❤️ amikor két borús nap után újra kisüt a nap, és ismét strandidő van (nincs még vége a nyárnak!!) ❤️ tengerrel álmodni & még aznap úszni is benne ❤️ gyönyörű felhők ❤️ hétvégi buli a parkban & langyos nyári esőben is kinn maradni ❤️ begyújtani a kandallóba — még csak gyújtóssal, mert nincs rendes tüzifánk, úgyhogy nem is csinált meleget, csak egy kis fényt meg hangulatot, de majd venni kell farönköket, és jó lesz télen ❤️ a tény, hogy ilyenek vannak a teendőlistámon, hogy “tüzifát kell venni” :D ❤️ összeszereltük a gardróbszekrényt ❤️ jövő héten megyek Londonba egyedül (még sose volt ilyen, izgulok :D), instagramon tudósítok majd, itt követhettek ❤️ isteni finom mozzarella + friss saláta + balzsamecet + magvak ❤️ előfizetett magazin érkezik a nevemre ❤️ málna & sárgabarack ❤️ amikor már ismernek a kávézóban ❤️
Ez hétfő lett, de sebaj :))
– új cipő és kardigán, és imádom őket
– selejtezés ruha és papírfronton, bár több hely láthatóan nem lett
– isteni finomakat enni az embernél és keresztszüleinél
– sokáig lustálkodni vasárnap reggel
– meglepetés palacsinták
– bombajó könyvet kölcsöncsórni embertől
– elkezdeni a 30 napos rutinkiépítést – egyelőre még ismerkedünk
– készülni az őszre
– esküvő esküvő hátán
– Halott Pénz koncert
– nekem vannak a legjobb barátnőim
– az őszi pihenést tervezni
– isteni illatú YC gyertyák
❤️ SIKERÜLT A NYELVVIZSGÁM!! :D Diplomás műszaki menedzser lehetek, juhú!!!
❤️ nosztalgia játék a Sims 3-al, még mindig órákig el tudok babázni, pont mint tízen X éve
❤️ hortobágyi palacsinta készítés anyósjelöltékkel, igazi csapatmunka volt, isteni finom eredménnyel!
❤️ hajmosás
❤️ Tesco finestes kacsás chips, és chai tea..új kedvencek
❤️ tiszta lakás, friss ágynemű
❤️ új IKEA-s gardrób és fiókos szekrényke, végre elfér az összes ruhánk
❤️ ismét megállapította egy szemész, hogy nincs baja a szememnek (csak tudnám, mitől vibrál akkor időnként a kép?!)
❤️ Ken Follett – A megfagyott világ, majdnem befejeztem. Nagyon élvezem, hogy mióta vége az egyetemnek, van időm olyan könyveket olvasni, amiket én választok :)
❤️ beszélgetés Apukámmal
❤️ közös takarítás a 2 lakótársammal
❤️ jelentkezni az álom munkámra ❤️
❤️ Háború és Békét elolvasni
❤️ pestós rizstészta
❤️ fűszeres répaleves
❤️ málna
❤️ betegség miatt felmentve lenni minden alól :D
Sziasztok! Ez az első posztom itt.. :) Olyan jó olvasgatni ezeket a kommenteket, én is tudok mindig örülni apróságoknak :)
Ez a hét:
❤️ végre tiszta a lakás, tegnap sikerült kitakarítanom (és közben csinálom a 30 napos rutinkiépítést!)
❤️ jól sikerült Brownie vaníliafagyival.. a párom meg is kérdezte, hogy mikor sütök újra.. :)
❤️ még mindig meleg idő, napsütéssel, este nyitott ablaknál alvás (tücsökciripeléssel)
❤️ izomláz (egy hét kihagyás /darázscsípés/ után újra belevetettem magam a Zóna edzésbe, imádom)
❤️ holnapi szülinapi zsúr a Huginak (előtte Anyuval sütés-főzés, nagy heti élménybeszámolókkal, sírva nevetésig :))
Juj, a darázscsípés az durva, engem a nászút utolsó napjának reggelén kapott el, délután meg a méhecske. Fasza volt. :D
Ecetes borogatást kaptam rá, de kábé semmit sem ért, mocskosul fájt. Még mindig megvan a helye, pedig 8 éve volt… köszi, darázs.
Ugye nem valami rohadt kényelmetlen helyen csípett meg?
