Ez az utolsó hat hónap úgy elment, hogy nekem tegnap még valahogy június volt… :) 2017 nagyon eseménydús, nehéz, de tanulságokkal teli év volt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekünk meg a közeli barátoknak is kihívásokat hozott 2017, úgy érzem, mintha valami tűzpróba lett volna sok szempontból. Kellett a Level Up, mert 2018-ban jön a boss fight? :D Hát, szerintem sok mindenkit megedzett ez a 2017, az biztos. Még ha teljesen jelképes is az, hogy holnap új év kezdődik, akkor is van bennem valami várakozásféle, úgy érzem magam, mint egy lendkerekes kisautó, akit felhúztak, és már teper egy helyben, hogy holnap elindulhasson. (Hosszabb pihenés után mindig így érzem magam, és most Karácsonykor végre tudtam egy kicsit pihenni, kikapcsolni, offline lenni, ami mindig a legjobb befektetés.)
Ez történt a bloggal 2017-ben
2017-ben volt 9 éves az urban:eve, és beálltam egy „kevesebb több” cikkírós ritmusba – jobban megrágok egy-egy cikket, bejegyzést, és inkább posztolok ritkábban, de akkor az legyen is „olyan”. :) Nagyon blogévet értékelni most nem szeretnék, mert nemsokára jön a 10. szülinap (februárban!!), amire van mindenféle izgalmas tervem, szóval minden összefoglalós gondolatot oda tartogatok majd, de azért megírok pár dolgot.
Ez volt a hatodik év, hogy főállásban vezetem a blogot. 2017-ben is írtam az otthon nyaralásról, egyik kedvencem volt az inspiráló idézetekről szóló cikkem (a visszajelzések alapján nektek is!), kihoztam egy ingyenes e-könyvet a kudarcról, írtam a minimalizmus előnyeiről, az 5 tévhitről, ami szabotálja a céljaidat, arról, hogy miért hasznos offline lenni, és szerettem a kreatív magazinos összeállításomat is. Emellett tartottam egy online előadást a lustaságról, amit nagyon élveztem, és tervezek belőle többet is. :)
Idén elindítottam a negyedik saját online tanfolyamomat, ezzel párhuzamosan pedig jövőre egy olyan év kezdődik, amiben már 100%-ban saját termékekből (tehát a tréningekből) lesz önjáró a blog. Szponzorált bejegyzések, márkázott együttmüködések az elmúlt ~10 évben is nagyon megválogatva, elvétve voltak csak (sokkal ritkábban, mint azt sokan gondolták, de tudom, hogy ez nem szokványos egy blognál, és ha másokból indulunk ki, akkor az a „közmegegyezés”, hogy egy blogger abból él, hogy reklámoz, tesztel, kipróbál – nekem ez viszont sosem volt utam, nem azért, mert ezzel baj van, csak nekem máshogy esik jól). Jó néhány éve pedig egyáltalán nincs ilyesmi — részben azért is, mert fizikailag nem vagyok abban az országban, ahonnan a megkeresések érkeznek, szóval ez egy jó természetes határvonal volt arra, hogy következetesen nemet mondjak mindenre. Elég hamar ki lehet égni az ilyesmiben, főleg, ha elkezded azt nézni, hogy ha megváltoztatnád magad (a blogot, ahogy kinézel, amikről írsz, stb.), akkor vajon eladhatóbb leszel-e, több szponzorod lesz-e, és ez egy nagyon veszélyes spirál, amin nagyon könnyen el lehet indulni lefelé. Ezt már emlegettem szerintem többször, de sosem győzöm eleget mondani. Magamat ismerve tuti, hogy nem tartanék a tizedik blogévfordulónál, ha erre a modellre teszem fel a blog túlélési esélyeit. Jól esik saját lábon állni, azzal foglalkozni, amit a legjobban szeretek, és közvetlenebbül segíteni, támogatni az olvasókat olyan anyagokkal, amikről tudom, hogy hasznosak.
