előfordul, hogy Európa más országaiba széledtek szét. Abban a körben, ahol én nőttem fel, legkésőbb az érettségi után elköltöznek otthonról a fiatalok a továbbtanulás (és/vagy a munkalehetőségek) miatt, de aki kisebb faluban született, annak már a gimnázium előtt elkezdődik a félig önálló élete, hiszen kollégiumba kell mennie már ahhoz is, hogy gimibe járhasson. Így aztán simán előfordulhat, hogy más helyen élnek a nagyszülők, a szülők, és a gyerekek, hiszen benne van a pakliban, hogy már a szülők is különböző városokból származnak, fiatalként az iskolában találkoztak, és nem valamelyikük szülővárosába mennek vissza letelepedni, hanem mondjuk egy harmadik városba. Ilyen sztorit is ismerek. :) Nekik aztán igazi logisztika összeszervezni egy családi szülinapot vagy bármilyen összeröffenést, hiszen nem csak átsétálnak egymáshoz a szomszédból.
A szüleimmel lassan 12 éve nem találkozom napi szinten, hiszen több száz kilométerre élünk egymástól – igen, földrajzilag ugyanabban az országban, de a lényegen nem változtat. Havonta, kéthavonta találkozunk személyesen, és a távolabbi rokonsággal évente maximum egyszer vagy kétszer ülünk össze fizikailag, hiszen mindenki másfele él – van, aki az országon belül, van, aki már évek óta más országokban. Ettől még a kapcsolatunk valódi és mély, és megoldottuk eddig is. :) Eddig a szüleimmel több mint 3 órát kellett utazni egymáshoz, vonattal vagy autóval. Ezután kevesebb mint három órát kell majd utazni, repülővel. Hiába több a kilométer, a menetidő kevesebb vagy nagyjából ugyanannyi. :)
A testvérem 2 éve él Skóciában a férjével, hozzá is közelebb leszek, mint eddig.
Ezek nem áthidalhatatlan problémák nekünk! :) Nincsenek lemondások, sőt. Ahogy írtam, ez mindenképpen egy minőségi szintlépés, nagyon sok tekintetben. Szóval jó lesz, várjuk, örülünk. :)
Na, az tök jó, h a jó orvosok is le vannak fixálva! :) Így még nyugodtabban vághattok neki az új kalandnak.
Az kimaradt nekem, h tényleg, ti már tizenéve külön éltek a primer családotoktól, ebben nem lesz akkor változás érzelmileg. Igen, én is azt tapasztalom, h mi ebben elég kivételesek vagyunk, hogy már három részre osztódott a család (szüleim ,testvérem családja és az enyém), és egy kerületben, egymástól 5 percre lakunk és eszünk ágában sincs ennél távolabb menni egymástól. :) Imádom, h naponta hol itt-hol ott gyűlik össze a család, vagy csak úgy, vagy grillezni, akármi. Az unokatesók tesókként nőnek fel egymás mellett, a nagyszülők szoros kapcsolatban az unokákkal, nem a “karácsonykor hozzádvágok egy plüssmackót”-feeling. Meg persze h bármikor tudunk egymás segítségére sietni. Nekem így “kerek”. Kívánom, h nektek pedig Brighton-ban legyen kerek, vagy még kerekebb, ha már eddig is az volt :D
Hidd el, azért a nagyszülőknek nem kell öt percre élnie ahhoz, hogy közeli kapcsolatban legyenek az unokákkal. Én az anyai mamámtól több, mint 500 kilométerre éltem, de szorosabb kapcsolatom volt vele, mint bárki más rokonnal a szüleimen kívül. :) Pedig akkor még nem volt se internet, se Skype, se semmi. Szóval ez nem ilyen fekete-fehér történet, hogy “közel = szoros”, “távol = elhidegült”. Van ilyen is, olyan is, meg mindenféle mix is! :) Meg lehet oldani, a szeretet nem a genetikán vagy a földrajzi távolságon múlik.
Jaj, nagyon örülök nektek! Milyen jó összhang van köztetek! :) Haha, azt hiszem, elég menő nyaralj otthon – kalandjaitok lesznek. :D Alig várom a költözős és lakberendezős cikkeket, mert a barátommal ősszel tervezünk összeköltözni egy kis lakásba, Budapesten. Isteni lesz a kollégium után. És szeretném elmondani, hogy három éve azért mertem felköltözni Pestre, mert te olyan lelkesen szeretted és mutattad be a várost, látatlanban is megszerettem. Azelőtt nagyon féltem tőle, de ma már imádom! Szóval tuti, hogy mások is erőt merítenek a példátokból, és meg mernek hozni egy ilyen nagy döntést. Csodás lesz Brighton nektek , gratulálok! :)
Igen, a “nyaralj otthon” projekt most egy darabig meg van oldva! :) Örülök, hogy megszeretted Budapestet! Brighton olyan, mint az ötödik kerület kávézós-WAMPos-gasztrós részének, a Művészetek Völgyének, a Critical Massnak, a Pride-nak meg a Szigetnek a szerelemgyereke. :)))
Kedves Via!
Örülök a hírnek, gratulálok Nektek a nagy lépéshez! :)
Tetszik, hogy mindig arra inspirálod az embereket, hogy jobbak legyenek, merjenek hinni magukban – akár direkt tanácsok, akár személyes élmények által.
Ez a történet is arra ösztönöz, hogy találjam meg én is a saját “Brightonomat” – dolgozom rajta, hogy előbb-utóbb sikerüljön.
P.S.: A múltkori olvasótalálkozó óta csak kitaláltam egy nevet, hogy tudjak nem-csak-zugolvasni. ;)
(A lángoló kalandmanókkal mi lett azóta?)
A lángoló kalandmanók élnek és kalandoznak! :) http://www.hellokaland.hu
Szia Via, évek óta olvaslak, annak ellenére, hogy nagyon kevés az átfedés az érdeklődési körünkben :), és most azért regisztráltam, hogy megírhassam, minden jót kívánok, érezd magad nagyon jól az új helyen!
Nagyon köszi! :)
Kedves Via! Tudom, hogy nincs szükséged visszaigazolásra, hogy helyesen döntöttetek. Szerintem minden döntés helyes, ha az jó az embernek. De muszály leírnom: számomra ez a hír teljesen beleillik a Rólad alkotott képbe, a legjobb értelemben. Eddig is hitelesnek tartottalak, és hogy ezt a döntést hoztátok, majd részletekbe menőkig megszerveztétek a dolgot, hogy elérjétek a célotokat, és lám teljesülni látszik a nagy álom, … hát azon kívül hogy gratulálok, szívből örülök, hogy ilyen szuper csapatot alkottok Ádámmal. Nagyszerű ez a tettrekészség, merjünk álmodni, majd megcsináljuk. Igazi példakép vagy. Tényleg. És tényleg minden egybevág a blogon olvasottakal, azzal, ahogy az élethez hozzáállsz. Nekem nem Brighton a nagy dolog, hanem az okozott nagy örömöt, hogy milyen szuper módon álltatok az ügy mellé, hogy megvalósuljon. Ez itt a lényeg, a helyszín meg szinte mellékes, költözhettetek volna Zalába is, ha épp az lett volna jó. A cikket olvasva esett le, hogy te jó ég, hiszen mennyit írtál már erről. A cikkek jó részében benne volt már a költözés, akár évekkel visszamenőleg is. Persze nem pont a költözés témája, hanem a döntéshozatal felelőssége… Az önazonosság kérdése, a hiteles döntések, stb… Úgyis érted. örülök hogy olvasom a blogodat, sok sikert kívánok Nektek!
Nagyon-nagyon köszönjük! ^_^
Szia Via!
