“Élj a mának, ki tudja, mi jön!”
“Élj úgy, mintha nem lenne holnap!”
Pedig van! :) És ha nem üt el a kamion (reméljük, nem fog – kopp-kopp-kopp), akkor az, hogy ezzel a szemlélettel lehúzol hetven évet, nem biztos, hogy segíti a hosszútávú terveidet.
A második Lecsó epizód témája a Carpe Diem, hogy miért veszélyes a “mának élni” (három dolog miatt), hogy mit csinálj, ha elkedvetlenít, hogy nem látsz napról napra eredményt, amikor a céljaidért dolgozol, és hogy valójában mit is jelent szegény carpe diem (sokkal barátságosabb, mint a maximalista “élj a mának!”).
Nagyon köszönöm az első epizódra adott visszajelzéseket, örülök, hogy ennyire szerettétek, én meg nagyon szeretem csinálni, úgyhogy csapjunk is bele a folytatásba! :)
Ha bármi miatt nem tudod meghallgatni a podcastot, vagy szeretnéd hozzá olvasni a szöveget, akkor tekerj lejjebb, ahol az egész általam elmondott szöveget elolvashatod!
Az epizód hossza 11 perc 26 másodperc, a fájl mérete 10,9 MB.
(Ha nem látsz lejátszót, kérlek, próbáld meg egy másik böngészőből!)
Hogyan hallgathatod?
- Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
- Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
- Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :)
- iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában
Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakran Ismételt Kérdéseket! :)
Carpe Diem epizódjegyzetek
Itt megtalálod az epizódban említett technika emlékeztető mondatait emlékeztetőül, hogy ne kelljen mindig újrahallgatnod a részt, ha használni szeretnéd őket. Az alábbiaknak csak akkor van értelme, ha már ismered a technikát, úgyhogy előbb játszd le az epizódot, hogy megtudd, mire használhatod a mondatokat! :)
- Felismerem a határaimat és a lehetőségeimet.
- Nem minden nap lesz ideális, de ez nem baj.
- Minden kis lépés számít és értékes, akkor is, ha nem látványos.
- Amennyit a mai napból kihoztam, az az elég.
Ne élj a mának – elmondom, miért (az epizód teljes szövege)
Ha bűntudatot kelt benned az inspirációs fotókról az, hogy élj a mának, meg hogy élj úgy, mintha nem lenne holnap, mert úgy érzed, hogy ezt az elvárást lehetetlen betartani, akkor jól érzed. Az élj a mának egy orbitális baromság. Az önmagában persze tök jó, ha le van tisztázva az életedben a rövidtáv. De ha csak azt nézed, hogy ma mi lesz, akkor a középtáv és a hosszútáv nélkül csak a csőlátás marad. Úgyhogy a következő negyedórában szeretném részekre bontani, hogy pontosan miért is visz félre ez a közkedvelt tanács. Utána pedig elmondom, milyen hozzáállásra tudod cserélni, hogy tényleg hasznos legyen az, hogy figyelsz a mai napodra.
Farkas Lívia vagyok, az Urban:Eve blog szerzője, és nem maradt más hátra, mint hogy belecsapjunk a Lecsóba.
A Carpe diem félrefordítás és félreértelmezés
Szóval van ez a szegény Carpe Diem, elterjedt fordításban “Élj a mának!”, és ez kb. a 90-es évek óta töretlenül az egyik legnépszerűbb önmotivációs mottó. Biztos, hogy hetente egyszer legalább szembejön valamilyen mutációja, és hasonlóan más naplementés képekre írt Facebook idézetekhez, leegyszerűsítő, félrevisz és egyenesen káros. Azt most még hagyjuk is, hogy a latin Carpe Diem-re, teljesen rossz fordítás az “Élj a mának!”, maga a latin kifejezés is azt jelenti, hogy “szedd le azt a napot, mint egy virágot”, de ne kezdjünk el latinul ragozni, mert meghülyülünk, te is meg én is. Annyit érdemes csak megemlíteni, hogy az eredeti mondat már önmagában is egy sokkal kedvesebb dolog.
