“Normális-e, ha nem tudom, hogy mit akarok?”

Igen, normális.

…na jó, ezt azért fejtsük ki egy kicsit jobban. :)

Az új Lecsóban két motivációs mondás-lufit szeretnék kipukkantani. Ők azok:

“Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és nem kell többet dolgoznod egy napot sem az életben.”

“Találd meg a szenvedélyed, kövesd azt, amit szeretsz, és majd abból fogsz megélni!”

Mind a kettő a “saját utad” nevű elképzeléshez kapcsolódik. De mintha pont a saját utadra vonatkozó jótanácsok szabotálnák a saját utadat.

Ha azon aggódsz, hogy nem látod tisztán, hogy merre tovább, vagy ha gőzöd sincs, hogy mit kezdj az életeddel, pedig már tudnod kéne, akkor nem veled van a baj.

És ha úgy érzed, hogy felőröl az, hogy görcsösen próbálod megtalálni A Nagy Szenvedélyed, Ami Majd Csettintésre Megváltoztatja Az Életedet, akkor a Lecsó podcast új epizódja segíteni fog enyhíteni ezt a frusztrációt.

Az epizódban könyörtelenül lebontom a “saját útra” vonatkozó jótanácsokat: szétválasztom a munkát a szenvedéstől, a szenvedélyt az instant sikertől, leszedem a terhet arról, hogy mit kell tudnia a szenvedélyednek, és arról is, hogy neked mikorra kell kiderítened, hogy mit is kezdesz az életeddel. Jól hangzik? Csapjunk is bele! :)

Új! Ha bármi miatt nem tudod meghallgatni a podcastot, vagy szeretnéd hozzá olvasni a szöveget, akkor tekerj a bejegyzés aljára, ahol az egész általam elmondott szöveget elolvashatod!

Az epizód hossza 21 perc 30 másodperc, a fájl mérete 19,6 MB.
(Ha nem látsz lejátszót, kérlek, próbáld meg egy másik böngészőből!)

Hogyan hallgathatod?

• Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
• Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
• Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :)
• iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában

Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakran Ismételt Kérdéseket! :)

Epizódjegyzetek

Itt megtalálod az epizód végén az összefoglaló mondatokat, amikkel helyettesítheted a “legyen szenvedélyed, élj meg belőle MOST, és soha nem fogsz dolgozni!” izéket. :) Az alábbiaknak csak akkor van értelme, ha már tudod, hogy mihez képest mondom őket, úgyhogy előbb játszd le az epizódot. :)

• Ha szeretsz valamit csinálni, attól még lehet nehéz.
• Ha szeretsz valamit csinálni, attól még kérhetsz érte pénzt.
• Nem csak az a munka, amiért szenvedni kell.
• Nem lesz Egy Nagy Szenvedély, ami életed végéig karrierként működik.
• Nem lesz minden szenvedélyből karrier, és ez nem baj.
• Ha találsz valamit, amit szeretsz csinálni, nem kell azonnal megélned belőle.
• Nem életed végéig szól, amit kitaláltál, nem kell előre eldöntened az egész életedet.

Tetszett a rész? Kapcsolódó cikkek:

• 5 tévhit, ami miatt nem jutsz közelebb a céljaidhoz
• Miért jó, ha befektetsz magadba? Így segít a befektetés-alapú szemlélet a mindennapokban
• Így hátráltatnak az “inspiráló idézetek”
• “Hiszti-e, ha nem érem be ennyivel és többre vágyom?”
• Ha változást akarsz az életedben, ezt csináld álmodozás helyett
• Még több célkitűzős cikk & segédanyag itt.

Most te jössz!

Ebben az epizódban többek között beszéltem A-vonatról, B-vonatról (ha olvastad a könyvemet, akkor ismerős lehet a koncepció), a “küldetésedről”, amit csinálnod kell, hogy mit kell tudnia egy szenvedélynek, és arról, hogy szabad-e pénzt kérni azért, amit szeretsz csinálni. Melyik gondolat talált be neked a legjobban? Írd meg kommentben, nagyon kíváncsi vagyok!

