Hű. 2016. Mit is mondhatnék. Az a helyzet, hogy nem tudom azt mondani, hogy menjen a fenébe és hagyjon békén, mert furamód minden nehézség és szomorúság és küzdelem ellenére voltak extrémen jó oldalai is, és ebben is kiemelkedő volt — elért célok, megérkezések, rengeteg öröm, szeretet, összefogás. Mondjuk úgy, hogy a legek éve volt, minden téren. Az inga kilengett, és még leng most is. Mi meg kapaszkodunk! :) Remélem, egymásba, és nem egymást lehúzva.
Szóval nézzük, hogy milyen volt 2016 a blog életében, az én életemben, mik voltak az idei kedvenceim, melyek voltak a legolvasottabb cikkek a blogon, és aztán ti is megírhatjátok, hogy mi volt a kedvencetek, és pár jövő évi tervet is megosztok! :)
Ilyen volt 2016 az urban:eve életében
2016-ban volt 8 éves a blogom, ennek örömére készítettem is egy felmérést az olvasókörről. Lassan lehet ismételni, februárban leszünk 9 évesek!! :)
Pont a napokban volt 5 éve, hogy főállásban vezetem a blogot, azaz nem hobbiként, B-vonatként fut, hanem ez az, amire mindent felteszek. Ez ijesztő és nagy felelősség, de rettenetesen szeretem! Ez persze nem azt jelenti, hogy az elmúlt öt év tök unalmas és ugyanolyan volt! :) 2016-ban 2 új online tréninget indítottam: a Hello Kalandot és a Vitorlát fel!-t, és mindkettőre rettenetesen büszke vagyok. (Mindkettőhöz az egyedi festményeket Tóth Kata készítette, ezúton is köszi és puszi!)
Nagyon köszönöm a támogatásotokat, a lelkesedéseteket, mindig isteni a csapat. Tudom, hogy tudjátok, de azért elmondom, hogy ha csatlakoztok valamelyik tréningemhez, azzal a munkámat támogatjátok, és azt segítitek, hogy tovább folytathassam, amit szeretek (és remélem, ti is szeretitek :)).
2016-ban 863 379 különböző IP címről olvastátok a blogot (az oldallekérések száma közel 4 millió volt ebben az évben ????), ami azt jelenti, hogy még ha mindenki egyszerre olvas otthon, a munkahelyen, és mobilon minden nap, az akkor is 287 ezer különböző ember, aki legalább egyszer erre tévedt az elmúlt évben, szóval helló, Debrecen plusz Eger lakossága! ????
A hétfői hírleveleimet pedig már 40 615-en olvassátok, én pedig nagyon boldogan írom őket nektek. :) Ez majdnem egy dunakeszinyi ember. Köszönöm. ❤️
2016-ban nagyon sok mindent elengedtem a blogolással kapcsolatban, emiatt pedig sokkal jobban élveztem az egészet. Nem írtam például Megint Hétfőt, ha épp úgy éreztem, hogy nem volt mondanivalóm, és megengedtem magamnak, hogy ne szorongjak azon, ha épp nincs új blogposzt. Belefért az is, hogy inkább elmélyülten, napokig vagy hetekig dolgozzak valamin, amit majd később kiteszek, mint hogy összecsapjam és menjen ki, csak azért hogy legyen valami új. Jól esik most így írni, és szeretem megpörgetni, megrágni a mondatokat a fejemben, és utána úgy megnyomni a Publish gombot, hogy úgy érezzem, ennek volt is értelme. Emiatt számszerűen valószínűleg kevesebb bejegyzés született 2016-ban, mint korábban, de mivel nem kilóra megy, nem is fogom ellenőrizni a konkrét számot (megtehetném, de nem fogom), mert nem ez számít. Nekem legalábbis. :) Szerintem fontosabb, hogy mit mondok, és hogy elégedett legyek annak a minőségével és önazonosságával, mint hogy ömlik-e belőlem a content.
Hiszen hiába a blog a főállásom, nem szabad, hogy egy utált kötelezőség legyen belőle, mert akkor mi értelme van az egésznek… Plusz hülyén is nézne ki, hogy arról papolok, hogy alakíts ki egy olyan életet, amiben jól érzed magad, miközben én utálom az enyémet. :) Szóval nem, ilyet nem játszunk, és továbbra is szempont, hogy jól érezzem magam az életemben, és aztán megírjam azt, hogy mire jutottam. Ne a blog diktálja, hogy mit csináljak (azaz ne csak azért csináljak valamit, hogy írhassak róla, és nem kell mindenről írni, amit csinálok!), emellett arról írjak, amiről akarok, olyan gyakran vagy ritkán, ahogy jól esik, és nem felkérésre meg “szíves megjelenés reményében”. Azt hiszem, idén (főleg a költözés óta) a felkérések 100%-ra mondtam nemet, ez is rekord, de amennyire szorongtam az elején, hogy jó lehetőségeket szalasztok el (és lehet, hogy tényleg volt köztük szuper dolog, de nem kell igent mondani csak azért, mert jó az ajánlat!), annyira felszabadító most az egész. “Köszönöm, kedves, de nem.” Tényleg ajánlom mindenkinek gyakorlásra.
Ezzel már már kicsit átlógunk a privát sikerekbe és évértékelésbe, de részben itt a helye, úgyhogy ide írom. Ez az egyensúly nagyon sérülékeny, hiszen ha a hobbid a munkád, akkor rá tud pakolódni egy csomó elvárás meg stressz, és nincs vége a melónak péntek délután ötkor. Úgy érzem, mostanra sikerült annyira meghúznom a határokat (magammal szemben is), hogy megvan a helye az alkotásnak, az üzleti stratégiának (mert hé, céget vezetek, nem lehet csak úgy vaktában lövöldözni!), és egyik sem stresszeli a másikat. (Kevés dolog nyírja ki jobban a múzsát, mint ha azon pörögsz, hogy ez mennyire eladható… és kevés dolog öli meg jobban a cégedet, mint ha tojsz arra, hogy fenntartható-e az üzleti modelled — mondom, nagyon billeg az az egyensúly, de létezik!)
Mindeközben én is meg tudok maradni magánembernek, védem a szabadidőm, a pihenésem (a saját maximalizmusomtól is!!), és tudatosan vések ki időt azoknak a dolgoknak, amiktől ép és boldog és normális (hehe) némber tudok maradni. Szóval ez a terület nekem abszolút sikercunami volt 2016-ban: idén több könyvet olvastam, mint szerintem az elmúlt években összesen, és többet tornázom és többet kirándulok és — bár paradoxnak tűnik — a több pihenéstől hatékonyabb vagyok, jobb ötleteim vannak, és még jobban szeretek írni. Juhú, pirospont nekem! :)
Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem kételkedek magamban, soha nem félek, én vagyok az univerzum királynője, és minden mindig csillámpónihányás, de ez is egy folyamat (szerintem sosem lesz vége), és jól haladok. És ebbe belefér az is, hogy nem megy mindig jól. Mert az is az élet része és valódi! Hurrá! (Ezeket a sorokat épp full taknyosan írom, laptopról, kanapén, life’s good, ez is elmúlik egyszer, most ennek jött el az ideje, meg a mézes gyömbérteának.)
A ti kedvenceitek a blogon 2016-ban
A látogatási adatok alapján ezek voltak a legnépszerűbb 2016-os cikkek… :)
- Hogyan legyen több időm?
- Egy új fejezet: költözünk
- Miért jó a filofax?
- Seggberúgás!
- Hogyan találjam meg a stílusom?
- Fogva tart a komfortzónád? Segítek!
- Hogyan kezdjek blogot írni?
- Elakadtál? Próbáld ki Hamupipőke kiválogatós kérdőívét!
- Nem baj, ha félsz, csak menj tovább!