Ez a „nincs szponzorált poszt” dolog tehát 2018-ban sem fog változni. Ez praktikusan neked mint olvasónak annyit jelent, hogy ahogy eddig sem, ezután sem kell azon gondolkodnod, hogy ha valamire azt mondom, hogy jó, vagy nekem bevált, akkor az azért van-e, mert tényleg ez a véleményem, vagy megvesztegettek egy zsák pénzzel, és az befolyásol. Nem vesztegettek, nem befolyásol. :) Arról írok, amiről írni szeretnék. Akkor, amikor írni szeretnék róla. Így születnek azok a cikkek, amikre tényleg büszke vagyok (és tapasztalataim szerint ez egybevág azokkal is, amiket jó olvasni). Emellett display hirdetések sem lesznek már jövőre alul-felül-oldalt (bannerek, stb). 100% önjáró, önfenntartó tehát a tíz éves blog. (És önazonos is, de az eddig is volt, szóval nem emelem ki nagy extrának.) Büszke vagyok erre nagyon, és köszönöm mindenkinek, akinek része van ebben az útban. ♥
Ezzel párhuzamosan jövőre újra is fogom alakítani a blogdesignt, de ez még egy következő téma. Mindenesetre így egy évtized alatt volt sokféle inkarnációja a blognak különböző témákkal, üzleti modellekkel. Mondanám, hogy sok minden változott, csak én nem, de hát még én is változtam. (Hála a magasságosnak – ki akarna örökre 22-23 éves maradni fejben a szorongásokkal meg a megfelelési kényszerekkel együtt? Én nem. :D) Nagyon várom, hogy mit hoz 2018 az urban:eve-nek és nekem! :) De ez jórészt majd a blogszülinap témája lesz, pssssszt.
No, nézzük a személyes dolgokat, ha már így évzárunk.
- 2017-ben betöltöttem a 32-t (eddig a harminc feletti éveim a legkirályabbak, nem mintha rettegtem volna tőlük, de ha bárki azt hiszi, hogy van a nők tarkójára valami lejárati év nyomva, mintha fröccsöntött Barbie-k lennénk, akkor szeretném fénykarddal elkergetni ezt a tévhitet). Ez volt az első teljes naptári évünk és már a második Karácsonyunk Brightonban, ami hipergyorsan kinőtte magát Otthonná. Ha valaki kérdezi, hogy „mikor mentek haza?”, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy én minden nap haza megyek. Hacsak nem már eleve otthon vagyok egész nap! :D
- 2017-ben volt a 17. együtt töltött évünk és 8. házassági évfordulónk Ádámmal. Nem, még nem unjuk egymást. :) 2017-ben volt Gomez 5. szülinapja, erre kapott májustól elosztva 4 tályogműtétet (nem terveztük), most már beálltunk egy stabil kezelési rutinra (gyógyszerezés és sebpucolás), a mindennapjaink része lett ez az állandó, kezelhető, de nem halálos fertőzés, amivel még hosszú évekig boldogan ellehet (ezt viszont tervezzük). Majd külön megírom egy nyúlnaplóban, hogy mi mindent nyomtunk végig ezzel a kis gombóccal, szerintem mindhárman hősök vagyunk és pont. Sokat aggódtunk érte, sokszor nem aludtunk miatta, rengeteg idő, energia (és igen, pénz) is volt a kezelése, de hát családtag, családtagot pedig nem hagyunk magára. ♥ Amúgy ez a nehéz időszak még jobban összekovácsolt hármunkat, jobban kötődik hozzánk, mint valaha (pedig előtte sem volt közömbös), és örülök, hogy ilyen jó kis csapat vagyunk.
- 2017-ben megjártuk Párizst és Hamburgot, sokat kirándultunk Sussexben (az igazi 100 Holdas Pagonyban is!), voltunk jó párszor Londonban, ami mindig nagyon klassz egy-egy napra, de mindig megerősít, hogy nem tudnánk ott élni, és hogy jó helyen vagyunk ott, ahol vagyunk. Jártak nálunk barátok és családtagok több tucat alkalommal, fürödtünk a tengerünkben (legjobb dolog a világon!), kandallótűz mellett Karácsonyoztunk, társasoztunk, megismertettük a diós bejglit a fél várossal (a szomszédoknak és a kedves kávézós stábjainknak is jutott belőle), home office-t alapítottunk a város számos pontján (mert a négy fal között meg lehet kukulni néha), Pride-oztunk és stand-up előadásokra jártunk, szabadban edzettünk ha esett, ha fújt, Codebreaker-t fejtettünk (legjobb rejtvény!!), olvastunk és megnéztünk egy csomó filmet.
