Az első igazán hűvös őszi héten két „tüzes” programunk is volt, és mivel sok fotót készítettünk, és szeretnék is mesélni, gondoltam, egy külön bejegyzésben mutatok pár szösszenetet arról, hogy milyen is volt a Halloween és a november 5-i máglya/tüzijáték ünnepünk. :)

Egyrészt nagyon jó, hogy ilyenkor vannak ezek a közösségi programok, mert az óraátállítás óta este ötkor már sötét van, és a nyári kimozdulós, mászkálós napok után az ember hajlamosabb bekuckózni, de ugye az a szociális életének nem tesz jót. :) (Brightonban állítólag ilyenkor lendül fel a tánciskolák forgalma, és mindenki salsázni jár. :D) A Halloween – bár eredetileg kelta / ír ünnep – Amerikából hat vissza, és az elmúlt pár évben lett hangsúlyosabb Angliában & a Királyság többi részén. Viszont közel sem akkora őrület, mint az Államokban, és megvan annak a lehetősége is, hogy aki nem akarja, kiszálljon a buliból: egyezményes jel a faragott, világító tökfej az ajtók előtt. Ha van ilyened, jönnek a jelmezes gyerkőcök. Ha nincs, békén hagynak. És ezt tiszteletben is tartják. Beszéltünk egy hölggyel, akinek van 2 kutyusa, akik nagyon idegesek lesznek a sok kopogástól, ajtócsengetéstől, ezért egyszer próbált csak Halloweent tartani, azóta nem tesz ki tököt, hogy a kuttyoknak békéje legyen. És nem is zavarja őket senki. Szóval ez egy abszolút pozitív dolog, hogy aki akar, részt vesz, aki nem, azt meg nem piszkálják emiatt.

Kis kitérő, de a Halloween itt abszolút megfér a hagyományosabb, „emlékezzünk a halottainkra” ünnepléssel is, ugyanis a Királyságban novemberben van a háborús halottakra emlékezés ünnepe, melynek kapcsán kis pipacs kitűzőket viselnek az emberek, sokan már november elsejétől. És teljesen jól elvan egymás mellett a kettő: október 31-én az egyik, november egytől a másik. Nem szentségtelenít senki semmit sehová, élesen el vannak választva egymástól a funkciók, és nem kell köpködni senkit, pedig a mostani Halloween (csokival, jelmezekkel, zombikkal) ide is Amerikából érkezett. Mégse fújol senki, nem kell „oldalt” választani. Aki akar, csinálja mindkettőt. Aki akar, csak az egyiket, vagy csak a másikat. Nincs felesleges viaskodás meg egymás utálása. Legalább ezen ne legyen. :)

Na, szóval Halloween. Igazából nincs nagy körítés: ha kiraksz égő tököt, jönnek a törpék. Amint sötét lett, fél hattól már megjelentek az első apróságok, és egészen fél kilencig jöttek, volt, amikor szinte egymásnak adták a kilincset. Leginkább az ovis, kisiskolás, és kiskamasz korosztály képviseltette magát, a nagyobbak már buliznak. Az egészen aprókat volt, hogy csoportosan terelték, több anyuka összefogott, és szép libasorban érkeztek. Családok is jártak együtt, beöltözött szülőkkel. Nekem az volt a szabályom, hogy aki jelmezben van, kap csokit, úgyhogy ezzel sikerült jó pár jelmezes szülőnek nagy mosolyt varázsolni az arcára. Olyan kis egyszerű dolog, de őszintén örültek, én meg úgy vagyok vele, hogy nagyon nagy meló ennyi kis csokitól felspannolt manót terelgetni biztonságosan, szóval jár a csoki a felnőtteknek!

Ami a csokiosztogatást segítette, az egy frissen tanult trükk volt. Egy fekete szemeteszsák kellett hozzá, amit a csokis tálra húztunk. Egy kis rést vágtunk bele, így a gyerekek nem felmarkolták a cuccot, meg nem is válogattak, hanem csak egyet húztak ki. Mivel nem látták, hogy mi van benne, kicsit ez is ijesztő-elem volt, plusz játékosságot vitt az egészbe, hogy fogalmuk sincs, hogy mit húznak (semmi csúnyát nem raktam bele, de lehet, hogy jövőre veszek egy gumipókot :D).

