Januárban kaptuk a fülest, hogy a Miyazaki-filmek legendás zeneszerzője, Hisaishi Joe szimfonikus koncertet fog adni a párizsi kongresszusi központban. Mivel ilyen 3-5 évente egyszer történik, és több ezren akarnak ilyenkor egyszerre jegyet venni, nagyjából 15 percünk volt eldönteni, hogy szeretnénk-e menni, vagy nem.

Az ilyen helyzetekben jön igazán jól, hogy jó előre ki vannak dolgozva a terveim, mert viszonylag gyorsan át tudtuk beszélni, belefér-e időben és anyagilag a dolog. Nagyon hamar az jött ki, hogy abszolút tudunk ebből egy hosszú hétvégét csinálni, úgyhogy gyorsan kerestünk még üres helyet a nézőtéren, és lefoglaltuk.

Egyszer jártunk korábban Párizsban, egy napot, tizensok évvel ezelőtt – úgyhogy ismertük is a várost, meg nem is. Mivel a koncerttel együtt is csak pár napot töltöttünk a városban, nem igazán szerveztünk nagy turistáskodást, inkább egy laza, sétálós, pihenős Párizsra vágytunk, nem hajtós, tárlatnézős traktára.

Éppen ezért összeírtunk egy „bakancslistát”, hogy mit szeretnénk feltétlenül megnézni, amíg Párizsban vagyunk, tudva, hogy múzeumbejárásra, Louvre-ra, Orsay-ra nem lesz időnk, és nem is akarjuk hajtani magunkat. Azt is tudtuk, hogy szeretnénk jókat enni, meg jókat kávézni — meglepő módon ez bizonyult a legnehezebbnek, de erről még lesz szó nemsokára. :)

Az alábbiakban megosztom, hogy végül mi került az alternatív párizsi utunkba, mit jártunk be, hol ettünk, és ez alapján mit javaslok annak, aki szeretné felfedezni a várost a kötelező körökön túl.

A legnagyobb tanulság mindenesetre az volt, hogy bár minden utat érdemes megtervezni, Párizsra ez különösen igaz: gyerekkorunk óta építik a könyvek, filmek és sorozatok a Párizs-sztereotípiát, amiben minden csillog, alternatív, és kisvárosi. Valójában hatalmas nagyváros, jobb, rosszabb és különösen kerülendő részekkel, és turistacsapdák között megbújó gyöngyszemekkel. Ez nem az a város, ahol találomra be lehet ülni bárhová (illetve természetesen be lehet, csak lehet, hogy csalódás lesz belőle), de megfelelő utánajárással igazi jó élményt lehet belőle kihozni.

Párizs az Eiffelen és a Notre-Dame-on túl

Június közepe lévén nagyon meleg volt végig, ráadásul, este tíz után ment le a nap, remekül ki tudtuk használni az időnket. Kétszer is a Trocaderón kötöttünk ki a napi mászkálás után. Gyönyörű volt innen nézni az Eiffel tornyot, ahogy szépen belilul mögötte az ég, aztán felkapcsolják rajta a díszkivilágítást… Azért akármennyire klisé, ez tényleg meseszép, és tényleg elég sok helyről látszik az ikonikus torony, nem csak a hollywoodi filmekben mutatják úgy, hogy minden ablakból a toronyra látsz. :)

A szállást szokás szerint AirBNB-n intéztem, egy szuper szobánk volt a koncerthelyszínhez közel, az ablakból látszott a Diadalív csücske. Régi, nagy belmagasságú, nyikorgós padlós bérházban volt a szoba, három cicussal és egy francia buldoggal (naná). Sajnos a központi helyszín és a régi ház azt is jelentette, hogy elég zajos volt a szoba: a vékony ablakokon még becsukva is durván behallatszott az éjszakai forgalom, ezért nehezen aludtunk. (El is vagyok szokva a zajos nagyvárostól, ez is ment az „ez sem hiányzik” listámra.) Egy füldugó mindenképpen hasznos lett volna.

Közlekedésre a legjobban a tizes tömbjegy vált be, nagy kedvezmény van rá, ha nem egyenként veszed, és jó metróra, buszra, RER-re is. Egyébként elég keveset használtuk, ahova csak lehetett, gyalog mentünk, így össze is jött az 50 km az öt nap alatt. :)

Amellett, hogy szerettem volna látni az Eiffel tornyot jó közelről és kívülről megnézni a Notre Dame-ot, sokat akartam sétálni, enni egy jó pain au chocolat-t igazi pékségből, nekem a Shakespeare and Company volt a prioritás (mindjárt el is árulom, miért). Engem a nagy divatházak boltjai hidegen hagynak, ezekkel egyáltalán nem számoltam, a macaron sem érdekel, úgyhogy magunkra szabtuk az utat, mint mindig. :)

A tervezetteken kívül azért több mindent sikerült megnézni. A helyszínen találtunk rá a Guimet ázsiai múzeumra, ahol sajnos a kimono kiállításnak pont vége volt már, de így is gyönyörű indiai, japán, thaiföldi, vietnami szobrokat és festményeket láthattunk.