Hát, megcsípett hátul a combomon, és a bokám alatt..a combomon nem volt vészes, picit piros volt, de nem fájt (csak a csípés után), de a bokám iszonyúan bedurrant, 4-5 napig alig tudtam menni, és csak nyitott cipőben :D szép volt :D Ecetes borogatás volt itt is, meg kálcium, de sokat itt sem ért.
-Életem egyik legnagyobb vállalkozása: vállalkozó lettem :), egyenlőre főállásom mellett..aztán remélem idővel csak erre koncentrálhatok
– végre mertem lépni és nemcsak álmodozni, tervezgetni.
– végigjátszani egy Gazdálkodj okosan-t az 5 éves nagylányommal
– hasznosnak érezni magam
Hajrá!! :)
* Az utóbbi pár napban elkezdeni kívülről magamat, és rádöbbeni, hogy bizonyos pontokon mi a probléma. A megoldhatóság már más kérdés…
* Az előzőhöz kapcsolódva: beismerni, hogy sok helyzetben sajnos a cinizmus tart egyben.
* Megint összekevertek minket a húgommal. :)
* Isteni finom húsmentes kajákat főzni és vinni be a melóba ebédre. Ugyanakkor van jó oldala is annak, hogy jövő héttől végre megint tudok úgy ebédet válogatni a menzán, hogy valamennyire ki tudjam kerülni a “mindenkajatisztahús”-kérdést (éljen a visszatérő két menü) – és jó lesz végre újra a kollégákkal együtt enni, mert az irodámban, a gép előtt annyira nem volt jó.
* Megkísérelni a jó oldalát nézni annak, hogy 3 hete tértem vissza szabiról, és már van bő 2 napnyi túlórám.
* Rádöbbenni, hogy talán nem a legzűrösebb hónapok egyikében kellett volna újrakezdeni a rutinkiépítést, amikor sokszor csak enni és aludni jutok haza, miközben a korábban kiépültből szerencsére nagyon sok mindent csinálok.
* Amikor vagy 5-6 ifjonc körbevesz, hogy mikor lesz idén órám velük, majd láthatóan lelombozódnak, hogy előre láthatólag csak tél vége felétől szerepelek az órarendjükben. Megmelengetik az ember szívét. (Talán mégsem utálnak…)
* Vitéz János és Hollófernyiges, valamint A fekete bika c. mesék
Ahhoz képest, hogy egyébként nem érzem valami jól a bőrömben magam mostanában, némi gondolkodással egészen sok mindent sikerült összeszedegetnem…
❤️ konyhát vásárolni (igen, egy egész konyhát :) ❤️ @Via javaslata alapján Daily Decemeber projekthez csomagot rendelni ❤️ végig hajtani egy egész hetet (hulla vagyok de isteni volt) ❤️ fürdőszobát összerakni (mikor ránézel és elmondhatod: “Ezt mi csináltuk.”) ❤️ esküvőre menni ❤️ újra tornára járni és jógázni – Éljen a szeptember és a foglalkozások kezdete! ❤️
– barátnős futás a városligetben
– spontán összeröff a másik felem családjával
– tonhalfasírt
– sok fincsi zabkása a mikróból
– e-book olvasó
– az új Harry Potter e-bookok
– szabadság, Balaton
– akciós fitneszbérlet
– megérkezett a Xiaomi MiBand 1S-em, szeretem :)
– jó munkahelyi légkör
– és élvezem hogy ki merek lépni a komfortzónámból, úgyhogy az év legnagyobb kihívását teljesítettem! :)
– viszonylag sima tanév kezdés????
– új irodai szék????
– hála a rutinoknak, ragyogó csapok és wc????
– alakuló őszi tervek☔
– kréta festék spray tesztelés- tényleg szép!????
– esti mesék????????
– pottyos gumicsizma
– a héten már mi is foztunk teát☕
– hűvös reggeleken gyalog menni munkába
– új, már kevésbé nyári playlist a lejátszómon
– biciklizés
– kifőzdében ebédelni
– aloe verás arctisztító
– fagyi kehely
– sorozatnézős este (Wentworth)
– nagy szellőztetések
– frissen mosott ágynemű
– zóna edzés
– tóparton lábat lógatni
– verset olvasni
De jó, egy szintén Zóna rajongó :)
Enikő for president! :D
* új fotelek a dolgozószobámban
* meg úgy általában új dolgozószoba az irodában
* kislányommal kártyázni
* reggeli a kisbécsben
* lazacos bagel
* a férjem illata reggel a párnán
* új saját parkolóhely
* még mindig nyár van
Off: Via, volt már olyan cikked, ami a szülőkkel való konfliktusokról szól? Megfelelési kényszer a szülőkkel szemben, ilyesmi?