Rég nem kommenteltem, erre a bejegyzésre jött a belső késztetés, hogy megtegyem. Három dolog jutott eszembe.
Egy: elsőre én is hirtelen csalódáshoz hasonló érzést éreztem, olyan értelemben, mint amikor egy barátod messzire megy és jajj most mi lesz – önsajnálat ON :) Pedig mi nem vagyunk barátok, soha nem is láttuk egymást, csak néha váltottunk pár kommentet meg e-mailt. De ebből is látszik, hogy része vagy a mindennapjaimnak.
Kettő: rögtön ezt követően rájöttem, hogy hiszen nem személy szerint vagy része a mindennapjaimnak, mint itt a legtöbbünknek, hanem a blogodon keresztül, a kommenteken keresztül, az inspiráción keresztül, a tanfolyamon keresztül, és ha egyébként nem meséled el, hogy mi történik, valószínűleg sokunknak ki sem derül hosszú ideig, hogy egyáltalán történt valami. Arra én is kiváncsi leszek, hogy hogyan fejlődik majd veled a blog, ahogy érnek majd az angol hatások, de ez ki fog derülni, tényleg. A mindennapjaimnak így is része maradsz, mármint ha én úgy akarom, mert ha te írsz, csak rajtam múlik, hogy olvassam.
Három: Ez talán kicsit vicces, de írtál régen egy bejegyzést, amiben az szerepelt, hogy bárcsak az lenne a legnagyobb gondod, hogy hazaviszed a tengerparti homokot a lábadon. Ez bennem nagyon megragadt akkor, itt van: https://www.urban-eve.hu/2011/05/22/nyari-instant-labzuhany/ Nos, Brighton-nál nem homokos a tenger, de gondolom az összefüggést senkinek nem kell magyarázni. Hát sikerült Via, gondoltad volna akkor?!! Meg is zónázhatod! :) Örülök a boldogságotoknak, legyen olyan, amilyennek ti szeretnétek, amíg írsz róla, én olvasom :)
Köszönöm!! :)
Igen, tök jó, hogy ezek így körbeérnek, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy nem “majd ha nyugdíjas leszek” álom lesz tenger mellett élni (bár szerintem bíztam benne mindig, és afelé dolgoztam, hogy ne kelljen még évtizedeket várnom rá!).
A zónázás izgalmas lesz, újra kell alakítanom majd az egészet nyilván, mert a lakás is nagyobb, és van előkert meg hátsókert is, majd szerintem írok erről egy külön cikket, hogy hogyan követtem el. A helyiségek is máshogy vannak, ugye a mosógép a konyhában van, mint a briteknél általában, nálam a fürdő kicsi lesz (zuhanyzó + wc + mosdó), a szennyestartó átköltözik a hálóba, teregetni a vendégszobában vagy a kertben fogok, szóval variálódnak a funkciók. De majd kifundálom. :)
Nekem is megfordult a fejemben, hogy ha nem szólok, akkor lehet, hogy le se esik senkinek, hogy mi van. De ezt nem akartam, egyrészt hogy az olvasótalálkozókra tényleg el tudjon jönni, aki akar, és ne utólag derüljön ki, hogy “ja, most egy darabig ez volt az utolsó budapesti, bocsika”.
Aztán meg technikai okokból is jó, ha tudtok róla: lehet, hogy hetekig net nélkül leszek (jaj nagyon bonyolult bekötni, Románia és Magyarország is fejlettebb net-ügyben, mint a britek!!). Ha tudjátok, hogy mi van, egyszerűbb, hogy ne rémüljön meg senki, ha kicsit csönd lesz (bár már találtam egy gyors nettel rendelkező fagyizót, majd néha szerintem oda betelepszem a laptopommal abban az időszakban is).
Ádámmal már gondolkodunk azon, hogy lehet, hogy egy közösen jegyzett posztban megírjuk, hogy mi volt a “kiköltöztetjük a céget” masterplan, a sorrend meg minden, mert tényleg nagyon bonyolult volt, de nekünk is sokat segített volna, ha látunk rá egy jól működő keretrendszert. Gyakorlatilag minden ismerősünk, aki külföldre költözött az elmúlt években (a barátaink többsége) a “hát, majd keresek valami munkát // kaptam állást egy kinti cégtől”-utat követte, úgyhogy gyakorlatban nem tudtak ezügyben sokat segíteni. Az álláskeresős témában cserébe én sem vagyok jártas, de a mi módszerünkről mesélni. :)
Én 2002-ben éltem Londonban egy évet, itthon már hasított az optikai kábel (igaz, horror áron), ott meg még betárcsázós net volt :) Nem akartam elhinni. :) Londonban a könyvtárakban volt vállalható internet, mondjuk Brighton-ban nem tudom, hogy mi újság ezügyben. Meg sok idő is eltelt azóta.
A zónázás reloaded-on én is átestem, amikor kertes házba költöztünk, egész más kihívások, de jó móka, főleg ha nem vagy sohaegyszálgaznemnőhetakertben típus, vagy ha a pittypang és a pipacs szerinted nem gaz :D Bár csodálkoznék, miért pont ebben esnél túlzásokba.
Szerintem egy ilyen poszt nagyon hasznos lenne, valahogy a legtöbb embernek ez nagyon misztikus dolog, már eleve a cég, és tényleg bonyolult, jó lenne róla egy érthető nyelven íródott összefoglaló, majd ha úgy érzitek, hogy tudtok-akartok rá időt keríteni.
Brighton ilyen szempontból is ideális nekünk, mert a sok vállalkozó (nagy részük digitális!) miatt jobb a nethálózat, és van is egy privát emberkénk, aki behúzza nekünk a fibre kábelt. A legtöbb szolgáltató sajnos feltöltési sebességet nem ad, nekünk meg a videós tartalmak stb. miatt nagyon fontos, hogy felfele is hasítson, ne csak lefelé… :) De nála privát netünk lesz, viszont mivel a telefonszolgáltatón keresztül megy ez is, van átfutási ideje. Az előző lakóét le kell mondani, addig a miénket nem lehet bekötni, stb. stb. Most épp azt szervezzük, hogy ő már akkor elkezdhesse a netet intézni, amikor az előző lakó már kiköltözött, de még mi nem vagyunk ott, hogy nyerjünk egy pár napot, és ne csak az érkezésünkkor kezdődjön el egyáltalán az egész folyamat.
A kert nem kisollóval nyírt már most sem, de nekem bejön, még ültetek ki egy-két dolgot, meg teszünk ki Totorókat és Buddhát, aztán csókolom, saját zen-kert. :D https://www.instagram.com/p/BGW5zP5RNTT/
De jó, jellegzetes angol kert, nekem is sokkal jobban bejön, mint a francia típusú körzővel-vonalzóval készült :) Van valami vad romantikája.
Van egy 1*4 méteres kis sávom a lépcső előtt, amire a nappaliból nyílik ajtó, le akarom rakni IKEÁs kültéri járólappal (ami felszedhető, szóval a főbérlőm nem fog frászt kapni tőle), és kitenni rá egy kis asztalt meg két széket, és akkor máris van egy kis kiülős helyünk hátul reggelihez, laptopon íráshoz, kártyázáshoz. ^_^
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan csináltátok az előkészítést lépésről lépésre. Várom a közös posztotokat erről. El tudom képzelni, hogy a költözésetek hatására mások is belevágnának ebbe.
Egyszerűen csak ennyit tudok írni: <3
Átjárt és elöntött a melegség, árad a szeretet és a csí…boldogság boldogságot látni/olvasni/hallani. Köszönet érte :)
Pedig pont nemrég fedeztem fel, hogy közel lakunk egymáshoz:) (Fagyival jöttetek velem szembe, mire kapcsoltam már egy utcával arrébb jártam.)
