Közel tíz évet húz(t)unk abban a budapesti lakásban, amiből a cuccaink egy részét hamarosan átfurikázzuk pár ezer kilométerrel odébb, és mióta megvan, hogy hol fogunk kipakolni, azóta pörgetjük a fejünkben a berendezést. :)
Csak a lényeges dolgokat visszük, ráadásul úgy, hogy egy funkcionális lakást hagyunk Pesten, hogy bármikori látogatóként ne kelljen agyalni, hogy van-e törölköző vagy tudunk-e egy teát főzni. (Egyébként is, vízforralót vinni Angliába olyan, mint vizet önteni a tengerbe. :D). Azzal meg egy halom időt és pénzt lehet spórolni, hogy egy kézipoggyásszal fel lehet ugrani a repülőgépre, ha épp kell / olyanunk van, mert a fogkefétől a váltásbugyiig minden lesz kéznél. Ráadásul saját. :)
Hogy egy kicsit magamnak is összeszedjem, hogy mit is szeretnénk, készítettem egy kis moodboardot (bocsi, de nem áll a számra a „hangulattábla”, az „inspirációs összeállítás” meg túl körülményes) arról a stílusról, ami most a szemünk előtt lebeg. Ja, és ha bárki kérdezné: senki nem erőlteti senkire az ízlését, az a helyzet, hogy Ádámmal teljesen ugyanazt szeretjük, és nem egyszer fordult már elő, hogy lakberendezési magazinokat vagy honlapokat lapozgatva ugyanannál a berendezésnél kiáltottunk fel, hogy „IGEN, LEGYEN ILYEN”. Pacsi. #marriedlife
Az új lakás bútorozatlan lesz, és mivel nem áll rendelkezésünkre a világ összes pénze bútorokra, ezért egyrészt van egy prioritási listánk (ágy és íróasztal kell, a kis éjjeliszekrénykék még várhatnak), másrészt már nézegettük a helyi antikosok, bolhapiacok kínálatát, így egészen biztosan onnan is csemegézünk majd. :) És már kiszúrtam egy barkácsboltot a lakáshoz közel, már tudom, hova fogok menni csiszolópapírért és festékért. Muhaha.
Szóval jöhet a sok
- fa — bútorok, kiegészítők, és akár még ideiglenes tárolónak fa dobozok, rekeszek is
- növény — nem csak a kertben és az ablakpárkányokon, hanem a lakáson belül is (találtam egy helyi virágost olcsó és meseszép csokrokkal), és az előkertet is ki akarom majd dekorálni kis kaspósokkal
- DIY — ha költséghatékonyabb, akkor pláne! :)
- kuckó — olvasós, kertben kávézós, kandalló mellett takaróba bújós… ♥
Ami változik… a.k.a. level up!
Egy új lakást berendezni mindig izgalmas, főleg, amikor nagyobb, mint az előző (hurrá!), így az irodánk mellett végre lesz hely étkezőasztalnak is (adulting), és idővel a vendégszobában is kialakítunk egy vendégkuckót, hogy az ottalvós barátok ne a nappaliban húzzák meg magukat, hanem legyen saját privátszférájuk (ultra adulting). De amíg nem lesz pénzünk külön vendégágyra, alszanak a kanapén. :P
Azon kívül, hogy lesz étkezőasztal, lesz még kis kerti rész is (amihez már megvan a kültéri asztal és két szék), alig várom, hogy kicsinosítsam, mert nem nagy, de zöld és az enyém. :) A hálószobában pedig végre el fog férni egy kultúr fésülködőasztal is, így nem a mini fürdőszobai tükör előtt kell pofácskát rajzolnom majd magamnak. A fürdő ugyanis nagyon kicsi, és nincs is kád, csak zuhanyzó, úgyhogy most még turbótempóban elhasználom az összes maradék habfürdőmet. :) De cserébe metrócsempés. És van kandalló, ami működik, szóval télen majd máshogy oldom meg a hangulatos melegedést. Na jó, kibírom… ;) Majd idővel szeretnék egy fotelt is, valahova, valamelyik kuckóba, olvasósnak. De nem kell