Szóval a félrefordítást félretéve, beszéljünk ma csak arról, ahogy a magyarban használják ezt a kifejezést, ami ez az “Élj a mának!”. De mi is az “Élj a mának!” magyarul? A fókuszban a mai nap van, reggeltől estig. Nem foglalkozunk azzal, hogy holnap mi lesz, hogy jövő héten mi lesz, hogy egy év múlva mi lesz. Ez elsőre tök jónak tűnik, mert mintha levenné a válladról a felelősséget. Ne foglalkozz a jövővel, itt a ma; elérhető, közel van, tök jó, csinálj, amit akarsz.
Nem működik, mégis eszerint próbálunk élni
Közben meg ha már csak egy kicsit is megkapargatod a felszínt, rögtön látszik, hogy ezt a fajta gondolkodást nagyon nehéz életstratégiaként alkalmazni. Ennek ellenére egy kicsit mintha mégis beleivódott volna az életünkbe ez a hozzáállás, és ez abban látszik, hogy mennyire ügyesen tolunk ki egy csomó mindent holnapra. Hogy sokan tényleg csak a mai napra fókuszálunk, és azt mondjuk: holnap majd csak lesz valami, úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Nem tervezünk a jövő hétre és a jövő hónapra, nem tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni egy év múlva ilyenkorra.
Ugye a tervek nem azért vannak, hogy úgy is legyenek 100%-ig – ez egy külön téma lesz majd -, de ha nem is gondolkodsz előre, akkor esélye sincs olyan dolognak történnie, amit szeretnél. Ennek a folyománya pedig az, hogy nemhogy kihasználod a napot, mint ahogy az eredeti szólás ajánlja, hanem teljesen elveszel benne, ki se látsz belőle, és nagyon hamar elveszíted a perspektívádat a tágabb életedre. Úgyhogy bármennyire is alkalmazod tudatosan, vagy dolgozik tudattalanul benned ez az “Élj a mának!” szabály, egy kicsit nézzük meg, hogy miért is hülyeség ez az egész szemlélet, aztán elmondom, hogy hogyan tudod feloldani, ha akarva akaratlanul befolyással van az életedre és bűntudatot okoz.
3 probléma az “Élj a mának!” filozófiával
Igazából három nagy probléma van az “Élj a mának!” leegyszerűsített filozófiájával:
1. Az “élj a mának” világában nincsenek következmények
Az első, amin egyébként az egész mondás lebukik, az konkrétan az, hogy élj a mának, mert ebben a rendszerben nincsenek következmények.
Ugyanis, ha követed ezt a logikát, és tényleg elkezdenél úgy élni, mintha nem lenne holnap, akkor hamar kiderül, hogy ez egy teljesen fenntarthatatlan rendszer. Ha úgy élsz, mintha minden nap az utolsó lenne, akkor abban nincs helye felelős gondolkodásnak. Ha tényleg minden napomat annak a fényében szervezem meg, hogy holnap akár rám eshet a versenyzongora, akkor abból simán következhet az a túlzás, hogy rohadjon meg mindenki, mindenki menjen a fenébe, és legyen az, amit én akarok. Ez az egész legitimálja azt a szemléletet, hogy élj csak veszélyesen és önzőn, mindenki más te van tojva, hiszen ki tudja, holnap lehet, hogy elüt a kamion. Ez az első hülyeség.
2. Ha a mának élsz, nagy a nyomás, hogy minden nap legyen tökéletes
A második hülyeség, hogy onnantól kezdve, hogy elfogadod, hogy a mának élsz, elképesztő nyomás, hogy kihozd minden napból a legjobbat.
Ha minden napot úgy KELL élned, mintha az utolsó lenne, akkor jön az a hozzáállás, hogy úristen, ez a nap az utolsó, és ha nem csinálok meg mindent, akkor elvesztegettem. Ha minden napból ki kell hoznod a maximumot, akkor az egy önkárosító, maximalista hozzáállást erőltet rád. Ez pedig minden, csak nem motiváló. Így meg nem lehet élni, mert minden egyes nap csak újabb kudarcot jelent. Semelyik napod nem lesz elég jó, bármennyit értél el és bármennyire jól éreznéd magad egyébként. Azonnal lenullázza az egészet az elvárás, hogy a jó nem elég, mert csak a legjobb az elég jó. Plusz, ha mindig a mai napból kell kihozni a legtöbbet, és a legtöbb az a legjobb, és a legjobb az a látványos, akkor ezt csak extrém vállalásokkal tudod elérni.