Ilyesmire gondolsz? Leválás a szülőkről, felnőtté válás, stb. https://www.urban-eve.hu/2013/09/07/leveleslada-orjito-anyos-utalatos-apos/
Igen, ilyesmire gondoltam. Annyi különbséggel, hogy az én esetemben a saját szüleimnek nem jó semmi, a saját szüleim kritizálnak folyton, és nem nagyon találom a jó megoldásokat, elsősorban azért nem, mert érzelmileg nem tudom függetleníteni magam, hiszen a szüleim és szeretem őket, míg mondjuk anyós/apóstól azért könnyebb érzelmileg függetlennek maradni.
Az, hogy a szüleid és szereted őket, lehet igaz és érvényes attól függetlenül, hogy mennyire követed azt, amit mondanak. Szeretheted őket úgy is, hogy nem értesz egyet azzal, amit mondanak. Még akkor is szeretheted őket, ha hülyeséget csinálnak (a szülők is tudnak hibázni, hajjaj – ők is csak emberek!).
A szüleid valószínűleg jót akarnak neked, a baj az, hogy ők ezt a jót egyféleképpen tudják csak elképzelni, és csak úgy jó, ahogy ők elképzelik. Érted való aggódásukban ragaszkodnak a módszereikhez ÉS a célhoz is (t.i. “legyél boldog”). Így aztán a “saját érdekedben” soha nem vagy elég jó… ami tiszta marhaság. Azt kéne elmagyaráznod nekik, hogy ha tényleg azt akarják, hogy legyél boldog, hagyniuk kell, hogy
1. magad határozd meg, hogy ez számodra hogy néz ki
2. te határozd meg azt is, hogy ezt hogyan éred el magadnak
És ha ők nem így csinálnák a helyedben, hát, így jártak. Ez most a te életed. És a felnőttségbe beletartozik az is, hogy hülyeséget csinálsz, aztán vállalod a felelősséget a hülyeségért. Rosszul döntesz, pofára esel, tanulsz belőle, legközelebb jobban csinálod. Ettől nem védhetnek meg, és nem azzal segítenek, hogy közlik, hogy nem vagy elég és nem jól csinálod (akkor meg pláne nem, ha egyébként jól érzed magad tőle…).
Néha gondolkodom azon, hogy családon belül hogyan juthatunk el ilyen érzelmi játszmákig. Mert amikor jönnek a kritikák, “nem jól csinálod”, “mi másképp csinálnánk”, miért nem így csinálod”, “hogy találsz ki ilyen hülyeséget”, vagy a durvább változatok, “hát ilyen gyerekem lett”, “szégyellem magam helyetted”, akkor ezek szerintem valamiféle érzelmi játszmáról szólnak. Arról, hogy majd hátha sírva mea culpázok, hogy úristen, tényleg, igazatok van, hát hogy lehetek ilyen, hogy tehettem ilyet. És akkor ők majd bólogathatnak, hogy ugye én megmondtam.
A család az a hely kellene legyen, ahol nem azért szeretnek, aki vagyok, hanem annak ellenére. Ahol segítenek, amikor fel akarok állni a hasra esés után. Ahol nem rúgnak még belém, amikor a földön fekszem amúgy is. Ahol nem dörgölik az orrom alá, hogy nem vagyok tökéletes (nem mintha valaha szerettem volna az lenni, és abba most ne menjünk bele, hogy ő mennyire nem tökéletes).