Nem tudom mennyit változik a blog, a kedvenc témáim nekem pont kevéssé ország specifikusak voltak. Különben ha igen, engem az sem zavar, szeretem a külföldi kultúrákat a kint élő magyarok szemén keresztül látni.
Sok sikert a költözéshez és várjuk a további bejegyzéseket!
Gratulálok az új fejezethez az életetekben! Ez nagy dolog ám! Nem pont az, hogy Angliába költöztök, hanem hogy egy olyan helyre, ahol mindketten jól (jobban) érzitek magatokat, anélkül hogy a jelenlegi munkátokat feladnátok. Ez aztán a szabadság! És a hely pedig megadja nektek a feltöltődést, kikapcsolódást és inspirációt egyaránt. És hangsúlyozom, nem a hely miatt klassz dolog ez. Egy ilyen hely másnak lehet akár egy pezsgő nagyváros bárhol a világon, egy alpesi tó melletti falu vagy egy mátrai kis település itthon. Nem ez a lényeg, hanem, hogy az adott hely neked, nektek mit nyújt. Ha ez egy álom beteljesülését jelenti számotokra….na, az a nem mindennapi dolog. Sok sikert Nektek kint is!
Igen, én is így gondolom, hogy ez most egy velünk nagyon kompatibilis város, de másnak meg Gödöllő vagy Oberwart vagy Krakkó a “brightonja”. :)) Mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg az övét, aztán tölthessen el ott minél több időt!
Gratulalunk, :) Gond nelkuli koltozest!!!. . .es a kandallot szerintem sokkal hamarabb be fogod kapcsolni mint november!!!!
Kivancsian varom a tovabbi hiradasokat!!!!Figyelmetekbe ajanlom a http://www.choccywoccydoodah.com uzletet ami csokoladezo. . . .
mi Londonban fedeztuk fel. . . . .eszmeletlen. . . .
Voltunk a brightoniban, tömény cukorszag! :D Tényleg őrültek a torták (le is fotóztam, nézd csak: https://www.instagram.com/p/BGSDPg_xNRC/ ), de azt hiszem kiverné a plafont a vércukorszintem, ha megkóstolnám. :) Művészileg gyönyörűek, éhes nem lettem.
Egy csesze csokoladet nyugodtan el lehet fogyasztani! A szelet tortat mi is harman ettuk meg!!!:)
A fiam szeretne tudni, hogy s kutyaknak van – e szabad bejarasa a tengetpartra? Mert ugye kutya nelkul nem akarnsk levonatozni . . . ????
Oké, majd meglesem, van-e jó forró csokijuk, de az még egy fél évig nálam nem aktuális, kell hozzá a sötét meg a téli hangulat! :)
Igen, mehet a blöki a partra, és sok kutyabarát pub van! :)
Koszi, nagy a boldogsag!!!
Nektek meg jo szervezkedest kivanunk, es varom a hireket!!!!
Úúúú, ez iszonyat izgalmasan hangzik! Nagyon szurkolok Nektek, hogy minden a lehető legsimábban menjen :)
Ezen írás alapján Brighton elég menő helynek tűnik, remélem nagyon jól fogjátok érezni magatokat <3
Én Hollandiába költözöm az ősszel tanulni, elvileg 2 évre. Bár párom nem tart velem (őt ide köti a munkája), így kicsit el vagyok kettyenve, hogy egyedül leszek, DE majd inspirálódom a Ti kalandotokból/gyökéreresztésetekből, aztán reménykedem, hogy jól sül el :)
Sok sikert kívánok!
Majd meglátogat és tök jókat fogtok randizni! :) Jó utat előre is!
Remélem így lesz és köszi :)
Szuperek vagytok, gratulálok! :)
Köszönjük! :)
Kedves Via!
Bocsi, de én most nagyot csalódtam.
Ennek az országnak pont olyan értékes emberekre van szüksége, mint Ti vagytok, erre meg elmentek. És ha jól értem, még csak nem is azért, mert itthon nem ment jól a sorotok.
Kár.
Mi meg maradunk itt és próbálunk valamit építkezni abból ami van, meg az egyre kevesebb értelmes emberből.
Végül is az Urban:Eve-en keresztük továbbra is támogatod a magyar embereket és kishazánkat.
Érezzétek jól magatokat!
Nekem meg arra van szükségem, hogy jól érezzem magam, a blogon is ezt a filozófiát képviselem, hogy mindenkinek joga van kialakítani a saját életét úgy, ahogy az neki jó. Nekem így jó. :)
Ha neked ez csalódást okoz, és úgy érzed, hogy ellentmondás van abban, amit képviselek és abban, amit csinálok, akkor jogod van nem olvasni többet, nem fogok megharagudni. De nem is érzem úgy, hogy részletes indoklistával kéne szolgálnom bárkinek, hogy miért megyünk, és hogy megy a sorunk. És ha jól? És ha rosszul? :) Azon dolgozom, hogy egyre jobb legyen, és ez is most ennek a része. Nem kell utánam csináni pont ezt, de azt mindenkinek javaslom, hogy merjen lépni az álmai felé, és dolgozzon értük, tök mindegy, hogy az a gyakorlatban neki hogy néz ki.
És egyébként ha valaha abbahagynám a blogot és többet nem írnék magyarul, azt is szabad ám. :) Nincs tervben ilyen, de ez is egy opció. Nem tilos. Radikális a koncepció, tudom. De másnak is szabad olyasmit csinálni, amiért nem kapja meg az Éves Mártírkongresszus díszrendjét. :) Neked is szabad! :)
Szó sincs róla, hogy mostantól nem olvasom a blogod. Ebben másképp gondolkodunk és kész, attól még az, ami eddig is jó volt az urban:eve-ben, az nem változik (gondolom).
Számomra nem mártíromság az, hogyha áldozatot hozok valamiért, ami nekem fontos. Magyarország nekem fontos annyira, hogy itt maradjak és a környezetemben tegyek érte. Neked más a fontos. Igazság szerint, ha belegondolok, ugyanazt csináljuk, csak más irányban :D
Bocsánatot kérek azért, ha megbántottalak vele, most visszaolvasva tényleg kicsit erős volt a hozzászólás. Nem akartalak számon kérni, csak másként gondolkodom erről és ez hirtelen így jött ki. Legközelebb odafigyelek a fogalmazás módjára :)
Na. Sok sikert nektek!
És köszi, amit eddig tettél értünk.
Ez így irtó igazságtalan.
Hogy az ország milyen, az nem az elmenők felelőssége.
Ennyi erővel akkor haragudjunk a disszidánsokra is, meg mindenkire, aki máshol találja meg a boldogulását.
Más dolog az életedet mentve elmenekülni és más dolog “csak úgy” elmenni.
Azért nem fejtem ki tovább, mert nem szeretném Viát bántani, más véleményen vagyunk és kész. Ha most belemennék a témába, az csak bántó lenne. Elhiszem, hogy ő kint lesz boldogabb.
De mindenkinek más az “életét mentés”, nem hiszem, hogy csak akkor ér a külföldre költözés, ha már a családodat a Dunába lőtték… Ezer más összetevője van annak, hogy kinek mi fontos, mi az, ami kell a létbiztonságához, mi az, amitől egy számára élhető, békés életet tud kialakítani, és mikor jön el nála az a pont, amire azt mondja, hogy “oké, ebből elég, már itt nem tudom tovább elképzelni az életemet, szeretnék valami mást”. Ez amúgy munkára vagy magánéletre is ugyanúgy igaz. Gondold el, ha életed szerelmének volt exe, akkor ő egy olyan életre mondott nemet, amit te most imádsz. Vagy egy munkahelyeden a pozíciódban az elődöd felmondott, holott te most jól érzed magad ugyanabban az állásban. Ezek mindenkinek egyéni dolgok, nem lehet őket egy kaptafához igazítani.
