“Hogyan tudom letojni, hogy mások mit gondolnak rólam?”
“Nem akarom, hogy visszatartson mások véleménye.”
“Kérek szépen receptre felírva egy jó nagy adag leszarompirulát!”
Nagyon gyakran kaptam ilyen és ehhez hasonló kérdést tőletek, úgyhogy a mai különleges bejegyzésben átadom a “receptet”, de nem is akárhogyan. Ezzel a témával kezdődik ugyanis a Lecsó podcast első évada, azaz a pirula-témát “hangban” boncolgatom. Hallgathatod a gépeden és a mobilodon, magaddal vihetsz zsebben, belemagyarázok a bal (és jobb) füledbe, és újrahallgathatod, amikor csak szeretnéd.
A most induló Lecsó podcast epizódjaiban praktikus módszerekkel segítek kibogozni és lebontani a korlátozó hiedelmeket, hogy lépésről lépésre közelebb kerülhess ahhoz az élethez, amit szeretsz élni.
Rég dédelgetett projekt volt a Lecsó, az elmúlt fél év egyik nagy munkája volt a brainstorming, technikai előkészület és a többi, és nagyon élvezem csinálni az írás mellett, remélem, ti is szeretni fogjátok az epizódokat. :)
Nem akarom húzni az időt, úgyhogy már hallgathatod is a mai epizódot.
Új! Ha bármi miatt nem tudod meghallgatni a podcastot, vagy szeretnéd hozzá olvasni a szöveget, akkor tekerj a bejegyzés aljára, ahol az egész általam elmondott szöveget elolvashatod!
Az epizód hossza 14 perc 50 másodperc, a fájl mérete 10 MB.
(Ha nem látsz lejátszót, kérlek, próbáld meg egy másik böngészőből!
Ha két lejátszót látsz, nem látsz duplán, még teszteljük a rendszert. :) )
Hogyan hallgathatod?
- Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
- Vidd magaddal: A lejátszó jobb felén található letöltőgombbal a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
- Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :)
- iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában
Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakran Ismételt Kérdéseket! :)
Epizódjegyzetek
Itt megtalálod az epizódban említett 3 technika emlékeztető mondatait emlékeztetőül, hogy ne kelljen mindig újrahallgatnod a részt, ha használni szeretnéd a technikát. Az alábbiaknak csak akkor van értelme, ha már ismered a technikát, úgyhogy előbb játszd le az epizódot, hogy megtudd, mire használhatod a mondatokat! :)
A bejelentkező mondat önleállítás esetére:
- “Tényleg fontosabb, hogy mit fognak szólni, mint hogy én ezt szeretném?”
A “megengedőpirula” mondatai:
- Megengedem magamnak, hogy döntsek.
- Megengedem, hogy úgy döntsek, ami másnak nem tetszik.
- Megengedem, hogy akár rosszul döntsek, mert a kudarcból is lehet tanulni.
- És megengedem, hogy zavarjon mások véleménye, mert emberből vagyok és hatással van rám.
- Mindezt megengedem és ezzel együtt megyek tovább.
A kiegészítő gyakorlat ellenőrző kérdései — vegyél elő egy darab papírt, és írd le:
- Mi az, amit meg tudnál tenni akkor, ha meghoznád ezt a döntést?
- Mi az, amit letehetnél, és nem kellene többet időt vagy energiát szánnod rá?
- Hogyan változna az életminőséged ettől a döntéstől?
- Hogyan éreznéd magad abban az életben, amit a döntéseddel alakítasz ki?
Tetszett a rész? Kapcsolódó cikkek:
- Szürke kisegér-szindrómában szenvedsz? Próbáld ki a 7 napos önbizalom-kihívást!
- Szeretnék bátrabb lenni!
Most te jössz!
Ebben az epizódban három technikát is megosztottam, úgyhogy ezúttal arra vagyok kíváncsi, hogy milyen tapasztalatod volt attól függően, hogy melyiket használtad? Hogyan alkalmaztad a bejelentkező-kérdést és a megengedőpirula mondatokat? Ha visszafejtettél egy döntéspontot az ellenőrző kérdésekkel, milyen elhatározásra jutottál a hatására? Írd meg a kommentek között!
Végül egy bónusz kérdés: Hogy tetszik a podcast-formátum? Én nagyon élveztem csinálni, remélem, hogy hallgatni is jó! :)
“Hogyan ne érdekeljen mások véleménye?” – az epizód teljes szövege
Több minden akadályozhatja azt, hogy fel merd vállalni magad az életedben, és amíg ezeken az akadályokon nem tudsz átlépni, nem fogsz tudni olyan életet élni, amiben ténylegesen jól is érzed magad. Az egyik legnagyobb ilyen belső gát az a gondolat, hogy jaj mit fognak gondolni rólam mások, ha azt csinálom, amit szeretnék, mit fognak gondolni rólam mások, hogyha máshogy gondolkozom mint ők, ha képviselek valamit, és ki is állok érte. És nem is a gondolattal van baj önmagában, hanem hogy már ez a gondolat elég ahhoz, hogy leállj, és ne azt csináld, amit szeretnél. Nem állsz ki magadért, és végső esetben még nem is mersz gondolni arra, hogy valamit máshogy csinálj. Szerencsére nagyon sokan felismerték már, hogy ez egy probléma, és el is kezdték keresni az azonnal ható csodaszert, aminek ezért ma már van egy közkeletű neve is, én viszont szeretném, ha ezt a most induló podcastot olyankor is biztonságban tudnád hallgatni, ha mindenféle gyerkőcök szaladgálnak körülötted vagy ülnek veled a kocsiban, úgyhogy én most nem a közkeletű nevén fogom hívni, hanem úgy, hogy letojom pirula, és ha akarod, akkor fejben kicserélheted a másik nevére. Mindenesetre ebben az epizódban arról szeretnék beszélni, hogy miért felesleges megtalálni azt a csodadoktort, aki felírja neked receptre a letojom pirulát, és ajánlok egy alternatív technikát, ami egy reális lépés afelé, hogy kiszabadítsd magad a “jaj mit mondanak majd mások” alól.