Hogyan hozom ki a mai napból a maximumot? Futok 15 kilómétert, estig ledobok 5 kilót, befejezem a regényemet, csillogóra takarítom a lakást, és akkor esetleg kihoztam a maximumot a mai napból. Ahol csak a tökéletes az elfogadható, ott nincs hely megengedéseknek, ott nincs hely türelemnek, ott nincs hely pihenésnek és lazításnak, mert ebben a keretrendszerben a pihenés azzal egyenlő, hogy “Hé, te! Most éppen nem hozod ki a legtöbbet a mai napból, mert itt pihensz te lusta dög!”. Bármilyen életvezetési rendszer, ami nem engedi meg a pihenést, az egészségtelen fizikailag is, mentálisan is és lelkileg is, és ez hosszútávon nagyon megbosszulja magát. Ez a feleslegesen rád rakott nyomás tehát a második marhaság.
3. Ha a mának élsz, nem létezik hosszútáv
A harmadik pedig az, hogy ha csak a mának élsz, akkor nincs hosszútáv.
Az “Élj a mának!”-ban nincsen benne az a kérdés, hogy milyen életed lesz 5 év múlva. Pedig, ha mindig csak az aznap látható dolgokért teszel, és az aznap látható dolgokat érzed úgy, hogy valamit csináltál ma, akkor minden olyan dolgot megtorpedózol, ami fokozatosan, hosszútávon építkezik. Sosem fogod megadni magadnak még az esélyét sem, hogy megváltoztasd a helyzetet, amiben most vagy, mert a napról napra fókuszálással csak tüzet oltani tudsz.
A másik oldala ennek az a gondolkozás, amit szerintem még gyakrabban alkalmazunk az életünkben, hogy csak azt számoljuk el eredménynek, amit ma értünk el. A nap végén, amikor végigtekerjük, hogy mit is csináltunk ma, ha van egy közép vagy hosszútávú projekt, amin dolgozunk, és annak nincs azonnal látható eredménye, akkor az bekerülhet a nincs kész vagy nem haladtam dobozba. Még rosszul is érezzük magunkat miatta.
Minél nagyobb a projekt, és minél többet kell hozzá csinálni, annál inkább lelombozzuk magunkat azzal, hogy milyen lassan haladunk. Ez megint megtorpedózza a hosszútávodat, mert hogyha az a mércéje mindennek, hogy még ma láss belőle eredményt, akkor semmilyen hosszútávú projekted nem fog megtörténni. Ha van valami, ami hosszútávon építkezik, és mégis azt várod el, hogy minden nap legyen felmutatható eredmény ezzel kapcsolatba, akkor csalódott leszel, mert nem lehet minden nap egy mérföldkő, amit elérsz. A hosszútávú siker sok gürizésből és ritkán előforduló mérföldkövekből áll.
Napról napra nézve nem lesz benne semmi glamour, csillogás és tapsvihar. Ha tehát eddig azon aggódtál, hogy nem tudod kihozni minden napból a legtöbbet, és nem tudsz a mának élni, akkor ezennel felhatalmazlak, hogy nem is kell. Van helyette viszont más, amit csinálhatsz.
Mi a Carpe Diem élhető alkalmazása?
Mondok valamit, három részből áll: felismerésből, elfogadásból és tudatosításból.
Először is, felismered a határaidat és a lehetőségeidet, aztán elfogadod, hogy nem minden nap lesz ideális – bármit is jelentsen ez -, és tudatosítod, hogy ha egy nap nem volt ideális, akkor az nem azt jelenti, hogy nem hoztad ki belőle a legtöbbet, amit kihozhattál.
Lehet, hogy abban a napban csak 50% volt, vagy 10% volt, és az 50% is jó, meg a 10% is jó, mert holnap is van nap, pont ez a lényeg. Szóval, ismerd fel, fogadd el és tudatosítsd. Aztán, hogy ne vessz el a rövid távú célokban, baromi egyszerű technika, hogy vezess naplót.