De a költözés ügyében is nagyon sokféle példát lehetett látni az indokokra (ha nem a személyes körödben hallottad első kézből a sztorikat, akkor is a neten rengeteg vallomás született ilyen témában), hiszen sokan mentek, sokféle okból. Sok embernek a kalandvágy csak egy része a dolognak. Ott van még az oktatás, egészéségügy, mentalitás, nyitottság, tolerancia, és így tovább. Akkor is ér valakinek költözni, ha nem az éhenhalást hagyja hátra, “csak” egy olyan életet, ami neki már nem volt jó, vagy egy olyat épít, amiről tudja, hogy jobb lesz. És tök mindegy, hogy miből áll az a “nem jó élet”, és erre milyen indoka volt.
Én nem gondolom, hogy bármilyen áldozattal vagy elszámolással is tartoznék egy “Magyarország” nevű masszának, pusztán anyakönyvi jogon. Vannak fontos emberek az életemben, és ők azok, akik fontosak nekem az értékrendjükkel, példamutatásukkal. Nem az “óhaza” vagy az “állam” vagy más ilyesmi, megfoghatatlan, de cserébe hangzatos kifejezés.
Az, hogy magyar állampolgár vagyok, azoknak az embereknek köszönhető, akik az elmúlt évszázadokban más országokból itt telepedtek le, hozták a saját kultúrájukat, inspirálódtak a többiből, kialakítottak maguknak egy életet, és itt alapítottak családot, itt születtek utódaik. Köztük én. De ők se voltak mindig magyar állampolgárok. Jöttek-mentek, mint ahogy nagyon sokan ebben az országban, országból. És sajnos sok olyan helyzet volt, amikor mentek volna, de nem lehetett.
Számomra nem csak önazonos ez a döntés, de még tisztelgés is az őseim előtt, azon felmenőim előtt, akik annak idején bátrak voltak valamit lezárni vagy valami újat kezdeni a saját életükben (akár egy költözéssel, egy felmondással, egy válással, vagy egy boltalapítással), és azok előtt, akik váltottak volna, de nem volt lehetőségük (gazdasági okokból vagy a történelmi nehézségek miatt).
Nem gondolom, hogy szar, aki marad. Nem gondolom azt se, hogy szar, aki megy. Ez az én döntésem. Nekem kell vele boldognak lennem. Az vagyok. :) A hírt nem azért osztottam meg, hogy önigazolásként mindenki csápoljon. Mesélni akartam arról, hogy mi van most velem. De ennek körülbelül annyi hírértéke volt, mint egy időjárásjelentésnek. Nem kérdezem meg, hogy tetszik-e, ha holnap zivatar lesz, mert az lesz. Csak szólok, hogy ha velem tartasz, hozd az ernyődet. :)
Szia! Csalódni nagyon komoly dolog, szerintem ne használd ilyen könnyen a szót. Szerintem az, hogy az országnak mi a jó, azt nagyon nehéz megmondani! Ezzel az erővel engem bánthatna, hogy akik otthon vannak, próbálnak építkezni abból, ami maradt, ahelyett hogy felállnának egy jobb helyzetért. Mondjuk azért is megsértődhetek, mert ők a megalkuvásukkal tartják fenn azt a helyzetet, amiért sokunknak el kellett jönni. ( Egyáltalán nem bántanak ezek engem amúgy, csak a példa miatt írtam. Mindenki saját magáért vállalhatja a felelősséget, és már az is nagy dolog! ” Nem vagy csoki, hogy mindenkit boldoggá tegyél” :D
És a csokit se szereti mindenki! :)
Ha te ettol boldog vagy, hogy otthon vagy es probalsz epitkezni abbol, ami van, akkor minden rendben van ezzel. :) Mindenki csak es kizarolag a sajat boldogsagaert felelos. Ha te ugy erzed, hogy ettol vagy onazonos, es a Magyarorszagon eles tesz teged a leheto legboldogabba, nagyszeru, komolyan.
De azt hiszem ez a blog kulonosen, de sok ezer mas dolog is arra tanit meg minket, hogy minden ember kulonbozo, es ettol szep es szines a vilag. Van aki imadja a brokkolit (en), van aki meg kiszalad tole a vilagbol (noverem :D). En boldogan eszem, o ezert ram nem haragszik, miert tenne, en se haragszom ra amiert nem eszi.
Aki a sajat boldogsagaert dolgozik, abban szerintem nem lehet csalodni, nem kell lenezni, nem kell haragudni ra. Inkabb befordulni esetleg, es feltenni a kerdest, hogy engem miert zavar annyira, ha mas boldog?
Kedves Via!
Csak most olvastam a nagy hírt, gratulálok! :) Inspiráló a bátorságotok, az átgondoltság, a gondosság ahogy terveztek, ugyanakkor a lazaság és a nyitottság, amivel mindez párosul. Mindennek egy kellemes, megbízható – egy pont jó elegye. Ez fő a ti kis konyhátokban, és a harmónia, ahogy együtt működtök és együttműködtök, bámulatos. A legjobbakat kívánom Nektek a nagy kalandhoz (példamutatásból ötös, lásd komfortzóna elhagyása), és várom, hogy milyen változásokat hoz majd ez a közös, virtuális életünkben. :) Best of luck!
A bátor döntéshez én is gratulálok. Az idősebb, rugalmatlanabb generációhoz tartozom. Talán ezért gondolom, hogy már semmi nem lesz ugyanaz. A gyakorlatias, aktuális írásaidat szerettem. Mäs a piac, máskor érik a cseresznye, másfajta tisztítószerek vannak forgalomban… soroljam még? Bocsánat, de nem osztozom az általános eufóriában. Szerintem a primer szocializáció hazározza meg az embert leginkább, és ezen túllépni nem egyszerű kaland. Ennek ellenére kívánok sok sikert.
Nem kell sorolnod, de szerintem aggódnod sem! A multikulti már Magyarországot is elérte, ha márkákat említek, nézd csak meg, közülük hány az, ami külföldi, és már eleve külföldről rendeltem Budapestre is. Vagy már évek óta kaphatóak Magyarországon. (A Body Shopot például pont Brightonban alapították.) Az online vásárlás is kinyitja a világot, nem csak a fapados légitársaság. És nem mintha eddig terméktesztelő kísérleti nyúl lettem volna, aki a nyolckertől a Budai Várig végigpróbálja a felmosóvödröket! :) Amúgy is elsősorban ecettel takarítok, az az angoloknál is van (még a burgonyacsipszre is ráteszik!), plusz nem Új-Zélandra megyek, ahol most kezdődik az ősz, de egyébként az sem lenne szerintem összeférhetetlenség. :) Nem hiszem, hogy a költözés miatt bármilyen kulcs-infóról lemaradnál, eddig sem én voltam a Pesti Est.