Farkas Lívia vagyok, az Urban:Eve blog szerzője, és nem maradt más hátra, mint hogy belecsapjunk a Lecsóba.
Ez itt a Lecsó podcast, amiben praktikus módszerekkel segítek kibogozni és lebontani a korlátozó hiedelmeket, hogy lépésről lépésre közelebb kerülhess ahhoz az élethez, amit szeretsz élni.
A mai adásban tehát a letojom pirula a téma. Eleve sok levelet kapok ezzel kapcsolatban az olvasóimtól, aztán nem rég, amikor 10 éves lett a blog, ennek kapcsán kiküldtem egy nagy kérdőívet, hogy megtudjam, ki hogy van, mi foglalkoztatja most. Beérkezett közel 2000 válasz, amiben ennek a kérdésnek valamilyen formája jött szembe újra meg újra: hogyan ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak, hogyan vegyem be a letojom pirulát, hogyan csináljam azt, amit elhatároztam, és hogyan ne állítsam le magam útközben. Nyilván nem arról van szó, hogy direkt ártanál másoknak, és valami elképesztő gonoszságra készülsz, és a derék honfitársak kötekedéssel és a hátad mögött sugdosással próbálnak civilizálni. Nagyon sokszor konkrétan magánügyekbe ugatnak bele külsős emberek, olyan döntésekbe, amik rád tartoznak, a te személyes élményeddel kapcsolatosak. Ezekre az esetekre kérnek sokan olyan technikát, hogy hogyan tudnák függetleníteni magukat mások ítélkezésétől.
Úgyhogy nézzük meg először, hogy milyen helyzetekbe kerül egyáltalán elő ez a kérdés. Milyen helyzetek hozzá elő a vágyat, hogy bárcsak létezne egy letojom pirula. Például: kipróbálnék valami újat, belevágnék valami izgalmasba, és olyan emberek, akik félnek a kockázattól, vagy ők nem ezt akarnák maguknak, megpróbálnak lebeszélni róla. Miközben az egészet annak álcázzák, hogy aggódnak értem vagy jót akarnak, és úgy csinálnak mintha nálam jobban tudnák, hogy nekem mi a jó. Ez az esetek többségében egyébként egyáltalán nem tudatos a részükről, de attól még így működik. Vagy mondjuk olyan ambícióim vannak, amikről a környezetemben az a közmegegyezés, hogy valakinek, aki olyan mint én; ilyen nemű, ilyen magas, ilyen testalkatú, ilyen családi állapotú, ennyi idős stb., szóval nekem ezt nem szabad, nem illik, nem ildomos így viselkedni, tudjam a helyem, húzzam meg magam, tegyem a dolgom, álljak be a sorba és ne borzoljam a kedélyeket. Vagy az is lehet, hogy mások szerint már elég jó így az életem, minek ugrálok, minek akarok többet, igazából hálás lehetnék azért, amim van, jó dolgomban nem tudom, hogy mit csináljak. Szóval, az emberek szeretnek másokról beszélni, mert addig sem magukon kell dolgozniuk.
Megmondom, hogy mi nekem a legnagyobb problémám ezzel az egésszel. Az, hogy ha lépsz kettőt hátra, és kívülről ránézel az ilyen helyzetekre, akkor végeredményben azt láthatod, hogy amikor azért nem csinálsz valamit, mert jaj mit szólnak mások, akkor az lefordítva azt jelenti, hogy mások véleménye fontosabb volt, mint hogy te jól érezd magad az életedben. Gyakorlatilag mások kezébe kerül a döntési jog azzal kapcsolatban, hogy te mikor mit csinálhatsz, hogyan dönthetsz, hogyan gondolkodhatsz. Delegálod az önbizalmadat, az önértékelésedet, és a saját magadért való kiállást, a zsűri pedig mindig azt fogja mondani, hogy állj.