Shakespeare and Company

Rá is térek az utunk egyik legjobb részére, ami egy könyvimádóknak kötelező, igazi mesehely. Őszintén szólva ez a kedvenc helyem egész Párizsban. A Shakespeare and Company egy kultikus, angol nyelvű könyvesbolt, ahova megválogatott, minőségi köteteket válogatnak be, rendszeresen tartanak író-olvasó találkozókat, és ingyen szállást is biztosítanak — ott helyben, a könyvesboltban! Irodalom-kedvelő kalandoroknak tényleg zarándoklat betérni ide.

A vásárolt könyvekbe pecsétet is nyomnak, hogy meglegyen emlékbe, hogy hol is szerezted. :)  Első alkalommal leültünk fenn az emeleten az egyik ágyra, és még mindig nem tudtam, hogy milyen könyvet akarok venni (valamilyet szerettem volna), ezért úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy a könyv „kiválasszon”. Pont a költészet részen ücsörögtünk, hamarosan eszembe ötlött Rupi Kaur milk and honey kötetének címe, majd rövidesen észrevettem, hogy ha balra fordulok, ott is van belőle egy jó nagy kupac.

Előtte a Walden szólongatott az alsó szinten, de végül nem vettem meg. Mikor másnap arra jártunk, úgy döntöttem, hogy bemegyek érte, mert egész éjjel nem hagyott nyugodni, hogy nem hoztam magammal. És betérve a boltba nem volt egy darab sem abból a zsebkiadásból, amit kiszúrtam magamnak! Megijedtem, hogy most mi lesz, de mikor segítséget kértem az eladóktól, megnyugtattak, hogy nyugi, ebből biztosan van még, mert népszerű kötet, úgyhogy hamarosan enyém is lett a kis narancssárga Walden. Most már minden adott a Grabowskivá alakulásomhoz, Thoreau-t olvas és nyerskoszton él, megyek ki a kertbe egy tál dinnyével. :D (Tavaly júliusban begyújtottam a kandallót is, úgyhogy az is stimmel.)

A könyvesbolt mellett üzemel a Shakespeare and Company Café, ahol jó a kávé (ez fontos, ld. lejjebb), és többféle vega és vegán opció közül is lehet választani. Egy nagyon finom quiche-t ettünk salátával búcsúebédnek. :)

Az egész helyre be tudnék költözni, elképesztően inspiráló a kisugárzása, ahogy testközelbe hozza az irodalmat, egyáltalán nem sznob és elitista módon közelítik meg a témát.

Éttermek, amikért megéri zarándokolni

Pékség, sajtbolt, macaron rengeteg van, de ezeken jelentős vércukor-ingadozás nélkül nem lehet elélni, így meg sem kíséreltem. Inkább kikutattuk azokat a helyeket, ahol jó áron tudunk jó minőségű ételeket találni – értsd: vega, változatos, finom, és nem margherita pizza vagy sajtos tészta.

Barcelonában tobzódtunk az ilyen opciókban, de Párizsban sokkal nehezebb volt megtalálni azokat a bisztrókat, ahol nem csillagászati áron tudunk finomat enni. Nagyon sok étteremről írnak horrorsztorikat, és rengeteg menüt néztünk mi is, eléggé fantáziátlanok a turistás helyeken levő éttermek, ráadásul jó drágák is.

Az a helyzet, hogy Párizs mindig Párizs, önmagában a neve biztosítja, hogy kifogyhatatlan az utánpótlás turistából. Mivel úgyis mindenki átutazóban van, a vendéglátósok nem szorulnak arra rá, hogy visszatérő vendégkört ápoljanak — bármit csinálnak, pár nap múlva jön az „utánpótlás”. Emiatt egy csomó helyen látszott, hogy elkényelmesedtek.

Párizs tehát nem az a város, ahol találomra be lehet ülni valahova jót, jó áron enni. Megéri kimozdulni a turistaközpontok vonzáskörzetéből, és kicsit utánajárni, hogy hova érdemes betérni. Ezt mondjuk amúgy is minden utazásnál érdemes így csinálni, de azt tapasztaltuk, hogy Párizsban különösen melós volt az ízlésünknek & pénztárcánknak megfelelő helyet találni. Belépőszintű közért és méregdrága étterem mindenhol van (utóbbiak nagy arányban alacsony minőségben), miközben pont a középkategória hiányzik.