- Inspirációs Napló 2017
Örökzöldek
Ezek ugyan nem 2016-os cikkek, de 2016-ban is rengetegen olvastátok őket!
- 30 napos rutinkiépítő tréning – az örök kedvenc :)
- Mire jó a #hashtag?
- Online fotómontázs készítő – FotoJet
- Gombaleves (én is imádom! :))
- Kombinálható ruhatár
- Instagram gyorstalpaló – új tippek itt!
- Pinterest gyorstalpaló
- Bevétel és kiadáslista otthonra (én is szeretem a pénzes témákat, van már pár cikkötletem jövőre! :))
- 20 szokatlan randiötlet
- Hajmosás profi módon
És ilyen volt 2016 az én életemben
A blog is az én életem (mert azért összefonódik), de azért voltak mérföldkövek idén a blogfüggetlen létezésemben is. :) Például betöltöttem a 31-et, ráadásul pont aznap, amikor egy másik országba költöztünk. Ezt a költözést pedig nagyon régóta készítettük elő, rengeteg meló volt vele, hogy úgy, és oda, ahogy és ahova, és éppen ezért jól kifáradva teljesült ez az álom, nem volt se fanfár, se nagy welcome party, csak csendes megérkezés. És kialakultak az “új normális” helyzetek, az új magától értetődőségek, az új rutinok, az új ismerős dolgok, arcok, helyek, és nem ment könnyen és nem ment magától, de így közel fél évvel később azt mondhatom, hogy tényleg megérkeztünk. És jó.
Majd erről szerintem később írok kicsit részletesebben is, de még dolgozom fel, meg forognak a sorok a fejemben, és, mint fentebb írtam, ebben is alakítgatom, hogy mi az, ami magánszféra, meg mi az, amit szeretnék kommunikálni. Erre nincsen szabálykönyv, én is ismerkedem épp az enyémmel. Szerintem mindenkinek más működik, más a kényelmes, más az, ami belefér neki, hogy megosztja ország-világgal, és van pár dolog, amiről biztosan tudom, hogy én befeszülnék tőle, ezért nem csinálom (pl. vlog). Ez is szerintem egy folyamatos dolgoznivaló egyébként, mindenkinek, aki bármit is közzétesz a neten, hogy mi az a határ, ami még belefér neki, amit tud még őszintén csinálni, ami valóban arról szól, hogy hiteles marad és nem csak egy szerepet játszik, amiről azt hiszi, hogy elvárják tőle, vagy amiről azt gondolja, hogy ha megteszi, akkor majd jobban fogják szeretni (vagy eladhatóbb lesz…). Hú, na ez is egy másik téma, sok minden gondolatom van erről is. Majd lehet, hogy ebből is lesz egy cikk! :D Kíváncsi vagyok, hogy akár blogfogyasztóként, akár tartalomkészítőként ki hogy látja, vagy mennyire érzi elvárásnak az új trendeket vagy azt, hogy “fogyasztható” legyen, amit csinál. Na, majd máskor, de jelezzétek, ha ez nem csak nekem izgalmas téma! :)
Még néhány szám 2016-ból: Gomez 4 éve van velünk, továbbra is olyan kajla, mint egyébként. Néha egészen felnőtt pofája van, aztán meg úgy néz rám a szeme sarkából, mint amikor öklömnyi babzsákállat volt 6 hetesen. Kis kaméleon, de persze amint csinál valami vakmerő marhaságot, lebukik, hogy rohadtul nem nagy komoly felnőtt nyúl! :D (Akkor se, ha a kora azt diktálná.) Idiótácskánk.
Áprilisban ünnepeltünk eddig összesen 16 közös évet Ádámmal, augusztusban a 8. házassági évfordulót. El nem tudom mondani, milyen jó érzés, amikor tényleg egy csapatban vagy azzal, akivel együtt élsz, és közösen dolgoztok a célokért, és ha valakinek (vagy mindkettőtöknek) nehéz, akkor is számíthattok egymásra. És mindjárt itt az újabb április, az meg már a 17. évforduló lesz… :) Mindjárt nagykorú lesz és szavazhat a kapcsolatunk! (Mi a kommunikációra szavazunk egyébként. Meg a közös röhögésekre.)
Voltak nehéz pillanatok, kihívások, sírások, örülések, fájdalmak, túllendülések, sikerek.
És még mindig itt vagyok.
25 kedvenc 2016-ból
Sok minden nehéz és borzalmas dolog történt a világban, amikkel fontos foglalkozni és nem szabad a vállunkat vonogatni, de most jöjjön egy teljesen szubjektív lista mindenféle jujdejóvolt és idénelőször tételekkel, azaz Things I Love Thursday 2016. :)
- Adrian Tchaikovsky: Children of Time — nekem ez most az év olvasmánya, egy iszonyúan izgalmas, letehetetlen, emberi sci-fi mindennel, amitől egy jó sci-fi jó!
- Patrick Ness: A Monster Calls — csodálatos könyv volt, a filmnek már a trailerét is végigbőgtem, jajmileszígy
- Rogue One — az utolsó harmadát végigbőgtem a moziban (pedig akkor még élt Carrie Fisher), szóval igazából majd csak a moziban bőgős hagyományaimat folytatom a Monsterrel… :)
- Arrival — ez is egy emberi sci-fi, megtévesztő kalligráfus űrpolipokkal, de igazából ez csak a felszín. Ezen is látszik, hogy a jó sci-finél a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban az igazából bullshit, itt és most, rólad szól.
- a rókás bögrém és a rókás kezeslábasom — mert mindig mosolyognom kell, ha előkerülnek, főleg, ha egyszerre
- Mock the Week és az összes brit röhögős panel show, főleg, amikor olyan híreken tudok végre röhögni, amin legszívesebben sírnék
- The Affair — na ez a sorozat sem szarral gurigázik, jobb, mint valaha.
- sirályhangok (még akkor is, amikor valamiért hajnalban úgy érzik, hogy iszonyatosan hangosan kell rikácsolniuk, lehetőleg ötvenen egyszerre – valószínűleg amúgy csak hárman, de ötvennek hangzik)
- BB-krém + pirosító + erős rúzs — a leggyorsabb sminkrutinom évek óta, a szememet csak extra alkalmakkor bigyózom (spirált se használok naponta), és most ezzel tök jól elvagyok, élvezem, hogy mennyire gyorsan kész :D és leszarós napokon természetesen csak BB-krém vagy még az se. Muhahhaha.
- Gilmore Girls: A Year In The Life — utolsó másfél rész végigbőgős
- idén először ettem Quornt, ami egy húsnélküli fehérje, és tök vicces, de jól fűszerezve nagyon finom
- megtanultam tüzet rakni és alkalmazom is a kandallókban (és minden papírfecniről az jut eszembe, hogy “ez jó lesz gyújtósnak!” — én lettem a tűzrakás Mórickája)
- van ukulelém és kitartóan gyakorolok és gyártom a hülye dalocskáimat, most már zenés kísérettel (népszerű dalok szövegét idiótaságokra átkölteni a túl sokáig fennmaradó és rettenetesen fáradt Viák elsőszámú ismertetőjele) — plusz minden dalról az jut eszembe, hogy ezt jó lenne ukulelén megtanulni, úgyhogy én vagyok a tűzrakás ÉS az ukulele Mórickája
- van kiskertem és tudok ott reggelizni ❤️❤️❤️ (ha az idő is úgy akarja — várom a tavaszt!)
- le tudok futni 2 percet egyhuzamban, megállás nélkül — csak röpke 3 hónap munkája volt az én kehes tüdőmmel, szóval ennyit arról, hogy gyerkőcökkel a nulláról 12 perces Coopert futtatnak, aztán jól bevésik az egyest, hogy nem megy nekik! nem tudom, ez dívik-e még, de mikor meséltem az edzőmnek, akkor teljesen kiborult tőle, hogy ilyen van — progress, not perfection. Ja, úgy kezdtem amúgy, hogy az egy perces távon négyszer leálltam, mert nem bírtam. Vállonveregetés, pirospont.
