“Ha valamire nincs időd, az nem elég fontos neked!”
– Dr. Naneröhögtess Eleonóra, PhD-s bullshitszakértő

Elképesztő sokan bántják magukat ezzel a “jótanáccsal”.

Miközben ez nem csak totális hülyeség, de feleslegesen bűntudatkeltő.

Nem lehet varázsütésre felborítani, ahogy most élsz, és minden körülményt megváltoztatni. Az út elején ott várnak az akadályok, amiket csak tudatosan tudsz lebontani. Mindjárt elmondom, mik a gyakori akadályok, és hogyan kezdheted el lebontani őket, de előbb lapátoljuk el az útból a bullshitet. :)

Amiről nem szokás beszélni: az időbeosztás akadályai

Rengeteg időbeosztás-könyvnek ez a vezető technikája: “csak” kelj egy órával korábban, “csak” pihenj kevesebbet, “csak” iktass ki valamit az életedből, ami rendszeresen időt vesz igénybe.

De ha csak egyszer is kipróbáltad ezt a gyakorlatban, szembesülhettél vele, hogy ez nem ennyire egyszerű.

Nem robotként programozzuk a beosztásainkat, hatékonyságot és termelésnövekedést figyelembe véve. Rengeteg mindenhez, amit csinálunk, érzelmi súlyok kötődnek:

• elvárások és vélt vagy valós értékítélet azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha azt a valamit megcsinálsz, vagy nem csinálsz meg
• hiedelmek arról, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy boldog legyél, márpedig boldog akarsz lenni
• mások által támasztott feltételek arról, hogy nem vagy elég, szerethető és értékes, ha nem csinálsz meg valamit (szerintük) tökéletesre, vagy máshogy döntesz a saját életedről, mint az szerintük “tanácsos” vagy “illendő” lenne.

Tény, hogy egy nő a XXI. században több dolgot csinálhat, mint száz vagy akár csak ötven évvel ezelőtt. Nyithatsz bankszámlát, lehet a neveden ingatlan, építhetsz karriert, alapíthatsz céget, járhatsz egyetemre, és azzal házasodhatsz össze, akivel szeretnél (persze ne felejtsük el, hogy mindez az elmélet, a realitás attól függ, hogy milyen országban élsz, és ott mire terjednek ki a jogaid a gyakorlatban).

Közben viszont fontos odafigyelni rá, hogy az eddigi “kapálj és szülj” elvárás mellé ne vegyünk fel hetven másik újat, amiben mind teljesítened kell. A lényeg a választás szabadsága. Az, hogy eldönthesd, hogy milyen szerep, hobbi, életstílus, karrierút, családmodell az, ami téged boldoggá tesz. Hogy mondhasd valamire azt, hogy ez számodra fontos, mert jól érzed magad benne, és több időt, energiát és pénzt áldozol rá, mint valami más területre. És hogy ugyanígy mondhass nemet arra, ami viszont nem a te utad.

Miután meghoztad a döntést, hogy mit szeretnél csinálni (vagy csak az a döntést, hogy kipróbálod, hogy szeretnéd-e!), a megvalósítás első lépéseinél jönnek elő az akadályok, és a meccsek, amiket nem csak magaddal kell lejátszanod, hanem ott van még a környezeted, a társadalmi elvárások, a család jóindulatú, de valójában ártó jótanácsai.

Éppen ezért nem arról van szó, hogy “ha igazán akarnád, menne”. Tudom, hogy igazán akarod. Ha elég lenne ez ahhoz, hogy menjen, akkor már ment volna.

Bíztam benne, hogy megmozgatja az olvasóimat az írásom arról, hogy hogyan férhet bele minden 24 órába, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Amikor először kiküldtem róla a hírlevelet, egyetlen nap alatt 68 levelet kaptam válaszul (és azóta még sokszor ennyit).