Nagyon sajnálom. :( Az ilyen vallató játszmára tényleg azt a választ várják, hogy “azért, mert hülye vagyok”. Ez az egész visszavezethető oda, hogy saját magával nincs rendben, vagy nem tudja, hogy mihez kezdjen magával, ha már nem Szülő (így, nagy Sz-szel), és amíg te tök béna vagy (nyilván idézőjelesen), addig mártírkodhat, meg szükség van rá. Hiszen “te nem vagy jó semmire”, magadtól képtelen vagy bármit is elérni, blablabla, és akkor nem kell elgondolkodnia azon, hogy helló, van saját élete, na azzal mi legyen? Amíg veled foglalkoznak, addig se kell magukkal…
Fos, ha az ember szülei csinálják ezt az őrületet, és rajtad csiszolják a kicsike önbecsülésüket vagy kételyeiket a saját életükkel és döntéseikkel kapcsolatban. Ha valaki a földön fekszik, és még belerúgnak, az az én szememben iszonyú kicsi önbizalomra utal a rugdosó részéről. Amikor nincs minden rendben, akkor ennyire kell fitogtatni, hogy háhá, van nálam szarabb helyzetben levő, van nálam szerencsétlenebb, akkor én talán nem is vagyok olyan borzalmas. De azért biztosan megy a belső monológ, hogy ő is milyen szar alak, akkor is, ha kifelé azt mutatja, hogy mindenkinél jobb és csak ő tudja jól – aki tényleg jó véleménnyel van magáról, az nem hangoztatja úton-útfélen önnön okosságát, képes ráhagyni dolgokat másra, nem próbál mindenkit (magát is beleértve) meggyőzni arról, hogy milyen csodálatos és nála van a bölcsek köve, elég neki, hogy ő tudja. Az önbizalomhiányos ember meg gyakran azzal kompenzál, hogy próbálja hangosan szajkózni, hogy ő mennyire zseniális, hátha egyszer elhiszi magának… de nem ettől fogja.
Ehhez baromi nagy introspekcióra lenne szükség, belátni, hogy hibáznak, de ugye az sosem fog bekövetkezni, hiszen a tökéletlenség az elviselhetetlen számukra. Benned se viselik el, de ha róluk derülne ki, hogy nem hibátlanok, akkor beigazolódna életük félelme, hogy szar alakok. Ugyanis jól beleásták magukat ebbe a gödörbe azzal a gondolattal, hogy tilos hibázni, mert akkor így a saját hibáikat sem fogják soha belátni, maguknak sem fognak soha megbocsátani, saját magukkal sem lesznek soha empatikusak… Az ő világukban aki hibázik, az nem szeretetreméltó, tehát ők nyilván soha nem hibázhatnak. Ha neked szabad hibázni, akkor nekik is szabadna, akkor maguknál is ki kéne takarítani, az ottani dolgokat is felül kéne vizsgálni. Ez egy összeférhetetlen gordiuszi csomó, amihez vagy összeszorított szájjal és játszmákkal ragaszkodnak, vagy megengedik maguknak (és menet közben neked is), hogy esetlenek és emberek legyenek… De ez nagyon sok melót igényel, és amíg nincs tudatosítva, ha megemlítenéd, azt se tudnák, hogy miről beszélsz. Érdekes kérdés, hogy kitől tanulhatták ezt, de ez nem a mi dolgunk.
Na aztán hogy ehhez valaha eljutnak, az az ő dolguk, az ő lehetőségük és az ő felelősségük is. Ezt ne vedd magadra, nem a te feladatod megmenteni őket. Te foglalkozz azzal a résszel, ami a tiéd: hogy magadban helyretedd ezt, hogy az, hogy ők így látnak, nem az Világegyetem mindent felülíró véleménye. Hanem csak két emberé. Akik “mellesleg” a szüleid.
Nem tudom, a fentiekből ráismertél-e a szüleidre, ezek most csak ilyen gyors benyomások, hátha segít. De attól még értékes és szerethető vagy, hogy ők nem is mindig képesek ezt kifejezni számodra, akkor sem feltétlenül, amikor így éreznek. ♥
“Ez az egész visszavezethető oda, hogy saját magával nincs rendben” – ez telitalálat, szerintem itt pontosan erről van szó. A saját élete nincs rendben, ez tény. Az is tény, hogy sokminden talán nem úgy alakult, ahogy ők elképzelték, de hogy sikeres vagyok (persze ez is nagyon relatív, de mondjuk ha egy átlag szemmel nézzük, 10 emberből 10 azt mondaná rám, hogy sikeres vagyok, és ami a legfontosabb, a saját mércémmel mérve sikeres vagyok), az nem vitatható. Az sem vitatható, hogy boldog vagyok. :)
De valahogy soha semmi nem volt elég és nem elég ma sem. Olyan érzésem van, hogy szinte már várja, mikor hibázok, és akkor egyből mehet a földbe döngölés, és önmaga igazolása, hogy bezzeg ő megmondta.