- még mindig utálom a koriandert, de már elviselem, ha valamibe véletlenül mégis belekerül! :)
- először ettem rament, aztán főztem is
- először Halloweeneztünk, jövőre még nagyobb hepajt akarok! :)
- van fésülködőasztalom, tükörrel meg székkel, és nem a fürdőszobában egyensúlyozok a kis polcnyi cuccommal
- nincs kádam és nem hiányzik :)
- M83 albumok
- Afro Celt Sound System koncert
- stand-up
- hosszú beszélgetések barátokkal (you know who you are)
- Planet Earth II — úristen a bébi iguánák!! ha nehéz napom van, arra gondolok, hogy legalább nem vagyok bébi iguána.
Néhány jövő évi célom
Nem fogok haragudni magamra, ha nem sikerül, de azért van pár személyes kis apróságom, amiket jó lenne kipipálni, vagy legalább haladni velük! :)
- még gyakorolni az ukulelén és énekelni a tengernek valami jó kis tengeres dalt (és nem túl látványosan parázni azon, hogy más is hallja, ahogy kornyikálok :D)
- újrapróbálni a biciklizést, és ha megy, venni egyet, amin van kosárka, és tekerni vele a környéken
- 5 perc futás egyhuzamban, megállás nélkül (csak magammal versenyzek!)
- vendégül látni barátokat, és utazni barátokhoz (ehhez találni egy cuki bébiszittert Gomeznek, akiben bízom annyira, hogy kapjon kulcsot és rábízzam a nyulat, illetve Gomeznek is szimpi az illető — válogatós, tőlem örökölte)
- több könyvet olvasni női / POC / QUILTBAG+ szerzők tollából (fikciót, memoárt, bármit!)
- még több kisszériás alkotót, kézművest, helyi kisboltot támogatni (azzal, hogy náluk vásárolok), számomra ismeretlen bandák koncertjeire elmenni — nekem komfortzóna elhagyás, nekik megélhetés, win-win! :)
Most te jössz! :)
Nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy a hozzászólások között írd meg a saját kedvenceidet, és hogy mit olvastál idén a legszívesebben a blogon! Hiába a statisztika meg a magas számok, szeretem valódi emberektől hallani, hogy tényleg nem csak az éterbe kiabálom ezeket a dolgokat, és igen, mindenkinek örülök, aki ír e-mailt, akkor is, ha nem tudok visszaírni. És nem, még nem unom hallani, hogy hasznos vagy tetszett vagy segített, sőt. :) Szóval mondjátooook! :)
És a bloggal milyen terveim vannak? :) Folytatom, írok, és hagyom, hogy alakuljon, ahogy eddig is hagytam! :) Akár régi olvasó vagy, akár friss urbánévis (minden híresztelés ellenére engem továbbra sem így hívnak amúgy :)), köszi, hogy elolvastad és hogy itt vagy, és köszi, ha velem tartasz a folytatásra is. A végtelenbe és tovább! ❤️
Én leginkább a költözésetekről szóló cikkeket olvastam szívesen. Annyira jó volt belelátni, mivel is jár az, ha valaki külföldre költözik, hogy nem minden fenékig tejfel, de Te mégis megpróbáltad mindenben megtalálni a humort és a jó pillanatokat. :)
Kedves Via!
BÚÉK nektek ott a messzeségben!!
Én leginkább a csütörtöki posztokat szeretem, mert fantasztikusak a képek és sok jó ötlet van benne, hogy mit kell/ene olvasni-enni-kulturálódni-megnézni-kipróbálni.
Amit még nagyon jó volt olvasni, hogy mi történik veletek, például az Angliába költözést, ha már megtenni nem merném, legalább látom, hogy valaki megéli, eléri a vágyait, céljait.
Tudom, hogy nagyon sok munka van egy kapcsolatban, de szívesen olvastam el már többedszer, hogy hogyan ismerkedtetek meg, és hogy ilyen fiatalon is meg lehet találni a társunkat, és kitartani mellette, lehet együtt fejlődni.
Személyes dolog, hogy amikor magánlevélben kértem tőled tanácsot, – mivel életkorban köztem és a lányom között állsz -mindig olyat tudtál írni, ami a helyemre tett, és még annál is jobbat, mint amit az “öreg” velem egykorú barátnőim mondtak, tanácsoltak.
Köszönöm Via az elmúlt évet és az idei év még jobb lesz – tudom!
<3
Köszi! ♥ Nem vagyunk azért olyan rettenetesen messze. Lehetnénk például valamelyik ausztrál Brightonban is. :D
Pontosabban Hello Kaland :)
Köszi! :) http://www.hellokaland.hu
Nekem nem működik a Kalandra fel link a cikkben.
Örülök, hogy elégedett vagy a blogoddal és az életeddel! :) Ez érződik is azon ahogy írsz. Igazán szívvel-lélekkel csinálod. Nekem nem tűnt fel, hogy sokkal kevesebbet írnál, az viszont feltűnt, hogy mennyi alapos, fontos témákat boncolgató bejegyzés keletkezett az utóbbi időben, valahogy több mint amennyire számítottam, s tekintve azt, hogy ezeket a költözéses feje tetején állós időszakban írtad… hát wow, csak ámulok, hogy tudtál, hogy akartál rájuk (meg végülis ránk, olvasókra) időt szakítani.
Ez a költözésetek amúgy olyan bátor és hatalmas lépés volt, ami nagyon meglepett, de inspirált is. Olyan szerencsém volt, hogy idén csupa olyan emberbe botlottam, akik nem csak álmodnak, hanem meg is valósítják őket, illetve akiket már ismertem, azok is olyanokat tettek, hogy tátott szájjal néztem rájuk. Az egyik ilyen ember aki rajtad kívül még inspirált, egy olyan lány volt akit a barátkeresős posztodon keresztül ismertem meg. :) De még sokan mások voltak. Ifis barátnőtől kezdve random emberekig az interneten… Na, s ezek hatására megvalósíthatóbbnak éreztem a saját álmaimat is, s az elérésükért mertem merészebb dolgokat is bevállalni mint eddig.
Nekem az idei év legnagyobb elért eredményei azok, hogy a fontossági listám csúcsára küldtem a saját egészségemet, főleg azt a részét, hogy eleget pihenjek, befejeztem az egyetemet, tornáztattam édesapámat az autóbalesete után, rengeteget javítottam az emberekkel való kapcsolataimon, elmentem életem első randijára, és találtam egy szuper munkahelyet.
És azzal zártam az évet, hogy a legjobb barátnőmmel együtt kitöltöttük a 2017-es inspirációs naplót, aztán elmentünk éjfélkor a templomba. :)
Több bejegyzésed is különösen tetszett az idén, most ami eszembe jutott, hogy kiemeljem, az az “Egy tökéletes nap margójára”, mert abban van az a rész, hogy “megfogunkhalnííííííí”, és bizony jópárszor éreztem úgy magam. :)) S olyankor elolvastam, hogy megnyugodjak, hogy nem baj, ha visítok mint egy kismalac, attól még nem vagyok rossz vagy gyenge.
Most így év végére a pihenésem nagyon elmaradt és ki vagyok merülve, úgyhogy ez az a terület amit most sürgősen kezelésbe kell vegyek.