Voltak a visszajelzések között rövid és hosszú válaszok, nyugodtak és kétségbeesettek, de minden esetben őszinték — arról, hogy ki hogyan próbálja feloldani a “napi 24 órába mindent” paradoxont, és milyen akadályba ütközik, amikor megpróbál változtatni.

Már az szuper felismerés, amire a legtöbb levélíró magától eljutott, hogy a “minden férjen bele” elvárás nem jó, nem egészséges (se fizikailag, se mentálisan, se lelkileg), és nem vezet boldog élethez. Közben azt is látom a levelekből, hogy hiába van mindenkinek látszólag saját akadálya, valójában vannak hasonlóságok és visszatérő tendenciák.

Az újra meg újra felbukkanó azonosságok miatt úgy döntöttem, hogy a blogon is megosztom, hogy melyik típusú problémára mit írtam vissza a kérdezőknek, hogy neked is hasznodra válhasson, ha a te akadályod is valamelyik gyártmány ezek közül. :)

Hogyan használd ezt a cikket? Mindegyik témához sokmindent írtam, tehát ha épp azzal küzdesz, hogy kevés az időd, akkor semmiképpen nem javaslom, hogy elejétől a végéig végigmenj rajta. Persze ha van időd, akkor hajrá, minden egyéb esetben a fenti tartalomjegyzék alapján gurulj ahhoz a számú témához, ami most a legjobban foglalkoztat! :)

“Miért nem megy az időbeosztás?”

1. mert összenyomnak a háztartási teendők
2. mert az önértékeléseddel kötöd össze azt, hogy mennyire vagy képes
3. mert régen sok időd volt, de valami megváltozott, és még mindig ugyanazt várod el magadtól
4. mert már nem bírod azt a terhelést, mint fiatalabb korodban
5. mert egy ideiglenes projekt ráül az életedre, és felülír mindent
6. mert nem tudod letenni a munkát, és belelóg az otthoni teendőkbe, pihenésbe
7. mert a menstruációd miatt minden hónapban vannak napok, amikor nem megy
8. mert a neked fontos dolgok közül sem tudsz mindenre időt szánni
9. mert a munkahelyi terhelés tönkrevágja az élet összes többi részét

(A kérdéseket átfogalmaztam, általánosítottam, és nem idézek senkitől felismerhető részleteket, mert nem az a lényeg, hogy konkrétan kinek mi a nehézsége, hanem a tendenciák.)

1. “Összenyomnak a háztartási teendők”

“Nehezen egyensúlyozok a munkám és az otthoni teendők között. A munkámon nem tudok csökkenteni, de szeretnék minőségi időt tölteni a férjemmel, mert félek, hogy el fogunk hidegülni egymástól, mint annyian az ismerősök közül. A takarítást nem tudom átadni a családtagoknak, mert nekik is van elég dolguk, így mindig rám marad, viszont nem bírom.”

Először is, az egy pontos, precíz és jól felismert célkitűzés, hogy együtt akartok maradni, és ezért aktívan tesztek is. (Nagyon sokan nem jutnak el erre a felismerésre, hogy egy kapcsolat fennmaradásáért dolgozni kell rajta és a munka nincs végérvényesen és örökre elvégezve a házaságkötéssel.)

Viszont azt is fontosnak gondolom, hogy nem maradhat így, hogy mindent te csinálsz, hiszen nem bírod. Nem csak a családtagjaidnak van elég dolguk, hanem neked is, és nem szabad magától értetődőnek lennie, hogy  ezek a feladatok mindenképpen nálad landolnak. Erről muszáj beszélgetni, és le kell fektetni új szabályokat, ha az eddigiek nem működnek. Ahogy írod, a kapcsolatotok múlhat rajta, ami egyáltalán nem kis tét.