Úgyhogy éljen a roaming internet, mert bárhol jártunk, fel tudtunk ugrani két percre a Tripadvisorra és/vagy a Google Maps-re, hogy mit ajánlanak a környéken, és mit kell messziről elkerülni. :)

Ennyi felvezető után jöjjenek a kedvenc párizsi helyeink, amiket jó szívvel ajánlunk:

1. Az abszolút befutó: Braisenville

Szinte véletlenül találtuk ezt a helyet — a nap végén egy kis téren leroskadtunk egy padra, fáradtan és éhesen, Ádám pedig megnézte a Mapsen, hogy mi van a környéken, ami nem 2 csillagos. Kiderült, hogy csak két perc sétára van a Braisenville, egy modern, Michelin-ajánlott étterem, meglepően kiadós adagokkal és barátságos árakkal, és épp pár perce, este fél nyolckor nyitottak, így odamentünk, és nem bántuk meg.

Tapas-rendszerben működnek, azaz közepes tál ételeken osztoznak a vendégek. 2 főre 6 tányért ajánlottak, de a pincérlány mondta, hogy ha nem vagyunk teljesen kiéhezve, 3 is bőven elég lesz két embernek, és így is lett. (Ez egyébként huszonpár euróba került, ami teljesen jó ár-érték arány azért, amit kaptunk.)

Egy hideg, diós-laskagombás krémleves, egy burratás saláta és egy tál szenen sütött zöldség lett végül a vacsink, hozzá néhány szelet házi barna kenyérrel. Az utolsó cseppig kitunkoltunk mindent, a burratával pedig örök szerelembe estünk. (Burrata = képzeld el életed legfinomabb mozzarelláját és szorozd meg tízzel.)

2. Második helyezett: Le Poutch

A Gare du Nord zaját és tömegét délre elhagyva, a helyi négyes metró Jacques Bonsergent és Republique metrómegállói környékén éledezik Párizs egyik legújabb hipszternegyede (a másik Belleville, kicsit keletebre).

Itt eredetileg a Holybelly nevű helyet szúrtam ki, de sajnos mikor odaértünk, épp költöztek pár utcával arrébra, úgyhogy a régi hely zárva volt, az új meg még nem nyitott meg. Mindenesetre jókat olvastam róla, ezért megosztom, hátha más szerencsével jár. :)

Így pár ajtóval arrébb a Le Poutch nevű bisztróba ültünk be, ahol remek menük vannak (leves plusz laktató saláta plusz smoothie 9 euróért), itt egész sok időt el is töltöttünk és nézegettük az embereket. A csokis ganache sütijük pedig elképesztő finom, a helyet vezető korunkbeli lány elmesélte, hogy még a saját anyjának is csak hosszas unszolás után volt hajlandó elárulni a receptet, annyira féltve őrzi. :)

3. Harmadik helyezett: Maoz

Barcelonából ismert barátunk, a Maoz két helyen is megtalálható a Notre Dame környékén, nagyon boldog voltam a falafeltől és a sok zöldségtől. A pitába itt is salátabárból magadnak pakolhatod a kedvenceidet. (Londonban is van egy Maoz, de az csak nevében hasonlít a többire, sokkal rosszabb a falafel, és nincs is salátabár, meg nem is akkora a kínálat és drága is, úgyhogy ha rám hallgattok, azt kerüljétek.)

4. Noodle Panda

Szerencse, hogy a Diadalívnél, pont a szállásunkkal átellenben, az Avenue Mac-Mahonon található az egyik legjobb ár-érték arányú távol-keleti étterem. A Diadalív környékén majdnem minden veszett drága és/vagy pocsék, úgyhogy felüdülés volt ez a kis családi étterem, amiben nagyon barátságos áron ettünk nagyon jó rizstésztás levest és rizses-zöldséges tofus ételeket is. Friss volt, finom, és nem elszállt áron. :)

5. Mokus l’Écureuil

A Trocadero felé sétálva épp az óbudai Mókus bisztrót emlegettük, amikor szembejött egy MOKUS feliratú cégér, már csak ezért is leálltunk megnézni, hogy mi ez. Az étterembe belépve a fejünk felett mókusfigurákat rögzítettek a falra. Ekkora véletlen nincs. A hely egyébként egy erős felhozatalú pizzázó (van burrátás!), ahol eltöltöttünk egy nagyon kellemes másfél órát a környékhez képest alacsony áron. Végül senki sem tudta megmondani, hogy miért hívják Mókusnak a helyet és miért van tele mókusokkal. A pincérnőnk addig jutott angolul, hogy „It’s called this because this ‘Moküsz’ means squirrel in some language… Um, which language was it? I don’t remember„, az üzletvezető pedig a kérdésünkre, hogy miért így hívják a helyet, először azt mondta, hogy arkansas-i mókusok miatt, majd pedig, hogy a ‘mókus’ bolgárul jelenti az állatot. Megköszöntük, és meghagytuk az elnevezést rejtélynek. :)