A “primer szocializációmban” a Kockásfülű nyúl és Gazdag Erzsi versei mellett egyformán fontos alapkövet képeztek a Monty Python jelenetei, Agatha Christie könyvei vagy a Rolling Stones. Nem burokban éltem eddig sem. Boldog vagyok, hogy ezután sem kell, és hogy nincsenek zárva a határok. Ezek lehetőségek, nem kötelező dolgok. Én élek velük. Szerintem az a fontos (és itt a blogon is azt közvetítem), hogy mindenki merjen úgy élni, ahogy neki jó. Te is. Én is. Mindenki. És mindenki döntésének van létjogosultsága akkor is, ha valaki más a saját életében máshogy döntene. Szóval nem kevésbé legitim a te döntésed attól, hogy én így döntöttem. És az enyém sem attól, hogy te máshogy csinálnád. Ez tök jó így. :) Csak a saját döntéseiddel kapcsolatban kell eufóriát érezned. Ha azokban is csalódsz, az már probléma. Ha az enyémben… az normális. :)
A költözés a ti esetetekben azért nagyon izgalmas, mert nem azért mentek, mint az átlag. Általában azért szoktak kiköltözni, mert jobb munkalehetőséget, életszínvonalat remélnek. De nektek a munkátok az álommunkátok, amit ráadásul nem is hagytok abba, az életkörülményeitek meg olvasóként kiegyensúlyozottnak tűnik. Szóval ti tényleg kalandból vághattok neki, no meg a tenger miatt :) Sok sikert hozzá!
Egy kérdés azért felmerült bennem. A vállalkozásaitok székhelyét itthon hagyjátok, vagy azt is áttelepítitek? Saját tapasztalatom szerint külföldön a legnagyobb nehézséget az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének mikéntje/ára jelenti. A kandallógyújtás mellett :) – szívesen olvasnék majd róla, hogy ezt ti hogy látjátok.
A vállalkozásnak is lett egy angol székhelye, hiszen szabad mozgás és munkavállalás van az EU-ban. :) Az angol cégünkből intézzük ezt, és mivel már van albérletünk, az egészségüggyel sem lesz gond. Amint megérkezünk végleg, és megérkezik az első rezsiszámla (lakcímigazolás), mehetünk TAJ-szám interjúra. Self-employed emberkék vagyunk most is.
Nem véletlenül szerveztük ezt ennyi ideig, át kellett gondolni, hogy mi a sorrend, és nem annyi volt, hogy jó, hopp, holnap pakolunk és pá. :)
Igazi példakép vagy, Via.
Örülök és gratulálok. Sok szerencsét kívánok mindenhez.
Szia Via! Emiatt a cikk miatt elő kell bújnom eddigi zugolvasó csigaházamból! Először is gratulálok, nem csak ehhez a döntéshez, hanem mindenhez amit létrehoztál! Amióta rátaláltam erre a blogra, nem győzöm kézzel feltolni az állam. Még nem írtam eddig soha ide, annak ellenére, hogy mindig írod, hogy írjunk. Fél éve költöztem Angliába, nem mondom, hogy akkor kezdődött az agybajom, előtte is nagyon zárkózott voltam és hát inkább sodródtam az árral, minthogy a kezembe vegyem a dolgokat. Ide se magamtól jöttem, természetesen hagytam kisodródni magam (a párom után). Itt persze kivetett magából imádott komfortzónám, amit nagyon nem viseltem jól. Ekkor találtam meg a zöldséges lasagne receptedet ami isteni jó, és amíg sült, elkezdtem olvasgatni. Szépen sorban haladtam, a jóga már rég megvolt az életemben, jött az anyagi helyzet tervezése, egyáltalán tisztában lenni vele, és a fly lady, és szép lassan minden. Nagyon sokat segítenek nekem ezek, amit nem tudok elégszer megköszönni. Nagyon érdekes látni, hogy a hely, amit én úgy gyűlölök (sajnos még mindig igen, de dolgozom rajta), másoknak milyen jó lehet. Persze ezt eddig is tudtam. Most tartok annál, hogy ennél zöldebb nem lesz, le kéne bontani a falakat magam körül. Érdekes látni hogy a gyakori kérdéseket amiket én kaptam, nem igazán tudtam megválaszolni akkor, sőt! Haragudtam értük, mert kimondták a félelmeimet. És igazuk is lett. Keresem a válaszokat, azt hiszem még a ráébredés szakaszában leledzem :D És nagyon szorítok Nektek, és kiíváncsian várom a folytatást!
Azt hiszem, nekünk nagyon sokat számít, hogy folytatjuk azt, amit szeretünk. Ha fel kellett volna adnom, amit felépítettem, tuti keserű lennék és frusztrált. Nem akartam felégetni magam mögött mindent. Persze így is van egy adag “na mi lesz?”-érzés a dologban, de legalább nem teljesen nulláról kell kezdeni.
Az is fontos volt, hogy egyszerre érkeztünk meg a döntésre, hogy “oké, akkor lépjük ezt meg”. Ezért nem volt az, hogy bármelyikünknek is győzködnie kellett volna a másikat, hogy “naaaa, mikor már”, vagy “neeee, maradjunk”. Így teljesen motiváltan, egymást segítve tudtunk dolgozni, tervezni, összedugni a fejünket, együtt dühöngeni, ha valami nem ment, vagy örülni, ha végül mégis.
Nekem ez így most egy olyan dolog, amibe sok beleszólásom volt, úgy alakíthattam az egész folyamatot, hogy amit csak lehetett, és tudom, hogy nekem fontos, előre elrendezzek (pl. tudom már, hogy hol fogunk lakni, még mielőtt összecsomagolom a cumómat Pesten, és persze azt is tudom, hogy mit fogok dolgozni). Így nincs bennem neheztelés a városra, hogy a “rohadék” miatt fel kellett adnom, amit szeretek. Ez a saját döntésem volt, és ezért nemhogy megbékéltem vele, hanem örülök, hogy meghoztam. De ha csak két vagy három hónappal azelőtt, hogy erre én készen álltam, valaki belerángatott volna az egészbe… én is pipa lennék.
Próbáld meg kibogozni, hogy melyik része a szokásos drukk vagy izgulás, félelem, és a “gyűlöletednek” melyik része vonatkozik esetleg nem a helyre, hanem a döntésre, amit részben helyetted hoztak meg vagy amire nem álltál még készen… És aztán kezdd el megkeresni azt, hogy vannak-e szép részek, vagy olyan, amit meg tudnál szeretni, vagy szeretnéd-e ezt folytatni, vagy inkább továbblépnél.
Köszönöm a választ, nagyon igyekszem :) Szerencsére már itt is süt a nap Leicesterben, így sokkal könnyebb :D Szép napot!
Szia Via!
Csatlakozom “Hazsart”-hoz. Amikor olvastam a cikket úgy éreztem magam, mint amikor az egyik nagyon jó barátnőm bejelentette, hogy Brüsszelbe költözik. Veled még sosem találkoztam személyesen, de mégiscsak több éve része vagy az életemnek a cikkeken, a tanfolyamokon és a videókon keresztül. Így aztán kicsit személyes veszteségként élem meg ezt a hírt. :(
Ugyanakkor szívemből kívánok minden jót ehhez a – beszámolódból egyértelműen érezhető – átgondolt és megalapozott döntéshez.
Remélem és kívánom, hogy a blog tényleg meg tudjon maradni olyannak, amilyennek szeretjük vagy esetleg alakuljon át olyan módon, ami szintén elér hozzánk és ugyanúgy tudjuk szeretni mint a jelenlegit.
Minden jót kívánok a költözéshez és mivel a lakberendezés a kedvenc témám, nagyon várom már a fényképes beszámolókat és bármit amit ezzel kapcsolatban megosztasz velünk.