Néhány kedvenc, csak random felsorolva, sorrend nélkül 2017-ből. :)
- Koncertek: Pet Shop Boys, Hisaishi Joe, Acoustic Alchemy
- Előadások/stand-up: David Sedaris, Nish Kumar, Larry Dean
- Filmek: The Last Jedi, Colossal, Logan Lucky, és Thor: Ragnarok Taika Waititi miatt ♥ (na jó, Jeff Goldblum is kap fél pontot)
- Sorozatok & TV műsorok: BrainDead, Crazy Ex-Girlfriend, The OA és a többiek, Blue Planet II, The Good Place, QI (ha nagy leszek, Sandi Toksvig leszek), Dave Gorman: Modern Life is Goodish
- Rádióműsorok: Mark Steel’s In Town, The Casebook of Max & Ivan
- Könyvek: Sara Pascoe – Animal, Carrie Fisher – The Princess Diarist, CLAMP – Tsubasa Reservoir Chronicles, Tove Jansson (Moomin-regények és a felnőtt könyvei is), itt az összes olvasásom 2017-ből a molyon – Születésnapom óta van egy Kindle-öm, és párosítva a helyi könyvtár ingyenes e-book adatbázisával gyakorlatilag azt olvasok, amit akarok. 2018-ban csak olyan könyvet szeretnék megvenni, aminél fontos, hogy legyen saját, fizikai példányom belőle (mert referenciakönyv, vagy sokszor újra akarom olvasni). Minden másra ott a könyvtár. :)
- Sminkcuccok és kencék: Deciem szérumok (főleg a retinol és a hyaluronsavas akármi), #85-ös EDEN parfüm, Geek & Gorgeous Cheer Up! hámlasztó, Neal’s Yard nyugis testvaja (levendulás, úgy alszom tőle, mint a bunda), The Body Shop Taipei Orchid folyékony rúzs (mindjárt elfogy és nincs raktáron, ááá)
- Társasjátékok: Sushi Go!, Bears vs Babies
- Ruhadarabok: a vintage Converse-eim (high top türkiz és egy low top kék-piros), 2 csíkos breton top, vintage farmerdzseki (rajta a kedvenc kitűzőimmel). Transformation to Brightonian 100% complete. (Ja, nem, még kell egy kertésznadrág, főleg ha már… :D)
2018-ban várom: a tavaszt (már csak durván egy hónap, 2017-ben már február elején 16 fok volt és tele volt krókusszal és nárcisszal a kert), hogy megint lehessen úszni a tengerben, tovább felfedezni a környéket és a nemzeti parkot, a 13. Doktort (!!), egy csomó könyvet, ami rajta van a listámon, a 10. blogszülinapot (psszt!), még több képeslapot szeretnék írni, és most már tényleg ráülök egy biciklire.
Nagyon köszi, ha ezt végigolvastad, és köszönöm, hogy itt vagy, akár friss olvasó vagy, akár a kezdetektől olvasol, akár anno a könyvem miatt találtál rám, akár csak a Google sodort ide és itt ragadtál, akár írtál kommentet vagy e-mailt, akár csak zugolvasol. És ha tanfolyamosom vagy, azt külön köszönöm, mert a támogatásod miatt tud ez a blog olyan lenni, amilyen. ♥
A végtelenbe és tovább, jövőre (holnap) veletek ugyanitt. :)
Ég veled, 2017 – 2018, gyerünk, mutasd, mit tudsz.
Sarah Andersen képregénye szerintem tökéletes is lesz. :)
Nagyon boldog új évet!
Minden álmod váljon valóra a pároddal együtt!
Nekem nagyon sokat segítesz, és ezt köszönöm.
Szeretem a blogot és kár azért, hogy ilyen messze vagytok, mert
személyesen olyan pozitív aurád van, ami kivételes.
Gratulálok az idei évedhez, örülök, hogy így sikerült beilleszkedni Brightonban :)
Gomeznek jó egészséget kívánok, remélem, sikerül kikúrálni valahogy ezt a problémát, hogy ne kelljen újra műteni és ne újuljon ki ismét.
Köszönjük! Valami beavatkozás még mindenképp lesz, mert még nem sikerült kiírtani, de a végére járunk és nem hagyjuk magunkat. ♥
Boldog Új Évet Via! El sem hiszem, hogy már két éve elköltöztetek. Bár nem kezdetektől olvasom a blogot, eddig minden változata tetszett. Nagyon várom az újabb posztokat, különösen az utazásos élményeitekről, hogy legalább gondolatban turistáskodjam. Kicsit hiányolom a csajosabb témákat – receptek, öltözködés, smink, edzés, takarítás -, de persze ez a blog a te birodalmad, az van, amit szeretnél. Szerencsére vannak bőven régi anyagok, úgyhogy mindig találok érdekes olvasnivalót a régi írásaid között. A videós bejelentkezések mindig külön örömet okoznak, alig várom őket.