Most nem arra a fajta naplóra gondolok, hogy “Kedves Naplóm! Ma rám pillantott a szívszerelmem a hátsó padból, és elakadt a lélegzetem.” Hanem egy olyan típusú naplózásra, amikor egyszerűen összefoglalva, röviden vezeted, hogy mik azok a pici dolgok és pici eredmények, amiket aznap elértél. Amikor ilyen naplót vezetsz, szinte biztos, hogy nem lesz minden nap egy hatalmas előrelépés, amit felírhatsz, de nem is ez a cél. Ennek a gyakorlatnak a valódi értéke az, hogy észre tudod venni, ha valamiben egyre jobb vagy, akkor is, ha a leírás pillanatában még nem ott tartasz, ahol tartani szeretnél.
Ebből a sok pici dologból viszont lépésről lépésre össze fog adódni a nagy egész, és ezeket a kis lépéseket ugyanúgy értékelni és becsülni kell, sőt! Ezeket kell igazán megbecsülni, mert nem létezik siker egyik napról a másikra. Nem lesz olyan, hogy hirtelen a semmiből előtted terem a célod. Amikor te látsz valaki mást, ahogy éppen befut, vagy sikeres lesz a munkája, akkor az a valaki sosem előtte való nap kezdett el érte dolgozni, hanem évekkel vagy évtizedekkel előtte.
Ha például ezt hallgatod, akkor a statisztikáim alapján a legvalószínűbb, hogy egy vagy két éve követed a blogomat. Lehet, hogy valójában 4, 6, 8 vagy 10 éve követsz, és az is lehet, hogy most hallasz először. A lényeg az, hogy eljutottam hozzád most ezzel, amit hallgatsz, és én tudom, hogy nekem emögött 10 év munkám van. Ráadásul azt, hogy 10 éve elindítottam az urban:eve-et, megelőzte az, hogy előtte is már 9 évig csináltam honlapokat, portálokat. Nem volt ott semmiféle csapból is én folyok, megjelenés a semmiből.
Az, amit eddig elértem, és ahol ma tartok, egy hosszú folyamatnak az eredménye, és ezt én is rendszeresen tudatosítom magamban. Ez a tudatosítás segít nekem abban is, hogy például új dolgokba kezdjek, akár úgy is, hogy az elején lassabban megy vagy bele kell tanulnom, mint például most a podcastolásba. Éppen ezért, köszönöm, hogy itt vagy, mert az, hogy te ma meghallgatsz, az megy ma az én sikernaplómba.
Ugyanígy, a te mindennapos küzdelmedet sem szabad más végeredményéhez hasonlítanod. A ritka, dicső pillanatok mögött ott van a rengeteg nem túl szép, nem fotogén és nem látványos napi robot, kudarcokkal, kísérletezésekkel és tanulással. Ha mindig csak a látványosat keresed, ha minden napnak kiemelkedőnek és rendkívül eredményesnek kell lennie ahhoz, hogy érjen, hogy elégedett legyél magaddal, hogy megengedd magadnak a pihenést, akkor ez a hozzáállás sosem fog hosszútávú, tartós, értékes dolgokat felépíteni.
A carpe diem eredeti jelentése
Köszönöm, hogy velem tartottál, hamarosan újra jelentkezem, addig is, vigyázz magadra!
Rugalmas tervezés, amiben van hely a spontaneitásnak és a hosszútávú céloknak is!
Hogyan segít az inspirációs napló?
Ez a kibővített, felújított 43 oldalas munkafüzet 2021 lezárását, és a 2022 megtervezését segíti:
- hogy fókuszáltan tekinthesd át az elmúlt évedet,
- hogy tudatosan ránézhess, hol tartasz most az életed különböző területein,
- és ennek fényében készítsd elő a következő időszakodat, bármilyen hónap is van most.
Töltsd le (elküldöm ajándékba), és nézd meg, hova visz ez az év!
Tetszett a rész? Ezek a kapcsolódó cikkek is érdekelhetnek:
Most te jössz!
Ebben az epizódban volt szó a maximalizmusról, az “egyik napról a másikra” sikerről, és a hosszávú tervekről. Melyik gondolat talált be neked a legjobban? Ha kipróbáltad a megengedőbb Carpe Diem szemléletet, milyen hatással volt a napodra, vagy a napod megítélésére? :) Neked mi került a mai sikernaplódba, még ha pici lépés is? Írd meg kommentben, nagyon kíváncsi vagyok!