az első körben az sem. Lehet, hogy csak magamat nyugtatom, de talán még jobb is így lassan berendezni a dolgokat, mert egyrészt jobban átgondoljuk, hogy mi is az, amire szükség van (lakva ismerszik a lakás), másrészt meg legalább mindenhez fog kötődni egy emlék, hogy na ezt ekkor szereztük be, azt innen vettük, és így tovább. Nyilván kényelmes (ámbár költséges) lenne cakkpakk megrendelni egy full berendezést sámlitól könyvespolcokon át az utolsó kis dekor izéig, de azt hiszem, nekem ez a ráadás kötődés még segít is abban, hogy még inkább magaménak, még inkább otthonomnak érezzem majd az új helyet is. A terv az, hogy amelyik dobozból nem tudunk még hova kipakolni, az addig beköltözik a vendégszobába, és rázárjuk az ajtót. :))
Ami nehezítés a fentiekre, hogy mindent nyúlbiztossá kell tenni, beleértve az összes drótot, bemászós kis lyukakat, és a kertajtót is — apukám már készíti is a két spéci zsilipet ikeás bébirácsból (tudjátok, amiket a lépcső aljára kell tenni, hogy a kalandvágyó törpe ne vágjon neki a vakvilágnak). Szerencsére a konyhában-nappaliban parketta van, nem padlószőnyeg, a mentális egészségünk köszöni, hogy nem négykézláb kell 65 négyzetméterről felkefélni a nyúlszőrt!
Egy üres fotóm van a nappaliról, azt megmutatom. :) Ez egy régi fotó, a kert azóta sokkal bujább és még szebb lesz, ha majd kezelésbe veszem (és anyuval kigyomláljuk egy picikét).
Alig várom, hogy mutathassak majd fotókat a beltérről (üresen, kupisan, félig berendezve, aztán majd egyszer úgy-ahogy készen)! Most a fentin kívül csak olyan képeim vannak, amin az előző lakó cuccai szerepelnek, azt meg privátszféra-okokból nem akarom kiteregetni a nyilvánosság előtt, úgyhogy megtartom magamnak. Végülis ő nem döntött úgy, hogy blogol. :D Így korrekt.
Gratulálok Via, ez egy nagyszerű lehetőség és mindamellett hatalmas meló! Én is imádom a nappalitokat, ami nagyon jó alap bármilyen hangulat kialakitásához. Szóval várom a berendezős-csinosítgatós posztokat. :)
Mivel jelenleg én is a déli parton élek, Hastingsben, ajánlanám szűkösebb költségvetés esetén a car boots sale-eket, a gumtree-t, a helyi FridayAd-eket és a charity shop-okat bármilyen bútort is keresel. Kifejezetten jó móka végigbogarászni egy-egy szép nyári car boots sale-t (ajánlom a Poligate-ben lévőt) :)
Egyébként nagyon szép lakást találtatok, ez már ezen a képen is látszik, gyakorló albérlet-vadászó szemmel kiszúrtam :) Fogadj el, egy virtuális pacsit érte, mert itt hatalmas kihívás JÓ lakásra bukkani. :)
Közös nevezőnk, hogy én is nagy váltáson készülök keresztül menni, ami cseppet sem egyszerű, de a fáradtságos munka biztosra veszem, hogy meghozza gyümölcsét. :) Szóval hamarosan másik városba költözünk, így emiatt is nagyon jól fognak jönni ezek a lakberendezős posztok. :)
UI: Itt jelentkeznénk az elsők között angliai olvasótalálkozóra ;)
Lesz egy brightoni augusztusban! Még lepaktálok egy helyi kávézóval, hogy ne ijedjenek meg, ha megszállják őket a csacsogó magyarok, aztán szólok, hogy mikor és hova jöhettek! :D
Brighton tele van egyébként tök jó kis flea marketekkel, már nézegettem őket eddig is. :) Kárpitozottat nem akarok onnan venni, mert érzékeny vagyok a szagokra, de egy jó kis lecsiszolnivaló-átfesthető fa bigyónak nem vagyok ellene! :)
Nagyon izgi!
