Ez most nem lesz koherens és profin megszerkesztett, de nem igazán érdekel, mert ki akarom tenni, hátha egy ember egy picit jobban érzi magát tőle (lehet, hogy én leszek az az egyetlen ember, és az is rendben van).
Tudom, hogy sok mindenkit felzaklattak az elmúlt időszak eseményei (én is kaptam több üzenetet, hogy “mi lesz most? mit csináljunk?”). A világon úgy tűnik, egyre több helyen történnek olyan dolgok, amik miatt legszívesebben azt mondanánk, hogy kész, az emberiségnek leáldozott, ássunk egy bunkert, és szóljatok, ha vége.
De minden “friss” fejlemény (választások, politikai lépések, terjedő szélsőséges nézetek) igazából nem jelentenek mást, mint hogy nem dőlhetünk még hátra. Nem hihetjük azt, hogy minden csillámpóni és madárcsicsergés csak azért, mert esetleg egy buborékban élünk, és nem látjuk, nem érezzük a háború és az elnyomás hatásait az első sorból. (Ahogy @absurdistwords twitteren gyönyörűen megfogalmazta: “Ha most úgy érzed, hogy ijesztő és kiszámíthatatlan a jövő, félsz, hogy mi lesz veled, és igazságtalannak érzed a rendszert, akkor üdv a kiszorított közösségek és kisebbségek világában.” Egy átlag privilegizált embernek ez rendkívüli, de rengeteg embernek mindennapos. Ez nem azt jelenti, hogy szégyelld magad, hogy az ilyen “semmiért” most rosszul érzed magad. Épp ellenkezőleg. Szabad így érezned magad, és találj benne lehetőséget arra, hogy empatikus legyél másokkal, akiknek ez már évek, évtizedek, évszázadok óta a realitás. Nem vagy egyedül. Nem vagyunk egyedül.)
Ami új információ, az az, hogy továbbra is nehéz lesz. Talán (valószínűleg) nehezebb, mint eddig, vagy mint hittük. De a “terv” maga maradt. Legyél kedves. Legyél szorgalmas. Nyújtsd a kezed, kérj segítséget, gyakorold az empátiát. Tanulj, kérdezz, és hallgass meg másokat. Ha más embereknek más élménye van, ne negáld az ő tapasztalatukat csak azért, mert te olyat nem éltél át. (Ld. még privilégium.) Legyen nyitott a füled és a szíved, és ahelyett, hogy azt mondanád “á, tedd rajta túl magad, majd elmúlik”, kérdezd ezt: “mit tehetek? mire van szükséged?”. Ha valakit bántanak, állj ki mellette. Vetkőzd le a reflexeidet, a tanult sémákat és reakciókat, és ne engedj az uszításnak. Emberek vagyunk, emberi élményekkel, nem összemosható tömeg. Lásd meg az embert, és keresd meg az “ők kontra mi” sztoriban azt, hogy mi a közös. Ez rohadtul kényelmetlen, és nagy önismeretet igényel, de hosszú távon megéri, ahelyett, hogy a kis világkép-önigazoló mocsaradban dagonyázol és keresed a bűnbakokat.
Nem az a megoldás, hogy elkönyveljük, hogy a világ szörnyű hely, és seggfejek uralják és nincs mit tenni.
Igen, nehezebb elhinni, hogy megéri nem seggfejnek lenni, ha azt látjuk egyre több helyen, hogy “kifizetődő” átgyalogolni a másikon, gyűlölködni, félelmet kelteni. De ezt nem azt jelenti, hogy akkor meg kell vonni a vállunkat, hogy hát, ez van, ilyen ez a világ, ennyi volt, és beülhetünk a sarokba várni a vég eljövetelét. Igen, így is le lehet élni egy életet, hogy rettegsz, és cinikusan szemlélsz mindenkit, aki igenis ragaszkodik a kedvességhez és a szeretethez és a toleranciához (a hülyéje!), és azt hiszed, hogy semmi közöd az egészhez. Sok örömet hozzá, ha találsz benne egyáltalán.
De nem hiszem, hogy ez a járandó út. Akkor sem, ha könnyebb lenne. Megérné? Nekem nem.
Úgyhogy maradok naiv óvodás — vagy hívd, ahogy akarod, nem érdekel. Mert a változás nem jön, hanem csináljuk. És ha a megoldás része vagy, akkor azzal segíthetsz a legtöbbet, ha megkeresed, hogy mit tudsz csinálni, és nem fogadod el, hogy semmilyen módon nem vagy hatással a világra. Mert ez hazugság, és nem kell elhinned. Fontos vagy. És tudsz tenni azért, hogy jobb legyen.
Tudod mit? Nem kell az egész világot a válladra venned. Keress csak egy embert. Valakit, aki más élményekkel él a társadalomban, mint te, mert perifériára szorult, támadások érik azért, ahogy kinéz, ahonnan jön, ahogy beszél, akit szeret. Ha nincs ebben tapasztalatod, akkor hallgasd meg azt, akinek van. Találjatok közös pontot. Találd meg magadban az empátiát, és értékeld felül azt, amit eddig tudtál. Tágítsd a világlátásodat, a horizontodat új nézőpontokkal. Nem vagy egyedül, és épp ideje meglátni az egységet a különbözőségeinkben, és megtalálni a közös emberi élményeket.
Szóval gyászolj, sírj, ha akarsz. Ér felzaklatva lenni, ér kiakadni. Én is szarul vagyok, sok teára és csendre és légzésre van szükségem ahhoz, hogy erőt gyűjtsek. Te is aludj, egyél, kapcsold ki a híreket, és töltődj, mert szükség van az öngondoskodásra. Kiégni nem jó, neked sem segít, és másoknak sem.
És holnap felkel a nap, és megyünk tovább.