Az élet az ilyen, változik. Meg az emberek is olyanok általában, hogy változnak. :) Hogy az, ami felé tartok, kinek lesz továbbra is azonosulható, vagy szimpatikus, az egy olyan tényező, aminek nem engedem, hogy befolyásolja azt, amikor arról döntök, hogy én hogy érzem magam az életemben. Ezt egyébként javaslom másnak is, sok stresszt le lehet rúgni a válladról, ha elkezdesz nem magyarázkodni, hanem csak teszed a dolgod és nem másokkal vagy elfoglalva. :)
A változás földrajztól független dolog, ha Timbuktuba mennék, akkor is hatással lenne rám, meg ha leköltöznék Bátonyterenyére, az is. És az is, ha maradnék Pesten. Mert szívből remélem, hogy nem rekedek meg a harmincéves tudásommal, tapasztalatommal az életem hátralevő részére… :)
Azt nem tudom ígérni, hogy továbbra is garantáltan szeretni fogod a blogot, mert ezt nem tudom befolyásolni, az a labda nálad van. Azt tudom ígérni, hogy önazonos lesz, és én szeretni fogom csinálni. :) Ha a kettőnek van metszete, szuper. Ha nincs, az sem baj.
Szia Via!
Többekkel ellentétben én meglepődtem a híren(először azt hittem, nagyobb lakásba mentek :)) , de sok sikert kívánok az új élethez. Jópofa lett ez a GYIK stílusú beszámoló. A kérdés, ami legelőször felmerült bennem, eléggé földhözragadt, és bocsi, ha esetleg semmi közöm hozzá: egy magyar nyelvű blog komolyan hoz annyit, amiből finanszírozni lehet az angol életszínvonalat? A fordítottjára láttam már példát, de ez olyan hihetetlennek tűnik, persze tök jó!
Vállalkozás ügyében szívből ajánlom ezt a tavalyi posztot. :) https://www.urban-eve.hu/2015/04/03/hello-again-london-1-resz-family-business/
Egyébként igen, amúgy nagyobb lakásba megyünk! :D
Kedves Via!
Közel hat éve olvasom a blogod (olykor-olykor kommenteltem is, ha a gyerekek hagyták :-), és bevallom, könnybe lábadt a szemem a posztod olvasván… az első gondolatom az volt, hogy elvesztek egy jó barátot, aztán beugrott, hogy hé, ez mennyire klassz dolog, hogy a technika segítségével mégsem kerül olyan messze az a jó barát…
Szívből gratulálok az új életetekhez, remélem, mindhárman jól fogjátok magatokat érezni.
Ui: a mostani házunkba a férjem névnapján költöztünk. Ennek tíz éve :-) úgyhogy ez jó ómennek számít!
Köszönjük! Nem vesztesz el, maradok a képernyődön. :)
Via, ez szuperül hangzik! :) Mindjárt én is felülök a repülőre (legalábbis gondolatban tuti:)), és Brightonba megyek, annyira megtetszett a leírás alapján.
Sok sikert kívánok a new chapterhez & írj még sok érdekes cikket Brightonból :)
Úgy lesz! :) Az “5 trükk, hogy hogyan gyújts be egy kandallót” dolgon halál komolyan elgondolkodtam. De azt hiszem, amennyi ötletem lett ma a tengerparton, egy egész rovatom lehetne “mit festhetsz kövekre” témakörben. :D
:D :D :D
Hát, utóbbi jobban érint, de az előbbi is érdekesen hangzik :)
Atyaég, lélegzetvisszafojtva olvastam…Hatalmas kaland! :)
A legjobb barátnőm pont ma repült az USA-ba, és a jövő hét folyamán száll fel egy karib-tengeri óceánjáróra, ahonnan 8 hónapig le se száll.
Neki is-és Nektek is- csak a legjobbakat tudom kívánni, lépkedjetek a célotok felé :)
Én is elkezdtem egy hosszú utat (teljes életmódváltás, se fehércukor, se fehérliszt..) :)
Vigyázzatok magatokra, és várom az angliai posztokat :) <3
Hú, az óceánjáró se semmi! :) Mindenkinek jó kalandot földön, vízen, levegőben. :) Jó kis bolygón élünk, csodáljuk meg!
Kedves Via!
Sokszor én is éreztem, hogy egy napon ez bekövetkezik, és most eljött az a nap. :) Kívánok Nektek nagyon-nagyok sok szerencsét, boldogságot, sikert az új kezdethez, és minden jót, amit csak szeretnétek. A leírásod alapján szuper szimpatikus kis helynek képzelem el Brightont, ezen a dolgok nekem is nagyon tetszenének :) Minden és mindenki változik az életben és ez így is van rendjén. Kíváncsian várom a régi, megmaradó, és a Brightonnal kapcsolatos új cikkeket is a blogon :) Legyetek nagyon-nagyon boldogok mindhárman az új otthonotokban! <3
Köszönjük! :)
Gratulálok,és még 1x..!!!
Ez szuper, és nagyon irigyellek…!
Én bennem is mindig mehetnék volt, csak sosem volt rá lehetőségem, most meg már minden miatt maradok…
Szóval sok sikert, nagyon jó életet nektek!
Én kezdek arra rájönni, hogy a lehetőségek csak néha jönnek, a többi esetben döntések kérdése, hogy úgy kanyarodsz-e, hogy arra menjen az út, amerre szeretnéd. Nekünk ez abszolút saját döntés és saját erő volt, nem kértek fel, alkalmaztak, léptettek elő, adtak lakást, stb. Akartuk, megterveztük, megcsináltuk. Marha jó érzés! :) Receptre írnám fel mindenkinek.
Gratulálok, Via!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, szuper ilyen inspiráló írást olvasni!
Én eddig egyszer voltam Brightonban és imádtam (mint ahogy amúgy -majdnem- mindent UK-ben), úgyhogy Instagramon a sok brightoni képnek külön örülök máris!! :)
Sok-sok örömet és boldogságot az új élethez!
Köszi! :)
Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzést, csak úgy árad belőle a lelkesedés, és egy adott pillanatban az jutott eszembe, hogy “De jó lenne ott élni nekem is!”.
Kívánom, hogy ne legyen gond sem a költözés, sem a beilleszkedés során. Ha pedig honvágyatok lenne, ma már tényleg viszonylag hamar haza lehet látogatni. :)
Persze, nem a világ végére megyünk, én nagyon örülök, hogy ma már nem napokba telik megtenni pár száz kilométert, hanem órákba pár ezret… kinyílt a világ. Vele nyílok. :)
Mi most akarunk tovább mozdulni Nottinghamből és annyira jól eladtad nekem ezt a Brightont, hogy most oda akarok költözni :D
:) Munka állítólag nem nagyon van itt helyben (a legtöbben bejárnak Londonba), de ezért is vállalkozó a város nagyrésze. Nézd meg, hátha!
Talán majd a következő utáni város. Sajnos az ottani bérleti díjak nekünk nagyon magasak :)
Ez igazan szuper hir :) Meg sosem voltam Brigtonban , de a blogod alapjan eléggé megtetszett. Pluszba pont most olvasom Bill Brysontol a The road to little Dribbling-et es abban az elején, hogy elment Brigtonba es a Seven Sisitershez es annyira hangulatosan van leivra, hogy kb majdnem megvettem a repjegyet:D
A Seven Sisters nálunk is rajta van a kirándulólistán, meg a Beachy Head, a Devil’s Dyke meg kábé minden… :D Egy darabig meg lesz oldva a #nyaraljotthon, azt hiszem. (Nem mintha maradna még a büdzsében tengerentúli utazásokra. :D De nem is kell.)
Hello Kaland és Via! :D
A kommentek alapján nem csak te (ti) lépsz most ki a komfortzónából, hanem akarva-akaratlanul minket (az olvasóidat is) kimozdítasz, úgy érzem. :)
Ez is a Hello Kaland online tréning része, hogy most mindannyian együtt lépünk ki a komfortzónából? :)
Egyébként mindig öröm látni/hallani, amikor valaki fejlődik, boldog és elégedett a döntésével, és jól érzi magát a bőrében. Nem aggódom miattatok, mert tudom, hogy még ha néha kicsit rögös is az út, megoldjátok, nem lesz gond! :)
Kalandra fel!