És még egy a végére… ismersz olyan embert, akin segítenének ezek a gondolatok? Épp új szakasz előtt áll, vagy friss érettségiző/diplomás, karriert váltott, költözött, szóval valami miatt homályos, hogy merre tovább… Küldd el neki az epizód linkjét — neki is segítesz, és nekem is. :) Köszönöm! ♥

---

“Normális, ha nem tudom, hogy mit akarok?” – az epizód teljes leirata

“A sikeres ember a 18. születésnapján reggel felkel és kinyitja az ablakot. Beszállnak a madarak, befonják a haját, miközben a mókusok elkezdik készíteni a reggelit. Amíg emberünk jógázik három világmegváltó ötlete támad. Délre készen van az üzleti tervével, este 8-ra befektetői is vannak. Másnap reggel pedig kezdődik a karrierje, ahol sikert sikerre halmoz, egészen addig, amíg nyugdíjba nem megy. Félni nem szokott, a kételyt nem ismeri, végig biztos az útjában, amit a szerencse és a segítő véletlenek kísérnek. Amikor nehézségei adódnak, akkor azonnal dalra fakad – természetesen angyali hangja van -, és 20 percen belül csettintésre megold neki mindent a tündérkeresztanyja. Szép álmokat, aludjatok jól gyerekek!”

Na ezt a marhaságot! :)

Ha azon aggódsz, hogy nem látod tisztán, hogy merre tovább, vagy hogyha gőzöd sincs, hogy mit kezdj az életeddel, pedig már tudnod kéne, akkor nem veled van a baj, és ebben az epizódban el is mondom, hogy miért.

Farkas Lívia vagyok, az Urban:Eve blog szerzője, és itt az idő, hogy belecsapjunk a Lecsóba.

Ez itt a Lecsó podcast, amiben praktikus módszerekkel segítek kibogozni és lebontani a korlátozó hiedelmeket, hogy lépésről lépésre közelebb kerülhess ahhoz az élethez, amit szeretsz élni.

Ha már neked is megfordultak olyan gondolatok a fejedben, hogy baj-e, ha nem tudom, hogy mit akarok, gond, ha fogalmam sincs merre tovább, vagy elrontottam, ha nem látom előre, hogy hova tart az életem, akkor a nagyon rövid válaszom erre az, hogy nem. De ne állapodjunk meg ebben, mert akkor itt vége is lenne az epizódnak és nem segítettelek ezzel ki nagyon, úgyhogy inkább boncolgassuk tovább ezt a témát, és ehhez a témához ráadásul két nagyon idióta mondást is találtam, ami már nagyon régóta böki a csőrömet, úgyhogy őket fogjuk szétszálazni.

Kezdjük is rögtön az elsővel, ez az első kedvencem, leírtam, hogy pontosan tudjam idézni a marhaságot: válassz olyan munkát, amit szeretsz, és nem kell többet dolgoznod egy napot sem az életedben. Szóval, mi van? Olyan sok sebből vérzik ez a nyomorult, hogy… bogozzuk ki!

Szóval, egyrészt, a mondás azt feltételezi, hogy ha szeretek valamit, akkor nem fogom munkának megélni. Azt mondja, hogy ha olyan munkát választok, amit szeretek, akkor nem kell többet dolgoznom. De miért nem dolgozás az, hogy olyat csinálok, amit szeretek, és miért kell szenvedni ahhoz, hogy munkának számítson? Ne már! Ez szépen leválasztja a szenvedést, a küzdelmeket és a nehézségeket arról, hogy szeretem csinálni, mintha ez a kettő kizárná egymást.

Ide kapcsolódik az a gondolat is, ami egyébként nincs ebben a mondásban benne, de nagyon sokszor hallottam már, hogy ha szeretsz valamit csinálni, akkor azért illetlen pénzt kérni, vagy nem illik megkérni az árát, hanem kérjél csak éppen annyit, amiből épphogy kijössz és az anyagköltségeid esetleg megtérülnek. De hogyha minimálbérnél többet adsz magadnak, akkor úristen, akkor szörnyűség. Mintha nem szabadna karriert csinálni abból, amit szeretsz, mert ha szeretem, akkor már ne is akarjak bevételt belőle, és legyen bőven elég jutalom, hogy nem hányok az idegességtől, amikor csinálom és nem a péntekekért meg a vakációkért élek. Na most ez elég sok embernek meglékeli azt, hogy mivel szeretne foglalkozni, mert azt mondja, hogy van, amit szeretek csinálni, és közben nem szeretnék éhen halni, de azért meg nem kérhetek pénzt, amit szeretek csinálni, hiszen az illetlen dolog, mert szeretem. Úgyhogy ez a mondás ezt is erősíti, köszönjük szépen mondás, baromira nem voltál hasznos.