Én imádtam a költözést, egy sokkal nagyobb házba, igaz hatalmas pocakkal….
Én voltam a tervező, a férjem a kivitelező, mert ugye nem bírtam…
Volt egy spirál füzetem teli ragasztgatva inspirációs montázsokkal, bújtam a lakásos-kertes újságokat….éjjel is járt az agyam, h mit hova?!… de jó volt!
Már 4 éve vagyunk itt, de még mindig felújítunk, lomtalanítunk, átpakolunk, a legtöbb dolgot sk.
És sosem lesz vége…mert még jön a nyílászárók cseréje, vizesblokkok felújítása…
Nektek is nagyon jó ötletelést, rendezkedést-ez egy szuper időszak-és nem utolsó sorban még jobban összehoz a pároddal!!
Én most 3D-ben pakolgatom a bútorokat, majd megírom azt is egy külön posztban, hogy milyen programmal, marha sokat segít, hogy méretarányosan tudom behelyezni a dolgokat! Izgi. :)
Tudod mit várok? Az első kiülős reggeli kávézást a kertben, kettesben. A jól megérdemelt, első nyugis reggelt, amikor még lehet, hogy mögöttünk a lakásban kupi van meg dobozok, de előttünk ott a természet és a friss levegő és néha üvölt egy sirály. Na, az nagyon jó lesz. :)
A kiülős rész az nagyon jó!!
Mi is vártuk minden este mikor a gyerekek lefeküdtek- igazi szeánsz lett!
Gratulálok, mert ez egy nagy lehetőség. Ha belegondolsz a szüleid ezt nem tudták volna megtenni. Ezt a mai fiatalok fel sem tudják fogni. Viszont igen jó életre nevelés. Nekem szerencsém volt mert külföldön éltem 6 évig mint kiküldött. azaz tudtam mettől meddig. A kiköltözés viszont sok kérdés elé állitott. Végül majdnem mindent itthon hagytunk és kint vettünk ágyneműt és edényeket. Ugyanis ott is és itthon is nagy vendégjárás volt. Aztán itt álltunk két háztartással. Az ágyneműk méretei mások voltak stb. Most már végleg itthon és a két háztartás eggyé szoktatva. De a legjobb az első időszak volt, amikor berendezkedtünk ismerkedtünk a környezetünkkel az ottani szokásokkal stb. Volt egy jegyzetfüzetem két részből állt az egyik az ottani telefonokkal, cimekkel a másik az itthoniakkal. Szép volt, de itthon jobb! Talán a barátok és rokonok miatt, na meg a gyerekkor emlékei miatt! Viszont bármikor visszamehetünk és ott is keressük az ottani emlékeket. De még mindig mondják, hogy ja maguk azok a magyarok!
Na, a különböző márkájú ágyneműkkel én is szívok pár éve, minden tök más (IKEA, Tchibo, stb.). Nekem kell a kispárna meg a nagypárna, nem elég, hogy van két ugyanakkora közepes párnám! :D Viszem azokat is. De amúgy most vendégágyakban annyit aludtunk nagy, közös takaróval, hogy azt is egész megkedveltük, lehet, hogy majd beszerzek egy olyat is később. Jó lesz télre.
Jajj de irigy vagyok, szuperül néz ki! Alig várom az utána-képeket :)
Meg a „közötte” képeket full kupival, ugye? :D
Via! Olyan gyönyörű ez a nappali a kis kerttel, hogy úgy is beköltöznék, ha ilyen üres maradna és csak egy párnán ülve nézném a lobogó lángokat :)))
Sajnos mindig vannak, akik le akarnak húzni… „Mit vársz tőle???… Viselkedj felnőtt módjára!!!… Szállj le a földre!!!..” Ha sikeres vagy, szerencse, ha bukta, akkor na én megmondtam :)
Nyuszikátok látta már az új birodalmát?