Az a gond ezzel, hogy ha robbantom a bombát (nem állna távol az egyéniségemtől), az sem oldana meg semmit. Nem értené, hogy miről beszélek, hanem saját magát igazolná, lám még tiszteletlen és bunkó is vagyok.
Nekem is van gyerekem és tudom, hogy amikor akaratomon kívül bántom őt, nem úgy szólok, türelmetlen vagy fáradt vagyok, az nagyon fos érzés. Valószínűsítem, hogy benne is ugyanez zajlik le velem kapcsolatban. Dehát ezzel nem megyek sokra, ha ezt soha nem ismerné be, és igazából én nem érzem magam jobban attól, hogy neki is szar…És felnőtt fejjel már nem foglalkozhatok azzal, hogy az ő életét rendbe hozzam, mert az az ő élete, én az enyémmen dolgozom.
A csapda ott van, hogy ha ez bárki más, akkor felállok, hátat fordítok és odébb megyek. Ha ez egyik vagy másik szülő, akkor nem lehet odébb menni (illetve lehet, de az nyilván egy végső és radikális megoldás), addig pedig a károkat lehet minimalizálni, mindenki lelkében, de elsősorban az enyémben. A harag rossz tanácsadó. A hirtelen indulat is rossz tanácsadó. Ki kell dolgozni valami kezelési stratégiát, mert ez elmúlni nem fog, tünetileg kell kezelni, ha nem akarjuk végképp elveszíteni egymást.
Lehet úgy odébb menni, hogy nem véglegesen, csak kicsit lazítod a kapcsolatot. Például ha elkezd szapulni, akkor megmondod, hogy “ne haragudj, erre most nincs szükségem, ha majd tudunk normálisan beszélni, akkor folytatjuk” – és kész. Meghúzni a határokat. Kábé mint a gyerekeddel, hogy “mi itthon nem így viselkedünk, lehet, hogy máshol ezt tanultad, de velem ezt így NEM“. Csak higgadtan, nem asztalt borogatva. Lefektetni a határokat, újra meg újra meg újra, amíg az agyába nem vési. Következetesen. Szóval nem csak az a két opció van, hogy tűrsz meg robbantasz.
Láttam közben kiegészítetted az előzőt, telitalálat, pontosan erről van szó, épp én is írtam, hogy fogalmuk nem lenne, hogy miről beszélek :)
Valóban nem az én keresztem és nem az én életem, nem is akarom magamra venni. És ahogy írod is, pontosan arra szeretnék valami stratégiát kidolgozni, hogy hogyan lehet lazítani a dolgon és lefektetni a határokat. Van egy pont, ahol épp ésszel azt kell mondani, hogy eddig és ne tovább.
Via, van neked valami karmád, olyan érzékkel tapintasz rá ezekre a dolgokra, mintha valami kristálygömbből olvasnád ki. Csodálatos, hogy mennyire összehangban élsz az adottságaiddal és a képességeiddel. Vallomás: amikor elkezdtem olvasni a blogodat, azt hittem, hogy fake profil és nem is annyi éves vagy stb, vagy úgy fake, hogy valaki más áll a háttérben, és te csak az arcodat adod hozzá :D Nem akartam elhinni, hogy ilyen fiatalon valaki ennyire önazonos és jól érti az embereket, a motivációkat, az életet. Atán rájöttem, hogy te te vagy, és ez nem kor kérdése, hanem te ezt hoztad magaddal, rájöttél, hogy ezt hoztad, és dolgozol rajta, hogy csiszold, használd, saját magad és mindenki javára. Szóval utólag is bocs, hogy fake-nek gondoltalak, igazibb nem is lehetnél :D
(side note: valóban érdekes lenne, hogy ők ezt honnan hozzák, egyszer majd biztos úgy hozza az élet, hogy sokat ülünk egy kávé mellett és majd mesélek… :) )
Köszi! :D Hű, annyira nem vagyok fake, hogy szinte lelombozó. Warts & all. :)
Önző és makacs kis röfi vagyok, nincs az az isten, hogy kiengedjem ezt az egész izét a kezem közül, nem akarok se befektetőt, se semmit, hogy ráüljenek a fejemre és dirigáljanak… még mit nem! :) A pofám az enyém, olyan, amilyen, használom arra, amire tudom, és kész. Ha többet tudok, majd többre használom! :)
De szerintem ez a makacsság motivál abban is, hogy nem nyugszom bele a dolgokba, szeretek mögéjük látni, meg kibogozni. Olyan ez is, mint egy kis nyomozás. Izgalmas. :) Csak nem kell hozzá hullákat nézegetnem, és dolgozhatok a pizsamámban. :D Nagyon izgi, hogy mi van egy-egy kifogás vagy szurkapiszka mögött. (Legtöbbször persze félelem, főleg belső, ami aztán ki van vetítve. Sok tekintetben végtelenül egyszerű papucsállatkák vagyunk – be vagyunk szarva attól, hogy nem tartozunk sehova és nincs értelme a létezésünknek.)