Az egész mondásnak az a legveszélyesebb része, ami karrier vagy életcél szempontból a legveszélyesebb szerintem, hogy ha nehéznek érzem vagy szenvedek ezzel az úttal, amit választottam, akkor már nem is szerethetem. Vagy akkor az nem az utam? Mert azt mondja, hogy ha olyan munkát választok, amit szeretek, akkor nem kell többet dolgoznom, tehát akkor nem lesz nehéz, akkor nem lesz szenvedés, vagyis hogyha munkának élem meg és nehéznek élem meg vagy kudarcnak, akkor az megint ugye kizárja azt, hogy szerethetem, tehát akkor ott nem lesz benne nehézség. De ha mégis nehéz, akkor meg nehéz elképzelni azt, hogy mégis az utam lehet ez, hogyha épp most lett megmondva, hogy ami az enyém, az mindig könnyen megy. Ez baromság, ez nem így működik.

Nem onnan tudod, hogy valami a te utad vagy jó helyre fog vinni, hogy mindig minden egyszerű és mindig azonnal elsőre sikerül és semmi nehézség nincsen. Amikor szeretsz valamit csinálni azt nem azért szereted, mert nincsenek benne kihívások, vagy mert mindig úgy érzed, hogy ez a világ legegyszerűbb dolga és csettintésre megoldod. Szabad félni, elbizonytalanodni, aggódni, de szabad kiborulni is és frusztráltnak lenni, és tépni a hajadat és majdnem feladni, és lesznek kudarcaid és lesznek mélypontok, és lesz, amikor nem látod tovább, hogy merre menjél vagy mit kell csinálni. A nagy különbség viszont ott van, hogy ezzel együtt is megéri csinálni.

Tehát itt nem ott van az elválasztás, hogy ami nehéz az nem a te utad, és ami a te utad, az meg ki van kövezve és tündérek segítik azt, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan elképzelted, hanem nehézségek mindig vannak, a kérdés az, hogy te bevállalod-e ezzel együtt? Te azt mondod, hogy igen, még ezzel együtt is kérem, így is vállalom, így is inkább megcsinálom, nem baj, hogy nehéz, szenvedek vele, de nekem fontos annyira ez a kimenet, hogy igenis végigcsináljam és végigmenjek rajta, és ezen nagyon jól látszik, hogy teljesen egyéni, hogy ki mit tart bevállalhatónak. Ki az, aki azt mondja, hogy na nekem kész, ennyi volt, itt kiszállok, én ezt már nem bírom tovább, és meghúzza a határt, és teljesen joga van hozzá, és azt mondja, hogy nekem eddig tartott ez a dolog, innentől többet nem tudok érte tenni, nem óhajtok ennél több lépést tenni érte, ennél több áldozatot hozni érte, ennél többet befektetni, időt, energiát, pénzt, akármit. És akkor ő ott leteszi. Lehet, hogy más ember meg azt mondja, hogy úristen, nekem meg pont ez kell, igen-igen, kérek még! Szóval kedves válassz olyan munkát, amit szeretsz és nem kell többet dolgoznod mondás, ezennel hagyd el a házat és üljél le a sarokba, mert leszerepeltél. Ez nem motiváló, ez teljes marhaság. Szabad szeretni, amit csinálsz, és szabad nehéznek is megélned.