Hát azért nem adom ki kötelező feladatnak, hogy mindenki költözzön Brightonba, ez túl szó szerint vett inspiráció lenne, de ha valakit inspirál, hogy vállalom az álmaimat, dolgozom értük aztán elérem őket, annak nem leszek ellene! :)
Liz Gilbert mondta nagyon jól, mikor az Eat Pray Love-ról jöttek visszajelzések, hogy “jaj, én is ettem abban a pizzázóban, mint te, meg elmentem miattad Balira!”, hogy nem erről szól a könyv. Úgy fogalmazott: “ne azt tegyétek, amit én tettem, hanem kérdezzétek azt, amit én kérdeztem”. Mármint hogy mire van szüksége, mi teszi boldoggá. Mindenkinek megvannak a saját válaszai, megéri őket kiásni! :)
Remélem, ebben tudok inspiráció lenni annak, akinek erre szüksége van. Aztán hogy most Brighton vagy Budaörs vagy Balatonalmádi vagy Baltimore, az részletkérdés. :)
Megyünk mi is Brightonba, követünk étteremből étterembe, piacról piacra, levesszük mi is a sarunkat és majd mondhatod, mint a Brian életében, hogy “csak menjetek innen a p***ába és hagyjatok békén” :D
MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK!!
XD
Ó, ez szuper izgalmas hír! Annyira, hogy úgy döntöttem előbújok a zugolvasásból, hogy gratuláljak.
Egy nagyon nehéz időszakomban találtam rá a blogodra, és nagyon sokat segített, hogy elkezdjek kimászni a gödörből. Például a nyáron nekem is lesz szerencsém látni Brightont, még ha csak egy napra is mert megszerveztem szinte spontán módon életem első önálló utazását Londonba (és egy kicsit Brightonba). Azt hiszem a blogod nélkül nem jutottam volna el arra a szintre, hogy ilyen könnyedén neki vágjak ennek, úgyhogy köszönöm.
De a lényeg: Gratulálok a költözéshez! Szívből kívánom, hogy minden jól sikerüljön, és érezzétek nagyon jól magatokat az új helyen!
Nagyon köszönjük! Mit szeretnél megnézni Brightonban? Mondjak tuti helyeket? Mit szeretsz enni?
Igen, az nagyon jó lenne, köszi. Brightonra még nincsenek konkrét terveim, úgyhogy minden tippet, ötletet szívesen veszek. Enni meg olyat szeretek, ami olcsó, de finom :D (Nem rajongok a húsért, és kifejezetten utálom a káposztát, ezenkívül szinte mindegy)
Iydea-ban vega menü (te válogatod össze) 7 font körül van, jól tudsz vele lakni. Terre a Terre-ben a leveses ajánlat is 7 font, frissen sült kenyér van hozzá. 10-ért kapsz hozzá salátát és mártogatóst is, az nagyon laktató. Ennél olcsóbban csak a mikrós kaják vannak, de az gondolom nem opció, meg nem azért jösz, hogy ready mealeket egyél. :)
Via azt hiszem ideje lesz elkésziteni egy brightoni mymaps-et :)
Már van egy privát, majd csinálok belőle egy publikusat is. :))
Köszönöm a tippeket, felírom őket. Én is úgy kalkuláltam, hogy ennél olcsóbb nem lesz.
♥
Viszont! ;)
Gratulálok a nagy váltáshoz, amikor tehetem, én is hátrahagyom Londont és “leugrom” Brightonba, egy kis tengeri levegőt szippantani :)
A vega étteremre külön kíváncsi vagyok, a JB’s-en túl még nem jutottam :D
Én meg a JB’sről maradtam le, az mi?
Brightonban az a mázli, hogy nem A vega étterem van, hanem a kérdés az, hogy MELYIK. :P
Én kérek elnézést :D
Nos, a JB’s egy amerikai kajálda, már csak az enteriőr miatt is érdemes oda elmenni. Ja, és van vegaburger is :)
Gratulálok, és minden jót kívánok Nektek! A héten olyan szokatlan csend volt a blogon, hogy éreztem, készül valami. :) A költözködéshez kitartást és sok türelmet kívánok! És érezzétek jól magatokat Brightonban!
Pedig csak a TILT maradt el, mert nem akartam kinti fotókkal lelőni a poént… :) Ez most az e heti nagy TILT.
Valahogy így is “vihar” előtti csendnek tűnt, úgy éreztem, valami nagy dolog következik. :) Női megérzés, vagy hogy mondják… :) Jó Nektek! És remélem, jó is marad!
Köszi! És ha nem lesz jó, azon is átmegyünk. Hiszen eddig sem volt mindig jó vagy könnyű… :)
:)
Nagyszerű dolog és lehetőség, amibe most bele vágtok! Ilyen lehetőséget kár is kihagyni! A pakoláshoz és költözéshez kitartást, mert úgy gondolom lesz bőven belőle!
Remélem sok sok Brighton-i képet láthatunk tőled! Én már nagyon régen voltam Angliában, de remélem a közeljövőben én is kijutok, addig pedig hátha a képeid pótolják azt az időt, amíg én is kijutok újra :D
Várva várom az új kalandokkal és ötletekkel teli bejegyzéseket! :)))
Kövess instagramon, szerintem az lesz a fő kép-megosztóm, aztán majd lesznek összefoglalók a blogon! :) https://www.instagram.com/via_urbaneve/
Már követlek! Akkor majd gyakrabban járok arra! :) :)
Köszi!
WOW! De jó, ez szuper hír!! Örülök Nektek :)
Köszi! :)
Szívből örülök nektek. Ez egy óriási lépés, de látszik, hogy nagyon átgondoltátok és régóta tervezitek. Szívesen olvasnék az előkészületekről, hiszen nyilván sok minden történt a nagy nyilvános bejelentés előtt. Nekem is az az álmom, hogy egyszer digitális nomád leszek, még ebben is példát mutatsz! Alig várom a külhoni posztokat, de a költözködés, utazás is olyan témák, amikről szívesen olvasok. Szerintem a blog biztos gazdagodni fog az új környezetnek köszönhetően, miközben megmarad a jól megszokott színvonal. Annak is örülök, hogy vidékre mentek, szeretem a vidéki Anglia hangulatát. Egyik kedvencem M.C. Beaton Agatha Raisin című krimisorozata, a másik pedig a Kisvárosi Gyilkosságok című tévésorozat. Azért remélem, hogy nektek ebből csak a hangulat lesz meg, nem a gyilkosságok. :-)
Hát, volt pár gyilkosság Brightonban is annak idején, de az már rég volt :D A kisvárosi hangulat pedig csak részben teljesül (pl. cseveg mindenki és rettenetesen kedvesek, nyugi van, nincs rohanás, nem idegesek), de azért jut bőven a nyüzsgésből is, csak oda kell menni a forgatagba. Nekem ez a tökéletes mixe a vidéknek és a nagyvárosnak, best of both worlds! :)
Húú, először is gratulálok és sok szerencsét mindenhez! Nekem decemberben volt szerencsém Brightonhoz, kutya hideg volt, ki sem látszok a fényképeken a kabát-sál-sapka hármasból :D Én mondjuk félek a sirályoktól, főleg attól, hogy a fejemre szarnak, de egyébként minden más csodás Brightonban, mi is azon merengtünk, hogy szüleimnek milyen jó lenne a nyugdíjas éveiket ott tölteni és hasonlók. Az ottani paperchase-ből van a filofaxom, amit a te bejegyzéseid után kívántam meg, úgyhogy eddig is hozzád kötöttem valamennyire ezt a várost, de most már aztán pláne ^^ Legyen legalább olyan jó kint az élet, mint amilyennek elképzelitek most! :)
A Paperchase-ben már van törzsvásárlói kártyám, és a szülinapomra adnak kedvezményt, be is fogom tudni már váltani!! :)
húúúúúúdeizgiiiii! nagyon várom kandallóstól, piacostól, sirályostól, mindenestől…. :)
Köszi!! :)
Húú, Via! Gratulálok! És picit irigyellek is valamiért. :) Nagyon bátrak vagytok, de szerintem szuper döntés. Kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek!