Hát max. fotón tudnám neki megmutatni, de nem fogná fel! :) Majd megnézi élőben, a lakásnézésért nem cibáltuk magunkkal több ezer kilométert. :))
Igen, én is így képzelem, hogy télen lángok, nyáron tenger, aztán kész, másra nincs szükségem. Jó kis szanatórium lesz, egy nagyon hosszú vakáció!! :)
Juj, ez gyönyörűűű , már most is. :D :D
Óó de jól néz ki az a nappali *-*
Részemről jöhet bármennyi inspiráció, én is most költözök, eddig csak egy szobám volt, most lesz egy kétszobás lakásom, azt se tudom mit kezdjek vele, bár fejben már berendeztem. Egyelőre nekem is csak a legfontosabb bútorok lesznek, aztán szép lassan jöhet minden, fontossági sorrendben :)
Az jó kis upgrade neked is! :) Hát mondjuk jöhetnek ilyen luxusok, hogy nem onnan tévézel, ahol alszol, meg nem annál az asztalnál dolgozol, ahol eszel… :D Tudod, felnőtt dolgok. :)
Köszi a napi inspirációt. :-)
Szívesen. :) Csak kezdd el. Ha öt évig tart, öt évig. Ha tízig, tízig. De inkább ez, mint hogy nyolcvan-száz évig legyen egy olyan életed, amit nem szeretsz. Találd ki, hogy mit akarsz. Valld be magadnak, ez az első lépés. Aztán jöhet a következő.
Hülyék lesznek, lehúzós emberek lesznek, nehéz időszakok lesznek, el fogod szúrni egy csomószor, hibázol, de állj fel és tanulj jobban, hibázz valami mást, és így tovább. Ennél még mindig nem tudok jobbat, nekem ez működik. :) Próbáld ki! És csináld máshogy nyugodtan. A te életed! Helyetted úgyse tudja kitalálni és megálmodni senki. Tálcán kínálni meg nem nagyon fogják álmaid életét. :)
Újra bebizonyosodott, hogy itt a kommentek is mindig érdekesek és érdemes elolvasni őket. Íme szinte egy teljesen komplett poszt a válaszok közt. :)
Nagyon jókor találtak meg ezek a gondolatok, most én is valami újba kezdtem, mert így hozta az élet, magamtól nem biztos, hogy fel mertem volna állni és belevágni, de ha már úgy is így alakult… Persze folyton vannak kételyeim, bizonytalanságok, biztosan eléggé jó lesz ez így, és akkor tényleg ez van, hogy igazából senki sem hiszi, hogy ez működhet és összejöhet és hát mégiscsak vissza kellene térni a jó kis biztonságos pocsolyába, ahol nem volt jó, de legalább „biztos” volt.
Egy valaki mellettem van és hisz a dologban, és azt hiszem ez elég. Na meg én is látok valamilyen kis pislákoló útirányt, amit követek. Azt tudom, hogy sokat kell dolgozni és hajlandó is vagyok és hiszek benne, hogy meghozza a gyümölcsét, és persze, hogy kemény lesz, de ha az ember jobban érzi magát aközben, ami nehezebbnek tűnik, akkor meg tudja valósítani, mintha folyton szenvedne a látszólag biztonságos, biztos helyzetében.
A költözéshez gratulálok! Bele lehet ugrani meggondolatlanul is dolgokba és lehet a sutba dobni egy csomó mindent, mert úgy tűnik az könnyebb, de én is amellett vagyok/voltam, hogy ha nem most, akkor kicsit később össze fog jönni és úgy, olyan körülmények mellett, ahogyan én/mi szeretnénk. Szerencsére megtehettük, hogy nem dobozokból kellett élni egy darabig, hanem szépen lassan minden előkészítettünk, berendeztünk, beszereztünk, eléggé sok idő volt, de megérte, amit akkor kitaláltunk nem igazán változtattunk rajta. Persze valakinek ez hülyeségnek tűnt, nekünk így volt jó. Nyilván aki nem teheti meg az abból hozza ki a maximumot, jó ötlet a vendégszoba, nem kell kerülgetni a dobozokat, és be lehet osztani, mindig egyet-egyet felbontani.