Nem változott semmi. A terv marad. Légy kedves, dolgozz kitartóan, legyél őszinte, állj ki magadért és másokért, emeld fel a hangod, támogasd az igazságot, küzdj azért, amiben hiszel, és ne árts másoknak. Ez igaz volt ma is, tegnap is, és holnap is az lesz.
Nem könnyű, de hiszek abban, hogy ez az egyetlen értelme annak, hogy itt vagyunk: hogy folytassuk az önismeretet, tanuljuk a nyitottságot, beszélgessünk egymással, gyakoroljuk a toleranciát, és összefogjunk. Nem akarok beülni a sarokba. Az magányos, és unalmas, és butaság. Inkább vagyok naiv, mint buta. :)
További hasznos linkek
Nekem ezek segítettek az elmúlt napokban:
- Elizabeth Gilbert: Milyen ember akarok lenni ebben a helyzetben?
- Samantha Bee legutóbbi adása (2016. november 9.)
- Sarah von Bargen: 9 dolog, amit tehetsz egy Trump-uralta világban — Vásárolj nem-fehér, nem-heteró, más vallású emberek, bevándorlók üzleteiben, ezzel is támogatva őket. Adakozz és adományozz nőket segítő egyesületeknek. Hallgasd meg mások történeteit, és te is meséld el a tiédet.
- Adam Conover – Empátia, tisztelet, és beszélgetés. Mit tudsz tenni a helyzet megértéséért és megváltoztatásáért?
- Kate Northrup – A szeretetnek nem kell egyedinek lennie, szükség van a hangodra.
- Adriene Mishler: Lazító jóga – figyelj befelé, csendesülj el.
- Leslie Knope levele Amerikához (és a világhoz) a 2016-os választások után. (Egy Parks & Recreation-ös stábtag írta Leslie nevében, teljesen hű a karakterhez, és kötelező olvasmány.)
- Nincs itt a világ vége – bármit is mondanak a szalagcímek, soha nem volt még ilyen békés a világ. Nézd meg a statisztikákat. Lehet, hogy a pillanatnyi képek ijesztőek, és túl sok és túl hangos a káosz, de az általános tendencia javuló. Nem is kicsit.
Tudom, hogy nem tértem ki mindenre, és nem linkeltem mindent. Nem akartam, hogy ez tökéletes legyen, csak ki akartam írni magamból. A hozzászólások között nyugodtan oszd meg azokat az írásokat, verseket, művészeti alkotásokat, amik neked segítettek (lehet saját is). ♥
Örülök, hogy végre tudok írni (technical issue).
És annak is örülök (már ha van ebben öröm), hogy nem csak én érzem magam rosszul a külföldi és belföldi történések miatt.
Utóbbiak miatt már régóta azt érzem, hogy “mostmár ordítani kell!”.
A baj csak az, hogy még mindig nem. Nem megyek tüntetésre, nem írok magvas hozzászólásokat, még csak egyetértőleg sem lájkolok cikkeket. Mert van bennem egyfajta félsz, hogy az internet nem felejt, és ne tudják később ellenem felhasználni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem óriási tehetetlenség-érzés is, és ez baromi frusztráló. Hogy nem tehetsz semmit, hogy nem rajtad múlik, hogy kiszolgáltatott vagy, hogy pofátlanok, cinikusak, dilettánsok, hogy ott vagyunk lassan, mint 60 évvel ezelőtt, és “anyám, nem ilyen lovat akartam!”.
Azt hiszem, a fentiektől így együtt vagyok mostanában a szokásosnál is komorabb. Nem jó.
És nem tudok úgy tenni, mint néhány ismerősöm, akik nem olvasnak/hallgatnak híreket, hogy ne rontsa el a kedvüket.
Szia Via! :)
Annyira egyetértek azzal, amit leírtál, és amikor valaki beletörődve legyint egyet, hogy “ahhh, hagyjuk, az emberek egyre hülyébbek, és úgyis a nagyhatalmak irányítanak mindent, ja és persze az újabb generációk is szörnyűek, csak a felszínes dolgok érdeklik őket” (hahó, én is “új generáció”-beli vagyok!), olyankor mindig igyekszem elmondani az én álláspontomat, hogy nem így kell hozzáállni a dolgokhoz. Azáltal legalábbis biztosan nem lesz jobb, ha elfogadjuk, hogy az élet egyre rosszabb, és az egész világ a pusztulás irányába halad, sőt.
Nekem például szívügyem lett valamiért a környezetvédelem (józan keretek között), ezért csatlakoztam egy zöld civilszervezethez. Azóta többször önkénteskedtem a szervezet keretei között, és nagyon jó érzés, hogy már változtattál valamit azon, ami dühít.
Még egy utolsó gondolat ezzel kapcsolatban: folyton látjuk és halljuk a rémhíreket, hogy mik fognak történni a Földdel, ha nem változtatunk, de szerintem nem ez a jó stratégia, ezt is el kell mondani, de utána fel kell kínálni az alternatívákat, amikkel elkerülhető, és így nem veszi el az emberek életkedvét, nem adják fel, és nem tarják feleslegesnek a szelektíven gyűjtést. Szerencsére azért egyre több az ilyen ösztönző kisvideó és cikk. :)
Igazából ez csak egy kiragadott példa, mert annyi mindennel ugyanez a helyzet, sokszor személyes problémáknak a meg (nem) oldásánál.
Engem két dolog lepett meg az angliai, amerikai események kapcsán. Az egyik, hogy ezek szerint a “világ felvilágosultabbik felének” titulált országokban is hasonló az arctalan tömeg gondolkodása, mint Magyarországon. Nem gondoltam volna.
A másik, hogy egy jelölt nem tudna elnök lenni, ha nem szerzett volna több szavazatot. Különben csak mondaná az agymenéseit, nevetnénk, megbotránkoznánk, aztán mehetne haza élni tovább a hétköznapi életét. De nem ez történik, hanem megint csak az arctalan tömeg őt támogatja. Tehát ez a hozzáállás VAN, és ezek szerint ilyen sok embernél van. Persze valamiért kialakult bennük, és nagyon érdekes lenne elmélyedni abban, hogy MIÉRT. Mert valami oka csak van.