Szerencsére azért sokan időben rájönnek, hogy ezzel valami nem stimmel, és ekkor jön a következő szint, amikor valaki észreveszi, hogy hoppá, én ezzel túl nagy hatalmat adok mások kezébe, és mások valós vagy feltételezett véleménye kapja meg az irányítást az én életem felett. Amikor ez elkezd valakit zavarni, általában akkor jön elő ez a kívánság, hogy bárcsak ne érdekelne mások véleménye, bárcsak tudnám magam teljesen függetleníteni attól, hogy mások mit gondolnak rólam, és bárcsak semmilyen hatással ne lenne rám soha, hogy mások hogyan ítélnek meg. Az elképzelt letojom pirula pedig azt az ígéretet hordozza magában, hogy beveszem, és az benyom bennem valami gombot, hogy akkor ez mostantól engem nem érdekel, nem húzom fel magam rajta, nem zaklat fel, nem leszek ideges, és semmilyen érzelmi reakciót nem fog belőlem kiváltani mások véleménye, meg se hallom, meg se látom, teljesen kizárom, nem is létezik. De mondjuk ki, hogy ez lehetetlen. Nem csak az, hogy a konkrét letojom pirula sem létezik, de ha kivesszük ezt az egészet ebből a gyógyszertári hasonlatból, és ehelyett mondjuk azt mondom, hogy ez a vágy azt jelenti, hogy berepül az ablakon a tündérkeresztanyád, aki mellékállásban lifecoach, és azt mondja neked, hogy “Tudod mit? Ne foglalkozz ezzel, ne pörögj mások véleményén!”, és akkor erre te homlokon csapod magad, hogy “ó köszi, ez még nem jutott eszembe”. Ez az ezoterikus önsegítő könyves üres megoldási javaslat: “Bajod van? Ne legyen! Csinálsz valamit? Hagyd abba!” Ezek az ilyen instant megoldások sosem fognak működni, mert az, hogy engem semmi nem érdekel, az ugyanolyan extrém véglet, hogy mindent 100%-ban magamra veszek. Ezért nem működnek az olyan általános tanácsok, mint hogy ne is foglalkozz vele, meg hogy csak engedd el. Van az a lemúros mém, amit pont ezért nagyon imádok, hogy belemászik a kamerába ez a kis lemúr és az van ráírva, hogy nyugodjál le, attól majd megnyugszol. Na most ezek a tanácsok pont ilyenek, és baromi vicces, csak nem működik.
De mondok valamit, ami viszont működik, és azért működik, mert nem próbálja elvarázsolni a problémát vagy megtagadni a létezését, hanem tudomásul veszi, hogy ilyen helyzetek voltak, vannak, lesznek, és ebből kiindulva kezdjünk vele valamit. Szóval letojom pirula helyett beiktathatsz egy új elemet a rendszerbe. Arra gondolok, hogy minden egyes alkalommal, amikor azért nem csinálsz valamit, mert juj mit fognak szólni, akkor vedd észre, hogy most épp leállítod magad, és ehelyett tedd fel magadnak a kérdést, hogy most őszintén, tényleg fontosabb, hogy mit fognak szólni, minthogy én ezt akarom? Tényleg fontosabb, hogy a Mari néni 5 másodpercig ne legyen kiakadva annál, hogy én jobban érezzem magam az életemben? Mari néninek egy gondolata lesz rólam, egy futó gondolatfoszlány leszek az agyában, amikor azt gondolja, hogy ejnye-bejnye, hát ezt egy ilyen hölgynek nem illene ám! Ez sokkal többet ér, minthogy nekem ezen a valamin egy örömöm vagy egy boldogságom múlik? A Mari néni miatt biztos nem kell aggódni, mert 5 perccel azután, hogy ezt gondolta rólad, talál magának valami egyéb témát, amin ki tud akadni. Ha nem rajtad, akkor majd valami máson. És valójában tök mindegy, mert az a Mari néni dolga, hogy mire rázza meg a botját, nem kell a Mari nénit kímélni, a Mari néni a saját horizontjait tágítsa csak a saját szabadidejében, ha te nem ártasz azzal, amit csinálsz, márpedig az nem számít ártásnak, hogy a Mari néni szemöldöke felszalad a homlokára, akkor teljesen nyugodtan csináld, amit szeretnél, és dönts felelősen a saját életedről, mert végeredményben erről van szó. Hogy a letojom pirula valójában egy döntés. Teljesen mindegy, hogy eredetileg ki tette oda azt a stop táblát, ami leállít, te, a szüleid, egy politikus, a társadalmi elvárás a tévéből, vagy maga a Mari néni, ott a stoptábla. De észreveheted, hogy ez nem egy hivatalos Kresz tábla, amit hivatalos szerv rakott ki, és minden körülmények között be kell tartani, különben büntetés lesz. Kicsit csálé és lehet hogy fából van, valaki házilag kalapálta, és az is lehet, hogy zsírkrétával van ráfirkálva, hogy STOP. Dönthetsz úgy, hogy köszönöm a véleményedet kedves tábla, nagyon aranyos, hogy gondoltál rám, majd ezután nem veszed figyelembe és mész tovább. Ezzel most gyakorlatilag átkeretezzük az egészet, mert innentől kezdve nem arról van szó, hogy ne érdekeljen, hogy mások hülyének néznek, és hogy ne vegyél soha semmit magadra. Csak azt jelenti, hogy tudatosítod, hogy a helyzet, amiben vagy egy döntéspont. Benne van a pakliban, hogy ha azt csinálod, amit szeretnél, akkor valaki rosszat gondol vagy rosszat gondolhat, vagy akár beszól vagy cöccög, és te ezzel együtt is úgy döntesz, hogy neked az a fontosabb, hogy mész tovább és csinálod. És ebbe még az is belefér, hogy nem sikerül, amit elhatároztál, mert a döntésed az volt, hogy fontosabb, hogy megpróbáld, minthogy ne csinálj semmit. És belefér az is, hogy bárhogy is sikerül, hülyének néznek vagy kinevetnek, de te azt választod, hogy fontosabb, hogy mitől érzed jól magad, mint hogy ki néz érte hülyének.
