Kapcsolatokat építeni, “networkölni” hasznos dolog — főleg akkor, ha vállalkozol, ha szabadúszó vagy, ha a szakmádban ez az előmenetel egyik módja, vagy ha például a digitális szektorban dolgozol. Szemtől szemben mindig egészen más ismerkedni, mint e-mailen vagy Facebookon keresztül, hiszen ha jól sül el a dolog, hamar megágyazhatsz egy hosszú távú szakmai vagy épp baráti kapcsolatnak. 

Van azonban a személyes találkozóknak, ismerkedős esteknek egy olyan oldala is, ami beléd fojthatja a szót, és ez különösen igaz, ha introvertált vagy. Lehet, hogy eleve feszengsz a tömegtől vagy a kötelező szociális kapcsolatteremtéstől. Hát még, ha folyton azon kattog az agyad, hogy mi lesz, ha hülyeséget mondasz, vagy felsülsz.

Ha valamelyik ezek közül igaz rád (vagy az összes — előfordul és teljesen normális!), az alábbiakban adok egy csokor technikát, amivel felszerelkezve bátrabban, felkészültebben és eredményesebben vághatsz neki a kapcsolatépítésnek!

1. stratégia: Elég csak egy ember!

Bármekkora rendezvényre vagy hivatalos, nem az a jó eredmény, ha minden egyes ott lévő emberrel beszéltél. Épp ellenkezőleg. Még egy hatalmas eseményen is bőven elég, ha egyetlen emberrel összekattansz.

Úgyhogy legyen mostantól inkább ez a kitűzött célod, amikor belépsz a helyiségbe: megtalálni azt az egy embert, aki miatt megérte elmenni. Nem fogsz tudni mindenkinek bemutatkozni és mindenkire életre szóló benyomást tenni, és nem is az a célod, hogy ész nélkül szórd a névjegykártyádat mindenkinek, aki szembe jön (mint a szórólapozók az aluljárókban, akiknek a cipőboltjában érdekes módon már 10 éve végkiárusítás van).

Ez a módszer működik akkor is, ha kötelező részt venned egy eseményen, amire magadtól eszed ágában se mennél, és akkor is, ha saját indíttatásból mész el egy ismerkedős, vagy más társas estre. És ez természetesen nem csak konferenciára vagy munkamegbeszélésre érvényes, hanem akár egy olyan összejövetelre is, ahol nem ismersz senkit. Nem kötelező szakmázni sem! Csak találj egy embert, és beszélgessetek. :)

2. stratégia: Legyen egy terved az estére!

Írd össze előre a célkitűzéseidet és a magadnak adott megengedéseidet, és ezekkel felszerelkezve vágj neki az estének! Ha megfogalmazod magadnak az estéd kereteit, könnyebb lesz emlékeztetned magad arra, hogy miért is vagy ott. Ha egyértelmű a célod, azt is könnyebb eldönteni, hogy ez a cél teljesült-e vagy sem, így nem csak egy homályos elképzelésed lesz arról, hogy az este mennyire volt sikeres. Például:

• Cél: Találni egy embert, akivel ________________. (Jót beszélgetek, potenciális ügyfél, tudunk segíteni egymásnak, tanulhatok tőle valamit, van közös érdeklődésünk…)
• Megengedem magamnak, hogy _____________________. (Hazamenjek egy óra után. Ne beszéljek senkivel, ha nem érzem jól magam. Megpróbáljam jól érezni magam, mielőtt előre kitalálom, hogy úgyis rossz lesz.)

De ne feledd, a többiek is emberek, valószínűleg nem azért vannak ott, hogy keresztbe lenyeljenek. Ők is izgulnak, és ugyanúgy kapcsolatokat akarnak építeni, mint te. Ha pedig szemben találod magad egy bunkó példánnyal, aki kinevet vagy beszól, az őt minősíti, nem téged. Nem ő a többség, csak hangos. Menj tovább és keresd meg a következő embert, aki már lehet, hogy a te embered lesz.

3. stratégia: Készülj a gyakran előforduló kérdésekre!

Bármilyen helyzetben találkozol is új emberekkel, vannak alapkérdések, amik mindenképpen felmerülnek: mivel foglalkozol? Mit tanulsz? Miért vagy ezen a rendezvényen? Egyáltalán, hogyan mutatod be magad? Szerencsére kevés olyan alapkérdés létezik, ami rendszeresen előjön ilyen helyzetekben, ezért ezt a tényt az előnyödre fordíthatod, és előre felkészülhetsz.