Üljetek össze a férjeddel, és csináljátok a következőt:

1. Írjatok össze egy nagy listát arról, hogy mik azok a ház körüli teendők, amiket el szoktatok végezni, mert fontosak, és mik azok, amiket el szeretnétek végezni, de sose jut rá idő. Azokat is feltétlenül listázzátok, amiket mindketten utáltok, de mégis el kell végezni.
2. Osszátok be ezeket a feladatokat magatok között aszerint, hogy ki mit szeret (utál kevésbé), ki mikor mire ér rá, mennyi ideje van. Igen, a többi családtagnak is lehet delegálni belőle, mert ők is ott laknak, ők is koszolnak, tanulják meg, hogy hogyan kell ezeket a feladatokat elvégezni, mert amikor majd egyedül élnek, akkor is meg kell tudniuk csinálni. Minél kevesebbet csinálsz csak te egyedül, annál hamarabb részt tudsz venni a család közös, nem takarítással töltött életében, amiben valódi, minőségi időtöltés van, nem az, hogy ők pihennek, amíg te harmadik műszakban még takarítasz.

Ha pedig van bármekkora lehetősége is annak, és van a büdzsében hely arra, hogy segítséget fogadjatok, akkor a következő lépést is ajánlom.

Csináljatok egy második, szűrt listát arról, azokról a feladatokról, amikre fel tudnátok venni valakit – ez részben, vagy egészben meg fog egyezni ezzel a listával.

Most mielőtt arra gondolsz, hogy “jaj kinek van arra pénze“, még csírájában kapd el ezt az újabb mindent-vagy-semmit gondolatot. Amikor a háztartási munka egy részének kiszervezéséről van szó, nem teljes munkaidős takarítónőről beszélünk, aki veletek lakik vagy napi 8 órában morzsaporszívóval lohol utánatok. Beszéljétek meg, hogy mik azok a teendők, amivel akár csak heti 1 órában vagy kéthetente két órában (vagy akár havi egyszer, negyedévente egyszer!) lehet megbízni valakit, de ennek a kiszervezésével ennek a többszörösét tudjátok felszabadítani.

Bár nem látok rá a te konkrét életedre, biztosan tudom, hogy se nem luxusról, se nem lustaságról van szó, ha a házimunkát kiszervezitek. Gondolj rá úgy, hogy minden forint, amit a bejárónőre elköltesz, az egy olyan forint, amit nem a válóperes ügyvéd kap. :) Szerintem olcsóbbra jöttök ki, és jobban is fogjátok magatokat érezni. :)

A delegálás kérdéssora a következő:

• Mi az, amit elég heti egyszer csinálni és mit jelentene, ha azt soha többet nem neked kellene csinálni?
• Milyen érzés lenne a tudat, hogy ezzel többet nem kell foglalkoznod?
• Mire maradna erőd, energiád, kedved, ha ez a teendő végérvényesen eltűnne a te listádról?

Mert ez a valódi értéke a takarítás kiszervezésének. Kezdd itt, ezzel a lépéssel.

2. “Elégedetlen vagyok magammal, mert többet kéne bírnom.”

“Lelkiismeretfurdalásom van, mert gyerekkorom óta azt hallgatom, hogy nem lehetek fáradt, hiszen CSAK tanulok, nem tanulok elég jól, mert CSAK négyes tanuló vagyok. Felnőttként folyton azt érzem, hogy nem vagyok elég, akármennyi feladatomat csinálom meg.“

Már egy halom kutatás van, ami megcáfolja a kamaszok “lustaságát”. Tudományosan igazolt tény, hogy a kamasz gyerekeknek sokkal több alvásra van igényük, mert akkora változásokon megy keresztül a szervezet, és az annyi energiát emészt fel. Dr. Jodi Mindell és Dr. Judith Owens amerikai klinikai alváskutatók nemzetközileg elfogadott ajánlása alapján például tinédzsereknek 9 és fél óra, kiskamaszoknak pedig 10-11 óra kellene, ami leköveti a testi fejlődésüket.