A letojom pirula máris nem egy varázslatos kapcsoló, hanem egy tudatos döntés aközött, hogy a Mari néni ne nézzen ferde szemmel, vagy hogy te jól érezd magad az életedben, és hogyan élsz, és erről hogyan döntesz. Ez a döntéspont, amit bármikor tudatosíthatsz és dönthetsz ennek fényében. És ez feloldja azt a kérdést is, amivel elkezdtük az egészet, hogy hogyan ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólad, mert a jövőben is fog érdekelni, hogy mások mit gondolnak, és lesz olyan is, hogy konkrétan bánt, hogy valaki konkrétan mit gondol, és rosszul esik, sírsz miatta és dühös leszel. Nem az a cél, hogy ez ne legyen rád hatással, hanem hogy a hatás tudatában is magadat válaszd. Ez az útja annak, hogy felül tudj emelkedni ezen a problémán. Ezzel elérkeztünk az átnevezés pillanatához, mert mindebből talán látszik, hogy valójában nem egy letojom pirulára van szükség, mert nem letojni kell az érzelmeket, hanem egy megengedő pirulára, ami segít azt mondani például, hogy megengedem magamnak, hogy döntsek, megengedem magamnak, hogy úgy döntsek, ami másnak nem tetszik vagy amit más nem választana az ő helyében, az ő életében. Megengedem, hogy akár rosszul döntsek, mert a kudarcból is lehet tanulni és megengedem, hogy zavarjon mások véleménye, mert emberből vagyok, és hatással van rám, de mindezt megengedem és ezzel együtt megyek tovább.
Hogyan tudod használni a megengedő pirulát a gyakorlatban? Amikor azt veszed észre, hogy elkezdenéd magadat cenzúrázni, összehúzni, leállítani vagy nem megszólalni, mert jaj mi lesz, ha rosszat gondolnak, akkor emlékeztesd magad, hogy ez egy döntés aközött, hogy őket választom vagy magamat választom. Most nagyon sarkítva, de lényegében erről van szó. Azt választom-e, hogy nekik kényelmes legyen, és ne zavarjam a köreiket azzal, hogy létezem, vagy azt választom, hogy nekem is pontosan ugyanannyi jogom van a létezéshez mint nekik, teszem a dolgom, és megyek tovább azon az úton, amiről tudom vagy amiről úgy gondolom, hogy jó nekem. És ha ez a másikban világégést okoz, hogy én milyen utat választottam magamnak, ami egyébként rá nincsen valódi hatással, azt terápiázza ki ő. Ennyi. Ezt a döntést bármikor három másodperc alatt le tudod pörgetni a fejedben, és vagy mész tovább, vagy ha leállítod magad, akkor tudod tovább boncolgatni, hogy milyen akadály jött most fel, milyen hiedelem pörög még benned ez alatt, és miért nem szabad vagy illik ezt csinálni még mindig. Szóval ez egy elemző eszköz is magadnak, amivel lépésről lépésre bonthatod le a belső akadályaidat, bármilyen mélyen is vannak.
Ha pedig kipróbálod a gyakorlatot és még mindig jönnek az aggodalmak, hogy jaj mi lesz, akkor adok ehhez az egészhez egy kiegészítést. Szinte minden döntésre igaz, legyen az kicsi vagy nagy, hogy lesz olyan, akinek nem fog tetszeni. Azért lássuk be, hogy vannak olyan emberek, akiknek igazából tök mindegy, hogy mit csinálsz, bele fognak kötni. De ha ezt tudod, és már azt is tudod, hogy nem kell automatikusan benyomni a féket a károgók miatt, és még ennek ellenére is elfog valamelyik mit fognak szólni mások aggodalom, akkor adhatsz magadnak még egy extra löket motivációt. Fejben is átpörgetheted, de még erősebb, ha előveszel egy darab papírt és leírod, hogy mi az, amit meg tudnál tenni akkor, ha meghoznád ezt a döntést. Mi az, amit letehetnéd, és nem kellene többet időt vagy energiát szánnod rá. Hogyan változna az életminőséged. Hogyan éreznéd magad abban az életben, amit a döntéseddel alakítasz ki. Ezeket a kérdéseket nem kell most megjegyezned, a blogra átkattintva megtalálod majd az ehhez az epizódhoz kapcsolódó jegyzeteket és oda is bele fogom tenni. Szóval általában, ha ezeket végiggondolod, akkor egész egyszerűen nem marad ellenérv. Ha a döntésed pozitívumait mind felsorolod, látod, hogy mennyit segít neked, ha ezt most megteszed. És még az is lehet, hogy a körülötted lévőknek is jó lesz tőle, mert azért azt se felejtsd el, hogy ha te jól vagy, az minden körülötted lévő emberre is kihat, szóval egyáltalán nem mellékes, hogy hogyan érzed magad, és nem is önzőség, hogy ha jól érzed magad. Na de, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor már szinte semmit nem nyom a latban, hogy a Mari néni beszól neked Húsvétkor, ha te cserébe minden nap azt az életet éled, amit szeretnél. És a halálos ágyadon, amikor köréd gyűlnek a barátok és/vagy az unokák, akkor nem azt fogod mondani, hogy hát sosem tettem azért, amit valójában el akartam érni, de legalább a Mari néni nem nézett rám csúnyán néha. Ehelyett azt tudod mondani, hogy olyan életet éltél, amiben önazonos voltál, amiben kiálltál magadért, és ez segített hozzá ahhoz, hogy boldog legyél és elérd a céljaidat.