Kalandokban gazdag, izgalmas új évet kívánok mindenkinek! :)
Mivel később csatlakoztam az olvasóközönséghez, igyekszem behozni a lemaradásomat. Azt találtam ki, hogy minden hónapban elolvasom az előző évi cikkeket is. Ami nem hiányzik, a sok különálló nyereményjáték, jobb évszakonként tömbösítve. Az is tetszik, hogy kevesebbet működsz együtt más blogokkal, mert az egyedi tartalomért jövök ide. Viszont a csajos oldalt kicsit hiányolom, mert máshol nem nagyon olvasok ilyeneket. Szóval nekem hiányoznak a rövidebb, sminkelős, főzős, ruhatáros cikkek, mert olyan egyedi látásmóddal írsz róluk. Van néhány téma, amit szívesen látnék, például az Agatha Raisin és a Tommy és Tuppence sorozatok hősnői megérdemelnének egy-egy külön cikket ruha, smink szempontból is. A Rouge One-t nézve pedig az jutott eszembe, hogy milyen szívesen olvasnék egy badass heroine stílusról szóló cikket, esetleg Summer Glau és Jessica Alba ruházkodásával kiegészítve az ideillő szerepeikben.
Karácsonyra tartogattam a Harry Potter and the Cursed Child olvasását. Szerintem nagyon korrekt volt. Van rá esély, hogy elmenj megnézni a színházba?
Nagyon örültem, hogy Brightonba költöztél, szó szerint mindennek örülök, amit az ottani életedről írsz.
Most éppen nem foglalkoztat olyan szinten a sminkelés vagy a ruhatár, hogy úgy érezzem, van mondanivalóm az ügyben (tavaly egyetlen nagyobb beruházásom volt, a rókás kezeslábasom :D a legfiatalabb ruhadarabjaim több, mint másfél évesek, az átlag pedig 5-6 éves). Sminkcuccokból sem vásárolok orrba-szájba, azt akarom elhasználni, amim van, így nem tudok gyakran írni arról sem, hogy milyen új ez vagy az van. Kb. fél éve gyűlik már egy adag az aktuális bőrápolós kedvencekhez, de ez így is kb. annyi lesz, mint egy normál sminkblogger havi újdonságadagja! :D
A Harry Potter színdarab nem vonz annyira sem, hogy elolvassam a forgatókönyvet, és a jegy ára most túl sokba kerül ahhoz, hogy úgy érezzem, hogy nekem erre szükségem van. Ha már költenék londoni színházra, van öt dolog, amire hamarabb rohannék, mint a Cursed Childra. :) De az a helyzet, hogy már az is nagy erőfeszítés (a vonatok iszonyatos kiszámíthatatlansága miatt), hogy egyáltalán felutazzak Londonba csak úgy. Sajnos amíg tartanak a sztrájkok, nem egy órás lesz a London-Brighton vonatút, mint normálisan, hanem 2 vagy 3 vagy még több, így aztán simán lehet, hogy egy pár órás városnézésért az ember 6 órát dekkol egy zsúfolt vonaton (és örül, ha van ülőhely). Nekem ez per pillanat az “ain’t nobody got time for that” kategória! :D Remélem, mihamarabb rendeződik a helyzet, és akkor lehet ezzel is tervezni. Addig elég a tudat, hogy ha nagyon akarnék, felutazhatnék. De nem akarok nagyon. :)
Az egyetlen egy dolog, ami tervben van Londonnal kapcsolatban a közeljövőben, az a Múmin kiállítás, aminek az audio guide-ja ráadásnak Sandi Toksvig. Arra szeretnénk elmenni. :) Április végéig van, úgyhogy addig remélem, a vonatok is összeszedik magukat.
Agatha Raisint, Tommy és Tuppence-t nem olvastam. Summer Glau munkásságát sem követem, bár tudom, hogy kicsoda, de nincs a szemem előtt. Szóval azt hiszem, a saját fandomjaidat neked kell majd feldolgoznod saját magad számára. Hajrá! :)
Tudom, nem lehet erőltetni, de az Agatha Raisin és a Tommy és Tuppence könyvsorozatokból brit minisorozatok is készültek, én arra gondoltam, hogy az abban látható stílusról írhatnál.
Ha a Tommy és Tuppence alatt a Partners in Crime-ra gondolsz, akkor annak csak az első részét láttam, aztán nem voltam kíváncsi többre. Hiába jópofa David Walliams (a sketch show-ját nagyon-nagyon szeretem), ez engem nem fogott meg. A Sherlock túl magasra tette a lécet krimi-ügyben! :)
De van egy sorozat, amiben tetszik az egyik szereplő öltözködése, majd lehet, hogy azt kigyűjtöm valamikor. :)
Nagy változásokon ment át a blogod. Szerettem azelőtt is, hat éve olvaslak napi szinten, de az aktuális témáid közelebb állnak hozzám. Számomra a legemlékezetesebb a költözésetek bejelentése volt. Nem tudom, hányszor olvastam újra, mert hihetetlen volt, hogy ezt megléptétek. Kíváncsian vártam minden élménybeszámolót, figyelem a képeidet az Instán, hogy általuk kaphassak egy szelet Brightont a reggeli kávém mellé :-)
Az új életetekről, a beilleszkedésről, útkeresésről nagyon szívesen olvasnék többet. Most kezdem a Vitorlát fel tanfolyamodat, de szívesen részt vennék egy webes vállalkozással, blogolással kapcsolatoson is, vagy akár egy webkonferencián. Ha lesz ilyen, kérlek jelezd. Köszi.
Köszönöm! :) Bármi fejlemény lesz bármilyen tréning ügyben, ha rajta vagy a hírlevelemen, tudni fogsz róla! :)
Nekem a kedvenc cikkem a blogról a Hogyan legye több időm? volt, nem tudom, hányszor olvastam el, biztos megdobtam egy kicsit az oldalletöltések számát :D
2016 olyan év volt, amire azt írhatnám, hogy Úton… Tudom, hogy honnan jövök és már tudom, hogy hova tartok. A kettő között vagyok, haladok a célom felé. Az utazás pont két éve, 2014 karácsonyán kezdődött, amikor már hónapok óta éreztem, hogy megtorpantam, és nem tudom, hogy merre tovább. Akkor rászántam egy hónapnyi estét, papírral, ceruzával, terveztem, Azóta megvalósítok. Jól haladok, elégedett vagyok, nem hajtom magam. Néha csüggedek, de akkor emlékeztetem magam a kitűzött cél(ok)ra. A kihívás számomra az, hogy a célt ne önsanyargatva érjem el (vö. most egy ideig nagyon rossz lesz, aztán egyszer csak majd nagyon jó…), hanem felépítsek egy szép utat, aminek minden percét megélem. Ebben inspirál engem ez a blog minden nap. Köszönöm Via!
A legnagyobb lépés a cél felé idén az volt, hogy a magam szakmájában munkavállalóból vállalkozó lettem. Átültem a B vágányra, és ez nagyon-nagyon ijesztő… hogy jajj, mi lesz, ha nem sikerül, ha nem élek meg belőle, ha mégsem jön össze… De hiszek magamban, olyan sok munka van benne.
2017-ben szeretnék továbbmenni a kiválasztott úton. Biztos tudjátok, van az a pillanat, amikor haladsz valami felé, még nem látod teljes bizonyossággal a célt, de már érzed, tudod, hogy ott van, és érzed, hogy még egy kicsi és mindjárt… Hát így érzem most magam, erre felé törekszem.