Ez különösen akkor fontos, ha tudod magadról, hogy nem tudsz csípőből két mondatban bemutatkozni, vagy ha félsz attól, hogy csak nyökögni fogsz, amikor megkérdezik, hogy mi is a munkád. Sokat segítesz magadnak, és előre oldod vele a stresszt, ha tudod, hogy nagyjából mit fogsz válaszolni, ha váratlanul valaki rákérdez, hogy mit is csinálsz.

Azt a gondolatkísérletet is kipróbálhatod, hogy végigpörgeted a fejedben a korábbi alkalmakat, amikor egy ilyen alapkérdést kaptál, és megfigyeled, hogy kapsz-e rendszeresen visszakérdezést a válaszodra — ha pedig igen, akkor vagy felkészülhetsz a visszakérdezésre, vagy módosíthatod azt, hogy az első kérdésre mit mondasz, hogy jobban átmenjen, mire gondolsz.

Például tegyük fel, hogy mindig, amikor megkérdezik, hogy mit csinálsz, azt válaszolod, hogy

— Pályázati pénzügyi szakreferens vagyok –, amire mindig visszakérdeznek, hogy:
— Na és azt eszik-e vagy isszák?
Akkor tudod, hogy érdemes készülni egy olyan, laikusok számára is érthető mondattal, mint például:
— EU-s pályázatok költségvetését ellenőrzöm, tavaly például egy balmazújvárosi uszoda felújításán dolgoztam.

Ennyi. :)

Szinte bármire felépíthetsz egy “x-ként dolgozom, abban segítek y embereknek, hogy könnyebben z” típusú mondatot, ami rövid, frappáns, és máris beljebb vagy. És igen, lehet otthon gyakorolni a tükör előtt.

Még egy tipp bármilyen szociális helyzetre: ha szeretnéd, előre kitalálhatod, hogy mit fogsz mondani búcsúzóul, amikor indulni készülsz hazafelé. Nem kell hazudnod vagy kibúvót találnod, sőt, még magyarázkodnod sem, de ha jobban érzed magad attól, hogy ez is előre megvan, akkor legalább eggyel kevesebb dolog, amit a helyszínen kell megfogalmaznod.

4. stratégia: Figyelj oda magadra!

15-20 percenként tedd fel magadnak a kérdést, hogy hogyan érzed most magad. Ha szünetre van szükséged, bátran vonulj félre, vagy menj ki a friss levegőre, és legyél egy kicsit egyedül. Ha úgy érzed, hogy utána még van benned erő még egy 20 perces menetre, akkor menj vissza nyugodtan “vegyülni”. Ha pedig kimerültél és leszívott a társaság, akkor köszönj el és menj haza nyugodtan.

Nyugodtan mondj nemet arra, amit nem szeretnél! Ha a beszélgetős est egy táncos after partyban folytatódik egy második helyszínen, te pedig tudod magadról, hogy csak a sarokban állnál és azon agyalnál, hogy mikor mehetsz már haza, akkor egyszerűen ne menj el. Nyugodtan mondd meg, hogy mára elteszed magad, és egy percig se érezz bűntudatot amiatt, hogy téged más kapcsol ki.

Ha pedig úgy érzed, a nagyobb csoportok túlságosan ijesztőek, nyugodtan beszélgess kisebb, 2-3 fős csoportokban.

Top 5 “ne tedd” társasági eseményekre

Egy mondattal össze is foglalhatnám az alábbiakat: igyekezz nem Malacka lenni, aki szegény kicsi állat, és igazán nem akar gondot jelenteni, ott se van. De azért bontsuk ki. :)

