Arról már beszéltem, hogy ha kudarc ér, nehéz időszakod van, vagy akár csak egy bukkanó az úton egy neked jó élet felé, a legrosszabb dolog amit tehetsz, ha magadat okolod, és bántod magad. És arról is volt szó, hogy ilyenkor mennyit ártanak az álinspiráló mondatok.

Már tudod, hogy a “csak csináld” és az “elbújokavilágelőlideaasarokba” nem megoldás. De ha nem ezek segítenek túllépni a nehézségeken, akkor hogyan mozdulj tovább?

Hogyan tudod magad jobban motiválni?

Persze lehetne jönni anti-anti-inspiráló mondatokkal, mint a “ne is törődj ezekkel” vagy a “hagyd abba”. De abbahagyni valamit nem egyszerű – mert ami a fejedben pörög, az tünet, és az elengedéshez az okot kell megszüntetni, nem a tünetét.

Amikor mások jönnek a “nagy okosságokkal”, azt talán könnyebb is kizárni, ha egyik füleden be, a másikon ki – már aki tudja egyáltalán alkalmazni ezt a módszert. Ha van egy lehúzó ember az életedben, akkor végső esetben azt is megteheted, hogy egyszerűen nem keresed tovább az illető társaságát.

De mi van azokkal a “bölcs” mondatokkal, amik tábort vertek a két füled között — és lehet, hogy valamikor régen mástól hallottad őket először, de manapság már te mondogatod őket magadnak?

Ebben bejegyzésben mutatok egy egyszerű, 2 lépéses tesztet, amit bármikor elvégezhetsz, és amivel úgy fogod tudni motiválni magad, hogy az tényleg segítsen.

Olvass tovább, és mindent elmondok :)

A magadnak mondott “bölcsességek” ugyanúgy, sőt, még jobban is szabotálhatnak, mint amiket másoktól hallasz, hiszen alapigazságként tudod őket ismételgetni, és az egész világnézetedet átszínezhetik. Hatással vannak arra, hogy hogyan kezelsz bizonyos helyzeteket, hogyan állsz másokhoz, és miként bánsz magaddal.

Márpedig ha a táborlakó gondolatod kritikus, negatív, megszégyenít, vagy elvárásokat támaszt, akkor az ismételgetése nem csak egyszerűen kihat arra, hogy hogyan érzed magad a mindenapjaidban, hanem egy idő után már nem is tőled külön gondolatként kezeled, hanem életigazságként, sőt, a személyiséged leválaszthatatlan részeként. (Meg-DiCaprióztad magad a saját Eredet-filmedben.)

És amíg nem tudatosítod, hogy az a gondolat valójában nem a te szerves részed, és sosem volt az, addig bármiféle változtatásnak még az árnyékát is vagy személyes támadásnak, vagy személyes válságnak fogod megélni.

A valódi elengedéshez arra van szükséged, hogy a korlátozó hiedelmeidet az “ez vagyok én” dobozodból áthelyezd a “van egy ilyen gondolat a fejemben” dobozodba. Ezzel ugyanis semlegesíted, és ha valami semleges, akkor sokkal könnyebb eldöntened róla, hogy kell-e az még neked a továbbiakban, vagy elbúcsúzol tőle.

Mert szerencsére nem arról van szó, hogy ha egyszer bekerült egy gondolat a fejedbe és hatást gyakorol rád, az életed végéig beköltözött, és nem tehetsz semmit, így jártál, ez van. Te döntöd el, hogy egy gondolatnak mekkora jelentőséget, mekkora igazságtartalmat, és ebből következően mekkora befolyást tulajdonítasz.

Persze ha valami évek óta rágja a füledet, akkor nem fogja egy varázsmondat kicserélni. Aki egész életében azt kapta kívülről, hogy ő értéktelen, nem szerethető, ronda, és meg kell felelnie valaminek (vagy valakinek) ahhoz, hogy elfogadható legyen, annak nem arra van szüksége, hogy valaki megmondja neki, hogy “de hát szeresd magad”, mert nem azért nem csinálta eddig, mert nem jutott eszébe. Az ilyesmi több munkát igényel, mint egy “jó, hogy mondod”-jellegű benyögés valakitől.

De nincs előfeltétele, hogy elkezdd. Például pont ma.

A kihívásom számodra: Vedd észre a magadnak ismételgetett “bölcsességeket”!

De nem akármilyen bölcsességek ezek, hanem olyanok, amiket valójában nem is azért mondasz, mert segítenek, motiválnak, hanem csak úgy megszoktad. Sőt, még az is lehet, hogy meglékelik a terveidet.