Ami a legrosszabb, hogy ezt a bioritmust totál felborítja az iskolarendszer, nem csak azzal, hogy túl korán kezdődik az oktatás (nyugaton egy csomó helyen már rég beszüntették a 8 órás iskolakezdést), és akkor ehhez jön még hozzá, hogy olyan sok a házi feladat, hogy késő éjjelig kell tanulni. Tehát az extra fáradékonyság párosul az extra terheléssel, tehát duplán szét van csapva az a gyerek, aki “csak tanul”.

Úgyhogy visszamenőleg is felmentheted magad a saját “lustaságod” alól, mert minden rendben van veled, és nem jellemhiba, ami történt, hanem pont, hogy az volt a normális!

A mostani éned pedig szintén érdemel empátiát és türelmet, hiszen a pihenés nem jutalom. Nem kell magadat büntetned (pl. a hobbijaid megvonásával) azért, mert nem végezted el tökéletesen a feladataidat, vagy nem végeztél mindennel. Nem attól vagy jó ember, hogy szétdolgozod magad. Elég vagy, szerethető és szeretetreméltó vagy, nem kell cirkuszi mutatványokat bemutatnod ahhoz, hogy létjogosultságod legyen.

Ezek az elvárások egy életre el tudják rontani az örömödet, hiszen ha eléred őket, akkor az magától értetődő (az a minimum, hogy ötös vagy), dicséretet nem érdemelsz, ha sikeres vagy, szóval pofa be. Ha meg nem vagy sikeres, akkor azért pofa be. Ebből nem lehet nyerni, ezeknek az elvárásoknak eleget tenni soha nem lehet, mindig lóg előtted valami új megugornivaló, mint a répa a csacsi előtt, amit sosem ér el. Csak az működik, ha kiszállsz ebből az elvárásrendszerből, és nem ezen BELÜL keresed a feloldozást. Mert nem lesz.

Lehetsz úgy is értékes, hogy nincs minden elmosogatva. Négyes, sőt, hármas tanulóként is lehetsz sikeres és boldog. Sőt, magadnak definiálhatod, hogy te mitől érzed magad sikeresnek és boldognak. Nem csak a “férj, autó, kertes ház, két gyerek, jól fizető vezető állás” az egyetlen recept a boldogságra. Lehet, hogy hosszú folyamat az elvárás-alapú öndefiníciód egyes részeit apránként kicserélni, de ennek a munkának a lelki értéke felbecsülhetetlen.

Egyébként meg nem kell mindig hatékonynak lenni. ♥

3. “Úgy érzem, régen több időm volt”

“Két kisgyerekem van, és úgy érzem, megszűnt az idő. Folyamatosan rohannak a hetek és a hónapok, gyorsabban telik minden, mint gondolok, fel se tudom fogni. Nem értem, hogy miért. Pár éve lassabban haladtak az évek, gyerekkoromban pedig sokszor nem is éreztem, hogy telik. Mi történt, és hogyan kaphatom vissza az időmet?”

Nem varázslat történt, “csak” annyi változott, hogy gyerekkorodban még nem volt két gyereked :) A felnőttség, a kötelező körök, a felelősség mind plusz terheket raknak a napodra, időben is és mentálisan is. A kisgyerekes szülőismerőseimtől tudom, hogy ez egészen addig nem fog változni, amíg önállóbbak nem lesznek a gyerekek. Én azt javasolnám, hogy pont azért, mert ennyire rohannak a napok, a teendők és az elvégzett feladatok helyett fókuszálj az örömteli pillanatokra és a minőségi időre.

Lehet, hogy lelkileg jót tenne neked, ha vezetnél fotónaplót (csinálj egy titkosított Instagram-profilt, amit csak te látsz, és készíts minden nap egy fotót valamiről, amit szerettél aznap, vagy egy vicces pillanatról, vagy egy gyerekszájról, amit a kicsik mondtak). A naplózás jó önismereti eszköz is, és segít kicsit tisztábban látni a gondolataidat, vágyaidat.