Köszönöm, hogy meghallgattad a Lecsó Podcast 1. adását! Nagyon bátorítalak, hogy próbáld ki a megengedő pirula szemléletet a következő napokban, és ha kipróbáltad, akkor írd meg a tapasztalataidat a kommentek között az epizódhoz tartozó bejegyzésben. Ha tetszett ez a rész, akkor várlak az urban:eve hírlevelén, ahol elsőként értesülhetsz a legújabb cikkeimről, praktikus technikáimról és az új Lecsó epizódokról. Mára ennyi, hamarosan újra jelentkezem, vigyázz magadra!
Holnap nagyon aktuális ez a téma, mert megyünk a “barátokkal” kerti partizni. Azért az idézőjel, mert állandóan marinénisen viselkednek, és nekem a barát nem ilyen, bár a férjem ragaszkodik a kapcsolattartáshoz.
Az aktualitás pedig az, hogy elköltözünk bérelt lakásba, hogy eladhassuk a saját lakásunkat. Ezentúl nem szeretnénk sajátot. Már előzetesben kaptunk szelíd bírálatokat (nem értem, miért jó ez nektek?), de holnap együtt a nagy csapat. Ezúttal én ajánlottam, hogy elmegyek én is szívesen, pedig utálok már velük lenni. Megengedő pirulákkal feltankoltam, valamint kipróbáltam egy hozzájuk kapcsolódó kérdést még korábban (Nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy döntsünk, ahogy akarunk?) Szerintem bejött, ha az eredmény, hogy zavart hát, de… a válasz :)
Addig meghallgatok még egy-két tanácsot :) Köszönöm.
Annyira tetszett az a mondat, hogy ‘a Mari néni a saját horizontjait tágítsa csak a saját szabadidejében”, mert ha az nem is nagyon érdekel, mit gondolnak rólam, azt bizony magamra szoktam venni, ha próbálok eloszlatni egy tévhitet, és nem hisznek nekem. De ezentúl ez fog nagy betűkkel a szemeim előtt lebegni. :)
Nagyon örülök! ♥ Nem kötelességed népnevelni mindig mindenkit, főleg, ha még győzködni is kell őket.
Annyira jó ez a podcast! Hihetetlen jól esett hallgatni téged.
Köszönjünk :)
Nekem pedig hihetetlenül jól esett, hogy megírtad ezt a kommentet. ♥ :)
Nagyon örülök ennek a podcastnak. Eddig is konvertáltam mp3-ba a videóidat, mert nincs mindig időm a számítógépen megnézni és hallgatni. Gyalog járok dolgozni és minden reggel meg szoktam hallgatni egy podcastot vagy valami oktatóanyagot, úgyhogy ha több ilyet csinálsz, az be fog kerülni a lejátszólistámba. Az is klassz, hogy letölthető, mert a telefonomon nincs internet.
Köszönöm! Dolgozom az új epizódokon, hogy legyen mit hallgatni! :) ♥
Via, nekem laptopon sem Google Chrome-mal, sem Microsoft Edge-el nem megy, nem jelenik meg a lejátszó. Ráadásul a címet és a kép feliratát kivéve az egész cikk angolul van, bár ez a kisebbik gond :D
Nekem is angolul jelenik meg a cikk. A hallgatást itt nem néztem, mert letöltöttem és úgy hallgattam meg. Az működött rendesen.
A lejátszó-gondok miatt adtunk hozzáférést egy fejlesztőnek, aki istentuggyamiokból átrakta az egész cikket angolra, mindjárt megy az e-mail a hatalmas kérdőjelekkel, hogy ezt minek és miért, és miért nem csinálta vissza, és meg se kérdezte…
Katinka, iTunes-on tudod hallgatni? https://itunes.apple.com/gb/podcast/lecs%C3%B3-belecsapunk-az-urban-eve-podcastja/id1386344477
Most épp megy Chrome-mal, viszont a letöltés gomb nem jelent meg, Sebaj, meghallgatom most :)
Mire visszajöttem a tusolásból, lett letöltés gomb is. Úgyhogy nincs mese, jössz velem holnap reggel, és majd a vonaton meghallgatlak :D
Jóó! Szeretek vonatozni. :D
Köszi, Via, én eddig nem hallgattam podcastokat, de ez egy szuper dolog. Reggelente sokszor jól jön valami inspiráció, sokszor néztem TED-et a buszon a munkába menet, mostmár felveszem a listámra ezt is. Nagyon örülök, és le a kalappal, hogy mindig tudtok valami újat hozni!!!
Nagyon köszönöm, és megtiszteltetés, hogy a reggeleid része lehetek! ♥
Kedves Via!
Köszönöm Neked ezt a podcastot, a legjobbkor jött. :)
Nagy váltásba kezdtem. Én érzem, hogy jó lesz, felszabadultam, és boldogsággal tölt el, hogy lépni merészeltem, de hetek sőt hónapok óta fejfájást okoz, hogy vajon mit fognak szólni, ha kiderül, hogy sok év után váltok. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy olyasvalamit csináljak, amit már most tudom, hogy nem élvezek, és nem tudom szenvedéllyel művelni életem végéig illetve mindezt olyan helyen/munkacsoportban tegyem, ahol nem becsülik meg a munkámat, szorgalmamat és próbálnak ígérgetni/beetetni/kihasználni a saját előrehaladásuk érdekében. :(
Szeretnék gratulálni neked Via, az egész urban:eve bloghoz. Csoda vagy! :)
Nagyon köszönöm! ♥
Soha nem késő váltani, egy lelkileg megterhelő helyen 1-2-5 évet lehúzni is sok. Még 80 évesen is dönthetsz úgy, hogy rohadtul nem mindegy, hogy a hátralevő 5 éved boldogságban telik-e vagy szorongásban. Szóljon mindenki, amit akar. A te életed. ♥
Szia!