Na, visszatérve az ügyedre: szerintem az tök elég stratégia, hogy ha elkezdődik a szapulás, felállsz és véget vetsz neki (hazamész). Nem kell nagy csinnadratta, csak azt mondod, hogy köszönöm, ezt így tovább nem. És lehet, hogy ettől mosolyszünet lesz egy hétig, vagy nyolcig. Legyen. Aztán lehet, hogy felveszitek a fonalat, és akkor megint csinálják, és megint felállsz és eljössz. (Illetve nem tudom, hogy hogyan találkoztok, ezt lehet virtuálisan is: leteszed a telefont / Skype-ot, az anyázós e-mailre csak annyit írsz vissza, hogy erre most nem kívánsz bővebben reagálni, nem azért mondtad el, hogy anyázzanak, hanem hogy veled örüljenek – vagy még ennyit sem kell -, stb.) Ne menj bele a buliba. Ha az a felállás, hogy tűröd, amit mondanak, akkor nincs motivációjuk abbahagyni, hiszen részedről “le van okézva”, mert hagyod. Ne hagyd. Majd talán egyszer lecsurog nekik, hogy ja, ha így viselkednek, nem lesz kapcsolatuk a gyerekükkel…
Tudom, hogy vulgáris, de kb. olyan ez, mint szobatisztaságra tanítani egy négylábút. Ha eddig csak morogtál, hogy Ubulka összehugyozta a szőnyeget, de nem zártad ki a kertbe (vagy nem tudom, egy kutyával mit kell csinálni, a nyuszit a ketrecébe kell zárni ilyenkor, hogy oda szagosítson, mert szagra megy :D), akkor Ubulka továbbra is összehugyozza a szőnyeget. Honnan tudná, hogy ilyet nem lehet? Eddig lehetett.
Van ez a mondás, hogy “te tanítod meg az embereknek, hogy hogyan bánjanak veled”, és persze ezt lehet ezósan kifordítani, hogy jaj, azért történik ez veled, mert bevonzod, meg “tanít valamit” (brr), de nem, ez egyszerűen annyit jelent, hogy aminél nem húzol határokat, annál át fogják lépni őket. Amit engedsz, azt jóváhagyod (vagy legalábbis így érzékelik), és akkor annak lesz folytatása. Ha már teremtettél precedenst arra, hogy mit tűrsz, akkor utána is van lehetőséged megmondani, hogy lehet, hogy eddig így volt, de ezután nem. Deal with it. :D
Nekem hasonló élethelyzetben az segített, hogy bevezettem magamnak két szabályt, amihez húzós helyzetekben is tartom magam.
1; A játszmához két fél kell. Ha az egyik kiszáll, megszünik a játszma. Mivel kettőnk közül nekem van motivációm/igényem a változásra, így én hozom meg azt a döntést, hogy kiszállok.
2; Nincs olyan, hogy “szeret a maga módján”. Engem szeretni az “én módomon” tud, hiszen az egészséges szülői szeretet a gyerek szükségleteire reagál. Nekem nincs szükségem arra, hogy ítélkezzenek felettem, belém rúgjanak, megkérdőjelezzék a döntéseimet, leértékeljenek. Amire szükségem van, azt nem tőlük fogom megkapni. Megkereshetem azokat az embereket, akiktől megkapom. És megadhatom magamnak. Lehetek saját magamnak, a bennem élő gyermeknek olyan szülője, akire szüksége van, aki megvédi, ha ítélkeznek felette, rugdossák, megkérdőjelezik. És igen, ez sokszor azt jelenti, hogy fel kell állni és elsétálni, vagy lerakni a telefont. Hogy ők értik-e miért, változtat-e rajtuk valamit? Őszintén úgy hiszem, nem. De ez az ő dolguk. Az enyém meg az, hogy tudomásul vegyem, ebben a kapcsolatban én csak a hozzáállásomon tudok változtatni. De azon igen! :)
♥ Szuperül csinálod. Szomorú, hogy szükség van erre, de jó, hogy felismerted a saját lehetőségeidet a dologban, és élsz is velük.