És ha már ott tartunk, hogy szabad szeretni, amit csinálsz, akkor itt jön a kedves második mondás, amit ki akarok bogozni: találd meg a szenvedélyed és kövesd azt, amit szeretsz, és akkor az majd mindenen átsegít. Nézzük meg az elejét! Találd meg a szenvedélyedet – aha, köszi. Szóval, nem mindent fogsz kapásból szenvedélyként megélni, lehet hogy valami, amiből valaha majd egyszer karrier lesz, az elején csak kíváncsiság, vagy valami fél mondatban említett izé, amiről azt gondolod, hogy hm, ez érdekes, majd megnézem, hogy micsoda.

Rengeteg kísérletezés van benne, és rengeteg kudarc van benne, tehát ez megint az úttal, meg a saját úttal kapcsolatos mítosz, mert nem lesznek angyalkórusok, és nem az lesz, hogy reggel felébredsz és akkor rögtön tudod, hogy mit szeretnél és minden lépést tisztán látsz, és kapásból látszik, hogy igen, ez az utam, én ebben találom meg magam, ez az én sorsom, ebben leszek jó. Tehát ez nem egy ilyen végérvényes és benyomunk egy gombot, és akkor tudom, hogy merre tovább. Fokozatosan fog kialakulni, lesznek olyan időszakok, amikor jobban érzed, hogy merre, van amikor bizonytalanabb leszel, lesz, amikor sok minden történik egyszerre, és úgy érzed, hogy most nagyon beindultak a dolgok, aztán megint lelassul egy kicsit, ez teljesen normális.

Nem kell azt elvárni, hogy az, amit majd csinálnod KELL – ezt is majd mindjárt kibogozzuk, hogy mi az, hogy kell -, hogy életed fő feladata az egy ilyen tökre egyértelmű dolog lesz, ami lehetőleg a 18. születésnapodon reggel ott vár egy borítékban, mint a Mission Impossible-ben, hogy nesze, ez a küldetésed, fogadd el, és akkor nagyon jó lesz neked. Ez nem ilyen végérvényes, elvágólagos, kristálytiszta és fekete-fehér, hogy igen, akkor erre kell menni.

A másik, ami a szenvedéllyel és a kíváncsisággal egy veszélyes terep, az az, hogy nem fogsz minden hobbiból vagy szenvedélyből karriert építeni, akármilyen szenvedélyesen is űzöd, és ez tökre rendben van. Ez nem arról szól, hogy mindenben, amit szeretsz, hirtelen meg kell látni a pénzkereseti és karrier lehetőséget, mert nem azért vannak a hobbik. Szabad valamit azért is csinálni, mert jól esik, vagy csak azért csinálni, mert jól esik. Nem csak akkor hasznos vagy ér a ráfordított idő, hogy ha majd idővel keresel vele, hanem akkor is, ha csak jól érzed magad tőle, és nem érdekes, hogy egyébként baromi jó vagy benne, vagy te vagy a világ legtehetségesebb embere, aki ezzel foglalkozik, és még csak az sem számít, hogy lenne valaki, aki fizet neked azért, hogy ezt karrierként csináld, mert ha te nem akarsz belőle karriert építeni, akkor ez nem kötelességed. Nyugodtan megmaradhat egy csomó minden hobbinak, szenvedélynek, és akkor nem kell kötelezően ráállnod arra az útra, hogy jó, akkor én most ebből élek, és akkor ez a karriered. A pénzügyi nyomás amúgy is baromi könnyen megöli a múzsát, szóval ezzel óvatosan kell bánni, szeretheted úgy, amit csinálsz, hogy arra való, hogy jól érezd magad tőle.

És ha mégis karrier lesz belőle, akkor pedig nagyon fontos észben tartani, hogy nem kell azonnal eltartanod magad vele. Nagyon sokan azt hiszik, hogy az az igazi hit, akkor jelzem, hogy igen, én erre készen állok, hogy ha minden felrúgok érte, felégetem a hidakat, és akkor most csak ezzel kezdek el foglalkozni, aztán mivel nem terveznek, nincsen tapasztalatuk és nem volt semmi hátterük, akár anyagilag, akár tudásban, akár eszköztárban, ezért baromi hamar pofára lehet ebben esni, vagy kellemetlen helyzetbe hozzák magukat, mert annyira hirtelen belecsöppennek ebbe az egészbe, ami teljesen új, hogy elmegy a kedvük az egésztől. Nagy terhet raksz magadra, hogyha el kell tartanod a szenvedélyedből magad már akkor, amikor még azt sem tudod, hogy ez most micsoda, vagy mennyire komoly, vagy mit szeretnél vele pontosan, és nagyon ki is szúrnál magaddal, ha már most azon a szinten kéne dolgoznod, ahova majd 5-10 éven belül el szeretnél majd jutni.