Csinálhatsz scrapbook-albumot, ha szeretnél jobban emléket állítani ennek az időszaknak, jobban “megélni a napokat”, a teendőkön és a kötelező körökön túl. Ez sokkal, sokkal fontosabb, mint a hatékonyság.

4. “Már nem megy úgy, mint régen”

“Gondolkodás nélkül elvállalok egy feladatot, ha megkérnek. Mióta elmúltam negyven, már nem bírom úgy a hajtást, mint régen: vacsora után még leülök a tévé elé a laptoppal, hogy intézzek pár munkahelyi dolgot, de fél órán belül már el is aludtam.“

Teljesen megértem a problémádat. Persze, hogy ha hulla fáradt vagy, elalszol este a tévé előtt. Szegény tested próbálja pótolni a hiányzó energiát.

Nincs mese: egy ponton túl muszáj nemet mondanod arra, ami nem a te feladatod. Muszáj delegálnod azt, amit más is meg tud csinálni. Muszáj későbbre tenni azt, ami most nem fontos, és muszáj letenni azt, amiről jól átgondolva el tudod dönteni, hogy valójában egyáltalán nem fontos. Ha az idő előrehaladtával egyre kevesebb fér bele, akkor annál inkább meg kell hoznod ezeket a döntéseket. Nem lesz több szabadidőd, és nem fogod jobban bírni. Valaminek mennie kell, és ne a józan eszed legyen az!

Emellett meg kell húznod azokat a határokat, amik elválasztják a munkát a szabadidődtől. Este, hulla fáradtan nem e-mailezni kell a tévé előtt, hanem a.) tévézni b.) elhúzni aludni. Megvárnak azok az e-mailek, nem vagy tőle értéktelen ember. A napod lezárására kitalálhatsz magadnak olyan kis “szertartást”, ami jelzi, hogy le van húzva a redőny mára, és most már minden bírja ki holnapig. A hatos kérdésnél találsz erre tippeket.

Biztos, hogy mindent neked kell megcsinálnod? Biztos, hogy mindent csak te tudsz megcsinálni? Biztos, hogy minden fontosabb, mint az alvásod? Az, hogy mindent gondolkodás nélkül elvállalsz, és lényegében sosem hagyod abba a munkát, nekem azt jelzi, hogy nincs elég szűrő a rendszeredben arra, hogy milyen feltételekkel kerülhet fel valami a teendőlistádra. Ezen változtatni nem önzőség és arrogancia, hanem fontos és szükséges ahhoz, hogy ne rokkanj bele az életedbe.

5. “Egy vizsga/költözés/betegség miatt minden felborult.”

“Az államvizsgámra készülök, tele vagyok vizsgákkal, folyamatosan tanulok. Van, hogy több ezer oldalt kell megtanulnom két hét alatt. Nagyon nehéz beosztanom az időt a takarítás, főzés, bevásárlás és a tanulás között.”

Ahogy most vagy, az nem az életed végéig tart. Az államvizsga után ez az állapot megszűnik. Addig a túlélésre kell játszani. Ebben a rendkívüli helyzetben nem lehet olyan az életed, mint amikor nincsen államvizsga a láthatáron. Francba a takarítással, rendelj bevásárlást online, vagy akár pizzát, bármit megtehetsz, ami időt nyer — semmi, amit most csinálsz, az nem az életed végéig kell, hogy úgy legyen. Egy pizza vagy két pizza vagy öt pizza nem azt jelenti, hogy “ez az ember soha nem fog főzni többet, szégyellje magát” (egyébként ha így akarnál dönteni, azt is megtehetnéd, mert senkinek semmi köze hozzá, a te életed). Minden elmúlik, a krízis és a húzós időszak is. A megoldásaid sem lesznek véglegesek, de nem is kell annak lennie semminek, hiszen változik ez még, akkor majd új egyensúlyt kell találnod. Ez a súlyozás egyik alapelve: mindig az adott helyzethez kell igazítani a prioritásokat. A mostani helyzetben az államvizsga ÉS a pihenés a két kiemelt fő fókusz, minden más másodlagos.