“Sajnos” az a helyzet, hogy Hillary szerzett több szavazatot. Kb. 2 millióval (még számolják). De az electoral college Trumpot hozta ki. https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_elektori_koll%C3%A9giuma
Maga Trump kelt ki amúgy a rendszer ellen 2012-ben, hogy ez micsoda hülyeség, hogy aki kevesebb szavazatot kap, az is nyerhet. Érdekes módon most nincs semmi kifogása.
Én attól félek amúgy, hogy ez a hozzáállás nem most alakult ki, hanem igazából el se ment egy csomó embernél, csak szépen szőnyeg alá volt seperve, mert az volt a hangosabb, hogy így nem szabad viselkedni, ez nem emberi, stb. Most, hogy megint szabad, előbújtak a bokorból…
Szerintem az is fontos, hogy 46,9% nem is szavazott (nem egyedülállóan az USA történetében). 25,5% választotta meg a leendő elnököt, úgyhogy a 200 ezerrel kevesebb szavazaton túl sem lehetne azt mondani, hogy most sajnos az amerikaiak többsége így gondolkozik. Az is valószínű, hogy ebben a 46,9%-ban sokan vannak olyanok, akiket éppen hátrányosan érinthet az új irányvonal, mégsem tartották fontosnak, hogy szavazatukkal hallassák a hangjukat. Talán nem hitték el, hogy “mindenki szavazata számít”, talán túl távolinak tűnt nekik Washington. Azt hiszem nem egyedülálló, hogy éppen a leginkább hátrányos helyzetű, érdekképviselet nélküli emberek azok, akik nem is hiszik el, hogy a “nagypolitika” értük is van, az ő jövőjüket is érdemben alakítja.
Mindannyiunk felelőssége, hogy ne így legyen, hogy senki ne érezze magát elveszettnek. Minden kicsi számít. Via, megint meghallottál egy közös igényt, egy kis kollektív segélykérést, köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket. Általa megint együtt vagyunk a világban és nem egyedül :)
Plusz vegyük hozzá a tényt, hogy kedden van a választás, egy munkanapon, és nem adják ki szabadnapnak, iszonyú diszkriminatív! Nagyon sok olyan ember van, aki egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ezért szabadnapot vesz ki, vagy elengedi az aznapi fizetését, mert a minimális életbenmaradáshoz szükség van rá. A jómódúbbak mennek tehát szavazni…
A 46,9% egy elég nagy része nem azért nem szavazott, mert nem akart, hanem mert nem tudott. És ez egy demokráciának nevezett rendszerben szerintem kiakasztó és szomorú. :(
Igen, ez jogos, főleg hogy olyan kevés szabadságuk van. Érthetetlen, hogy lehet ennyire egyenlőtlen az államok között szavazás, bizonyos államokban szabadnap, a többségben nem, van ahol lehet postán szavazni, van ahol meg hosszú-hosszú sorokat kell leállni.
Kedves Via!
Nagyon örülök,hogy megírtad ezt a bejegyzést. Leírtad azt amit én is gondolok, csak nem tudom így kifejezésre juttatni.
Újra elkezdtem Sziámit és Európa Kiadót hallgatni hiszen dalaik félelmetesen aktuálisak szerintem. A mai magyar zenék között nem találok olyat ami ezzel a problémával foglalkozna.
Nekem azért enyhén túltoltnak tűnik ez a Trump körüli hisztéria/elkeseredettség, annak ellenére, hogy nekem sem a szívem csücske az ember és igencsak leesett az állam, mikor kiderült az eredmény. De Hillary sem egy szent, igencsak korrupt, és semmi sem garantálja, hogy politikailag jobbirányba mennének a dolgokaz ő irányítása alatt, bár a különféle szimpatikus és kevésbe szimpatikus sztárok igencsak agresszíven tolták a szekerét. Bár nekem is kifordul a gyomrom a gyapothajú, narancssárga arcú embertől, szerintem az ígéreteinek 10%-át sem fogja tudnivalóra váltani (már ha egyáltalán komolyan gondolta őket), és azért van ott egy értelmesebb ellensúly, nem lesz egy korlátlan hatalommal rendelkező despota (bármennyire is szeretné):)
Nézd meg, hogy milyen gyűlölethullám indult el máris Amerikában. Mert legális (hiszen a következő elnök jóváhagyja!) bántani egymást, nőket ágyékon markolni, letépni a hijabot, a busz hátuljába küldeni fekete gyerekeket… és meg is teszik. És szivárványzászlókat égettek, és embereket aláztak meg, és a KKK támogatta a kampányát. Ha van hozzá idegzeted, olvasd el a Shaun King által gyűjtött beszámolókat. https://twitter.com/ShaunKing
Trumpot vissza lehet fogni? Oké, legyen így. És azokat a milliókat, akik rá szavaztak?
Hillary korrupt? Trump meg fasiszta. Ha adok neked két tányér ételt vacsorára, az egyiket meg kell enned, és a bal oldalitól lehet, hogy lesz egy nagyobb hasmenésed, a jobb oldalitól pedig leáll a veséd, maradandó károsodásokat szenvedsz és meg is halhatsz, melyik a jobb? Fosni se csodálatos, de azért legyen már perspektíva az ügyben…
Trump már bejelentette, hogy vissza fogja vonni a melegházasság jogát, nem fog foglalkozni a klímaváltozással, és elindítja a deportációt is. Plusz megszűnteti a szélesebb körben elérhető egészségbiztosítást, és a családtervezési klinikákat. Ha ez csak 10%-a az ígéreteinek, az is rég rossz. Az alelnöke egy olyan fószer, aki szerint teljesen normális dolog meleg(nek gondolt) gyerekeket elektrosokkterápiával “heteróvá gyógyítani”.