Rita, őszinte leszek, a takarítást nem lehet a végtelenségig ragozni. :) Nekem is másfelé járnak a gondolataim, nem akörül forog az életem, hogy mivel sikáljak. Megy a mosógép, megy a mosogatógép, teregetek, porszívózok, ezen már nincs spanyolviasz, ami fel lehetne találni. Megírtam a rutinkiépítést, a zónázást, van több cikk az öko-takarítástól (az ecet továbbra is a barátom), onnantól kezdve „csak” csinálni kell, nincs varázspirula. :) Magamat tudnám csak ismételni, de minek. Ha lesz bármilyen új szempont, amiről úgy érzem, hogy megéri megírni, becsszó, megteszem! :)
A sminkelésem minimális, az ezzel kapcsolatos bejegyzések száma hűen leköveti a valóságot. :D Pár hónapja redukáltam a sminkkészletet konkrétan azokra dolgokra, amiket használok is (sok minden elfogyott / lejárt), és az igazat megvallva összesen annyi maradt, amennyit más csak egy utazásra visz. Megvan a BB Krémem most már sok-sok-sok éve (márciusban vettem egy újat, lassan elfogy megint), van néhány kedvenc élénk rúzsom, néhány pirosító és szemceruza, aztán csókolom. Ez olyan téma, amiről ha rendszeresen szeretnék írni, ahhoz kell új anyag = vásárolnom kéne olyat, ami igazából nem is kell, csak a posztért venném… az meg nekem totál meghasonlás saját magammal. Nagy variáció sincs a sminkjeimben. BB krém, pirosító, valamelyik rúzs, és kész. A szememet az esetek 99%-ban nem sminkelem semmivel.
Öltözködés amúgy dettó ugyanez. Funkcionális, minimalista, helytakarékos és olcsó. Nem hoz lázba a gondolat, hogy vásároljak sok új cuccot, úgyhogy nem is írok róla, hogy mit vennék (el se tudom képzelni most, megvettem álmaim farmerdzsekijét az idén, és ennyi vágyam volt). Az unott szerzőnél csak az unott olvasó a rosszabb. :D
Minden, amit 2017-ben főztem itthon, szerepelt a blogon már korábban. A tepsis bedobálós, a ramenem, a vega babgulyás, a krémlevesek, a gombalevesem, a paradicsomos X tészta… ezek voltak a kedvencek, és ezeket főztem a legtöbbet. És újfent: csak azért nem főzök „újat”, hogy legyen róla poszt. Ha főzök olyat, ami megosztható, akkor úgyis megosztom. :) De azért tíz év alatt elég klasszul feldolgoztam a repertoárt. Nem kísérleti konyhát vezetek, hanem élhetőt, szóval ebben sem lesz rengeteg innováció 2018-ban, nem szeretném magam azzal terhelni, hogy folyton megújuljon az, ami működik jól magától, szeretjük és bevált.
Így 32 évesen eljutottam odáig, hogy tudom, hogy miket szeretek enni, hogyan szeretek öltözködni és hogyan sminkelem magam. Ennek az az egy „hátránya” van, hogy nem lehet róla új blogposztokat gyártani. De igazából én nagyon boldog vagyok, hogy ezek az „alapok” már le vannak tisztázva, magabiztos vagyok bennük, és több időm marad olyasmire, ami több annál, mint hogy mit eszek vagy hogy nézek ki! :D (Ez amúgy egy baromi jó állapot, kívánom mindenkinek, hogy megtalálja ezt az egyensúlyt. ♥)
Az urban:eve sosem volt egy fashion/beauty/főzős blog, úgyhogy nekem ez egy természetes evolúció volt. :) Ezeket a területeket úgyis nálam sokkal több ember csinálja és publikálja és fotózza (nálam sokkal jobban), belőlem meg csak egy van. :D Így színes a paletta. Remélem, tetszeni fognak a jövő évi cikkeim is. Szívem-lelkem bennük lesz, ezt tudom ígérni. :)
BUÉK! :)