Majd megírok valami hasonlót posztban is, mert ezt nem lehet elégszer mondani. :D Ha ketten vagytok, az teljesen jó. Egymást tudjátok erősíteni, biztatni, és két fej többet tud gondolkodni, ötletelni, mint egy! :)
Így lesz, ahogy mondod, amikor lesz egy új könyvespolc, kibontunk megint pár doboz könyvet… egész évre elnyújtott karácsony! :D
Alig várom az újabb posztokat. Ez most nagyon izgalmas szakasza az életednek és egy kicsit irigyellek, amiért ennyire szabadon élhetsz. Azzal, hogy rendszeresen beszámolsz az eseményekről, kicsit mi is részesei lehetünk ennek a nagy kalandnak. :-)
Nyugtasson a tudat, hogy a törpök élete nem csak játék és mese! :) A kerten meg a tengeren túl sok munka, kiszolgáltatottság és nehézség van abban, hogy így élek, nem csak úgy magától történt, hanem mi alakítottuk így, de nem csettintésre volt sem az elkezdés, sem most a fenntartása. A kemény munkát meg az áldozatokat sosem irigyli senki. :D
Tökéletesen igazad van. De amikor elkezdted a kemény munkát és az áldozatokat, gondoltad volna, hogy el fogsz jutni erre a szintre? Az a baj, hogy a legtöbben erről még csak álmodni sem mernek, aki meg mégis megpróbálja, azt rögtön megpróbálja visszahúzni a környezete azzal, hogy legyen realistább.
Bizony, ezek az emberek benne vannak a pakliban. Kár várni, hogy abbahagyják a károgást. Nem fogják.
Azért kezdtem el az egész online vállalkozósdit (mikor már tudtam, hogy ez a blog nem csak hobbi lesz), mert az volt a célom, hogy eljussak oda, ahova szeretnék, és még tovább. Fokozatosan alakult ki, hogy mit szeretnék, és ezt hogyan érjem el. Független akartam lenni, hogy ne mások diktálják, hogy mit lehet, mit nem, mit csináljak, milyen legyek. Én ettől érzem jól magam. Igen, amikor elkezdtük tervezni a költözést, tudtuk, hogy ide, így, ilyen feltételekkel akarunk eljutni. Addig csináltuk, amíg ide nem jutottunk. Ha akadály volt, újraterveztünk. Ha lassító tényező volt, türelmesek voltunk, és kivártuk. Mert tudtuk, hogy mi felé dolgozunk.
Ha több áldozat kell érte még (márpedig így lesz), akkor hajlandó vagyok megtenni, amennyiben látom, hogy ez tényleg engem szolgál, épít, és hosszútávon jó nekem. Amikor mondtam valakinek, hogy mit szeretnék az életem során (bármiről is volt szó), sok esetben volt „aha, persze” a reakció. Akár arra, hogy mondjuk komolyan gondolom a párkapcsolatomat, vagy online vállalkozásból szeretnék megélni, vagy mondjuk úgy külföldre költözni, hogy nem keresek állást és nem sokadmagammal osztozom a konyhán. Tudod, „ahogy Móricka elképzeli”. Na Móricka nem csak elképzelte, hanem meg is valósította. :) Nem két nap volt és nem is százkettő. De én nem egy percig akarok jól élni, nem csak az évi egy vakáció idejéig, hanem sok évtizedig, folyamatosan. És mi néhány kicsit húzósabb év azért cserébe, hogy a hátralevő életemben pont azt és pont úgy csinálom, ahogy nekem jó, ameddig csak élek? Hosszú táv. Befektetés. Most az egyik hosszú távú dolog beérik, van, ami a közepén tart, van, ami most kezdődik, kis kupacok, egymás fedésében. :) Építgetjük a domborzatunkat.
Most is sok mindent szeretnék, és nem átallok érte gürizni, tanulni, befektetni (pénzt, időt, energiát), hosszú távban gondolkodni, sok mindenre nemet mondani. De még most is sokan mondják, hogy micsoda hülyeség, vagy naív vagyok, mert ilyet úgyse lehet. Aztán amikor meg sikerül, akkor „de szerencsés vagy, milyen jó neked” – olyanok szájából is, akik nem hittek bennem. Mókás. Hogyne, persze, jó. De nem véletlenül. Nem azért nem utálom az életemet, mert „így esett”, hanem tettem érte, hogy ne utáljam. :) És ezt folytatom a továbbiakban is, vállalva, hogy majd továbbra is hallgathatom, hogy „az élet nem így működik” meg „ne legyél gyerekes” meg „buta, beképzelt picsa vagy”. :D (Azt hiszem, ha egyessel kezdődne a személyi számom, ezt úgy mondanák: ambiciózus, határozott.)