Néhány jel, hogy milyen típusú “motiváló” dolgokat vegyél észre:

1. “Bíztatásnak” szánt gúnyneveket (“micsoda disznó vagy“), viselkedésedre, testedre adott negatív reakciókat (“hogy nézel ki? undorító“).
2. Elvárásokat támasztó vagy “jósló” mondatokat, amik megakadályozzák, hogy jól érezd magad (“nem pihenhetsz még, mert ha most leülsz öt percre, haszontalan dög vagy“, “ne örülj, úgyis mindjárt elveszi tőled valaki“)
3. Olyan mondatokat, amik benyomják a féket, még mielőtt egyáltalán elkezdenél valamiért dolgozni (“úgysem fog menni, amilyen ostoba vagy“, “ha hibázol, az bebizonyítja, hogy nem érdemelsz meg semmi jót“, “ha nem megy elsőre tökéletesen, el se kezdd“)

Ha ilyen típusú mondatot találsz a fejedben (most vagy bármikor), bevetheted ezeket az ellenörző szempontokat, hogy eldöntsd, hogy szolgálnak-e téged ezek a mondások:

• Ha a gyerekednek mondaná valaki ezt, hagynád-e hogy így beszéljen vele? (Ha könnyebb az azonosulás, kicserélheted anyukádra, testvéredre, a párodra, vagy valakire, aki fontos neked.)
• Ha neked mondták-e ezt korábban, emlékezz vissza a hatására. Milyen érzés volt? Tényleg hatott, pozitívan megváltoztatta a viselkedésedet és jobban érezted magad tőle, vagy szégyent, bűntudatot éreztél? Mennyire segített ez abban, hogy haladj a dolgaidért?
• Segít-e neked az, hogy ezt gondolod? Tettrekészebb vagy-e tőle? Megnyugszol-e tőle? Bízol-e jobban magadban? Reményt és erőt ad, hogy ezt gondolod? Inspirál-e arra, hogy folytasd? Mosolyogni támad-e kedved tőle?
• Jól esik-e, hogy úgy érzed magad, amit ez a mondat kivált belőled? A legtöbb rossz gondolat elindít egy negatív spirálon (“nem vagyok jó semmire”, “kár belém”, stb.), bűntudatod lesz tőle, szorít a mellkasod, szaltózik a gyomrod, önmarcangolni kezdesz tőle.
• Mondanád ezt valakinek, akit szeretsz?

És ha úgy döntöttél, hogy nem segítenek ezek a mondatok, akkor a második lépés a megengedés.

Engedd meg magadnak, hogy ezt gondolod most.

Nem kell kézzel-lábbal küzdened azért, hogy ne ezt gondold. Tudod, a lila elefánt esete: ne gondolj rá! Na, sikerült? :D Helyette próbáld ki azt, hogy elfogadod, megengeded, hogy jöjjön ez a gondolat. Mert jönni fog. De az nem baj, amíg nem gabalyodsz bele. A gondolatok csak felhők, jönnek és mennek. Nem kell mindegyikbe belekapaszkodnod.

Megengedheted magadnak, hogy eszedbe jusson például az, hogy nem vagy elég jó. De attól még utána gondolhatod máshogy, vagy dolgozhatsz azon, hogy máshogy gondold.

Gyakorold azt a hozzáállást, hogy nem a gondolat a baj, hanem ha a gondolat hatására cselekszel magad ellen. Ezt a döntést mindig gyakorolhatod, és egyre jobban fog menni. (Emlékszel? Nem kell elsőre tökéletesnek lennie ahhoz, hogy érjen. ♥)

Szóval: vedd észre, engedd meg.

És ne vegyél mindent komolyan, amit gondolsz magadról, főleg, ha az nem tesz boldoggá.

Nagyon kíváncsi vagyok, mire jutsz a kutatómunkád eredményeként, úgyhogy ha kipróbáltad ezt a két lépéses tesztet, akkor feltétlenül írj nekem egy sort, hogy mire jutottál! :)

Ha szeretnél még mélyebbre merülni a motiváció, a korlátozó hiedelmek és a legerősebb hiedelem, a “lusta vagyok” világában — és további lépéseket tenni egy szabadabb élet felé, aminek te vagy a kormányánál, akkor szeretettel ajánlom az online előadásomat.

Az előadásban megosztom a lustaság és a halogatás oldására ismert legjobb módszereimet – ha tetszett, amit eddig ebben a témában olvastál tőlem, akkor ezeket is szeretni fogod :)

Az előadás ingyenes és csak egy internetre fogékony eszközre van szükséged hozzá :) Bárhol is vagy a világon, akár számítógépről vagy telefonról netezel, be tudsz kapcsolódni.

Ha szeretnéd megnézni, az alábbi gombra kattintva jelezd, és küldöm neked.

Kérem a videót!