Köszönjük! Be vagyunk tojva nyilván, mert tök új helyzet, de csináljuk, jó lesz. <3
Ez fantasztikus, gratulálok! :) Azért mindenképp legyenek “Ilyen az élet Angliában” bejegyzések, egyrészt mert kiváncsiak vagyunk a te nézőpontodra, másrészt az utazós cikkeid is mindig nagyon szuper down-to-earth-Viásak és biztos ezekkel sem lenne másképp ;)
Majd néha biztosan lesz egy-egy Sussex Guide, csoda kis helyek vannak…! Annak is érdekes lehet, aki a környéken él, meg annak is, aki átutazóba jön. Nem csak Londonból áll Anglia! :)
Először is, gratula! Érezzétek nagyon jól magatokat, mindenhez sok sikert. Csak egy kérdés, fogsz tudni onnan rálátni a “magyar valóságra”? A témák, az inspiráció nem ebből fakad?
Eddig sem a budapesti tűcsere programról vagy a legjobb óbudai kávézókról írtam, hanem univerzális érzelmekről, félelmekről, megoldásokról, motivációról, mindennapi inspirációról. Az olvasóim közül is nagyon sok a nem budapesti, sőt, azok is rengetegen vannak, akik már most sem Magyarországról olvasnak. Engem az emberek inspirálnak, nem a “magyar valóság”. Emberek pedig mindenhol vannak. :)
Én nem gondolom, hogy ez probléma lenne, de majd eldöntöd, hogy neked az-e. Köszi, ha velem tartasz. :)
ÉdesKedvesDrága Via! Szívből gratulálok és érezd, ahogy most a nyakadba ugrok. Értem amit Br.-nal kapcsolatban érzel. Br. csodás. Én mondjuk a tengerparti kavicsokon képtelen vagyok mezítláb sétálgatni de azt hiszem négykézláb is megtenném. :-) Akkor most már internesönöl lesz az UE. Ez szuper! Remélem lesz alkalmam eljutni oda újra és majd folyton azt fogom lesni, látlak-e valahol… Minden jót kívánok az ottani életetekhez!
Köszönjük! Mondok egy bennfentes tippet: van műanyag, lábtyű szerű zokni, a brightoni sportboltokban megveheted. Rácuppantod a lábadra, aztán úgy bemész a vízbe, mint a sicc! :) Onnan ismered fel turistákat, hogy inognak a köveken. :))
Kösz a tippet! Feltétlenül kipróbálom. :-D
Hú, amindenit!!! De jó lesz nektek! Ez nagyszerű, hogy megtaláltátok azt a várost, amit annyira szerettek mindketten, hogy oda is költöztök, és nagy szerencse, hogy ezért nem kell mindent feladni és nulláról kezdeni, mert viszitek magatokkal a melót is. :)
Én nagyon várom az ottani életről szóló bejegyzéseket, biztos, hogy más hangulata lesz a blognak egy idő után, mert azért más lesz ott kint az életed az itthoni viszonyokhoz képest, de szerintem ez nem baj. Az angol nyelvű bloggal vannak olyan terveid, hogy angoloknak írsz ugyanígy, mint most magyaroknak?
Viszont így most duplán rossz, hogy nem tudok elmenni egyik találkozóra sem :( :'(
Így alakítottuk, hogy ne kelljen olyanról lemondani, amiről nem akarunk! :) Logisztika és meló és fejfájás, de tényleg megéri.
Idővel majd szeretném az angol blogot is fejleszteni, de ez most nem prioritás. Csak szép lassan mindent, ahogy eddig, egyik lépést a másik után! :)
Leszek én még Budapesten, ne aggódj. <3
El nem hiszed, de egyik nap ez a párbeszéd zajlott le a barátom és köztem:
én: tudod az urban:eve blog, amit olvasok, az írója (és a férj, és a nyúl) szerintem el fog költözni Angliába
barátom:honnan gondolod?
én: nem tudom, csak úgy érzem
És tessék! :D Fogalmam sincs, honnan jött ez a megérzés, lottónál is jól jönne :P
Jaj,Via, igaz, hogy lélegzet visszafojtva olvastam ezt a cikket, de annyira örülök nektek!Olyan csodálatosnak tartom azokat az embereket, vagy leginkább (házas)párokat, akik szorosan összedolgozva, egymás kezét fogva kitartanak, és küzdenek, és mennek előre, és ha az egyik elesik, akkor a másik felsegíti, és célba érnek.
Kívánom, hogy sikerrel járjatok, és menjetek ugyanilyen erősen, összetartva a végtelenbe, és tovább! ♥ ♥ ♥
Nagyon köszönjük! :) Jó kis Sherlock vagy. ;) És nagyon köszönöm, hogy a nyulat is belevetted a víziódba, úgy látszik, ismersz. Gomez nélkül soha!
Óóóóóó, ez fantasztikusan hangzik, gratulálok hozzá!!!! :)
Szerintem akarva-akaratlanul is lesz egy “sokkaljobbittmintotthon” felhangja, de ha a többi dolog marad a régiben, akkor majd nem nézek oda. ;) :) Én nem mentem amikor mehettem volna, és utólag megbántam nagyon úgyh nekem “savanyú a szőlő”, sry… Ilyen vagyok. :) ;)
Azért Budapesten még találkozunk!!! :)
És, már soha többé nem mehetsz? :) Engem megcsípett a kalandbogár, és nem ereszt! :)
Hát, remélem egyszer még engem is meg fog még… :) Németországba mennék, de a párom egy mukkot nem beszél németül, angolul se sokat és nem úgy tűnik h nagyon meg akarna tanulni… :/
Te jó ég ez annyira izgalmas!! Nagyon inspiráló, hogy ezt meglépitek! :) Engem is minden érdekelne az “új fejezetből” és teljes szívemből kívánok minden jót nektek! :)
(Ja és ez a cikk nagy lökés volt, hogy abbahagyjam végre a halogatást, köszönöm szépen, mint mindig ;) )
Köszi! Én erre a cikkre gondoltam mindig, amikor a hajamat téptem a bonyodalmaktól meg az akadályoktól, meg a “sosemjönössze úristentúlnagyotálmotunk” mélypontoktól. Hogy majd milyen jó lesz, ha sikerül, és megírhatom. Itt van!!
Via, ez óriási! Csodás fejezet lesz, személy szerint engem minden érdekel (a kandalló különösen). Gratulálok és hát te aztán valóban éled, hogy Ennél zöldebb nem lesz :)
Juhúúú, micsoda meglepetés!
Nagyon-nagyon köszönöm! Soha nem volt még kandallóm, remélem, nem robbantom fel majd a nappalit novemberben… De legalább lesz egy jó cikktémám, “5 trükk, hogy hogyan gyújts be kandallót”. :P
De örülök, hogy a nyári “negyven fok van, meghalok” cikkeket már megírtam az elmúlt években, mert abban most egy darabig nem lesz gyakorlati tapasztalatom. (És nem bánom egy cseppet sem!) <3