A szülővel a kapcsolat szerintem nem különbözik ebből a szempontból más emberi kapcsolattól. Ha nem úgy közelít, akkor kilépek a szituból. Legfeljebb a szülő felé nem úgy szólok.
Lehet, hogy ez az első lépés afelé, hogy elfogadjanak felnőttnek? Hogy nem hallgatod végig a szőnyeg szélén a litániát, hanem elmész onnan.
5. Évfordulónk a Szerelmemmel :)
Apa szülinapja, és ennek örömére nyugdíjas is lett :)
Isteni finom dán teasüti (Y)
Új állás kilátásban :) (végre)
Áfonyás szörp (nem is tudtam, hogy ennyire szeretem :P)
Rátalálni egy új kedvenc testápolóra. Lactovit(Y)
Avonos tusfürdők garmadája :)
Szombat reggeli lustálkodás, és ágyba kapott kávé, sőt, reggeli is :)
Szegedi rotary jótékonysági gumikacsaverseny :)
❤️ sosem voltam még ennyire elfoglalt, de imádom :)
❤️ Barcelona! pontra tettem a Google Mymapsem, és a kis emberkével végigjártam a fő útvonalakat, úgyhogy most már tudom, melyik nap mi, merre és hogyan – nagyon várom! (és köszi, Via, a te cikkeid is nagyon hasznosak voltak!)
❤️ találtam kanapét Párizsban – két hét múlva ott alszok!
❤️ jövő héten ilyenkor már orvos leszek
❤️ már csak 14-et kell aludni, és indulok a Caminóra!
Barcelonát csókoltatom! Jó utat a Caminóhoz. :)
❤️ végre látni a nyár végét (vagyis az 50 fok végét), mert itt a szeptember
❤️ tervezgetni az őszi teendőket (és átkacsintani a téliekre is, de csak jó messziről)
❤️ zónázással rendet és tisztaságot (fenn)tartani
❤️ utolsó egyetemi félév elkezdése, ami még sűrűnek ígérkezik
❤️ utolsó egyetemi év elkezdése
❤️ tervek, hogy őszies hangulat legyen a lakásban is
Az hagyján, hogy a nevedre érkezik az előfizetett magazin, de hogy még ajándékot is küldenek hozzá!? (ha jól láttam az instagram profilodon) Tetszik ez az Anglia innen :)
Nekem ez volt a hét:
– új frizura (elegem lett a hosszú hajból)
– RHCP koncert pénteken. Úristen, de jó volt!
– végre jó a kávéfőzőnk. a szervizben azt mondták nem javítható, mert nincs hozzá alkatrész. aztán férj egy kis leleményességgel megcsinálta fél óra alatt :) kis ezermester a férjem, kár, hogy nem ebből él :D
– új kencék az arcápolásomban, amitől ragyogó és feltöltött az arcom. aztán ősszel nekifutok a hámlasztásnak is.
– pár új ruha nekem. álláskeresés az indok :)
– új táska
– és az idei “ősz” első teája a két esős napon (mert itt is esik néha)
Bezony, szuper akciók vannak, 5 lapszám 5 fontért, meg ilyesmi, és akkor hozzá 30-40 font értékű ajándék. A Good Housekeepinghez egy Ole Henriksen szérum járt, isteni finom!
Érdekelne a magazinból a stílus gólos cikk. Nem bánnám, ha csinálnál belőle egy posztot, már úgyis elég rég volt sajtószemle. Egyébként a tengeres álom az én verziómban így néz ki: munkából késéről álmodni és még azon a héten elaludni, majd kapkodva épphogy beérni a munkahelyemre. :-)
Oké, majd ha megérkezik a többi is, akkor egy össznépi sajtószemlét csinálok azokból, amiket most olvasok. :)
Egyébként a brit Glamour kapható Budapesten is, évek óta olvasom. A Nyugati aluljárós Relayben is megvásárolható, meg egy csomó nagyobb, plázás újságosnál, vagy a Ferenciek terénél a Világsajtó Házában! Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy kicsit nézzen körül a külföldi lapok között, mert nem kell ehhez semmi extra, költözés, utazás, de még online rendelés sem. :) A lehetőség adott.