Tudod mit, inkább túlreagálom. De olvasd el a törikönyveket, mi történt legutóbb, amikor ugyanezzel a retorikával nyert egy politikus. Szuper, ha te nem emlékszel rá, vagy a te családodat nem érintette, de attól még létezik. És ne kelljen megint közelről megtapasztalni.
Sajnos amikor “legális” lesz rasszista fasznak lenni, akkor mindenhol felbátorodnak. Az Egyesült Királyságban a Brexit szavazás óta (ami nem is akkora súlyú, mint egy elnökválasztás, hiszen azért nem Farage lett a miniszterelnök!) nagyon durván megnőttek az idegengyűlölő támadások a bevándorlók, vagy a valamikori, bevándorlónak gondolt (és kinéző) emberek leszármazottai ellen. Lengyel feliratú boltokat gyújtanak fel, egy férfit meg is öltek. Vannak liberális buborékok (London, az egyetemvárosok és szerencsére Brighton is ilyen), de Angliában is létezik olyan város, ahol igenis félnék magyarul beszélni az utcán, mert baj lehet belőle. És nekem még megvan az az előnyöm, hogy ha befogom a számat, legalább fehér vagyok, és meg tudom úszni, hogy bántsanak.
És ez nem csak Angliára érvényes ám, mielőtt a saját portánkon elfelejtenénk sepregetni. Csak gondolj bele egy percig, hogy ha jobban látszana rajtam, hogy örmény (zsidó!) vér is csörgedezik az ereimben az egyik ük-ük-ük-üknagypapa által (meg százezer másik), és nem lennék szőke-kékszemű a másik oldali német gének miatt, hanem mondjuk kreolbőrű lennék, és sötétbarna hajú, mint a felmenőim nagy része, akkor vajon mennyire tudna mainstream lenni, amit csinálok. Hány ember zárná le a blogot pusztán azért, mert nem egy hófehér pofi vigyorog az oldalsávban. Akarna-e tőlem tanulni, akarna-e olyan videót nézni, amiben én szerepelek. Meglátná-e azt, aki vagyok, vagy valami teljesen mást látna, egy címkét, amihez negatív dolgokat társít. (Így is lát párat, de szerencsére azért kevés embert akartak kivégezni a történelem során, hogy nem 36-os mérete van.) Ez itt kérem marhára fehér privilégium. Tisztában vagyok vele, és emlékeztetem magam rá, amikor csak szükséges.
Egy másik szempont: nem egy és nem kettő ember közölte velem, hogy mehetek az anyámba, amiért kinn voltam a Pride-on. Hogy csalódott bennem és szégyelljem magam. Képzeld el, ha nem csak támogatóként vagyok ott, hanem mondjuk feleségem van. Hetero privilégium. Mert éppen úgy esett, hogy egy fickóba lettem szerelmes, és ő belém, és ez valamiért normálisnak van kikiáltva. Én ezért a Pride után foghatom a szerelmem kezét az utcán, és nem kell félnem, hogy agyonvernek hazafelé menet. És amikor rakok ki egy közös szelfit a párommal, akkor cukik vagyunk, és aranyosak, és nem rohadtbuzik. És senki nem akar minket pokolra küldeni. (Bár biztos lesz, aki ezt olvassa, és újfent csalódik bennem, mert nem vagyok hajlandó embereket a származásuk, a beszélt nyelvük, a születési helyük, a fizikai “fogyatékaik” és a párjuk alapján utálni. Legyen ez a legrosszabb tulajdonságom!)
Nem szabad, hogy vonogassuk a vállunkat.
Én -magam sem hittem el, hogy ennyire fel tud zaklatni- végigbőgtem a napot, amikor kiderült hogy Trump lesz az elnök. Mindattól félek, amit a cikkben leírtál, és egyet is értek vele maximálisan.
De. Én féltem mástól is. Attól, hogy innentől még mélyebb lesz a szakadék köztünk. Azok között, akiknek eddig alapvetően semmi bajuk nem volt egymással, most pedig csak az, hogy az egyik úgy gondolja, hogy Trump elnökléte felér egy atomháborúval, a másik pedig azt, hogy majd elsimulnak valamennyire ezek a hullámok, és nem lesz akkora baj. Ne ugorjunk már méginkább, idegesen, feszülten egymásnak! Épp eléggé megosztott már ez a világ: dolgozzunk azon, hogy a szakadékok kisebbedjenek, és ne azon, hogy szaporodjanak. Én tudom úgy is képviselni az elveimet, hogy higgadt vagyok, tárgyilagos és objektív. Kisírtam magam szerdán (ld. fent), innentől az eszemre hallgatva akarok cselekedni. Ha valaki szerint Trump egy fa.sz, de nem lesz világvége miatta, akkor ráhagyom, mert tisztában vagyok vele, hogy racionalizál. Próbál hinni abban, hogy minden rendben lesz. És én is ebben próbálok hinni, mert ez egyben az emberek alapvető jóságába vetett hitet is jelenti. És biztos vagyok abban, hogy ha mégis a legrosszabb forgatókönyv jön be, akkor ők is ugyanúgy fel fogják emelni a hangukat. Hitler idején is rengetegen voltak emberek az embertelenségben. Most még többen leszünk, csak az a lényeg, hogy ne essünk egymásnak.
Továbbmegyek: annak se, akinek homlokegyenest más a véleménye. Meggyőzni szavakkal úgysem tudom, megpróbálom hát tettekkel. De nem gyűlölettel. Mert azt még az sem érdemli meg, aki maga is gyűlöl. Biztos vagyok abban, hogy véleménykülönbség miatti gyűlöletre nincs jogos indok, mint ahogy tolvajtól lopni is bűn.