Ami engem leginkább hátráltat, hogy hajlamos vagyok szétforgácsolni az energiáimat, hisz annyi minden érdekes és izgalmas dolog van, mindennel foglalkozni kellene, mert minden úgy érdekel engem. A feladat az, hogy egyirányba csatornázzam az energiáimat, hogy minden abba az egy irányba mutasson, és ne essek szét. Ehhez keresem az év szavát, csak egy szóval még nem jutott eszembe :D
Ja igen, azt nem írtam, hogy miről olvasnék a blogon és mit szólok a mostani tartalomhoz. Az a helyzet, hogy nekem már jó ideje feltűnt, de nem is csináltál titkot belőle, hogy kevesebb a blogbejegyzés. Ezt részben sajnálom, mert olyan jó az újat olvasni, néha már alig várom, hogy na mikor, na mikor. Másrészt viszont nem bánom egyáltalán, mert annyira tartalmasak a bejegyzések, hogy bőven adnak akár több napi gondolkodni valót. A tartalom egyre letisztultabb, és valahogy mind egy irányba mutat (csinálj, amit akarsz, tudom :D), és bár én is régi olvasód vagyok, hozzám közelebb állnak a mostani elmélyültebb, tartalmasabb, elgondolkodtatóbb, hosszabb bejegyzések. Nem értünk mindenben egyet, de nem is kell, nem azért olvaslak, hogy valaki leírja, amit én is írnék, hanem azért mert inspirál, és gondolkodásra sarkall, arra, hogy mélyebbre ássak és keressem a dolgok miértjét és hogyanját és hogy hogyan lehet azt alkalmazni az én életemben. Van amikor arra jutok, hogy igazad van, és van, amikor arra, hogy én máshogy gondolom, és van amikor olyan az írás, hogy nem vélemény ütköztető jellegű, akkor meg “csak” inspirál és az is nagyon jó. Egyszóval nekem tetszik ez az irány.
Őszinte leszek, én az első tanfolyamodat, a Kreatív Kalendáriumot nem azért vettem meg, mert akkor úgy gondoltam, hogy mérhetetlen nagy szükségem van rá. (Később kiderült, hogy de.) Egyszerűen úgy éreztem, hogy végre támogathatlak valamivel cserébe a sok ingyenes tartalomért, amit itt évek alatt megosztottál, az inspirációért, a gondolatébresztő írásaidért. És igen, nekem tetszik ez a fajta on-line marketing, amíg a kapott “szolgáltatás” hiteles és önazonos és engem egyébként érdekel. Aztán annyira jó volt a Kreatív Kalendárium, hogy részt vettem a Helló Kalandban is, mi bajunk lehet, alapon. Tetszenek a munkáid, szépek, letisztultak, van bennük fantázia, és őszintén szólva az sem érdekel, hogy mind saját ötlet, vagy máshonnan is építkezel, így egyben (magyarul!) te juttatod el hozzám, és kész, nekem nem kell keresgélnem, és számomra ez óriási hozzáadott érték.
Tehát én továbbra is szívesen olvasom a hosszabb, gondolatébresztő írásokat, imádok mindent, ami időgazdálkodás, rendszerezés, személyiségfejlődés.
Szívesen olvasnék tőled gondolatokat az on-line marketing világáról, nem feltétlenül szakmai szemmel, hanem laikusoknak, én pl. elképzelni nem tudom, hogyan zajlanak a márkaegyüttműködések, és hogy az instagrammereket ki és miért utaztatja szerte a világban, vagy honnan tudom levenni valakiről, hogy ez tényleg az ő személyes instagram oldala és ő maga finanszírozza, ahogy azt egyébként sokan állítják magukról, vagy valaki megmondja, hogy mit és hogyan írjanak. Én soha nem fogok ebből élni, olyan távol áll tőlem ez a világ, hogy még a megértéséhez és a működéséhez is kismackó vagyok, érdekes lenne laikusként olvasni róla.
Addig is nagyon boldog újévet!
Nagyon köszi a támogatást! ♥ Örülök, hogy valóban értékesnek tartod a tréningeket. :) Szeretettel csinálom őket, sok munkám van bennük.
A márkaegyüttműködések sokféleképpen történhetnek, attól függ, hogy “ki az és mit akar”. :) De általában arról van szó, hogy a cég szeretné, ha több emberhez eljutna a terméke (akik megvennék a terméket, tehát neki ebből több bevétele származna), ezért a hagyományos hirdetések mellett megkeres olyan embereket, akikről úgy gondolja, hogy véleményformáló erejűek a saját közönségük számára. És ha hatékony az együttműködés, és Marcsi amúgy is egy “A Világ Legjobb Vécépumpái” blogot vezet, a közönsége pedig vécépumpa afficionado-kból áll, akkor egy tök ideális partnerség, hogy a Hupilila Vécépumpa Kft. és a Marcsi Blogja Kft. kötnek egy partnerszerződést, melynek során megállapodnak abban, hogy Marcsi X összegért cserébe Y blogposztban, Z instagram posztban és 2 Facebook bejegyzésben megemlíti a Hupilila Vécépumpa Kft. termékét, a Színváltós Vécépumpát. Jó esetben, ha már hiteles tesztről van szó, Marcsi az együttműködés részeként (és a munkadíján felül, tehát nem ez a fizetsége) kap vécépumpákat, ezeket kipróbálja és ír róla. A véleménye őszinte, nem szólhat bele a Hupilila Vécépumpa Kft., ha esetleg negatív tapasztalata van, és nem fogja cenzúrázni. Megengedik, hogy saját szavaival fogalmazza meg a cikket, nem helyette írják, és nem kérik tőle, hogy közölje le az előre megírt modoros, személytelen sajtóközleményt. Támogatják azt, hogy Marcsi saját stílusában, a blogjába illeszkedő módon fotózza le a Színváltós Vécépumpát, és nem egy steril sajtófotót kell lehoznia. Mivel az együttműködés egy olyan felületen történik meg, ahol a vásárlók amúgy is ezt a fajta tartalmat várják, keresik, ezért nem úgy érzik, hogy az orrukba lett tolva valami, hanem annak ellenére, hogy Marcsi őszinte az együttműködés tényével kapcsolatban (nem hazudja azt, hogy bement a boltba és hopp, beleugrott a kosárba az, amit épp ajánl), még kifejezetten is örülnek annak, hogy Marcsi kipróbált valamit, ami nekik is bejöhet. Az olvasó boldog a hasznos infóért, a cég boldog az új vevők miatt, Marcsi pedig örül, mert hiteles maradt, és szerzett bevételt, és tovább tudja folytatni a szenvedélyét, a vécépumpablogolást! :) Mindenki örül, az együttműködés sikeres volt, mindenki jól járt.
Ez egy tök ideális sztori, és ezer helyen csúszhat félre. Kezdve ott, hogy Marcsi belemegy olyanba, ami sem őt, sem a közönségét nem szolgálja, folytatva azzal, hogy Hupilila Vécépumpa Kft. teljesen benézi a dolgot, és csak azt figyeli, kinek hány olvasója van, és nem azt, hogy egyébként írt-e valaha vécépumpáról, vevő-e rá az a közönség, és mennyire fog kilógni a lóláb, ha most oda befurakodnak ezzel a témával (amivel ártanak maguknak, és a szerző is árt magának, ha belemegy egy ilyenbe, mert nem lelkes “köszi, hogy szóltál!” lesz a reakció, hanem az “ez mi a lótúrót keres itt??”).
Valakit kompenzáltak azért, hogy jót mondjon – ezt jelenti a reklám. Amikor valaki nem mer linkelni egy neki bejövő dolgot, mert hogy “ez itt nem a reklám helye”, ezért szoktam mondani, hogy nyugodtan linkelje be. Amennyiben ugyanis őt nem fizették azért, hogy király dolgokat mondjon vagy promózza ezt a terméket, akkor az nem reklám. Ha meg fizették, akkor legyen ezzel kapcsolatban őszinte. Ennyi! :) Semmi baj nincs azzal, ha valaki együttműködik valakikkel, és saját lelkiismeretük szerint hitelesen teszik ezt.