Szia, Via. Nekem mindig fura volt ez a carpe diem dolog, vagyis az, ahogy egyesek értelmezik. Mert tényleg úgy esik le a többségnek, hogy ha nem csináltak semmi látványosan, ami nagyot durrant, akkor nem is csináltak semmit.
Persze idő volt, mire rájöttem, mi ezzel a baj. Addig én is azt hittem, teljesen értéktelen életét élek, mert sok olyan nap van, amin egyáltalán nem látszik, hogy ez olyan “utolsó napos” lett volna, annak elég snassz lenne..
Aztán évek alatt a saját eszem el rájöttem, hogy ha már idézetek, akkor inkább “a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik”, ami hosszú távon motiválni tud. És még jobb, ha látom is magam előtt a legkisebb lépést is, ezért van terv-/célnaplóm. Jó látni, hogy valami apróságot majdnem minden nap teszek a cél érdekében. Nem igaz, hogy csekély negyed óra nem fér bele! Ha kicsit fáradtabb vagyok is, legalább a buszon hazafelé utánaolvasok az épp szükséges dolognak, otthon csak gyorsan lekörmölöm a lényeget és másnap (harmadnap, valamelyik nap…) tudok vele többet foglalkozni.
Nagyon szeretem a cikkei, meg a tanfolyamokat is! A kreatív kalendárium szuper! Megy a napi rutin és az ennél zöldebb is. Köszönet az értékes, tényleg jól hasznosítható tartalomért! Puszi
Kata
Szia Via!
Gratulálok a podcastokhoz és, hogy belevágtál egy új formátumba!
(Gomez támogatása határozottan érződött! :) :))
Értem a tanácsokat és tetszenek a javaslataid, mégis meg szeretném osztani, hogy vad belső ellenállást tapasztaltam a podcastot hallgatva. Ugyanis az én fordításomban az “Élj a mának!” egyszerűen arra emlékeztet, hogy vegyem észre a jelent. Állandóan tervezük, álmodozunk, vágyunk valamire, naptárt vezetünk, jegyzetelünk (én is) – így a jövőben élünk. Aztán nosztalgiázunk, rágjuk magunkat, bánkódunk, örömködünk a múlton. Önmagunk meghatározása a múlton és az átélt élményeken alapul. De a jövő majd lesz, a múlt meg már elmúlt. A most, a ma! Az most van.
Most süt a nap, csöpög a fagyi, csicsereg a madár vagy száll az eperillat a levegőben. Ma. Most! Személy szerint sokkal nagyobb figyelmet igényel a jelenre figyelni és teljesen itt lenni, minden idegvégződésemmel a pillanatot élvezni, mint leülni és tervezni.
Szóval én örülök a habos, naplementés, carpediemes instafotóknak, mert emlékeztet arra, hogy csak csukjam be a szemem és érezzem a mostot. Mindegy, hogy a bevásárlólista félig van megírva, és mindjárt teregetni kell, de a virágokat ma még át akarom ültetni és ebédre talán spagettit csinálok, oh a barátnőmnek kell névnapi ajándék és a könyvtárba mikor is kell mennem(?), a kocsit valamikor tuti szervizbe kell vinni, de meg kellene nézni az előző számlát, hova tettem(?), télen voltam legutóbb, mert a szürke kabátom volt rajtam, aha, talán a mappába tettem a számlát…
Nekem ez inkább “éld meg a pillanatot”, azaz vedd észre, ami van. És teljesen egyet értek, baromi fontos. :) Ez nekem nem a mának élés. De ha téged a mának élés a pillanat megélésére emlékeztet, tök jó! :) ♥
Kedves Via!