Sajnos hinni nem elég, hogy minden rendben lesz. Azért linkeltem Shaun King twitjeit is, mert ott látszik, hogy mi folyik már most. Azok mellé kell állni, akiket bántanak. Felemelni a szavunkat. (Biztos ismered Niemöller versét…)
Meggyőzni nem lehet azokat, akik szerint ez így rendben van. Viszont nem lehet homokba se dugni a fejünket. Lehet, hogy nem érezzük azonnal a hatást Európában, és lehet, hogy a Trump szavazók, sőt, a Hillary szavazók egy része sem érzi azokat a változásokat ott helyben az USÁban, amik már most (!) elindultak, mert olyan buborékban élnek (amit privilégiumnak hívnak), hogy rájuk (most még) nincsenek negatív hatással ezek a gyűlölethullámok. Ezért azt hiszik, hogy minden csillivilli, és Amerika újra nagyszerű lesz. Ők bemehetnek dolgozni, nekik lesz hol lakni, az ő házasságukat nem fogják betiltani, nem fogják újraértékelni, hogy szabad-e egyáltalán, hogy legyen nekik örökbefogadott gyerekük. Őket nem fogják a bőrszínük miatt leállítani a rendőrök, hogy vajon lopták-e az autójukat. Őket nem fogják lelőni, ha bármi ellenállást is mutatnak. Ez utóbbi nem is Trumpos fejlemény, de mivel ő nem támogata a gun controlt, marad. Plusz kap még egy adag benzint az egész rendszerszintű rasszizmus.
De nem jó egy olyan országban élni, ahol több tízmillió ember felhatalmazva érzi magát arra, hogy bántalmazza a társait (és meg is teszik). Őket nem gyűlölni kell, és nem meggyőzni, ezzel teljesen egyet értek. És nem is gyűlölöm őket, hanem haragszom rájuk, mert buta és önző döntést hoztak, nulla empátiával, félelemmel és gyűlölettel vezérelve. Akkor is, ha a szavazók egy részének a motvációja alapvetően nem rasszista és szexista volt, leadták a voksot valakire, akinél ez is benne van a pakliban.
Ez egy jó cikk arról, hogy nem lehet kiválogatni a dolgokat: https://whatever.scalzi.com/2016/11/10/the-cinemax-theory-of-racism/
És felelősséget kell vállalni azért is, ami ezzel jár. És Hillarynél is voltak a pakliban csúnya dolgok, de ez mindig kompromisszumos játék.
Keressük meg a közös dolgokat, a közös értékeket, igen. Trump is megmondta, hogy össze kell hozni az országot – csak ez azután ironikus, hogy pont az ő szavai és példája erre rátettek rengeteg lapáttal. Talán nem kellett volna a félelem és a gyűlölet hullámain kampányt nyerni… És sajnos az is tapasztalat, hogy bármilyen olyan emberrel nehéz érdemben vitázni, aki szerint az, hogy kiket akar kiirtani, pusztán egy vélemény, és szerinte amikor emberi jogokról van szó, akkor “véleménykülönbségünk” van, ha ő ezt meg akarja vonni bizonyos közösségektől, ezért én azt tartsam tiszteletben, hogy ő így gondolja. Bocsi. A vélemény az, hogy én az X teát iszom, ő meg az Y teát, és nem fogjuk egymásra erőltetni, és mindenki issza a magáét, és nincs semmi baj. Attól senkit nem fognak bántani, megerőszakolni, kirúgni, kitoloncolni, hogy én milyen teát iszom. Attól, hogy ő ki akarja tiltani a mexikóiakat, a bevándorlókat, a melegeket, a feketéket, az akárkicsodákat… na az már rohadtul más tészta. Emberekről van szó. Az nem ízlés kérdése, hogy milyen kategóriába sorolt embereket hagyunk vagy nem hagyunk létezni.
Ennek ellenére fontos és kell is beszélgetni. De ahhoz nem csak azoktól kell empátia és együttérzési szándék, akik szerint Trump veszélyes…
Nem gondolom, hogy amit smartalexnek írtam, azzal gyűlöletet keltettem volna. A helyzet súlyosságára és fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet. Bocsánat, smartalex, ha megbántottalak.
Lehet, hogy nem akartál megbántani, de igencsak agresszíven és kioktató hangnemben kommunikálsz, ráadásul úgy, hogy lényegében egy csónakban evezünk. Képzeld el, hogy két diplomával és két nyelv felsőfokú ismeretével tisztában vagyok azzal, hogy milyen események zajlottak a történelemben, és a jelenlegi dolgokra is megvan a magam rálátása. Van egy csomó amerikai barátom is, és inkább tőlük szeretnék majd személyesen tájékozódni, nem ilyen-olyan blogokról vagy médiából, ami bizony erőteljesen kelti és gerjeszti a hisztériát. Egyébként meg azt gondolom, hogy a pont a kevésbé gonosz politikus paradigmája (legalábbis ahogy ezt úgy száz évvel ezelőtt értették) hozta létre Trumpot. Lényegében ő maga a kapitalizmus fátyol nélkül. A liberálisok számára valamiféle teljhatalmú szuperellenség, szerintem meg egy kőgazdag ostoba bunkó, aki nem fogja tudni megtenni, amit szeretne, már ha nem csak populista ígérgetések voltak ezek. Én egyelőre nem fogok sírógörcsöt kapni, még ha a főnökasszonynak ez annyira nem is szimpatikus ezen a blogon. Engem személy szerint rohadtul nem befolyásolt sosem, hogy ki milyen származású, rasszú, szexuális orientáltságú, nem ellenem kell harcolni. Szerintem pedig a gyűlölethullámok elindulása (már ha tényleg nevezhetjük őket hullámnak és nem csupán elszigetelt esetekről van szó) kissé bonyolultabbak annál, minthogy azonnal 1.2 politikus nyakába varrjuk.