Mondjuk, mondok néhány példát: ha kezdő cukrászként kapásból egy 150 fős esküvőre kéne sütnöd, azért az úgy nem megy, hogy akkor most, bumm, semmit nem csináltam még eddig, és holnap a konyhám erre pont alkalmas lesz. Vagy ha kezdő könyvelőként rögtön egy 1000 fős cég bérszámfejtését kéne intézned, vagy kezdő tolmácsként kapásból egy EU konferencián kéne teljesítened, vagy újságíróként azonnal egy hetilapot össze kéne raknod. Tehát vannak fokozatok, és nem véletlenül vannak fokozatok, mert ezekbe bele kell tanulni. Mert ha a körülmények még adottak is, a képességeid nem tartanak ott. Most ha eljátszunk a gondolattal, hogy én garantálom neked a klienseket és azt mondom, hogy igen, amiről álmodsz, az működik, van rá piac és lesznek is vevőid, lesz annyi megkeresésed, ügyfeled, vásárlód, akármid, hogy megélj, nem biztos, hogy tudnád teljesíteni azokat az igényeket, amikkel egy ekkora üzlet jár. Például tudsz-e olyan ütemben gyártani, hogy minden időben kész legyen, és maradjon időd aludni? Tudod-e növelni a termelésedet úgy, hogy az ne menjen a minőség rovására? Tudod-e, hogy honnan kell egy ekkora rendeléshez mondjuk alapanyagot beszerezni? Vagy tudod-e, hogy hogyan és mi alapján vegyél fel alkalmazottakat, ha egyedül nem bírod? Tudod-e őket motiválni vagy inspirálni vagy vezetni? Tudod-e, hogy mennyire vagy hajlandó lejjebb adni abból az értékedből, amiért elkezdted az egészet, mondjuk azért cserébe, hogy növekedni tudj? Mi az, amit még bevállalsz, és mi az, ami már alapjaiban úgy megváltoztatja az egész üzlettel kapcsolatos filozófiádat, hogy inkább nem éri meg? Mindeközben tudod-e, hogy mentálisan és pszichésen hogyan küzd meg a hirtelen leterheltséggel? Tudom, hogy ez most baromi sok volt így egyben, de az a jó hír, hogy ezekre nem most kell válaszolnod. Hogyha van egy út, amit majd szeretnél bejárni, akkor ezt igenis megteheted fokozatosan, mert gyakorlatilag lépésről lépésre tanulsz bele, és ahogy telik az idő, úgy egyre jobban gyűjtöd a tapasztalatokat, erősebb leszel, és ezekre a kérdésekre 10 év múlva lehet, hogy fogod tudni a választ, most még mindegyik olyan, hogy úristen, mit kell csinálni, nem tudom! Nem most kell tudni, úgyhogy nagyon jó, hogy nem létezik kívánságteljesítő aranyhal, meg nagyon jó, hogy nekem sincs ilyen podcaston keresztül manifesztáló képességem, úgyhogy bármit is kívántál most, amikor mondtam, hogy teljesítem, nem fog menni, de köszönd meg, mert nem fogom tudni megoldani csettintésre a karrieredet, és jobban jársz így. Az a feladat, hogy ezt kifundáld, és lehet, hogy évekbe fog telni, de ez így teljesen rendben van. Sokkal jobb, hogy ha fokozatosan nehezedik a terep, mert közben te is beletanulsz és megerősödsz, és kis lépésekben, fokozatosan építkezve sokkal bírhatóbb lesz a tempó, és ez a hosszútávú fennmaradásnak a kulcsa is. Erről egyébként a Carpe Diem-es epizódban már beszéltem, hogy miért fontos a hosszútávú, folyamatos munka azért, hogy valami sikerüljön.