Álmodj, tervezz, dolgozz. Ez a mottóm. Számold ki, tanulj, forgasd vissza a hasznot, fejlődj, fektess be, dolgozz, csináld újra, tanulj belőle, csináld máshogy, variáld, ha kell. El fogod szúrni, pofára fogsz esni. De ha fontos neked, ha fontos vagy magadnak, akkor folytatod. Ha meg menet közben találsz jobbat, tapasztalsz, építsd be azt is, formáld az álmodat. Nem lehet hetven évre előre egy mostani terv alapján dolgozni, és nem is lehet mindent megjósolni előre. A tervet is tovább kell tervezni, fejleszteni.
Tálcán nem adja neked senki azt az életet, ami neked jó lesz. Még én is alakítom az enyémet, de most úgy néz ki, hogy egy fontos állomás meglesz. :) Aztán utána sem dőlünk hátra, mert továbbra sem az ötöslottót nyertük meg, és nem szponzorálja se az EasyJet, se Őfelsége Erzsébet királynő a kalandot. :D Csak az a határ, amire elszánjuk magunkat. Ez limitál. Ez szabadít fel. Folyt. köv. új tervekkel, új nehézségekkel, új kihívásokkal, egy magasabb szinten.
Ehhez az kell, hogy te magadnak ne szajkózd az „ez úgyis hülyeség, add fel” dolgokat reflexből. Ha te tudod, hogy megy, látod az eredményét, képes vagy rá, kitartó vagy, akkor ki a francot érdekel, hogy más szerint nem fog menni? Ki az a más? Gazdasági szakember, üzleti multitálentum, Bill Gates? Oké, hallgasd meg, amit mondani akar. A szomszéd Mici néni, aki csak pletykálni és szúrkálódni képes, a Pista, aki életében semmiért nem állt ki és semmi sem jó neki, vagy a Mancika, aki rühelli a saját életét, de tenni nem tesz ellene, csak panaszkodik? Hm, menjenek sepregetni a saját házuk tájára, mielőtt életvezetési tanácsokat adnak. :)
Nézd meg, hogy KI mondja, ne csak azt, hogy mit mond. 99%-ban figyelmen kívül hagyhatod a károgást.
Kognitív disszonanciát tudsz okozni azzal, ha sikeres, boldog, elégedett vagy, bármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Ha az az „alapszabály”, hogy az élet szar és semmit nem lehet tenni és nem érdemes jól dolgozni, mert úgysem a te felelősséged, akkor ha ennek ellentmondó példát lát valaki, akkor a következő történhet:
a.) világégése van, és újra kéne értékelnie azt, amit eddig gondolt magáról, és arról, hogy mire képes, például hogy szerethetné magát, vagy változtathatna, tehetne azért, hogy jobb vagy más legyen (és hogy ez most a karrierre vagy életmódváltásra vagy akármire vonatkozik, az tök mindegy) – DE ez nehéz és fájdalmas, ijesztő, bizonytalan (még ha jobb is lenne, mint a mostani bizonyos, ámde langyos pocsolya), és sok önreflexiót igényel
Úgyhogy általában jön a b.) verzió: le kell alázni az ellentmondót, hogy újra fennáljon a szabály. Biztos lop, csal, hazudik. Biztos nem is olyan boldog, mint látszik, titokban tuti csalja a férje. Biztos külföldről pénzelik, vagy valakinek a valakije. Szereposztó dívány. Örökölt. Hazugság az egész, nem mond igazat. És így tovább. Így aztán helyreáll a világrend, mégsem igaz, aminek egy pillanatra felmerült a veszélye, és meg lehet nyugodni. Az élet továbbra is igazságtalan, szar, csak a sült galamb meg a lottó ötös létezik, felelősség és öngondoskodás nincs. Huh. Megmaradt a status quo.