Tökéletes időben érkezett ez a téma hozzám..és ahogy látom sokan másokhoz is. :) Érdekes, mennyi élethelyzetbe tudjuk beleszőni a magunk kis belső szörnyetegeit. :) Én befejeztem az iskolát, így egy összesen 20 éves időszak lezárult az életemben…egyenlőre. :D Amíg a könyveket bújtam egy millió ötletem volt, hogy mi mindent szeretnék csinálni, mennyi tervem és ötletem volt, és most bumm, a nyakamba szakadt ez az idő, és vagy egyszerre MINDENT meg akarok csinálni amit eddig tervezgettem, vagy pedig azt érzem, hogy annyira nyomaszt a sok lehetőség, hogy inkább elheverek a kanapén a telefont nyomkodva, aztán a bűntudat, hogy elfecséreltem a napot…
Köszönöm, úgy érzem most kicsit új erőre kaptam, rendkívül sok hasznos gondolatod talált célt, amiért nagyon hálás vagyok! :)
További kellemes és sikerekben gazdag munkát kívánok!
U.i.: A végén a nyúl=Gomez ZSENIÁLIS! :D
Nagyon köszönöm! :))
Mostanában rosszul alszom. Amikor felébredek éjszaka vagy hajnalban, be szoktam kapcsolni a Player FM-et. Ma reggel amikor vége lett az egyik adásnak, átugrott erre az adásra, de én akkor már félálomban voltam és beleszőttelek az álmomba. Már nem emlékszek pontosan mi volt, de te voltál. :)
De jó! Köszönöm! :D Remélem, jól aludtál. ♥
“Nyúl: Gomez@ :D <3
Ez még jobban tetszett, mint az első – azaz jobban megtalált, köszi!:)
Én köszi! :)) Már vannak új ötleteim a stáblista easter eggekhez. :D Az se legyen uncsi. :]
Köszi a Podcastot, remélem kitartasz jó sokáig vele!
Több podcastot is hallgatok, amiben vannak társas és egyszemélyesek is. Általános tapasztalatom az, hogy a társas adások sokkal jobbak, az egyszemélyesek könnyen átcsapnak unalmas “felolvasásba”.
Ha meg tudod oldani, keress egy társat, akivel vagy akinek beszélsz.
Az eddigi témák jók voltak, én kicsit rövidnek tartom a jelenlegi adásokat.
Még egyszer köszi! Sok sikert a jövőben is!
Köszi! :) Még kísérletezünk a formával, a formátummal és a hosszal is. Lesznek majd hosszabb epizódok, meg rövidek is, attól függ, mennyi van a témában. Mindenképpen szeretnénk folytatni, és nem akarjuk limitálni magunkat azzal, hogy előre tökéletesnek és véglegesnek kell lennie. Társ van, itt ül mellettem, de ha neki beszélek, akkor túl messze van a mikrofon. :D Biztos, hogy gyakorlással majd ebben is ügyesebb leszek. ^_^
Kedves Via! 1 millió hála a postcast-ért és a témáért is! Pont egy olyan (hosszútávú) élethelyzetbe értem, amiben a carpediem nagy feszültséget kellt bennem: 3 hete született meg a kis fiam (első gyerek) és úgy gondoltam, hogy abban az életritmusban tudom folytatni az életem, ahol abbahagytam. De ez nem így, minden min. 3x annyi időbetelik, de ez így van rendjén! Pont a napokban jöttem erre én is rá, amit a postcast-od megerősített! És olyan jó, hogy 15 perces egy rész, gyerek mellett is van ennyi idő, hogy meg tudjam hallgatni! :D Köszönöm!
♥ Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Pihenj sokat, figyelj a fiadra, most a takarítás meg a minden egyéb várhat. Akinek szúrja a szemét, nekiállhat takarítani. :)
Szia Via!