És ha mégis úgy döntesz, hogy ez a valami, ami a szenvedélyed, ez olyan, amiből szeretnél karriert csinálni, akkor nem kell egy élesváltással átnyergelned rá. Tehát az oké, hogy nem kell, hogy azonnal kapásból eltartson, de nyugodtan csinálhatsz párhuzamosan több dolgot, mert kell valami, ami eltart addig, amíg építed a másikat, és ebben nincsen semmi szégyen, ez is a fenntarthatóság kulcsa. A mostani munkád és az életed, ha mondjuk elképzeled, az egy nagyon helyes kis vonat, ami zakatol a vágányon, ezt hívjuk A vonatnak, és ez egy teljesen jó kis járgány, és nem kell kifejezetten utálni ahhoz, hogy mondjuk ott akard hagyni, de lehet, hogy idővel át akarsz majd szállni egy másik vonatra. A másik kisvonat az a B vonat, hiába ott fut melletted egy párhuzamos sínen, az még csak egy apró kis sínautó, és az A vonatodon ülve tudod építgetni, erősíteni ezt a kis sínautót, mikor éppen mennyit tudsz vele foglalkozni. Mert ha most rögtön átugornál rá, akkor nem biztos, hogy elbírna vagy nem biztos, hogy sokáig tudna vinni, hiszen még nem jó arra, hogy ezt meg tudja tenni. Ilyenkor nagyon jó, ha van egy A vonat, mert az stabilan tart, van egy tető a fejed felett, az is lehet, hogy van rajta büfékocsi meg hálókocsi, ami azért marhára nem mindegy, de a B vonatodon az első vihar elmosna, ha ott még semmi sincsen. Szóval a párhuzamos építkezés figyelmet és koncentrációt igényel, és igen, áldozatokkal is jár, hogy te a szabadidődben nem a büfékocsiban sörözöl, hanem építgeted a kis sínautódat, de idővel lehet, hogy a B vonatod is egészen vállalható lesz. Mondjuk kap egy mozdonyt, meg egyre jobban elbírja magát, és aztán idővel téged is, és ahogy erősödik, lehet, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor átugrasz. Ez persze rohadtul ijesztő lesz, és még sosem csináltál ilyet, és nem tudod, hogy most jaj mi fog történni, mert garanciák nincsenek, te fogod érezni, hogy mikor jön el az ideje. De az a lényeg, hogy nem kell, hogy a biztonságot adó A vonatod kapásból elhagyd egy sínautóért. Nem kell bizonyítanod senkinek, hogy igenis készen állsz rá, és jöhetnek a kihívások, mert a vakmerőség oké, meg bátornak lenni oké, de azért tervezni tök jó.

Akkor sem feltétlenül kell azonnal ugranod, ha ez az A vonat már nem kényelmes, vagy nem oda tart, ahova menni szeretnél. Nem kell rögtön lépned a bizonytalanba, mert bármennyire is hiszel magadban vagy a jótündérekben, akik ilyenkor segítenek téged, azért nem szabad mindent a véletlenre bízni. Úgyhogy bütyköld csak tovább a sínautódat, és amíg jó kis B vonat nem lesz belőle, addig az A vonat zakatoljon csak tovább, ha pedig úgy érzed, hogy itt az ideje, akkor ugorhatsz.

Na és mi van akkor, ha egyszer kinövöd azt a B vonatot is, és elkezdesz egy újabb sínautót építgetni? Lehet-e egyáltalán ilyet, vagy mindenkinek csak egy B vonat jár, sőt, B vonat se jár, mindenki menjen az A vonaton, mert arra lett ültetve, és oda szól a jegye? Szóval ez az egész szenvedély dolog még azt is jól behatárolja, hogy ha valamit elkezdesz, akkor az neked egy életre szól, és ebből jöhetnek olyan gondolatok, meg olyan aggályok – teljesen jogosan -, hogy mi van, ha én most nem tudom előre, hogy mi az, amit életem végéig el tudok képzelni, hogy csinálok? Mi van, ha nem látod előre, hogy amit most kiválasztasz, az jó lesz-e neked 20 év múlva vagy 30 év múlva. Tök jó, hogy ezt gondolod, mert nem fogod tudni előre látni, és ez egy nagyon buta elvárás, hogy ezt mondjuk tudnod kéne előre, hogy hova ülsz be, és mi az a szék, amit elfoglalsz, ahonnan majd nyugdíjas korodban kipottyansz.