Nem ellened harcolok, és nem gondolom, hogy a probléma része vagy. Az agresszivitásom (nagyon sajnálom, hogy így jött át, nem volt szándékos, de megértem, hogy így csapódott le) düh és fáradtság volt. Nem ellened szólt. Bocsánatot kérek tőled. Nem akartalak megbántani, de sikerült. És akkor is sikerült, ha ez nem volt szándékom. Szóval vállalom, és bocsánatot kérek.
Viszont azt kérem én tőled, hogy te is találd meg az a helyet a szívedben, ahol meg tudsz bocsátani azért, hogy összegyűjtöttem ezeket a gondolataimat, és ne úgy tekints rám, hogy én vagyok a teljhatalmú “főnökasszony”, mert ez nagyon szarul esik.
Jó ötlet, hogy beszélsz a helyi ismerőseiddel. Én is velük tartom a kapcsolatot, ők osztanak meg cikkeket arról, hogy ők mit látnak, mesélnek arról, hogyan élik ezt meg. Számomra nagyon ijesztő minden, amit mondanak. Remélem, a te ismerőseid biztonságban vannak, és nem érinti őket közvetlenül a változás (melegjogok visszavonása, deportáció, rasszista támadások, stb.) Ha pedig igen, akkor van elég normális ember a környezetükben, aki melléjük áll és akire számíthatnak.
Pontosan ugyanezek a gondolatok,érzések kavarognak bennem. Nagyon messze van Amerika- földrajzilag, de sajnos eszmei szinten már beszivárgott a magyar lakásokba…….
Via ezen hozzászólására
2016. november 11., péntek | 23:07
Sziasztok!
Egyetertek smartalex-szel, hogy a gyulolethullam elindulasa bonyolult. Ezek az indulatok akkor is ott vannak ezekben az emberekben, ha nem engedik oket kimondani. Azon kellene elgondolkozni, miert erzi sok ember ugy, hogy a sajat frusztraltsagaert es sikertelensegeert mas embereket kell felelosse tennie, bunbakot keresnie, tettlegesen bantalmaznia, es egyaltalan miert erzik ezek az emberek frusztraltnak es sikertelennek magukat.
Valoszinuleg nem a “tobbseg” gondolkodik igy akar Amerikaban, akar Europaban. Ok csak hangosabbak es feltunobbek, mint a kozonyesek csoportja es a “disztingvaltak” csoportja.
Viaval is egyetertek, hogy mar az elso jelekre figyelni kell, mert az a fenyegetes, ami folyamatosan novekszik, szinte eszrevetlenul valik kezelhetetlenne. Ugyanakkor szerintem egy demokraciaban lehetetlen csirajaban elfojtani az ilyesmit. Egyreszt mert mindannyiunknak mas az ingerkuszobe, masreszt mert a demokraciabol nem rekeszthetjuk ki a kirekesztoket.
Nem kirekeszteni kell őket, dehogy. Még csak nem is szavazati jogot megvonni bizonyos intelligencia vagy jövedelemhatár alatt (ez őrültség, hiába hajtogatják sokan, hogy ne szavazhasson mindenki. De. Szavazhasson, csak tájékoztassák rendesen, és ne hazudjanak neki arról, hogy mi mit jelent, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a döntése, stb.).
Lehet viszont például betartatni az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvényeket, és nem összekeverni a szólásszabadságot az uszítással. Németország nagyon odafigyel erre, ők szembe tudtak nézni a saját múltjukkal, sokkal empatikusabban (maguk felé!), mint az USA a rabszolgatartással vagy az Egyesült Királyság a gyarmatosítással és annak járulékos borzalmaival. :(
John Oliver tegnap nagyon jó volt, ha látta valaki. Remélem, a YouTube-ra is hamarosan kiteszik.
Írtam egy jó hosszú választ, de persze lemerült a telefonom. Szóval rendben, tudomásul véve, megbocsátva :)
Itt van egy szerintem remek îràs a Trump-jelensègrol ès a politikai korrektsègrôl. Persze lehet, hogy sokaknal kiveri a biztosîtèkot, nem baj. https://www.facebook.com/smartalexa/posts/10207957983647663
A privát facebook faladra mutat a link, ezért nem látszik. Nem tudod közvetlenül a cikket megosztani?
Ha már újra feljött a téma, megírom, miket követek én, hátha még valaki keres jó forrásokat a fentieken túl.
Mostanában nagyon jó riportokat, kommentárokat csinált Trevor Noah (a Tomi Lahrenes interjú reggeli kávé helyett is jó annak, akinek alacsony a vérnyomása), Seth Meyers Closer Look-jait is ajánlom, és Stephen Colbert-nek is voltak nagyon pontos megállapításai. Samantha Bee még mindig szuper, sajna John Oliver idénre már szabin van, de jövőre lesz ott is meló bőven. Ezek mind megtalálhatóak a YouTube-on ingyen, én is ott nézem őket.
Rádióból az LBC adón James O’Brien a legcsodálatosabb, egy remek fickó, és bírom, ahogy tényekkel operál, meg a keresztkérdésekkel próbálja kibogozni a betelefonáló bigottok valódi motivációit.
Én nem félek. Hiszem, hogy ha már nagyon átcsapnak egy határon a hullámok, akkor van kellően értelmes és cselekvőképes embertömeg, aki cselekedni is fog.
Ami szerintem nagyon veszélyes mostanában, az a hirtelen ítélet. Sajnos a közösségi média nagy lehetőséget ad arra, hogy az ember utóbb ne feleljen a szavaiért, és élnek is vele nagyon sokan. Csak írják a sok uszító, agresszív szöveget. Gond nélkül elhajt nénikédbe, mert rájött, hogy megteheti minden következmény nélkül. Szerintem ez a félelmetes. Hogy már-már félistent csinálhat magából mindenki egy anonim nicknév árnyékában.