Hát, ez van.
Üdv, egy nemsokára tenger mellett élő hülyepicsa :P (kád nélkül, de kandallóval)
Nagyon tetszik a ház és a kert amennyi lehet belőle látni és Anglia, kis városka, tenger.Költözés, új dekoráció új hely, új emberek, nagyon irigyellek titeket.A konyhára az ötleted szintén tetszik :) Várom a további képeket, inspirációkat.
Kíváncsi vagyok, mennyire tudjuk megvalósítani a bolhapiacok kínálatából, amit szeretnénk! :) Van, ami vadiúj lesz higiéniai okokból (nem szeretnék használt kanapén vagy ágyon feküdni), de az éjjeliszekrényt, öltözködőasztalt megoldom, már találtam 2 hete cukikat, csak azok nyilván nem lesznek sehol egy hónap múlva, de legalább potenciálisan megvan az esélye! :)
jajj de szuper lesz! nagyon jók a színek, a harmóniák. azok a fa rekeszek nekem már imádottak! mi is vettünk a nyaralóba polcnak a falra. annyira jó hangulatot ad és hogy ha nem ér össze (nekünk hat van), akkor a belseje is polc meg a teteje is polc + csiptetős lámpa… sőt akár az aljára kampó… szóval sok oldalú. ráadásul festhető.
jajj de fogjátok ezt a kuckót szeretni. :) igazából már imádod, „hallom” mekkora élmény ez a fészkelés! mi másfél éve költöztünk és még nem vagyunk kész :D a kupi szoba jó megoldás (nálunk is volt egy bő fél évig), mert akkor nincs stressz már van élhető rész és minden saját ritmusban alakul.
nagyon jók a tervek! juhúúú!
tudod én azt hittem ha kertecskénk lesz a nyúl boldogan kirohan… és hát nem :D igaz a mienk 5 éves már. mire nyúlbiztossá tettük, meglassult. a teraszra is csak remegő lábikókkal tudtuk kicsalni, ahol a kerti garnitúra széke alól leselkedett ki ránk és eszébe sem volt leugrani a kertbe. szóval szerintem jó döntést hoztál, neki jó lesz így és nektek is könnyebb.
Ohh nahat :) csodas a nappali! En mar igy is imadom :D szivesen berendeznem magamnak :) egy kandallo mindig nagy vagyam volt, plane ha meg egy kis kert is van hozza.. Samu (a kiskutyam) tuti imadna! Sok sikert nektek az uj elethez :)
Köszi! :)
Gomeznek off-limits lesz a kert meg a park, egyrészt nincs hámhoz szoktatva és most már nem stresszelném vele (szerintem amúgy sem szeretné), de a rosszabb, hogy fogalmam sincs, miket ültettek oda, és melyik mérgező egy nyuszinak. Majd szedek neki olyat, amit ehet (pitypang, lóhere, stb.), a többit meg eltitkolom előle. :)
Úúúr Isteeen ez nagyon cuki!!!! :) Szerencsések vagytok, hogy ilyen szépet találtatok. Tényleg igazi kis vidéki otthon.
Én szűk 1 éve költöztem vissza abba a lakásba, ahová anno születtem és ahol éltem 8 éves koromig. Irtó vicces volt a korábbi gyerekszobából, ahol anno az emeletes ágyunk állt, rendes hálót csinálni.
Tőlem nyugodtan jöhetnek a beköltözős-felújítós posztok, mert hiába élek itt lassan 1 éve, még nem volt időm/ kedvem/ inspirációm nekilátni a csinosításának. :)
Voltak rondák is, csak azokat nem választottuk! :D Nappaliban a padlószőnyegen nagy sárga folt… bleeeh. A lakáskeresők ezt gondolom ismerik. És mikor feladod, hogy úristen, csak szar lesz, válasszuk ki a legkevésbé szart, akkor jön egy, aminél rögtön érzed, hogy igen, ez lesz az… :)
Felújítok, csinosítok, ahogy a büdzsé engedi majd! :D