Köszönöm! Szeretem a hanganyagokat,mert nem mindig tudok leülni olvasni.Nagyon kellemes hangod van,szívesen foglak hallgatni. Számomra hasznos amit elmondtál,ezen a területen még sokat kell dolgoznom.
Sok sikert továbbra is!
Nagyon köszönöm! :) ♥
Nagyon jó! Imádtalak hallgatni akkor is, amikor youtube-on tartottál élő kérdezz-feleleket, úgyhogy most nagyon örülök a podcastnek, munka után, a városban sétálgatva rögtön kétszer is meghallgattam. :)
Írtad a hírlevélben, hogy neked ez volt a Színes Nagyegér kihívásod, átkattintottam a cikkre, legörgettem az aljára (szeretem olvasni a kommenteket, itt mindig olyan jó beszélgetések kerekednek) és nem volt még egy sem… és úgy elképzeltem, hogy ott ülsz valahol és tűkön ülve várod, hogy vajon mit szólunk ehhez… és ez valahogy olyan jó érzéssel töltött el, olyan emberi volt. Közben persze lehet tökre nem így volt valójában. :D Bár pont azért hiteles a blogod, mert jó értelemben mindig te vagy a ‘szomszéd lány’ és soha nem rejted véka alá, hogy valami nehéz vagy fáj vagy sebezhetővé tesz.. Valahogy így érdemes élni, azt hiszem. Most olvasom újra Brene Brown könyvét, The Gifts of Imperfection (ez lesz a bibliám lassan) és ez a mondat mostanában a vezérfonalam belőle, bemásolom, mert szerintem teljesen passzol ahhoz, amiről beszéltél: ‘I try to make authenticity my number one goal when I go into a situation where I’m feeling vulnerable. If authenticity is my goal and I keep it real, I never regret it. I might get my feelings hurt, but I rarely feel shame. When acceptance or approval becomes my goal, and it doesn’t work out, that can trigger shame for me: “I’m not good enough.” If the goal is authenticity and they don’t like me, I’m okay. If the goal is being liked and they don’t like me, I’m in trouble.’
Nagyon várom a következő epizódot és éljenek a Színes Nagyegerek! <3 :)
Zsófi, pont így várom a kommenteket, komolyan. :)) Tíz év után sem vesztette el értékét és újdonságerejét, sőt! Nagyon köszi, hogy ezt megírtad, és örülök, hogy így látod, mert így van, és akkor ezek szerint átjön.
A Gifts-et még pont nem olvastam Brenétől, de már megvan, és az lesz a következő a listámon. Hatalmas inspiráció nekem ő. ♥ Ha egyszer baromi sok pénzem és időm lesz, elmegyek hozzá elvégezni azt a tréner dolgot, amit tart, mert tőle hihetetlen érték lehet tanulni.
Szia Via! Köszi a feltöltést! Én nagyon szeretem a hanganyagokat,mert azt egyéb foglalatosság alatt is lehet hallgatni,és újrahallgatni. Már egy ideje dolgozok ezzel a témával magamon,de ilyen megközelítésben még nem hallottam,és nagyon érdekesnek találom! És épp volt is ahol kipróbálnom,bár utólagosan,de így is elmúlt a rossz érzés belőlem. :)A megengedő pirula mondatait ezért ki is egészítettem pár megjegyzéssel,h számomra is a vágyott hatást érjem el. :D Ahogy észreveszem,h nagyon zavar valakinek a véleménye,rögtön felteszem azt a kérdést magamnak,h miért is zavar engem épp az Ő véleménye.És itt már szembe is ötlik,h tulajdonképpen én nem is kell “neki” megfeleljek. Én senkinek sem kell megfeleljek,csak magamnak! Hisz ha valaki nem szeret vagy simán megszakítja velem a kapcsolatot azért,mert esetleg nem az ő elképzelése szerint cselekedtem,akkor az a valaki eddig sem engem szeretett(csak nem vettem ezt észre),hanem egy szolgát vagy robotot.Akkor meg minek tovább stresszelni épp miatta! És ezzel a felismeréssel már a mosolyt is vissza tudtam varázsolni könnyedén az arcomra :) Persze a közelebb állók véleményével azért nem ilyen könnyű,de azt is meg lehet oldani. :D Várom a következőket is! szép estét!
Szia Eri!
Szuper a kiegészítésed, köszönöm, hogy megosztottad! :) Teljesen jól látod, hogy ha valakinek csak akkor vagy jó, ha úgy táncolsz, ahogy ő fütyül, akkor az nem biztos, hogy a te érdekeidet tartja szem előtt…
Szép estét neked is! :)
Köszönöm, a legjobbkor jött! <3 További sok sikert! :)
Nagyon köszönöm, örülök, hogy meghallgattad és tetszett! :)
Szia Livia!
Szerintem nagyon jo ötlet.