Amit pedig a média művel – tájékoztatás címén – az abszurdum. Régebben még létezett etika. Ezt mintha már nem tanítanák, vagy csak hanyagok a diákok?
Nekem ez segített: https://www.youtube.com/watch?v=8WtQYwCbmNk
De jó sorozat, aki kedveli Ferencet, szerintem érdemes követnie.
Van értelme a kis lépéseknek. Egyrészt a bolygónk nincs veszélyben, az a kérdés, mi tudunk-e rajta élni. Persze sok más fajt magunkkal rántunk, ha túlmegyünk a határon, de a földi élet utánunk is itt lesz. Lehet, hogy nem holnap, de más az időbeli lépték egy bioszféra esetében.
Másrészt mi számítana, ha nem az egyes emberek? Mindenki egy-egy mikrouniverzum a maga tapasztalatával, világlátásával. Ha egy ember életét szebbé teszed, szebbé tettél egy egész világot.
A harmadik pedig a közösség, ami körülvesz minket. Egyedül nem boldogulunk se praktikusan, se szó szerint. Talán túl nagy gondolat egy állam vagy az emberiség, de a város, család, engem körülvevő emberi háló (amit én a falumnak hívok), az nagyon is kézzelfogható.
El tudjuk érni egymást.
Az első pontodhoz: mindig eszembe jut ilyenkor George Carlin, “the planet is fine – the people are f*cked!”. Ugyanezt mondta gyakorlatilag, hogy ne legyünk már annyira arrogánsak, hogy azt hisszük, hogy a bolygót kell megmenteni. Elvan ő magában, köszöni szépen. Az, hogy mi meddig élhetünk még rajta… na, az a más tészta.
Jó gondolat. Terjeszteni kéne nagy színes transzparenseken: Emberek nélkül is süt a Nap és forog a Föld. Csak nem lesz, aki nézze a napfelkeltét.
Azért ez sem teljesen igaz, mert nem csak a magunk számára tesszük élhetetlenné a Földet, hanem a többi élőlény számára is. Ahhoz meg nincs jogunk.
Igen, ez így van. De a bolygó évmilliárdos történetében annyi faj halt már ki és lettek újak, hogy ha a hosszú távot nézed, a bolygó ebből is vissza fog pattanni, és nem számít kétszázmillió év múlva, hogy van-e tigris vagy elefánt. Lesz majd valami más, meg a csótányok. Ha ember nem is…
Ez most nagyon a szívemből szólt… Megnyugtató cikkem, videóm nincs szóval szerintem ezekből fogok szemezgetni, mert kell… Nagyon nem éltem semmilyen “másik világban” (’96-os vagyok) de amiket ma olvastam mindenütt, azok eléggé ijesztőek. (és pont mielőtt feljöttem volna ide írtam egy szép hosszú gondolatot tumblr-re… :/ )
♥ Szabad félni, szabad komolyan venni, az jobb, mint a közöny, meg elkenni, hogy nincs mit tenni. Azért ’96 óta is történtek cifra dolgok, de lesz ez még jobb is! :)
Szerintem az emberben hatalmas készletnyi energia van, ami aktivizálódik, ha kell. A mi generációnk ezt nem tapasztalta meg, mert kényelmes időszakban nőttünk fel, és mivel saját tapasztalatunk nem nagyon van, csak tévében látunk a szenzáció kedvéért sokszor igencsak felfokozott beszámolókat, gyengének és tehetetlennek érezzük magunkat a világ gonosz erőivel szemben. Ilyenkor mindig a nagyszüleim és a dédnagymamám jutnak eszembe, akik átéltek világháborúkat, éhezést, többször elvesztették mindenüket, mégis mindig újra talpra álltak, felépítettek mindent újra és újra. És öregkorukban mosolyogva meséltek.
Nem lehet tudni, merre megy a világ, de hogy bármi legyen, mi is megbirkózunk vele, abban biztos vagyok. Mellesleg szerintem sokkal több a politikai hergelés, mint a valós veszély, de ez már más tészta. A bajok sajnos mindig abból lesznek, hogy sokan bedőlnek az érdekcsoportok hergelésének, és a békés együttműködésre való törekvés helyett félelemből az agresszió mellé állnak.
Meg aztán ismerni kell a média működését is. Az elsődleges céljuk a nézettség növelése, a szenzációhajhászás. Amíg a negatív dolgoknak van ekkora hírértéke, amíg azokon csámcsog naphosszat annyit a média, addig összességében jó és békés világban élünk. Gáz akkor lenne, ha az lenne szenzáció a hírekben, hogy két ember összetalálkozott, és nem ölték meg egymást.
Ha az emberek ezt fogyasztják, akkor ezt lehet eladni. Nyilván amíg nincs más hír, ezt fogják fogyasztani, de azért bízom benne, hogy fogyasztói oldalról lehet azt jelezni, hogy köszi, ebből nem. A Daily Mail és a Daily Express ellen már vannak például bojkottok, mert egész egyszerűen hazudnak, uszítanak (pl. címlapon közölték, hogy undorító, hogy menekült gyerekeknek adják ki magukat 50 éves férfiak, és hogy rohadna meg az összes menekült, mert hogy képzelik – és ott volt egy fotó egy idősebb férfiról. Aki a tolmács volt, aki kísérte a gyerekeket, hogy megértsék egymást…) Már vannak petíciók, hogy a British Airways szüntesse meg a Daily Mail elérhetőségét a fedélzetein, hogy a külföldről érkező embereket ne az fogadja a címlapon, hogy rohadt tolvajok és húzzanak az anyjukba. Ez jó irány, és igenis szólni kell, hogy köszi, ebből elég.
Sok család hallotta a beszámolókat nem csak a tévéből, hanem a szüleitől, nagyszüleitől – a munkatáborokról, az orosz megszállásról, a megfigyelésről és a besúgókról, a tiltólistákról. Sajnos pont ezért ijesztőek a párhuzamok, és ezért nem szabad azt mondani, hogy á, nem lesz baj, még nem ölnek embereket, mert legutóbb sem így kezdődött, hogy kapásból embereket öltek.