1. NE mentegetőzz és húzd össze magad. “Ó, hát én csak”… A “csak” a szót eleve törölheted is a szótáradból. Az érdemeid igenis érdemek, és beszélhetsz róluk!
2. NE kérj bocsánatot azért, hogy megszólalsz, és azért se, ha (saját megítélésed alapján) túl sokat beszéltél. Aki ténylegesen folyamatosan beszél és mások szavába vág, az általában észre se veszi.
3. NE úgy vezesd be a mondandódat, amikor megszólalsz, hogy “Ó, én hozzátok képest unalmas vagyok.” Még ha komolyan ezt is gondolod, akkor sem szerencsés ezzel indítani. Különben is, hadd döntse el mindenki magának, hogy mi izgalmas! Lehet, hogy valakinek éppen a te tapasztalatod lesz a meghatározó élmény.
4. NE szidj másokat a hátuk mögött. Sosem tudhatod, hogy ki ismeri őket, és különben is, rossz fényt vet rád, ha azzal próbálsz meg közösséget kovácsolni a többiekkel, hogy kit lehet közösen utálni.
5. NE igyál alkoholt, ha tudod, hogy csak hebegsz-habogsz tőle, vagy rossz hatással van az önbizalmadra. A víz is teljesen rendben van, felnőtt emberek nem cikiznek más felnőtt embereket azért, hogy mit (nem) isznak.

És  hogy ne csak arról legyen szó, hogy mit ne csinálj…

Top 5 hasznos tipp a fentiek helyett :)

1. Legyen kéznél névjegykártya a neveddel és az e-mail címeddel. Nem baj, ha nem tudsz rá puccos titulust írni a neved alá — de ezzel már jobban kitűnsz a tömegből, mint hogy “jelölj be Facebookon!”. Jó ötlet, ha fotót is teszel rá, így amikor egy hét múlva előkerül a táska mélyéről, az új kontaktodnak könnyebben eszébe jutsz, hogy “ez meg ki?”.
2. Szintén legyen a tarsolyodban egy vicces sztori, amiről tudod, hogy viszonylagos biztonsággal el tudod lőni. Figyelj oda viszont, hogy ez ne olyan sztori legyen, ami arról szól, hogy te hogyan égtél le valamilyen helyzetben. Van, aki jó taktikaként ajánlja, hogy áss egy kicsit magad alá, ezzel próbálva szimpátiát kelteni a hallgatóságban, de hidd el, nem éri meg, csak amatőrnek tűnsz tőle.
3. Vedd észre, ha a földet bámulod, és húzd ki magad, amennyire lehetséges. Ha idegességedben piszkálod az ujjaidat vagy rágod a körmöd, inkább keress valami innivalót, és “kapaszkodj” a pohárba. Így akkor is magabiztosabbnak tűnsz, ha amúgy nem érzed magad annak.
4. Ha nehéz szemkontaktust tartanod, mert zavarban vagy, akkor figyeld a beszélgetőpartnered szemöldökét, vagy beszélj az orrához. A legtöbb ember nem veszi észre a különbséget. Ha pedig te is olyan ember vagy, aki elmélyült figyelemben képes egy kívülről ellenségesnek látszó ábrázatot felölteni (resting bitch face), emlékeztesd magad arra, hogy legalább egy picit mosolyogj, nehogy a beszélgetőpartnered azt higgye, hogy mélységesen elítéled. Ha ő is izgulós típus, félreértheti az arckifejezést.
5. Ha a vállalkozásodnak (blogodnak, egyesületednek, satöbbi) van e-mail listája, még ott helyben írasd fel az érdeklődőket, így biztosan kapcsolatban tudsz maradni a potenciális partnerekkel, ügyfelekkel. Ez sokkal hatékonyabb, mint ha “belájkoltatod” az oldaladat, és a névjegykártyánál is erősebb, hiszen nem a másikra van bízva a kapcsolatfelvétel. Az e-mailnek pedig minden más mellett az is a nagyon nagy előnye, hogy nem kell hozzá telefonálni. ;)

Végül pedig…

Ne szervezd magad túl! Ha tudod, hogy miután “jelenésed van” valahol, agyilag zokni vagy 3-4-5 óráig, akkor ezt számítsd bele abba, hogy mennyi időt vesz igénybe az esemény. Iktass be pihenőidőt, és amennyire tudod, hagyd üresen a naptáradat az esemény után, hogy legyen időd feltöltődni, ha a készenléti állapot leszívott. Te ismered magad a legjobban, úgyhogy aszerint járj el, hogy neked mi segít: csönd, egyedüllét, egy forró fürdő, egy lazább nap másnap? Szánj rá időt, és ne hajtsd túl magad!

Jó ismerkedést, aztán jó feltöltődést! :)

Ismersz valakit, akinek ez segítene? Oszd meg vele a cikket!

Ha pedig tovább feszegetnéd a komfortzónád határait, szeretettel ajánlom ezt a videósorozatomat. :)

(A cikk rövidebb verziója a 2017. februári Éva magazinban jelent meg.)