Az “államvizsga” természetesen tetszőlegesen lecserélhető minden határidős, extrém igénybevételt megkövetelő dologra, mint például költözés, házépítés, beteg családtag ápolása, saját betegséged, felépülésed egy betegség vagy sérülés után, bármilyen más vizsga, és így tovább. Ha valami ennyire központi szerepet tölt be (márpedig az ilyen előfordul), akkor az a prioritásokat is át kell, hogy írja. Rendkívüli helyzetben nem mehet minden tovább, mint rendesen. A rendes most rendetlen. Nem lehet számonkérni a dobókockán, hogy miért nem focilabda. Nem az és kész, úgyhogy abbahagyhatod a rugdosást. :)

Ezek a posztok is segíthetnek még:

• Hogyan motiváljam magam, ha nincs erőm?
• Hogyan élvezzem az életem, amikor minden pocsék?

6. “Még otthon is folytatom a munkát, nem tudok pihenni.”

“A munkahelyemen senkinek nem olyan fontosak a teendők, mint nekem. Állandóan én szólok másoknak, hogy végezzék a dolgukat, és ez a hozzáállás otthon is folytatódik, utána magamból próbálom kifacsarni a maximumot.”

Fontos, hogy az inkompetens embereket igazgató üzemmódodat kapcsold ki, amikor hazamész. Te saját magaddal nem kell, hogy úgy bánj, mintha te is olyan ember lennél, mint akikkel együtt dolgozol, viszont könnyen bele lehet ebbe csúszni, mivel napi nyolc órában hajcsárkodsz, hiszen másképp nem lenne elvégezve a munka. Próbáld meg leválasztani a munkát a szabadidőtől.

Beépíthetsz például átvezető gyakorlatokat, amik segítik lezárni a munkanapot, átállítják az agyadat. Pl. a munkaidő végeztével tényleg leteszed a munkát — kikapcsolod a telefonodat, kikapcsolod az összes munkajellegű értesítőt az alkalmazásaidban (email, chat, naptár, speciális szoftverek, ha vannak). A munkaidőd lejárt. Feladat mindig lesz, el nem fogy. Ha addig csinálod, amíg mindennel nem végzel, sosem fogsz pihenni. Nem lehet ez a mérce arra, hogy mikor hagyod abba a munkát!

Attól függően, hogy mennyi idő hazaérni, azt az utazási időt is használhatod: rendszeresíthetsz a hazaútra zenét, ami tudod hogy megnyugtat, átkapcsol, vagy hallgathatsz vicces podcastot, olvashatod a könyvedet (szigorúan olyat, ami nem szakmázós). Az a lényeg, hogy a munkád ne osonjon be kiskapun a magánéletedbe.

A munka-otthon határhúzás még nehezebb, ha otthonról dolgozol, ennek a kihívásairól és megoldásairól is beszéltünk ebben az otthonmunkás podcastban.

7. “A menstruáció mindig felborítja a terveimet!”

“Minden hónapban megvisel a menstruációm, levert vagyok és gyenge, nem tudok annyit teljesíteni, mint amennyit betábláztam, aztán meg szorongok azon, hogy újra kell terveznem mindent.”

Na még egy téma, amiről nincs elég szó, ha a milliomos amerikai gurufickók mondják a tutit. :) Ha nekik havonta négy napig folyamatosan taposnának a golyóikon, biztos ez is felmerülne, mint megoldandó probléma! :) De akkor beszéljünk róla itt. (Ha sokkoló neked, hogy erről beszélek, akkor főzz egy teát, vegyél egy nagy levegőt, és gyere vissza, mert teljesen természetes dologról van szó, én nem szégyellem magam miatta, neked sem kell.)