Amit a nyolcvanas években érezni lehetett, azt pedig sokszor már az sem tudja átérezni, elképzelni, aki csak öt évvel később született (85-ös vagyok). Például hogy külföldre kell menni banánért, mert nincs. Ez még mindig semmi ahhoz képest, amikor a nagymamámat 11 évesen korommal bekent arccal rejtették az ágy alá, hogy ne találják meg és erőszakolják meg az oroszok, de akkor is, a mai harmincas generációnak sem teljesen idegen az, hogy valami nem stimmel, valami történik. Legalábbis amennyiben Kelet-Európában nőttek fel. A nyugatabbra született korunkbelieknek még nagyobb a sokk, ha valakiket lőnek vagy gyanús körülmények között spontán meghalnak, mert ők aztán tényleg nem ebben nőttek fel.
A témához kapcsolódva most eszembe jutott, hogy amit viszont nem szabad elfelejteni, hogy a XXI. század megnyomorított nagyon sok életet, családot. Nem csak fizikailag és anyagilag, hanem mentálisan és pszichésen. Az államosítás, a haláltáborok, a folyamatos félelemben és nélkülözésben élés megtette a hatását. Akkoriban nem volt divat a pszichológia, és terapeutához járni. PTSD helyett azt mondták, “a háború után már nem volt a régi”, a pánikbetegség meg úgy hangzott, hogy “gyengék az idegei”. Pedig ezek valós dolgok, és nem szabad úgy érezni, hogy jaj, a régi öregek bezzeg leporolták a vállukat és tolták tovább, mert közülük is sokan belerokkantak, és egyáltalán nem szégyen, ha segítséget kérünk ahhoz, hogy menjünk tovább. Ha fáj a fogunk, elmegyünk fogorvoshoz, ha nyitott lábszártörésünk van, nem pozitív gondolatokkal toljuk vissza a csontokat, ha beteg a tüdőnk, elmegyünk a dokihoz, az agyunk is ugyanígy egy szerv, és gondoskodni kell róla. Senki se puhány, ha nem tudja egyedül elviselni ezt, és megviseli a helyzet.
Én is félek, de hiszek abban, hogy semmi nem tart örökké. A rossz sem. És végső soron győz majd a józan ész. A világvége-hangulat mindig jó üzlet a médiának. Trumpnak bedőlt a pénzéhes embertömeg, de igazából a pénz is csak azért kell nekik, hogy nyugodtan, békében élhessenek. Ha ez veszélybe kerül, fel fognak ébredni. Pont az általad is említett párhuzamok miatt most már azért a legtöbb ember agyában ott a vészcsengő.
Egyébként 72-es vagyok, szóval a banános dologra emlékszem, de számomra ez abszolút nem volt negatív élmény. Sőt! Igazából azóta nem élveztem annyira banánt, narancsot, paradicsomot, bármit, hogy bármikor hozzájuk lehet jutni. :)
Én is bízom benne, hogy összességében a jó irány felé haladunk. Olyan ez, mint a tőzsde – hosszútávon kell nézni, és nem baj, ha egy picit épp visszaesik, a tendencia legyen jó. És jó lesz.
Én nagyon sokáig nem ettem utána banánt, most már megint szeretem, és örülök neki. :) Hogy csak úgy bemegyek a boltba és megveszem. És nem kell előtte kussban ülnöm a kocsiban, mert fegyveresek néznek be a határon, hogy csempészünk-e valamit.
Mi nem csempésztünk banánt, ahhoz távol laktunk a nyugati határtól, csak nagyon ritkán lehetett kapni, és kizárólag télen, szóval mindig ünnepnek számított, ha a szüleim hazaállítottak vele. :)
Mi is legálisan ettük Ausztriában. :) Csak minden mozgás gyanús volt, minek megy, mit visz, mit hoz… Akkor is, ha nem történt semmi, ez a készenlét stresszes tud lenni.
A legfontosabb embernek maradni és összefogni. Minden helyzetben. Bármit is hozzon a holnap. Mert nincsenek kétségeim afelől-sok ismerősömmel szemben-hogy a világban folyó negatív dolgok kicsi hazánkra is befolyással lesznek…
Az ilyesmiktől a gyűlölködők mindig felbátorodnak, mindenhol. :(
Köszönöm!
Engem teljesen leszívtak a vilàg kicsi és nagy eseményei, ennek eredményeként a legnagyobb munkahelyi hajtàs alatt itthon fekszem betegen. Via teljesen igazad van!
Amikor nagyon nekikeseredem mindig egy Zoràn nóta indul el bennem, ami nem segít a helyzeten, mert van benne egy ilyen sor ” Úgy volt, hogy jók leszünk, úgy volt, hogy felnövünk, úgy volt, hogy érdemes, úgyvolt, hogy majd úgy is lesz…” De eldöntöttem, hogy úgy lesz! :)
… a jelem szőlő ;)
♥ Gyógyulj meg, nem önzőség visszatölteni az akksidat. Pihenj most, aztán kitaláljuk a folytatást.
És legyen úgy! :)
♥ nekem egyetlen fontos videó van ami mindig segít amikor el vagyok keseredve vagy bánt valami vagy elhatalmasodik rajtam valamilyen búbánatos kétségbeesés… ez: https://youtu.be/17jymDn0W6U
köszönöm Via hogy mindezt leírtad. egy másik naív ovis… ♥
Neked mi a jeled? :D *grouphug*
hold ???? neked? * group hug *
Bögre volt annak idején, tekintve a tegnapi másfél liter mentatea fogyását este, azt hiszem, accurate. :D
jajj én már nem tudom mi volt, választottam (lehethogyalabda?)