Már várom a következő szombat délutáni kanapés kávézást veled:) Úgy esett, hogy akár csak az elsőt a második podcast-ot is a szombat ebéd utáni kávézás közben hallgattam meg a kanapén a kutyával az ölemben. Rajongok ezért az új lehetőségért, szeretek podcast-okat hallgatni, egész héten a monitort bámulom, jól esik munkán kívűl “offline” csinálni valamit, de közben mégis csak valami épìtőt hallgatni, hangoskönyvet, előadásokat, beszélgetéseket, és “régimódi” beszélgetős rádióműsorokat(külföldön élek, ez a nyelvgyakorlás miatt is nagyon fontos). És persze van amikor a mondanivaló élőszóban hatásosabb, mint olvasva. Szóval nagynagy köszi:)
A témáért is, és a Horatius idézetért is:) Önmagammal szigorú önmagamnak abszolult jól jött, mert bizony én gyakran küzdök azzal az érzéssel, hogy az adott nap kuka volt, mert nem volt benne érzésre semmi hudemegragadtammostanapot. Pár hete pont emiatt kezdtem el egy új elalvás előtti rituálét, ami azért is jó, mert nem hagy hülyeségeken agyalni, jól lefoglalja a “feladat” voltával a racionális agyféltekémet. Korábban sokat próbálkoztam azzal, hogy leírom, énbefőtt, stb, de rövid idő után elmaradt, ez pedig egyenlőre töretlenül működik:)Eleinte úgy kezdtem, hogy kell 20dolog a napból amiért hálás vagyok, jól esett, pozitív volt, 3 dolog, amit másokért tettem és 3 dolog amiért nagyon szerettem magam aznap. Az első felsorolandót hamar feltornásztam 20fölé, a másik kettővel dolgozom:)de nagyon sokat segít abban, hogy pozitívan tudjam zárni a napot, bármilyen “értéktelennek” tűnik is elsőre.
Szép hétvégét:)
Renáta
Szia! Örülök, hogy máris kávétárs lettem. Kutyának fülvakarás, neked pedig köszi a támogatást! :) ♥
A napi 20 dolog jó sok, ügyes vagy, ha annyi mindent fel tudsz írni! Az is ér, hogy “kapok levegőt”, meg “jó volt kidőlni a kanapén”? :D
Persze, leginkább ilyenek vannak:)Kávé reggel az ágyban, tovább alhattam, a kutya ügyes volt a sétán, volt időm kivasalni, jól esett az edzés, apró virágok voltak az út szélén,olvastam ebédszünetben, stb…semmi nagy “horderejű”, mert ezelőtt mindig csak a nagy durranást vártam. Holott ezek az apró dolgok is örömet okoznak, csak tudatosítás nélkül hamar, könnyen feledésbe merültek:)
Tök jó! :)
Jó volt a podcast, csak így tovább. Sok mindennel egyetértek, szerintem is baromság az, hogyha állandóan, buta módon és másokat, vagy akár a saját jövőnkent is letojva csak a mának élünk. Sok jó érvet soroltál fel, tényleg tetszett. Viszont én az az ember vagyok, aki teljesen átadja magát bizonyos cselekvéseknek, beleugrik olyan dolgokba, amik nem feltétlenül felelősségteljesek. Szeretem élvezni az életet és megélni a pillanatokat, de biztos vagyok benne, hogy ebben egyetértünk. De nem gondolom, hogy azért, mert sokszor úgy tűnik, hogy a mának élek, ne lenne tervem. Pont az a helyzet, hogy nagyon is ismerem magam, és be merem vallani magamnak, hogy szerintem igenis fontos, hogy hagyjuk magunkat sodródni olyan dolgokban, amikről tudjuk, hogy abba az irányba visznek, amerre szeretnénk menni. Van egy csomó álmom, terveim, sőt, ezekhez még akcióterveim is, hogy tudjam, hogyan tudom elérni őket. De én azt vettem észre, hogy akkor vagyok a legboldogabb, és akkor vagyok elégedett az életemmel, ha egyszerűen nem tologatom a dolgokat, hanem megteszem azokat a dolgokat, amiket szeretek csinálni. Igazad van, hogy nem kell mindenáron a mának élni és stresszelni magunkat, hogy hozzunk ki mindent a napból. De szerintem az is fontos, hogy megnézzük, hogy valójában miért nem teszünk ma, most azonnal azokért az álmokért, amikre amúgy vágyunk. Nagyon sokszor ez félelem szerintem, és mindig megszakad a szívem, ha látom, hogy egy álmodozó, csillogó szemű fiatalból X év alatt kiveszik ez a tűz. Mert annyira a realitás mindennapi talaján tölti a napjait, hogy egyre távolabb kerülnek az álmok tőle. Mert jaj, majd utazunk, ha több pénzünk lesz. Majd jövőre munkát váltok. Jaj de szeretnék én is lovagolni, de hát most emiatt és amiatt nem lehet, majd egyszer. Megráznám ilyenkor az embereket, hogy CSINÁLD. MOST. Mert én igenis úgy gondolom, hogy igen, kell ismerni magunkat, kelllenek a tervek, kell az, hogy tudjuk merre megyünk nagy egészben az életben, de a boldogság abban rejlik, hogy megtegyük, amiket szeretünk, és azokkal töltsünk időt, akit szeretünk. Nekem életem legtöbb olyan momentuma, amire ha visszaemlékszem is rámtör a vigyorgás, úgy indult, hogy fittyet hánytam a mindennapi észérvekre és hoztam egy döntést, hogy MOST megcsinálok valamit. Persze én extrém vagyok, azt is tudom, de a maga módján, akár kis dózisokban ez igenis kell szerintem mindenkinek. Néha egy őrült időszak, amikor beleveszünk a mába, mintha nem lenne holnap.