Büszke vagyok rá, hogy bár nem spiláztuk túl a dekorációt, rengeteg dicséretet kaptunk, egy helyi vérfarkas szerint mi nyertük a legjobb dekoráció díját az utcában. :D Egy 15 fontra leértékelt műanyag, diszkófényes tököt vettünk (aznap, utolsó pillanatban), ami ellátta a világító tök szerepét, azaz jelezte, hogy hozzánk szabad kopogni. Ezen kívül összesen 3 fontért vettem dekorszalagokat, mindegyikből 3-3 méter volt a csomagban: belépni csak saját felelősségre – vigyázz, kísértetház – zombiveszély felirattal. Ezeket rátekertem a kertkapura meg kiraktam az ablakokra. Szépen vissza tudtam szedni őket, így jövőre is jók lesznek. :) Kis befőttesüvegben tettünk ki mécseseket, Betadine-nal rajzoltam „véres” HELP! feliratot az egyik ablakra, plusz kitettünk egy hangszórót, ami dróttal volt bevezetve az egyik szobába, és laptopról szólt rajta mindenféle ijesztős theremin zene. Ja, a lightboxra meg kiraktam, hogy TRICK OR TREAT. És ennyi. :) Minden újrahasznosítható jövőre is, és tényleg imádták a kölykök. Amit még trükköztünk, hogy mielőtt ajtót nyitottunk, az ajtó feletti lámpát belülről tudtuk villogtatni (benn a kapcsoló), és ettől jó páran sikkantottak egyet, nagyon élvezték a gyerekek, hogy nem csak annyi van, hogy bekopognak, csoki, csá. :)

Ami a jelmezt illeti, 2 fontért vettem egy boszikalapot, magamra öltöttem a denevérujjú ruhámat, amit még a Glamour gálára vettem pár éve, és rajzoltam fekete szemcerkával két „heget” az arcomra. Ilyen lett. :) A dekor sokkal többet adott a hangulathoz, valószínűleg ha nem ajtót nyitnék, hanem én is mennék csokivadászatra, többet gondolkodnék a jelmezen, de most ez untig elég volt.

Nagyon jó volt látni a sok kacagó gyereket, a jókedvű felnőtteket, és hogy egy csomó ismerős szomszédot is köszönthettünk. Tényleg jó közösségi program, összehozza az embereket. Este kilencre már teljesen elcsendesedett az utca — a piciknek fellőtték a pizsit, a nagyok már rég buliban voltak –, szóval én is beszedtem a tököt, lemostam a HELP! feliratot, és ennyivel zárult az éjszaka. Csak semmi vadulás, különben is hétfő volt, és másnap iskolanap (elseje itt nem munkaszüneti nap, ugye).

A november 5-i tűzijáték és máglya-buli szombatra esett, így napján lehetett élvezni a fényjátékot. A kertben több száz ember volt (a lakók és a vendégeik), ment az eszem-iszom, lehetett sütit és forralt bort venni (én is vittem ki egy tortát, hogy a bevétel támogassa a tűzijáték-alapot, mert ez nem olcsó mulatság).

Először a máglyát gyújtották meg — hihetetlen nagy volt a kupac (raklapokból állt elsősorban), és olyan ereje volt a tűznek, hogy tíz méterre tőle is még égette az arcunkat. Aki közelebb ment, az kaphatott egy jó kis szemöldök pörkölést. :) Gyönyörű és hatalmas volt, tényleg élvezetes ekkora tüzet látni. Közben előkerültek a csillagszórók is, és fogyott a forralt bor. :)

Hétkor már elkezdtek a környező parkokból, kertekből kisebb tűzijátékokat fellőni, de az kismiska volt ahhoz képest, amit a szomszédok összehoztak. Negyed órán keresztül folyamatosan, megállás nélkül ment a durrogtatás, ráadásul annyira közel hozzánk, hogy nem úgy volt, mint amikor egy nagy tűzijátékot nézel, hogy valahol a távolban valami fényes, hanem teljes 3D élmény volt. Tényleg lélegzetelállító.

Itt látszik, mennyire közelről nézhettük. :)

Nagyon jó ilyenkor tüzet gyújtani, tényleg fényt visz a sötétségbe — főleg, ha a mécsesek vagy a kandalló mellett van egy jó társaság is, sok tea, és némi falatoznivaló. :) Ezért is szép ez az időszak.