A lakosság (nagyobbik!) felét érinti a menstruáció, ők pedig szerény havi 3 nappal és 40 év menstruációval számolva (15-55 éves kor között) egy élet során 1440 napot menstruálnak, ami majdnem négy teljes év. Egyáltalán nem figyelmen kívül hagyható tényező! 4 teljes évnyi nap, amikor nem vagy a topon — kivéve, ha ahhoz a legendás csapathoz tartozol, aki csak felnyomja a tampont és már megy is snowboardozni, bungee jumpingolni és díjugrani. Minden tiszteletem az övék. :) (Lehet, hogy csak a reklámban léteznek? ;))

Először is, ha extrém módon kicsinál a ciklusod, mindenképpen menj orvoshoz. Az ájulós, sugárban hányós, négy napig szenvedős vérzés nem normális, és nem kell hozzászoknod. Lehet, hogy vitaminokkal enyhítehető a gondod, de akár komolyabb probléma is lehet, pl. endometriózis, ami jobb, ha minél hamarabb kiderül. Ne blicceld el. ♥

Ha utánajártál mindennek, és nincs semmi komoly bajod, “csak” menstruálsz, akkor pedig érdemes az időbeosztásodban számolnod vele. Ugyanis ha tudod előre, hogy a menstruáció így megvisel, akkor nem engedheted meg magadnak, hogy váratlanul érjen minden vérzés. Ebben az esetben az időbeosztási stratégiád része kell, hogy legyen, hogy tudd és ismerd a ciklusodat.

Ehhez a legegyszerűbb megoldás, ha használsz egy cikluskövető telefonos appot (én az OvuView-t használom és ajánlom), amiben tudod vezetni, hogy mikor van meg (ez egyébként is hasznos; ha akarsz gyereket, akkor azért, ha nem akarsz, akkor meg azért :). Az app tud szólni X nappal előtte, hogy mikor esedékes a bevitt adatok alapján a következő menstruációd. Emellett amikor szól, hogy mikor esedékes, akkor pedig elkezdhetsz magnéziumot és cinket vitaminban szedni a normális (változatos) étkezésed mellett — ezt a trükköt a nőgyógyászom mondta, én azóta sokkal jobban viselem a nyűgöket. A menstruáció fizikailag megterheli a szervezetet, muszáj egy kicsit rákészülni.

Ha pedig már nagyjából belőtted, hogy mikor jön a következő 3-5-7 nap, amikor “nem vagy százas”, akkor azokra a napokra eleve tervezz lazábban – munka után pl. ne akard még megváltani a világot (maradt mosatlan edény? jó, hadd maradjon!), ha pedig magadnak osztod be a munkádat, akkor azzal is lehetsz kímélőbb. Aztán maximum ha jobban bírod, mint gondoltad, akkor majd többet végzel el. De az még mindig jobb, mint a túltervezett napokat átszervezni, és a fájdalmon, ingerültségen kívül még azon is stresszelned kell, hogy mi minden nem fér bele és jaj, mi lesz. Egy gonddal kevesebb.

8. “Nem akarok mindent, de a fontosra sincs idő”

“Mi a helyzet akkor, ha a “minden” helyett a “nekem fontos” is túl sok egy napra? Nagyon széles az érdeklődési köröm, és rengeteg mindent akarok. Nem tudok közülük választani, minden egyformán érdekel.”

A neked fontosat is be kell osztani. Nem fog minden nap minden neked fontosra sor kerülni csak azért, mert nagyon akarod az összeset. Találj ki egy ritmust. Egyik héten az egyik lesz fókuszban, másik héten a másik. Vagy hétfőnként tornázol, szerdánként írod a blogodat, pénteken kötögetsz. Az, hogy a sajátod és szereted, attól még feladat és időt vesz igénybe. Ezzel mindenképpen kalkulálnod kell. Ha pedig tényleg mindegyiket ugyanúgy szereted, akkor mindegy is a sorrend, mert ugyanúgy feltölt és kikapcsol, akármelyik is van épp soron. :)

9. “A munkahelyi terhelés tönkrevágja az életem többi részét.”