Amúgy visszatérve az elejére, ha ennyi építő kritikát megengedsz Via, szerintem nyugodtan bízhatsz magadban annyira, hogy olvasás nélkül, akár csak összegyűjtött pontok alapján beszélsz, szabadon. Látszik, hogy nagyon felkészültél, ami tök jó, de szerintem pont a podcastek varázsa veszik el attól, ha azt érzem, hogy csak felolvasol nekem – egy egyébként szuper- cikket. Teljesen biztos vagyok benne, hogy szuperül beszélnél és nem felejtenél el semmi fontosat, ha nem írnád meg a teljes szöveget előre, hanem csak összeszednéd, miről mennyit akarsz beszélni és aztán spontán beszélnél. Szerintem sokat javítana a podcasten! A tartalom az már megvan, és szuper, hidd el, hogy benned van ez akkor is, ha nem írod le előre és akkor élvezhetőbb lesz hallgatni is. Csak így tovább! Ölelés! :)
Igen, abszolút fontos élvezni az életet, meg nem hosszú távon “hasznos” dolgokat csinálni, a túltervezés is egy véglet. :) Jól érezni magunkat nem jutalom, ebből áll össze az életünk, és ha napról napra nyomorúságosan vagyunk, akkor az nyomorúságos hónapokban, években, évtizedekben adódik össze… Szóval szerintem jól csinálod, én is hasonlóan csinálom. :)
Köszi a visszajelzést, jól ráéreztél, pont most dolgozom azokon az epizódokon, amikre kicsit “kevesebbet” készülök, mert gyorsítani fogja a produkciós időt, ha nem kell pontosan megírni az egész szöveget, csak mondjuk 60%-ban (struktúra, tételmondatok, kulcskifejezések, meg intro-outro is pöpecül összefoglalva, mert annak patentnak kell lennie). Aztán meglátjuk, mennyit fog növelni a vágás idején, ha blablázok vagy elakadok vagy csapongok. :) Még tanulom meg kísérletezem, lehet, hogy majd eljön egy olyan időszak is, amikor úgy belejövök, hogy különösebb jegyzet nélkül csak elkezdek beszélni egy témában, ha épp rámjön. Ki fogjuk tapasztalni, hogy mi az, ami vállalható gyártás és minőség szempontjából is. Tuti, hogy létezik egy középút, meg kell keresni, ahhoz meg kísérletezni kell. :)
Fontos volt az elején a kezdéshez és segített nekem is, hogy tudtam mihez fordulni, és ott volt mankónak a jegyzetem. Ettől éreztem most úgy, hogy minőséget adok ki a kezemből öö-zések meg izé-k helyett. Van egy színvonal a fejemben, amit meg akarok ütni, és ez most még jegyzetekkel ment. Majd ahogy ügyesebb leszek, erre kevesebbet kell majd támaszkodnom. :) Szóval nagyon köszi a támogatást, és értékelem, hogy te értékelnéd a kevésbé felkészültet is, de a belső igényszintemnek is meg kell felelnie. :D ♥ Addig kísérletezünk tovább, hogy mi a kényelmes produkciós meg előadói szempontból, különösen Ádámnak vágási szempontból, hogy ne spontán barokk körmondatokból kelljen kikalapálnia valami épkézlábat. :))
Köszi, hogy velem tartasz! :)