Semmiképpen nem azon kell mérni a hitelességet, hogy volt-e egy olyan olvasó is, aki kiakadt, vagy elkezdett ordibálni, hogy “eladtad a lelkeeeed, te szajhaaaa”, mert ez mindenképp meg fog történni, bármit is teszel. Akkor is, ha valami olyat ajánlasz, amit a saját pénzedből vettél és közöd nincs a céghez, egyszerűen csak meg akartad osztani azt, ami neked bevált. :D (Saját tapasztalat, pl. a SheWee-vel jártam így, hogy volt, aki azt hitte, hogy ezért kaptam egy zsák pénzt, miközben teljesen saját indíttatásból vettem, megtetszett, megosztottam. Szeretnék annyit keresni, mint amennyit az emberek ilyenkor hiszik, hogy keresek. Sőt, annak a százszorosát!! :D Muhaha.)
Én mindig azt mondom, hogy te tudj tükörbe nézni, és ha neked belefér, vagy ha a kedvenc bloggered csinálná, akkor nem állnál tőle fejre, akkor oké. :) Van, aki olyanba is belemegy, ami nekem már sok lenne, de neki meg jól áll, és úgy érzem, hogy neki nem volt arcvesztés. Itt lép életbe az Amy Poehler-féle “Good for her, not for me.” :)
Nincs hülyebiztos módja annak, hogy észrevedd, ha valaki kamuzik. Szerintem csak a megérzésekre hallgathatsz – ha túl szép valami, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg az is. Ha full steril az összes kép és minden képaláírás, és nem tudsz egy mondatot sem elmondani annak az embernek az üzenetéről, értékrendjéről, hogy mi foglalkoztatja, mit szeret (az avokádós pirítóson, fityegős karkötőkön és dyptique gyertyákon kívül :D) mert nem osztott meg soha semmi érdemlegeset, akkor az csak cukormáz. Annak tök jó, csak ez hullócsillag. Nem lehet vele hosszútávon azonosulni, mindenkinek csak egy vágyálom marad, hogy “bárcsak így élhetnék”, miközben valószínűleg az sem így él, aki ezt mondja magáról. De nem kell ezen aggódni, aki értelmeset tesz le az asztalra, az itt lesz egy-két-öt-tíz év múlva is. :) Aki meg nem, az vagy beletanul, vagy eltűnik. És közben vagy okos és jól megszedi magát, vagy kiég a termékminták és sajtótájékoztatós pogácsák gödrében.
Egyébként most már vannak országok, ahol szabályozva van, hogy ha együttműködés részeként (tehát reklámfelület vagy egy másik cég termékének kampányában, és üzleti szerződés áll fenn köztetek) teszel ki valamit az Instagramra vagy Facebookra, akkor szerepelnie kell benne az “ad” (reklám) jelzésnek valahol, akár pl. a hashtagek között #ad -ként. Ezt egyébként még olyan színészek is csinálják, akiknek van főállása. Majd nézd meg az Instagramon a kedvenceidet. :) De Lucy Liu után szabadon az így megkeresett pénz a “fuck you money”, azaz egy munka, ami nem ideális, nem a legtökéletesebb, de nem borzalmas. És igazából azért végzel el, hogy pénzt kapj érte, méghozzá azért, hogy ha valami ostoba, megalázó stb. munkára akarnak rábeszélni, amit utálnál, akkor ne kényszerülj rá arra, hogy elvállald csak a pénzért, hanem azt tudd mondani, hogy “fuck you”. :D
George Clooney-nak ugyanez a Nespresso például, meg kábé az összes parfümreklámban szereplő színésznek is. Nincs ezzel semmi baj, egészségükre! :)
Via, ez a vécépumpás magyarázat zseniális, rég mulattam ilyen jót. Köszönöm! :-D
:)) Nagyon örülök, és remélem, érthető volt a rohadt hülye metaforám is, hogy hogy is működik a dolog! :)
Tökéletesen! :-)
Tényleg jó ez a WC pumpás példa, nagyon szemléletes :D
Nekem ezzel a színészes dologgal sincs bajom, nem tartom ördögtől valónak, ezek az emberek híresek, ismertek, jól eladhatóak, én is kihasználnám, ha lenne egy termékem, hogy George Clooney hajlandó reklámozni, és ha én lennék Cameron Diaz, tuti reklámoznék parfümöt. Vannak ennél sokkal rosszabb és felháborítóbb dolgok a reklámok világában.
Az instagramon és egyéb helyeken megjelenő marketing postokkal az a legnagyobb bajom, hogy egy speciális veszélyét rejtik szerintem a social media-nak. Sok szó esik arról, hogy mennyire veszélyes lehet az a mesterséges (ál)valóság, amit ezek a felületek jelentenek, és arról is, hogy hogyan lehet őket értelmesen használni. Nekem egyébként az instagram a kedvenc közösségi oldalam (már ha mondhatok ilyet úgy, hogy a többin fent sem vagyok :D), akiket követek, azért teszem, mert inspirálnak a képeik. De ez csak inspiráció, semmi több, nem gondolom azt, hogy én is ilyen életet akarok, és minden héten más divathetet akarok megnézni a világban (saját pénzből természetesen….) és minden reggel avokádós pirítós van a tányéromon kidíszítve, a csuklómon fityegős karkötő és a tányér mellett dyptique gyertya… ugyan már, hát ki él így? Akinek kötött munkaideje van, vagy gyereket indít reggel iskolába vagy oviba, az szerintem jót röhög ezen, elképzelem, ahogy nézne az óvónéni, ha megmondanám, hogy hát nem sikerült ideérni időben, mert dekoráltam az avokádós pirítóst. Az élet nem ilyen steril és nem is kell, hogy az legyen. Biztos sokan tudják ezt a helyén kezelni, de kiváncsi lennék akár fiatalok, kamaszok véleményére, hogy ők ezt hogyan élik meg, milyennek látját. Szerintem külön figyelmet kell fordítani arra, hogy elmagyarázzuk, ez nem a valóság, hanem csak egy fénykép. Szerintem te is írtál már ilyesmiről, Via, és van egy csomó olyan cikk a neten, ahol megmutatják az instagram fotót és annak a valós környezetét, hát elég vicces.
Amin még szoktam gondolkodni, az az ár-érték arány. Némelyik egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért érte meg bárkinek ennyi pénzt ölni egy social media kampányba. Mert egy vécépumpát odaadni tesztelésre nem túl drága dolog, főleg ha a cég amúgy is vécépumpákat gyárt. De vannak emberek, akik abból élnek, hogy utaznak a világban és éttermeket próbálnak ki? Vagy divathetekre járnak és ott viágmárkák ruháiban pózolnak? Azért ezek drága mulatságok, tényleg ekkora reklámértéke van a social media-nak?
Ha befolyásos az illető, és ha embertömegek adnak a szavára, és ki akarják ők is próbálni, meg akarják venni azt, amit ő, akkor ez tényleg működhet. Plusz a márkaismertséget növelheti, hogy most már még több ember tud egyáltalán erről a cégről, és legközelebb ha eszébe jut, hogy ő vécépumpát akar venni, akkor ez fog eszébe jutni. (Marcsinak egyébként mindenképp azt javasolnám, a munkájáért cserébe ne érje be annyival, hogy kapott vécépumpát. Ezzel elértékteleníti saját magát, és kizárja annak a lehetőségét, hogy fenntartható legyen a blogja. Egy vécépumpa még hasznos. Ötven már felesleges. Lakbért és rezsit sem lehet vele fizetni. A munkaóráknak, szakértelemnek, reklámfelületnek pedig ára van, azt pedig illik nem vécépumpában kifizetni. Nem vécépumpával, de hasonló, “egy bőven elég belőle” tárggyal akartak velem egyszer barterezni, aminek az lett volna a végeredménye, hogy háromszáz darabot akartak adni fizetés helyett, és meg lett mondva, hogy milyen jól járok, mert ki tudom sorsolni az olvasók között – ami megint csak nekik plusz promó és nekem plusz munka. Hát tényleg, milyen jó ajánlat! :D)
De én nem úgy mondanám, hogy magának a social médiának van ekkora hatása, hanem a rajta operáló személyiségek tudnak ennyire befolyásossá nőni, ha ezen sokat dolgoznak. Utána meg ott a felelősség, hogy ezzel hogyan élsz (vissza), és hogyan tudod megőrizni a hiteledet. Nem egyszerű, és szerintem sok önismeret kell hozzá.