Nem kell, hogy életed végéig csináld azt, amit elkezdtél. Nem vagy tőle sem csélcsap, sem lusta, egyszerűen szabad változtatni, ha éppen úgy érzed, hogy az az út, amin elindultál, az nem egy olyan út amin szeretnél tovább menni. Nem kell ennek feltétlenül borzalmasnak vagy vállalhatatlannak lennie, bőven elég, ha azt mondod, hogy nekem ez most már nem fér bele, nekem ez most már nem elég. Nem tudhatod a mostani fejeddel, hogy 25 év múlva mi az, amivel foglalkozni szeretsz, de honnan is tudhatnád? Most a lehető legjobb tudásod alapján döntesz, akkor meg majd az akkori lehető legjobb tudásod alapján döntesz majd máshogy. Úgyhogy ezt nem kell eldöntened véglegesre sem 18, sem 25, sem 40 évesen. Használd ki, amit most tapasztaltál, ismerkedj meg a világgal, aztán válassz valamit most, és utána meg majd választhatsz valami teljesen mást. Ez egyáltalán nincs kőbe vésve. Ne felejtsd el, hogy nem elvesztegetett dolog, hogy ha valamit “csak” 5 évig csináltál, vagy “csak” 3 évig, és az se baj, hogy ha 20 év múlva találsz valami tök mást, ami érdekel, és köze nincsen ahhoz, amit mondjuk előtte tanultál vagy csináltál. Úgyhogy ezek az elvárások, amik ezekből a mondatokból jönnek, nagyon kedves motiváló mondatnak tűnnek, de közben ilyen alattomos bűntudatkeltő izék, amiket a legjobban utálok, úgyhogy kedves mítoszok, pukk-pukk, ennyi volt.

Na jó, akkor foglaljuk össze, hogy ha letesszük ezeket a mondásokat, akkor mi az, amit helyettük tanulságként magaddal vihetsz, ha a saját utad építéséről van szó:

Ha szeretsz valamit csinálni, az attól még lehet nehéz.
Ha szeretsz valamit csinálni, akkor attól még kérhetsz érte pénzt.
Nem csak az a munka, amiért szenvedni kell.
Nem lesz egy nagy szenvedély, amit életed végéig karrierként tudsz csinálni.
Nem lesz minden szenvedélyből karrier, és ez nem baj.
Ha találsz valamit, amit szeretsz csinálni, akkor nem kell azonnal megélned belőle.
És nem is életed végéig szól, amit kitaláltál magadnak, és semmilyen határidő nincsen arra, amikorra el kéne előre döntened az egész életedet.

Szóval, akár 16 éves vagy, akár 21, 38, 55, 78 vagy lélekben 24 nem baj, ha nem tudod, hogy mit akarsz. Nem maradtál le a határidőről, mert nincs ilyen határidő. Kövesd a kíváncsiságodat, engedd meg, hogy azt történjen, ami éppen történik, feltétel és elvárások nélkül, és hagyd, hogy kibontakozzon azzá, ami végül majd lesz. Ha karrier lesz belőle, az is jó, építsd türelemmel és átgondoltan. Tiszteld és becsüld a saját munkádat, ismerd az értékeidet és a határaidat. Ha hobbinak marad, az is jó. Hagyd hogy feltöltösön, inspiráljon és erőt adjon a többihez. Ha pedig később valami mást próbálnál ki, akkor válts nyugodtan. Kezdődhet az is kis sínautóként, aztán hátha kinövi magát egy igazi expresszvonattá. Ha olvasnál még célkitűzéssel és tervezéssel kapcsolatban, akkor az elmúlt 10 évben írt leghasznosabb anyagaimat belinkeltem az epizódhoz tartozó bejegyzésben. Nagyon várom kommentben, hogy mi volt neked a leghasznosabb tanulság, amit magaddal viszel ebből a részből.

Köszönöm, hogy velem tartottál, találkozunk legközelebb!