Nagyon tetszik amit csinálsz.
Nagyon köszönöm! ♥
Kedves Via! Élmény volt hallgatni is Téged! Hasznos volt, vicces és kellemes a hangod. :) Nem pont ez a mostani problémám lényege, de sokszor rutinból gondolkozom azon, hogy vajon a másik ember mit gondolhat, megfelelek-e neki. Az agyammal tudom, hogy ennek nincs jelentősége, a saját életemmel kell foglalkoznom, de az érzések világa más, mivel szinte gyerekkortól azt sulykolják az emberbe, hogy mindenkinek meg kell felelnie, mert csak akkor lesz szép, jó és hasznos. Nehéz ezeket a gondolatokat minimalizálni. De azért sikerül! :) A terveimet, vágyaimat csak a párommal osztom meg, így a fölösleges okoskodást és belebeszélést el is kerülöm, nekem ez vált be. Csak akkor mondok már el dolgokat másoknak is, ha magamban már biztos vagyok. Egyébként ha elakadok, vagy éppen magam alatt vagyok mindig a Te blogodat kezdem olvasgatni, mert mindig találok rajta valami olyat, ami átlendít a rosszabb napokon! Köszönet érte!
Úgy örülök, hogy hangban is bejött a mondanivalóm! :) Így egy kicsit személyesebb (és kiszolgáltatottabb is), mint írni, de ez volt az én #szinesnagyeger kihívásom magamnak. :)
Nagyon helyes, hogy nem kötsz mindent mindenkinek az orrára. Semmi közük hozzá, neked meg szükséged nincs arra, hogy belekárogjanak!
Szia,
nagyon jó ez a Podcast formátum, munkába menet a kocsiban hallgattam meg, még sok-sok ilyen jöhet! :) Köszönet érte!
Era
Szia Era! Köszi, boldog vagyok, hogy tetszett! :) Dolgozom az új epizódokon! :)
Szia! :D Vicces, hogy pont most posztoltad :D Épp ismerkedek azzal, milyen a megszokottól másképp járni-kelni. Egy minimalista videóban láttam, hogy valaki nem hord se melltartót, se bugyit :D Ebben a pillanatban úgy éreztem, de jó neki :D (Számomra ezek a modern kínzó eszközök, de az sose jutott eszembe, hogy el is lehet hagyni… :D ) Aztán kitaláltam kipróbálom, bár kényelmetlennek képzeltem, de kipróbáltam, és a világ legjobb dolga :D Kimentem az utcára is, és úgy éreztem mindenki a fenekem bámulja… :D Aztán rájöttem, nem is látszik, és csak azok nézik a fenekem, akik eddig is nézték volna… :) Hát ez az én szokatlan mini döntésem, amit a megengedő pirulával vittem végre, bár még nem tudtam…. :D
Hajrá! Itt Brightonban nagyon sok nő jár melltartó nélkül, és nem azért, mert kicsi a mellük és nem lóg, hanem mert nem érdekli őket. Iszonyú felszabadító látni, és ezért mondom mindig, hogy ha felvállalod magad, azzal másoknak is megengeded, hogy önmaguk legyenek, ez pedig marhára nem kis dolog. A minimalista videós csajszi is pozitívan hatott rád! :)
Juj de jó! Annyira szeretek podcast-eket hallgatni! Sajnos magyar nyelven kevés van ami érdekel és megfelelő minőségű. (Konkrétan kettőt szoktam hallgatni) Angolul meg még nem vagyok annyira perfekt, eléggé fáraszt, szóval nem nevezném kikapcsolódásnak. Alig várom, hogy meghallgassam! Mit tervezel, milyen gyakran jelentkezel új epizódokkal?
Szia Bell! Remélem, az enyém megütötte a mércédet, sokat figyeltünk arra, hogy én is koherensen beszéljek, ne monoton legyen a hangom, emellett ne brummogjon és szép legyen a felvétel, bár még tanuljuk. :)
Szeretnék havi egy-két részt kitenni, attól függ, milyen tempóban fogjuk tudni felvenni őket. Nem akarom azt, hogy ellövök egy csomó részt gyors egymásutánban, aztán meg kuss van hónapokig, mert nem tudunk felvenni újat, inkább beosztom. Most sajnos egy tüdőgyulladás átírta a forgatási terveket, örülök, hogy ezt az első epizódot befulladás nélkül sikerült rögzíteni (egy héttel előtte még hangom sem volt!), de dolgozunk a folytatáson. Nyilván lesz, amibe ha jobban beletanulunk, felgyorsítja a folyamatokat, vagy én is rutinosabb leszek az “előadásban”, ez később átírhatja a tempót. Egyelőre a mostani fejemmel a kb. havi 2 epizódot tartom reálisnak, hogy a minőség se dögöljön meg. (Nem szeretnék egy órát szófosni a semmiről csak azért, hogy legyen epizód.) És akkor közben meg írom tovább a blogposztokat, és most már van két formátum, amiben tudok publikálni. :)
Bocsánat, hogy nem tudtam ennél konkrétabbat ígérni, de még tanuljuk, és nem akarom túlvállalni sem magam, szeretném kitapasztalni, hogy mi az a tempó, ami minőségben és gyártásban is vállalható és fenntartható, mert sokáig szeretném ezt csinálni. Van egy csomó epizódjegyzetem, szóval ki kell dolgoznunk a munkamenetet ügyesen, aztán menni fog. :) Köszönöm a türelmet és a drukkolást! ♥
Amikor elkezdődött furcsa volt, hogy csak elkezdtél beszélni (belecsaptál a lecsóba :) ), már fogalmazgattam magamban, hogy megírom neked, hogy kéne az elejére zene, meg bemutatkozás…és ekkor bemutatkoztál és jött a zene. :) Nekem tetszett, feliratkoznék a csatornára, de a Player FM-en nem talállak úgy, hogy beírom, hogy Lecsó. Ott lehet keresni országra, de Magyarországnál se talállak. Tudsz ebben segíteni nekem?