Azt saját tapasztalatból is el tudom mondani, hogy ha van egy kedvenc könyvem vagy sorozatom, akkor azt többen is elkezdik nézni csak azért, mert én mondtam, hogy nekem tetszik. Ugyanez igaz azokra a kedvencekre, amiket megosztok évente párszor pl. szépségápoló vagy sminkcuccok terén. Tudok olyanokról, akik azért próbáltak ki valamit, mert tőlem hallottak róla, mert bíznak az ízlésemben.
De éppen ezért ezekbe a cikkekbe nem lehet jelentkezéses alapon (vagy pénzeszsákot lóbálva) bekerülni, mert nekem ez nem fér bele. Én nem tudok senkinek olyat ígérni (főleg látatlanban, előre), hogy garantáltan írok róla a blogomon. Amúgy sem ez a profilom, hogy dolgokat próbálgatok meg ajánlgatok. Ha valami tetszik, úgyis írok róla, egyébként meg arról szeretek írni, ami éppen motoszkál a fejemben. :) Oda maximum Leo Inception-ös csapatával lehet bekerülni! :D
Egy jó vécépumpatesztes blog egyébként nagyon hasznos tud lenni, de szerintem sok blog az őszinte, saját élményekről, kalandokról kezdett írni, aztán átment az egész “ezt próbáltam ki, azt próbáltam ki”-játékba, aminek a való élethez kevés köze van. Mióta Otthonka/Maalmi Dorka mutatta, azóta nagyon fontos nekem az a Benjamin Franklin idézet, hogy írj olyat, amit érdemes elolvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni. Szóval a blogom leköveti az életemet, de nem diktálja! :)
2016 nagyon érdekes év volt számomra. :) Ez volt az első teljes év, amit saját lakásban, a magunk erejéből éltünk meg a Párommal, bőven van még mit tanulnunk, de nagyobb katasztrófák nélkül sikerült a saját lábunkra állnunk.
Évekig nézegettem egy céget, hogy milyen jó lenne ott dolgozni, aztán az év vége felé megkerestek egy ajánlattal és egyszercsak ott találtam magam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz. Pont ezt az év végi 2 hetet töltöttem nagyon kemény munkával, ami mindenki másnak az ünnepekbe való megérkezésről és az év végi pihenésről szólt. Az biztos, hogy nehéz lesz az új év első fele, de én ezt vállaltam és valahol talán még akartam is…
Az év utolsó 3-4 hónapjában visszatértem a sporthoz és ezt az elszántságot szeretném átvinni az új évbe is, remélem lesz elég kitartásom szintet lépni, de ez fejben dől el, úgyhogy nagyon bízom benne. Jó lenne tanulni is valamit, meg többet pihenni… meglátjuk mi lesz belőle. :)
Legkíváncsibban a költözős cikket olvastam és nagyon örülök, hogy úgy érzitek tényleg ez a Ti utatok! Én szívesen olvasnék arról hogyan is megy a cégalapítás/vezetés Angliában, ha ez nektek nem túl személyes téma.
Nekem a 2016 minden nehézségével egy dologról szólt igazán, hogy sok év várakozása, könnyei után idén karácsonykor az öröm könnyei folyhattak az arcomon, hogy az 5 hónapos pici fiúnkat tarthatom az ölemben és láthatom a férjem szemében is a kimondhatatlan boldogságot!
A kedvenc cikkem (cikkeim?) egyértelműen a Brightonba költözéssel kapcsolatos írásaid voltak. Mikor a kompos kálváriátokat olvastam, énis nagyon izgultam, hogy sikerül-e, és mikor arról írtál hogy Ádám már átvette a kulcsokat könnyek szöktek a szemembe..Bocsi, rettenetesen empatikus vagyok :) De szerintem ez nem baj.
Nagy történések ebben az évben..? Talán a legnagyobb a szeptemberi, amikor is végre kiléptem a komfortzónámból, és munkahelyet váltottam. Egyértelműen jó döntésnek bizonyult. :)
Az új albérletet ebben az évben is csinosítgattuk, igyekeztük még jobban belakni, mint előtte :) Szerintem sikerült.
A keresztfiunk cukibb, mint valaha, már szalad, próbál szavakat formálni (az anya és apa már nagyon jól megy :)
Túl vagyunk sok nevetésen, sok kiránduláson, de emellett jó pár megpróbáltatáson is, amit igyekeztünk a legjobban kezelni. :) Lényeg hogy együtt tettük. :)
Ebben az évben az 5. évébe lépett a kapcsolatunk a Szerelmemmel :) Mindig elcsodálkozunk, hogy tényleg ilyen sok ideje együtt vagyunk? (Jó társaságban könnyen telik az idő…:)
Apukám ebben az évben nyugdíjas lett, örülök hogy végre élvezi a 40 év munka gyümölcsét (nem utolsósorban többször tudnak Anyuval meglátogatni minket :) (Y) Mi vagyunk a Tesómmal ennek a legnagyobb nyertesei :)
Nektek Via kívánok nagyon boldog új évet, további sikereket a munkátokban, és harmóniát a közös életetekben :)
Maradok további hű olvasód :)
A #25-ön felnevettem – a bebi iguanak nekunk is nagy traumat okoztak…
Húha. Most komolyan elgondolkodtam, melyik is volt e kedvenc cikkem idén a blogon, de az időbeosztós és a seggberúgós együttesen talán. :)
Hiába alakult már ki ugyanis egészen jó időbeosztós rutinom az évek során, azért a rengeteg meló mellett az egyetemre járás nem könnyű nyári kenutúra, pláne, hogy bár papíron tudomásul veszi egyik a másikat, és vica versa, sőt, támogatja/elvárja, a valóság sokszor ennek az ellenkezőjét mutatja. Ami miatt néha hajlamos vagyok kiakadni, és ilyenkor jól jön a seggberúgás is, ha már végképp nem megy “két ember” (a dolgozó és a tanuló) életének belepréselése egybe, hiába minden időbeosztási praktika! :D
Magánélet terén meg hatalmas gödrök szegélyezték ezt az évet, kisebb dombokkal tarkítva: történtek nem túl kellemes dolog, amik közül még van, amit fel kell dolgoznom, de közben megismertem néhány olyan embert, akik barátsága kincset ér, úgyhogy igenis van miért hálásnak lennem! :)
Neked pedig külön köszönöm, kedves Via, hogy mindig találok itt valami jó olvasnivalót, ami segít egy kicsit kikapcsolni/továbbgondolni/stb. dolgokat, mert részben nagyon szeretem a stílusodat, ahogyan írsz, részben pedig jó látni, hogy mennyire sokszínűek vagyunk. :)
A blogos “mennyit és mit mutatok magamból és mennyire vagyok eladható” részhez nekem csak az jutott eszembe, hogy én például egyre kevesebb blogot és youtube-ost követek, mert nagyon soknál csak azt érzem, hogy inkább már csak egy “szerepet” játszanak, hiába szép meg trendi meg csillogó minden, egyáltalán nem fog meg. Persze azt is értem, hogy ez az állásuk, ebből élnek, és mondjuk nem mernek olyan tartalmakkal próbálkozni, amit mondjuk pár éve még vidáman megcsináltak volna, mert az talán nem menne a mostani arculathoz, de szerintem pont ezzel veszítenek az aktív olvasótáborukból.