Reggelik – érdemes kisboltozni

A reggelit mindig a szálláson oldottuk meg – kenyér, sajt, friss paradicsom. Az alap beszerzőhely a Carrefour, ami egy átlagos szupermarketlánc, amiatt mégis érdemes őket megelmíteni, mert egyrészt a boltjai behálózzák a várost, és egyes helyek akár este tizenegyig is nyitva vannak, aznapi friss gyümölccsel, egész jó sajtfelhozatallal, még épp nem száraz kenyérrel (ez az érkezésünk estéjén életmentő volt). Egy minőségi szinttel feljebb van a Franprix bolt, ahol komoly sajtkínálat is található.

A többi napon, amikor már nem szorultunk rá, hogy a „bármi ami nyitva van” elv alapján vásároljunk, a hozzávalókat igyekeztünk független kis pékségekben, sajtboltokban beszerezni. Szerencsére ezek elszórtan megtalálhatók a legtöbb kerületben, és sok közülük igazi klasszikus családi vállalkozás.

Ezzel elég sok pénzt spóroltunk, hiszen olcsóbbra jött ki otthon összeállítani egy szendvicset, mint valahol ötször annyiért megvenni. :) Plusz én nem is tudok éhgyomorra elindulni reggel, úgyhogy ezért sem volt pálya, hogy valahol házon kívül reggelizzünk.

A szálláson a konyhát sajnos nem tudtuk használni főzésre, így csak szendvicsezés jöhetett szóba. De ha olyan helyet bérelsz, ahol van konyha, még többet lehet spórolni azzal, ha a szálláson főztök — egy gyors rántottával vagy zöldséges tésztaétellel lehet csökkenteni a kiadásokat  (ha ez prioritás). Mivel utálok vízért fizetni, innivalóra nem költöttünk, nálam volt a 7 decis kulacsom, amit mindig feltöltöttem csapvízzel vagy ivókútból, ami elég sok helyen van a városban, és teljesen tiszta, finom a víz.

Kávézók – szintén célirányosan

Kávézó sok helyen van, de nem mindegy, hogy mit szolgálnak fel. Én elég finnyás igényes vagyok a kávémra, mivel nem a koffeinért, hanem az ízéért iszom, ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy milyen. Sajnos a legtöbb helyen még mindig „égetett forró víz cukorral” a kávé definíciója, és nem minden várost ért még utol az újhullámos trend. Amennyire Budapesten vagy Brightonban már egyszerű minőségi kávét találni (hurrá!), Párizsban annyival többet kellett mászkálnom érte. De mivel nem létszükség, nem okozott gondot, hogy nem minden nap volt meg a kávé, mert inkább nem iszom, mint hogy rosszat igyak. :) (A szálláson volt bekészítve a szobába tasakos-cukros instant, azt szépen ott is hagytam érintetlenül.)

A top 3 párizsi kávézóm

1. Malongo (a Notre-Dame-tól 15-20 perc sétára)
2. KB CaféShop (a Sacré-Cœur környékén, a 2-es metróvonalon az Anvers megálló közelében)
3. Le Poutch (a már említett helyen)

A Malongo igazi egzotikus kávéközpont. Folyamatosan cserélik a szezon kiemelt kávéját, mindenféle spéci kávés kütyüt is meg lehet venni (a polcon örömmel fedeztem fel a kávédarálónkat is!), és nem csak hogy kimérve lehet venni különböző babokat, de a zöld babokat ott helyben meg is pörkölik az ízlésed szerint. Na ez aztán a kézműves hipster őrület! Kíváncsi vagyok, Brightonba mikor gyűrűzik be. :D

A koncert elképesztően gyönyörű volt, végigbőgtük az egészet (különösen a Szél Támados részeket), életre szóló élmény, szóval ha más nem is jött volna össze ezen az úton, nekem már ezért megérte, maximálisan elégedett vagyok. :)

A legjobb a koncerten és a könyvesbolton kívül a céltalan mászkálás volt: élvezni a várost, elnevezni az utcákat Budapest stílusban hasonló részeiről (kuncogni az Avenue Foch nevén, mert infantilisek vagyunk), integetni a hidakról az alattunk hajón elhaladó többi turistának, fagyizni a parkban. És jó volt hazajönni is – a Eurostar vonatan szerencsére több volt a legroom, mint egy fapados gépen, úgyhogy nem is volt annyira kényelmetlen. :) Most egy darabig megint ki van pipálva Párizs! :)

Remélem, tudtam adni néhány jó ötletet, ha legközelebb Párizs felé visz az utad.

Még több utazós cikket itt találsz! :)