Szia Bell! :)
Igen, van főcím, de előbb a témát jobb felvezetni, mert az kapja el az emberek figyelmét. Ez tudatos és a jövőben is megtartom. :)
A PlayerFM-et nem ismerem, de rákerestem, és azt írja, hogy te magadnak manuálisan be tudod tenni az iTunes feedet, és akkor ott is tudod követni. Én rákerestem, és be is hívta, nem tudom, neked látszik-e: https://player.fm/series/lecso-belecsapunk-az-urbaneve-podcastja Azt írja, 12 órája adta hozzá valaki (vagy automatikusan akkor hívták be).
Szia. ☺ Meghallgattam a reggeli kávém közben. Köszi. ☺ nálam már működik a letöltés. Tetszik a formátum. Vagány ilyesmit hallgatni akár a dugóban ülve is a villamoson, és kb bárhol. ☺
Nekem igazából az van, hogy néha felhúzom magam egy-egy emberen, de ez általában akkor, ha bele akarnak szólni abba, amit csinálok, meg ahogyam élem az életem. Szerencsére kevès az ilyen ember. Úgyhogy. Így kicsit könnyebb.
Egyszer még 4 évvel ezelőtt voltam Mari néni szindrómás, amikor a legjobb barátnőm hozott egy olyan döntést,ami akkor nem tetszett, nekem sem, ès megpróbáltam lebeszélni. Aztán kattantam, hogy én sem szeretném, ha ellenkező esetben ő csinálná velem. Visszaléptem, és meghallgattam. Biztosítottam arról, hogy támogatni fogom a döntésèben, akkor is, ha nem értek vele egyet. És jelentem, a saját célját viszi vèghez, büszke vagyok rá, és nincs senkinek oka azt mondania, hogy “Én megmondtam,… ” .
Köszi, hogy te is meghallgattad! Jó volt a hossz egy ilyen kávéhoz? Ilyen 15-25 percekben gondolkodom, mert nem akarom sokáig rabolni az emberek idejét, inkább azt szeretném, hogy legyen tömör, de kompakt, semmint szószátyár másfél órás ööö meg aaaa meg izééé… Nem szeretném, hogy három értelmes mondatért hatvan percet kelljen végigszenvedni. :D
Nagyon jó, jöhet a többi :) nap lezárásaként, rajtam fekvő, doromboló macskával együtt hallgattam, tökéletes volt az összhang
Köszi, “gyártom”! :)) Macskának fülvakarás, ha elfogadja. Ha nem, akkor csak tiszteletteljes meghajlás.
Szia Via! Nagyon hálás vagyok, hogy ezt megosztottad, mert a magam csendességében valami hasonlót keztem el próbálgatni, így egyrészről megerősítettél, másrészről összefoglaltad nekem ezt kusza gondolatsort. Szerintem ez a fajta megengedés nem csak a saját útjainkon való maradást segíti, hanem, hogy mi.. vagyis én ne bosszankodjak mások problémáin. Ne legyen ösztönös kényszerem a mások problémáinak megoldásában. Megengedem magamnak, hogy véleményt alkossak, de oldja meg mindenki a maga problémáját. Ez (is) segít, hogy ne térjek le a saját utamról és továbbra is arra koncentráljak. Nem tudom mennyire sikerült vissza adni amire gondolok, de szerintem ez a két dolog összefügg, így ezt a zseniális elvet (amit korábban összefoglaltál) kétféle irányban is lehet alkalmazni. Magunkban is és abban is, hogy mi hogyan viszonyulunk a környezetünkhöz. Imádlak! Várom a folytatást.
Szia Márti!
Ez nagyon klassz átfordítás, nagyon köszi, hogy megosztottad! Igen, abban is segíthet ez, hogy mindenkire ráhagyjuk a maga kis dolgait, végeredményben ő fog dönteni a saját életéről, ha fejreállunk, akkor sem fogjuk tudni megcsinálni helyette. Szóval akkor meg már nem is biztos, hogy energiát kell pazarolni minden lélekre, aki elénk vetődik, és nem értünk vele egyet, vagy mást csinálnánk a helyében. Ó’dja meg. :D
Köszi, hogy meghallgattad, boldog vagyok, hogy tetszett, dolgozom a többin! :) ♥
Via! Lehet, hogy csak mobilon ilyen vagy én vagyok béna, de nem találom a lejátszót :(
Nem vagy béna, valami cache cucc lesz, nézzük! Milyen eszközről és böngészővel próbáltad, és megpróbálnád másikról?
Se lejátszó, se letöltés… :-(
Bogozzuk, köszi a türelmet! ♥ Esetleg addig megírod, hogy milyen eszközről és böngészővel próbáltad, és megpróbálnád másikról? Minden adat jól jön. Köszi!