A 2016-os év nekem csak simán furcsa volt, sok jó dolog is történt velem (lediplomáztam! Az idei az első karácsonyom az elmúlt három évben, hogy nem kell hangtanvizsgára készülnöm január elejére :D), elkezdtem dolgozni, viszont sajnos egy nyavajás eü. probléma egy jó fél éve ragaszkodik hozzám, és sajnos nagyban hatással van a párkapcsolatomra is. :(
2017-ben szeretnék többet foglalkozni a blogommal, elkezdeni spanyolul tanulni, eljutni Portugáliába és kevesebbet költeni dolgokra, többet élményekre – illetve ide kapcsolódik, hogy merni költeni olyan dolgokra, amiket sokáig ki fogok tudni használni és tényleg tetszenek, nem pedig venni egy csomó kevésbé jó dolgot, amit egy év múlva nem fogok hordani/használni/elővenni. Meg kevesebbet aggódni, de hát az volt az első teljes “felnőtt” évem, szerintem ennyi aggódás belefért, az év végére egészen jól belerázódtam. :D
A blog szempontjából nálam most a flylady program volt a nyerő, szorgalmasan olvasgattam és csináltam a feladatokat. Két fontos dologra jöttem rá a végén és sokat tanultam is , annak ellenére, hogy úgy éreztem, nem nekem való ez a rendszer: 1) én imádok hétvégén takarítani 2) SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM LESZ HÓFEHÉR PADLÓ A FÜRDŐSZOBÁMBAN. Már értem, hogy otthon miért volt sötétzöld és márványos. :D
Ja és igen, egy harmadik is: egy csúnya, lelakott albérletet semmilyen mennyiségű sikálás nem tesz tisztává, csak egy felújítás. Amióta egy szép, felújított albérletben lakunk, egy szuper alapos takarítás is max. egy óra. :D
Igen, most ez az influencer izé megy. Amikor te meg az olvasóitáborod az eladó, és nem a magad ura vagy, hanem a szponzornak ugrálsz. Kevesen csinálják igényesen & hitelesen az együttműködéseket! Nyilván nehezebb, de bele kell tenni a munkát. (A cég részéről is!) Vagy nemet kell mondani. Nincs más módszer. A kemény munkát nem lehet megúszni, ha hosszútávra tervezel. Kiégni meg elpocsékolni a szavad hitelességét – az könnyű & gyors.
Szerintem nem lehet arra évtizedeket tervezni, hogy most fiatal & szép & eladható vagy. Remélem, azok a lányok, akik most megkérik az árát egy szponzorált instafotónak, gondolnak azokra az időkre is, amikor már épp senki nem tartja őket menőnek annyira, hogy utaztassák őket, vagy nekik lesz tele a hócipőjük az egésszel & váltanának (amelyik előbb bekövetkezik).
Nekem ebben a kiszolgáltatottság a legijesztőbb (azon múlik a bevétel, hogy ki milyennek gondol), plusz amit írsz is, hogy cenzúrázni kell magad. És minek vagy szabadúszó, ha ülnek a fejeden & elbírálják meg megmondják, hogy mit írj? Le a kalappal, aki ezt magában lerendezte, és kivívta azt a tiszteletet a cégeknél, hogy tudja tartani a hitelességét az együttműködésekben, & ez a fő bevételi forrása is. Szerintem ritka az, aki tényleg önazonos ebben a szerepben & látszik rajta, hogy tudja, mit csinál, & nem esik hasra a felajánlásoktól, hanem az olvasótáborát & magát is figyelembe véve szerződik.
Nekem ebben az évben jött egy kattanás és elkezdtem edzőterembe járni és futni.A cooper-teszt óta nem futottam.Hónapok alatt eljutottam oda,hogy több km-t fussak egyhuzamba,főleg erdőben,tájfutó versenyeken.Hihetetlen,mennyi boldogsághormont termelt.Ezt szeretném folytatni a jövőben is.Tervben van külföldi nyaralás,mert végre lett egy hozzávaló négykerekűnk(vagyis nem túl régi és belefér a fél életünk).Elbúcsúztunk az egyik kutyusunktól,ami nagyon nehéz volt.A lányaim ez éven rengeteg boldog percet adtak,bízom benne,hogy továbbra is olyan anyjuk tudok lenni,amilyenre szükségük van.Összességében jó év volt,hasonló jöhet újra.A kedvenc cikkem a hogyan legyen több időm és amióta ajánlottad,azóta használom a Fotojetet,köszi!!BÚÉK 2017
Idén fedeztem fel újra a blogodat, immár harmadszorra. Először elég fiatalon kezdtelek olvasni, talán az első blog-évben. Másodszorra már a szüleitől külön életet élő lányként olvastalak, most pedig háromgyerekes anyukaként. Érdekes, hogy mindháromszor máshogy szólt hozzám a blog :) Idén először próbáltam ki a 30 napos rutinkiépítő programot (saccperkb tartom is :D), elvégeztem a Kreatív Kalendárium Tanfolyamot, alkalmazom a módszereket, vezetem a naptáram, és először írok kommentet is. :) Még sok mindent tudnék írni, de szólít a kötelesség: éhes a pici. Szóval, köszi, hogy vagy <3
Köszi, hogy megírtad! ♥ Jó étvágyat a törpének! :)) Majd ha megint erre jársz még, írj, később is! Örömmel olvasom, tényleg.
A kedvenc cikkem a seggberúgós volt, néha (gyakran) amikor elkenődök, jól jön, ha valaki seggberúg, hogy szedjem össze magam :) A nem ideik közül az instagramos – hiába vagyok az Y generáció oszlopos tagjai, csak nemrég fedeztem fel magamnak, a tanulás pedig sosem árt.
Számomra egész jó volt ez az év, bár nem minden tervem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Rengeteg célom van jövőre, de a felesleg ledobása (amit most decemberben szedtem össze…), a minimum heti egy könyv elolvasása és az angolom fejlesztése az, amit mindenképpen szeretnék elérni. Van még egy titkos kis vágyam, arról egyelőre senkinek sem beszélek, de tenni fogok érte!
Helyes, nem is kell világgá kürtölni! :) Csak azzal oszd meg, akiről úgy gondolod, hogy megérdemli a bizalmadat, nem fog lehúzni, valóban a javadat akarja, és irigykedés helyett támogatni tud az utadon. Nagyon szurkolok, hogy bármi is az, találd meg azokat a lépéseket, amik oda vezetnek, és meg is tudd tenni őket! ♥
Összességében nekem is voltak nagyon nehéz időszakok ebben az évben, de örülök, hogy megtörtént, mert sok kis csodát átélhettem. Először is csináltam egy Facebook-oldalt a blogomnak és készítettek velem egy interjút, amit még mindig nem sikerült feldolgoznom. Elkezdtem írogatni (ha azóta abba is hagytam), sokszor kiléptem a komfortzónámból (köszi, Via és HelloKaland) és megismertem jó pár csodálatos embert. Először jelentkeztem tanfolyam(ok)ra, először voltam hajlandó pénzt szánni a lelki fejlődésemre és először tudtam megbocsátani magamnak.
Annyi mindent tanultam… Úgy érzem, ez az év arra volt jó, hogy kicsit kuporogjak még a földön és megtaláljam, hová is akarok menni. Hogy összeszedjem magam. És bár tudom, hogy nem jelent semmit a január elseje, engem mégis szörnyen motivál a változásra. Úgyhogy most szépen, fokozatosan elkezdek dolgozni magamon és az életemen — sőt, már el is kezdtem, hogy elsejével rutinosan menjen –, és úgy érzem, jó lesz. <3
Te vagy a legjobb befektetés! :) Örülök, hogy te is túl vagy ezen az éven, és tanulságokkal és reménnyel lépsz át 2017-be. Ez minden, amire szükségünk van, nem? :)