“Majdnem 12 órát vesz el egy napomból az, hogy bejárok a munkahelyemre és dolgozom. Mellette egyszerűen nem marad semmi, ha rendesen akarok aludni. Tudom, hogy nem leszek tökéletes és nem fér bele, de így még az se fér bele, amire szükségem lenne. Minőségi időre, hobbira, főzésre… teljesen felőröl az egész. Egyetlen megoldást tudok csak: munkahelyet kell váltanom, de ez nem megy egyik napról a másikra, és nem tudom, hogy álljak neki.”

Nagyon őszinte szeretnék lenni. Tudom és értem, hogy a munkahelyváltás nem egyik napról a másikra megy, de ha tényleg azt érzed, hogy ez lenne a megoldás, és szükséged is van rá (márpedig a leírtak alapján szükséged van rá), akkor ebben a darálóban még el tudsz tölteni éveket, és ne gondoljunk bele, hogy milyen állapotban lennél még 10 év ilyen után. Mik azok a lépések, amiket most meg tudsz tenni azért, hogy akár 6 hónap, akár 1 év, akár 2 év múlva más munkahelyen tudj dolgozni? Az az idő így is, úgy is el fog telni, de ha megteszed ezeket a lépéseket, még azonnali eredmény nélkül is lehet pozitív hozadéka annak a tudatnak, hogy dolgozol a kiúton.Szóval azt javaslom, hogy készíts akciótervet. Mi a munkahelyváltáshoz szükséges első lépés? Mi a második? Milyen képességeket kell elsajátítanod ahhoz, hogy munkahelyet tudj váltani? (Pl. nyelvtanulás, specializálódás egy szakterületen, továbbképzés, vagy lehet hogy semmi nem kell hozzá?) Sávozd fel az opciókat a munkahelyváltásra:

• Mi a legideálisabb változat? (Pl. Kevesebb utazással elérhető munkahely, több fizetésért)
• Mihez kell a legkevesebbet tenned, ami már érzékelhető változást hoz? (Pl. beszélsz a feletteseddel, hogy csökkentsd a munkaóráidat a fizetésed csökkentése nélkül, vagy hogy heti 1-2 nap home office-olhass, hogy legalább azokon a napokon az utazási időt megspórold)
• Mi a legradikálisabb váltás, amit hajlandó lennél bevállalni? (Külföldre költözés egy jobban fizető új munka kedvéért, amit szeretsz csinálni?)

Melyiknek mik az előnyei, mik a hátrányai? Milyen lépések vezetnek oda? Ha ezeket letisztázod, máris van a kezedben egy terv, meg tudod hozni a szükséges döntéseket, és elkezdheted végrehajtani a lépéseket, fokról fokra, mindig egyre közelebb a célhoz és a fellélegzéshez. Ehhez a munkához kipróbálhatod az értékmátrix munkafüzetet is, segíteni fog összevetni a lehetőségeidet.

Most te jössz!

Melyik az az akadály, ami visszatart attól, hogy változtass az időbeosztási rendszereden? Ezek közül valamelyik, vagy valami egész más? Írd meg a kommentek között!

És ha még nem tetted, nézd meg az online videóelőadásomat, ahol megnyugtatlak azzal kapcsolatban, hogy miért nem fontos minden, hogy miért téged szolgál, ha választasz, és praktikus módszereket is adok arra, hogy hogyan tedd meg az első lépéseidet. (Az előadás felvételét e-mailen küldöm ki neked.)

Kattints ide a videótréning megnézéséhez!